Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

Mire éhes az ember? | Memento, csonka karral A szövetkezeti gazda ott 'állt az istálló ajtajában, ne- kidúlve az ajtófélfának. A csipog hidegben ott fogyasz­totta ebédjét, bicskával sze­letelve a dermedt szalonnát, kenyeret Miután beszédbe elegyed­tünk vele, meglepő választ adott arra a kérdésre: mi­ként is áll a közös gazdaság szénája s ő maga hogy érzi magat e közösségben. — Éhesek vagyunk... elv- társam, — mondta miközben jókora falat kenyér, szalonna tűnt el a szájában. — Éhesek? — . •. Igen. Már úgy ér­tem, nem azért, mintha nem lenne mit enni. Inkább •.. a jó szóra, a gondoskodásra éhes itt az ember. Nem sze­retjük, ha becsapnak ben­nünket Az év elején olcsó fuvart, fát ígértek.., persze nem adták meg. De ez nagy­ién. Egy-két kocsi tüzelőt még csak nélkülöz az ember. De azt nem szeretjük, ha ked­vünket veszik •.. ta nem kapja meg a tisztéletet még az se munkája után, aki na­gyon . •. nagyon sokat dolgo­zik. Ez. i. tudja olyan érzés, mint mikor nagyon éhes az ember. Bizonyítékokat sorol, véle­ménye mögé. Elmondja, hogy ha kellett éjszaka a zseb­lámpa és a traktor refieKto- rának fénye mellett is ki­mentek kaszálni, hogy ele­gendő takarmány legyen a jószágnak. S egész évben bárhová szólították őket dol­goztak becsületesen. Becsületesen és sokat. Leg­alább a jó szót elvárták vol­na ezért a szövetkezet veze­tőitől s azt Is, hogy gondol­janak rájuk, amikor a mun­kakörülmények javításáról, a szorgalmas gazdák jutal­mazásáról döntenek. De nem* Amint mondotta igen mos­toha körülmények között dol­goznak azóta is. Ha valamit kérni próbálnak, durván för- mednek rájuk* A legelemibb egészségügyi, munkaügyi ja­vaslataikat sem fogadják el s az otthoniak is joggal teszik szóvá: miért nem lehet olyan tisztességgel öltözködni, dol­gozni, tisztálkodni a szövet­kezetben, mint a falubeli munkásoknak a gyárban? Miután erre a kérdésre nem kaptak érdemi választ, érthetőbbé vált a szövetkeze­ti ' gazda eleinte meghökken­tő mondata: „Éhesek va­gyunk ... a jó szóra, gondos­kodásra.” Nem sok Idő telt el azután, hogy a beszélgetés lezajlott, amikor a megye másik részé­ből levelet hozott a postás. Egy ballada volt benne, ame­lyet lapunk cikke után egy Eger környéki szövetkezeti gazda vetett papírra, sürget­ve a földművelő, állattenyész­tő emberek nagyobb megbe­csülését. Nem nyolc órát, nem te tizenhatot. Huszonnégyet tartok szoflgálatot. Amikor a csillag eyúl az égre. Nem térek én nyugodt pihenésre. Így ír nehéz munkájáról a jószággondozó s aztán vers­soraiban arról panaszkodik, — amelyet sok-sok más tár­sa prózában mondott el, — hogy nincs egy tenyérnyi hely, ahol ebédjét, vacsorá­ját elfogyaszthatná s mind­ezek után felháborodva kér­di: „Nem ér még itt a husza­dik század? A gyakorlat ugyanis náluk is azt bizonyí­totta; az ö szűk, földműves vi­lágukban még nem érvénye­sülnek azok a szociális, em­beri követelmények, amelyek az iparban, városon már ter­mészetesek. És a vezetők egynémelyi- ke. egyáltalán nem tartja még azokat a követelménye­ket természetesnek, amelyet a balladaíró parasztember így summázott „Tisztán jön­ni... Tisztán hazamenni.” Javaslatát ugyanis, hogy legalább apró kis helyiséget, aszfalt széket, kálvhát a tisz­ta ruhának fogast biztosít­sanak az állattenyésztők ré­szére így utasították vissza: „Két tehénnek adimk inkább %elyet*’’ A másik vezető eképp vélekedett a javaslat­ról: „Paplanos ágy — mez­telen nő kéne? A tsz-nek nincsen erre pénze." A törődés, az emberséges hangnem, a gondoskodás, mint e példák is mutatják nem mindenütt jellemzőek még a mezőgazdasági üze­mekben. Szélsőséges esetek­ről is hallani — pofozkodó tsz-elnökről — igaz, rövid időn belül leváltották. De volt taggyűlés, ahol olyan vé­leményt is megkockáztatott az egyik vezető, hogy „kor­bács kell ezeknek”, mármint a mezőgazdaság dolgozóinak. Manapság azt is hallani, hogy „a demokrácia, a szó joga a vezetőké, az engedel­messég a dolgozóké».* a szö­vetkezet tagjaié.” Természetesen ezeket a* igen káros és téves nézeteket igyekeznek megmagyarázni. Többek között az önállóság­gal. Azzal, hogy mivel a szó- Vetkezet vezetői nagyobb fe­lelősséget kaptak, nagyobb „jogot” is szereztek arra, hogy keményebb hangnemet alkalmazzanak. Sajnos arról kevesebb s*6 esik, hogy az önállóbb, az eddiginél nagyobb felelőssé­get és jogot biztosító gazdál­kodásban is a termelőszövet­kezet a tagoké* Való igaz, a vezetők nagy része nem is vitatja ezt, nem is felejti el... általában. De vannak akik mégis el­felejtik. Persze legalább annyian vannak, akik ezt komolyan veszik, s az emberekről való gondoskodás hatja át tevé­kenységüket. A detki termelőszövetkezet párttitkára mondta el. hogy mikor az új szőlőt telepítet­ték azzal is törődtek, hogy olyan magasságban legyenek Kettős bűne miatt mond­tak ítéletet egy félszázados bükki üzem felett: az Istál- lóskő oldalában nyitott bá­nyája rontotta a termeszét festői képét s mészégető ke­mencéi időközben verseny- képtelennek bizonyultak. A tanácsi vállalat építőanyaga túlságosan sokba került — évente 1,5 millió forintos veszteséget okozott — s ezt már íó minősége sem tudta feledtetni. Elrendelték hát a termelés megszüntetését Évek óta fiélték ettől a szil­vásvára diák. rettegve várták a szigorú döntést, amely egy november végi nap ebédje után érkezett a Szalajka völ­gyébe — Anniikor a kosztoláshoz fogtunk, nem is sejtettük, hogy mire kelünk fel he­lyünkről. Számítottunk az üzem bezárására, mégis na­gyon fájt, hogy azt hallot­tuk: takarítsák össze oda­fenn a bányaudvart, szedjék fel a síneket. Ha jól tudom — emlékezik Koncz Gyula — talán Koch Pista döntötte le az utolsó csille követ... Borsodnádasdon. a lemez­gyárban szedegetem össze a szilvásvára dd üzem króniká­jának utolsó lapjait. Vendégszerető, kedves, szolgálatkész emberek siet­nek segítségemre. Molnár László jómérnök és Érsek Ferenc személyzeti osztályve­zető m ndenekelőtt egy tele­fonbeszélgetést említenek: az egri járási pártbizottságról érdeklődtek, hogy szükség van-e a munkáskézre. Mert lenne egy csapatra való je­lentkező. Kapóra iött az ajánlat, mi­vel a gyáriak éppen felvé­telt hirdettek. Meg is üzen­ték azon nyom ban, hogy szá­míthatnak rájuk. Utána már gyorsan követ­ték egymást az események. Érsek osztályvezető a hely­színre utazott, a szilvásvára- diaknak tájékoztatást adott a fürtök, hogy gömyedés, erőlködés nélkül gondozhas­sák, szedhessék le a szövet­kezeti tagok, hogy kézmagas­ságban legyen az elvégzendő munka. Másik esetben a következő epizódot hallottam egv szö­vetkezeti vezetőtől: — Dolgoztak az emberek a földön. Izzadtak, kínlódtak. Álltam a dűlő szélén és néz­tem őket. egyszarcsak nekem támadt a legközelebbi em­ber: „Mit nézel bennünket? Hajcsárkodni akarsz?” Mon­dom neki: „Azt nézem, hogy lehetne ezt a munkát gépesí­teni, hogy nektek könnyebb lenne?” Erre lecsillapodott, s Igen hasznos tanácsokat adott arra, hogy ettől a ve- rejtékes munkától egyszer s mindenkorra megszabadul jár nak. Ilyen példákat la tucatjá­val lehet találni. Nemrég a verpeléti termelőszövetkezet­ben jártunk és a vezetők után érdeklődve azt mondták: az elnök most nem ér rá tár­gyalni* Kérdeztük: miért? „Emberek vannak nála.” Amint kiderült a termelőszö­vetkezetek tagjai foglalták le idejét még jóval túl a hi­vatalos munkaidőn, a téli fe­te beállta után is. Érthető, hogy ezekben sz esetekben elmarad a panasz­kodó szó, hogy „éhesek va­gyunk a bizalomra, gondos­kodásra”. S e helyeken köny- nyebben találják meg az összhangot a közös gazdasá­gok vezetői, tagjai s ennek segítségével a biztosítékot az eredményesebb, jobb gazdál­kodáshoz. De vajon mikor mondható el ez*., mindenhol? S gon- dolnak-e erre mindenütt, amikor most, az idei tervek készülnek? Kovács Endre a nádasdfi üzemről, a körül­ményeikről. a feltételekről s mondta: máris lehet felirat­kozni a listára. December negyedikén az­tán egy autóbusszal jöttek vissza a borsodiak s közöl­ték: az új dolgozókat Özdra viszik előbb orvosi vizsgára. Aki alkalmas lesz a munká­ra, másnap már elfoglalhatja a helyét a lemezgyárban. Azóta negyvenkettőn In­gáznak a meghosszabbított mikófalvi járat munkásbu­szán, huszonegy másik Heves megyei község mellett Szil­vásvárad is bekapcsolódott a borsodi nagyüzem vérkerin­gésébe. Érsek Ferenccel keresem a régi ismerősöket, egy szétsza­kadt háromszoros szocialista brigád hajdani vezetője, a kő- bányászból hengerműi kala­pácsossá lett Koncz Gyula után a többieket, akik éppen műszakban vannak. Izzó kemencék előtt, for­ró. füstös nagy csarnokban járunk. Az osztályvezető megjegyzi: szerencse, hogy a szilvásváradiak télen kezdték az ismerkedést. Mire nyár lesz. egészen összebarátkoz­nak az itteni különleges vi­szonyokkal. elviselik a meg­szokottnál sokkalta nagyobb hőséget is... A lágyító üzemrésziben egyszerre több emberrel is összefutunk. Elsőként az égetők nesz­tora. Varró Károly bácsi új­ságolja, hogy ő bizony már elég idős ember, csupán a szilvásvárad! tűz mellett 25 évet töltött, rajta aligha kapkodtak volna mások. Igen örül, hogy ide kerülhetett, röviddel a nyugdíjazása előtt — Fáradt vagyok már. ha nem kellett volna, talán nem is jövök el a falumból. Egy időben azonban munkaveze­tő voltam, s ezt odahaza nem számították be az egészségre ártalmas munkakörben töl­tött szolgálatomba. Az el­Tavas* a kertészetekben . Szokatlanul hideg Idő kö­szöntött megyénkre. Az el­múlt napiokban nemegyszer mínusz húsz fokot mutatott a hőmérő higanyszála. A szokatlan hideg ellenére már beköszöntött a „tavasz” a kertészetekbe. A termelő- szövetkezetek üvegházaiban már mindenütt elvetették a veteménymagvakat, sőt az egri Petőfi termelőszövetke­zet üvegházában már hatvan­ezer palánta virít s a legfej­lettebb saláta, uborka, para­dicsom és paprika tövek tűz- delését megkezdték. A gyön- , gyöshalászi Győzelem terme­lőszövetkezetben is szépen zödel már a saláta az üveg alatt. A tervek szerint márciustól kezdve a szövetkezeti kerté­szetek folyamatosan szállíta­nak majd a piacokra karalá­bét, salátát, zöldhagymát, paprikát és paradicsomot- K *— Fázunk... — mondták néhány héttel ezelőtt az eg­ri gázfogyasztók. Lapunkban szóvá tettük az 1800 család panaszát, akik közül nagyon sokan az akadozó gázszolgál­tatás miatt nem egyszer ma­radtak fűtetlen szobában, fé­lig főtt vacsorával... A hibát gyorsan kijavították és a hajdúhegyi fogadóállomás be­kapcsolásával helyreállt a gáznyomás. Megírtuk azt is, hogy a fedémes vei kevert demjéni gáz kalóriaértéke alacsonyabb, de Kun Lajos, a Tiszántúli Föídgázszoigál- tató Heves megyei üaemegy­vesziett hónapokat itt akarom most visszaszerezni. A személyzeti vezető meg­jegyzi. hogy Varró bácsinak a gyáron belül ez a harma­dik helye. Igyekeztek kíván­ságait teljesíteni, akárcsak a többiét, akik személyesen kérték ezt, azt, vagy éppen Papp Imrével, a régi szak­szervezetibizalmijukkal üzen­tek. Negyvenkét órás munkahét van ebben a gyárban. Negy­venkét óra elteltével mindig egésznapos pihenőre men­nek. Az emberek minden második héten két szabad­napot kapnak. — Jó ez a szabad Idő, mondja Berecz Károly, aki azelőtt fűtő volt a mészke- mencéknél. most pedig kátrá­nyos munkakörben dolgozik — Ügy ígérik, hogy meg lesz a régi fizetésem is. Annyi csak a veszteségem, hogy reg­gelente egy órával korábban indulok hazulról... Társai. Tóth János és Var­ró István is elégedetten oólo- gatnak: nem jártak rosszab­bul. itt a réginél mindenből csak többet kaphatnak. — Különösebben a fiata­lok szerencsések — jegyzi meg az öreg Varró —, ha ked­vük, tehetségük van hozzá valamennyien szakmát is ta­nulhatnak, még megbecsül­tebb emberek lehetnek. Havas hegyek völgvéber mondják a viszontlátást ki vánó szilvásváradiak hogy az üzem bezárása előtt a Heves megyei Érntöamwq- és Vegyejspari Vállalat több le­hetőséggel is próbálkozott de egy sem sikerült. Ám nem is bánják ezt. hiszen a mos­tani munkahelyüknél jobb úgysem akadt volna! Szilvásváradon most bont­ják a drótkötélpályát s az egykori üzemi énül etekre Ú1 gazdák alkusznak. A hajdani kőbányászoknak, mészégetők­nek már nem fáj ez a bú­csú... Gyón! Gyula A közelmúltban, a kábái takarmánykeverő üzem egyik dolgozója munkahe­lyén a lecsúszott meghajtó szíjat szabálytalanul próbál­ta visszatenni a tárcsára, ám ehelyett a tengelyre csavarodott a bőr, magával rántotta a munkás kezét, s karjának alsó részét lesza­kította. v Körlevél adta hírül a megdöbbentő csonkulásos balesetet, a Gabonatröszt jelentése végigszaladt az országon, a figyelmeztetés eljutott valamennyi malom­ba, takarmánykeverő üzem­be és terményraktárba, hogy tanuljanak belőle. S meg­érkezett a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsához, az ÉDOSZ megyei bizottsá­gához is. hogy — ha még­oly távoli területen történt is a szerencsétlenség — tu­domást szerezzenek róla, s a biztonságvédelmi oktatá­sok során, a megelőzésben hasznosítsák a tapasztalato­kat. szerint a fogyasztó nem ká­rosul. mert mindenkori ka­lóriaérték után fizet. Üjabban városszerte kifo­gásolják, hogy nem fút a gáz. Ez késztetett bennünket ar­ra, hogy most ismét foglal­kozzunk Elger légnemű tüze­lőjével. — Miért nem fűt az egri gáz? Az egri gázszolgáltatók vá­lasza szerint nincs .ényeges különbség a régi és az új gáz fűtőértéke között — Laboratóriumunk és a Nagyalföldi Kőolaj termelő Vállalat decemberben 10 590 kilokalóriát mért köbméte­renként — mondta az üzem­vezető. — A nyomás a ka­rácsony előtti akadozás óta egyenletes, a városban mű­ködő készülékekhez elegendő és megfelelő minőségű gáz jut el. A körzeti nyomássza­bályozók műszerei regisztrál­ják a fogyasztóknak adott gáz nyomását és a diagrammo­kon nincs lényeges különb­ség... Csak a fogyasztó ké­szülékében lehet h:ba! Két gázszerelővel — Jékli Sándorral és Benedek Bélá­val — találomra becsönget­tünk a Gólya utca P 2-e* épület földszintjére, ahol Molnár Istvánná a panaszok özönével árasztotta el a sze­relőket. „Nem melegít a konvektor, a bojlert és a fő- zőt alig lehet meggyújtani...” A konvektornál kezdődöd a vizsgálat: nem volt különb­ség a takarók és a teljes fo­kozat lángja között Kitisztí­tották és beszabályozták a készüléket. A különbséget percek alatt lemérhettük... A levegő és a gáz keve­redésének arányán kellett változtatni a főzön és a boj­leren. A háziasszony szerint mindkettő a régi hatásfokon működött a „közbeavatko­zás” után. — Mit tapasztal a szerelő? — A készülékekké] törődni kell, csak a jól karbantartott konvektor ad kielégítő mele­get. Különösen a magvar ké­szülékeknél van erre sriikség, ahol nagy az égéstermék le­Sombaton délután az utol­só vagon répaszállitmányt is »eldolgozták a Hatvani Cu­korgyárban. ezzel befejező­dött az idei gyártási szezon. Vajda József, a gyár főmér­nöke elmondotta, hogy az idei kampányban számos re­kordot értek eL Naponta át­lagosan 282 vagon répát dol­goztak fel, 16 vagonnal töb­bet az előirányzottnál Volt olyan nap, amikor 310 va­gon répa került feldolgozás­ra. A termelési idényben összesen 2144 vagonos nyers­anyagfeldolgozási előnyre tet­tek szert. Ennek eredménye­ként Barde nappal korábban Ígérettel fejezték be # körlevelet: a pestiek ezen­túl nemcsak az országos vál­lalat telephelyeit értesítik rendszeresen a súlyosabb balesetekről, hanem minden megye szakszervezeti veze­tőit, munkavédelmi fel­ügyelőit is. Mert — jóllehet egy hevesi szervet ugyan közvetlenül nem érint egy hajdúsági vagy éppenséggel zalai, tolnai, békési ügy. de — hasonlóak másutt is, ná­luk is előfordulhatnak. ,S ennélfogva igazán nem árt az óvatosság. Feltétlenül említést érde­mel a :óban forgó memen- tó. a körlevelet záró Ígéret, mivel az országos vállalatok közül Hevesben kezdemé­nyezőként jelentkezett a Gabonatröszt Ha példáját mások is kö­vetnék, az az egy körlevéli többletpéldány busásan megtérülne: könnyebb, eredményesebb lenne a bal­esetek elleni küzdelem. (—ni) rakód ása_ A kormoa készü­lék többet fogyaszt, kevés meleget ad. Tisztítás, besza­bályozás után minden eset­ben megszűntek a panaszok. ★ „Az ön készülékében is 1*“ hét hiba.” A szerelőknek ter­mészetesen igazat adunk. Vé­leményét nem vonhatjuk két­ségbe. hiszen az egyetlen pél­da is őt igazolta, de ugyan­akkor azt is, hogy a hozzá­értő beavatkozással meg le­het szüntetni a panaszokat. Nemcsak tisztítani kell te­hát a készülékeket, hanem az alacsonyabb fűtőértékű gáznak megfelelő beszabályo­zásra is szükség van. Ezt kel­lett volna tenni már az át­álláskor is, éspedig vala­mennyi fogyasztónál! A ne­hézipari miniszter legutóbbi utasításában tízezer kilokaló­riára minősítette az egri gázt és ez még inkább indokolja az újabb beszabályozást, mert ez 1150 kilokalória csök­kenést jelent a régi gázhoz képest. (A gáz ára természe­tesen ennek megfelelően két forintra csökken januárban.! A kérdés nyilvánvaló — miután a fogyasztó az egész­ről nem tehet —, kinek kell ezt a munkát elvégeztetnie? Az ingatlankezelő vállalat — a készülékek tulajdonosa —• nem vállalja a költségeket, a gázszolgáltató szerelői va­lamennyi hívásnak készsé­gesen eleget tesznek. A tisz­títás és a beszabályozás költ­ségeit természetesen felszá­molják a fogyasztónak. Miért? A szakemberek sze­rint a fogyasztó még így is jobban jár, mert edd;g is, de ezután különösen, ráfizeti a sokszorosát is a rossz gáz­hasznosítás miatt Tél van és fűteni kell. Az egri gázfogyasztók közül egyelőre az jár jól, aki saját költségén kihívja a szerelőt De mi lesz, ha holnap min­denki bejelenti igényét a sze­relőknél? Szerintünk ezt t problémát sokkal tervszerűb­ben és a fogyasztók bosszan­tása nélkül is meg lehelne oldani. És akkor melegítene az egri gáz... (pilisy) sikerült befejezni a gyártá­si szezont a tervezettnél. Egy- százharmincnégy (134) na­pon át folyamatosan dolgo­zott az üzem. ez idő alatt több mint 46 000 tonna cuk­rot állítottak elő tervüknek megfelelően. Az anyagveszteséget a megengedett alá szorították, gőzfogyasztásukat pedig 13 százalékkal csökkentették. Nőrnsw 3 1968. január 14, Tirimifi Egy munkásbusz hosszabb pályán fut Az Isf-óllóskő mesze mór nem kell — öreg üzem búcsúzik a Bükkben — Nádasdi segítség Szilvásváradnak Miért nem melegít az egri gáz? Szerelő; „Az ön készülékében is lehet hiba. ■ég-vezetőjének nyilatkozata Rekordévet zártak a Hatvani Cukorgyárban

Next

/
Oldalképek
Tartalom