Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-22 / 44. szám

Beszélgetés Pélyen akivel beszélgetek, * íaiu első embere, Vavrik Sándor tanácselnök. Tizen- ret éve került az elöljáróság­ba, előbb volt falugazda, elnökhelyettes is. i Mikor ebbe a székbe ültem — vallja — és elembe állott ügyével-bajával az első ember, úgy tekintettem reá és panaszát akként hallgat­tam, mintha én állanék a he­lyében. Azóta is arra töre­kedem, hogy ne csak egy­szerűen elvégezzem a dolgo­méit. de a szívemmel is jelen legyek a munkámban. Alföldi táj: szélesre tárja a végtelen kapuit a tekintet előtt. Többször megfordultam e beláthatatlan tájon, ám tartósabban nem ismerked­tem vele. A falut több mint kétezer-háromszázán lakják, van huszonegy utcája, három italboltja, presszója, négy boltja, gyógyszertára, nyolc­tantermes iskolája, új postá­ja és felújított művelődési háza, törpe vízmüve. A falu­ban tizenhárom iparos él, egy férfi- és hat női szabó, két asztalos és két férfifod­rász, villanyszerelő és kőmű­ves; a szövetkezeti ipart egy cipész ktsz és egy nőd fodrá­szat jelenti. Nagy falu. nyolcszázhar- minckét házzal. A lakások nagy része (780) egyszobás, a kétszobások száma 49, s ami ezektől nagyobb. 3- Házai közül sok az alacsony falú, szalma tetős, amelyek a múlt dokumentumaiként, a falu­beli lakosság régebbi életét példázva, szabadtéri néprajzi múzeumba illenének. Vá­lyogházak. „Zsúpjának zsíros süvegét lehúzza ablakára mind”... — Vályogból épültek a hazak, mert a követ, a tég­lát messziről kellett volna hozru. Ki tudta volna az árát megfizetni?! Múltkoriban, nem riíka- ság. betért beszélgetni az egyik öreg házba A szék alatta belesüppedt mélyen a földbe. Mert az öreg vályog- házaknák tapasztott a föld­je. Emlékszem gyermekko­romból magam is hasonlók­ra, a csípős, fanyar trágya- szagra. amit a frissen má­zolt föld árasztott és a ho­mokra, amivel a tapasztást behintették- A vastagon szórt homokot kivált kedveltem: mindenféle titkos jeleket le­P.HOWARP; / RE3TO J ENO/ ,f SEW­Reggel ötkor sorakozó. Latouret kijelölte az őr­séget, beosztotta az embere­ket szolgálattételre. • Ez volt a legrosszabb szol­gálat. Az őserdei műút kez­deténél őrizni a rabokat. ötven ember teljes harci felszereléssel. Három szakasz nyolcóránként váltja egy­mást. Elfoglalnak egy pozí- , ciót a műút kezdeténél, a si­vatag és az őserdő között, szemmel tartják a rabokat, és a parancsul! úgy szól, »68, február 22., csütörtök heteit rajzolni belé a kissé meggörbített nagylábújjal. — A MAI ESZTENDŐK szétfeszítették-e a korábbá emberöltők során kialakult s megmerevedett építészeti szo­kások burkát? — Az új épületek alapját most már kőből rakják. És erre építik a vályogfalat. Emlékeztetem a történelem falut nyomorító dátumaira. A tatár és török dúlások után csak lassan szállingóz­tak vissza az emberek erre a tájakra, a gyakori áradások miatt. Az 1888. évi árvízterü­let egyik legjobban sújtott helysége Pély volt. Korábban tűzvész is pusztított, aztán pedig a járványos kolera. _ Ha a falumonográfiát fo lytatnánk, abban meg kel­lene írni, hogy a legújabb korban volt itt már tífusz és gyermekparalízis. És itt ütötte fel fejét a megyében legelőször a fertőzéses máj- gyulladás­A megye közegészség- és járványügyi szakemberei be­ható vizsgálatot indítottak, hegy felderítsék a bajok gyö­kerét Nyugtalanító tényt re­gisztráltak: Pélyen nincs egyetlen kút, amely egészsé­ges ivóvizet szolgáltatna! Ak­kor kezdett hozzá a tanács, hogy javítson a riasztó hely­zeten; kutat fúrattak és víz­müvet létesítettek. Az egy­millió 200 ezer forintos költ­ségnek — amibe a munkála­tok kerültek — nyolcvan szá­zalékát a község teremtette elő. Kevés vízre bukkantak, de az a kevés legalább meg­felel az emberi egészség kö­vetelményeinek. 850 m-es mélységből mindössze 56 li­ter víz csörgedez másodper céhként. — A víz tehát nem „köz­ellenség” többé? — Legnagyobb ellenségünk még mindig! az Árvíz és a belvíz a legnagyobb ellenség. Há­rom belvízgyűjtő főcsatorna halad át erre, s a csatornák műtárgyai olyan öregek, el­avultak, hogy évről-évre milliós károkat okoznak. Ezer és ezer holdakat áraszt el a víz. Kimossa a magot a földből, s még inkább aka­dályozza, hogy földbe kerül­jön a búza, árpa, kukorica és a takarmány- És kevés olyan esztendőt ismernek a pélyiek, hogy: a legcsekélyebb zavar esetén lőni. Ök vigyáznak, hogy a rabok nyolc kikül­döttje átvegye az ellátást és egyéb holmit. • Ha nyolcnál több rab közeledik: lőni. Ha légionistát azzal bün­tettek, hogy a rabok közé küldték, ez egyértelmű volt a halálos ítélettel, mert ha eltűnt a szem elől, a foglyok agyonverték. Ezt jól tudták itt a katonák, és ha valakit, mondjuk egy hét kényszer- munkával büntettek, vissza­tartották az azonossági pla­kettjét. Ha lejárt a büntetése, akkor beírták a helyőrség naplójába, hogy az ilyen és ilyen számú közlegényt el­halálozás miatt törölték a század létszámából. Vonult az ötven ember; Az egyik hadnagy, Hilliers, a rabok közé ment. Az út­építéshez hozták, műszaki tiszt volt. Delahay figyel­meztette. hogy le even kedves a rabokhoz és igyekezzék jó­ba lenni velük. Mert a mér­nököt nem ölik meg. Arra szükség van az énítéshez, de azért őt sem védheti meg más. mint a rabok jóindu­lata. A soros átadja a reggelit. Nyolc rab mogorván tolja el a kiskocsin, tisztelgés nincs. Ellenséges pillantások. A forró napon embertele­nül szenved az őrség. A dzsungelból millió szúnyog jön ki, és legvek raia zsong az étel maradékok között. El­viselhetetlen. Mindenki vér­zik a moszkitók csípésétől. Kinint osztanak. Galamb titokban kiköpi. lev biztosan maláriás lesz. Örömmel tűri a szúnyogcsípéseket. Kizárt araikor nem kellett volna ideiglenes védőgátakat emel­ni a falu köré. védelmezve a házakat is. — Más helyütt panaszkod­nak, hogy nincs elég csapa­dék. — Azt hiszem, mi vagyunk a legnagyobb panaszkodók. — Hogyan? — Szenvedünk a belvíztől, az árvíztől. amelyek csak pusztítanak határunkban. A csapadék azonban, ami hasz­nunkra lenne, igen kevés. ötvenéves adatokkal szol­gálhatok. Az évi átlagcsapa­dék 475 mm, s ebből a te- nyészidóre csak 27 mm-t szá­míthatunk. — A község határának 60 százaléka belvízveszélyes. Panaszos levelekből tudom, hogy itt nemcsak a víz jelent veszélyt- Nemcsak a víz pusztít és rombol. Jártam az „italboltokban”. — Igen, nemcsak a víz pusztít. Itt is vannak olyan emberek, akik szeretnének a kocsmában lakni. Isznak reg­gel, délben és este. Az egy főre számítható kvóta, bele­értve a csecsemőt is, évi 930 forint... Íróasztala mögött a falon, térkép- Pély közigazgatási térképe. Oldalnézetből olyan, mint egy modem, korszerű repülőgép. Csapott szárnyak­kal. Nem hagy nyugodni a gondolat: Pély valóban egy kerszerűen megépített repü lógép, amely beleragadt ; sárba, s ökrösfogat kell, hogy a szilárd kifutópályára von szolja. — Tervet készítettünk a belvizes területek lecsapolá- sára, A termelőszövetkezet vezetőségének olyan javasla tokát tettünk, amelyek meg valósításával a téli foglalkoz tatást is szélesíteni lehet. Megerősítjük a népművelés „vezérkarát”, mert művelő­dési házunk hatósugara ez tán a szomszédos Tamaszent- miklósra és Hevesvezekény re is kiterjed. — És a tanyák? — CSAK AKOLHÄTOT mondom. Korábban, több mint ezer ember élt ott, most már alig 150- Nagy ré­szük beköltözőt a faluba, itt keresnek maguk számára em­beri körülményeket. Pély közigazgatási határa oldalnézetből olyan, akár egy korszerű repülőgép. Egy re kevesebb a főidre húzó nehezéke, s mind több annak a reménynek a ténye, hogy ez a gép levegőbe emelkedik és magasra szárnyal. Pataky Dezső Három fiú, két lány. A három fiú együtt sincs hatvan, a két lány együtt alig túl a harmincon. A fiúk kissé kapatosak, így tehát hencegnek a lányok előtt, s hangosan henceg­nek a vasárnap délelőtti csendet sugárzó presszóban. Nem a hencegés tartalma, hanem a hangereje idegesíti az embereket és az a tény, hogy ugyebár... — ...na tessék... ilyenek ezek mind... S még ezeket védik az újságok, meg a tele­vízió ... Felháborító, hogy milyenek ezek — méltatlankodik a hangerő miatt egyébként teljes joggal egy idősebb, szikkadt hölgy egy idősebb dagadt férfi mély egyetértése mel­lett. A hencegő, hangoskodó összesen kilenc- venévesek végül is a megvető tekintetek kereszttüzében elódalognak. A presszót átveszi a sustorgó csend uralma! Mígnem újabb társaság érkezik. Három férfi, együttesen túl a százhúszon, minden bizonnyal. Részegek. Hangoskodnak, vitat­koznak, és én arra várok, mit szól a szikkadt hölgy és mire bólogat a daaadt úr... Semmit sem szólnak! Még azt sem, hogy: ^Felháborító, m ilyenek ezek a mai felnőttek!” (—ó) Mi a program a 2-es iskolában ? Gyerekkorunkban szívesen töltöttük időnket kérdés-fele­let játékokkal, szerettük a logikai társasjátékokat, ami­kor néhány „miért”-re adott pontos válaszból szinte ma­gától értetődően adódott a következő és a végső megol­dás is. Emlékszem, hogy az „Ország — város” nevezetű társasjátékkal milyen öröm­mel és izgatottan vándoroltam el más országokba, földré­szekre és eközben szinte többet sajátítottam el a föld­rajzból, mint az iskolában vagy a könyvekből. Azt hiszem, hogy ezek a játékok lehetnek az ősei a mai pedagógia modern okta­tási törekvéseinek — a prog­ramozásnak. a feladatlapos módszernek vagy az appliká­ciónak. A számnév programja Hogyan folyik egy progra­mozott nyelvtanóra? Az új anyag: a számnév és fajai. A tanár kiosztja a nagy gonddal és szakérte­lemmel már előzőleg össze­állított lapokat, amelyeken a program van. Annyi lap, ahány gyerek. A lapokon lát­ható kérdésekre a gyerekek minden segítség nélkül, ön­állóan válaszolnak, írásban. A számnév programia így kezdődik az egri főiskola gyakorló iskolájában a ha­todik osztályban: „Gyermek, milyen szófaj- tar’ Aztán így folytatódik: „Mii fejez ki a főnév?” Tovább: „Okos, milyen szó- fajta?” Aztán: „Mit fejez ki a mel­léknév?” (A gyerekek mindenre tud­nak válaszolni, mert ezeket az anyagrészeket már tanul­ták.) „Száz, sok, első. Mit mon­danak el élőlényekről, dol­gokról a fenti szavak?” (És ha nem tud válaszolni? Ak­kor megnézi a helyes fele­letet, ami szintén megtalál­ható a lapon.) (így jutottunk el az új anyaghoz, a számnévhez, az előző anyagrészekből való következtetések alapján.) Ez csupán ennek a prog­ramnak az első oldala, kö­vetkezik még három, ha­sonló rávezető kérdésekkel A tanár is tanul dolog, hogy ne legyen közöt tűk maláriaterjesztő. A büdösség szörnyű. A ra­bok felől pestises szag árad. Rongyba burkolt csontvá­zak ténferegnek, kopácsolnak a táborban. Most itt elöl kezdenek működni. Nézd csak... A kabátujjakból fe­hér sétapálcák lógnak ki kar helyett, és a pofacsontjuk úgy kiszögell, mintha át akarná döfni a puszta bőrt, ami még rajtuk maradt... Galamb mellett Kréta áll. Sárgán és hülyén, de nyu­godtan. Öt irígylik a kato­nák, mert a paralitikus el­halt ideg- rendszere nagymérték­ben érzéket­len testi kí­nokkal szem­ben ... — Vedd be a kinined! — kiabál rá Ko- bienszki káp­lár. — Köszö­nöm, nem fáj a fejem... Kobienszki belevág Kré­ta arcába. — Vedd be, mert széttö­röm a feje­det! — Akkor fájni fog — vigyorog a hülye vérző orral. Galamb kilép a sor­ból, feszesen. — Alázatosan jelentem, a baj társ gyengeelméjű... A gyakorló iskola már 3 éve foglalkozik programozás­VWVWVWWW WVVWUASWV'V IV' '^V^wv^v'w — Mi? Te jelentesz?!..: mindezt. Odadobták a porba. Leesett a sajkája, de nem tette fel senki. Ügy feküdt, Te... kiállsz a sorból? — A káplár felemelte az öklét, de Galamb keze kissé lecsúszik a puskaszíjon, mintha súly­ba készülne a fegyveréveL Kobienszki jó emberismerő, tudja, hogy ha üt, akkor ez a puska lerepül a vállról és beléje szalad a szurony... — Már bevettem a kinint — jelenti Kréta vigyorogva. De Kobienszki elordítja ma­gát: — Gamberics! Pelli! Ham­mer és Bouillon! — Négy ré­gi ember volt. Nyomban oda­jöttek egy altiszttel. — Lefegyverezni ezt a köz­legényt és gúzsba kötni! Galamb nyugodtan tűrte fedetlen fővel a perzselő na pon. — Négy ember vigye az erődbe! Egy óra kikötés ... — mondta keményen. — Jelenteni az őrmesternek. A legénység undorral néz­te az ablakból a megszokott látványt Az udvar közepén a napon, derékig levetkőztet­ve, egy oszlophoz kötötték Galambot Hátul összehur­kolt csuklóinál fogva felhúz­ták, hogy éppen csak a láb­hegye érintette a földet az­után megerősítették a köte­let. Tizenöt perc múlva elájult. Akkor Jeoldozták, végigöntöt- ték. Egy óra alatt négyszer ájult el é* négyszer kezdték elölről az egészet. Azután felvitték a szobájába és az ágyra dobták. Latouret ke­mény arckifejezésscl nézte végig a büntetést. Most fek- het félholtan a pimasz. Maid ha estig nem tér magához, egy napra a gyengélkedőbe mehet... Nem hitt a szemének, ami­kor tizenöt perc múlva be­ment a kantinba és ott ült Galamb egy üveg bor előtt, vidáman szájharmonikázva... — Közlegény! — ordítot­ta Latouret Felugrott Az őrmester csend-«* n folvtatta: — Ide ir '.o'von, Közle­gény. <r -«►-•«•nszki fel­jelen«e-err nap pelote- re ter)es*te*v-í* fel, de a ka­pitány úr '''•tz* ’•»ott még három napol s.«a megter­heléssel és két őm futólépés­sel.., (Folytatjuk) sál. Magyarból Farkas San és Bárdi István kísérletezik ezzel. — Mi a lényege a progra­mozásnak? — kérdeztük Farkas Sárit — Felbontjuk az anyagot kis egységekre és megkeres­sük benne a logikai lépé­seket. A kis egységekből Kér­déseket szerkesztünk, ame­lyek akkor jók, ha csak egy­féle válaszokat lehet adni rájuk. A kérdésekre adott válaszok alapján jut el a tanuló a nem tudástól a tu­dásig, a tanár látszólagos se­gítsége nélkül. Csakhogy a programot a tanár készíti. — A hagyományos mód­szerekkel szemben mi a prog­ramozás előnye? — A gyereket logikus gon­dolkozásra serkenti, önálló munkára készteti. A tanárt pedig hozzásegíti ahhoz, hogy megtanuljon lényegre törő kérdéseket feltenni, egyszó­val megtanuljon kérdezni. A beszélgetésbe az igazga­tó, Mikus László is bekap­csolódik: — Sok tanárnak az a véle­ménye, hogy egy program elkészítése alatt, többet tanul­nak, mint máskülönben né­hány év alatt. Lehet, hogy meglepően hangzik, de a gye­rekeknek jó programra he­lyesen kell tudniuk válaszol­ni. Persze, nem minden program jó, és nem mindig lehet alkalmazni, csínján kell vele bánni. Nem szabad ön­célúan alkalmazni, mint ahogy a pedagógiában sem­mit sem. — Melyek a leggyakrabban tapasztalható hibák az új módszer térhódításánál? — Sokan alkalmazzák a programozást anélkül, hogy megfelelő elméleti alapokkal rendelkeznének. Én a leghe­lyesebbnek azt tartom, hogy csupán az új anyag közlésé­nél haszráliuk, számonkérés­nél ne. Divatos most a prog­ramozás, de mindent nem le­het vele megoldani Ábrán a histtákmányolá» Egyszer ugyanebben az is­kolában részt vettem egy földrajzórán, ahol úgyneve­zett feladatlapos módszerrel közölték az új anyagot. — A feladatlapos módszer a programozás „gyermek­kora”. Itt bizonyos előre meg­szerkesztett feladatokon ke­resztül jut el a tanuló az új ismerethez. Ennél nem csak egyszerűen kérdőmondatok szerepelnek — mondja az igazgató. — Van-e még más új mód­szer? — Mostanában utat tör magának az úgynevezett app­likáció. Ez nem más, mint stilizált lényegre törő rajzok sorozata. Megnéztem egy „appliká­ciót”: A kizsákmányolás és az osztályharc fogalmái ta­nulhattam meg szinte egyből, nagyon szemléletesen. — Természetesen ezt a módszert sem lehet korlátla­nul alkalmazni. Azt, hogy melyik módszer a legjobb, minden esetben a gyakorlat és a gyerekek döntik el. — berkovits — Tanulmányi versenyek Egerben c? Már második napja nagy izgalom uralko«a* az Egri Dttöröházban, ar»c az egri járás 33 útwwo--au»-uuiak nak legjobbjai vjiul­mányi versenyüket. Majd­nem ötvenen pályázták meg a járás legjobb földrajzosá­nak címét. A győztesek vé­gül is a hetedikesek között Siller László andomaktályai és Fónagy Miklós nagyköké- nyasi. a nyolcadikosok között pedig Gál József recski és Balogh János egerbocsi paj­tások lettek. Az első két he­lyezett ugyanis a jutalmak mellett jogot szerzett a me­gyei döntőn való részvételre. A történelemből a hetedikes pajtások közül Róma József és Pataki Zsuzsa szarvaskői, a nyolcadikosok közül Nagy József egercsehi-bányatelepi és Kutas Ödön maklari paj­tás jeleskedett-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom