Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-08 / 290. szám

Levelek az űrbe -* avagy autogram hírességektől KIKÜLDÖTT TUDÓSÍTÓNK RIPORTSOROZATA: dalénekestői és miért nem egy kémikustól vagy bioló­gustól is? — hiszen Valéria nem énekes, hanem vegyész vagy orvos szeretne lenni. Bizonyára annyit hallana né­mely kiváló tudósunkról, mint táncdaiénekeseinkről (vagy csak negyedannyit), akkor lehet, hogy kérne tő­lük is. Persze, ne hagyjuk számításon kívül a 15 éves életkort — ilyenkor mindenki rajong a tánczenéért. Valéria is. — Hogyan kezdődött? — Az orosz tanárnő kiosz­tott leveleket. Legközelebb Jegoróvnak '.Mindenki mosolyog, min­denki, aki valaha is hallott Borbély Valéria hobbyjáról. A tanárok azt mondják, hogy hiába középiskolás már, azért valójában egy nagy gyerek. Mindenki mosolyog, de mintha egy kicsit közben Csodálkozna is: milyen bá­tor ez a kölyök, volt mersze a világ jelenlegi legnagyobb sztárjának írni. Mindenki mosolyog — el­nézően, sajnálkozva, gú­nyosan komolykodva, vicce­lődve szánakozva, irigyen. Mosolyognak, a legtöbben így palástolják meg nem ér­tésüket. Borbély Valéria az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Szakközépiskola első osz­tályos tanulója, nem moso­lyog. Nagyon komoly. — Tulajdonképpen kinek írt már? — Tyitovnak, Beljajevnek, Gagarinnak, Feoktyisztov- nak, Nyikolájevnak, Tyeres- kovának. — Válaszoltak? — Igen. — Mit írt nékik? i «— Először is bemutatko­zom. Azután fényképet és autogramot kérek. Tulajdon­képpen ennyi az egész. Hosz- szú levelet nem írok, legfel­jebb fél oldalt. — Mennyi idő múlva ka­pott választ? — Általában két-három hó­nap múlva. — Mindenki küldött képet és autogramot? — Mindenki. Nyikolájevtől és Tyereskovától a választ most váróin. ' — Kinek ír legközelebb? — Jegorovnak. — Miért írt az űrhajósok­nak? — A levelezés szenvedé­lyem. Az autogramokat, fényképeket ""űjtöm, Ter­mészetesen csak a híres em­berekét. — Kik a híres emberek? — Akiket mindenki ismer, akikről mindennap hallunk. Államfők, művészek, tudó­sok, sportolók. — Szeretne híres ember lenni? — Ha tudnék, szeretnék — feleli Valéria tárgyilagosan és most már ő is mosolyog. Művészek előnyben Minden korszaknak meg­vannak a maga híres embe­rei. Ök azok, akik talán leg­jobban jellemzik az illető időszakot, bár a több mil­liárd emberhez képest min­dig nagyon kevesen varrnak. Mindig voltak és vannak egyértelműen híres emberek, akiknek érdemeit senki sem tudja letagadni elpalástolni, vagy meghazudtolni, akik egyaránt híresek mindenhol, Keleten és Nyugaton. Aztán születnek olyan hírességek, akiket különbözőképpen ér­tékelnek Keleten és Nyuga­ton, Északon és Délen attól j függően, ki hogyan találja, ki hogyan értékeli, ki ho­gyan mutatja be őket. Vajon mi milyen irányba visszük egy 15 éves középis­kolás híres ember eszmé­nyét? — Mi akar lenni? — Először tanár akartam lenni, most inkább vegyész vagy orvos. Valéria különben bioié gia—kémia tagozatos osztály ba jár és éppen leendő p:' lyaválasztása miatt válasz tóttá ezt a tagozatot. Ked vence a kémia, főleg a kísér letek és biológiából a mik roszkópizálás. — Soroljon fel néhány ké­mikust és biológust. Tudóso kát. — Lavoisier... — Est a csatornát mi cplettük... ta Hoai Bac, a tartományi pártbizottság fiatal titkára. — A folyón nemsokára szétsze­relik a hidat. Az eredetit már tavaly szétbombázták. Egyet­len nap 21 rakétát lőttek rá A hídnál már valóban ott voltak az ifjúsági rohambri­gádok. Alig aludtak néhány órát. Azt is csak fának dőlve. Előző este a folyó egy közeli hídját állították helyre. —- Tyao Dom Tyi: — Jó napot, elvtárs — hallom a fü­lemnek már ismerős köszö­nést. A szövetkezet elnöke, Van Bai a bambuszkunyhóba invitál. Mielőtt beszélgetésbe kezdenénk, megmutatja, hol az óvóhely. Vietnamban ez úgy hozzátartozik az ismer­kedéshez, mint az a szokás, hogy az ismeretlentől család­Szofja és Platonov — Torday Teri és Darvas Iván — a Csehov-dráma tv-változatában. lálták és a filmen megszólal­tatják a cattarói felkelés né­hány még élő részvevőjét is. KÉTSZÁZEZER ÉS EGY Szerda, 20.30 _________ — Ma élőket, olyanokat is, akik nem szerepelnek a tan­könyven. — Hirtelen nem jut eszem­be ... Anghy Csaba, az ár­iáikért igazgatója — ez az egy név jut eszébe. — A tévében mit szeret? — A Kék fényt és a krimi­ket. — A rádióban? — Az Iskolarádiót és a Sza­bó családot. —Művészeket ismer job­ban, vagy tudósokat? — Művészeket. — Miért? — Jobban lehet róluk hal­lani. Munkából — autogram Most már nem mindenki mosolyog. Aki hallotta a be­szélgetést, az egyáltalán nem mosolyog, inkább csodálko­zik. Sőt az sem mosolyog, aki megbotránkozott azon, hogy Valéria Kádár elvtárs­tól és feleségétől és ezután rögtön Aradszky Lászlóitól, a táncdalénekestől kért levél­ben autogramot. — Miért éppen csak tánc­Kavasz róka A népszerű dokumentum- film-sorozat újabb műsorá­nak „főszereplője” az 1918-as cattarói matrózlázadás há­rom napja — a háttér pedig az I. világháború utolsó idő­szaka. Érdekes, eddig isme­retlen dokumentumokat mu­tat be ismét a műsor: eredeti filmriportokat a búvárhajó- háborúról, Amerika hadba- ■ lépéséről, a breszt-litovszki béketárgyalásokról, IV. Ká- (Quick karikatúrája) | roly trónralépéséről. Megta­Capelli kétrészes drámáját a szolnoki Szigligeti Szín­házból, felvételről közvetíti a televízió. A darab előadá­sa ősbemutatónak számít ha­zánkban és egyúttal az olasz írónak ez az első műve, ame­lyet Magyarországon szín­padra állítottak. A darab annak az öt ame­rikai pilótának a lelkiisme­reti konfliktusát vizsgálja, akik 1945 augusztusában le­dobták az első atombombái Hirosimára... PLATONOV j SZERELMEI ja felől érdeklődnek. — Hadd mutassak magá­nak egy érdekességet — mondja az elnök. — A bűzei­ben állomásozó egységek lőt­ték le — fordul az amerikai gép roncsai felé. — De a mi milicistáink is tűseitek rá. Feljegyzem a gép számát: FSN 1323. Érdeklődőm a piló­ta felől. — Együtt robbant a géppel — mondják. Nem nagy község Vu-La. Alig több mint 1200 lelket számlál. Tíz évvel ezelőtt alakult a szövetkezet, azóta Van Bai az elnöke. A 370 ta­gú közös gazdaság a terület nagy részén, 78 hektáron a legfőbb népi eledelt, a rizst termeli. A trópusi éghajlat és a rizs rövid érési ideje lehe­tővé