Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-07 / 31. szám

A francia—német inc'densí „nem múlt el nyomtalanul.. PÁRIZS (MTI): Willy Brandt, nyugatnémet külügyminiszter ravensburgí állítólagos kijelentése miatt támadt francia—német inci­dens a határozott cáfolatok után diplomáciai úton lezárt­nak tekinthető. Hatása azon­ban nem múlt el nyomtala­nul. Ezt egyrészt jelezte már az is. hogy hétfőn az Elysée- paiotábam De Gaulle tábor­nok egyszerű „technikai ebéd­re” változtatta a francia fő­városban tartózkodó Lübke, nyugatnémet elnök tiszteleté­re tervezett gálaebédet, és azon pohárköszöntők nem hangzottak el. Másrészt erre mutatnak azok a cikkek is, amelyek a francia kormány­hoz és a külügyminisztérium­hoz közel álló egyes lapokban jelentek meg. A gaulle-ista Nation vezér­cikke hangsúlyozza: bár Wil­ly Brandt eddig a francia— német jó viszony bajnokának mutatkozott, senki előtt sem titok azonban, milyen hatal­mas nyomást fejt ki az angol Munkáspárt a szocialista in- ternacionálé révén a külön- [ böző európai szocialista pár- j tokra, hogy a francia poiiti- | ka elítélésére vegye rá őket. j A szövetségi kormány — j folyta ja a lap — nem sza- j bad, hogy elsodortassa magát | ettől az offenzívátóL A Paris Jour-ban Tabouis 1 asszony megállapítja, hogy a cáfolatok szerint Willy Brandt által valóban mon­dott „képtelen” vagy „okta­lan” kormányok kifejezés is elfogadhatatlan. ★ Az Humanitében. Yves Mo­reau kétkedését juttatja kife­jezésre a cáfolatokkal szem­ben. A DP A jelentésében sze­replő és a cáfolatok szerint állítólag valóban elhangzott kijelentések németül annyira eltérnek egymástól — írja Moreau —, hogy lehetetlen félrehallani őket. | Válságban Johnson délkelet-ázsiai politikája i ' A Pentagon át dolgoztat ja a vietnami háborús stratégiát Cáfolják Westmoreland leváltását BONN: A Német Szövetségi Köz­társaságban a munkanélkü­liek száma januárban csak­nem 150.000 fővel emelke­dett és elérte a 672-000 főt. Ez 50 ezerrel haladja meg az egy évvel ezelőtti szintet. WASHINGTON (MTI): A dél-vietnami szabadság- harcosok nagyszabású offen- zívája és a Koreában elfo­gott amerikai kémhajó ügye egyre szélesedő politikai válságot bontakoztat ki Washingtonban. A kormány képviselőinek, köztük John­son elnöknek. Rusk külügy­miniszternek és McNamara hadügyminiszternek meg­nyugtató nyilatkozatai elle­nére mind a törvényhozás­ban. mind a sajtóban éles támadások érik a kormány politikáját, követelik a viet­nami háborús tervek felül­vizsgálatát és az Egyesült Államok délkelet-ázsiai po­litikáiénak módosítását. A Republikánus Párt két elnökjelöltje. Nixon és Romney egyaránt azzal vá­dolta meg Johnsont legutób­bi beszédében, hogy „elhall­gatja az igazságot az ameri­kai közvélemény elől” és „lebecsüli az ellenség ere­jét”. Nixon egy sajtókonfe­rencián azt követelte, hogy a szabadságharcosok offen- zívájára válaszul a kormány rendelje el a VDK elleni bombatámadások fokozását, Romney viszont azt mondot­ta. az események bizonyítot­ták. hogy „Dél-Vietnam né­pe nem támogatja a kor­BÉCS: A salzburgi rendőrség na-! pok óta lázasan nyomoz el­tűnt akták után. A detektí­vek a bírósági épülettől _ a szemétlerakódóhelyekig min­dent átfésültek, de az akták­nak eddig nem sikerült nyo­mára akadnia- Amint a Volksblatt jelenti, a hatósá­gok teljes hírzárlatot rendel­tek el az ügyre, bár koráb­ban még azt állították, hogy „jelentéktelen per iratokról” vám szó. A kormánypárti lap szerint' valószínű, hogy há­borús bűnösök aktái is az el­tűntek között vannak, s fel­tételezhető. hogy a tartomá­nyi bíróság képviselőinek ugyancsak részük van az ügyben. Salzburgban éppen az utóbbi időben tartóztattak le több, háborús bűntettel vádolt személyt. BUKAREST: A marosvásárhelyi báb­színház hétfőn este bemutat­ta Bukarestben Arany Já­nos Toldi-iának e műfajra alkalmazott változatát. Az előadás nagy sikert aratott. Tüntetés Frankfurtban az USA vietnami agressziója ellen Közelharc a rendőrség és a diákok között BONN (MTI): Valóságos utcai csatára ke­rült sor Frankfurtban az amerikaiak vietnami agresz- sziója ellen tüntető diákok és a rendőrség között. A tünte­tés az egyetemen rendezett gyűléssel kezdődött. Ezen Ru­di Dutschke, a Szocialista Diákszövetség főideológusa felszólította a hallgatókat, hogy erősítsék a politikai nyomást az amerikai imperia­lizmusra. Ezt a nyomást — mondotta — azzal is fokozni lehetne, hogy a frankfurti amerikai főkonzulátust egy időre blokád alá vegyék Az ülés részvevői ezután az amerikai főkonzulátus épüle­te ellen vonultak, ahol szem­ben találták magukat a tűz­oltófecskendőkkel felszerelt frankfurti rendőrség és a hessend tartományi készültsé­gi rendőrség alakulataival. A tüntetők kórusban szólították fel a rendőröket, hogy velük együtt tüntessenek az ameri­kaiak vietnami agressziója el­len. A rendőrök azonban víz­sugarakkal válaszoltak. Köz­ben közelharcra került sor, amely csaknem egy órán át tartott. Több diákot őrizetbe vettek. Később újabb tüntetésre került sor a frankfurti Ame- rika-ház és az amerikai ke­reskedelmi központ épülete előtt A rendőrség itt is tűzol­tófecskendőkkel támadt a tö­megre. A tüntetés következtében Frankfurt belvárosában tel­jesen leállt a forgalom. mányt” és az Egyesült Álla­mok vezetői „hamis optimiz­mussal” ítélik meg a viet­nami helvzetet. Edward Kennedy szenátor, aki röviddel ezelőtt tett szemleutat Déi-Vietnamban, követelte, hogy az Egyesült Államok „ultimátumszíe- rűen” szólítsa fel a dél-viet­nami kormányt arra, hogy „tegyen többet a lakosság megnyeréséért”, mert „más­különben egymillió ameri­kai katona sem elég” az or­szágban. A támadások nyomán Washingtonban olyan hírek terjedtek el, hogy a Penta­gon utasítást adott a vietna­mi háború stratégiai elképze­lésének átdolgozására- Az új direktívák szerint az ameri­kai csapatoknak ezentúl a terület tartós megszállására kell törekedniük. A Penta­gon azonban nyomatékosan cáfolta, hopv a szabadsághar­cosok meglepetésszerű offen- zívája következtében levál­tanák a saigoni amerikai pa­rancsnokokat. elsősorban Westmoreland tábornokot. Johnson elnök kedden a Demokrata Párt kongresszu­si vezetőivel találkozott, s egyéb kérdésék mellett is­mertette velük a dél-vietna­mi eseményekről szóló jelen­téseket. Délben Johnson Szívburokvizenyo a világhírű betegnél FOKVÁROS (MTI): A Groote Schuur kórház közlése szerint dr. Blaiberg állapotának javulását kés­lelteti, hogy újból szívburok- vizenyőt észleltek nála. Mint az orvosok hozzátették, ez a tünet egyáltalán nem okoz gondot- Emlékeztetnek arra, hogy a szívátültetés után többször észleltek szívbu- rokvizenyőt, amelyet injek­cióstű segítségével tüntettek el. Eddigi tapasztalatok sze­rint a kezelés után a beteg állapota mindig megjavul. Tekintettel arra, hogy a be­teg felgyógyulása lelassult, esetleg egy-két hónap is el­telik, mire hazabocsátják a kórházból. McNamara hadügyminiszter­rel, Rusk külügyminiszter­rel. Wheeler tábornokkal, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökével és más vezető tanácsadóval tár­gyalt a legújabb fejlemé nyékről. MOSZKVA (TASZSZ): Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke kedden a Kremlben fogadta Lewellyn Thomp­sons az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és megbeszéléseket folytatott vele. A találkozóra Thomp­son kérésére került sor, Titkos török— görög tatáiba BÉCS: Az APA osztrák hirügy • nökség jelentése szerint Cagíayangii, török külügymi niszter, aki az elmúlt napok­ban Ausztriában tartózke dott. titkos megbeszélést folytatott Pipinelisz, görög külügyminiszterrel. Pipine liszről csak annyit tudnak hogy külföldre utazott At­hénból- Az APA feltételezése szerint a két külügyminisz­ter Bécsben találkozott, NEY YORK: U Thant, ENSZ-főtitkár a ciprusi kérdés rendezése ér­dekében megbeszélést folyta­tott Roszidesz, ciprusi fődele­gátussal. Ugyancsak fogadta Denktast és Orek-et, a töröli ENSZ-küldöttség két külön­leges tanácsadóiát. De Gaulle ünnepélyesen megnyitotta a X. téli olimpiát A sok-sok várakozással teli nap után. kedden délután Grenoble-ban sor került a 10. téli olimpiai játékok ün­nepélyes megnyitására. Az időjárás kedvezett a nagy eseménynek, a hóesés elállt, s néha még az ég is felkéklett. A stadion telje­sen megtelt és az ünnepség De Gaulle francia államel- nöki.üíí a stadionba érkezé­sekor 15.05 órakor kezdő­dött. A hivatalos megnyitó előtt öt ejtőernyős jelent meg a stadion felett és nagy pon­tossággal ért földet a kiraj­zolt öt olimpiai karikában. Amikor De Gaulle elfoglal­ta helyét a díszpáholyban, megkezdődött a részt vevő 37 ország több mint 1300 spor­tolójának bevonulása. A kül­döttségek élén a hagyomá­nyoknak megfelelően a görö­gök kisebb csoportja haladt, majd utána abc-sorrendben jelentek meg a többi orszá­gok. Valamennyi küldöttség szí­nes. téli sportöltözékben vo­nult fel. A sort a franciák zárták, majd a zászlóvivők elhelyez­kedtek félkörben és a szónoki emelvényre Albert Michailen, a szervező bizottság elnöke lépett fel. A vendéglátók nevében üd­vözölte De Gaulle elnököt, a delegációkat, Avery Brun- daget, a NOB elnökét, majd felkérte De Gaulle elnököt a 10. téli játékok megnyitására. De Gaulle messze csengő hangon mondta él a hagyo­mányos megnyitót: „A 10, grenobíe-i téli olimpiai játé­kokat megnyitottnak nyilvá­nítom”. Három helikopterről 500 kis olimpiai zászlót és 3O0ft rózsát dobtak a stadionba, majd 16.10 órakor Alain Cal- mat, a volt francia műkor­csolyázó világbajnok érke­zett az ünnepség színhelyére és futott fel 96 lépcsőn az olimpiai emelvényre, ahol meggyújtotta a lángot. A versenyzők fogadalmát a francia lesikló Leo Lacroix mondotta el, s ezzel az ünne­pélyes megnyitó be is fele­ződött ★ A keddi megnyitó után szerdán már teljes verseny­nap lesz a grenoble-i téli olimpián. A részletes program: 7.30—13.00: Női műkorcso­lyázás, kötelező gyakori. (3) 8.30—11.00: 30 km-es sífutás, Autrans-ban. 16.45: Jugoszlá­via—Japán B-csop„ .légKo- rong-mérk. 17.00: Svédország —Egyesült Államok A-csop., jégkorong-mérk. 20.00—22.30: Kettes bob, előfutamok. 20.30; Románia—Ausztria B-ésop., jégkorong-mérk. 21.00: Szov­jetunió—NDK A-csop., jég­korong-mérk. ★ Szerdán már az első arany­érmet is átadják a téli játé­kokon, a 30 km-es sífutás győztesének. Jelenleg ennek a számnak legnagyobb esélye­se a finn Eero Maentyranta. PINTÉR ISTVÁN : IS Kontra Sered! Serédi az ellen is tiltakozik, hogy tör­vényjavaslatokat készítenek elő, de azt neki nem mutatták meg. Finoman, de határozot­tan megfenyegeti Horthyt: — Ha nekem nem adnak módot rá, hogy módosító észrevételeimet megtegyem, vagy ha a haza javát célzó észrevételeim figye­lembe nem veszik, akkor nyilvánosan iß szembeszállók a javaslattal. Ezt mar, saj­nos, többször is kénytelen voltam megtenni, ami nem túlságosain használt a kormányzat­nak és nem emelte azok tekintélyét, akik­kel szembefordultam. És annak idején az elhunyt Horthy Istvánnak kormányzóhelyet­tessé való megválasztását, noha állásfogla­lásommal katolikus híveim előtt nem sze­reztem népszerűséget, mégis előmozdítot­tam, mert a nemzet érdekeivel ellenkezett volna, ha a helyettes-jelölt megbuktatásá­val magát a kormányzót is megbuktattuk volna. Ez esetben ugyanis mind befelé, mind pedig kifelé kitűnt volna, hogy a kor­mányzó mögött nincs ott az országgyűlés, amely nem hajlandó annak azt a kifejezett és köztudomású kívánságát teljesíteni, hogy a helyettes saját fia legyen. Most azonban határozottan kérem a csecsemő kormányzóhelyettes, illetve a csecsemő ki­rály megválasztására irányuló mozgalom leállítását és azt, hogy a törvényjavaslatban csupán a hősi halott kormányzóhelyettes érdemeinek megörökítéséről és hátraha­gyott családjával szemben a nemzet meg­felelő gondoskodásáról legyen szó, de sem­mi többről. Mert különben a nemzet vég ve­szedelmét jelentő csecsemő kormányzóhe- lyettességet, illetve a gyermek királyságot nem tudván megszavazni, az említett érde­meket és gondoskodást sem szavazhatjuk meg, noha azt szívesen tennénk, ha az azzal nem volna kapcsolatba hozva ... A kormányzó kínjában, szokása szerint mellébeszél: — Nem tilthatom le az unokám érdeké­ben támadt mozgalmakat — mondja. — Azoic a nemzet szimpátiájának megnyilvá­nulásai s ezt nem is tudom és nem is kívá­nom megakadályozni. Ugyanezekből az okokból nem szólok bele a törvényjavaslat­nak az unoka jövőjéről vonatkozó részébe sem. A törvény szentesítése alkalmából azonban olyan üzenetet küldök majd az or­szággyűlésnek, amelyben a gyermek unoká­tól elhárítom a kormáiiyzclhel.'ettesságet és a királyságot. Annál is inkább, mert Ester­házy Móric gróf felhívta a figyelmemet rá, hogy a gyermek királysága életét is veszély­be sodorhatná, hiszen megmérgezhetnék, vagy másképpen tehetnék el láb alól. Egyéb­ként az a véleményem, hogy Magyarország csak királyság lehet. Királya pedig akár Ottó, akár az én unokám, ha megnő, de gyer­mek nem lehet... Serédi csodálkozik, hogy a kormányzó milyen gátlástalanul tagadja le a saját köz­tudott szándékait. Felveti: inkább azon kellene töprengenie, hogy ki lehetne a kor­mányzóhelyettes? Horthy megmondja kere­ken: számára senki más nem lehet elfogad­ható helyettes, mint Miklós fia. Ha majd ő hazatér Brazíliából, megfigyelik egészségi állapotát és szellemi kvalitásait, amelyek, úgy tudja, már helyreálltak. A hercegprímás meglehetősen feszült hangulatban búcsúzik a kormányzótól. Még az este Kállay Miklóssal is tárgyal, aki megmutatja. Serédinek a diinasztiaalapítási problémákról Horthyhoz küldött memoran­duma másolatát. S aztán a törvényjavaslat minden lényeges pontjában enged. Kimarad például a törvényjavaslat eredeti indokolá­sából az a mondat; amely a Horthy-nemzet- ségről szólna: „A sors... az Árpádok, az Anjouk és Hunyadiak után most a Horthy- nemzetséget adta nekünk”. A törvény azonban még így is bizonyos jogalapot nyújthat Horthy további dinasz­tikus ambícióinak. Igaz, Serédi követelésére Kállaynaik fel kell venni az indokolásba egy mondatot, amely kimondja, a törvényjavas­lat a „nemzet és a Horthy-nemzetség kö­zött fennálló kapcsolat... emlékezetben tar­tását, de nem meghatározását kívánja a jö­vőre méltó módon biztosítani”. Az elfogadott törvény harmadik para­grafusa kimondja: „Egyrészt ugyancsak a kormányzóhelyéttes úr iránt való hálás ke­gyel bői, másrészt az országfenntartó és orsz:; ^gyarapító történelmi érdemeit szere­tett fiának elvesztésében fájdalmas áldo­zattal tetéző kormányzó úr őfőméltósága iránt érzett hálából és hódolattól vezettet­ve, és bízva abban, hogy a Horthy-nemzet- ségnek a vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úrtól az istenben boldogult Horthy István kormányzóhelyettes úron át leszármazó, a nemzet hálájától és szereteté- től övezett ágában — ha isten is úgy akarja — mindig lesznek nagy nemzeti feladatok vállalására és viselésére az elődökhöz méltó férfiak, az országgyűlés az ebből az ágból származó fiúutódokat a főméltóságú címmel ruházza fel és elrendeli, hogy a hősi halált halt kormányzóhelyettes úr fia, az ugyan­csak István nevet viselő és zsenge gyermek­korában atyját veszített árva olyan gondos­kodásban és neveltetésben részesítették, hogy a nemzetnek hű és jeles fia lehessen”. A kormányzó — ahogy Serédinek ígérte — a fia emlékét megörökítő törvény szen­tesítése után leiratot intéz az országgyűlés két házához. Ebben azonban csak annyit szögez le, hogy a kormányzói tisztséget „nem kereste sem a maga, sem a fia számá­ra”, beszél a háború győzelmes befejezésé­ről, a hadsereg erősítésének szükségességé­ről, a törvényes belső rend fenntartásáról, az 1918—19-es forradalmakról, de egyetlen mellékmondatban sem utal rá, hogy nem igényelné a királyi koronát unokája, a nem egészen kétéves „főméltóságú úr”, vagy an­nak majdani leszármazottjai számára. Amilyen nehéz Horthynak elfogadtatni az országgyűléssel ezt a dinasztikus vágya- j kát mégiscsak rögzítő törvényt, olyan nehéz j megértetnie feleségével és menyével, hogy j ennél többet nem érhet el. Az asszonyi ka- | marilla, s a rokonság még m'ndig nem nyugszik bele, hogy az unokából csupár egyszerű főméltóságú lett, s nem több. (Folytatjuk) k

Next

/
Oldalképek
Tartalom