Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-24 / 304. szám

FAKíi/iS ANDRASt

\

Ének az angyalokról

Az angyal nem a fellegekben,

Nem is azért, hogy íent lebegjen.

Hanem a földre születik,

Nem énekes, cicoma-álom,

Fényből megfont vékonyka szálon, amely repül az egekig.

Nem visszfénye elképzelésnek.

Amit óvok, hogy el ne késsek.

Mert nagyszerű g nem emberi.

Nem is csak bír, amely jelentse,

Kit és miért ért nagy szerencse.

Hogy sorsunk önmagát nyeri.

De bennünk él. ha lenni hagyjuk,

Mint kék tavon a tiszta hattyúk, Nyugalmasan, fenségesen.

Mint csipkcszárnyú tarka méhek.

Amik színt adnak a zenének.

Mert tétova röptűk lesem,

És hogy szándékom jó] kites?ék:

Az angyal nem költői festék.

Nem is vásári ragyogás,

Nem tűnő láza képzeletnek.

Amely születni-halni enged.

És közelít és elodáz.

Az Angyal jóság, telhetetlen Igaz erő a szürke tettben.

Amiben a lélek lakik.

Test is, ahogy formája nőve Beilleszkedik az időbe.

Mint a szükséges valakik, önzetlenül, számolva azzal,

Hogy a szükség maid elmarasztal És itt marad testünk helyén,

Valamit tenni még helyettünk.

Ha már a Perc rabjai lettünk,

S halálunk űzi a reményt.

Valahogy így van minden angyal. Szívünkben, csendülő arannyal Fizetni mások kínjait,

S ha mi valóban észrevesszük.

Hogy az angyalnak ez a hely Szűk,

S nem elég, ha bennünk ’akik,

Kivándorol csendben belőlünk,

Hogy általa mással törődtünk,

S hogy észrevennénk másokon.

Hová, mit és hoey kéne tenni.

Hogy a jóság, e furcsa semmi. Eggyékapcsolna sok rokont,

S mint régen, fogyna az a hályog,

Amit Jézusnál a királyok Fénnyel mostak le s csak azért.

Hogy angyalaik a világba Békességeden elbocsátva Üzenjenek szereiéiért.

Ég jóságért, kemény hidegben.

Hogy minden, ami szeretetlen,

Fényességben olvadjon el.

Hogy akik még ma dideregnek.

Fiai Öldöklő sebeknek,

H*gyjék: a Jóság nem felelt.

S ha mi"'’én ember egv e-rányi Jóságot k'"!d szállni.

Hogy más* legren.

Nemcsak ünnepnek, alkalomnak Marad, amit úgy áhítoznak A földi nagy térségeken,

S ha ezt az angyalt egyre látják,

Öbajtják majd1 szerény világát Minden szegények, szenvedők,

S nekem is lesz majd annyi hasznom:

Ha a ugrált látok ember-arcon.

Meghallok a világ előtt.

ISTVÁ

Hajnalodik. Az ablak üvegére ködös derengés Kúszott és a világosodással. együtt nyílik mind tágabbra a szemem. Ügy érzem, ünnep van. Valami nagy ünnep. A fenyőgerendák gyantaszaga régi karácsonyokat juttat eszembe és a féláiom vakáció® nyújtózkodása szétterül bennem, mint az erdőn a szabadság. Ha akar >k: felkelek, ha nem akarok: nem. Holnap is nap van, sőt azután is... S az erdő az enyém! Persze nem úgy, hogy kivághatom felét, vagy akár egy fát is, mert az erdő nem az enyém. Nem is kellene. Ha falum lenne, akkor se a temetőt szeretném .. < Pe az élő erdő az enyém. Levegője, gyalogútia. vadcsapása szállongó levele, madár kiáltása, hava, jege, csillogó égboltja, minden kósza felhője, vadja, hala mind az enyém, s ezért igen nagy „úrnak’ érzem magam. Kivel cserélnék? Senkivel! Szívemre teszem a kezem, magamba nézek: igazán nem cserélnék senkivel?

Nézem az ablakon a reggel arcát. Nézzük egymást, egyszerre ébredtünk és szeretjük egymást nagyon.

— Gyere be — hívom én —, itt minden a tied. A szoba me’ege. álmaim meséje, takaróm simogatásn, sóhajtásom megelégedettsége — minden ...

— Hát felkeljek? Csak ne

siessünk, — csillapítom magam és meleneetem a szivemben az ébredés boldogságának kék madarát.

Jó így. Hiszen szeretem én a barátaimat, de így most a legjobb. Király vagyok, vár- úr, vagy kóbor igric — minden, amit akarok!.i.

Ma nem lesz napsütés, de ez nerrr baj. A reggel elácso- rog még egy kicsit az ablakom alatt, aztán benevet még egyszer és leszalad a völgybe, csak úgy porzik lába alatt a hó.

Fúj a szél. Látom, a gyertyánfa vékony ágat itt suftyogafnak ahRxom előtt és néha cinkék szállnak rá. Arra a fagvos a era ... hogy el nem fagy a cémaszál kis lábuk.

van annyi pénze, hogy maga sem tudja,

mennyi?

Ez a gazdag úr éppen nyolcadik szobájában ült egy este és azon gondolkozott, hogy miért nincs az ételnek íze? miért nincs a hírlapokban semmi érdekes? miért nincs e nagy szobákban elég levegő? miért nincs a ruganyos ág; ban csendes álom? amidőn János mester földszinti szobájából elkezdett elébb lassan, aztán mind erősebben hangzani föl hozzá ama vidámságra ösztönző ének.

Eleinte nem akart rá ügyelni, hogy majd vége szakad, hanem a mikor már tizedszer is újra kezdték, nem állhatta tovább a dolgot.

ö.iszemorzsolta kialudt szivarját, s lement maga hálókabátban a csizmadia szállására.

Éppen végeztéié azok a verset, amint benyitott hozzájuk, s János mester egész tiszteletté) kelt fel a nagy úr előtt háromlábú székéről.

— Kend János mester, a csizmadia, ugye?

— kérdé tőle a gazdag úr.

— Igenis, szolgalatjára, nagyságos uram, parancsol egy pár fénymázas topánkát?

— Nem azért jöttem. De sok gyermeke van kendnek.

— Van biz, nagyságos uram, kicsiny is, nagy is. — Sok száj, mikor evésre kerül a dolog.

— Még több száj, mikor énekelnek. Hallja kend. János mester, én kendet szerencsés emberré akarom tenni. Adjon nekem egyet ide a gyermekéi közül, én azt fiammá fogadom. felneveltetem, eljár velem utazni külföldre, lesz belőle úr, a többieket is segítheti.

János mester szörnyű szemeket meresztett erre a mondásra; nagy szó volt az! egy gyermeket úrrá tenni. Kinek ne ütne ez szeget a fejébe?

— Hogyne adná? Persze, hogy odaadja! hiszen az r.agv szerencse.

— No. válasszon kend közülük hamar egyet; aztán menjünk. — János mester hozzáfogott a választáshoz:

— Ez a Sándoi'ka. No. ezt nem adom Ez

jól tanul; ebből pannak kell lenni; a második; ez leány, leány nem kell a nagyságos úrnak; a Ferencke; ez már serit nekem a mesterségben. e nélkül nem lehetek el; a Jánoska; lám, lám ez mes a nevemre van keresztelve, nem adhatom oda: a kis Józsi: ez meg egészen rz ElT'iVÍn torn"»áis» r_c°V őfet látnám £7

ne 1 *>•"->o n ’Mznál? No mnc* megint

leány 'Vb s<ernTr,;‘ itt v^n n

Ez volt az anyjának legkedvesebbje;

ó, szerény asszony, megfordulna a koporsójában. ha ezt idegennek adnám; no ez a kettő meg nagyon kicsiny, mit csinálna velük a nagyságos úr?

Ügy járt. hogy már a végére ért, még sem tudott választani. Azután alulról kezdte felfelé; de csak az lett akkor is a vége, hogy ő bizony nem tudja, melyiket adja oda, mert ő valamennyit szereti.

— No porontyok! válasszatok magatok; melyiktel! akar elmenni, nagy űr lenni, kocsiban járni? szóljatok no; álljon elő. a.ki akar.

A szegény csizmad a majd elfakadt már sírva, ahogy ezt mondta; a gyerekek azonban e biztatás alatt apródonkint m nd a háta mögé húzódtak'; ki kezét, ki lábát, ki bőrkötényét fogta meg áriának, úgy kapaszkodott bele, s búit a nagy úr elől.

Utoljára János mester nem állhatta tovább odaborult közéjük. átnyaTábolta valamennyit s elkezdett a fejükre sírni, azok pedig vele egvütt.

Nem lehet, nagyságos uram, nem lehet, ítéljen tőlem akármit a világon, de gyctekeA cinkék aztán eltűnnek, s a szél is megnyugszik.

Azon gondolkozom, hogy a király, vagy a várúr szo- kcrtt-e magának parancsolni? S ha szokott, hogyan szokott?

Mindenesetre nyolc óra van és ilyenkor már illik felkelni.

