Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-10 / 292. szám
Illúziók és A gazdasági életnek is vannak fontos eseményei, dátumai. Ilyen például 1946. augusztus 1-e, amely valóban határkő, hiszen a forint bevezetésének napja két ellentétes jellegű gazdasági időszakot választ el. Bár az elmúlt két évtizedben gazdasági életünknek más kiemelkedő eseményei és eredményei is voltak — pl. a tervgazdálkodás meghonosítása, a szocialista termelési viszonyok megteremtése előbb az iparban, majd a mezőgazdaságban — ez utóbbiak már nem kapcsolhatók egy-egy dátumhoz, mert több esztendeig tartó folyamatban érlelődtek meg. Az új esztendő első napja bizonyos vonatkozásban ezúttal is elhatárolja a múltat a jövőtől. Ismeretes, hogy a szocialista országokban napirenden szerepel a gazdasági reform. A legtöbb szocialista ország — pl. Bulgária, Csel:Szlovákia és a Szovjetunió — fokozatosan, több lépcsőben vezette be, valósítja meg az új gazdaságirányi- tási rendszert. Ezzel szemben Magyarország a reform komplex rendszerét, annak valamennyi rendszabályát egyidejűleg 1968. január elsején lépteti életbe. Az új esztendő első napja azonban csak a gazdálkodás és az irányítás módszerei tekintetében jelent határkövet; ez a dátum azt jelzi, hogy megkezdtük a reform koncepcióinak, „játékszabályainak” gyakorlati alkalmazását. T ehetnek, akik olyan il- lúziókat dédelgetnek, hogy 1968. január 1-e után minden egy csapásra másképpen megy, a reform hatóerői azonnal működésbe lépnek s rövid idő alatt látványos gazdasági eredményeket produkálnak. Aligha kell bővebben bizonyítani, hogy a * gazdaságirányítási rendszer nem választható el a gazdasági „matériától”. Az új gazdasági mechanizmus természetesen örökli és átveszi a meglévő gazdasági alapanyagot, azt a fejlettségi színvonalat s azokat az objektív adottságokat és problémákat, amelyek hazánk népgazdaságát 1967-ben jellemzik. Az is nyilvánvaló, hogy a reform megvalósításának kezdeti időszakában — s ezúttal nemcsak 1968-ra gondolunk — még alig vehetjük számításba az új gazdaságirányítási rendszerben rejlő lehetőségeket, gazdasági fejlődésünket elsősorban az eddig ismert objektív adottságokra kell alapoznunk. Az utóbbi évek adataiból kiindulva az ipari termelés fejlődésének nagyjából azonos — évente 6—7 százalékos üteme ítélhető reálisnak. Nemzeti jövedelmünk nagyobbik hányadát az ipar állítja elő, az ipari fejlődés 6—7 százalékos mértéke a nemzeti jövedelem, a fogyasztás és a felhalmozás alakulását is automatikusan „előirányozza”. Ennek figye- lembevéte’ével a nemzeti jövedelem 1968-ban várhatóan 4—5 százalékkal gyarapszik. Utalnunk kell azonban a mezőgazdasággal kapcsolatos bizonytalansági tényezőre: az átlagon felüli, vagy a gyenge termés az ipar eredményét — az élelmiszeribar révén — és a nemzeti jövedelem alakulását fel- és lefelé f"”’?rnt korrigálhatja. (1966 bon pl. az ipari termelés 5. a nemzeti jövedelem azonban a gyenge termés miatt csak 1 százalékkal nőtt, míg 1966-ban az ipari termelés 7, a nemzeti jövedelem nedig — a vártnál nagyobb termés következtében — 6 százalékkal emelkedett). P löljáréban már említettük, hogy a legtöbb szocialista ország fokozatosan valósítja meg gazdasági reformját s mi sem természetesebb, hogy annak eredményei is fokozatosan jelentkeznek. A hatóerők fokozatos kibontakozása azonban a magyar reform megvalósítását is jellemzi. Arról ugyanis magunk dönthettünk, hogy a reformot miképpen — lépcsőzetesen, vagy egyidejűleg — vezetjük be, a reform-hatások fokozatosan Jörténö érvényesülése azonban olyan következmény, amely független a bevezetés módjától. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy a gazdasági fo- lyamatoknaak idő-vetülete is van. Példaként a beruházásokat emítjük. A nemzeti „Mini a divat...!?" (A mini hangsor eredetéről és divatjáról) Nemcsak a miniszoknyák, a mini-kabátok jöttek divatba, hanem a mini hangsor is. Szerte a világon nagy elterjedtségnek örvend, s valóban ma a legdivatosabb nemzetközi szó. A lengyel ipar mini-tele fonókat készít. A japánok mini-televíziókat kínáljak eladásra. A németek mini-rádiókat is gyártanak. • A lipcsei nemzetközi vásáron a nézők megcsodálhatták a mini-villamost is. Prágában, az óváros egyik kis utcájában (majdnem azt írtam, hogy mini-utcájában!) található a mini-bölcsödé is. Az angoloknál mini-boltok nyíltak meg. Jelentkezett a mim hangsor más típusú nyelvi képletekben is. Az Országos Rendezőiroda Egerben mini-fesztivált hirdetett. A Népújság hasábjain arról értesültünk, hogy a Heves megyei Tanácsi Villanyszerelő Vállalat „óriás lámoát készít a mini-műhelyekben.” Az egyik egri üzlet kirakatában hivalkodóan hívja fel a figyelmet magára a minivizor, mindenképpen furcsa összetétel is. Budapesten mini-könyveket is találunk a könyvkereskedések kirakataiban. Már azon sem csodálkoztam, hogy beszélőtársam a szerényebb ajándékozásra utalva, így fogalmazta meg erre vonatkozó gondolatát: „Nálunk amnivfln mi-ni-kará- csony lesz, hiszen házat építettünk, kiköltekeztünk”. A mim hangsor gyors terjedésével nőtt az érdeklődés w iránta. Többen kérdezték. mi ennek a hangsornak az eredete. Maga a mini hangsor is rövidítés, illetőleg rövidülés eredménye. Vannak, akik azt tartják, hogy a miniatűr szóból _ rövidült szóalak. A miniatűr jelentéstartalma, illetőleg egyik jelentésámyala- ta is hozzájárulhatott a mini hangsor jelentéskörének kialakulásához, illetőleg bővüléséhez. A miniatűr névvel ui. nemcsak a középkori kéziratokban található színes képeket nevezzük meg, hanem ez a neve minden kisméretű képnek, főleg arcképnek. A mini tehát ezen a szemléleti alapon is megnevezi a rövid, a kicsi, a kisméretű dolgokat, fogalmakat Vannak, akik úgy vélekedik, hogy a mini szóalakot inkább a latin eredetű minimum (valaminek legkisebb foka, mértéke), illetőleg a minimális (legkisebb, legkevesebb) szavakkal hozhatjuk kapcsolatba. Ezt az etimológiát valószínűsíthetik a következő, ugyancsak nagyon divatos nyelvi formák: maxiszoknya, maxi-pulóver. Ezekben a nyelvi képletekben jelentkező maxi hangsor az ugyancsak latin eredetű maximális .legnagyobb, legtöbb). maximalista (a legnagyobb igényekkel fellépő), maximum (valaminek legnagyobb foka, mértéke, mennyisége) szavakból rövidült szóalak. Dr, Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa realitások jövedelem gyarapodását nem kis mértékben az határozza meg, mennyire hatékonyak — korszerűek és gazdaságosak — a beruházások. A reform keretében olyan beruházási rendszer lép életbe, amelytől a közgazdasági logika alapján a beruházások műszaki-gazdasági hatékonyságának javulása várható. Ez a reform-hatás azonban csak a beruházások üzembe helyezése után érvényesülhet. Köztudott, hogy a beruházások átfutási ideje még eszményi körülmények között is esztendőkkel mérhető. De nemcsak a beruházásoknál, hanem az egyszerűbb gazdasági folyamatoknál — pl. a termelési struktúra piaci igények szerinti átalakítása, új termékek bevezetése, a meglévő gyártmányok minőségének javítása — is figyelembe kell venni, hogy a gazdasági cselekvés az időben realizálódik. Természetesen az sem mellékes tényező, hogy a reform egyes elemeinek hatóerejét, működési terét kezdetben szándékosan korlátozzuk. Ezzel kapcsolatban egyebek között a piaci mechanizmust említjük. A fix-, a limit- és a szabadáras terméke c köre, aránya a piaci mechanizmus, a piac értékítéletének érvényesülési lehetőségét is megszabja. jC végül, de nem utolsósorban még egy fontos tényező, igaz, hogy a reform szabályozói és ösztönzői kérlelhetetlenül és önmű- i ködőén hatnak, ám a gazda-1 ságirányítás komplex rendszerét az emberek valósítják meg. Az idei évben megjelent mechanizmus-határozatok csaknem minden gazdasági tevékenységet, funkciót — az exportot és az importot, a pénzforgalmat és a bankhitelt, a