teszi az évi 'étszeri aratást, májusban és któber végén. — Mennyi az átlagtermés? — Ma már hektáronként elérjük az évi öt tonnát. A forradalom slőtt alig két onna termett gy hektáron. Víz nélkül itt tincs élet. Ré- ebben háncs- vödrökbe« kordiák a fo- yóból. Bam- buszrudakra kasztva. Vál- tn. A Vu-La- Ktiak —— leg- -bbis a viz­sláshoz, ma ’• nincs szűk­ük a háncs- 1 vökre. Szí­nűk emelik a vizet a .földekre. A ívattyúkon, a sarat: Mádé in Hungary. Király Ferenc A színhely Oroszország egyik távoli kormányzóságá­ban Vojnicevka község, a múlt század nyolcvanas évei­nek elején, ahol egy őszi na­pon estélyt rendez a helyi földbirtokos; Vojnicev tábor­nok ifjú özvegye, Anna Pet­rovna. Az estélyen láthatjuk Platonov tanítót, aki már csak torz mása önmagának. Négy nő áll körülötte, s mind a négyen megérzik benne a jóra valóság emlékét, de kép­telenek megváltoztatni kisza­bott sorsát... A Csehov-drámából készült tv-játékot Horváth Jenő rendezte, főbb szereplői Sze­mes Mari Torday Teri, Bara Margit, Darvas Iván és Dra- hota Andrea. Tanulékony betörök Gyakran megtörténik, hogy filmék témáit a szerzők az alvilág eseményeiből merítik. Legutóbb betörők a filmek hőseinek tapasztalatait hasz­nosították. Egy olasz film­rendezőnek ellopták a kézi pénzkasszáját, éppen úgy. ahogy ezt a rendező egyik filmjében látták, azzal a kü­lönbséggel, hogy a filmben a betörők elfelejtkeznek a pénzdobozról, míg a rende­zőnél járt betörők gyorsan eltűntek a zsákmányukkal. Tengerpart ­lenvesznon A textil faliképen a pireu­szi tengerpart, a fák helyett napernyők és szalmakalapok színes erdeje. Utazások és él­mények, maga gyűjtötte mo­tívumok mind-mind színné válnak Juris Ibolya textil- festményein. Az Iparművé­szeti Múzeum a múlt korok értékeinek felvonultatása mellett feladatául tűzte ki időnként egy-egy újat hozó, kísérletező iparművész mun­kásságának bemutatását ka­marakiállítások keretében. Így kerül most sor a mú­zeum két emeleti kabinetjén ben Juris Ibolya kiállítására, amely ma nyílik meg • nagyközönségnek. — Mit szeret legjobban táncolni? — A beat-táncokat. — Melyiket? ■— Nem tudom a nevüket. Igaz, hogy mondták már, hogy ez meg az milyen tánc, de nem tudtam megjegyezni. Ügy látszik, még e tekin­tetben is hiányos a tájékoz­tatás? Ez meglepetés. De ha Valéria hazamegy, kinyitja a rádiót vagy a tévét, eset­leg kezébe vesz egy képesla­pot, akkor azon nyomban tá­jékozódhat efelől. írhat a híres beat együttesnek, éne­keseknek és táncosoknak — mert azért tudomásul kell vennünk azt is, hogy ami a híres embereknek munka, az másoknak kikapcsolódás, él­mény, izgalom és autogram. És az is igaz, hogy a tudó­sok munkája nem mindig je­lent kikapcsolódást mások­nak, kísérleteik nehezen ért­hetők — nem is kérnek tő­lük sokan autogramot Mint ahogy az űrhajók alkotóitól sem. Berffovits György FLY BY... Szombat. 