Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-19 / 15. szám
Megkezdte tanácskozását a termelőszövetkezeti fiatalok parlamentje Csütörtökön Budapesten megkezdte tanácskozását a termelőszövetkezeti fiatalok parlamentje. A parlament összehívását megelőzően, még a múlt év decemberében, 260 községben, városban tartottak előzetes területi tanácskozásokat, amelyeken 15 000 fiatal és 3600 meghívott, vendég: a járási és megyei tanácsok, szakigazgatási szervek képviselői vettek részt. A területi tanácskozásokon megválasztott 277 küldött több mint negyedmillió termelőszövetkezeti fiatalt képvisel a most megnyílt ifjúsági parlamentben. A fiatalokon kívül a meghívott vendégek is nagy számban vesznek részt a Belügyminisztérium Központi Klubjában rendezett tanácskozáson Az elnökségben foglalt helyet Loson czi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi élet számos kiváló képviselője. Méhes Lajos, a Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottságának első titkára, az MSZMP Központi, Bizottságának tagja, megnyitójában hangsúlyozta a termelőszövetkezeti fiatalok parlamentjének politikai, társadalmi és gazdasági jelentőségét, méltatta a termelés fontos posztjain becsülettel helytálló fiatalok szerepét a mezőgazdaság korszerűsítésében és a közgondolkozás fejlesztésében. Hangsúlyozta, hogy a gazdaságirányítási reform végrehajtása során minden eddiginél nagyobb feladat vár a jól képzett, öntudatos fiatalokra, akik különösen sokat tehetnek a falu szocialista kultúrájának továbbfejlesztéséért. A megnyitó után Virág István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese tartott bevezető előadást a termelőszövetkezeti mozgalom időszerű kérdéINehézamunka1 az egri síneken ♦ Százéves gőzös a szűk állomáson ♦ Negyedmillió tonnás súlyemelés ♦ Rekonstrukcióra várnak seiröl. A termelőszövetkezeti gazdálkodás megszilárdítása tette lehetővé a mezőgazdaságban a korszerű technika alkalmazását a gépesítést, ke- mizálást, ami fokozza a parasztfiatalok érdeklődését a mezőgazdaság iránt, — hangsúlyozta beszéde bevezető részében. Az előadó a továbbiakban vázolta a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a nemrég megalakult területi szövetségek munkáját, az új termelőszövetkezeti törvény és az új földtörvény végrehajtásával. a gazdaságirányítási reform bevezetésével kapcsolatos tennivalókat. Külön felhívta az ifjúsági parlament figyelmét, hogy a falvakban tapasztalt elvándorlás elsősorban a szocialista ipar gyors ütemű fejlődésének és a mezőgazdaságban végbemenő technikai forradalomnak. de részben a szövetkezetekben mutatkozott kedvezőtlen jelenségeknek a következménye. A mezőgazdaságból éppen a legjobb munkaerők, fiatal és javakorabeli termelőszövetkezeti tagok mentek el, így nagymértékben elöregedett a szövetkezeti tagság. A különböző anyagi ösztönzők bevezetésével a folyamatosabb foglalkoztatottság, a modernebb élet- és jobb munkakörülmények megteremtésével kell. biztosítani, hogy a falusi fiatalok közül minél többen válasszák életpályájuknak a mezőgazdasági munkát. A január 1-én életbe lépett új tsz-törvény máris kedvezőbb feltételeket teremtett: rendelkezései szerint a családtagok, vagyis a szövetkezetekben nem tagként dolgozó fiatalok a tagokkal egyenlő feltételekkel vehetnek részt a közös gazdálkodásbanA bevezető előadás után Molnár György, a KISZ Központi Bizottságának titkára tájékoztatta az ifjúsági parlament küldötteit, részvevőit a termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalok helyzetéről. A köztudatban élő statisztika szerint a termelőszövetkezeti tagság átlagos életkora meghaladja az 55. évet. Ez azonban nem tükrözi eléggé a termelőszövetkezetekben dolgozó ifjúság valóságos arányait Jelenleg a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok túlnyomó többsége — körülbelül 250 ezer — a termelőszövetkezetekben dolgozik. Az elmúlt hónapokban mintegy 30 ezren, többségükben fiatalok kérték felvételüket a közös gazdaságokba. A fiataloknak csupán kisebb része tagja a termelőszövetkezeteknek, körülbelül 65 ezren, a többség családtagként. vagy alkalmazottként vesz részt a közös gazdálkodásban. A fiatalok zöme gépeken dolgozik. Ez elsősorban azt mutatja, hogy a fiatalok a technikához vonzódnak, másrészt fölveti a növényter- meszrtésben dolgozó fiatalok problémáit. Többségük évente csupán 6—8 hónapot dolgozhat, főleg munkacsúcsok idején. A fiatalok kis hányadának jut rendszeres és megfelelő jövedelmet adó munka. A termelőszövetkezetekben dolgozó ifjúság mintegy 45 százaléka nő. örvendetes, hoey mind több szakmailag jól képzett fiatal nő található a termelés vezető posztjain is. A KISZ által szervezett szocialista munkaversenyek, a védnökségvállalások, a különböző társadalmi munkaakciók kivívták a termelőszövetkezeti tagság és az egész közvélemény elismerését 1967-ben a termelőszövetkezetekben 2120 ifjúsági brigád és további 681 ifjúsági szocialista brigád működött. A KISZ termelési mozgalmaiban egy üt esen 71 ezer fiatal vett részt. Az ifjúsági termelési mozgalmak jól segítették a mező- gazdaságban dolgozó ifjúság erkölcsi és politikai nevelését, ugyanakkor a gazdaságpolitikai célok megvalósításának sikeres eszközeivé váltak. Az előadó végül vázolta a termelőszövetkezeti fiatalokra váró feladatokat. Hangsúlyozta, hogy az új gazdasági mechanizmus körülményei között a termelési költségek csökkentésével, a hozamok növelésével, a minőség javításával, továbbá a termelési tartalékok feltárásával és az exportra alkalma® termékek nagyobb arányú előállításával kell mindenekelőtt hozzájárulniuk a mezőgazdasági termelés fejlesztésé?1 °z. A termelőszövetkezeti ifjúság segítse azokat a vállalkozó szellemű szí vetkezeti vezetőket, akik több, jobb és olcsóbb terméket akarnak előállítani, harcoljanak minden olyan törekvés ellen, amely az egyéni vagy akár a helyi csoport- érdekeket a népgazdasági érdek fölé emeli. A termelőszövetkezeti ifjúság parlamentje pénteken reggel négy szekcióülésen folytatja munkáját. (MTI) I Az egri. Sas úti sorompónál a bakter urat nem énekkel kérlelik, hanem inkább csak szidják a járművezetők, akiket a vonatok úgyszólván szüntelenül akadályoznak továbbjutásukban. Már hogyisne, hiszen a szembeötlően elhelyezett kis tábla felirata — „10 percen túl Is zárva tartható” — önmagában Is ijesztő, idegesítő, hát még ha oly sűrűn élnek is ezzel a lehetőséggel, a vasutasok húsz, harminc percig sem állnak el eredeti elhatározásuktól Pedig az acélpárok egyenruhásai a legkevésbé tehetnek a „gáncsoskodásról”: a nagy állomás bűnei korántsem írhatók az egriek számlájára. ök itt háromszázegy- néhányan csak mindennapi munkájukat végzik, a kapott parancsokat igyekszenek teljesíteni- Hadd fűzzük ehhez mindjárt: elég derekasan. Novak Tivadar üzemgazdász év végi jelentése erre a tanú. Ha az első hat hónap változó sikereket is hozott, a tavalyi második hat annál eredményesebb volt. A jubileumi munkaverseny élénk lendületet adott a tizenkét szocialista brigádnak, amelyek végsősoron elérték, hogv a csomópont élüzem-szinten teljesítette megbízatását. Számok vallanak arról, hogy az egriek betartották a menetrend szerinti Indításokat, jól kihasználták a kocsik kapacitását, az állásidők csökkentésére törekedtek s a vonatközlekedési terv teljesítésében mutatkozott kevéske lemaradás is csak a lökésszerű áruforgalomnak „köszönhetik”. Mindezek mögött áll a jól ismert szűk állomás, rövid, a szükségesnél több mint felével rövidebb csonkavágányokkal, Füzesabonyig érő kopott, öreg, gyakorta töredező sínekkel, meg egy toldott- foldott. százesztendősnek mondott 326-os tartalékmozdonnyal. Ilyen körülmények között — mondani sem kell. hogy mennyire — nehéz a munka, a vonatok összeállítása, a kocsik rendezése, mekkora ügyességet erőfeszítést követelt tavaly a vasutasoktól a mintegy 266 ezer tonnányi áru kezelése, mozgatása. S külön dicséretükre legyen mondva még az, hogy mindezeket úgyszólván baleset nélkül tették! Huszonkét éve jóformán semmiféle korszerűsítés nem történt az egri nagy állomáson. íey igazán érthető már a vasutasok türelmetlensége is. Jóllehet, hogy a MÁV ígéri a modem pályaudvart, amely állítólag a budapesti Délihez) hasonló lesz s februárban j látható is lesz — a tervrajzokon. Ez azonban sovány vigasz autósoknak és vasuta- j soknak egyaránt! Jó váltóberendezések. megbízható állapotú, elegendő hosszúságú vágányok kellenének már most elkelne egy Diesel-mozdony az Ipartelepek gyorsabb kiszolgálásához, a rövidebb Ideig tartó „tolatásokhoz”, hogv a Sas úti sorompónál se szidják többé a „bakter urat” •.« Rendelet a vállalatok kockázati alapjáról A pénzügyminiszter más érdekelt szervek vezetőivel egyetértésben rendeletet adott ki a műszaki tervezést fő tevékenységként végző vállalatok kockázati alapjáróL A rendelkezés értelmében az említett vállalatok és a megrendelők megállapodhatnak abban, hogy a tervező által javasolt és a megrendelő által elfogadott újszerű műszaki gazdasági megoldások ídví- teii, gyártási és üzemeltetési költségénél elért megtakarításból közösen részesednek és közösen vállalják a kockázati veszteséget is. Újszerű mű szaki gazdasági megoldás alatt olyan tervezési tevékenységet kell érteni, amely a műszaki fejlődés szempontjából jelentős, hazai viszonylatban eddig nem ismert vagy nem alkalmazott elgondolást tartalmaz és ezért a bizonytalansági tényező nagyobb az általánosnál. Megállapodás esetén a tervezőket megillető vagy terhelő többletered- mény vagy többletköltség- részt folyamatosan kell elszámolni a tervező javára, illetve terhére A közös kockázatból származó veszteség fedezetére a tartalékalap mellett kockázati alapot is létesítenek a tervező vállalatok. (Gy. Oy.) — Mit szól hozzá, milyen borzasztó hideg van... — Igen, borzasztó hideg van... Nem is emlékszem, hogy mikor volt ilyen hideg... — Én emlékszem, nagyon régen volt ilyen hideg, de az sem volt ennyire hideg... — Még jó, hogy enyhült az idő... — Igen, nagyon jó... — Nem is emlékszem, hogy mikor enyhült meg ilyen nagy hideg után, ilyen gyorsan az idő... — Ö, én emlékszem... Nagyon régen, egyszer ilyen gyorsan enyhült meg az idő egy nagy hideg után, de akkor sem volt azért ilyen gyors az enyhülés... No, viszlát... — Viszlát... ...és megelégedetten, hogy korunk eme fontos kérdéséről ilyen kimerítően és a kölcsönös megértés szellemében cseveghettek, csúszkáló léptekkel távoztak. Júliusban újra kezdik: akkor a melegről lesz szó, amilyen legfeljebb csak régen volt, de az sem volt olyan meleg, mint... (-ó) PINTÉR ISTVÁN S ^MÉGSEM LETTtlRÁLV m Találat a bika farán Vacsora után, vagy vasárnap délutánonként, gyakran kerül sor egy-egy bridzs- partira a kormányzóéknál. Nemcsak Horthy Miklós, hanem a főméltóságú asszony is szenvedélyes bridzselő. Partnereiket elég széles körből válogatják. Játszanak a szárnysegédekkel, s meghívottakkal, állandó bridzs- partnere például budai Goldberger Leó, a textilmágnás. Az ellenfelek tudják, hogy Horthy mennyire büszke bridzstudományá- ra. A főméltóságú párt okvetlenül nyerni kell hagyni, de a világért sem vehetik észre, hogy a kezükre játszanak. így aztán valóban csak az kerülhet be a partiba, aki kitűnően játszik: aki olyan rosszul bridzsel, hogy nyer, vagy úgy veszít, hogy Horthyék észreveszik a szándékosságot, az nem ülhet többé a legfelsőbb bridzsasztalhoz. S Horthynak vadásztársai is vannak. Szenvedélyes vadász — akárcsak Ferenc József volt. S a budai Várral rászáll a koronauradalmi pompás vadászterületek használati joga is. Még szárnysegédként ismerkedett meg Visegráddal. Gödöllővel és Galgamácsá- val, s ezeket a területeket most gazdaként használhatja. Az ottani vadőrök és vadászok már Ferenc József idejében megtanulták, miként kell egy uralkodó számára vadászatot szervezni. A kormányzó például Galgamácsán 200 nyulat is meglőhet egy-egy jó körvadászaton. Csak lő, s töltenie sem kell. Van, aki tölt neki. Ahogy kilövi a fegyvert, átadja a nyomában kullogó puskatöltögetőnek. Ezenkívül még két fegyverhordozó kíséri a kormányzót a hajtóvadásziatokon, ők cipelik a sok fegyvert. Mert több puskára van szükség, egynek-egynek egészen átforrósodik a csöve a sok lövéstől. S a kormányzó lövései után bukfenceznek a nyulak. Különösen a két sarokban, ahol nagy irtások teszik könnyűvé a vadászatot. A hajtóláncot úgy állítják fel, hogy a sarkokban mindig hátrább maradjanak a hajtők és velük a kormányzó is. A legjobb sarok mindig a kormányzót illeti, akármilyen előkelő vadászvendége van, legyen az a walesi herceg, vagy Ciano gróf, az olasz külügyminiszter. A kormányzó sarkába szorul mindig a legtöbb nyúl, mert minél inkább lemaradnak a sarok hajtása közben, annál több nyúl ugrál ott. Horthy nemesebb vadra is lő. Trófeái évről évre ptt szerepelnek a Nemzeti Vadászati Védegylet agancskiállításának fő helyén A kormányzó, a kitűnő anekdotázó, remek vadásztörténeteket tud mesélni róla, milyen szívóssággal és kitartással ejtette el a vadakat. A valóságban azonban egészen másképpen fest a helyzet. A kormányzó ahhoz van hozzászokva, hogy a vadőrök nemcsak megtalálják a vadat, hanem szinte percnyi pontossággal tereljék a puskacső elé. Ha például „az ország első vadásza” 6 óra 20 perckor felül a magaslesre, akkor már 6 óra 30 perckor ott kell lennie a nemes bikának, Horthy meglövi, aztán már ül Is a kocsijába: hajtat haza. Egyszer olyan bikát is puskacsöve elé terelnek, amelynek 22-es agancsa van. Huszonkét ága! A kormányzó felül a magaslesbe, lő, aztán leszáll, beül a kocsijába, megy haza. Igen ám, de a bika szőrén-szálán eltűnik. Ahány vadőr van a környéken, mindegyik ezt hajszolja. Mi lesz, ha a vad nem kerül elő? A kormányzó világgá kergeti őket. Hiszen nincs nagyobb szégyen egy vadász számára, minthogy egy ilyen nemes vadat elpackázzon. A vadászok a vémyomok után mennek: nem vitás, a bika erősen vérzik, a kormányzó talált. A bika azonban sehol. A kabinetirodából óránként jön a telefon; — Megvan már? Még most sincs meg? Ha előkerül, azonnal jelentsék! Vérebeket hozatnak, azzal kutatják a bika nyomát. Végre aztán ráakadnak. Az egyik vadőr találja el a nyakán, s a szarvas abban a pillanatban összeesik. Ez lövés volt, nem olyan, mint a kormányzóé, aki — micsoda szégyen! — csak a farán találta el a bikát. Horthy aztán természetesen szemrebbenés nélkül kiállíttatja a 22-es agancsot a vadászkiállításon. S minden lehető alkalommal boldogan meséli, miként ölte meg, egyetlen lövéssel, a nyakán találva, a nemes vadat. Általában: szenvedélyes anekdotázó. Va- dászkalandjain kívül legszívesebben a lovairól beszél. Lóversenyrajongó, sőt. futtató. A zsokék gyakran viselik istállójának színeit, világoskék, fekete karszalaggal tarkított, aranyzsinórral díszített mezbe öltöznek, felveszik az aranyrojttal díszített fekete sapkát. Két fivére ugyancsak istállót tart fenn. Horthy István színei: világoskék, aranyzsinór, fekete ujjak és fekete sapka aranyrojttal. Horthy Jenőé: fehér rriez, na-, ramcsisárga szalag és sapka. A lóversenypályán külön kormányzói páholy várja a *ó- méltóságú urat, aki ritkán mulaszt e! jelentős versenyt. S aztán, szakértelmét fitogtatva, gyakran hetekig, hónapokig, ha nem éppen évekig beszéli az eseményeket. A vadászkalandok és lóversenyélmények után rendszerint Ferenc Józsefről, a régi bécsi szép időkről mesél. Rengeteg epizódot, anekdotát tud az öreg császár és király életéből. Láthatóan nagyon büszke rá, hogy szárnysegédként szolgálhatta őt, s történeteinek csattanóiból rendszerint ugyanaz a tanulság: Horthy Miklós volt őfelsége kedvenc szárnysegéd je, Ferenc József nagyon sokra tartotta őt. Nehéz lenne ellenőrizni, hogy Ferenc Józsefnek mi volt a véleménye Horthy nevű számysegédjéről, de az tény, hogy a hercegek, grófok, az igazi nagybirtokosok megtűrik, de nem tartják egyenrangú társnak, igazi úrnak Horthyt. A kormányzó, akinek a tiszteletére a Himnuszt játsszák, ha az Operában megjelenik, s ötméterenként állnak az útvonal mentén a tisztelgő rendőrök, ha például a fogorvoshoz hajtat, nem tudja elérni, hogy az igazi főúri társaság, a valódi arisztokrácia befogadja. Az úri Magyarország igazi reprezentánsai nem is igen titkolják egymás között menynyire lenézik Horthyt. Albrecht főherceg, akit ifjan beléptettek az EKSZ-be. nem sokáig marad a kormányzó csodálója. (Folytatjuk)
