Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-29 / 50. szám
Rendezte: Lengyel György Premier előtti beszélgetés Bizonyára emlékeznek még a tv-nézők a néhány évvel ezelőtti műsorra. amikor Shakespeare vígjáiékát, az Ahogy tetsziket mutatta be a televízió a debreceni Csokonai* Színház művészeivel. A darabot Lengyel György Jászai- dí.ias rendezte, a színház akkori főrendezője. Ötesztendei debreceni tevékenység után már a fővárosi Madách Színház rendezőjeként találkozunk vele: ezúttal Egerben, mint vendég rendezővel Az ő instrukciói alánján korúi színre ma este az egri Gárdonyi Géza Színházban az Ahogy tetszik. — Úgy érzem, a klasszikusokat újra fel kell fedezni a mad kor számára — mondta Lengyel György a premier előtt. — Érdemes színre vinni azokat a darabokat. *■ melyek gondolat- és érzelem világukkal „reaomálnák” a mai kor problémái vaL — Ez a rezonancia miképpen Jelentkezik a darabban? — Megpróbálom a Shakespeare-! történeten keresztülvetítem a mai fiatalság problémáit ezen belül ábrázolni a korszerű szerelmet Kevés darab van. amelyben a szerelem ilyen bonyolultan, a gyötrelem ét; a boldogság ei- lentmomdásaihain teljesedik k?. Úgy érzem, a shakespeare-i mondanivaló aktuális a ma ifjúsága számára. A mai feszültség egyfajta kitörésre készteti őket; az érzelmek ereje ma egyre nagyobb. Ez nem speciálisan ..magyar probléma”. Az adott világ keretei szűkeik; ismert jelenség szerte a világon az útkeresés. a kitörési vágy. például a zenében, vagy éppen a szerelemben. Shakespeare darabjában a szereplők egy komor társadalomban élnek, s hogy vágyuk teljesüljön, el kell menniük a szabadság erdejébe. __ ön már másodszor rendezi ezt a darabot. Lesiz-e valami változtatás, valami új a debreceni produkcióhoz képest? — A mai bemutató stílusában sokban eltér a debreceni előadásitól Az elsősorban klasszikus volt. Ami újat jelenthet, s amivel — mint eszközzel — többet elmondhatok a ma számára, például a jelmez. A színpadon keveredik az egykorú és a mai öltözék. A világ-színjátszás törekvésedhez kapcsolódó formai változtatást jelent ez: a klasszikusok mondanivalóját merészen, bátran méretezni saját kominkhoz. Sok klasszikus darab azért nem aratott nagy sikert. mert csupán szórakozást nyújt a közönségnek, aki így nem fedezi fel a saját problémáit. Ha azonban bátran nyúlunk a hasznos, a kornak megfelelő eszközökhöz — sok példa bebizonyította már! — sikeresebb a produkció. Mindezek mellett a shakespeare-i szöveg természetesen érintetlen marad. —Milyen darabokat rendez a legszívesebben? — Nem szeretek kategorizálni. Miden olyan darabot szívesen viszek színpadra, amelyekkel el tudom mondani a magam gondolatait, és hozzá tudok szólni a kor problémáihoz. Akár klasszikus, akár mai darabról van szó. — Mi a véleménye a mai magyar drámaírásról? — Sok írót ismerek, sok új magyar darabot rendeztem már. de úgy érzem, a film és az írók között sókkal élőbb a kapcsolat, mint a színház és az íróik között. Nem tudom miért, talán az anyagi feltételek is közrejátszanak, de nem olyan érdekeltek a magyar írók. hogy elsősorban drámaírással foglalkozzanak Hamarább megjelenik egy novelláskötet. mint egy jó, új magyar darab. Lengyel Gábor első vendég- rendezése a ma este bemutatásra kerülő vígjáték. Tapasztalatait így foglalta össze: — Jó volt együtt dolgozni ezzel a társulattal Érdekelte őket és meg is értették, mit akarok a darabbal elérni. Szeretném, ha ebben találkoznék az egri közönség gondolataival, megértésével is. A kétrészes vígjátékban kedves színész ismerősökkel találkozhat újra a premier közönsége: a bitorló Frigyes szerep)ében Füzessy Ottóval, Olivér szerepében Variday RóbertteI, Orlandó szeretjében Gonda Györggyel, Náday Pál Próbakő bohócot alakúja. Páláncz Ferenc ezúttal mint Corinnus. a pásztor lép a sínre, míg Margittay Ági a száműzött herceg lányát, a «szépséges Rosalindát alakítja. A darabot Szabó Lőrinc fordította, kísérőzenéjét pedig Farkas Ferenc szerezte. A díszletet és a jelmezeket Kalmár Katalin tervezte. (hátai) tUi.L . v.U.:. LAIIOIIATdEz a vietnami kislány, Pham Thi Hang, egyike annak a hatvannyolc vietnami fiatalnak, akik Magyarországon tanulják a gyógyszeripari szakmát. Hazájukban — sajnos — erre igen nagy szükség van. A hároméves gyógyszeripari szakiskola után most visszatérnek Vietnamba, már mint szakmunkások. Sok mindent kell tanulniuk. A legfontosabb a laboratóriumi munka. Itt készült ez a felvétel is Pham Thi Hangról. (MTI foto — Molnár Edit felvétele) és A fizikus véleménye a csillagközi utazásról a „repülő csészealjakról" IHTR1KUS (Zsoldos Sándor rajza) Amióta hétről hétre megjelenik a tévé képernyőjén az Orion űrcirkáló, újra előtérbe került a csillagközi utazás és a „repülő csészealjak” problémája. Ezzel kapcsolatban a fizika mai álláspontját dr. Károlyházi Frigyes kandidátus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizikai tanszékének docense a következőkben foglalta ösz- sze. Ma már körülbelül 10 milliárd fényéAmyi, vagyis 10 milliárdszor kilenc és fél billió kilométeres távolságig „látunk be” az űrbe, de eddigi ismereteink egyértelműen cáfolják, hogy a világ- egyetem más részein másfajta viszonyok lennének, mint datlan térségben az azonos vállalkozásokhoz mindenütt azonos problémát kell megoldani. A csillagközi utazásnak elvileg két lehetősége van. Ha a mai bolygóközi rakéták másod percen leint körülbelül 30 kilométeres sebeségével kerülnek útra — aminek technikai akadálya nincs — az utazás „menetideje” értelmetlenné tenné az egész próbálkozást. Hiszen a leg- közalebbi intelligens társadalom a legoptimálisabb elképzelések szerint is körülbelül 10 fényévnyire lehet tőlünk, odáig tehát ilyen — a fényévnél tízezerszer kisebb — sebességgel százezer évig tartana az út ».HOMT/tRp: /REJTŐ JENŐ/ „vf 9*t — Sajnos, a táska eltűnt — mondta a kapitány Galambnak —, de ha szüksége van valamire ... megbízhat bennem. — Engem, kapitány úr, elsősorban ... Troppauer... — Ja, igaz, a másik katona. m- Csengett a telefon, felvette. — Igen? Rendben van. Azonnal induljon őrjárat a eorvée-tól és hozza az erődbe — Letette a kagylót és Galambra nézett. — Érdekes. Az a Troppauer nevű katona ÓL Ha akarja, eléje mehet.. — Hurrá! — kiáltotta Galamb mindenről megfeled- . kéz ve és rohant... Kissé soványan, de mosoMiwisw fms, február 29„ csütörtök. lyogva és egészen rongyosan érkezett vissza. Hosszasan ölelgették egymást A költő teljes testi épségben jelentkezett szolgálatra az őrmesternél. Azután felmentek a legénységi szobába, hogy Troppauer átöltözzön az uniformisába. — Hogy maradtál életben? — kérdezte Galamb. — Egyszerűen. Nem ütöttek agyon — magyarázta a költő vidáman. — Az a korzikai bandita, akinek akkor vizet adtam, protezsált az agyonverő osztagnál. Közbenjárt egy félmeztelen úrnál, hogy ne öljön meg... Viszont te... Itt van egy kényes ügy... Ezek a rabok furcsán viselkedtek. — Nem figyeltek oda, amikor felolvastál? — Nem. Ezért aránylag kevés verekedésem volt Ellenben lázadni akarnak... Valami szokota törzs fog átjönni. Csak meg kell várniuk, amíg apad a Niger. És akkor fellázadnak a rabok. Itt az erőd katonái között is sokan tudnak a dologról... Ko- bienszki is benne van és ez a Hildebrandt nevű. — De a víz?... A vízhez csak a tisztek fémek hozzá. — Valaki jön majd és hoz magával robbantó! Ha van ekrazitjuk, akkor felrobbantják a csövet és vízhez jutnak. — Tanácsot kérünk az őrnagytól. Lelepleztem egy álruhás őrnagyot. Abban megbízhatunk. — Kicsoda az illető? Hlavácshoz mentek, aki egy üveg bor mellett szomor- kodott a kantinban. Galamb leült melléje. — Baj van... — súgta. Hlavács elfehéredett — Tudtam, hogy ez a Spo- liansky elárul... — azt hithancra: — Nem mész innen?! — Maga mondja meg, mit tegyünk — biztatta l'rop- pauer. Hlavács idegesen törölte meg a homlokát. Csak tudná, mit akarnak ezek? Remegő kézzel egy pohár bort hajtott feL — Először is ... Kik a lázadók? És hát, hányán vannak azok, akik nem lázadnak? — jegyezte meg bátortalanul, nagy kínban. — Illetve — szólt bele Troppauer —, megtudtuk, kik azok, akikben megbízhatunk. Ez már fél győzelem. — Győzelem! Erre iszunk — mondta a cipész, mert minden alkalmat megragadott az ivásra. — Nadov és Rikajev velünk tartanak — kezdte a felsorolást Troppauer. — És Spo- liansky — folytatta Galamb. — Továbbá Minkusz doktor is rendes fiú, azután itt van Pilotte, ez a vén katona... — Egészségére! — ivott Pi- lotte-ra örömmel a cipész. — Én már tudom, hogy ön mit gondol — fordult Galamb ambiciózusan Hlavácshoz, és levetette zubbonyát, mert a forróság elviselhetetlen volt — ön arra gondol, hogy mi összeszedjük a megbízható embereket és szükség esetén helyreállítjuk a rendet. — Valahogy így ..; — jegyezte meg Hlavács bizony- telanuL — A rabok mind velük tartanak, és sok légionárius is — szólt közbe Troppauer. — Azt hiszem, előbb úgy teszünk, mintha velük tartanánk — mondta Galamb —, nem gondolja? — Dehogynem — felelte kínban a cipész. — Csak azért... Vigyázni kell,.. Egészségünkre! — Nyugodt lehet — biztatta Galamb, és felvette a zubbonyát. — Gyere — mondta Troppauernek. Meghajoltak Hlavács előtt és mentek, hogy felkeressék Pi- lotte-ot — Okos ember, az biztos — mondta Troppauer, mikor már kint voltak az udvaron. — Na hallod, barátom. Egy titkosszolgálati őrnagy... De ennek a Pencroft—Laporter- nek szívesen ütném ki vagy két szemét. Csak Spolianskyt nem szabad belekeverni... Azért kímélem jelenleg... Mi bajod? A költő elfogódottan simogatta meg gorillaállkapcsát. — Tudom, hogy nem szívesen válsz meg tőlük... — mondta lesütött szemmel. — De mégis, kérlek... a műveim, amelyeket rád bíztam. .. Galamb hallgatott. Hogy közölje a szörnyű hírt? — Pajtás — felelte azután letörten —, légy erős .., — Szent isten! — A versek egy viaszosvászon táskában voltak, és ellopták valamennyit... — Hallgattak. A költő sóhajtva állt. Galamb megpróbálta vigasztalni. — A tárcám is mellette volt... tizenötezer frankkal... — Eh, mit pénz! A verseimet akarta a nyomorult Tudom, hiszen meg akart ölni értük ... Ö ... ! Egy könny hullott ki a szeméből. M (Folytatjuk) A másik lehetőség az utazási idő megrövidítése a sebesség növelésével; Ha a rakétát sikerülne az indító égitest mozgásához viszonyítva megközelítőleg a fénysebességig felgyorsítani, akkor egy földi emberéleten belül valóban meg lehetne tenni az utat például egy tíz fényévnyire levő égitesthez és visz- sza\ annál is inkább, mert közben az utas a relatíviszti- kus időmegrövidülés elvének megfelelően lényegesen kevesebbet öregednék: óriási akadályt támaszt azonban a szükséges energia mennyisége. Hogy egy szokványos űrhajó a fénysebességét csak megközelítő sebességgel haladhasson, ahhoz annyi energiahordozót — üzemanyagot — kellene magával vinnie; ami a néhány tonnás testet valóságos bolygóvá növelné. Jelenleg egyszerűen elképzelhetetlen, hogyan lehetne ennyi energiát előteremteni és elraktározni egy rakétában. Sokkal biztatóbb próbálkozás a kapcsolatot személyes találkozás helyett fénysugarakra bízott üzenetek útján megteremteni. Ami pedig a „repülő csészealjat” illeti, eddig semmi bizonyíték nincs arra. hogy azok idegen égitestek küldöttei vagy küldeményei lennének. Ezeknek a különböző helyeken látott vagy látni vélt repülő tárgyaknak a mibenlétére annyi természetes magyarázat kínálkozik, hogy legalábbis amíg valami meggyőző ellenbizonyíték fel nem merül, nincs jogunk olyasmit feltételezni, aminek pontosan az ellenkezőjét támasztja alá a tudomány minden eddigi megállapítása — fejezte be tájékoztatását dr. Károlyházi Frigyes. (MTI) UNESCOstatisztika Az UNESCO, az ENSZ nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete most közzétett kiadványában felsorolja azokat az írói műveket amelyeket 1966-ban a legnagyobb példányszámban fordítottak eredetiből idegen nyelvre. A statisztika szerint az 1966-os évben Lenin írásai 201 kiadásban jelentek ma*» te, hogy a lengyel vallomást tett ellene az inglopás miatt — Nem ilyesmiről van szó. Troppauerben megbízhat, ő költő. Holnaputánra lázadást terveznek. — Odaszólt a kantinos pincérének, egy arab suhancnak. — Mit lábatlan- kodsz itt? Hozz egy üveg bort! — Valamit tenni kell — sürgette Galamb. — Ezt lássa be, őrnagy úr... — De kérem — hflledezett Hlavács. — Bocsánat... — vonta vissza Galamb. És ugyanakkor dühösen mordult a su-