20.20 _____ A televízió a Ferihegyi re­pülőtérről ad közvetítést, ahol a szovjet, lengyel, cseh­szlovák, NDK, bolgár, fran­cia, holland, belga és más légitársaságok legcsinosabb légikisasszonyai szellemi és ügyességi játékokban vesz­nek részt. A vetélkedőbe né­hány külföldi énekes is „be­leszól”. A nemzetközi sterwardess- vctélkedő játékvezetője Vit- ray Tamás. SZÁZADUNK I Vasárnap, 18.20 I Éjjel a tlxsnisseiben A kétnapos trópusi esőtől felázott talajon ide-oda csúsz­kálunk. Szinte gőzölög a főid. Nyomasztó és fojtogató a pá­radús levegő. Zöld ágakkal álcázott gépkocsink leoltott lámpával halad az egyik leg­többet bombázott tartomány, Than Hao felé. Mellettünk gyalogosok, kerékpárosok, ta- ticskások maradnak el. Sofő­rünk néfn mindennapi ügyes­séggel kerüli a bombáktól fölszaggatott úton a kivilágí- tatlan járműveket. — Itt pihenőt tartunk. Nappal lebombáz iák az ideiglenes hidat — mondják kísérőim. Kiszállunk az autóból, a megáradt folyóhoz gyalogo­lunk: ifjúsági rohambrigádok tagjai — fáklyákkal világít­va — építi." a hidat. Leülünk egy kőtörmelékre. — Az amerikaiak minden­nap jelentik: lebombázták a hidakat. Éjiéi mégis megy a közlekedés. Az élelmiszer, a hádiar.vag eljut rendeVetési helyére — mondják kísérő­im.------------~~***r*r-~ 4 Ü imiső& 1967. december 8., péntek Szabad jelzést kapunk, to­vább indulunk. A 130 kilo­méteres utat tíz óra alatt tet­tük meg, közben tizenegy fo­lyón keltünk át. Eszembe vil­lan az amerikai US News and World Report című magazin, amely egyik cikkében így ke­sereg: tönkrebombázzuk út­jaikat, hídjaikat, lövünk minden mozgó célpontra, és mégis azt és oda szállítanak, amit akarnak... Sok mindent be lehet táp­lálni a Pentagon számítógé­peibe. De a leleményességet, a szívósságot, a szavakban nehezen kifejezhető bátorsá­got a matematikai műszerek nem jelzik és így azokat nem lehet bekalkulálni a gondo­san előkészített haditervek­be sem. — Ez volt a tartomány székhelve — mondja kísérőm, Dúc Tljang. A múlt idő használata va­lóban helyénvaló. Hiszen a árosban alig lehet találni ép háza* Than Hoan-ra és a környékre fél év alatt több .nint nyolcezer bombát dob­tak az amerikaiak. Nehéz, éget'- szag üli meg a levegőt. Terepíárónk ’rísérteties zajjal bjrög végig a kihalt váro­son. Az emberek tízezrei biz­tonságosabb be'vre böltöttek. A dzsungelben, egy szállo­dának keresztelt bambusz­viskóban fogadnak bennün­ket vendéglátóink. Talán másfél órát aludtunk, amikor megszólalt a kolomp: arra figyelmeztetettt bennünkt' közelednek az amerikai g pék. Az óvóhelyre rohan tunk, és némi megszakítás­sal az egész napot ott töltöt­tük. Szürkület előtt De Chann nal találkozunk, a közeli erő­mű igazgatóhelyetteséve' Magyar tervek, gépek, here- dezések segítségével indv meg az áramtermelés a hs vanas évek elején. A háron emeletes vasbeton épület r- mokban hevert, kettészakító vasgerendák meredtek az ég re. Körös-körül bomba tölcsé­rek. Mondom tolmácsomnak ez az erőmű nem dolgozhat Keresztülbújtunk a romhal mázon, le a föld alá. És ot a romok alatt zakatoltak turbinák. Fényt, világosság' adtak a környék lakodnak. Amikor Lang So« tarto­mányban Vu-La községbe közölték, hajnali négyke várnak a szövetkezetbe' már természetesnek tartó' tam. Ilyen időben népesül 1 a határ, indulnak munkák az emberek. —- Sietnünk kell — mpnd­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom