Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-10 / 7. szám
.■r -IV'e itot'wi^'SSS.''' .-ií*.1-í i-r ' vft‘% ffffi dosszié Üresedi nézőtér előtt pereg a film Érdemjegy — érdemek nélkül f3 Hatvannégy embert kér- 1 ‘ deztek meg, fiatalokat és idősebbeket vegyesen, városon és falun: szereti-e a filmet, jár-e moziba, milyen filmeket néz szívesen? Arra a kérdésre, hányszor mennek havonként - moziba, a következő válaszo- '• kát kapták: öten egyszer, heten kétszer, hárman háromszor, négyen négyszer, négynél többször pedig ketten váltanak mozijegyet. A hatvannégyből nem járnál: mosnia 43-an. Mi az oka, hogy kevesen es keveset járnak moziba? Legtöbben időhiányra hivatkoznak (43). vagy arra. ; hogy nincs elég pénzük (13). : nem megfelelő a mozi (4), : nem ismerik a műsort (2) nem jók a filmek (2). A filmműfajok közti határvonal is meghúzható a kapott válaszok alapján. Legkedveltebbek a vígjátékok (15). ezután következnek a kalandos (11), a bűnügyi (10). a zenés (7) s végül a történelmi témájú filmek. Legtöbben az előállító országok szerint osztályozzák a filmeket. Ilyen alapon — bár önkényes kategorizálás — van olasz (szerelem. szép nők, erotikái, francia (kardcsörtető áltörté- nelerm vagy izgalmas detek- tívtörténet), szovjet (honvédő háború), osztrák (revü), vagy ' amerikai (kiadós verekedések) film. Rendszeresen a ívben néz filmeket a megkérdezették közül 44 ember. Harmincegy haláraidéit televíziót azonban mégsem lehet egyedül a „vádlottak padjára” ültetni. Kutassunk más okok után is. A szórakozási lehetőségek szélesek, különböző klubok, cukrászdák, bisztrók stb. várják az embereket, válogathat ki-ki, érdeklődése és igénye szerint hol és hogyan töltse el szabad idejét. Mondjuk: moziba akarunk menni. Kérdés: Milyen filmeket kínálnak a mozik; s az sem mindegy, hogy milyen az a mozi. ahol a filmet játsszák. Természetesem az emberek kellemes,-barátságos körülmények között, szép helyen szeretnék végignézni, élvezni a bemutatott filmet. Erre azonban sok helyütt nincs lehetőség. rált körülményeket biztosító, korszerű mozik, ahová szívesen mennek az emberek. A kérdezgetők népi ellenerőit voltak, s nem puszta kíváncsiságból kérdeztek meg különböző embereket: a Heves megyei Moziüzemi Vállalat s a hozzátartozó moziüze- mek működésének helyzetét vizsgálták. Még pontosabban arra kerestek pontos választ: hogyan segítik a mozik művelődéspolitikai céljainkat, mit tesznek a látogatottság növelésére, s milyen a kapcsolatuk más népművelési intézményekkel. Statisztikával kezdtük. írjunk ide még pár fontosabb adatot. 1966 első felében a megye mozijainak látogatottsága 1 193 730 volt, 1967 első hat hónapjában ez a szám 1123 201-re esett _A moziba járók száma évről Svre kevesebb. Mi a csökkenés oka? Az „első számú közellenségnek” a televíziót tartják. Kétségtelen, hogy a tv-készülékek száma rohamosan gyarapodik, és sokan választják inkább ezt a kényelmesebb „saobamozit”. A Sok a panasz. Rossz a mozik elhelyezése, korszerűtlenek a bútorok, a helyiségek koszosak A kcrecsendiek mozija például egyenesen elriasztó: a falakról a vakolat lehullott, a mennyezet repedezett, az alapzat hideget árasztó beton, a vetítővászon pisz> kos. poros. (Ezeken a kere- csendiek is változtatni tudnának. — A szerk.) Mónos- bélben rossz, régi kerti székek a nézőtéren, a helyiség fűtheteitlen, a vetítővászont már szemétre kellene dobni. Gyöngyöstarján mozija — a korszerű művelődési otthon szomszédságában — egy volt istállóban „üzemel”, az épület egészségtelen, korszerűtlen. Párádon felmerült az a gondolat, hogy be kell zárni a mozit. És hány példát lehetne még itt felsorolni! Harmincegy olyan mozit számolhatunk a megyében, amelynek állapotán változtatni sem lehet. korszerűsítésre alkalmatlanok. Igen sok a technikai hiba: rossz a kéo és a hang minősége, a vetííőberendezé- sek ócskák, régik. A látogatottság csökkenésének másik, általánosan tapasztalt oka a műsorpolitika szürkesége. Sok helyen figyelmen kívül hagyják a lakosság igényeit, kulturáltságának fokát, műveltségi színvonalát. . A moziüzemi vállalat keze megkötött: azt ad, amit kap — a MOKÉP-től. Több film és több kópia kellene. Hatásosabb és vonzóbb propaganda, és mindenekelőtt: kultuA film a művelődés egyik hatásos eszköze, s a népművelési szervek — helyesen — számolnak is a mozuc adta lehetőségekkel. Az iskolák szerződéseket kötnek a mozi- iizcmi vállalattal, az iskoláknak megküldik a bemutatandó filmek jegyzékét, amelyekből kiválaszthatják a nekik tetsző, az iskolai nevelés céljait- szolgáló filmműsort. Szép példákat sorolhatnánk erre Szilvásváradról, Boldogról és mis községekből is. És példának lehet hozni az egri Bródy moziban rendezett „Nagy rendezők — nagy filmek” című s&rozalot, ahol minden előadás telt ház előtt zajló Mindez elegendő bizonyíték arra, hogy nemcsak megállítható a mozik látogatottságának csökkenése, de a látogatottság növelhető is. Brandenburgi Katalin megkerült főkötője Egy utólagos megjegyzés amelyre a népi ellenőrzési vizsgálat már nem terjedhetett ki. A moziüzemi vállalat különböző kategóriákba sorolta a kezelésébe tartozó mozikat, s ennek alapján változtatta a belépőjegyek árát is. Az osztályozással nagyjából egyetértünk — az j egri Vörös Csillagot kivéve. I Ez a filmszínház ugyanis a j vállalat rangsorolói szerint az I kategóriába került Jó érdemjegyet kapott — érdemek nélkül! Az ember szívesen fizet többet egy-egy film megtekintéséért, de többet is kíván a pénzéért. Az e!s3 osztályú jegy áráért — első osztályú körülményeket. Az egri Vörös Csillag nem első osztályú filmszínház, s nem teszik azzá a különböző felújítások sem. Azt írjuk, mondjuk: új mechanizmus. S e két szó kapcsolatában az első szó a leghangsúlyosabb: új!! A Vörös Csillag nem üti meg az új kritériumát. Ha majd a Heves megyei Moziüzemi Vállalat új filmszínházat épít Egerben, azt előléptetheti — jogosan! — I. osztályúvá. Akkor szívesen megfizetjük a magasabb belépődíjat is. Pataky Dezső Brandenburgi Katalin gyöngyös főkötője ott csillog végre üveg alatt a Nemzeti Múzeum k'állításán. Valóban fejedelmi darab, fejedelmi leányhoz, a fejedelmi hitveshez illő. Borsónyi igazgyöngyöket — jó pár ezret — fűztek drótszálra hajdani készítői, A bársonyruha évtizedek óta a múzeum értékes kincse, a kereskedelmi és művészi értékei m'att egyaránt páratlan főköiő azonban csak rövid ideje. Húsz esztendeig szerepelt a háborús veszteségek szomorú listáján, s szerencsés véletleneknek, magyar vámosok, művészetszerető ékszerész-szakemberek és múzeumi tudósok jó munkájának — no meg egy emigráns arisztokrata kényszerű „közreműködésinek” — köszönhető, hogy végre, hosz- szú története alatt először, mindenki kincsévé válhatott. Pályája fényesen indult. Bethlen Gábor, a nagy fejedelem készíttette Katalin asz- szonynalc, feleségének, akit a brandenburgi választófejedelem udvarából hozott erdélyi udvarába, s akivel 1626. március 2-án lépett frigyre Kassán. Rosszmájú történészek írják, hogy az előkelő származású ara soványka hozománnyal érkezett az új országba, s tény — a fejedelem számadáskönyveiben gyakori bejegyzés — az is, hogy a gazdag uralkodó pazar asszony! ékességeikkel kedveskedett második hitvesének. Ezek — a főkötővel együtt — örökösökről örököA kalandos múlt után eredeti ragyogással bámultatja magát a fejedelmi főkötő. sökre szálltak, a kitűnő államférfi jelentéktelenebb arisztokrata leszármazottjaira. A főkötő elszakadt a nagv történelemtől, s megkezdte saját és sajátos történeti útját. A millennium pompájában lépett egyszer a nyilvánosság elé. mint „Pálffy M ldós hercegnő, született Zichy Margit grófnő” tulajdona. Aztán harminc esztendővel később láthatta rövid időre emberi halandó. Káro'yi István gróf és Windischgratz Mária hercegnő esküvője alkalmából. A herceg'—grófi nász után kegyelmes hozzájárulással kiállították rövid NEM HIVE — Tudod, nem vagyok híve a műtrágyázásnak... (Földes Vilmos rajza) PMOWtettP; / REJTŐ JENŐ/ m* ma 12. szerint Troppauer előírás tüzet vezényelt: — Célozz!... Tűz! Hat puska vette célba a holdat, és sortüzet adott égitestre. — Gyorslépésben! Előre! Indulj! Galamb rohant Súlyos futóléptek döngtek a nyomában. Most látta csak, hogy a villasorban van. A szerencsétlen doktor Brétail villájához ért. Hoppá! Ez állítólag HßmLfäit 196S. j&nuav I0Ö szerda lakatlan. A vaksötét útról átvetette magát a kerítésen. Néhány másodperc múlva odaért az őrjárat össze-visz- sza kiáltoztak, zseblámpáikkal világítottak mindenfelé. Nem látták eltűnni Galambot, csak azt tudták, hogy errefelé vesztették el a nyomát. Valamelyik mellékutcába futott be, vagy egy üres telken bujkál. Rövidesen két- három rendőr is segített az éjszaka csendjét felverni. Galamb lábujjhegyen a házhoz lopózott Most is néma. elhagyott volt a lezárt villa, az ablakain sötét redőnyökkel... Az egyik földszinti ablakon nem volt redőny. Valami cselédszoba lesz, vagy mosdóhelyiség. A nagy zajra és lövöldözésre egy megijedt szomszédos villalakó telefonált a riadókészültségnek. Hirtelen é’es szirénázás siivöBöít fel. Galamb nem mulasztotta el az alkalmat. Mialatt a szirénahang mindent túlharsogott, hátralépett és bajonettját nekivágta a csukott ablaknak. Az oldal fegyver berepült a helyiségbe, közben kitörte az üveget. Ol van volt a csörömpölés a szirénahang mellett, mint légydöngés az oroszlánordításhoz képest. Most már átlépett a párkányon. A konyhába ért. Tapogatózva ment, míg újra ajtó előtt állt. Hallgatózott. Azután lassan lenyomta a kilincset, hogy tovább haladjon. Maga sem tudta, hogy miért, de megijedt, ahogy a beszáradt ajtósarok hosszan, élesen nyikorgóit, betöltve a hatalmas hallt. Mert hallba nyílt az ajtó, óriási sötét terembe. Magasan, az egyik szellőztető ablakon keresztül bevilágított a hold. És mélységes némaság. Elindult a folyosón, amely jobbra-ba!ra kanyargott, és odaért, egy kis kapuhoz, ahol a kísérteties nőt látta. Ez a hátsó bejárat. Lenyomta a kilincset. Zárva volt. hogy keres valahol egy fekvőhelyet. ahol átalussza a vitathatatlan szökéshez szükséges néhány órát. Elindult a falépcsőn, amely a haliból egy karzatra vezetett. Bizonyára onnan nyílnak a hálószobák. A falépcső fülsiketítőén nyikorgott, és nagy porfelhőket szusszantott magából. Igazán kíséreteteknek való hely. Egy ideig céltalanul ődön- gött a sokfelé nyíló oldalfolyosókon. Kijárást keresett, de a ház valóságos lab'rin- tus volt. A cselédlakásokhoz vezető lépcsőre ült és elszívott egy cigarettát. Itt esetleg holnapig elbújhat. Eldobta a cigarettát, és tovább ment. Egyszer csak ott állt ismét a néma, sötét hallban. A csend bántóan nehezedett a teremre. De Galambnak jó idegei voltak, Elhatározta, Felért a korridorra. A lépcsővel szemben, az első ajtón benyitott. Vaksötét volt. Nem baj. A fő, hogy valami fekvőhelyet találjon, aludni úgyis csak sötétben lehet kitűnően, és remélte, hogy . - kísértetek nem zavarják. Óvatosan haladt a fal mentén. Közben a keze egy szekrény mellett rátapintott a villanykapcsolóra. Megcsavarta. Világos lett. Ijedtében felkiáltott A szoba közepén, egy nagy vértócsában, pizsamába öltözött férfi feküdt a padlón, arcra borulva, holtan. „Nono...” Ezt suttogta, félhangosan, miután visszahőkölt. „Nono. Észnél légy. Har- rincourt. Ügy látszik, a söre ellenállhatatlanul sodor bele valami szörnyűségbe. Vigyázzon, uram! Nem megőrülni!” Lehajolt a tetemhez. Mióta fekhet itt ez az ember’ Hogyhogy mióta!? Hiszen a vér meg sem alvadt, egy csík lassan folyik a tócsából, és most ér össze a szőnyeggel. Megfogta a kezét. Még nem is hült ki teliesen. Letérdelt a halott mellé és a hátára fordította. A hályogosan elfehéredett tekintet kétségtelenné tette, hogy a halál már beállott. Negyven év körüli férfi lehetett az áldozat. Vagv fé méternyire a testtől ott feküdt a tőr, amivel szíven szúrták. De hiszen nem is tőr! Ez egy éguille! Keskeny légionista bajonett. Fölvette... Ha most detektív volna, már elindulhatna egy nyomon. A lég'onisták minden felszerelési tárgyukba belekarcolnak valamit, hogy aki elveszíti vagy elhagyja az oldalfegyverét. az 'ne lophassa el a másikét. A bajonett markolatát egészen az arca elé tartotta, hogy megkeresse a kis fabetéten a jelet. Döbbenten ejtette ki a fegyvert. A saját szuronya volt! (Folytatjukj időre az Ioarművészeti Múzeumban. Ott látta — egyetlenegyszer — dr. Mihalik Sándor művészettörténész, a Nemzeti Múzeum mostani főigazgató-helyettese. Sokáig azt hitte, utoljára. A 247,50 gramm súlyú remekmű látszólag nyomtalanul eltűnt — vagy elpusztult? — a háború zűrzavarában. A rejtély megoldása 1965. júl'us 2-án vette kezdetét, ui-.ikor kegyeskedett meglátogatni szülőföldjét Károlyi Sándor, a hajdani hercegi— grófi pár argentin állampolgárságú magzata. Hogy milyen tapasztalatokkal távozott volna az országból, nem tudni, de hogy mit vitt v°i* na át kocsija csomagtartójában, arra a vámőrök rájöttek. S minthogy sem a lapuló gyöngyös főkötőre, sem a többi értéktárgyra nem volt kiviteli engedélye, azt tanácsolták a rábafüzesi határállomáson, forduljon visz- sza, s intézze el a szükséges formaságokat. A kincseket persze visszaadták. A hálás Károlyi bét nap múlva, augusztus 2-án ismét megjelent Rábafüzesen, ismét főkötőstül, s ismét engedély nélkül, csempészés reményében. A főkötőt most már lefoglalták. A csempészjelöit üres kézzel távozott Nyugat felé, s később a bíróság jogerőre emelte az elkobzást. De a műremek útja még mindig nem volt egyenes a múzeuxni kiállításig, ahhoz még egy ékszerszakember és a művészettörténész kitűnő munkája kellett. Az elkobzott, állami tulajdonba került ékszerek az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat központi raktárába kerülnek, m'előtt eladiák vagy beolvasztják őket. Ennek a modern kincstárnak szerencsére Simon Antal a vezetője, aki élénk figyelemmel, .jó hozzáértéssel figyeli a különböző helyekről ide érkező drágaságokat, s ha műalkotás-gyanús, történelmi értékű darab kerül a kezébe, azonnal értesíti a muzeológusokat. így cselekedett akkor is, amikor elébe került a főkötő, amelyről rögtön látta, hogy fejedelmi darab. Azt is megállapította, hogy stílusa után ítélve XVII. századi, s szülőföldje Erdély. Mivel a muzeális értéket külön szabályok óvják, azonnal telefonált a Nemzeti Múzeumba. S minthogv Mihalik főigazgató-helyefies rögvest a harminc éve nem látott fejedelmi főkötőre gondolt, azonnal megjelent a raktárban. N'ncs több fordulat, a őrága ékszer útja most már hamarosan véget ért. Brandenburgi Katalin főkötőjét — persze, hogy az volt — megvásárolta, restaurátorokkal rendbe hozatta a múzeum, s kiállította az egyetlen méltó helvén. a masyar nép történetének kiállításán. A hires kékbársony ruha és a főkötő egvüttese, s a történet is így lett telies. F-gvütt hirdeti megrendelője. Bethlen Gáboí fe'>de’m: nagvságát. s a mos» tani utolsó tulajdonos, afi ország megbecsülését. R. G*’
