Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-24 / 304. szám
karácsonyt - föuöre is 1 6 ez a háromnapos ünnep. Az ember meghúzódik az otthon nyugalmában, betakarozik a csönddel, az ünnep békés derűjével. Jó ez a háromnapos ünnep, mert egy kissé fáradtak vagyunk, az idén már sokat d olgoztunk. Töl lsünk egy pohár bort, van mire koccintani. Mennyit futkostunk, sorba- álltunk és türelmetlenkedtünk, amíg mindenkinek meg lett az ajándék. Most 'szépen ott sorakoznak a fenyő alatt. Lehet, hogy egyes országokban gazdagabb a karácsony, de vajon ott elmondhatják-e, hogy mindenkinek jó ünnepe van? Tőlünk nyugatra a keveseknek azért jut sok, mert a dolgozó tömegeket még a karácsonyfa alól is kiszorítják. A mi örömünk pedig azért olyan nagy, mert sokfelé osztottuk azt, amink van, amiért mindnyájan dolgoztunk. ■, Ez a karácsony, ez az év vége nem olyan mint a többi. Nem azért mintha a pulyka-, a malacsült vagy a bor lenne kevesebb és étvágyunk, kedvünk sem rosszabb mint két évtizede bármikor. Nemcsak a család, de a megye és az egész ország karácsonyfája alatt gazdag ajándéknak örülhetünk. De az idén többször eszünkbe jut hogy mit hoz a következő év, vajon jövőre milyen karácsonyunk lesz? A harmadik koccintás után arra gondolunk és arról beszélünk, hogy boldog és gazdag karácsonyunk legyen jövőre is. Az ünnep ráérős csendjében keressük további boldogulásunk útját, az előrelépés lehetőségét. Hiszen az ünnep nyugalma arra is jó, hogy az elmúlt időszakra visszatekintsünk, erőt gvűjt- sünk és újabb feladatokra válla’kozzunk. S ok emberben talán tyermekkoi ának emlékeként él a'karácsonyi csodavárás. Ma is akadnak álmodozó csoda várók, akik úgy gondolják, hogy 1968. januar 1-én kicserélik a naptárt és akkor mintegy va-s rázsütésre egyszeriben minden megváltozik, itt lesz az új mechanizmus, ami megoldja a problémákat. Gyermeteg és káros illúzió ez. Sok szót nem érdemes rájuk pazarolni, legfeljebb figyelmeztetésként annyit, hogy az új mechanizmus csupán megteremti és működésbe hozza a gyorsabb haladás hajtóerőit. A jámbor csodavárók óhajára nem gyorsul meg a műszaki-technikai haladás, nem lesz nagyobb a termelékenység és önmagától nem növekszik a jövedelmezőség. Közös terveinket, saiát céljainkat csak akkor érjük el, há élünk az úi mechanizmus újabb lehetőségeivel. Akadnak szép számmal aggódok is, akik léinek az újtól és bátortalanok. Evek óta megszokták, hogy felülről kapják az utasítást; hogy mások gondolkodnak helyettük. Egy hét múlva már nem lesz.nek részleteire lebontott tervmutatók, nem kiutalásra kapják az anyag nagy részét és az állam nem garantálja a korszerűtlen, a rossz n,i- nőségű és a drága áruk átvételét. Legfőbb tervmutató a nyereség teljesítése lesz, de ha ezt nem éri el a vállalat, akkor a vezetők csak 75 százalékos fizetést kapnak. Viszont eredményes gazdálkodás után a béren felül és érdem szerint jelentős mértékben növekszik a részesedés. A jövő karácsonyig mit hoznak a- árváltozások? — kérdozoz‘'’ Tr agg'Viók. Korábban m—nisak voltak ezek a kérd-s-k de erről az or- <j7'C a gyűlésen a nart, a kor- mf-v óa z szakszervezet vereté- szóltak. K ezdetben talán - furcsa lesz, hogy a nem alap- yető közszükségleti cikkek Irai gyakran változnak, de az aggódókat nyugtassa meg, hogy az arak mozgása nem jelent lényeges terhet társadalmunk egyetlen jelentős rétegere sem. Az új mechanizmus legfontosabb célja és eszköze éppen az, hogy meggyorsítja életszínvonalunk emelkedését. Az országgyűlésen párt- és állami vezetőink megerősítették azt az elhatározást, hogy az árpolitika „ikerpárjának” tekintik a bérpolitikát. A bérek és a keresetek emelésére mindenütt lehetőség nyílik, ahol idejében és jól élnek az új mechanizmussal, ahol termelékenyen, korszerű és jó árut állítanak elő és nyereséggel értékesítik. Ezután a vállalatok nyereségének átlagosan 60 százalékát az állam, vagy a tanács használja fel társadalmi célra, így lehetővé válik, hogy az állami alkalmazottak ' keresete lépést tarthasson a vállalati dolgozók bérével. K arácsony a család ünnepe. Ezért természetes, hogy most főleg hozzátartozóinkra gondolunk. Mit hoz 1968, gazdag karácsonyunk lesz-e jövőre? Ez — sokkal jobban mint eddig — attól függ, hogyan, milyen mértékben tesszük nyereségessé vállalatunkat. Az új mechanizmus egyik legfontosabb vívmányának éppen azl tekintjük, hogy segítségével megteremtjük az egyéni, a vállalati és a közérdek összhangját. Milyen jó és menynyire bátorító, hogy nálunk az állam, a párt és a dolgozó emberek gondolatai és célkitűzései egybeesnek az. ünnep csendjében és a hétköznapok iparkodó munkájában. Minden józanul és becsületesen gondolkodó ember egyetérthet azzal a politikával, hegy gyorsítsuk meg a haladást. Biztató jel, hoar a csodaváróknál és aggódőknál sokkal több tettrekész ember akad ebben az országban és Heves megyében is. Egyre többen vállalkoznak arra, hogy kifürkésszék az ismeretlent. elébe mennek és legyőzik az akadályokat A Finomszerelvénygyár annyi megrendelést szerzett 1968-ra, hogy jövőre 22 százalékkal növelik a termelést. Az idén 33 millió forint nyereséget várnak, jövőre pedig 52 milliót akarnak elérni, de úgy. hogy olcsóbban gyártják a kompresszorokat és így olcsóbb lesz a hűtőgépek ára. Már most átszervezik, korszerűsítik a termelést, közvetlen kapcsolatokat teremtettek és újabb szerződéseké kötöttek svéd és amerikai cégekkel. A Máraaljl Szénbányáknál már 1967-ben is az új mechanizmus szellemében gazdálkodtak, sikeresen megoldották a szénbányászatban elrendelt szükségszerű termelést — és létszámcsökkentést. Már az idén olyan munkákat kerestek és találtak, amire gépeik és s7.akmunkásaik voltak és az új lehetőségek gyors kihasználásával 20 millió forintos eredmény kiesést pótoltak. A Mátravidéki Fémművek. a Hatvani Cukorgyár valamint a Selynl Cement- művek saját erőből, illetve exportnövelő beruházási hitelből korszerű géneket vásárol és a piaci kereslet jó kihasználásával lPfid-bnn vei’k a nyereséget. Amelyik vállalatnál több lesz a nyereség. ott nasvohb összeg fog jutni béremelésre több lesz a prémium és az év végi részesedés. Gondolkodni és számolni kell, nemcsak tonnákban és darabszámokban, hanem forintokban, sőt devizában. Ne engedjük, hogy felesleges aggódás és hiú csodavárás legyen úrrá rajtunk! Nem gibi- cekre és nem passzív druk- kolókra van szükség, hanem az új lehetőségekkel és a kockázattal is józanul számoló, cselekvő emberekre. Biztató jel, hogy sok embert széles távú tervezésre es nagyszerű cselekedetekre ösztönöz az új mechanizmus szelleme. Ezért köszöntjük igy elvtársainkat. barátainkat, ismerőseinket: gazdag karácsonyt — jövőre is! Dr. Fazekas László „KARÁCSONYFÁK" V Decemberiben, nyáresti élmény hívott az Eger környéki mezőre, óriás .karácsonyfák” alá. szerencsét kívánó és szerencsét kereső olajbányászok közé. Fél esztendeje, hogy vonaton erre utaztam, megkapott a kivilágított fúrótornyok látványa. A téli ünnep sajátos hangulatát idézte, önkéntelenül is gyerekkorom izgalommal várt meglepetéseit juttatta eszembe. Kiváncsi voltam arra, hogy ezek az emberek, itt kinn, vajon gondolnak-e ilyesmire egyszer is. vagy nekik a munka nem hagy különbséget tenni a napok, az évszakok között... ? Akikkel a Salzgitter alatt beszélgettem, gépiesen magyarázták, hogy november eleje óta dolgoznak ezen a helyen. Nyolcszáz méternyire hatoltak a földbe. öt olaj réteget szakítottak át a fúróval. Felettük most is égtek a villanyok — mint a gyertyák, csillagszórók — s műanyag sisakjukon, arcukon, kezükön, ruhájukon „mesterségük címerével”, a metsző szélben, röpdöső hópihék hullásában arról vallottak, hogy nem szakma, már-már hivatás az övéké. Hering Vendel is, a többiek is becsavarogták már a fél országot, perzselő hősógtsen. dermesztő fagyban, komisz esőben kutatták, a barrsásfe- kete kincset Lakták a pléh- bódékat. s idejűk nagy részét most is a szabadban töltik. A nagy melegben legfeljebb ledobják magukról az inget, télidében meg összébb húzzák magukon a vattás- kabátot s mondanak egy-egv cifrát, amikor a bükkszéki- hez hasonló, kemény talajban csupán centiméterekkel jutnak előbbre műszakonaz olajmezőn ként. De nem adják fel a harcot, nem tágítanak a tornyok — a .karácsonyfák” — mellől. Ez az életűk, s szeretik ezt az életet Mondták, hogy nekik az ünnepeket is az olajmező hozza, nem pedig a naptár, az idő... Mikor volt nagy ünnepe? — kérdeztem a fúrómestert, aki tizenöt esztendeje Jászberényből indult. Azt válaszolta. hogy különösebben azt jegyezte meg, amikor a fedémesi gázra ráakadtak s amikor nemrég, az egri Szálloda utcában átadták neki egy új, összkomfortos szolgálati lakás kulcsát. Amióta egri illetőségű, munka után már mindig együtt lehet a családjával Persze, ahány ember, any- nyiféle ünnep. Dienes Mihálynak, a termelőüzem mérnökének, vezetőjének pélMillióknak Megyünk a forgalmas pesti utcán, utálnunk néznek az emberek. A gyerekek állnak a figyelem középpontjában: Tóth Marikáék & Lénárt Andrisok. A villamoson apróságok sugdol óznak: „Ök játszottak a tv-ben!” „Az volt a nagyapó...” Ezek pedig zavartalanul püfölik egymás hátát, vihognak, örülnek a hóesésnek, az utazásnak. a sok-sok látnivalónak és természetesen a rendkívüli iskolaszünetnek. A frissen szerzett népszerűség nem ront rajtuk. Nem jobbak és nem rosszabbak, mint eddig voltak. né csoportvezetőhöz: „A kisemberek dalait vesszük fel... mindkettőt szerettük volna, de szorít a műsoridő!” Minden csoport egy. a jobbik előadásával szerepelt eddig is a kamerák előtt, a gálára is ez a szabály vonatkozik. A markaziakkal kivételezni akartak. Felvétel Három kamera forgolódik — Felvétel! — A hang ismeretlen irányból, valahonnan a mennyezeti lámpasorok közül jön. — Kedves nézőink, most a csákánydoroszlai csoporttól a Kittrákotty című darabot láthatják... Szétmegy a függöny... Az Egri Üttörőház csoportja a színfalak mögött készülődik. Dr. Gúla Sándomé „Társulata” a negyedik. A gyerekek nem izgulnak. Számukra ismeretlen fogalom a lámpaláz. Szinte otthon érzik magukat a jupiterlámpák erdejében. Nyolcán állnak az előttük Próba — Csendet kérek! A televízió 1-es stúdiójában nagy stábnak, többtucat gyereknek parancsol Kende Márta, a rendező. — Lássuk a markaziak szembekötősdijét... Két bábura „céloznak” a televíziós kamerák. Az egyik fürge mozgású tapsifüles, a másik tömpe orrú malacka. A nézőtéren szurkoló marka- z'ak büszkén mondják a szomszédaiknak: Czáka Zsuzsa a malac, Tóth Marika a nyuszi... Tetszetős, poénos a darab, a két vidéki játékos többször is kacagásra készteti a tévéseket, az ország különböző vidékeiről idesereg- lett gyerekhadat. A bemutató végén összeverődnek a tenyerek. Az egyik operatőr a nézőkre irányítja kameráját... A rendező és az assz'szten- sek összedúgják a fejüket. Sokáig tanácskoznak, míg a döntés megszületik. Kende Márta szinte bocsánatkérő szavakkal fordul Tóth Lajossok előjönnek a paravan mögül. — Mutatkozzatok be... — riporter Koós Iván Jászay- díjas bábtervező. Nagy sikerük van a mar- kaziaknak. A csoport tagjai most is bebizonyítják, hogy tudnak játszani. Kodály: Kisemberek dalai című válogatására pantomimot mutattak be. Az éneklésbe besegít a Magyar Rádió és Televízó Gyermekkórusa Botka Valéria vezetésével... A paravan előtt piros arcú gyerekekhez szól a riporter kérdése: — Hol van Márkáz? Mondtatok valamit a községetekről. Adás a hatalmas stúdióban. A nézőtéren elrendeződnek a sorok, a szerteszét ágazó kábeleken utasításokat továbbítanak, a fülhallgatós asszisztencia sürgőlődik-forgolódik. A mór/ örökön bejön az első kép. A 2-es számú kamera lámpája kigyúllad. Egyelőre még feliamerhetetlen ábrát továbbít. Az operatőr élesít a lencsén és kirajzolódik a műsor emblémája: „Játsszunk bábszínházát!” Tamási Eszter bemondónő egyszer csak kint terem a paraván előtt, kezében a mikrofonnal. Néhánv pillanat és minden a helyén van* szereplő csoport helyére. Gong A vezérlő fülkéből „beúsztatják” a zenét. Ezt magukkal hozták magnetofonszalagon: Farkas István, az egri szinfonikusok vezetője szerzetté. Bejön az első szereplő, egy totyogó nagyapó. Kis kertjét ápolja, ahol egy óriás répa terem. Hogyan húzza ki? Tolsztoj Répa meséjét szinte minden iskolásgyerek ismeri, mégis itt, a bábok világában ez egészen más. Egy szó sem hangzik el, de mindenki érti a történetet. Nagyon jól sikerült az előadás. Taps közben a iátok*» A két Heves megyei csoport nagy utat tett meg a mostani tv-szereplésig. A ka- rácsondiakkal együtt megye úttörőszemlén bizonyítottak először A tv-szereplésig még vetélkedni kellett az ország többi kisegyüttesével. Mindhármuknak egyaránt sikerült a továbbjutás. A tv-ben szerepelhettek. A markaziak és az egriek meghívást kaptak a gálára. Most Ismételnek a tv-nézőinek hatalmas tábora előtt. Mindennél értékesebb ajándék ez a sok próbáért, munkáért, amit belezsúfoltas a néhány perces produkciójukba. Az adást már idehaza a a tv-képernyője előtt látják. A gála bemutatóit ugyanis képmagnóra rögzítették, hogy hétfőn, karácsony napján közvetíthessék a sokmilliós közönségnek. Az adást átveszi az Intervízió. Az egri és markazi pajtások szovjet, német, lengyel, magyar tv- nézőívnek játszanak... | Piiisy Elemér dául az egész év — egyetlen ünnep! Fiatalos lelkesedéssel ugyani® azt újságolta, hogy az idén megvalósították az évtized legnagyobb beruházását Utakat, gyűjtőközpontokat építettek, rendezik a telephelyet Már tető alatt van a korszerű gépcsarnok, készül az a kétemeletes épület, amelyben kényelmes, tiszta étterem, jól felszerelt konyha, öltöző, fürdő, orvosi rendelő kap helyet az irodákon kívül. S lesz egy nagy raktárház is, eltüntethetik végre a „vero-várost”, / ■?. . I a bádogmajort, fenn a domb-, tetőn igazi üzemmé rangosodnak májusra. Kétségkívül óriási ez a váL tozás, ám Dienes mérnök ünnepének nagyobb boldogságát — amint kivettem szavaiból — mégis csak a kompresszortelep adja. Duplájára növelték a kapacitását — mesélte — négy gép helyett most már hat dolgoz- ■ hat állandóan s mellettük' ltot másik áll készenlétben. A gazda büszkeségével mutogatta a DA T—2-es tankál- lornást. a közeli, folyóvizet brigádtanyát az új. roemd- hatni művészien »sereit transzformátor-központot Is, de minduntalan visszakanyarodott a kompresszorokhoz. Fedémesről vezették ide a gázt. besűrítik s munkára fogják majd az olajkutak- ban, ahol — miközben felszínre segíti a kőolajat — fel is dúsul. Utána küldik majd csővezetéken keresztül kitűnő, 10—11 ezer kalóriával az egri fogyasztókhoz. ötszáz kilométernyi csőhálózat felett sommázta az egri évtized eredményeit. Jelenleg már százhetven, olaj-. kút dolgozik a mezőn, -s tízszeresét termelik a kezdeti mennyiségnek. Ezt tekintve, az ország üzemei között a középmezőnyben foglalnak helyet, gázuk pedig úgyszólván páratlan. Ezeket találtam a „karácsonyfák” alatt. S még egyet! A kerecsendi. nyugdíjas kovácsból lett éjjeliőr. Dévényi Ferenc bácsi beszélte el a „peco-vároeban” ebben az évben nem akadt tolvajra. Azelőtt hében-hóban elcsípett egy-egy gépkocsitartályt dézsmáló, olajat, csövet, deszkát lopó „betyárt”, de most már a szolgálat alatt nincs ilyen eset Ügy látszik, hogy nemcsak az ola j mező változik, gazdagodik —, hanem az emberei is... Gyón! Gyula Nyugdíjas pedagógusok karácsonya Hagyományaihoz híven a pedagógusok Szakszervezetének gyöngyösi és járási szervezete karácsonyfa ünnepségre hívta össze csütörtökön este a nyugdíjas pedagógusokat. amelyen apró figyelmességgel kedveskedett a volt nevelőknek, az V. számú Általános Iskola kisdobosai és úttörői pedig műsort adtak Berényi Gyula tanító irányításával. A megh'tt hangulatú kis ünnepségen néhány pecre ismét kialakult az a bensőséges kapcsolat, ami annyi örömet adott annak idején a ma már nyugdíjban lévő pedagógusoknak oktató-nevelő tevékenységük során. Manfíitfitt 7 1967. december 24., vasárnap