Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-30 / 76. szám
Nyereség és nyereség S ok szó esik manapság a vállalati nyereségről, es őszintén reméljük, nem is hiába. Ám azt is szóba hozzák olykor: mi a különbség a szocialista üzem nyeresége és a tőkés profit között? A kérdést széles, mindenre kiterjedő elméleti apparátussal megválaszolni e helyen aligha lehet. De a gazdasági életben felmerülő .mondhatni köznapi vonatkozásait tanulmányozni és magyarázni — e kötelezettség alól nemigen térhetünk ki. Való igaz, hogy a magán tulajdon jogán elsajátított egyéni profit a kapitalizmusban máig is tapasztalható • piaci anarchia gazdasági alapja. Ám a mi gazdaságunkban is ezután a beruházások tekintélyes részét maguk a vállalatok valósítják meg, nyilvánvalóan saját, jólfelfogott érdekükben, a nagyobb, biztosabb nyereség érdekében. Mégis, a népgazdaság egészének beruházási terveit s gyakorlatát vizsgálva kitűnik, hogy azokat a beruházásokat, amelyek végül is meghatározzák a gazdasági fejlődés irányát, jellegét és a legfontosabb arányokat, — a termelőeszközök társadalmi tulajdonából következő lehetőségek és követelmények szerint — a nép- gazdasági terv alapján az állam valósítja meg. A többi között ezek finanszírozására vonja el a vállalati nyereség elég tekintélyes hányadát, csökkentve a népgazdaságban keletkező összes nyereség helyi felhasználásra szánt részét. De ezen túlmenően is, mint ismeretes, a vállalati nyereség felosztásának és fel- használásának módját az össztársadalmi céloknak megfelelően szabályozzák. Ezért is beszélhetünk körülményeink között irányított piacról. í z elmondottakkal 5szszefüggésben nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy nálunk az egész költségvetési rendszer felépítése alapjában különbözik a tőkés állalmokétól. A fő forrás éppen a nyereség megadóztatása, ez pedig az állami gazdaságfejlesztést szolgálja, a tervszerű átcsoportosításokat, a szükség szerinti kedvezményeket stb. így aztán megesik, hogy az egyik ágazat nyereségéből az állam a másik ágazatot fejleszti — jól megfontolt népgazdasági érdekeket tartva szem előtt. Mindezeken túlmenően beszélnünk kell a mostanában sokat emlegetett tisztességes és tisztességtelen haszonról is. A kapitalizmusban uralkodó felfogás szerint nincs tisztességtelen haszon. Holott az egész gazdasági rendszer a tőkés kizsákmányolást szolgálja, ennek megfelelően a cél a profit növelése. Mi lehet ennél még tisztességtelenebb? A szocialista gazdaságban viszont ÍV társadalmi méretben éppen nem cél, hanem eszköz a nyereség; eszköz, amely a gazdaság nagyobb hatékonyságát, valamennyi tisztességesen dolgozó állampolgár jólétének, életszínvonalának növelését szolgálja. Ez a körülmény pedig eleve megszabja a határt a tisztességes, tehát elfogadható, sőt kívánatos, és a tisztességtelen, tehát a társadalom számára elfogadhatatlan haszon között. Mondanunk sem kell, hogy nálunk a vállalati nyereség- tömeg nem is lesz egyedüli, kizárólagos értékmérő, más tényezők is érvényesülnek, és erős hangsúlyt kapnak a szociálpolitika követelményei is. | add fűzzük hozzá mindehhez, hogy a való élet magától értetődően nem ilyen egyszerű, világos, következésképp az említett H különbségek sokszor nagyon is rejtettek és csak nehezen ismerhetők föl. És az ábrázolásban a gazdasági élet törvényeinek, jelenségeinek csupán fő jellegzetességeire szorítkozunk. A valóság viszont ennél összetettebb, bonyolultabb, ellentmondásosabb. Példának okért a tőkés gazdaságban számos területen úgynevezett menedzserek, fizetett szakemberek vezetik gyakorlatilag a vállalatokat, ami bizonyos mértékig fékezi a profithajszát. A piaci anarchiát is igyekeznek korlátozni és — nem véletlenül — egyes cégek megpróbálnak az érdekeltek szélesebb rétegeire támaszkodni. Mindez azonban nem változtat a tőkés profitszerzés fő indítékain és törvényszerűségein, amelyek a magán- tulajdon szükségszerű velejárói. b. J. Nem tanuló tanulók Furcsa a kifejezés, hiszen ha valakit tanulónak mondunk, feltételezzük róla, hocv ezt az ismeretszerzési tevékenységet folytatja is. Különben miért lenne tanuló? Hasonló kérdést tettek fel mostanában két gyöngyösi ktsz-ben is. Sem a vezetik, sem az idősebb tagok nem tudják mivel magyarázni a szakmunkás.lclöltek lezs őrségét. Panaszkodtak az Agromechanika Ktsz-ben Is, de semmivel sem nyilatkoztak kedvezőbben a Gépes Motor javító Ktsz-ben. Egyszerűen nem akarják elhinni. hogy a fiatalok miért veszik félvállról a tanulást. Mert hogy az építőiparban is találkozunk hasonló jelenséggel, ez még „érthető”. Ugyanis ebbe a szakmába olyanok is belevágnak, akik máshonnan már kimaradtak. Nem vették fel őket motorszerelőnek, műszerésznek. esztergályosnak, viszont volt még hely az építőiparban — jobb híján ennél maradtak. Azzal az elhatározással, hogy mihelyt lehet, azonnal szakmát változtatnak. Megtörténik aztán, hogy a kényszer-kőműves mégis marad a szakmában: megszereti „menet közben”. Nem is egy akad Ilyen évente. De miért nem tanulnak azok. akiknek tel lesül a kívánságuk, és valóban motorszerelők, esztergályosok, marósok lehetnének? Miért nem akarnak ezek a fiatalok — legalábbis egy részük — a szakma minden fogásával tökéletesem megismerkedni? Mert nem arról van szó, hoey az elwél-t+ől, az iskolától, a feleléstől, a magolástól húzódzkcdnak, hanem arról is, hogy a gyakorlati munkában sem lelkesednek a részletek Iránt. Nem tartozik a ritkaság közé a kettes tanulmányi átlag, az elégtelen osztályzat és a nemtörődömség a műhelyben végzendő munka iránt. Mondhat a mester nekik, amit akar. egyik fülűkön be, a másikon ki. Esetleg egy vállrándítással is megtetézik véleményük kinyilvánítását a kapott utasításról. Értetlenül állnak szemben ezzel a magatartással az idősebb szakmunkások. De nem nyugszanak bele. Gondolkoznak azon. mit lehetne tenniük, hogy változtassanak a közömbösségen. Az úgynevezett lelklfröccs nem használ. Mit tegyenek hát? Hadd javasoljunk valamit. Az iparitanuló-intézet KISZ-szervezete foglalkozhatna ezekkel a könnyelmű fiatalemberekkel. De ha ez sem hozna változást, a szülőket kellene értesíteni gyermekük magatartásáról. Esetleg úgy is, hogy behívatni a szülőket a munkahelyre. Egy ebédszünetet Ilyen célra feláldozni, hogy a felnőttek mondják el ekkor véleményüket, bizonyára megérné. Addig, amíg nem késő. Mert nem sokra viszi majd az a fiatal „szakmunkás”, aki úgy-ahogy konyít már a motorokhoz, megbütyköl otthon vagy a szomszédban egy elromlott masinát, és azt képzeli, hogy ezentúl már dől hozzá a pénz. Könnyű siker ez, nem lesz tartós, alkalmas a megtévesztésre. Az élet előbb-utóbb túllép rajta. A magyar szakmunkások mindig arról voltak híresek, hogy valóságos művészei voltak mesterségüknek. Ezt a szintet a mai fiataloknak is tartaniuk kell, ha vinni akarják valamire. (g. mól—) Készpénz- munkaegység helyett Új díjazási rendszerrel kísérleteznek a kerecsendi tsz-ben Sokszorosított füzet került minap a kezembe, amely a Készpénz szerinti jövedelem- elosztási forma, bérezés és normái címet viselte. A borítólapról kiderült; a kerecsendi Aranykalász Termelőszövetkezetben készítették, hogy az idén ennek alapján fizessék a béreket. Első olvasásra látszott a gondos, nagyszabású munka, amellyel a szövetkezet vezetői elkészítették ezt a füzetet, S az is rögtön nyilvánvalóvá vált: érdemes ez a módszer arra. hogy más közös gazdaságok is megismerjék, alkalmazzák. Ezért kértünk bővebb felvilágosítást Romám Ferenc tsz-elnök- től, a jövedelemelosztásnak erről az új mormájáról, — Milyen cél vezette a szövetkezet vezetőit, amikor ösz- szeállították ezt a majd 30 oldalas bér- és normafüzetet7 — A szövetkezeti tagok bérezésében tapasztalt igazságtalanság. Előfordulhatott ugyanis, hogy ugyanolyan munkáért 6—8 munkaegységet is kaphattak mondjuk a növénytermesztésben, míg az állattenyésztőknek, vagy más beosztásban dolgozóknak hasonló erőkifejtésért, időért csak 1,25 munkaegységet írtak jóvá. — Tehát a bérfeszültséget akarják ezzel megszüntetni. — Azt is. De szeretnénk elérni, hogy mindenki előtt világosabb legyen, mit ér, mennyi pénzt hoz munkája. Ezt az új rendszerrel szinte óránként megtudhatja. — Hogyan? — Hat bérosztályt alakítottunk ki — amint a füzetből is olvashatta —, és a munka nehézségétől, veszélyességétől, szakmai igényétől függően 40 —80 forintig kereshetnek, ha teljesítik a normát. Ha túlteljesítik. ennél is többet, — Talán egy példával szemlélhetnénk ezt... — Jó. Vegyünk egy növényápolási munkát; a ló- kapézást. Ez a második bérosztályba tartozik. Két hold a napi norma. Ezért 50 forint jár. De ha egy holddal többet teljesít. 75 forintot írnak jóvá a munkáért. — És az állattenyésztésben? — Ott is arra törekedtünk, hogy egyszerű, világos legyen a bérezés és.., igazságos. Megkapta mindenki ezt a füzetet. Ebből — mond luk — a növendék állatok gondozója könnyen kiszámíthatja, menynyi a napi keresete. Az ősz- szes gondozási munkákért állatonként 1,40 forintot kap naponta. s súlygyarapodásért A siker a lőrinciek NÉGYSZÁZNEGYVENÖT- MILLíO forintos tervteljesitésről számot adni meglehetősen C endetes dolog, ám a Mátravidékl Hőerőmű szocialista brigádjainak vezetői a közelmúltban tartott tanácskozásukon mégsem hallgatták derűs képpel az elmúlt évi eredményeket ismertető beszámolót. Nem lehettek igazán elégedettek, mert a tavalyi hónapok másképpen sikerültek mint szerették volna. A vállalat lényegesen túllépte az eredetileg meghatározott költségeket .az elképzeléseknél jóval drágábban termelt. A keverékszén megváltoztatott minősége egyszersmind magasabb árral is járt s a megszokottal ellentétben, más bányák által felszámított fuvardíj még inkább növelte a felesleges kiadásokat. Sok egyéb mellett ezekről sem tehetnek, súlyukat azonban bizonyára érezniük kell majd a nyereségrészesedés kifizetésekor. S nyugtalanítóbb, hogy az idén is hasonló cipőben járnak. a Magyar Villamos Művek a fűtőanyagot ismét a lőrinciek kedve ellenére válogatta. Egyik bajból tehát még ki sem láboltak s már kezdődik a másik. Egy kis figyelmet kérek! Elmagyarázom a következő tananyagunkat. Megfigyeléseim szerint az emberek többféleképpen szeretik a pénzt. Van, aki csak úgy egyszerűen, simán szereti. Aztán van. akinek egy százas jobban megdobogtatja a szívét, mint egy formás női láb — miniszoknyában. Na jó. ezt még meg tudom érteni, hiszen lehet, hogy az Szredfordulót követő években már jó magam is ilyen leszek. De aztán olyan embereket is ismerek, akiket nemcsak a miniszoknya hagy hidegen a pénz miatt — hanem a munka is. Mármint a sajátjuk. Vagyis, amiért a fizetést kapják. Mert az kevés. Legalább is nékik kevés. Ezért munka helyett inkább gondolkoznak. Persze, nem azon a munkájukon, amiért ..a munkakörük szerinti illetmény” jár. hanem amién munka nélkül lehet Hogyan harácsoljunk Rövid tanfolyam kezdőknek és haladóknak pénzt szerezni. Olyanokon gondolkoznak például, hogy hol lehet olcsón hozzájutni egy lakott állami házhoz. Amikor ez megvan, azon töprengenek, hogy lehelne kipiszkálni a lakót. Természetesen ezen is munkaidőben elmélkednek. Aztán, amikor a lakót már sikerült kipiszkálniuk, azt tanulmányozzák, hogyan lehetne a házügyletből további pénzt harácsolni. S lehet, csak figyelni kell. Figyeljenek csak! A telekszomszéd létrát csináltat a padlásfeljárójához. Most fo- góddzanak meg kérem, meri van, aki ebből is pénzt tud csinálni. Hogy ki? Hát a szomszéd pénzszerető szomszédja! Mert ugye, a nálni a telkén, amit az emberek általában nem a szabadban szoktak, akkor veszélyeztetve érzi magát, hiszen a szomszéd netán meglátja a létráról. Tehát perel, s derék ügyvédje szabatosan meg is fogalmazza a „sérelmet”: „a beláthatás fenn&llhatása miatt a telek értékcsökkentnek vélelmezhető”. Magyarán: fizessen a szomszéd! létráról a szomszéd beláthat a kerítésen át a telkére. S ha néki kedve szottyanna. — mondjuk — olyat esiVegyünk egy másik példát. Kisajátítják a háztelek egy részét. Azt is, amelyiken a disznóól áU. A jámbor állampolgár ilyenkor felveszi a kisajátítási összeget és kész. Nem így a mi dörzsölt „tulajunk”! ö rögtön kisüti, hogy neki a disznóól kisajátítása miatt „elmaradt haszna” van: évenként csak tíz hízót véve, ötven év alatt ötszáz kocát meghízta! hatott volna ott. Ide hát az ellenértékével! Aztán olyan is van, akinek nem a disznó- ólja esik a kisajátított területre, hanem a faháza: ellenértékét megkapja. beljebb újra felépítheti. A mi emberünknek, aki nagyon szereti a pénzt, ez nem elég, tüstént felismeri, hogy ennek a rókának még egy bőre van. Perli a tanácsot, hogy a faház kisajátítása miatt vezettesse be a lakásába a gázt. A mai óránknak vége. Azt hiszem mindnyájan elismerik: óriási ötletek. De ezért jutalmazni — csak a megírójukat kell... Baloghy Zoltán zálogát is hordják Mit lehetne itt tenni? — kérdezgették egymást. Abban hamar megegyeztek, hogy u tényeken már nem lehet változtatni. Idővel megértették a tröszt intézkedéseit is. miszerint a szénbányáktól lekötött tüzelőanyagot mindenképpen át kell venni még sikkor is, ha olykor más ütemezésben, kalóriabontásban érkezik. Persze jobb lenne, ha Budapesten mindig figyelembe vennék az erőművek a lőrinci üzemek sajátosságait, igényeit s nem állítanák őket nagyon is elkerülhető gondok, rendkívüli feladatok elé. Ettől függetlenül, természetesen Lőrinciben is tudnak valamit segíteni. Mint az üzemben elmondották, a korábbinál nagyobb felelősséggel. több ötlettel úgy keverhetik, adagolhatják a különféle szenet, fűtőanyagot, hogy az égetésük a lehető legolcsóbb legyen. Egy-egy ,ió elképzeléssel, újítással sokat tudnának nyerni! Aztán, nyílván a lőrinciekre bízott egymilliárd forintnyi állóeszközzel is lehetne jobban gazdálkodni. Jobban kellene törődni a gépekkel, berendezésekkel, időben végzett, alapos tmk-val, a javításra kiadott anyagok lelkiismeretesebb felhasználásival, az alkatrészek tökéletesebb kicserélésével nagymértékben ellensúlyozhatnák az objektív veszteségeket. Több tiszteletre méltó vállalás született már eddig is — elegendő a vegyiüzemek, a turbinások, vagy éppen a mérők, automatikai vezérlők ígéreteire gondolni — s a szocialista brigádok vezetői, rövidesen újabbakkal jelentkeznek. J'Ö VOLT HALLANI azt a felismerést, hogy véget kell vetni végre a megszokott kényelemnek. Előbb-utóbb be keli látni, hogy lejárt a monopolhelyzet ideje, az erőműveknek is versenyezniük kell egymással a megrendelésekért. a biztosabb megélhetésért. S noha egyes „jól értesült emberek” ugyan már régen elmondták a ..búcsúztató gyászbeszédet”, a Mátra- vidéki Hőerőműre még sokáig szükség lehet. — ha a lőrinci dolgozók, a harmincnyolc szocialista brigád tagjai úgy akarják. Hatszázhatvanezer megawattóra villamos energií t kérnek ebben az évben a lőrinciektől. A hőerőmű, közös akarattal bizonyíthat! (Gy. Gy.) pedig kilogrammonként 2,30 forintot fizetünk. — És akik a szokásosnál nehezebb, veszélyesebb, vagy szakmailag igényesebb munkát végeznek? •— Azok bérpótlékot Kopnak. A szakmunkások 10 százalékot, a mérgező anyagokkal dolgozók ugva menynyit, plusz védőitalt Ezenkívül az éjszakai, vasárnapi, valamint a legnehezebb kézi és gépi munkáért is több pénz jár. — Akiknél nem mérhető a teljesítmény, miként számolják el a bérét? — Órabérben és havi fíx- ben. Kezdve az elnöktől a raktárosig, az éjjeliőrig, nyilvánosságra hoztuk, kinek mi a kötelessége és mennyi pénzt kaphat érte. — Hallom, hogy az első aggodalmak akörül támadták: miként jutnak terményhez a szövetkezet tagjai, ha minden munkát pénzben fizetnek ki — Így igaz. De megnyugtatásul elmondtuk, hogy minden megkeresett 30 forint után 2 kiló búzát, vagy árpát vásárolhatnak a közösből és a háztáji iószágoknak any- nyi takarmányt, abrakot adunk ki. amennyi a közösben levő jószágoknak jut. — Mindezek után azt kérdeznénk: miből, mikor és milyen arányban fizetik lei « béreket? — Saját tartalékunkból, kis részét pedig bankhitelből. Fizetni havonként szeretnénk, az eddigi 4—500 forintos előleg helyett 1000 forinton felül. A szövetkezeti gazdák a bér 80 százalékát kapják meg havonként. a vezetők viszont csak fizetésük 60 százalékát a többit f>edig év végén. — Tehát ők vállalják a nagyobb kockázatot. — Igen. De így is igazságos, Ha a tervet nem teljesítjük, akkor mi, vezetők, 10 százalékkal kevesebbet kapunk év végén, mint a tagság. — És ha jól sikerül az év? — Akkor egyformán részesülünk a többletből a tagokkal. — Ez. gondolom, rokonszenves vonása ennek a bérrendszernek a szövetkezeti gazdák szemében, — Igen. Méltányosnak tartják, hogy a vezetők nagyobb felelősséget vállalnak. Ä vezetőség már korábban elfogadta ezt a jövedelemelosztási rendszert, s a tagság nagy- része is egyetért vele. — Tehát véglegesnek tekinthető ez a jövedelemelosztási rendszer? — Alapelveiben igen, de később a gyakorlat biztos megmutatja egy-két hibáját, s akkor tökéletesítünk rajta. Ezt javasoljuk azkmak is, akik esetleg a mi példánk nyomán áttérnek a készpénzfizetéses rendeszerre. És még egy tanácsot; alakítsák saját viszonyaikra a mi elképzeléseinket, e bérrendszer számait, hiszen ezt az itteni körülményekhez alakítottuk, — mondotta a közös gazdaság elnöke, azzal az Ígérettel zárva a beszélgetést hogy bármely szövetkezetnek szívesen küldenek ebből az új jövedelemelosztási formát tartalmazó füzetből. Reméljük, sokan élnek ezzel a lehetőséggel. K. E. Befeleztél! a kora tavasziak vetését Hatvanban (Tudósítónktól): A hatvani Lenin Termelőszövetkezetben kihasználták a jó tavaszi időt. s a tervezettnél korábban befejezték a kora tavasziak vetését. Hamarosan megkezdik az őszi gabonákon a vegyszeres gyomirtást is, és hathatósan védekeznek az egyik legnagyobb kártevő, a pocok ellen. Mmlsm3 1968. március 30., szombat
