Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-15 / 38. szám

Százezer külföldi honfitársunkat várjuk az idén Beszélgetés a Magyarok Világszövetsége főtitkárával Egy kísérleti tanf^gy óráján születik-e az ember? Igen sok hazánkfia él szerte a világon. Túlnyomó többségük — bármikor is mentek el — ma is ma­gyarnak érzi, vallja magát. % A külföldön élők vagy ré­szével szoros, közvetlen kapcsolatot tart fenn a Magyarok Világszövetsé­ge. Munkatársunk felkeres­te Kárpáti Józsefet, a Ma­gyarok Világszövetségének főtitkárát és tájékoztatást kért a szövetség munkájá­ról, terveiről. — A Magyarok Világszö­vetsége — mondotta a fő­titkár — társadalmi szerv, amelynek elsőrendű célkitű­zése, hogy eleven összekötő kapocs legyen a külföldre szakadt magyarok és a szülő­föld között. — Milyen szervezett kapcsolatot tart fenn a szövetség a külföldi ma­gyarokkal? Hogyan se­gíti, tájékoztatja őket hazánk életéről, fejlődé­séről? — Örömmel mondhatom, hogy több tízezer magyar családra terjed ki a közvet­len kapcsolat Egyik igen jellemző formája ennek óriá­si postánk, évi 10—15 ezer le­véllel. A levelek tártaiméi, hangja, hangulata arra en­ged következtetni, hogy egy­re erősödik a büszkeség a Magyar Népköztársaság eredményei láttán. A leg­több levélíró szinte család­tagként fordul hozzánk prob­lémáival. Igényt tart arra, hogy érdekei képviseletében is segítsük. A magunk részéről viszont arra törekszünk, hogy a sok­oldalú kapcsolatokon keresz­tül hozzájáruljunk — a ma­gunk sajátos eszközeivel — az anyaországon kívül élő magyarok iránt még meg­levő, sokszor indokolatlan előítéletek megszüntetéséhez. A hazánkból távozottak többsége ugyanis tiszteli a szocializmust építő Magyar Népköztársaságot. A párt és a kormány nagyvonalú, em­berséges politikája meghozta a gyümölcsét, hiszen ennek nyomán szabaddá vált az út, hogy bármikor hazalátogat­hassanak. Fontos elmondani: a kint élők többsége hálás e politikáért, nem tagadja meg hazáját. Természetesen ezek a megállapítások nem vonatkozhatnak azokra a „hivatásos” disszi iensckre, emigránsokra, akik érvénye­sülésüket volt hazájuk rá­galmazásával vívják Ki. De hangsúlyozni szeretném: ők csupán a kisebbséget alkot­ják. — A kint élők tájékoztatá­sát a Magyarok Világszövet­sége igyekszik sokoldalúan kielégíteni. Egyik legközvet­lenebb fórumunk a kétheten­ként csaknem százezer pél­dányban megjelenő Magyar Hírek. Ugyancsak nagy pél­dányszámban juttatjuk el minden esztendőben a Kin­cses Kalendáriumot és a Magyar Évkönyvet. Sok ki­adványunk terjeszti, propa­gálja a magyar szót, a ma­gyar kultúrát Nagy jelen­tőségű a budapesti rádió Szülőföldünk adása, amely­nek hallgatottsága állandóan növekszik. — Közismert, hogy év­ről évre nagy számban jönnek haza látogatóba a távol élő magyarok. Az idén mennyi érkezőt vá­runk, s milyen prog­rammal? A hazától távol levő ma­gyarok tízezrei rendszeresen hazalátogatnak. Ebben az évben, úgy gondolom, szá­muk megközelíti majd a százezret Látogatásuk közös érdeket szolgál, éppen ezért mindent meg is kell tenni, annak érdekében, hogy jól érezzék magukat S ha a múltban akadtak is kirívó esetek, amikor egy-egy láto­gató becsmérelte eredmé­nyeinket, a jellemző az, hogy a hazatérők fel tudják mér­ni a változásokat és becsülik, értékelik azokat — Szövetségünk sokféle­képpen kapcsolódik be ebbe a munkába. Igen népszerűek az IBUSZ-szal közösen szer­vezett országjáró, pontosab­ban az országot bemutató ak­cióink. Sok delegációt, egyéni jelentkezőt fogadunk a szö­vetség székházában. Lehető­ségeink természetesen korlá­tozottak, ezért sokat segít­hetnek a városi, a községi tanácsok, a Hazafias Nép­front-bizottságok. Sokszor megható az a ragaszkodás, szeretet amit a hazától kü­lönféle okok miatt elszakadt honfitársaink mutatnak az anyaföld Iránt — Azt is elmondhatom, hogy nemcsak a hazalátoga­tók száma növekszik, de mind többen foglalkoznak a hazatelepülés gondolatával. Sokan itthon akarják leélni utolsó éveiket békében, nyugalomban. S bár nem folytatunk semmiféle haza­települési kampányt, ehhez is megadunk minden segít­séget Szabadnak Van egy tantárgy, amelyet csupán az arszáe nyolc kö­zépiskolájában oktatnak, a negyedik osztályokban. Az egyik ilyen kísérleti műhely az egri Dobó Gimnázium. A tantárgy pedig, amit a jövő évben vezetnek be szélesebb körben és 1972-ben általá­nosan és véglegesen: a világ­nézetünk alapjai. A jelenlegi kísérleti stá­dium az új tantárgy módszer­tanának kidolgozására irá­nyul és nem utolsósorban arra is, hogy a világnézeti nevelésnek a nevelés egészé­ben, annak stílusában és módszereiben ten kifejezés­re jutnia. Q Az osztály: ÍV. e. A tan­tárgy: világnézetünk alap­jai. Harmadik óra. — Mit tanultunk eddig a társadalmi tudatformákról? —kérdezi a tanár. — Az erkölcsi tudat összes problematikájáról volt szó. — Hát akkor erről felel Vízi, — szólítja fel a tanár a diákot és kijelöli a felelet két bírálóját is. Vízi feláll, kimegy a tanári asztalhoz, leül és egy hatal­mas spirálfüzetben kezdi ki­dolgozni a tételt. Közben a tanár kérdezi az osztályt Az osztály pedig vá­laszol. — Mi a társadalmi tudat? — Az egyéni tudatok ösz- szessége. A tudat lényeges vonáséit tükrözi. — Mit jelent az egyéni tu­dat? — A múlt a jelen, a jövő tudatának összessége. A lé­nyegtelenebb vonásokat tük­rözi. Aztán szó van a különböző társadalmi tudatformákról, hogy a társadalmi tudat a társadalmi létet tükrözi, hogy a tudatformák és a társada­lom felépítményei között kapcsolat van. B Az osztály csupa fül. Az óra úgy halad előre, mint egy megállíthatatlan, egyen­letesen gyorsuló gépezet. Ola- jbzottan, simán. A kérdések­re mindig számtalan jelent­kező akad, pedig a tanár elő­re figyelmeztet, hogy „éppen a IV. c-ben lesz órám, kicsit problematikus osztály”. Egyelőre nem látom, hogy miért problematikus, persze a tanár jobban ismeri őket. Minden kérdésre világos, szabatos választ hallok. Sen­ki se figyel máshová, nem foglalkozik mással, a témára, a kérdésekre figyel. Bár ezek az erős, jól meg­termett nagy kamaszok más­részt mintha túl gépiesen vá­laszolnának. Túl simán, olajo­zottan. Nem tudom — lehet, hogy a vendég, az újságíró jelenléte feszélyezi őket S már észrevétlenül át is tértünk az új anyagra, miköz­be Vízi még mindig a tanári asztalnál: a tételét dolgozza ki. s De most nem előadást hallok a tanártól, vagy szép magya­rázatot, vagy preciz táblaváz­latot hanem kérdéseket amelyekre a fiúk válaszol­nak, majd újból kérdéseket — és a kérdésekből, vála­szokból kialakul az új anyag, valahogy így: — A társadalom milyen fejlettségi szintjén jelenők meg a vallás? — Amikor az emberei még nem ismeiák a termé­szet törvényeit. És amikor megkezdődik a társadalmi rétegeződés és kialakul az egyenlőtlenség. — S mikor szűnik meg vég­legesen a vallás? — Az osztály társadalorp megszűnésével, vagyis azok­nak az okoknak a megszűné­sével, amelyek megszületé­sét elősegítették. Aztán szó van itt a tote­mizmusról, az animizmusról, a tételes vallásiéi. Ilyen sza­vak hangzaitak el, hogy: po- liteizmus, monoteizmus, ate­izmus. S úgy veszem észre, hogy a diákok előtt — hiába új az anyag — mindezek nem ismeretlenek, vagy ha azok is, következtetni tudnák egyik­ről a másikra. Befejeződik az új anyag tárgyalása. Következik a fe­lelés. s Vízi felel. Tömören, folyé­konyan, szabatosan és egyre magabiztosabban. Miközben odafigyelek és hallom hogy a felelő emlegeti az erkölcsi szabadságot, a fatalizmust, az etikai relatívizmust, az egzisztenciomalizmust, az er­kölcsi ideált, arra gondolok, hogy főiskolán, egyetemen sok hallgatónak becsületére válna és sok tanár örülne, ha ilyen feleleteket hallana. S most jönnek a bírálók Mivel nincs módjuk sokat bírálgatni, inkább kérdeznek Az egyik: — Mi a fataliz­mus ellentéte? — Vannak-e az emberek­nek velük született erkölcsi tulajdonságaik ? A másik kérdése: — Sza­badnak születik-e az ember? Erre érdemes ideírni a vá­laszt is: — Csak akkor sza­bad, ha kialakul a tudatvi­lága és a törvényekkel meg­felelő módon tud élni. A tanár is megbírálja a fe­leletet: — Sokkal dinamiku­sabb lehetett volna, tagol­tabb, artikuláltabb. A bírálók véleménye alapján is, azon­ban a tárgyi tudása annyira megfelelő, hogy megkaphat­ja a jelest. B. L. Jókai - emlékszoba A budapesti Költő utcában, az egykori Jókai-villa. he­lyén, modern épületet emeltek. Az új házban a Petőfi Iro­dalmi Múzeum Jókai-emlékszobát rendezett be, amelyben a híres író kedvelt könyveit, berendezési tárgyait, használati „a vallás keletkezése és eszközeit láthatják majd az érdeklődők. létrejötte” __ ez az új téma. P. HOWARD: / REOTO JENÓ/ HfW­OfefG 43. Magához tért, zúgott a feje. Nem érzett fájdalmat, csak az az illúziója volt, mintha egy hordó volna a nyakán, amelyből tízezer be­zárt méh szeretne szabadul­ni. Virradt... Megtapogatta a fejét a tarkója körül. Kissé dagadt -volt és sajgott az érintésre... . Á mindenségit! Alaposan kupán vágták Visszament a táborba. : Szóval a kísértet mentette meg. És a kávéfőző útján. Persze! A kávéfőző hallotta, hogy ellopták az ingét, tud­ta. hogy eltűnt a kígyó, és 4 Mémism M68. február 15« csütörtök valószínűleg sejtette az ösz- szefüggést. Ezért nyomban leöntötte őt a büdös pálin­kával. Hopr egy ilyen siva­tagban mi minden lehetsé­ges ... Az ember az életével játszik! És ha legalább elve­szítené ... De ne adj’ isten. Szóval a kísértetnek szim­patikus volt Kár, hogy nem hisz neki... Pedig milyen szívesen odaadta volna azt az ízléstelen barokk vacakot. Egy krokodilfejnek mintá­zott óra... Pláne kattintható födéllel, amilyent ma már csak nyugalmazott tűzoltó csővezetők hordanak, mel­lénybe fűzött rézlánccal.. < De hát ellopták... Az ördög tudja, kinek kell... Trará!... TraráL. . Sorakozó! Gyerünk csak a többiek közé, hogy legyen alibi. Ilyenkor szoktak az ő puská­jával ölni! De most kivételesen nem történt ehhez hasonló. Min­denki rohant a szakaszához, az emberek felsorakoztak, a motorok berregtek, a kocsik zörögtek, káromkodás, puío- gás vezényszavak, azután in­dulás ... Troppauer beállt a sorba. Már kutya baja. Az oázisban végleg kipihente a sebesü­lését Előreszólt Galambnak: — Hol a fenében kószál­tál? Mindenfelé kerestelek már... Ez az Iljics üzent Veled akar beszélni... A kórházkocsin van, elég rossz bőrben... — Sajnálom, hogy nem voltam itt. Szegény ... amint lehet, hátramegyek. Hosszú fütty, és nagyon tá­volról egy éles hang... Indulás! Délután, az egyórás pihenő közben. Galamb hátrament a vőröskeresztes kocsihoz. — Halló, fiú ... Mi újság?! — kiáltott a betegre. Sárgás, csontvázzá fogyott arccal, tüzelő szemekkel fe­küdt ott Iljics, és élénken mozgatta a fejét, amikor Ga­lambot meglátta, mintha már türelmetlenül várná... — Beszélned nem szabad — intett neki Harri ncourt. — Majd levelezünk. Itt van ce­ruza és papír. írjál, mint a Troppauer, csak megértsem. A beteg bólintott, elvette a blokkot és felírta: Iljics Rodion sajátkezűleg. Én öltem meg Brétailt, az asszonyt és Corot kapitányt. Csak ketten voltunk a ház­ban. Laporter és én. Mielőtt a rendőrséget értesítettült, kényszerített, hogy vele együtt átkutas­suk a szobát. A halott kapi­tány kezéből kis cédula hul­lott ki. Gyűlö­löm Laportert. Az írást nyom­ban megsem­misítettem. Ez állt rajta: “Fi­gyelnek ben­nünket. Ha meg akarja tudni, hogy hány óra van, igazítsa be a napon a muta­tókat. Éjfélkor pontos órája lesz. Dr. Bré- tail.*> Tudtam, * •*, hogy ezzel fon­tos nyomot semmisítek meg. Laporter kitanított, hogy mit mond­jak a rendőröknek.” Galamb elolvasta a cédu­lát — öregem, az egész mar­haságból nem sokat értek. De azt a Laportert szívesen megrugdosnám, kár, hogy nincs itt a légióban... A beteg ámultán nézett rá. Miután Galamb zsebre tette a papírt, egy másikat kapott fel és izgatottan írt: „Laporter itt szolgál ve­lünk. Az álneve ...” Galamb felugrott Az ez- redorvos állt ott — Mi ez itt, kaszinó? Ta­karodjon azonnal! Galamb eliszkolt. Micsoda marhaságokat fir­kált a kölyök? De ha ez a Laporter csakugyan itt van, azt nagyon megtanítja bok­szolni. — Bocsánat... —- ahogy lelépett a szekérből, a gróf úrba ütközött. Nézd csak! Ez itt hallgatózott? Csak nem ő a Laporter? — Mondja — szólt rá nyer­sen a gróf úrra —, nem ál­néven él maga itt a katonák között?! Mi?! — De kérem:.. — Semmi kérem! Vigyáz­zon magára! És ne ólálkod­jon itt a kocsi körül, mert ha továbbra is bántja ezt a fiút, megjárhatja... Hogy hívják magát? Nem Laportemek? Mi? — Szó sincs róla... — Na, szerencséje van. — És otthagyta. 3 Bálint Sándor igazgató: — A vallás volt az új anyag az órán? Hát bizony ez nem olyan érdekes a tanulóknak, mivel nincs is talán köztük olyan, áld. vallásos lenne. — Különben az új tantár­gyat tapasztalataim szerint a tanulók szeretik. Szeretik a tantárgy tudományos ízét, sokkal jobban imponál ez nekik, mint a napi politi­kai események. Például a legtöbben világnézeti szak­körre járnak. Ott vitatkoz­nak, kiselőadásokat tartanak. — Érdekes, hogy a tan­tárgy jegyeinél felborul a pa­pírforma. Néhány an jobb je­gyet kapnak belőle, mint a többi tárgyból és fordítva. Az osztályozásnál nemcsak az órán mutatót tudást vesz- szük figyelembe, hanem a tanuló egész társadalmi tevé­kenységét, közösségi munká­ját. — A nehézségeket az je­lenti, hogy elég nehéz meg­találni a kapcsolatot más tárgyakkal. Ugyanis arra kell elsősorban törekednünk, hogy a többi tárgy adta alaptudás mind egy irányban hasson: megfelelő világnézeti alapok­kal rendelkező ifjakat készít­sünk fel az érettségire és utána az „életre” vagy az egyetemre. (Folytatjuk) Berkovits György MEGTUDHAT MINDEN ÚJSÁGOT / OíkUilM a,Me/tuisaq -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom