Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-07 / 56. szám

A menazdriától az állatkertig Beszélgetés dr. Anghi Csabával Aki járt már az állatkert- t>en. eb én a csodálatos és érdekes világban, annak a .szemében maga a direktor is érdekességet — foga’mat je­lent. Akkor még inkább, ha hozzá teszi, hogy ez az em­ber személyesen ismerte Kit­ten berger Kálmánt és Szé­chenyi Zsigmondot is.. Egerben járt dr. Anghi Csaba. a Budapesti Állatkert nyu­galmazott igazgatója, s míg sor került érdekes előadására, melyet a szovjet rezervátu­mokról tartott, beszélgettünk. Természetesen először ar­ja voltunk kiváncsiak, ho­ki’an kezdődött? ... — A régi állatkertiben bér­letes gyerek voltam. Míg má­sok azzal, szórakoztak hogy az apró ketrecesbe préselt aljatokat inger élték, kínozták, én csak sajnálatot éreztem. És elhatároztam, hogy itt fo­gok dolgozni. A harmincas években már az emlősosztaiyt vezette. Ak­koriban újra előtérbe került a rési igazgató, Xantus Já­nos és a többi, ma már nagy hírű tudósok elve: az állat­kert ne gyerekszórakoztató legyen, ne csak az a cél ve­zesse. hogy megismertesse a magyar közönséggel az idegen állatfajtákat. hanem amit meg lehet honosítani nálunk, honosítsa is meg. — Amikor Lendl Adolffal az élen a főváros kezelésébe került az állatikért, már ez a cél is ismert volt: a pusz­tulófelben levő hazai állat­faj tákait — nemeskócsag. tú­zok. kanalasigém, szürkerrvar- ha. pödrött szarvú rackajuh. sib. — is megmentsék. Az állatkertinek tehát természet- védelmi feladata is van. Dr. Anghi Csaba azon ke­vesek közé tartozik, aki nyu­godtan elmondhatja: sikerült megvalósítania álmait — Életemnek három nagy célkitűzése volt — mondta. — A nemesprémű állatok tenyésztését meghonosítani Magyarországon — sikerült A budapesti állatkertet vis­szaállítani arra a nemzetközi színvonalra, melyen a század első évtizedeiben állt — ez is sikerült & a harmadik: megmenteni a pusztulófélben levő magyar emlősöket — szerencsére ez is sikerült Persze mindezek csak az ala­pok. a fiatalok feladata lesz tovább építeni. 1956-ban nevezték ki igaz­gatónak az állatkert élére. Óhatatlanul jön a kérdés: — Professzor úrnak melyik a kedvenc állata? — A zebra — mosolyod ik eh — A lovakat különben is gyermekkorom óta szeretem. Annak ideién néhány euró­pai állatkertet látogattam meg, s észrevettem, hogy a külön­böző zebra-alfajok meghatá­rozása körül zűrzavar van. „Lenyomoztam” az egyes tí­pusokat és a zebrák rend­szertanában így sikerült ren­det teremteni ... Meg a pré­mes állatokat is nagyon sze­retem. Sokszor hallom egy- egy ketrec előtt a vendége­ket: „Jaj de csúnya egy ál­lat!” Csúnya nincs. A tetű se csúnya, csak — kellemet­len... — A háború előtt Sziám, az elefánt volt jó barátom. Nem tudom miért, de észre­vette. hogy én amolyan fő­nökféle vagyok, és — előre köszönt! Pedig a köszönést mások csak némi megveszte­getés után ..provokálhatták ki”... A háború alatt saj­nos elpusztult Sziám. Cgy köszönt, hogy felemelte az ormányát, trombitált, és le­guggolt .. Egyszer nagyon melegem volt — a víziló miatt. Üj medencét kapott, s a felavatás protokolláris eseményszámba ment Heggel észrevettük, hogy a víziló ki­nyitotta ..szobája ajtaját” és szépen beletotyogott a vízbe, ahol igen jól érezte magát. Hogyan csaljam ki? Le kel­lett ereszteni a vizet, és za­bot szórni elé. Lassan hát­ráltam a síkos lépcsőkön, ő meg jött...- Ha elcsúszom, aláesek. Nem beszélve arról, hogy éppen borja is volt. s ilyenkor nagyon veszélyes tud lenni! Idegtépő percek teltek el, amíg sikerült A fogadás is, az avatás is. De ma is me­legem lesz. ha rágondolok... Dr. Anghi Csaba mindesn évben gyűitőútra megy az Adriára. Felfrissítik évente a tengeri halfajtákat az ak­váriumban. A külföldi tudo­mányos kutatóuitak azonban másfelé is elágaznak. Mon­góliától Ukrajnáig, a csoda- szarvas tengerétől, az Azovi- tengertől a Komi-földig. A későbbiekben sem Jelent tét­lenséget a nyugdíj. Teljes energiával folytatja kutató­munkáját — a víziló akkli- matizációja például —, mely­nek kézirata nemsokára nyomdába kerül. (kátai) Országjáró kiállítások Hat féle gyűjteményből vándorkiállítás-sorozatot ké­szít az egyetemes művelő­déstörténet bemutatására a Központi Múzeumi Igazgató­ság. Budapestről indítják és az országnak úgyszólván min­den sarkába eljuttatják a korszerű berendezésű — könnyen szállítható anyago­kat. Először a Szépművésze­ti Múzeum jóvoltából szüle­tett meg az antik művészetet reprezentáló kiállítás —, amelyet szerdán a fővárosi művelődési házban láthattak a sajtó munkatársai. Tizen­három tablón követhetik nyo­mon a nézők az időszámítás előtti 1100-tól kezdődött más­fél évezred egyiptomi kultú­ráját, a krétai, mikénei mű­vészetet, a görög szobrásza­tét, amfora festészetet, a ró­mai építészetet — az antik kultúrák csodálatra méltó produkumait Dokumentu­mokon, fényképeken, négy makett szemlélteti valóság­hű kicsinyítésben a római Pantheont, a Szombathelyen feltárt római eredetű Isis szentélyt, Athéné istennő templomát az Akropoliszon. Illusztrálja az érdekes gyűj­teményt az antik kultúrák­nak a későbbi korok művé­szetére — a középkori rene­szánsz, a barokk, a klasszi­cizmus kialakulására tett ha­tását is. Egy másik kiállítást — ami szintén a sorozathoz tarto­zik — a Nemzeti Múzeum gyűjteményei alapján válo­gattak össze a kőkorszak mű­vészetének bemutatására az időszámítás előtti távoli év­ezredekből. Magyarázó szö­veggel kísért fotók sorakoz­nak a tablókon, s a közönség elé tárnak még egy sereg ér­dekes másolatot korabeli műtárgyakról. Szombattól várják az első vándorkiállítása látnivalók­hoz a közönséget a fővárosi művelődési házba, később Kaposvárra, majd Szekszárd­iba viszik a kollekciókat A további kiállítások a román, a reneszánsz és a barokk kor kultúráját reprezentálják. (MTI) Sok hűhó — de miért? — Már egy hét óta fel­vételizek — meséli ismerő­söm. — Ügy látszik, komoly szakmába vágtad a fejszét. — Igen — nevet, aztán el­szomorodik. — Telefonke­zelő akartam lenni. — És tovább mesél. Megjelent egy újsághir­detés: „Érettségizett lányo­kat felveszünk 18-tól 30 éves korig telefonkezelő­nek 3,5 vagy hétórás mun ­kára ..Voltunk vagy ti­zenöten pályázók. Megje­lent egy osztályvevető, tö­mött, fekete aktatáskával, és különböző iratokat né­zegetve elmondta, hogy mi most felvételi vizsgán ve­szünk részt. Jött az osztály­vezető-helyettes nő, gondo­san szétültetett bennünket. Először részletes önéletraj­zot kellett írni. Utána szám­tani feladatokat kaptunk — és az osztályvezető-helyet­tes megjegyezte, hogy ne féljünk, lesz rá elég idő, most még csak 9 óra van, akár délig is gondol­kozhatunk rajta. Hirtelen nagyon ideges lettem, meri eszembe jutott az egyetemi felvételi vizsgám, és az bi­zony nem sikerült. Aztán megkaptuk a példákat 2345+678, 987:54, 3579x146. Gyorsan kiszámítottam és beadtam, erre az osztályve­zető-helyettes gyanúsan méregetni kezdett. Ezután •következett a helyesírás, tollbamondás után. Felol­vastak az újságból három mondatot, szépen, lassan, tagolva. Nagyon koncent­ráltam, de hiába, mert egyetlen problematikus sz i sem volt benne. És meg is dicsértek, mert az Európát ezután u-val írtam és nein j-vel, pedig félrevezetés­képpen direkt így diktálták. Akkor jött á földrajz, örül­tem, mert tudtam Olaszor­szág fővárosát, de aztán baj történt, mivel Komá­rom megye székhelyét Ta­tabányában jejlöltem meg és az osztályvezető-helyet­tes nő szerint az Veszprém megyében van. De rögtön meg is vígasztalt, hogy csak ez az egy hibám van. — Ez vett egy hetet igénybe? — kérdeztem. — Dehogy. Ami ezután következett. Belgyógyászat, szemészet, fülészet, nőgyógyászat, se­bészet, ideggyógyászat. Egv hét alatt elintéztem min­det. Mondhatom, elfárad­tam. Néhány nap múlva újból találkoztam vele, nagyon szomorú volt. — Nem vettek fel — pa­naszolta. — Na, nem a Ta­tabánya miatt, hanem a halláspróbán nem feleltem meg. Ezt egy hét után csi­nálták. Pedig nekem csak egy három és fél órás mun­ka kellett volna. Viszont megdicsértek, hogy kitűnő gimnáziumban érettségiz­hettem. mert nagyon jó! sikerült a számtan, meg a helyesírás. — berkovits — Kőif \fvsz épségek Az Országos Könyvművé­szeti Bizottság most hozott döntést arról, hogy mely könyvek érdemelték ki az 1967-es termésből „az év leg­szebb kiadványa” címet. A Kiadói Főigazgatóság közlé­se szerint a könyvszépség­versenyben ezúttal 300 féle kiadvány, „indult” és elbírá­lásukban — első •* alkalom­mal — külföldi "szakérték is segítettek. Kategóriánkén! ítélték oda a „legszebb” cí­met összesen 23 írói—nyom­dai produktumnak. A szépirodalmi művek cso­portjában első helyre az „Üj ORsK Battista és Latouret gép­fegyvereket vittek fel az iro­dába. Battisia jött előbb, és ledobta a terhét a földre. — Miért nem hozatja egy legénnyel? — kérdezte Fin­ley. A káplár nyugodtan felné­zett. — Nincs megbízható. Most Latouret jött. Ö ta­lált megbízható katonát. Ez még szomorúbb volt. Egy le­gény segített neki A hülye Kréta. Az egész helyőrség­ben egyetlen embert mertek használni: egy elmebeteget. Vigyorogva ledobta a gép­fegyvert, és szalutált. A sze­me eszelősen mozgott, és a két mély ránccal a szája mel­lett olyan volt az arca, mint valami bohóc-lárva. Az egyetlen katona Aut- Taurirtban, akivel még ren­MmisSg 1968. március 7., csütörtök delkezni mertek. Vigyorgott és lihegett. Most már tisztában voltak a helyzettel. Finley szánakoz­va szólt oda az utolsó hűsé­ges közlegénynek: — Itt az ajtó mellett van egy pad, ülj le, fiam, és gyújts rá. — Alázatosan jelentem ;; ■ Mire? i— Egy cigarettára. — Jelentem: miféle ciga­rettára? Mert a közlegénynél nincsen cigaretta. — A szo­morú esemény dacára Finley elnevette magát. Adott egy cigarettát Krétának. — Vedd le, fiam, a falról az imok szuronyos puskáját. Nem kell poszton állnod. Ülj csak szépen, de ha vattaki en­gedély nélkül akar belépni, azt nyugodtan lődd le. Értet­ted? — Körülbelül... Vigyorogra, peckesen tá­vozott az egyetlen megbízha­tó közlegény Aut-Taurirtban: a hülye Kréta! — Nem lehetne — kérdez­te Gardone, miközben reme­gő kézzel cigarettára gyúj­tott — megkísérelni... a fő­kolomposokat ... összefogdos- ni.,. megakadályozni.... Eldördült a lövés. — Már késő — mondta Finley... A trombitás alarmot akart fújni, de kiverték kezéből a kürtöt. — Nem kell! Hagyd abba! Elég volt! Adrogopollusz, a görög, birkózó, és Bénid Tongut, a csendőr Hildebrandt főkolom­posai voltak, és most a bé- kétlenkedők zömét össze­gyűjtötték az udvaron úgy, hogy az elősiető katonákat közrefogták. Valamennyi elkeseredett, halálosan fáradt, ideges em­ber, legtöbbje beteg is ... Már hat óra volt, és utolsó hévvel tombolt körülöttük a sivatagi hőség. Hildebrandt felállt egy padra: — Emberek! Elég volt a Szaharából! Nem akarunk a sivatagban megdögölni. Ki­törünk a rabokkal együtt, akiket éppúgy pusztulásra ítéltek itt, mint bennünket! Rövidesen megérkezik segít­ségünkre sok harcossal a szo- kota törzs, és elvezet vala­mennyiünket egy titkos át­járón angol területre. Ezért birtokunkba vesszük az erő­döt, hogy ne lőjjenek innen... Befejezte a beszédét, és el­szánt léptekkel a törzsépület felé indult, A katonák ordí­toztak. s;.És hol volt Galamb? Hol volt Latouret, Battista és a többiek? Mikor eldördült a lövés, Latouret és Battista az iro­dához vezető lépcsőházban voltak. Az őrmester elővette revolverét. Battista is. Eb­ben a pillanatban valaki há­tulról elkapta a kezét, és ki­csavarta a pisztolyt. Ugyan­ez történt Battistával is. Galamb, Troppauer, Spo- liansky és Nadov lefegyve­rezték őket. — Megkötözni! — mondta Galamb.— Rajta, Spoliansky! Az kötelet vett elő, és a tehetetlenül szitkozódó őr­mesterhez fordult: — Ha megengedi.;. — mondta udvariasan, és ért­hető rutinnal szorosan meg­kötözte. Azután Battistához fordult, mintha táncra kémé fel: — Szabad?.,. — de mi­előtt még az olasz megtagad­hatta volna a beleegyezését, már megkötözte. Bevitte őket a mosdóhelyiségbe. — Nyugodtan, öreg, La­touret — biztatta Galamb —, nem lesz sem­mi baj, jó fiú vagyok és gon­dolok maguk­ra, csak pilla­natig kell be­raktározni önö­ket. — Tudja, 1 Harrincourt — mondta megve­tően az őrmes­ter —, eddig azt hittem, hogy csak fe­gyelmezetlen és elbizakodott. Még sajnáltam is, mikor en crapaudine megkötözték. De most látom, hogy maga hit­vány, gyáva fráter, és bá­nom, hogy va­laha egy jó szót szóltam magához. — Csak dörmögjön, öreg. Azért tudom, hogy kedvel. Ne féljen semmit, Galamb jó fiú. Szereti a katona bá­csit. Mehetünk, gyerekek. Ezután felmentek a legény­ségi szobába. Itt gyűlt össze a „Harrincourtekülömttnéűy” Pilotte vezetésével. Minkust, Pilotte, Hlavács, Rikov és még nyolc megbízható em­ber. — Gyerekek! Valameny- nyien Hlavács őrnagy veze­tése alatt állunk. Most leme­gyünk, és úgy teszünk, mint­ha csatlakoznánk a lázadók­hoz. Betörjük a raktárt, és mindenki ihat rumot meg ami ital van! — Hlavácsot eltolta, és rázárta az ajtót A cipész kétségbeesetten bá­mult maga elé, azután dühös lett. „Micsoda beszéd ez? — siránkozott. — Az én ötletem volt a rum, és nekem nem adnak semmit. i s Disznó- ság!” De nem tehetett semmit..; Galamb pedig így szólt a lépcsőn: — Fiúk, aki közületek ru­mot iszik, azt szavamra mon­dom, hogy nyomban lelövöm. — Kicsinyesség — dörmög- te Troppauer, a poéta —, azért egy pohárkával igazán lehetne... — de Galamb úgy nézett rá, hogy gyorsan el­hallgatott. Futva érkeztek az udva­ron nyüzsgő katonák közé. — Halló! — kiáltotta Ga­lamb. — Végre... megyünk haza! És addig is, amíg ki­nyitják a vízcsapot, ne szom­jazzunk! Fiúk! A raktárban ott a rum! Megérdemlünk ennyi nyomorúság után egy pár korty italt! — Ügy van! ■— kiabálta Troppauer. „Ügy van!” zúg­ták az alkoholisták. Egy perc múlva felfeszí­tették a raktárt. A nagy hordókat bajonet- tel, baltával lékelték, ahogy jött. Pillanatok alatt minden­felé folyt a rum, röhögtek, kiáltoztak... A szájharmo­nika is megszólalt rövide­sen . : i . (Folytatjuk) kor nyitánya” című, c’oku- mentumjellegű kötet került, amely magyar közéleti sze­mélyiségek, neves tudósok, írók, művészek szovjetunió- beli élményeit fogta csokor­ba a Szépirodalmi Könyvki­adó gondozásában. Ebben a „kategóriában kapott kitün­tetést Gyurkó Lászió müve is — a „Lenin, október”. Kü­lönleges. művészeti és ex­port-könyvek kategóriájában a két első helyen a Corvina Kiadónál készült „Afrika mű­vészete” (Bodrogi Tibor munkája) és a „Róma” című (Pogány Frigyes szerkéz tet­te) album szerepel. Azután így folytatódik a sor: Charles Baudelaire „A romlás virá­gai” (Magyar Helikon), to­vábbá az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent há­rom tudományos mű, szer­zői Geleji, Komár—Szutter, Rodé. A tudományos és szakmai könyvek legszebbjei: a Kos­suth Kiadónál készülő Lenin válogatott művei, Hajnóczj Gyula tollából a tankönyv­kiadó gondozta Ókori épí­tészettörténet, a Mezőgazdasá­gi Könyvkiadónál Muraköri Tamás szerkesztésében nap­világot látott „Közgazdasági abc mezőgazdáknak” s még — a többi között — a „Dip­lomáciai és nemzetközi jogi lexikon”. Petőfi „János vi- téz”-e lett az egyik legszebb ifjúsági kiadvány • (a Móra gondozásában), a másik pedig Gazdag Erzsi „Hívogató” cí­mű munkája, amely a Miner- va-sorozatban jelent meg. Az. ismeretterjesztő tömegkiad­ványok kategóriájában a Me­dicina-szerkesztésében készü­lő „Panoráma-útikönyvek” is kitüntetést kapták. Csak­úgy, mint Donáth Tibor tankönyve. „Az emberi test felépítése” és Lukács Ernő- né—Rábai Imre „Feladatuk és megoldások” című Gondo­lat-kiadványa. További 33 könyv készítőit dicséretben részesítette a bizottság. Külön dijat ítéltek oda a- Magyar Helikon könyv- műhely-prodoktumaként ki­adott „Bibliotheca Corví- niana” és a „Ferenczy Béni” című albumért, valamint Kasa János „15 rézkarc Az ember tragédiájához” grafi­kai kiadványért. A Magyar Fotóművész Szövetség díjá­val Gink Károlyt jutalmaz­ták. azokért a művészi fo­tókért. amelyeket Lampedusa „Lighea” című kötetéhez k#» szítéit. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom