Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-10 / 59. szám

4 Amíg as űrhajó elimdml... Interjú dr. Echter Tibor űr biológuséul Van-e iz­galmasabb, yérdekfesrítőbb ' téma a ko2- fmosz meghó­dításánál? Iz­galmas, mert egy új, „kö­zelről” még ismeretlen világ tárul a szemünk elé, érdekfeszítő, mert az em- 'ber tudásának | .diadalaként h könyvelhet­jük el az egy­re beszéde­sebb kozmi­kus térség meghódítását. Természetes hát, hogy dr. 'Echter Tibor yepülőorvos alezredes, űrbio­lógus minapi egri előadását js nagy érdeklődés előzte meg a TIT-klubban, a természet­tudományos hét eseménysoro­zatában. Kérésünkre megér­kezése és az előadás közötti időt is az űrutazásnak szen­telte .. t —• Milyen szerepe van as őrbiológusnak a koz­mikus utazásban? — A légierőnél dolgozom, repülőorvos vagyok — vála­szolta dr. Echter Tibor. — A repülések orvosi problémái sok vonatkozásban megegyez­nek az űrutazás orvosi prob­lémáival. Az űrrepülések ide­je alatt a pilóta hosszabb ideig van a súlytalanság állapotá­ban, míg a repülőgépen ez az állapot ismeretlen. Csu­pán néhány másodpercre, mesterségesen * lehet előidéz­ni. Bebizonyított tény, hogy például a gyorsulás miatt a repülőgép pilótája sokkal nagyobb megterhelésnek van kitéve, mint az űrhajós. Ezért is válogatták ki őket a piló­ták közül. Kiképzésük is a repülősök kiképzésének to­vábbfejlesztése. Élettani szempontból tulajdonképpen a 19—20 ezer méteres magas­ság már megegyezik a világ­űr körülményeivel; s ebben a magasságban ma már re­pülnek a korszerű gépek. Ezéi*t érthetően az . űrrepü­lés biológiai problémáival is foglalkoznak a repülőorvo­sok, hiszen a kettő között / RE «3 TÖ J ENŐ/ ,T HíW­64. Ezalatt a „különítmény” szépen tovább tiisztogatott, most már Hilliers hadnagy Vezetésével Ezután az erődudvaron I.a- touret beosztotta a szolgála­tot, majd így oszlatta fel a sort: ■ — Fiúk! Most mindenki megérdemel egy jó pohár bort. Maga, Harrincourt, ve­lem jön kihallgatásra. , — Mehetünk, öregem — felelte szokott pongyolaságá­val, és Latouret-nek megre­megett a bajsza, valami leo­párdszerű morgást is halla­tott, de különben nem szólt semmit... 4 l/imis őg 9968. március lö„ vasárnap nincs határvonal. Ma már tudjuk, hogy az űrrepülésben nem a fizikai, hanem a szel­lemi igénybevétel a döntő. Hiába tervezik meg a legtö­kéletesebben az űrhajó prog­ramját, útközben váratlan ha­tások érhetik, s ha nincs uta­sa felkészülve a legtökélete­sebben, könnyen történhet szerencsétlenség. Annak ide­jén a Gemini—3 űrpilóta nél­kül nem térhetett volna visz- sza a földre, amikor „pör­gésbe” jött. Ezért is fontos többek között a repülőorvo­sok munkája. Az űrrepülések előkészítésébe ma már több ország, köztük hazánk is be­kapcsolódott. A későbbiek fo­lyamán, a nagyobb utazások­ban már orvosok is részt vesznek; — A jelenlegi kísérte­tek alapján mi a véle­ménye, mikor kerülhet sor egy Hold-utazásra? — Ahhoz, hogy az évtized végén elérje az ember a Hol­dat, minden alap megvan. Ma már nem ábránd, techni­kailag reálissá vált ez a cél. Itt van például a Kozmosz- sorozat. Egészen biztos, hogy a mesterséges bolygókon jó egynéhány olyan műszert ki­próbáltak, amelyek a Hold­utazásban is részt vesznek; Ugyanezt készítették elő az amerikaiak például azzal, hogy a Hold felszínére bo­csátották az Apolló- kabin t. Biztos tehát, hogy két—há­A nap lebukott a sivatag felett, és Kobienszki, a cor­vée vezetője várta a jeladást: egy kigyúló fényszórót az erőd falán. De a kis fehér vár némán meredt az alkonyuló sivatag­ban, mintha elhagyta volna minden élőlény. Valami balsejtelemféle szorongás nehezedett az em­berekre. A rabok odagyűltek a műút kezdetére, készen­létben, hogy a fényszóró jel­adására egyesüljenek a cor­vée embereivel. Az állítóla­gos dr. Borden és a másik két idegen: Lorsakoff és Mac- quart vezették a rabokat. Ki­osztottak néhány fegyvert is, keveset, csak amennyit az autón becsempészhettek ma­gukkal. Ott hevert mellettük két ládában az ekrazit. Hiénák röhögtek bántó hangon, és felragyogtak az első halovány csillagok a Szahara sárga dombjai felett. — Az ördög érti — m >r- mogta Kobienszki, a néma, ijesztően elhagyatottnak rémlő erőd felé nézve. — Valami baj lehet —- mondta az egyik katona; — De mi? Hallgattak. — Kiderül rövidesen —• szólt át a rabok felől Lor- jsakoff —, ha a corvée-t le­váltják. Már elmúlt az őrségváltás ideje. És semmi. Sötét este hullott a Szaharára. A rabok és a katonák csak szem­ben álló, ormótlan árnvcso- •móknak látták egymást. Végre nvílt az erőd kapu­ja. Jól látták a messzeség­ből is, a belső lámpák kiszű­rődő fénvénél. hogy az erőd­ből egy katona jön .. s Egyetlenegy! És a kapu nyomban be­rom esztendő múlva útba in­dul az első űrhajó a Hold fe­lé. Az persze nem kizárt, hogy e feladat végrehajtásá­ban áldozat is lesz; sőt, már van, hiszen az Apolló-kabin- ban pusztult három űrpilóta is egy Hold-utazást előkészí­tő kísértetheti vett részt... — A tudós ember ho­gyan fogadja a fantasz­tikus irodalmat? — A tudományos-fantasz­tikus irodalom, ha a kor tu­dományos eredményeiből in­dul ki, ismeri jól és érti is, sokat megsejthet. Persze, a valóságban nem minden úgy történik majd, ahogyan el­képzelik. Annák idején a mi­tológia szerint Ikarus azért pusztult el, mert túl közel került a Naphoz, s elolvadt a tollakat rögzítő viasz. Ma már tudjuk, hogy minél na­gyobb magasságokba emelke­dik az ember, annál hidegebb van. Verne hősei már ismer­ték a lőport, amely nagyobb távolságba tudta repíteni az ágyúgolyókat. „Természetes”, hogy űrhajójukat is egy ágyú lőtte ki. Verne azonban már sok mindent megsejtett, ami ma beigazolódott: például a súlytalanság állapotát. Amit ma írnak, abból is sok min­den valóságra válhat, persze másképp, mint ahogy elkép­zelik, hiszen csak a mai tu­dományos eredményekre tá­maszkodnak; — Lesz-e „magyar űr­hajó?... — Egyelőre elképzelhetet­len, már a költségek miatt is. Egy kilogramm hasznos te­her fellövése 8 ezer dollárba kerül. Egy Vosztok-űrhajó súlya öt mázsa.. i Azt jelen­tené, hogy Magyarország egyévi beruházási keretének nagy részét fölemésztené egy „hazai” űrhajó felbocsátása. Dr. Echter Tibor az órájá­ra nézett. Magam is végez­tem az interjúval. — Ne haragudjon — mond­ta bocsánatkérően —, szeret­ném meghallgatni dr. Lányi György előadását, Nagyon ér­dekel a témái (hátai) csukódott mögötte. A hosszú úton, miközben a porhullá­mok el-elfedték, lassan, nyu­godtan közeledett az árny ... Már csak néhány lépés vá­lasztotta el a corvée-tóL Most végre felismerték. — Troppauer! — kiáltotta az egyik katona. Valóban a költő volt. Most már bizonyossá vált, hogy valami történt — Fiúk! — mondta, ami­kor az őrséghez ért — Azért küldtek engem, mert én a rabokkal is jóbem vagyok... Baj van. A katonák többsége az utolsó percben meggon­dolta a dolgot A főbűnösö­Célia, Rosalinda és Orlandp — Páva Ibolya. Margittay Ági Jászai-díjas és Gond* György — az Ahogy tetszik Shakespeare-vígjáték egyik jelenetében, az egri Gárdonyi Géza Színház színpadán. Lophat-e tyúkot Fantomas? A fiú ősszel szabadult a börtönből, tele van keserű­séggel. azt mondja, tróger- munkát végeztetnék vele a gyárban, a fizetség annyi, hogy abból rendesen élni nem lehet. Nálánál idősebb asszonnyal lakik együtt, aki negyedik hónapos terhes, nem házasodtak össze, mert első férjétől még nem vált ei törvényesen. Város széli földszintes ház, tűrhető ízléssel berendezett. Csengetésre az asszony nyit kaput, „férjét” várta, ilyen tájban szokott érkezni, ha nappalos. — Szeretjük egymást, jól meglennénk. ha keresni en­gednék rendesen. Még egy tárgyalás hátra van, kimond­ják a válást, utána összehá­zasodunk hivatalosan is. Higgye el. jó fiú ez nagyon, ha börtönben volt. akkor is. Nem lopott vagy rabolt, ve­rekedésért büntették. Szemben ül velem a „jó fiú”. Jóképű, tiszta szemű, őszinte embernek látszik, — Apró gyerek voltam, szüleim elváltak, s engem mostoha nevelt. Nem mond­hatok rá különösen rosszat, csak azt. hogy tanulni sze­rettem volna, iskolázni, ő meg arra beszélte rá az apá­mat. hogy valami mesterségre adjon .. Volt egy hely a falú végén, úgy hívták, hogy ' Akasztófa. Senki sem tudta, hogy kit akasztottak fel ott, de nappal se nagyon merész­kedtek arra az emberek. Ba­rátságtalan hely volt. pár fűzfa és sűrű bozót. Apám egy fél napig keresett, amíg a bokrok alatt megtalált. Csúnyán megpofozott és vil­lanyszerelő lett belőlem. — Katonaságnál megsze­reztem a gépkocsivezetői jo­gosítványt. A vágöhídnál kaptam állást, előbb villany- szerelői minőségben dolgoz­tam. aztán a nagy hűtőkocsi­ra raktak. Mindig úton vol­tam. kerestem szépen, nem érdekelt a világ más fájdal­ma. Egy fuvar alkalmával történt, ami történt. Meg­álltunk az egyik út. menti csárdánál, cigarettát és kon- zervet vettünk. Ott volt egy részeg társaság, belekötöttek a segédvezetőmbe. „Gyere ki az anyád erre-arra. szétvág­juk az agyadat!” Én léptem ki az ajtón elsőnek. Egy hó- rihorgas alak kezében kés • volt és szúrni akart. Kato- náéknál sportoltam is. öklöz­tem, s amit ott tanultam, an­nak köszönhetem az élete­met. Félrehajoltam a szúrás két bezárták, a többi elhatá rozta, hogy nem csinálja e> a marhaságot, és megvédi ;r erődöt... Nagy csend támadt Az erőd falán kigyúlt a fény. De nem jeladásból. Nyolc-tíz reflektor pásztázta egymást, keresztezve a sivatagot... — Ostobaság! — kiáltotta Lorsakoff. — Nem fognak ránk lőni.., — Azt üzenik a fiúk — je­gyezte meg Troppauer —, hogy aki fegyvertelenül jön, azt bebocsátják. Különben lőnek. A vízcsapot lezárják, és nem nyitják ki, csak ha mindenki megadta magát... Döbbent szünet követke­zett. Az erőd felől egy rekedt hangú madár folyton azt is­mételgette: „Kirágá ... kirá- gá,.. kirágá ..Szél ro­hant át a Sza­harán, és zizeg­ve röpült a por.... — Azt üzeni nektek az őr­nagy, hogy a corvée térjen vissza az erőd­be, a rabok foglalják el a munkahelyüket és akkor nem vesz tudomást arról, amit terveztetek . . . Csak a vezető­ket bünteti meg — és só­hajtva tette hozzá. — Ma­gát, Kobiensz­ki, valószínű­leg felkötik... De hát ilyen az élet. egyszer lenn, egyszer fenn. — Ne hallgassatok rá! — üvöltötte Kobienszki. — Csu­pa hazugság, amit mond ... — És nálunk az ekrazit! — kiáltotta Lorsakoff. — Ha kell, akár az egész erődöt a levegőbe röpítjük! Kevés lelkesedéssel talál­kozott az elszánt biztatás. Csak Troppauer felelt, ha­sonló harsány hangon: — Majd hülyék • leszünk meghalni magukért! Minek másszunk bele a csávába, ha ép bőrrel szabadulhatunk?! Ne jöttek volna ide«., — Te kutya! — horkant fel Kobienszki, és Troppauer előtt termett. — Majd meg- tanítlak, hogy a hülye ver­seiddel törődj, és... Verseinek gyalázására Troppauer természetesen po­fon ütötte Kobienszkit, aki azután hosszú ideig csend­ben feküdt a földön. Lorsakoff revolvert rántott, de az egyik rab kiverte a ke­zéből. Macquart-t két katona ragadta meg. — Nem vagyunk bolondok meghalni magukért! — kiál­tott a Mikulás-szakállű. — Troppauernek igaza van. — Egyék meg, amit főz­tek... — mondta egy másik csontváz, és aszott karját magasra emelve, az öklét rázta dr. Borden felé... Tíz perc múlva az egész corvée fegyver nélkül visz- szatért az erődbe, és mag'á val hozta megkötözve Ko­bienszkit, Lorsakoffot, Mac­quart-t és dr. Bordent. A rabok csendesen várták, hogy döntsenek a sorsuk­ról... (Folytatjuk) elől, s bal kézzel elhelyez­tem az áll csúcsán az‘ egye­nest. Minek részletezzem, egy órát se haladtunk az or­szágúton. élénkbe vágott egy URH-s kocsi és két rendőr ..leszerelt” a volán mellöl. Négy hónapot nyomtam le. Tizenhét dicsérettel szaba­dultam. de munkát nem kap­tam sehol A rendőrség segí­tett aztán. „Utógondozás’’, ahogy ők mondják. — És a helyzetével elége­detlen? — Ki lehetne elégedett, ha nyíltan trógernak tartják. A műhelyeket, az udvart söpör- tetik velem. Most legtöbbet a raktárban vagyok., Egy rossz villamos targonca állt az udvar sarkában, megre- paráltam. nem engednek rá, azt se mondták a javításért, hogy köszönöm. Egy nap fei- -■ mentem az igazgatóhoz: kér- ■ tem. engedje, hogy a szak­mámban dolgozzam. Azt mondja az igazgató, de igen esúfondárosan: maga flekkes ember, priusza van, néni akarna mindjárt az én he­lyemre ülni?! Irtó rosszul esett. Egyszer voltam a szak­szervezetnél is panaszra, te­lefonáltak a gyárba, hogy mondják csak, miért nem se­gítenek ezen a fiún, azok meg úgy kezdik mindjárt, hogy hát ez börtönben ült, és a többi, s ezzel el van in­tézve minden. Nézze, nélkü­lözni lehet, ha az embernek van elég pénze, de nem le­het. ha jóformán élelemre se futja. Az igazgató is falusi ember volt valamikor, azt mondják, a felesége egész tyúkfarmot tart. Sokszor az jár az eszemben, egy éjjel besurranok a farmjára, ello­pok pár tyúkot, a többit meg szétzavarom; és otthagyok egy cédulát, mint Fanto­mas ... Legalább így bosszú­mat tölteném rajta... Villanyszerelő és gépkocsi­vezető. Szakember. Alig túl a harmincon És vesszen eL szenvedjen és bűnhődjön sokszorosan, söpörje csak a gépek alját, mert „flekkes”. Mert a rossz források táplál­ta „közszellem” duplán bé­lyeget sütőt rá. „Te börtön­ben ültél, te nem lehetsz olyan ember, mint mi va­gyunk! Mi különbek vagyunk nálad. Tenálad!” Előítéletek ferde rácsai zárják körük kényszerítve a belső szám­űzetést. Közszellem. Mélyre tápod emitt. „trónt” nyújt amott. Az egyszer büntetett ember nem lehet szakmunkás emitt. a visszaeső, többszö­rös bűnöző rangot kaphat amott. A mérleg nyelve szfe szélye« rángatózás. — Én csak kis porszem va­gyok. egy kő alatt. Egy nagy kő alatt... „Otthagyok egy cédulát, mint Fantomas..Visszafe­lé az úton nem hagy nyu­godni a kérdés. ' Szeretném megkérdezni mindenkitől: lopjon-e tyúkot Fantomas? Lophat-e?! A kövek ránehezednek a porszemeikre. Pataky Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom