Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-23 / 303. szám
Äz országgyűlés elfogadta a költségvetést (Folytatás az 1. oldalról.) ezáltal korlátozott az új elhatározások érvényesítésének lehetősége. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ami a beruházások ágazati összetételét illeti. az megfelel a harmadik ötéves tervben elfogadott fejlesztési arányoknak. Az 1968. évi mintegy 57—58 m lliárd forint népgazdasági beruházásból az iparban és az építőiparban 47 százalék, a mező- és erdőgazdaságban, valamint a vízgazdálkodásban 17—18 százalék, a szállítás és hírközlés területén 15— 16 százalék, a lakás-, kommunális, egészségügyi, szociális és kulturális ellátás területén pedig 15 százalék valósul meg. A terv azzal számol, hogy a beruházásra rendelkezésre álló eszközöket elsősorban a folyamatban levő beruházások befejezésére és folytatására használják fel. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a népgazdasági terv csak viszonylag kevés számú — összesen 16 — állami döntési körbe tartozó új nagy- beruházás megkezdését irányozza elő. Az 1968. évi terv kidolgozásakor nagy figyelmet fordítottunk a tervcélok és a szabályozók olyan összehangolására, amely az adott körülmények között a legjobban szolgálja a népgazdaság érdekeit. Amint ez ismert, ehhez a következő eszközölt állnak rendelkezésre: — az állami és a vállalati döntési körbe tartozó beruházások közötti arány megtervezése, — az egyedi nagy, célcsoportos és az egyéb állami beruházások előirányzatainak meghatározása, — a vállalati beruházások befolyásolása, főleg a jövedelemszabályozási rendszer előírásai és a hitelezési feltételeknek a kormány által való meghatározása útján. A már ismertetett meggondolásokból — mint említettem — 1968-ban csak kevés számú új nagyberuházás megkezdését vettük tervbe. A 16 beruházás többszöri és sokoldalú mérlegelés alapján úgy került kiválasztásra, hogy a létrejött kapacitások mindenekelőtt az alapanyag- és félkésztermék- szükségletek jobb kielégítését, az építőanyagbázis bővítését, a lakásépítkezések ütemének gyorsítását szolgálják. A megfelelő arányok biztosításában fontos szerepet töltenek be az úgynevezett állami célcsoportos beruházások, amelyek elsősorban a különböző hálózati rendszerek fejlesztését irányozzák elő. Az e célra előirányzott 14,7 milliárd forint szolgálja többek között a kőolaj- és földgázkitermelés és vezetésrendszer fejlesztését, a villa- mosenergia-hálózat bővítését, az országos közutak és a mező- gazdasági bekötő utak építését, a vasúti közlekedés fejlesztését. egyes vízgazdálkodási feladatok megvalósítását és nem utolsósorban a központi lakásépítés, a kórházi hálózatfejlesztés és a középiskolai tantermek létesítésének feladatai. Szólni kell arról is, hogy az új gazdasági mechanizmus elveivel összhangban már 1860-ban jelentősen változik az állami és a vállalati döntési körben megvalósuló Meggyőződésem, hogy az ismertetett gazdaságpolitikai meggondolások és a tervcélokkal összehangolt szabályozók együttes érvényre juttatásának eredményeként fokozatosan javulni fog az egész beruházási tevékenységünk hatásfoka. Űj gazdaságirányítási rendszerünkben a nép- gazdasági és a vállalati tervek mellett a tanácsi tervek képeznek külön egységet. A tanácsok számára a kormány egyrészt néhány olyan fontos, országos szempontból is jelentős cél megvalósítását írja elő, amelyeket saját tervük kidolgozásakor figyelembe kell venniük, másrészt országosan, s ezt bontva, megyei szintű tanácsonként meghatározza a fejlesztési alaphoz nyújtandó állami hozzájárulás összegét. A tanácsok fejlesztési alapjára 1968-ban mintegy 7,2 milliárd forint áll rendelkezésre. Ebből a helyi bevételi források körülbelül 1,6 milliárd forintot, a bankhitel-felvételi lehetőség 0,2 milliárd forintot, az állami hozzájárulás ped'g 5,4 milliárd forintot tesz ki. A 7.2 milliárd forintos fejlesztési alapból a tanácsok 6.8 milliárd forintot beruházásra használhatnak fel; ennek legnagyobb tétele — 3,7 milliárd forint — a lakásalap fejlesztését szolgálja Az iparilag elmaradott területek Ipari fejlesztésének támogatására 100 millió forint áll rendelkezésre. Ennek mintegy kétharmadát a már megkezdett ipari létesítmények folytatásához kell felhasználni. Ezen túlmenően a kijelölt budapesti ipari üzemek vidékre telejítéséberuházások aránya. A vállalati beruházások aránya évi 30 százalékról 1968-ban 40 százalékra ezen belül az iparban és építőiparban 22 százalékról 45 százalékra nő. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a korábbi állami döntések alapján folyamatban levő beruházásokat — részben állami támogatással — a vállalatok általában kötelesek tovább folytatni és ez jelentős mértékben igénybe veszi felhasználható forrásadat. A népgazdasági beruházásoknak szerves nászét képezik a különböző hitelformákban megvalósuló beruházások. E célra a t°rv és költségvetés 7.4—7,8 milliárd forintot irányoz elő. nek támogatásához 50 millió forintot irányoz elő a terv. 1968-ban a tanácsok a korábbinál jóval nagyobb önállósággal dönthetnek gazdasági céljaik megvalósításáról. Az eddigi tapasztalatok biztosítékot nyújtanak arra, hogy ezzel az önállósággal helyesen fognak élni, szem előtt tartva mind a helyi, mind a népgazdasági érdekeket Befejezésül még egyszee hangsúlyozni szeretném azt » meggyőződésemet, hogy az 1968. évi terv és az ország- gyűlés elé terjesztett állami költségvetés megfelel gazdaságipolitikánk irányvonalának és biztosítja a feltételeket az új gazdasági mema- nizmus bevezetéséhez, elősegíti annak kibontakozását Meggyőződésem, hogy a vállalatok vezetői és dolgozói minden tőlük telhetőt meg fognak tenni a gazdasági reform sikere, az 1968. évi népgazdasági tervben előirányzott célok teljesítése érdekében. A továbbiakban dr. Ortu- tay Gyula Bács-Kiskun megyei, Szekeres László Szolnok megyei, dr. Babies Antal budapesti, dr. Lukács János Zala megyei, Major Tamás budapesti képviselő szólalt fel. Ezután szünet következett. A szünet után dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytatta munkáját az ország- gyűlés. Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke kapott elsőnek szót. 50 millió forint ipari ütemek telepítésére Kiss Árpád beszéde Tisztelt országgyűlési Kedves elvtársak! — Ha napjainkban a termelés fejlődéséiül, a társadalom igényeinek egyre magasabb színvonalú kielégítéséről hallunk, természetesnek tartjuk, hogy az a tudományos eredményeken alapszik— mondotta bevezetőben, majd arról beszélt, hogy a tudományos eredmények alig egy évszázada kezdtek a termelésbe is behatolni. Lényeges különbség van azonban a technikai tudományok egy évszázad előtti és mai fejlődése között. Egy évszázaddal ezelőtt egyes kiemelkedő nagy egyéniségek ötletei, zseniális éleslátása vezetett egy- egy korszakalkotó tíüálmány- hoz. ezzel szemben a mai kor összenasonlít- hatatlanul több nagy tudományos eredményt produkál a technika területén, mini a megelőző korok bármelyike. S S ezek a tudományos eredmények egymásra épülve, gyorsan követik eg”m;.st. Ma már iái udománvos eredményeket nem hozhatnak létre ! egymástól elszigetelten működő, nagy alkotó egyéniségek zseniális gondolatai, hanem azok csak szervezetten folytatott tudományos kutató tevékenység eredményei lehetnek. Ezután arról szólt Kiss Árpád. hogy korunkban a nemzeti jövedelem egyre jelentősebb részét fordítják kutatásra, a tudomány fejlesztísé.e. Nekünk sincs szégyellni valónk: ie’entős összegekkel támogattuk és támogatjuk a tudomány fejlesztését. Amíg a legnagyobb és a legfejlettebb országok a nomzeíi jövedelmek általában 3—3.5 százalékát fordítják kutatásra. mi az elmúlt évek átlagában a nemzeti jövedelem 2,3 százalékát költöttük erre a célra. — Rendelkezünk a jelentős tudományos eredmények elérésének másik feltételével is: vannak világszerte ismert és elismert kiváló tudósaink, a tudományos eredmények gyakorlati alka'mazására képes, kitűnő mérnökeink, a technikai tudományok számos területén rendelkezünk komoly tudományos és műszaki tradíciókkal, jelentős kutatási iskolákkal. — Nem lebecsülendők tehát azok az eredmények, amelyeket a tudomány és a technika fejlesztésében elértünk. mégis fel kellett tenni a kérdést, hogy a kutatásra fordított jelentős anyagi eszközök és tudósainak, műszaki szakemberé nek magas fokú felkészültsége nem hozhatna-e nagyob eredményeket, ha változhatnánk a kutatás szervezésének és finanszírozásának módján. A tudományos kutatások összhangjának javítására már az elmúlt években jelentős lépést tet.ünk a műszaki fejlesztési alap rendszerének létrehozásával. Ennek egy részével a vállalat, más részével a minisztérium rendelkezett. Jórészt ebből fedezték az •' alkalmazott kutatások költségeit. A műszaki fejlesztési alapban rejlő lehetőségeket mégsem lehetett teljes mértékben kihasználni A kutatók ugyanis kevéssé voltak' érdekeltek abban, hogy elért eredményeiket a terme, lésben ténylegesen felhasználják sőt sok esetben a szer. vezeti feltételek is hiányoztak. Az ipar nem tudott kapacitás! biztosítani üzemi méretű kísérletekre. Ezért nálunk a kutatási eredmény elérésétől a gyártmányok bevezetéséig eltelt idő általában nagyobb volt a nemzetközileg szokásosnál. Márpedig a gyorsan változó műszaki megoldások gazdasági előnyeit a társadalom csak akkor élvezheti igazán, ha lépést tud tartani a haladás ütemével. — A gazdaságirányítás új rendszereben a műszaki-kutatási és fejlesztési feladatok túlnyomó részét is a vállalatokra bízzák. Ezzel a kutatás közelebb kerül a termeléshez, jobban és gyorsabban tudja annak igényeit, szükségleteit kielégíteni. — A kutatásra fordított erőforrások összpontosításának alapvető eszköze, hogy itt is jobban felhasználjuk a nemzetközi munkamegosztás adta lehetőségeket, kis ország nem képes arra, hogy minden fejlesztési tevékenységhez szükséges alap- és alkalmazott kutatásokat elvégezze. Eszközeinket tehát koncentrálnunk kell. — Részvételünknek a nemzetközi munkamegosztásban elsősorban a baráti országokkal, különösen a KGST- országokkal kiépített együttműködés az alapja. E lehetőségeink ál'an dó fejlesztése és erősítése mellett törekednünk kell arra, hogy a fejlett tőkés országokkal folytatott együttműködés revén is szert tegyünk a műszaki-tudományos fejlődésünk szempontjából hasznos ismeretekre. — A vállalatok és kutatási intézmények kapcsolatainak megszervezése szerződések útján történik. A szerződéses rendszer mindenkép— Az 1968-ban összesen több mint 4 milliárd forintot fordítunk kutatásra. Ennek az összegnek a kétharmadával a vállalatok rendelkeznek, természetes azonban, hogy az országban folyó egész kutatási tevékenység szervezése nem hárulhat a vállalatokra,vannak olyan kutatási témák, amelyek túlterjednek a vállalatok lehetőségein. Az ilyen iellegű kutatásokat egy-egy gazdasági ágazat körén beiül az illetékes minisztérium, több ágazatot érintő kérdésben pedig az OMFR szervezi, hangolja össze és finanszírozza. — A magyar tudósok a társadalom- és természettudományok számos területén jelentős eredményeket értek el. Méltán lehetünk büszkék tudósaink, mflszakiidnk nemetrvszer világszerte h elismert eredményeim, pen előnyös lesz. A vállalat nyilván csak olyan kutatást fog megrendelni, amiből gyors gazdasági eredményi vár. A kutatóintézet is csak akkor lesz hajlandó szerződés- kötésre. ha ebből maga is gazdasági előnyt remélhet. s biztosan számíthatunk a jövőben is alkotókészségükre, munkaszeretetükre a szocialista építés minden területén. Befejezésül hangoztatta, a tudomány, a kutatás eredményeinek gyakorlati hasznosítása az e^ész *ársadalom jólétének emelkedését segíti elő.A költségvetésben a tudomány, a kutatás fejlesztésére előirányzott összegek ennek minden lehetősegét biztosítják, ezért a költségvetést elfogadom. Számos képviselő szólalt fel a továbbiakban, seajd szünet következett. Szünet után Kállai Gyula elnökletével folytatódott a tanácskozás. Kállai Gyula bejelentette, hogy az 1968. évi költségvetésről szóló törvényjavaslathoz több képviselő nem jelentkezett felszólalásra. A vitát berekesztette, s megadta a szót Vályi Péter pénzügyminiszternek. Üaggyar tudósok világszerte elismert eredményei Vályi Péter költségvetési zárszava A pénzügyminiszter bevezetőben hangoztatta, hogy a vitában rendkívül sok érdekes, hasznos, az ország életének szinte minden területét érintő észrevétel, kritikai megjegyzés hangzott el. Megelégedéssel nyugtázta, hogy a képviselők helyesnek, reálisnak tekintik az 1968. évi költség- vetés tervezetéit, a jövő évi népgazdasági tervet, s helyesnek, reálisnak tartják a kormány gazdaság- politikájának vonalát is. A vita másik általános konklúziójaként szűrte' le a pénzügyminiszter, hogy a képviselők egyöntetűen helyeslik a gazdaságirányítás reformját. Optimizmus, ne- kigyűrkőzés — így jellemezte Vályi Péter a légkört, amely áthatotta a költségvetési vitát. Mint mondotta, ugyanez a hangulat jellemzi az ország dolgozóinak túlnyomó többségét is. Teljes volt az egyetértés abban is — s ez csaknem valamennyi hozzászólásból kicsendült —, hogy a gazdaságirányítás reformja ígéretes, jó dolog, de az ország népe azt várja, hogy a kormány tartsa kezében a gyeplőt, egész gazdálkodásunkban pedig „vigyázzunk a pénzmagra”. Egyre több község a várossá válás útján balad — Jómagam azok mellé állok, akik nem tartanak a kultúra kommercializálódá- sának veszélyétől, akik úgy ■vélik, hogy a párt és a kormány elvi alapokon nyugvó művelődéspolitikája a jövőben sem enged teret a seké- lyes, tömegízlóst rontó, az ideológiaialag káros műveknek. Nagyon fonta« hogy megőrizzük kulturális életünk pezsgését, sokszínűségét, s gondoskodjunk arról 1— a jelentkező sokféle igényt színvonalas alkotások elégítsék ki. Meggyőződésem, hogy a költségvetés elő'rányzatai e törekvéseket alátámasztják. Kitért a pénzügyminiszter arra, hogy a vitában sok szó esett a televízióról, a népművelés egyik legfontosabb eszközéről. Hangortatta. hoffv a tv számára a költségvetés kielégítő mértékben biztosítja a szükséges anyag'ajfat. — A kormány nevében kijelenthetem, hogy elfogadjuk azokat a módosító javaslatokat, amelyek a kulturális terület több pénzügyi ellátását szolgálják — mondta Vályi Péter, majd az egészségügyi ellátással kapcsolatos észrevételekre válaszolt. Kijelentette, hogy a maga részé-ől elfogadhatónak tartja azokat a javaslatokat, amelyek a szoc'ális és egészségügy; bizottság részéről hangzottak el, s amelyeket a terv- és költségvetési bizottság megerősített. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy bőven akad tennivaló egészségügyi vonalon is a munka gazdaságosabbá, céltudatosabbá. szervezettebbé tételében. — Több felszólaló kitért — általánosságban és konkrét példák kaocsán is — a tanácsok. elsősorban a megyei tanácsok központi alapokka’ való ellátására. Egyetértek azokkal, akik sürget k. hogy a kormány dolgozza ki a tanácsok több évre szóló fejlesztési támogatásának és általában költségvetési támogatásának programját. Az idei év végén ez még azért nem történt, illetvp történik meg. mert a kormány külön kíván foglalkozni az 1969— 1970-es évek beruházási elő- iránvzatával és ezektől az előirányzatoktól nem választhatók el a tanácsok fe’leszté- sével kapcsola'os felada‘ok, az em’íiett program 1908 közepére elkészül, s a tanácsok akkor megismerik majd a pontosabb meghatározó*! pénzügyi elő- » irányzatokat, amelyek alapján már körültekintően tervezhetnek az ötéves terv hátralevő időszakára. Válaszának következő részében Pest megye és a főváros helyzetével foglalkozott Vályi Péter. Különleges helyzetben van a több: megyékkel szemben Pest megye: magában foglalja a fővárost is. Igazuk van azoknak, akik úgy vélekednek, hogy Budapest gondjait, terveit a Pest megyeiektől függetlenül kell kezelni. A főváros szépítésére eddig is tekintélyes ösz- szegeket juttattunk a költségvetésből. — a következő időszakban Budapest kommunális ellátásának javítása és a lakásépítés gyorsítása szerepel a legfontosabb teendők között. Mindamellett ezek a feladatok nem szoríthatják háttérbe a Pest megyeiek jogos igényeinek figyelembe vételét — Örvendetes tény, hogy egyre több olyan községet említhetünk, amely már messze előrehaladt a várossá válás útján. Amennyiben az érintett megyék, illetve ezek a községek meg tud'ák majd teremteni a megfelelő pénzügyi alapot a városi rangra emelkedéshez, nem gördítünk akadályt a „felsőbb osztályba léphet” minősítés eléAz alapanyagárakkal kapcsolatban elhangzott képviselői felszólalásra reflektálva hangoztatta: a nyereség- adóztatás mértékének megállapításakor az alapanyagokat előállító vállalatok külön elbírálásban részesülnek. Például a bérek növelésire fordítható nyereségrészt nagyobb összegben határozzák meg, ezenkívül az átlagosnál nagyobb amortizációs hányad marad e vállalatoknál a fej" lesztfsi alap k'egészítésére. * Közölte a miniszter: azt a kérést, hogy a tsz bekötő utak építésére előirányzott összeget harmincmillió forinttal növeljék. Befejezésül a pénzügyminiszter köszönetét mondott az elhangzott észrevételekért, javaslatokért, s kérte az or- sziggy ülést, hogy a terv- és költs:'gvetési bizottság által előterjesztett m >dosí U'sokkai a törvényjavaslatot fogadja el. A pénzügyminiszter válaszának elhangzása után az elnök elrendelte a szavazást az 1968. évi költségvetés törvényjavaslata felett. Az országgyűlés egyhangúlag megszavazta s ezzel törvényerővé emelte az 1968 évi költség- vetést. Az országgyűlés Kállai Gyula zárszavával ért véget (MIT MmMMfh3 1967, december 23., szombat