Megdöngetem a „királyi vár” falát, mert ez itt így szokás.Hallom, csapódik az ajtó és bejön Gyuri.

— Milyen az idő?

— Hó lesz. Jó lenne elindulni. Csupa rókacsapás az erdő.

Mit tagadjuk, vége a boldogságnak. Felrángatok bakancsot, nadrágot, megiszom a teát és nyakamba hajítom a puskát.

— Gyerünk.

A vadászház dombon áll és — mint a gazda, ha elhagyja a házatáját — körülnézek. Havas csendes, fehér világ A felhők lassan szállnak nehéz terhükkel és az erdő néma, mint a gondolat.

A túlsó domboldalon egy róka egerészik. Gyurira nézek, aki úgy tudja a gondolatomat, mint én az övét.

— Meg lehet próbálni.

A völgyben patak, jó sűrű fűzfabokrokkal. Odáig kell lecsúszni, árián cincogni, mint az egér,

— Maradjon itt! — mondom.

EH nyel a sűrű fiatalos. A só puha, mint a pehely. Tíz perc alaít a bokrok mellett vagyok. Innét nem látom a rókát, de látom Gyurit, aki bólint, hogy rendben van a dolog.

Régen eincogtam már, egy fogam is érrvm hiányzik a megfelelő helvről. de amikor ajkam a fogamhoz szorítom és szaggatottan megszívom a levegőt, elég élethűen hangzik. (Egy király, aki cin- cog!)

Közben nézem Ovurtt, aki mozdulatlan s ebből tudom, hogy a róka jön. Kedves csemegéié az egér, hát miért ne jöjjön?

Már látom. A puska lassan megmozdul, váltamhoz támaszkodik, aztán végigcsattan a lövés a völgyön.

Szép nagy, kanróka.

Gyuri a kalapját lengeti s most megint kitalynak érzem magam.

A róka „kabátját” hamarosan „legomboljuk” és most már igazán elindulunk. Ezt a környéket már felzavarta a lövés, messzebb kell menni, mert itt már hiába csalogatjuk a rókákat.

A mai napra ugyanis rókahívást írtam elő magamnak, s ez a nap nagyon jól kezdődött. A bundát gyorsan kifeszítjük a szárítód eszkára s a boldogult róka „földi maradványait” kiakasztjuk egy fára, hogy a cinkék hadd

■Ott sntnü ■

la. Csend Ág se rezdüJL Csak a szívem ver figyelő élénkséggel. Hallgatom Mintha nem is az enyém lenne. Nem tudom mikor indult el éa nem tudom mikor ál] meg.

Hallgatom a szívem. Fia majd egyszer megállt. lehajtok, és megcsókolom, mert szeretett engem és szerette az egész világot. Jól tudom: a fényt a szemem itta. a dalt a fülem fogta, a simogatást a kezem érezte, szép utakon a lábam vitt és a gondolatok a fejemben születtek, mint az ég távoli villódzása, de mindezt a szívem gyűjtötte össze.

A túlsó domboldalon most mozdul valami. Messze van még ... róka! Ügy jön felénk. mintha csak éppen erre volna dolga. Siet. „A nyúl elhallgatott s most az a másik róka már eszi a csemegét ..

Csak a Gyuri most ne

kezdjen „sírni” A róka gyanút fogna. Gyuri is látja » rókát és áll. mint a bálvány. Idegeim, úgy érzem, tovább

met egyiket sem adhatom senkinek, ha már az úr Isten nekem adta őket.

A gazdag úr azt mondta rá. hogy ő lássa, hanem há- legalább annyit tegyen meg a kedvéért hogy ne énekeljen többet gyermekeivel ide alant s fogadjon él tőle ezer pengőt ezért az áldozatért.

János mester soha. még csak kimondva sem hallotU» ezt a szót: „ezer pengő”, és most a markába nyomva érzé.

A nagyságos úr megint felment a szobájába unatkozni. János mester pedig nagyot bámult azon. az ismeretlen alakú ezer forintos banknótár. s azután elcsukta azt félelmesen ládájába, a kulcsot zsebébe tette és elhallgatott.

Hallgatott az apróság is Nem volt szabad énekelni.

A nagyobb gyerekek mogorván kuporodtak le a székre, a kisebbeket csitítgatva hogy nem szabad énekelni; a nagy úr odafenn meghallja

Maiga Janos mester hallgatva járt fel s alá a szobában, s gorombán kergette el magától azt a kis porontyot, aki feleségének kedvence volt, mikor odament hozzá, s arra kérte, hogy tanítsa meg őt újra a szép énekre, mert már elfelejtette.

— Nem szabad énekelni.

Azután leült duzzogva a tőkéhez, elkezdett

buzgón szabdalni; addig faragott addig szabdalt. míg egyszer azon vette észre magát, hogv maga is el kezd dúdolni: „Krisztus urunknak áldott születésén”.

Először a szájára ütött, hanem azután megharagudott, nagyot ütött a mustéval a tőkére, kirúgta maga alól a széket; kinyitotta a ládát, kivette az ezer forintost, s futott fel az emeltere, a nagyságos úrhoz.

— Nagyságos jó uram! instálom alássan, vegye vissza a pénzt, hadd ne legyen enyim, hadd énekeljek én, amikor nekem tetszik; mert az több ezer forintrál.

Azzal letette az asztalra a bankét s nyargalt vissza az övéihez, sorba csókolta valamennyit, sorba állítá orgonasíD gyanánt közéjük ült alacsony székre, s rákezdék tiszta szívbői újra:

„Krisztus urunknak áldott születésén”.

S olvsm-olyan ló kedvük volt. mintha övék vein ' az a nagy ház.

Akié ned'g volt az a nagy ház. nagy egyedül járt kilenc s-obamn keresztül, s gondolkodott mzrt-han. hogy vajon mi ö-ülni valói tatoi más ember "’’ken a nagy unalmas világban. 135&

egyenek. Még el se indultunk, már felfedezték a rókahúst és csipegetik szorgalmasan.

Aztán tovább tapossuk a havat. Meg-megállunk, hall- gatódzunk és nézzük a fák sűrűjét, hogy nem mozdul-e valami.

Hallgat az erdő. Vária a hóesést.

A dombháton regi kunyhó maradványai. A gerendák közt sarjait nőnek, az idő őrli önmagát, s odalent a cinkék eszik a róká.t.

— Gyuri, menjen le az oldalban negyven-ötven lépést és hívjon a nyúlsí- róval. Én itt fent maradok.

Szél nincs, a róka bárhonnan jöhet s ha én is lemegyek, nem látom meg, ha ismét jön. Gyuri lecsúszik, megáll és nézelődik. Vár. Meg tudnám mondani melyik pillanatban veszi a szájához a hívót, annyira egyformán gondolkodtunk.

Olyan élethűen sír fel a „halálos veszedelemben ben vergődő nyúl”, hogy megrándul kez.emben a puska. Róka legyen a tálcán. ha erre :de nem rohan osztoz* * r> rí r> f

A sírás el- n'lrsntntf ^ a

yprripTfi 1*1 °V

ír a cToflüNM és az oldal komár nem feszülhetnek. A

havon simán csúszik az árny és — sajnos — Gyurit előbb észreveszi majd. mint engem. S akkor elugrik jobbra, vagv balra. Ezt a pillanatot kell elfogni. Ügy megy a róka Gyuri felé, mintha köves út vezetné hozza. A finom rókafül nem téved egy millimétert se, de a gyanú ott feszül a levegőben és megtorpan a róka Gyuri alatt, hogy semmiképpen nem lőhetek.

Aztán kiugrik balra.

Csattan a puska kétszer egymás után. A róka szinte repül, de aztán meglassúdik a futása, tétova lesz. dülöngél és elfekszik.

Gyuri ismételten megemeli

kalapját és én hasonlóan visszafizetek. Ezt a rókát Gyuri hívta be, fele érdem az övé. tehát ő is királyiak kénzelbe+i magát, aki a rókát ideparancsolta.

A róka hátizsákba kerül, mi pedig rágyújtunk.

Száll a füst.

Jó nagy utat bejárunk, így jólesik az ülés. A fákról néha leszakad a hó, később pedig esni kezd.

— Talán elég is volt mára?

Gyuri körülnéz.

— Nincs miért erőltetni.

Esik a hó.

Száll némán, mint tíz álom. kezünkön elolvad, a kucsmánkon megmarad.

Elindulunk nazafelé. .

Házunkon még füstölög a kémény, ablakából ránk néz a csend.

A nagy kulcs gorombán csikorog az ajtóban de a kis szoba álmos melege körülvesz. mint az ölelés.

Teszek-veszek. öregesen, komótosan, amíg Gviiri odakint a második rókát vetkőzted. Múhk a ’éli nap Az ablakot már a hamvai déRtán árnyai «imaa-rí^i-. k-Mvhá- ban újra f-i’nhop a tűz és vil’-~''sai kint játszanak a parl’ón.

nlmj- 9 «3 lr&4rfonrloIoV /\ rneIví't pl1o-*Om -1 ry rH g

Vminflónr, «-> rvo\r-1 pcc”7(j””0ír sétáltatnak majd a ’-'állukon ....