termékforgalmazást, a tervezést, a gyártmány- és gyártásfejlesztést — új módon szabályoztak. Némi túlzással azt mondhatnók, how a gazdaságirányítás új rendszerében minden gazdasági szervezetnek és vezetőnek módosul a feladata. Alapvetően megváltozik az irányító és irányított gazdasági szervezetek kapcsolata a vállalatok együttműködése az áru- és piaci kapcsolatokban jut kifejezésre. Módosul a vállalatok s azokon belül az eeves részlegek feladata is. S hadd folytassuk a sort a különféle funkciókkal, a tervezés tartalmi változásaival, az értékesítés növekvő jelentőségével s az új tennivalók — pl. a piackutatás, az árupronaganda — előtérbe kerülésével. Aligha kétséges, hogy tízezreknek — vezetőknek és beosztottaknak, műszaki és gazdasági szakembereknek — kell megtanulniuk az új mechanizmus követelményei szerint dolgozni, etrnelyhez bizonyos idő mindenképpen elengedhetetlen, ' • Garamvölgyi István CétMvf Vb ... hogy atom-jégtörőhajót vezetni nem könnyű dolog. Még nehezebb talán egy űrhajó vezénylése megadott pályán, ea talán még ennél is nehezebb egy atom-tengeralattjáró vezetése, mondjuk ált, az Északi-sark jege alatt. Arn úgy vélem, mindennél is nehezebb: vezetni. Embereket. Üzemet, Szövetkezetét. Kisebb, vagy nagyobb közösséget. Azt már csak úgy kajánkodásból jegyzem meg hogy mégis mennyivel könnyebben vállalják az emberek az utóbbi, mint az előbbi vezetését, egy több ezres gyárét, mint egy kétszemélyes űrhajóét. Mindez onnan jutott eszembe. hogy manapság mennyit és milyen mértékben foglalkozunk a vezetőkkel, ha sokan tó vannak, mégis ők lettek nálunk az igazi sztárok, s nem az isteni Loló, velük foglalkozunk a legtöbbet mégha fényképeiket nem is gyűjtjük, de autogramjaikat igen nagyra tartjuk — máris. Üj közmondást is fabrikálhatnánk nyugodtan: la mint kapja vezetőjét, úgy alussza állmát, vagy hogy inkább úgy keresi pénzét. Szép dolog, jó dolog, hasznos dolog ez, csak egy kissé elgondolkodtat. Tudom, sokan vádoltak már azzal hogy nekem mindenről eszembe jut valami fenntartás, én mindennek tudok örülni, anélkül, hogy „oda ne rohanjak”, hogy lelkemben úgy fészkelte be magát a cinizmus, mint a szú a bútorba,,. Lehet, sőt biztos, miért vitatkozzam, mikor megint fenntartásom van éppen a vezetők miatt és értük, pontosabban magam miatt és magamért, mint egyszerű és szürke leendő dolgozója a gazdasági mechanizmusnak. Mert lesznek ugyebár jó és rossz vezetők. Ez eddig világos. Azazhogy: kinek jó és kinek rossz az a vezető, aki jó lesz, vagy rossz. Nézzük most a magam, az egyszerű, szürke dolgozó oldaláról a vezetőt —, aki jó! — Irtó klassz fej az öreg — mondom majd megelégedetten, mert bármit mondok mindenre igent mond. sőt igyekszik is mindig úgy tenni, ahogy nekem, ennek a gyárnak, egyszerű kis dolgozójának a lehetg legjobb. Igazi demokratikus ember, aki nélkülem és ellenemre egyetlen lépést sem tesz, aki úgy használt engem, azazhogy minket, mint valami takarót. Irtó klassz ember. Nos. ez a jó vezető, aki nagyon jól tudja, hogy az állam, amelynek voltaképpen megbízottja és képviselője az állami üzem élén, hogy szóval, az állam nem tud mindennap ellátogatni szépen berendezett irodájába, s így arra sincs módja, hogy ilyen kérdéseket tegyen fel: — Mit gyártasz... ? Mennyiért gyártod ...? Hány emberrel gyártod... 7 Miből fizeted a magasabb bért... 7 Hogy erted az egyszemélyi felelős vezetést, ha még egyetlen önálló döntésed sem volt. csak kollektív... 7 Hogyan váltod be e munkáisoknak tett ezernyi ígéretedet és miből? Az állam ugyebár messze van, a dolgozók közel. 16 az üzemi demokrácia, a népszerűség és a béke! Irtó klassz fej e& az öreg — a dolgozók oldaláról nézve. A rossz vezető fittyet hány mindannak, amit az üzem-, ben mondanak, kérnek, javasolnak. Amikor igazgató lett. felvette magnóra a következő szöveget: — Egyszemélyi felelős vezetés ...Az állam érdeke.. _ Az államot itt én... — s miután ide sem tud mindennap. Ce minden hónapban sem ellátogatni az állam, a dolgozók torkukra fojtott ötletekkel és méreggel az állandó magnó-szaj- kózástól kopott könyökkel kacsintgatnak más tizem felé, ahol... Azt hiszem, mint minden példa, ez is sántít. Sőt. most, ahogy visszaolvasom az iménti sorokat, már nemcsak hiszem, hanem tudom is. Mert mi az: hogy a ..dolgozók oldaláról” ... ? Az igazság az, hogy rossz mind a két vezető, csak hogy a rossznak két oldalát testesítik meg és nem a dolgozók oldaláról. hanem a dolgozók és így az állam ellen is. Az „egyszemélyi felelős vezetésről nem fecsegni kell, hanem annak « szellemében cselekedni, az üzemi demokrácia meg nfim pompás. import teveszőrtakaró, am -in jó puha meletfétad, nőnem a döntések végrehajtásának kollektív ellenőrzése. Sokat próbálkoztak írók. festők, szobrászok, hogy megalkossák az ideális ember típusát: megírták, megrajzolták, szoborba mintázták, hogyan képzelik el az örök érvényű ée minden szempontból tökéletes ember kvintesszenciáját. Olyan ez is mint a perpetuum mobile, minden kor és minden gyerek átesik ezen a találmányon, mint a pattanásos arcon, és az első szerelmen —, de végleges megoldás hogyan is lenne. Így aztán nincs és nem is lehet sem megírni a tökéletes vezető tízparancsolatát, sem megrajzolni alakját, mint valami minta- példányt. A jó vezető egy kicsit jó, egy kicsit rossz a dolgozók oldaláról” nézve is, egy azonban bizonyos: min&iv gyanús az. aki olyan tökéletes, hogy jobbat már kívánni lehet ... Aki olyan rossz, hogy csak jobbat lehet tőle kívánni, azt hiszem, annak jellemzésétől most igazán eltekinthetek. A magyar nyelv — csodák csodája — ismeri és használja a ,,nem” és az „igen” fogalmát. És csodák csodája, sokan mégis csak vagy az egyiket vagy a másikat hajlandók használni, de mindannyian esküsznek, hogy az ő szóhasználatuk az egyedül üdvözítő. Pedig végtére is — egyébként ez a véleményem — nagyon egyszerű a dolog, tudjunk és merjünk igent is és nemet is mondani: amikor mit kell! S az ilyen vezetőnek talán még az arcképét is bekeretezik —, ha nem is rögtön. De úgy vélem, hogy nem is ez a. lényeg. Miután nem szeretek semminek készületlenül, nem megfelelő külalakban nekivágni, elmentem a fodrászhoz: — Tisztelt hajmester kartárs — mondtam a hajak remek szakmun- Icásának —, készítsen nekem olyan frizurát, amely nemes egyszerűségében egyesíti Napóleon barkóját és Einstein lobogó sörényét, ama macedóniai Nagy Sándor tömör és félelmetes fürtjeit Kepler kese frizurájával... Miután a fodrászmester tökéleteset alkotott, fizettem és távoztam, lépteimet egyenesen a szabómhoz irányítottam... — Kérem — mondtam a szabónak —, sajátos és egyéni öltönyt szeretnék csináltatni. A zakó, igen széles váll-, és kitömött mell- bőségben tábornoki egyenruha legyen, minél rangosabb és színesebb... A nadrágot egyszerű, szerény, olcsó és szürke anyagból kérem... Ha ülök az íróasztal mögött, azt úgysem látják... Kérésem teljesítése után természetesen a lábtyűk művészét kerestem fel, mert fontos ugyan a fej, nem megvetendő a törzs, de semmiképpen nem lebecsülendő a láb sem. — Erős talpú, szöges cipőt kérek — közöltem a cipők alkotójával —, mert igen sokat kell majd talpalnom, de a sarok feltétlenül emelt legyen, hogy nagyobbnak lássak majd ebben a cipőben. A bőr nyugodtan lehet importáru, nagyobb lesz a deviza- keretem, erre igazán telik majd... A kalapost is felkerestem, könnyű kalapot vásáraivá» tőle. nehogy nagy súlyával vaskalaposnak tűnjek fel benne, ám mégis olyat, amely eléggé kemény tetejű ahhoz, hogy bukás esetén bukósisaknak is megfeleljen. Miután ilyetén ezeket az ügyeket elintéztem, igazán felkészül■- ten várom az új gazdasági... az új gazdasági... ejnye, hány „h”- val is írják. hogy „mehhanizmus”? Mindegy. Miért kellene pont ezt leírnia a Gombke- rekitő Vállalat mindert• re felkészült igazgatóé iának?! (egri)
