Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-18 / 14. szám
Monimarire-i ibolya Kálmán-opeieíí az egri színházban Bókái Mária. Makay ScCndor, Kulcsár netében. Imre és Varga Gyula az operett egyik jeleAs idea farsangi évadra operettet mutatott be az egri Gárdonyi Géza Színház. Eire az operett-felújításra nemcsak a halhatatlan, invenciózius és dallamgazdag Kálmán-mu- zsilcáért érdemes felfigyelni, hanem azért is. mert a színház művészgárdája nem elég- szál: meg az egykori siker felmelegítésével, újrajátszásával : az adottságok között hozzáteszi a maga művészi törekvését a zenéhez, az elavult meséhez, éppen azzal, hogy a párizsi Montmartre evegőjét ötletekkel frissíti fel. A színház főrendezője, Orosz György a néhai szövegírók. Brammer és Grünwald régen hallott szövegét Innocent Vince Ernő után még egyszer átdolgozta és így az epizódisták számára ragyogó alkalmat teremt a kabinet- alakításokhoz. Ez az újjáteremtő törekvés csaknem kizárólagosan karikírozás. A szövegkönyv jelentős fel- frissítésén, megtoldásán kívül az operett találékony rende- aői — Orosz György és Hegedűs László — kitűnő játékmestereknek is bizonyulnak. Egy egészen új operett vidámságára elegendő ötlet-sorozattal dfczftilk fel a színpadot, a játékot A nézőtéren Önfeledten végigélvezzük a gondosan felépített mozdulatsorokat. ahogyan például a boldogság elé lovagolnak — ügetnek az operett hősei, vagy ahogyan az éhenkórász mű- Jésaeb kikölcsönzik a frakkot a végrehajtótól — dör- Jten a vastaps. mert az opo- Kkt határain belül ilyen já- “tonesteii remeklés ritkán iathato. ■i A címszerepben új énekes- go. Bókay Mária mutatkozik ** az egri közönségnek. Felügyelünk kellemes orgánumára. színes egyéniségére és Prra a kedves közvetlenségre, áhogyam az örökifjú Kálmán- űallamokat-áriákat a közönség szívébe lopja. Csillogni tudását a harmadik felvonásban ismerjük fél. amikor a szerény ibolyából a művészek egyenrangú partnerévé magasodik. Komáromy Éva tempera- íhentumos, csupa ideg szub- bett, aki nemcsak azért hat Játékával, mert szerepkörét széles skálán játssza, de érzéseit sem titkolja el. A bohémek csapongását talán csak neki hisszük el igazán ebben a jetákban, ahol spanyol táncszámát megérdemel ten visszahívja a közönség. ' Makai Sándor, Varga Gyula és Kulcsár Imre alkotják a művészi hármas fogatot, amely az operett-mese könynyű szekerét húzza — néhol eleven ritmusban, nemegyszer azonban halványan, bágyadtan. Legalább is ahhoz a nagyszerű, kedves és harsogó komédiázáshoz képest, amit Sallós Gábor a hadügyminiszter, Somló Ferenc Durand és Bánó Pál Rotschild báró szerepében nyújt. A bemutató kedves élményeként tartjuk számon azt a vastapsot, amellyel az egri közönség Kanalas Lászlót .,hazafogadta’’. S most. hogy újból láttuk őt az egri színpadon. ismételten megállapíthatjuk: Kanalas tud atmoszférát teremteni és nem szégyenli a figurában rejlő lehetőségeket a jókedv és a szórakoztatás javára kamatoztatni. Bánó. Sallós. Kanalas nemegyszer kapnak nyütszíni tapsot, s ez arra is figyelmeztet, hogy érdemes még az operettekben szereplő fi gúlákat is kielemezni színészi és rendezői oidairől egyaránt. Fekete Alajos színigazgatója hálás szerep ebben a komédiában. A tánckar lendületes szerepléséért Somoss Zsuzsa koreográfust kell dicsérnünk A hangulatos díszletek és a jól jellemző, elegáns jelmezek Kalmár Katalin isimert stílusérzékét és fantáziáját igazolják. Az előadáson Kalmár Péter vezényel. Zenekara megbízható teljesítményt nyújt, kórusa elsőrangú. A szövegkönyvében jócskán megfiatalított Kálmán-operett ebben a hidegre fordult farsangban is forró sikert arat az egri színpadon, ha prognózisnak tekinthetjük a bemutató hangulatát. Farkas András Merre m áldoznák a magyar szarvasbtkák ? Térkép készül a magyar szarvasbikák vándorlásáról. Az elhatározás mögött fontos vadgazdálkodási cél rejlik: az állomány tökéletesedésének elősegítése, romlásának megakadályozása- A szarvasok társadalmában ebből a szempontból is nagy különbségek vannak a hölgyek és az urak között. A tehenek hűségesen megmaradnak lakhelyükön, de a bikákat gyakran űzi el onnan valamilyen külső tényező, vagy akár saját tüzes vérük. Ha például valamelyik nem éri be saját „háremével”, kalandokért hajlandó sok-sok kilométeres utat megtenni. 40—50 kilométeres kirándulás egyáltalán nem ritkaság, de volt eset. amikor otthonától 80—100—120 kilométernyire tűnt fel egy-egy jól ismert példány. S úgy látszik, a vándorhajlam örökölhető is: néhány generáció alatt egy-egy bika leszármazottai 200—300 kilométerre jelentek meg eredeti lakhelyüktől. A vándorlás előnyös lehet, ha elősegíti a vérkeveredést. megakadályozza a beltenyészetet, és a kalandozás eredménye jó fajtájú, nemes ivadékokban jelentkezik. Évek óta hol itt, hol ott szólal meg a magyar erdőkben a kábító puska, bogy a másodpercekre eszméletét vesztett bikára rányomják a „fülgombot”. Az így megjelölt bikák vándorlásai jól nyomon követhetők, s a statisztikai feldolgozás felfedi a jellegzetes vándorlási irányokat- A térképre ezeket az útvonalakat rajzolják fel. s ennek alapján határozzák meg az illetékesek, hogy milyen irányban kell „zöld utat” nyitni a bikák előtt, illetve hol kell megakadályozni, hogy rossz tulajdonságokat örökítő agancsosok megjelenése lerontsa az állományt. Van mire vigyázni. Hazánk ebben a vonatkozásban talán egész Európa leggazdagabb vadászterületeMár megint — KI MIT TUD? Mert mi olyanok vagyunk: ha valamit egyszer elkezdünk. akkor, annak se vége, se hossza, nemzeti ügy- gyé lesz. erről beszél mindenki, mindenhol Talán ellenzem a Ki mit tud?-ot? Szó sincs róla. Any- nyi más hazámfiával együtt lelkesedem érte, jó alkalmat találván arra, hogy szidhassam a zsűrit, izgulhassak valamelyik kedvencemért, fölös energiámat a képernyő előtt ülve levezethessem és mindezt a közügy szolgálata ürügyén. Akkor hát mit akarok ettől a vetélkedőtől? Leszállított formáját szeretném megvétózni. Igaz, ehhez lehetőségem nincs, áe — gondolom — jó néhány száz szülő csatlakozik mellém. és hátha ennyi ember szava mégis elhat oda, ahol a leszállított formájú Ki mit tud? és minden hasonló társ ügyében, sorsában döntenek. Mi az, hogy: leszállított formájú Ki mit tud? Egyszerűen — vetélkedő gyermekek részére. Ki mit tud a kisdobosok közül, ki mit tud az úttörők közül? No, persze, ezt nevezik nálunk iskolának. Hohó, barátaim. itt a tévedés. Ha a tízéves Szabó Pistától azt kérdezik, mit tud nyelvtanból, számtanból, hogyan csinálja a bukfencet a tornaórán, milyen köröket tud rajzolni — ez igen, ennek nagyon örülök. De ha ugyanettől a Szabó Pistától egy bizonyos időszakban azt követelik meg, hogy tudjon népi táncolni. bűvészkedni, bábszínházát játszani, és minden idejét heteken keresztül csak erre fordítsa, mert utóvégre a raj, az osztály. « csapat, az iskola, a város, a járás, a megye, az ország és talán az egész szocialista tábor érdeke így kívánja tőle — ennek már nem tudok örülni. Mert mi van akkor, ha a gyerek ugyan jeles magyarból. de az istennek sem szereti a színpadi szereplést? Vagy esetleg kitűnő száUltimos, viszont nem óhajt Rodolfó nyomaiba lépni? És mi van akkor, hu gyöt- n magát mindezek ellenére is a magasabb érdekek szolgálatát megértvén, viszont már nem jut ideje a nyelvtant megtanulni, vagy a számtanpéldákat kidolgozni? Ügy tudom, a nyelvtanórán, de a fizikaórán sem a Ki mit tud? műsorából feleltetik a gyerekeket. Mondjunk ki végre valamit: Supala Kolos és Szörényi Levente sem nemzeti érdekből vett részt annak idején a vetélkedőn. Csák — saját elhatározásból. Mert ilyen is van: saját elhatározás. Ugyanis nekik ehhez volt kedvük. Mi a csudának kell viszont már a kisdobosokat a világot jelentő deszkára parancsolni. ha nincs hozzá kedvük. Esetleg: idejük sem. Mert ők inkább tanulni szeretnének. Vagy — micsoda kispolgári csőké vény — játszani ennyi idő alatt. Tessék már megkérdezni’, kik azok, akiknek ..kötelességük” mindenben, mindenkor szerepelniük? Csodálatos módon hasonlítanak a tavalyi és a tavalyelőtti szereplőkre. Ha pedig mégis úgy érzik az iskolák, hogy csak ilyen módon tudják eldönteni. melyik iskola a jobb, akkor a vetélkedők idejére adjunk iskolai szünetet. V tővégre egy nemzeti ügy ennyit megér... (g. mól.-—) P.MOMfAR?: / RE JTŐ J ENÓ/ 4 NpmiLw töe<>. január I8„ csütörtök f mOfeEG Az őrmester pulykavörös lett a méregtől. — Örült! Maga örült...! Majd megtanítom én búsulni, ne féljen!... Maga.. maga... Rompez! Mert szétha- sítlak! „Szegény, hogy mérgelődik” — gondolta Galamb, miközben felment a szobába. Pilotte az ágyán ült és azzal foglalkozott, hogy éjszakára alaposan bedörzsölje a lábát faggyúval, ö már tudta, hogy mit jelent az, ha egyszer a század elindul!... Hildebrandt levelet írt, de közben figyelte a készülődő Galambot, és lopva egy társára nézett, aki látszólag aludt. Ez Pencroft volt. Sovány, nagy orrú, de széles vállú ember. Amerikából jött át. Ha a gőzösnek csak öt perc késése van, akkor villamosszékbe kerül. így nem tehetnek ellene semmit. Egy politikai gyilkosságba keveredett, és Cherbourg-ban futni hagyták... Hildebrandttal jóformán sohasem látták együtt. Az amerikai egy görög ke- cseszkecsken bajnokkal, Ad- rogopolusszal barátkozott. Sportbarátság volt Pencroft valamikor Európa különböző országaiban „önvédelmi bokszolásra” képezte a rendőrséget, mint hivatásos ökölvívóé Hildebrandt a „gróf úrral” volt legtöbbször együtt. Magas homlokú, komoly, kissé fanyar ember volt a gróf úr. Látszott rajta, hogy a jobb társadalmi osztályok valamelyikéből került ide. Sohasem beszélt civil múltjáról. Galamb mindenkivel barátkozott A katonák között is népszerű volt, és egy marseille-i pincér révén követte őt Afrikába is a Galamb név. Mikor a légióba beállt pincér először szólította így, nevettek. Később megszokták, és Harrincourt megtartotta a csúfnevét. Első számú barátja mégis Trop- pauer volt a költő. Krétával is barátkozott, ha ugyan barátkoz ás az, hogy valaki felkarol egy szerencsétlen felhülyét. Kréta arcára az öröklött degeneráltság koravén ráncai ültek ki, ha mosolygott. Most aludt, sapkájával a szemén, ruhástul, tarkója mögött összekulcsolt ujjakkal és holmija szanaszét hevert körülötte. Galamb felrázta: — öregem! Reggel indul a század! Gyerünk a cók-mók- kal! Aludni azután is lehet... — Aludni mindig lehet... — és vigyorgott. — Mit akarsz, Galamb, kérlek. Most még nem indulunk... — De ha sorakozót fújnak, már nincs idő. — Akkor már nem is kell.. Akikor már indulunk. — Ezzel szemére húzta a sapkáját és tovább aludt. Mit csináljon? — Hildebrandt! Csomagolja be ennek a szerencsétlennek a holmiját Nekem jelentkezni kell őrségre a mosókonyhába. Mind rábámultak. — A nyolc halotthoz? — kérdezte Adrogopollusz, és aaegborzadt. — Oda hát. És nincs időm már rendbe rakni Kréta felszerelését. Pilotte odament, és hozzálátott, hogy az idióta hátimesterhez. la touret végignézte tetőtől talpig. Ha nem kellett volna a mosókonyhában sürgősen őr, akkor bizonyára talált volna hibát. Így csak azt mondta figyalmez- tetőleg: — Ez az Őrség épp olyan szigorú, mintha a kormányzóság előtt posztolna. Három lépés után szabályos fordulat és újabb három lépék. Ha leül vagy rágyújt.“ haditörvényszék elé állíttatom... Megértette — Igenis! ...Hát ez... hát ez... úgy mondja azt, hogy „igenis”, mintha megdicsérték volna. zsákját felszerelje, de közben zord arccal dörmögött valamit. — Ide hallgass, Galamb! Ez itten a Légió és nem az Udvhadsereg... Azért csak rakta a holmikat dünnyögve. De Galamb rohant az őrCsak úgy sugárzik. Most már azt sem bánta, hogy eljárása kissé szabály- ellenes és vészjósló mosollyal folytatta: — A világítást természetesen nem pocsékoljuk, sötétben lesz! Egy légionista nem ijed meg nyolc halottól és nem fél a kísértetektől’... Mit?... Mit örül? Mit vigyo* rog? Indulás... Indulás!.., Mert felhasítom a gyomrát! És kénytelen volt megta- gítani a gallérját, mert úgy érezte, hogy nyomban gutaütést kap. ..Pedig Galamb őszintén őrült. Mert így a hajnal első világításánál átnézheti a tárca tartalmát anélkül, hogy meglepetéstől kellene tartania, mert ha sötét van, akkor kívülről nem látni be, ő pedig messziről megpillanthatja azt, aki közeledik. Jó tíz perc gyalogút választotta el a mosókqnyhát az erőd többi épületétől. Még nappal is ritkán járt erre katona, ha nem volt kimondottan mosnivalója. mint a felrobbant gránát áldozatainak. A hatalmas, kihalt éjszakai gyakorlótér túlsó ve- , gén állt a házikó. Ebben az épületben tehát nyolc halott van. Ügy látszik, a sors specializálta magát arra, hogy szegény Galambot ijesztgesse, gondolia magában kuncogva., Na. akkor strapálhatia magát. A sötét mezőről nyugodtan, szinte vidáman lépett be az elhagyott mosókonyhába. Távolról takarodót fújtak, és nemsokára az ide látszó törzsépületek sárga fényű ablakai is elsötétednek. Néhány dermedt pálma között magányosan állt a Ids ház, roppant mezőség végében. Becsukta az ajtót. Lassú léptekkel megindult fél és alá, ahogy az őrmester megparancsolta... (Folytatjuk) MEGTUDHAT MINDÉN_ Ú3SÁG0T . / a,-fflßiuMfStuh - of,
