Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-05 / 287. szám

— Ez igen — csettíntettem nagyot, amikor hírül vettem, hogy egy Gustap pavidson nevű Nßw York-i teológiaszakértő , Lexikon angya­lokról” címmel sajátosan új bibliográfiai mü­vet jelentetett meg. Ebben a lexikonban, úgy­mond, valamennyi Testamentumban, a. Ko­ránban, a Talmudban, az apostolok és a szentek történeteiben szereplő angyalt leírja, összesen 3406 angyalt! Kíváncsian várom a mű magyarországi megjelenését: vajon a feleségem benne van-e? Ha alapot, a mű, kizártnak tartom. Esetleg én jöhetnék számításba, vigaszként, hogy ki­hagytak az Irodalmi Lexikonból... ★ Képzeld el, félreérthetetlen helyzetben ta­láltam az igazgatót a titkárnőjével... Tudod, azzal a kis gömbölyű szőkével... Félreérthe­tetlenül levelet diktált neki. Pedig olyan, de olyan váratlanul igyekeztem benyitni — só­hajtott bánatosan és gyorsan lenyomta a ki­lincset a főosztályvezető ajtaján. (~ó) Köd Mostanság divatban vannak a köd-mesék. Nem túlságosan vál­tozatosak. A népi alap­motívum mindegyi­küknél azonos. Körül­belül így hangzik. „Olyan nagy köd volt reggel mifelénk. hogy a villamosvezető min­den tizedik méternél leszállt a kocsiról, meg­győződni arról, hogy a sínen vagyunk-e még. Hát ezért késtem el". Köd-történetünk fő­hőse legényember, jó alvó és egy rossz éb­resztőóra tulajdonosa. Aznap reggel ő is el­késett és az egész fe­lelősséget a ködre tol­ta. A köd pedig alat­tomos. bosszúálló. A mi köd-lovagunk régóta csapta a szelet egyik kartársnőjének, a törékeny alakú, bűbá­jos elvált asszonyká­nak. A kitartó ostrom­nak végre esti találka lett az eredménye. öt órától este kilen­cig még szabad volt a fiú. Beült tehát a presz- szóba fpkotSrni és in­nen — mivel messze lakik — elvnrolt a kö­zeli barátjához borot­válkozni. Még egy órácskája maradt. Au­tóbusszal kikocsizott a város túlsó végén le­vő mozihoz és váltott másnapra két jegyet. Az ember gondoljon a jövőjére is. Utána vissza a találkozó színhelyére. A jó vacsora, jó bor, szép szavak, muzsika, heves ostrom, megtette a hatását. Még tizen­egy óra sem volt, ami­kor taxi kanyarodott a vendéglő elé és a fiú, olyan hangon, amely elárulta, hogy még maga sem hiszi egé­szen, a vezetőfülébe re- begte lakásának cí­mét. Érdekes, hogy ekkor még nem volt köd. Az dutó zavartalanul ro­bogott a városon ke­resztül. A sofőr számo- latlanul kapta a ban­kókat — ilyenkor min­den késedelem, amely a lendületet megtöri, veszélyes — és sietve fel, ez első emeletre. A lovag már a lép­csőn a zsebébe nyúlt, azután a másikba, har­madikba. Az asszony­ka arcán még a köny- mielmű pillanat réve- teg mosolya deren- aett. Ha már becsu­kódik az ajtó minder továbbiért a felelőssér r férfira hárul. A fér­fi pedig sánadozott. Kutatott. Először tü­relmetlenül, kapkodva, később^ módszeresen, lassan. Hiába. A la­káskulcsot sehol sem találta. Szörnyű szemmel né­zett a szépséges nőre. — Bocsánat, csak egy perc — hörögte, és ro­kulcsoit. Amaz esak m vállát vonta. — Meg kell keresni — adta a bölcs tanácsot. — Wert- heim-z&r, ezen a s per­hakni nem segít. — A lovag eszelősen kifu­tott az utcára. Akkorra már hant le a házfelügyelö- 'öz. Kétségbeesetten öröm bolt az ajtaján és kapkodva, lihegve adta elő a tragédiát: elvesztette a lakás­szállt a köd. Sűrű. tej- 'hér. fojtogató. Se xi, se villamos, se semmi. Futott. Először autóbuszt kapott. Visz- sas s találkahelyre, ahonnan taxival to­vább. Lassan imboly­góit a kocsi a homály­ba borult városon át, a vendéglőből a barát lakásáig. * onnan a mozihoz. Éjfél után egy óra volt. amikor le- álmosan kicsoszogott a hivatal éjjeli portása és hosszas magyaráz­kodás után felkísérte a magából kikelt em­bert a szobájába. A kulcs ott hevert az íróasztalán, a hamu­tartó éf a naptár kö­zött. Amikor újra kijutott az utcára, a köd még sűrűbb lett és a kocsi * órája csaknem elérte a háromszáz forintot. A kapus adott két darab százast kölcsön kifizet­te az autót és gyalogo­san, komoran elindult a másfél órás útnak. Azt, hogy meddig várt reá az asszony, soha sem fogja meg­tudni. Annyi bizo­nyos. hogy fél három­kor már nem volt az ajtó előtt. A történet többi részét sűrű köd borítja. Az esetnek több ta­nulsága is van. Az el­ső: ne késs el a mun­kahelyedről. A máso­dik: ha elkésel, ne kend másra. — A harmadik és legfonto­sabb: vigyázzunk job­ban a lakáskulcsunkra! Hajdúéba István kémis&B, \ be egyik napról a másikra. Szinte a legtöbb kezdeménye­zés — az eltérés a megszokott régitől — nemcsak a konzer­vatív gondolkodásmóddal üt­közik, hanem bizonyos szer­vek, vállalatok anyagi érdekei­vel is. Az a vállalat például, amely nem kap elég megren­delést, mert korszerűtlenül, drágán termel, a társadalom emberiességére apellál. 3 köz­ponti utasítást, dotációt rekla­mál akkor is, ha termelhetne az adott technikai feltételek mellett is, olcsóbban, korsze­rűbben. Esetenként nyilvánvalóan szükség lesz központi utasítá­sokra. ha például az érvényes államközi szerződésekben vál­lalt kötelezettségek teljesítése forog kockán. Sor kerülhet né­hol a közgazdasági szabályok egyes részleteinek módosításá­ra Is, a gyakorlat próbája alapján. Aligha nézhető tétle­nül például, hogy a vál’alatok közötti érdekellentétek igazta- lanul oldódjanak meg a nép­gazdaság kárára. A szocialista állam tulajdonosi helyzeténél fogva tehát a jövőben is uta­síthatja vállalatait és egyéb más, közvetlen irányítási esz­közökkel is élhet. E lehetősé­gekkel azonban nem szabad visszaélni, mert minden direkt beavatkozás — még ha egyéb­ként igaz népgazdasági érde­ket szolgál is — egyben féke­zi a reform kezdeményezésre bátorító erejét. Kovács József dasá<ri szabályok is testet ölte­nek. Mivél, mint minden elmé­letnek, a reform elveinek is a gyakorlat az igazi próbája, nagy érdeklődéssel figyeljük az új szellemben fogant első dön­téseket és terveket. Az eddi­giekhez képest sok új; érdekes, néha meghökkentő változást tapasztalhatunk. Általában al­kotóbbá vált a gazdasági mun­ka, szakítottak a kialakult sé­mákkal. beidegződött rutin- megoldásokkal. Gondolkodás, elemzés, sokféle összefüggést mérlegelő számolás előzi meg a terveket, a döntéseket. A vállalati döntések két kö­zös jellemzője ismerhető fel mind erőteljesebben: egyrészt a népgazdasági érdekek követ­kezetesebb védelmének érvé­nyesülése; másrészt a távlatok­ban való gondolkodás, az elő­relátás. Ezekkel a jellemvoná­sokkal találkozhatunk a beru­házások körültekintő előkészí­tésekor, a kereskedelmi kap­csolatok formálásánál, a fej­lesztési koncepciók kialakítá­sában. Vitathatatlanul okosab­bak is lettünk, hiszen a reform elvei új összefüggéseket tártak fel a vállalat és a népgazdaság kapcsolatában. A változások lényeges okát azonban még­sem ismereteinkben, hanem gondolkodásunkat is meghatá­rozó anyagi érdekviszonyaink újrarendezésében találjuk. A vállalati és népgazdasági érde­ket a reform közelebb hozta egymáshoz. Kár volna persze tagadni, az új mechanizmus sem teremt idilli viszonyokat, az érdekeli teljes és abszolút összhangja egyébként is megvalósíthatat­lan illúzió. Ha a vállalat érde­ke úgy kívánja, ma is változat­lanul jelentkeznek népgazűa- ságellenes törekvések. A szub­venció-igények, vagy a jövede- lemszabályozás feltételeinek megállapításánál például több vállalat laza, könnyen teljesít­hető induló feltételek kivere­kedésén szorgoskodik. Már csak azért sem köszöntenek ránk idillikus napok 1968-cál, mert ezután is lesznek sőt gya­koribbak lesznek, az együtt­működő vállalatok közötti ér­dekellentétek. Az ilyen össze­csapások is néha népgazdasági és. társadalmi jelentőségüknél fogva túlléphetik a helyi kere­teket, g esetenként szükségessé válhat a központi beavatkozás. Az érdekellentmondások azon­ban többnyire a reform szelle­mében gazdasági eszközökkel meg is oldódnak. Érthető, hogy a reform által is ösztönözni kívánt strukturá­lis és egyéb változások a ter­melésben. a bel- és külkeres­kedelemben nem mennek vég­Ülntíen vállalatnál a reform szellemében készülnek már az 1968. évi tervek. A vállalatok most először szabják meg saját esztendős feladataikat önál­lóan. központi utasítások és utólagos jóváhagyási kötele­zettség nélkül. Az önálló tti- vező munka kiinduló alapjául a népgazdasági igények: a fel­használó üzemek, a bel- és külkereskedelmi vállalatok rendelései szolgálnak. A mű­szaki, gazdasági tevékenység célját — azt, hogy kinek és mit gyártsanak — helyileg a vállalatoknál pontosabban tud­ják felmérni, mint a központi tervekben. A cél eléréséhez szükséges eszközöket — a ho­gyant: a létszámot, anyagot, berendezéseket stb., — szintén hatékonyabban választhatják meg azok, akik felelősek és egyben anyagilag érdekeltek is az eredményes munkában. Az új tervezési rendszertől joggal várhatunk az eddiginél nagyobb tervszerűséget. Egy­részt nagyobb szervezettséget a vállalaton belül. (A helyileg összeállított tervek reálisab­bak, megalapozottabbak lehet­nek és jobban biztosíthatják a különböző termelési, munka­ügyi, anyag, műszaki fejleszté­si fejezetek összhangját.) Más­részt a vállalattal szembeni igények gyorsabb, rugalma­sabb, magasabb színvonalú ki­elégítésére is számíthatunk. A vállalati elhatározásokat és cselekvéseket természetesen behatárolják azok a rendelke­zések és közgazdasági szabá­lyok, amelyekben tulajdonkép­pen a reform elvei konkretizá­lódtak. Mostanában sűrűn jelentek meg rendeleiek, határozatok, sq(J törvények is a reform szel­lemében. A vállalatok már is­merik, a gazdálkodásnak mindazokat a konkrét feltéte­leit, szabályait, amelyek alap­ján már számolhatnak, tervez­hetnek, méghozzá meglehető­sen nagy biztonsággal, mert közülük a legtöbb három évig érvényben marad. (A vállalati gazdálkodás számszerűsíthető feltételei: az új árak, a jövede­lemszabályozás — a részesedé­st és fejlesztési alapok képzé­se, az adózás — az export- szubvenciók jóváhagyása, a hi­telpolitika irányelvei és mód­szerei.) A gazdaságirányítási rend­rendszer reformja — bár a hi­vatalos premier csak 1968. ja­nuár elsejével veszi kezdetét — már napjainkban a határo­zat és jogalkotás köréből, a . tanfolyamok és szemináriu­mok vitafórumaiból a gyakor­lati végrehajtás színterére lé­pett. A készülő vállalati ter­vekben már nemcsak az új el­vek, hanem a konkrét közgaz­A készülődés sodrában zéssel foglalkozták, hanem Bi­zonyos fokú tervezői munkát is végeztük. S a várkúti turistaház, a mát­raházi síugrósánc példái bi­zonyítják: nem is olyan röez- szul „rajzoltak”! Miközben az idei elképzelé­sek valóra váltáséért iparkod­tak — kicsit előré is nézték. Idejekorán gondos piackutatást végeztek, s ezzel elérték, hogy már az őszi hónapokban hoz* závetőlegesen 20 millió forint értékű szerződést kötöttek a következő évre. Jobbára azok­kal — akikkel az idén ismer­kedtek meg. Három és fél millió forint értékű ajánlatot kaptak az ÉVM Betonútépítő Vállalattól, a 3. számú főközlekedési út hatvani szakaszának villamos korszerűsítésére. S Hatvan mel­lett jelentkezett Csepel, érdek­lődik Szeged és Győr U. „Ki­tágult” a megye: az országban is egyre inkább megismerik az egri vállalatot. Jövőre már 40 milliós terv­feladattal számolnak a válla­latnál. Jövőre már egy duna­újvárosi, vasvázas színben vi­szonylag elfogadható feltétele­ket teremtenek a segédüzemi dolgozóknak. Jövőre — biza­kodnak — még előbbre lépnek, s újabb okot adnak a csodál­kozásra... Gy Gy. Mit adnak a hatvani járás termelőszövetkezetei az ország asztalára? Ilatsz&z helyett llOO vagon kenyérgabon» Húsból is meglesz a tervezett mennyiség — a series / — Sajnos, itt már nem olyan kedvező a helyzet. A szerző­désben vállalt 4536 mázsa hús helyett valószínűleg csak mintegy 3720 mázsát tudnak értékesíteni a közös gazdasá­gok. Ennél a húsíajtánál tehát mintegy 18 százalékos kiesés mutatkozik a szerződéshez ké­pest — Es a baromfi? •— Itt nincs probléma. A szövetkezetek 940 mázsát szer­ződtek, s ehelyett mintegy 1077 mázsát értékesítenek. Végered­ményben tehát azt lehet mon­dani, hogy bár sertéshúsból kevesebb lesz, a több marha- és baromfihús következtében a szövetkezetek összsúlyban adják azt, amit vállaltak. — Mi várható jövőre? — Járásunkban zömmel be­fejeződtek az őszi munkák. A földek megmunkálása, a veté­sek nem hagynak kívánnivalót maguk után. A közös gazda­ságok a maguk részéről meg­tettek mindent, s ha az idő­járás is kedvező lesz, akkor jövőre sem csalódnak terme­lőszövetkezeteinkben. — So hús? — A marhahússal és a ba­romfival az idén sem volt kü­lönösebb probléma, s reméljük, jövőre sem lesz. A termelő- • övetkezetekkel folytatott be­szélgetések, felmérések során az is bebizonyosodott; hogy sertésből is mintegy 1000— 1200 darabbal többet szerződ­nek, az előző évhez képest. S szeretnénk, ha a tervek való­ra is válnának — fejezte be Kovács Imre. (K. L.) ál tartanak helyezést szerezték meg a munkaversenyben. Az út- és vasútépítők visontai csapata december végéig hozzávetőle­gesen 6—7 millió forintos túl­teljesítésre számít, s így min­den remény megvan az idei elsőségre is. Szorgalmasan, jól dolgoztak az idén is a hatvant járás kö­zös gazdaságai. A jó munkát eredmények, nem egy esetben kiemelkedő eredmények követ­ték. S a jó munka következ­ményeként árukkal megrakott tehervonatok indulhattak el a raktárak vagy a piacok felé. — Különösen a kenyérgabo­na-felvásárlás sikerült nagyon jól — mondja Kovács Imre, a. járási tanács elnökhelyettese. — Szép volt a termés, őszi búzából 16,2 mázsás, az ösz- szes kenyérgabonából 15,9 mázsás termést értek el járá­sunk közös gazdaságai. Fő­képpen ennek köszönhető, hogy a termelőszövetkezetek jóval több ■ kenyérgabonával segítet­ték a közellátást, mint eredeti­leg tervezték. A 609 vagon ga­bona helyett, 1114 vagonnal ér­tékesítettek a közös gazdasá­gok. S a többlettermést nem a szabadpiacon adták el, ha­nem az állami felvásárló szer­veknek. — A kenyérgabona mellett az egyik legfontosabb árucikk a hús. Teljesítik-e a közös gazdaságok a szerződésben vállalt kötelezettségeiket? — Járásunk termelőszövet­kezetei a leszerződött hús­mennyiség hetven százalékát már átadták az év első kilenc hónapjában. Ebben'az időszak­ban vágómarhából például 4363 mázsát értékesítettek, s a becslések alapján az évi összes mennyiség mintegy 5880 mázsa lesz. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezetek több mar­hahúst értékesítenek, mint amennyire szerződtek a válla­latokkal. Már 1968-n, Ötvenhárom millió forintos tervfeladatta! bízták meg az idén az ÉVM Üt- és Vasútépítő Vállalat visontai kirendeltsé­gét. Az építésvezetőség dolgozót szakszerű irányítással, a mun­kák gondos összehangolásával — meglepetésre — október végére valamennyi megbízatá­suknak eleget tettek. Tavaly a nagy vállalat tíz ípítésvezetős'ge közül a leg­jobbnak bizonyultak, az idei első fél év eredményei alap­ján pedig az előkelő második vül az edelényi új ruhagyár­tól kapott féladatokat. Sokan úgy Jósolták, hogy a vállalat éppen a nevezetes év­fordulón — belefullad a gon­dokba. A szétszórt telephelye­ken levő mini-műhelyeivel nem bírja majd az iramot, s aligha tudja kiheverni azt a veszteséget, amelyet máshová távozott műszaki vezetője, fő­építésvezetője, tizenhat kipró­bált, jó szakmunkása okozott. A „halálra ítélt” vállalat dolgozói azonban nem hagy­ták el magukat, a mégoly ne­héz körülmények közepette is helytálltak, s — megerősödtek. Az ösztöndíjasból lett fiatal főmérnök, igazgatójával együtt kitűnő karmesternek bizonyult. Igyekeztek általános megelé­gedésre dolgozni. Meg akar­ták tartani a régi partnereket, s újabbak megnyerésére töre­kednek. A gyorsaság, a garan­tált minőség mellett az idén fele részben — az utolsó ne­gyedévben már mintegy 80 százalékban — rögzített árat ajánlhattak a megrendelőnek, akik természetesen örömmel fogadták' ezt, hiszen eleve el­kerülték a munkák befejezése után általánosságban előfor­duló kínos meglepetéseket — az utánfizetést, költségvetés­módosítást. Kicsit szakítottak a „Tégi hagyománnyal”: ebben az év­ben már nemcsak a kivltele­A tizenötödik „születésnap­ját” ünneplő Heves megyei Ta­nácsi Villanyszerelő Vállalat nem várt köszöntésére — ha­nem helyette maga okozott is­mét meglepetést a partnerei­nek: az idén a legkülönfélébb, olykor egészein meghökkentő rendeléseknek is eleget tett. Jelentősebb minőségi kifogások nélkül elvégezte az egri Lenin út korszerűsítésével kapcsolatos elektromos szerelési munkákat, megoldotta a vár képtárának árnyékmentes kivilágítását, a Csepel Autógyárban villamo­sította az ország pillanatnyi­lag legtökéletesebb, legnagyobb kapacitású keménykrómozó üzemét, s Salgótarján főterén, 17 vállalat kooperációs társa­ként, felállította a 42 lám­pás, gombafedelű óriás lám­pát, amely hozzávetőlegesen kétszáz méter sugarú körben osztja szét huszonhat kilowat- tos erejét. Huszonkilenc millió forintos éves tervét időközben 33,5-re módosította, dolgozói több kí­vánságot az elképzeléseknél korábban teljesítettek. így ke­rült sor egyebek mellett a noszveji tsz kőbányájának mo­dernebbé tételére, a borsodi bányavállalat távvezetékének építésére, s ugyancsak a rend­kívüli igyekezet miatt más­honnan felszabadult kapacitás­sal végezhették el soron ki­Óriás lámpát készítettek a mini-műhelyekben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom