Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-24 / 19. szám
Régi igények UJSZERU B Hogyan kezdtek hozzá az új mechanizmus megralósításához Eddig két minisztériumi vállalatnál: a Finomszerel- vénygyárban és a Mátravidé- ki Fémművekben néztük meg, hogy mit tettek, hogyan kezdtek hozzá az új mechanizmus megvalósításához. Sokan azt mondhatják, hogy könnyű a nagy vállalatoknak, hiszen eddig is nagyobb önállóságot élvezték, anyagi lehetőségeik sokkal kedvezőbbek. de mát tehetnek, hogyan láthatnak munkához a tanácsi vállalatok? Kormos Pál, a Bútoripari Vállalat igazgatója válaszol kérdéseinkre. A Bútoripari Vállalat sem kapott kötelező tervmutatókat. Most dolgoznak a bérszint meghatározásán. Jó lenne, ha ezt a megyei tanács minél előbb jóváhagyná, hogy véglegessé váljon a vállalat munkaügyi terve. Az alapanyagárak ismerete nélkül még nincs önköltségi tervük. De a vállalat termelési, műszaki fejlesztési, valamint anyagtervét elkészítette, így a kezdettel járó bizonytalanság nem akadályozza a termelőmunkát. A Bútoripari Vállalatnál az első fél évben átszervezésre lesz szükség, hogy az eddiginél többet termelhessenek, ugyanis a megrendelések máris túlhaladják az üzem kapacitását Országosan is újszerű boltot akar nyitni a Bútoripari Vállalat, ahol a lakosság bútor, félkész bútor, előszoba- | fal, képkeret, valamint a lak- ; berendezésekhez szükséges alkatrészigényeit gyorsan és rugalmasan kielégíthetik. Régi kívánság,' hogy a barkácsolók és politechnikás diákok beszerezhessék a szükséges anyagot, félkésztermé- ket. Erre készül az új üzlet. A piackutatásnak, az értékesítésnek, a vevők és a 1er- melő üzem élő kapcsolatának új feladatokat kell megoldania, ezért a Bútor'pari Vállalat igazgatója szükségesnek látja, hogy kereskedelmi és műszaki osztályt létesítsenek, illetve az anyagosztályt átszervezzék. Javaslatokat dolgoztak ki és eredményekkel kecsegtető tárgyalásokat folytattak hasonló szakmájú vállalatok együttműködésére, valamint anyagbeszerzésben, távolabbi utazásokon kooperálni szándékoznak a helyi vállalatokkal. Olyan bérintézkedéseket dolgoztak ki, hogy a kiemelkedő teljesítményű, jól dolgozó szakmunkásokat, műszakiakat és adminisztratív dolgozókat az eddiginél jobban megfizethessék. Üjszerű megoldás a Bútoripari Vállalatnál, hogy a kollektív szerződés szerint a brigádok negyedévenként magiuik határozzák meg azt a személyi órabért, amelynek alapján a kereset összegét egymás között feloszthatják. Ez a javaslat a brigádok önállóságának növelését, erkölcsi elismerését jelenti. Az ösztönző bérezéstől, az eddigi és az ezután következő intézkedésektől a Bútoripari Vallalat igazgatója korábbi eredményeik megszilárdítását és fokozását. valamint a dolgozók jövedelmének növelését várja. összegezve a három vállalatnál szerzet tapasztalatokat megállapíthatjuk, hogy a gazdaság' rányítási rendszer reformja nem rövid távra, nem egy évre szóló feladat. Az új mechanizmus megvalósítása nem kis gonddal, bajjal és felelősséggel jár. De a cikkein ben említett három vállalatnál az új mechanizmus első éve nem rossz feltételek mellett indul. A megkérdezett vezetők bizakodnak, hogy az előbbi éveknél az idei eredmények nagyobbak lesznek. F. L. Bükkszenterzsébet legnépszerűbb „idegenje Vitázik, segít, panaszokat intéz, oktat 99 AMIKOR A KELLEMETLENKEDŐ télben — amely éppen tavaszi záporral lepett meg — leszálltam az autóbuszról, bosszankodva vettem észre, hogy azt a papír- szeletet, amelyre felírtam az általam keresett ember nevét. otthon felejtettem. Egyetlen biztos pont Volt: ő az, aki a téli tanfolyamót vezeti Bükkszenterzsébeten. — Pista? — kérdezte az első járókelő, akit megszólítottam ez ügyben. — Tegnap este tartott előadást, nem tudom most hol van, lehet, hogy a tanácsnál. A tanácsnál: — Kőszegi elvtárs? Minden perében várjuk az érkezését A rejtély tehát hamar Buldózerekkel takarították el a romokat a kis hegyi városban, Montevagóban, melyet a január 15-i földrengés teljesen elpusztított (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) A\A\\\\m\\WV\\\\\\V.\\V,\\\\\\\\\\\\V,\\V\\\\\\\\'0.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V TCRCM — AZTÁN mondta nekem a brigadéros, még röhögött is, úgy mondta, írja le, Juli néném, arany virágom ... Nekem mondta, hogy aranyvirágom ... Ennek a roskadt vállnak mondta, hogy írjam le ... Hát így vagyunk, fiam. Juli nénémnek mindenki a fia. Mert hogy egy sincs neki. Lánya, meg senkije se. Nem mintha nem lett volna neki is, mint minden dolgos leánynak, hogy korán hervadt asszony legyen. Volt férje, azt elvitte az első világháború, pontosabban valami szilánk, amely addig forgott ide-oda soványra szikkadt testében orvosért birizgálva, mígnem megdü- hösödött, ha nincs orvos, akkor nincs élet sem. S miután a pénz csak incselkedni járt Juli nénémnek akkori háza táján, hát ment az élet és jött a halál, s ő maradt a három fiúgyerekkel. A legnagyobb is még rá-ráácsin- kózott az anyai mellre. Aztán megint jött a háború, s miután úgy vélte a sots, meg a sorsáért felelős tira- ságok, hogy minek három gyerek egy nyomorult asz- szonvnak, elvitt egymás után kettőt a frontra, pedig akkor már munkát bíró és valamicske jövedelmet hozó legényekké serdültek. Elment kettő, visszajött egy, de az is csak papíron, hogy meghalt. valami kiöl ihatatlan és kimondhatatlan orosz falu határában. A másikról még annyi se. Soha se. A harmadik, aki a felszabadulás után ipart tanult és a városra költözött, az meg vette a cókmókját, itthagyva legényéletét, falun élő anyját és hazáját, egy októberi napon nakilódult hetedhét országnak. Talán még most sem állt meg. Azért nem tudott írni. Vagy nemcsak megállt, de el is feküdt örökre, akkor meg azért nem ír már. Aki most azt mondja, hogy márpedig az ilyen öregasz- szony mégsem tipikus, akkor én csak azt tudom mondani, hogy lehet, hogy nem tipikus, de az olyan biztos, mint Juli néném keserű sorsa, hogy nem is kevesen vannak ilyenek. Mert akkor is egyedül állnak ezek a fekete kendős varjúöregasszonyok, ha akad éppen valakijük valahol, távol, ebben a szeretni néha nagyon nagy, kérni meg éppen törpe országban. — ...és csak vigyorgott a brigadéros, fiam, bele a képembe. Tudta ő, hogy nem tudok én írni... Nem azért, mert nincs szemüvegem, hanem mert nincs nékem iskolám... — ejti ölébe a kezét, mondva ezt olyan halkan és magától értetődően, mint aki megszokta, hogy neki csak panaszból áll a világ. Nem is haragszik ő voltaképpen a brigádvezetcre, nem ő. senkire sem haragszik. de ha már szó jött a szövetkezetről, amelynek még most is dolgozó tagja, hát csak kikívánkozott belőle, hogy ott lopnak. — Aztán miért nem szól ezért, Juli néném — próbálok az ezredéve alázat Oa és belenyugvásba görbedt leikébe egy kis mai virtust csepegtetni... — Hiszen akárhogy nézzük, a magáét viszik. A magáét is, nem? — Hiszen ez az ... Mert szóltam. Tudom én azt, hogy nem olyan világ van már, hogy én ne szólhatnék. Erre mondta nekem a brigadéros, hogy írjam m’eg levélben ... Én és a levél — kuncog is a gondolattól, hogy ő, éppen ő plajbászt, avagy éppen olyan mindig író tollat vegyen a kezébe és csak szaporázza a betűket, hogy kikerekedjen a panasza belőlük. — Ez bizony csúnya dolog volt — mondom, amit mondhatok. — Az, fiam. Csúnya dolog De hát mit furton-fur- toskodjon az ember lánya. Egyedül vagyok én, fiam, nekem csak a gyenge föld jut háztájinak, mert minek nekem annyi, mondják, elég amit a munkaegységre kapok ... Mondom, hogy elég, elég, ha annyit kapok, hogy elég ... Nem kell nekem, csak egy kicsi kert, hogy petrezselyem zöldje, meg egy kis saláta, meg hagyma megteremjen, hogy szégyenre már ezért csak ne menjek a piacra — pergeti á dialógust emlékei színpadán. — De hát, ha lopnak az emberek, akkor nekem mi marad? A háztáji rossz, a munkaegység nem sok, nem vagyok már erős asszony, pedig haj, de bírtam én, fiam. Csak hát a derék, meg a szív, meg a karjaim... És kevésre keveset kapni, nem emberség az, ugye, fiam? Nem is rám nézve. Nem is nekem beszél. Az évektől, a múlttól, a könnyektől megszikkadt szempár alig- ali£ rebbenve néz valahová a zugnyl konyha szögletébe. Az öreg macskát nézi-e, vagy a tiszta tűzhelyt, amelyen mindig és évek óta csak egy apró lábaskában fő valami étel, talán túl lát most a falon is, ki a földekig, ahol először a kapa volt a nagyobb, mint ő, aztán fölé nőtt a kapának, hogy az most megint fitymálva nézzen le rá ... —... mert látod-e, ahol ember van, az más. Az bírja. Vagy az iparban gyüszködik, s minden hónapban kétszer is hozza a pénzt, az asz- szonynak meg itt a szövetkezet __Ha sokat tesz, soka t kap, ha keveset, akkor se kell félnie. Mert van embere. Vagy fia, meg lánya is, akik dolgoznak itt, vagy azok is eljárnak... De hát én? Nekem ne adjanak se segélyt, se semmit. Nem vagyok én koldus, fiam, hanem szövetkezeti tag, mégha írni sem tudok, akkor is... Megmondom én azért, úgy, ahogy van, attól nem félek én, hogy éhen haljak. Valamikor féltem. Pedig akkor fiatalabb voltam. Bizony, attól féltem, hogy csak fekszem majd, aztán nem lesz mit ennem, aztán erőm sem lesz, aztán szépen meghalok. Most valahogy én már ettől nem félek. Csak az bánt, hogy néhánynak ragad a keze, azt elnézik, hogy velem, úgy mint szövetkezeti taggal, nem törődnek. Pedig én is az vagyok, olyan, mint a brigadéros. csak ő fiatalabb és iskoláia is van ... Talán ezért is dolgozik még a rokonsága is egész télen, meg a többiek is, sokan, akiknek több kitartásuk lenne erőben is, meg kamrában is, mint nekem... Én meg, látod, fiam, csak itt ülök, neri a télnek, aztán semmi. Se munka, se egység, csak az a három tyúk meg egv kakas, meg itt ez a macska ... A szívet, ugye. nem adják munkaegységre? Ez a baj, fiam... Gjurkó Géza megoldódott, hiszen itt jóformán a falu apraja-nagyja ismeri Kőszegi Istvánt, akit munkája ott jártunkkor éppen Pétervásárára szólított. Ott beszélhettem vele s rövidesen kiderült, mi a titka népszerűségének, ismertségének. — Majdnem tíz éve járok kj Erzsébetre és a szomszédos községekbe a járási párt- bizottság megbízásából. Ellenőrzőm, segítem a pártoktatást, máskor a honvédelmi szövetséget patronálom, vagy a Hazafias Népfront-bizottság munkájához adok tanácsot. Üléseken veszek részt és mint most is, a téli tanfolyam előadásait, vitáit szervezem. Gyűjtöm a véleményeket, tapasztalatokat, továbbítom a javaslatokat, ha panasszal fordulnak hozzám, igykszem elintézni. Főleg; szeretnék mind több segítséget adni ahhoz, hogy az erzsébetiek is helyesen értelmezzék a párt politikáját, s minél kevesebb zökkenő legyen a falu társadalmi életében. — Nem követel ez túl nagy áldozatot időben, fáradságban? Hiszen a földművesszövetkezetnél is el kell látnia az elnöki teendőket s ráadásul nem is Bükfcszent- erzsébeten lakik. — Nem panaszkodhattam. Hiszen Bükkszenterzsébet itt van a szomszédban. Jó időben motorral jártam előadásokat tartani, most már autó is van. — És azdőtt? — VALAHOGY SIKERÜLT mindig megoldani, hogy odaérjek és hazajussak. Ha másképp nem, az éjféli munkásautóval. — Az erzsébetiek jól ismerik. Minden bizonnyal őszintén elmondják, mi bántja őket. — Valóban. Ügy érzem... nem vagyok idegen számukra. Mos+ is igen sok panasz- szal fordultak hozzám a téli tanfolyam előadásain, de az utcán is sokan megállítottak. Sok gond van itt az erdő körül. Szinte az unokától a dédnagyapáig terjed a rejtély, hogy ki. hol mennyi erdőt bír. Sőt volt olyan eset is, amikor az egyik gazda arról panaszkodott, hogy 1200 öl erdőterülete „elvesre!*” — A faluban tényleg legtöbbet a földjogi kérdésekről és a tsz-törvényről hallani. Tehát az előadásokon is nagy volt az érdeklődés. — Igen. És főleg sok rémhírt kellet eloszlatni. Sokan egyáltalán nem ismerik, vagy rosszul ismérik ezeket a törvényeket. Csak úgv záporoztak a „rázós” kérdések. — Milyenek? — Kérdezték többek között. hogy ha az irari munkás segít a termelőszövetkezetben a feleségének, miért nem írhatják a munkegys^get az asszony javára, hogy háztájit és nyugdíjat kaphasson? Sokan firtatták, hogy miért nem örökölhető a háztáji? Menynyit dolgozhatnak a nyugdíjasok a tsz-ben? Néhány idős asszony azt reklamálta, hogy miért kell egyik ölésinek 37, a másiknak csak tíz forintot fizetnie SZTK-jáiru- lékként. — SIKERÜLT-E VÁLASZT adná ezekre a kérdésekre? — A többségükben igen, de néhány ügyben még felkeresem a tsz-t és az SZTK-va! is beszélek. Addig nem nyugszom, amíg valamennyi kérdésre elfogadható választ nem adok. — De hiszen a téli tanfolyam előadás- és vitasorozata most már lezárult. — Nekünk nem. Ügy gondolom, — s a falu vezetőivel ezt meg is beszéltük —, hogy február 15-ig minden kérdésre összegyűjtöm a választ s akkor tartunk egy falugyűlést, amelyre esetleg jogászt is meghívunk, hogy senkinek se maradjon kétsége afelől, hogy ügvében mindent megtettünk. És ő maga mit tehet, hogy igazságát kivívja. — Mit tapasztalt a falu politikai hangulatát illetően? — A két hét során egyetlen provokációs kérdés, felszólalás nem hangzott eL Az árrendezéssel kapcsolatban is azt helytelenítették, hogy miért tartották olyan sokáig zárva a boltokat? Egyébként az érdeklődés hasonló volt, mint a korábbi években. Jobbára férfiak hallgatták az előadásokat, ők vitáztak többet. A szövetkezeti tagság különösen a földtörvénnyel és a helyi adottságok kihasználásával kapcsolatban szólt hozzá. Terv is született halastó létrehozására s ebbe az üzletbe lehet, hogy a mi szövetkezetünk is „beszáll”. Ez esetben tehát Kőszegi István nemcsak vitapartner volt, de várható üzletfél is, hiszen az ő cége társul majc! be a halastó létesítésébe, később pedig a környező ioar- vidékeken a halak eladásába. A KAPCSOLAT, amely immár majdnem évtizedes Kőszegi István és a bükk- szenterzsébetiek között, ezzel tovább erősödik. Most, a kéthetes téli tanfolyam után sem vesznek búcsút egymástól. Nemsokára következik az ígért falugyűlés és még sok más összejövetel, alkalom. ahol a kommunis*ák megbízottja újból és útból találkozik a falu lakóival, osztozni örömeiken, gondjaikon. segítséget nvűjtva a rászorulóknak. biztatást a cs"’g- gedőknek, okos érveket a kétkedőknek. Mert Kőszegi Istvánnak életeleme ez a falun vég-ett felvilágosító-nevelő, szervező munka. Kovács Endre T?nác*k07ás a Könnyűipari Minisztérium és a szakszervezetek együttműködéséről i A Textil-, Bőr- és Ruházat- ipari Szakszervezetek Szövetségének elnöksége kedden ülést tartott. A többi között megvitatta a Könnyűipari Minisztérium és a szövetségbe tömörült szakszervezetek együttműködésének módjait, formáit. A könnyűipari miniszter javaslatait is figve- lembevéve meghatározták, hogy milyen módon hajtják végre az együttműködést érintő kormány és SZOT-ha- tározatokat. Eszerint a könnyűipari miniszter több fontos kérdésben csak a szakszervezet egyetértésével dönt. Ilyen az ágazati munka versen v-cálok meghatározása, a kiváló vállalat cím adományozása, 'ő- terjesztés a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajá- nak odaítélésére. A minisztérium és a szakszervezetek rendszeresen, egymással együttműködve m dolgozók személyi lövedelmének alakulását. Szükség esetén felsőbb szerveknek javaslatot tesznek különféle problémák megoldására- A vállalati kollektív szerződések elvi jellegű vitás kérdéseiben közös álláspontot alakítanak ki. A könnyűipari miniszter a szakszervez-tek véleményének meghallgatásával dönt az iparágak távlati és középtávú terveiről, új vállalatok létesítéséről, a meglevők ösz- szevonásáról, vagy szétválasztásáról. Az együttműködésről a miniszter és a szakszervezetek főtitkárai írják alá £ megegyezést. (MTI) JrÜ 1968. január 24, Földrengés Szicíliában
