Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-26 / 72. szám

Vendegünk volt:

FÓNAY MÁRTA

Mindig szívesen tapsolunk Fónay

Mártának, mert bőkezűen osztogatja a derűt, a nevetést.

Csak természetes, hogy a legutóbbi gyöngyösi szereplésekor az első kérdés, amit feltettünk a művésznőnek, így ban gzott:

— Mi kell ahhoz, hogy a

közönséget megnevettesse?

Az eddigi mosoly egy pillanat alatt eltűnt az arcá- 1 jói; Elkomolyodott Aztán, mint aki megtalálta a pontos kifejezést, határozattan Isi jelentette:

— Belső derű.

! Felzárkózott qz egri csapat

Egri Dózsa—Orosziauj * Dányász 1:0 (0:0)

Fekete lehúzza a labdát Szűcs elől. Közöttük Máthé, Kovács. FalLszek, jobbra Sarosi és hátrább Kovács figyeli a jelenetet.

{ Megint rövid szünet követ- j, Veaett.

j! — Ez így talán kevés. Ho- gyan lehet ezt még magya- I rázni? Azt hiszem, örömét '■kell lelnie abban, hogy má- ■ sokat megnevettet. Mert örömet szerezni másnak, az magában is öröm. És én azt tartom, hogy a nevetés életszükséglet. Nekem is az.

És már megint mosolyog. Ugyanazzal a nyílt, őszinte mosollyal, mint a színpadon.

— Művésznő szerint midyen a jó közönség?

Nem a tepsos. A taps önmagában még nem minden. Lényeg, hogy a közönség is jól koncentráljon. A színész az első pillanatban kontaktust tudjon teremteni vele. Ebből jön aztán minden egyéb. A figyelmetlen közönséggel nagyon nehéz a színész dolga. Nekem ilyen nincs is — teszi hozzá gyorsan. — lényeges az is. hogy a közönség akarja magát jól érezni. Amikor bemegy egy színházba, egy előadásra, dobja le a gondjait.

Sokáig tartana, amíg felso- 'ffOtnánJc, ha egyáltalán győznénk, azokat a szerepeket, amikben láttuk Fónay Mártát: filmén, a tv-ben, színházban, hallottuk a rádióban. Mindeníki őriz ezekből egy- egy maradandó élményt. De milyen szerepeire emlékszik a legszívesebben maga a művésznő?

— Amíg élek. mindig a legkedvesebb marad a Hintón járó szerelem. Hogy miért? Mert ezt a filmet olyan gondtalanul, jókedvvel csináltam. És mert ez a film hozta meg a számomra egy ország közönségének a szereteiét.

Igen, a közönség...! Szeretne sokat, majdnem mindent tudni a kedvenceiről. Ezért kérünk most mi is egy rövid önéletrajzot Fónay Mártától.

— Hogyan kezdjem? Ellentétben az általános kijelentésekkel, az én szüleim nem ellenezték, hogy színésznő legyek. Meglepődtek egy kicsit, amikor bejelentettem nekik az elhatározásomat, de beleegyeztek. Így kezdődött. A folytatást, azt hiszem, ismeri a közönségem. Még annyit: huszonöt éves házassági évfordulónkat nemrég tartottuk meg. Ez minden. Gyerek?... Ezt ne kérdezze. Ez fájó pont.

— Még egy komoly kérdést engedjen meg: Önnek mi a legfőbb művészi elve?

— Nem szeretnék nagyképűen szólni, de olyan nehéz erre a nagyképűség látszata nélkül válaszolni. Nívósán szórakoztatni? Pedig ez fejezi ki a legjobban. A vidám műfajban — azt a kifejezést, hogy könnyű műfaj, nem szeretem — nem is olyan, egyszerű ez. Azt hiszem: így.

A mondat végén isimét egy mosoly a pont. Olyan igazi, fónays mosoly.

Mi lehet az utolsó kérdés? Csakis ez:

— Mit vár a következő évektől?

— Hát...! A Noszty fiú esetében Tóthné szerepét eljátszottam már a Nemzetiben, filmen, az Operettszínházban és most azt kérdezték tőlem: mit szólnék hozzá, ha musi- cal-esitenék? Többek között az én kedvemért is. Most ezt várom nagy örömmel. Aztán? Szeretném, ha több időm jutna pihenésre. Nagyon sokat dolgoztam az elmúlt évék folyamán. Szeretnék külföldre utazni, végre magánszemélyként is. És... van Vi- segrádon egy aranyos kis ku- lipintyóm. Eddigi munkám eredménye. Itt szeretnék néhány napot igaza nyaraló módján eltölteni. Ennyi az egész: Sok ez vagy kevés? Nem tudom,

A két fellépés közötti pihenésből loptunk el néhány percet. Ez alatt Fónay Márta készségesen válaszolt a kérdésekre. De egy kicsit arra is figyelt, hogyan fogadja a közönség a társait, hogyan reagál tapssal a színészi játékra.

Játék. Talán hat ez a szó, nem szoktuk elemezni a jelentését. Színészet és játék, összefonódnak a tudatunkban.

Művészet és játék.

Ez Fónay Márta.

G. Molnár Ferenc

E2er, 5000 néz-5. V.: Soós C.

Eger: Papp — Kárpáti (Tóth M. a félidőben) Berán. Winkler

— Tátrai. Rajna — Faliszak, Kovács Gy., Varga, Lakinger. Szűcs. Edző: Szentmarjay Tibor.

Oroszlány: Fékét« — Mészáros, Máté, Köteles — Sároisi. Kovács

— Csinos, Sáliéi. Pusztai, Csar- venilca (Pa.pp 65. perc), Egyed. Edző: G-aXgóczi Ottó.

Egri fölénnyel indult a játék. A 7. percben Varga került jó helyzetbe, de gyatrán fölé lőtte a labdáit, A másik oldalon Pusztai távoli lövése foglalkoztatta Pappot. A 14. percben Tátrai lövésszerű beadását Fekete a levegőben úszva tette ártalmatlanná. Szinte állandóan az oroszlányi térfélen folyt az eléggé mérsékelt iramú küzdelem, a hazai csatárok sokat kezdeményeztek. a befejezéseikbe azonban rendre hiba csúszott.

A 25. percben ismét Varga szánta rá magát lövésre. Fekete a léc alól nyomta szögletre a

. nagy erőveti megrágott labdát. B2- , ientámadás során Pa.pp merész lábra vetődésisíejl mentett Egyed előli. A 33. perc sajnálatos eseménye: Kárpáti etgy összecsapásnál megsérült, rövid ápolás után ugyan tovább játszott, szünet után azonban már nem jött ki a pályára. A félidő befejezése előtt fokozódott az egri rohamok hevessége, állandó ostrom alatt állott a vendégek kapuja, de a gól csak nem akart megszületni.

Szünet után

változott az egri csapat összeállítása. Káipáti helyére Szűcs húzódott vissza. Faliszek lett a baisaeäsö és Tóth M. a jobbszélső. A mérkőzést eldöntő egyetlen gól az 54. percben esett:

Kovács Gy. remek labdát tálalt a kiugró Lakinger elé. a bal- összekötő egy csellel lerázta magáról a támadó Máikét, aztán laposan a bal sarokba továbbított, 1:0.

A gól után egy darabig a Dózsa kez/demányezett. aztán a védekezéssel felhagyott oroszlányiak lendültek előre. Az 57. percben Csinos nagy erejű lövését Papp bravúrral hárította, majd e*?y gyors egri ellenakciónál perceken keresztül a vendégeik kapuja előtt pattogott a labda, a védelem azonban jól tömörült. Az egri támadósor nem tudta tartani a labdát, s emiatt nehéz percek következtek a védelem számára. A »0. percben Pusztai fejesét Papp gyors bedevetődés- sei mentette, majd a 85. percben meghűlt a vér a nézők ereiben: Pusztai újabb fejese az egri kapu bal oldalába hullott. A partjelző azonban már előzőleg jelezte a lest. Nagy izgalmak közepette ért véget a találkozó.

Mini várható volt: kezdettől fogva nagy erővel rohamozott az egri csapat. A vendégek számítottak erre. mert alaposan, megerősítették védelmüket, leghátul Máthé „söprögetett”, s elöl többnyire csak Csinos, Pusztai és Egyed tartózkodott. Hogy az első félidőben mégsem esett gól. az főleg annak volt köszönhető, hogy a Dózsa támadósorából hiányzott a kellő átütőerő, a csatárok csak ritkán vállalkoztak tövésre. Szünet után változott a helyzet. Az egriek Kárpáti sérülése miatt kénytelenek voltak felforgatni csapatukat, a vendégek pedig — nyilván azt gondolván, hogy itt „lehet keresni valamit” — felhagytak a védekező taktikával, bátran kitámadtak — és ez leu a vesztük! Az egri csatárok — igaz csak egyszer — áttörték a fellazult oroszlányi reteszt és utána már hiába rohamozott kétségbeesetten a Bányász, nem sikerült egyenlítenie. A Dózsa védelme a második 45 percben óriási munkát végzett, mert az elfáradt támadósor nem tudta tartani a labdát. Végeredményben, az egriek csak az első félidőben mutatóit teljesítményükkel szolgáltak rá a minimális győzelemre.

Egyénileg Papp remekül védett; a formába lendült Berán bizonyult a mezőny legjobb játékosának, de nem sokkal maradt mögötte a kitűnő Winkler és Kár. Páti teljesítménye sem. Tátrai lényegesen jobb volt. mint Nagyba tonyban, Rajna ismét feljövőben van. Faliszek nagyon akart, nem ismert elveszett labdát. Kovács Gy. és Lakinger mozgásán meglátszott a kihagyás, olykor ügyes dolgokat csináltak (ilyen volt a gól is), de elég gyakran hibáztak is. Varga az első fél:Góbén sokat volt játékban, egy-két lövése is sikerült, szünet után azonban visszaesett. A második félidőben beállt Tóth M. megállta a helyét. Soós G. játékvezető kiválóan bíráskodott.

ísomody)

A bajnokság állása:

1. Komló

4

3

1

—

10; 4

1

2. Kecskemét

4

2

2

—

7: 1

6

3. Bp. Spart.

4

2

2

—

8: 3

6

4. Eger

4

2

2

—

4: 2

fc

5. Pécsi B.

4

2

1

1

4: 2

5

6. Várpalota

4

1

3

—

5: 3

9

7. Ny .-háza

4

2

1

1

4: 3

»

8. Oroszlány

4

2

—

2

6: 2

4

9. Győri D.

4

2

—

2

8:10

4

10. Szállítók

4

2

—

2

3: 4

4

11. G. MAVAG .

4

1

2

1

1: 2

4

12. Nagybát.

4

1

1

2

3: 4

3

13. SZMTE

4

1

1

2

4: 6

3

14. BVSC

4

1

1

2

2: 6

3

15. Bp, Előre

4

1

—

3

3: 5

2

16. Budafok

4

1

—

3

4:10

2

Ózd

4

1

—

3

2: 5

5

18. MVSC

4

—

1

3

1: 7

I

Óiéival békcbírája. Plantet bácsi, ahogy itt szólítják,

azelőtt Melunben volt ügyvéd.

Ötvenéves korában Plantat bácsim, akinek életében addig minden kívánsága szerint történt, egy hónap alatt elvesztette imádott feleségét és két fiát, két szeretetre méltó fiatalembert, egyiket tizennyolc, másikat huszonkét éves korában.

Az egymást követő csapások porig sújtották ezt a férfit, akit harmincévi boldogság után készületlenül talált a. szerencsétlenség. Sokáig attól féltek, hogy eszét veszti. Senki sem lepődött tehát meg, mikor féláron eladta irodáját.

De enyhült a fájdalom, és most a tétlenségbe betegedett bele. Az , őreivali békebíróság üresen állott. Plantat bácsi kérvényezte és megkapta.

Mihelyt békehíré lett. kevésbé unatkozott. Ez a férfi, .aljí már befejezettnek tekintette életét, érdeklődni kezdett ■ különféle ügyek iránt, amelyek tárgyalásra kerültek ■lőtte. Kiváló érteimének minden erejét, rendkívül éles .... Ilimének minden leleményességét felhasználta, hogy dválassza a hamist az igaztól mindabban a hazudo- résban, amit végig kellett hallgatnia.

Plantat úr magas, sovány és ideges. Arcán nincs semmi figyelemre méltó, Haja rövid, nyugtalan szemei mintha mindig keresnének valamit, igen hosszú orra vékony, mint a borotvapenge.

Ilven volt ez a férfi, aki negyedórával Baptiste távozása után megérkezett az orcivali polgármesterhez

— Mit hallok! — mondta már az ajtóban. — Meggyilkolták Trémorelnét!

— Legalábbis ezek az emberek azt állítják! — felelte a polgáimester, aki ismét megjelent.

— Roppant kínos ügy — mondta Plantat bácsi, s Igyekezett teljesen közönyös hangon beszélni —. de voltaképpen mit érdekel ez minket? Mégis azonnal meg kell néznünk. mi a helyzet. Értesítettem a csendőrparancsnokot, csatlakozik hozzánk.

— Induljunk — mondta Courtis úr, — A derékszalagom itt van a zsebemben.

Elindultak. Philippe és apja ment elől. a fiú sietős és türelmetlen volt, az öreg borús és gondterhelt.

A. polgármester minden lépésnél felkiáltott.

— Ki érti ezt? — morogta, — Gyilkosság az én községemben. olyan községben, ahol emberemlékezet óta semmiféle bűnt nem követtek el.

És gyanakvó tekintettel méregette a két Bertaud-t.

Trémorel úr házához — a környéken kastélynak nevezik — elég csúnya út vezet, mindkét oldalról tizenkét láb magas fal zária el. Az egyik oldalon Lanascol márki- né parkja, a másikon a saint-jouan-i nagy kert terül el.

A sok jövés-menés temérdek időbe került, és már majdnem nyolc óra volt. mikor a polgármester, a békebíró és vezetőik megálltak Trémorel úr kerítése előtt, A polgármester csöngetett.

A csengőnek erős a hangja és kerítést csak egy kis, öt-hat méteres homokos udvar választja el a háztól, mégsem jött senki.

A polgármester úr erősebben csöngetett, majd még erősebben, majd tiszta erejéből, de hiába.

Lanascolné kastély a majdnem szemben épült Trémorel úréval, kerítése előtt egy lovász állt. egy zablát tisztogatott és fenyesített.

—> Hiába csöngetnek az urak — mondta, — senki sincs a kastélyban.

— Hogyhogy senki? — kérdezte meglepetten a polgármester.

— Ügy értem — felelte a lovász, — hogy csak az úrék vannak otthon. A cselédek mind elmentek tegnap este a nvolc-negyvenes vonattal Párizsba. Denis-né. a volt szakácsnő lakodalmába, ma reggel kell visszajönniük az első vonattal. Engem is h ívtak ...

— Űristen! — szakította félbe Courtois úi* — tehát a gróf és a grófné egyedül volt az éjjel?

— Teliesen egyedül, polgármester úr!

— Iszonyú!

Plantat bácsit úgy látszik, kezdte idegesíteni ez a beszélgetés.

— Nem állhatunk örökké itt az ajtó előtt — mondta, •— a csendőrök nem iönnek. küldjünk el egy lakatosért.

Philippe már lódult is. amikor az út végén énekszó és nevetés hangzott fel Kisvártatva öten bukkantak elő: három asszony és két férfi.

— Na, itt a kastélybeli cselédség — mondta a lovász, akit ez a reggeli látogatás rendkívül felizgatott. — biztos van náluK kulcs.

A cselédek pedig, amikor meglátták a kerítés előtt ácsorgó, csoportot, elhallgattak, és gyorsabb menetbe fogtak. Sőt, egyikük szaladni kezdett, s így megelőzte a többieket. A gróf inasa volt.

— A gróf úrral akarnak beszélni az urak? — kérdezte. miután köszöntötte a polgármestert és a békebírót.

— Már ötödször csengettünk, csak úgy visszhangzik bele a ház — mondta a polgármester.

Érdekes — szólt az inas —. pedig az úr nagyon ébren alszik! Úgy látszik, elment itthonról.

— Jaj — kiáltott Philippe. — Biztos mindkettőjüket meggyilkolták!

Szavai kijózanították a cselédeket, akiknek jókedve arra mutatott, hogy amint illik, sűrűn koccintottak az új házasok egészségére. Courtois úr az öreg Bertaud viselkedését tanulmányozta.

— Gyilkosság! — suttogta az inas. — Biztos a Pénz miatt, hát tudhattuk volna ...

— Micsoda? — kérdezte a polgármester,

— A gróf úrnak tegnap reggel nagy összeget hoztak.

— Ó. igen. nagyon nagyot — tódította egy szobalány. — ilven vastag bankjegycsomó volt. ni. Az asszonyom mondta is az úrnak, hogy le se fogja hunyni a szemét ezzel a temérdek pénzzel a házban.

Csend lett. mindenki rémült arccal meredt maga elé. Courtois úr gondolkozott

— Hánykor mentek el az este? — kérdezte a cselédeket.

— Nyolckor, korábban volt a vacsora

— Mindnvéian együtt indultak el?

— Igen. uram.

— Nem is váltak el egymástól?

— Egy percre sem.

— És most együtt iöttek vissza valamennyien?

A cselédek jelentőségteljesen összenéztek.

— Mind — felelte egv nagyszájú szobalány — .:. azazhogy nem. Mikor megérkeztünk Párizsba, a Lyoni pályaudvarra, egyikünk. Guespin. elment.

(Folytatjuk)