Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-22 / 302. szám
mAG rso let Arjai, egyesüljetek: AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XVllL évfolyam, 302. szám ARA: S0 FILLÉR 1967. december 22., péntek A „remeie" bűmajstroma ★ Meghalt a kétszívn ember ★ Te'jes rádió- és fv-miisor ★ Befutott az első villamos mozdony Záhonyba ★ A villa ni csatar Tanácskozik az országgyűlés „1968-tól nagyon fontos szerepet kap a vállalati nyereség kategóriája" — „Bizakodva nézhetünk a jövő esztendő elé" Fodor Istvánné, Heves megyei képviselő felszólalása '■ Csütörtökön délelőtt az 1968. évi költségvetési törvényjavaslat vitájával folytatta munkáját az országgyűlés. Ni hány perccel tíz óra után kezdte meg munkáját a legfőbb törvényhozó testület. Részt vett a tanácskozáson Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke. Apró Antal, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban a magyarországi diplomáciai képviseletek számos képviselője foglalt helyet. Kállai Gyula elnök a költségvetés tervezetének csütörtöki vitájában elsőként Ifyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkáráRezső beszéde Nyers Rezső felszólalása. í (Eozsán Endre felvétele) Siüílesebb toroí on^ilünk a Tstllalatok közötti ycr^nyiifk A kis és közép méretű gazdaság?! tevékenység? szerepe fogóbb és pontosabb mutatója n.ncs a termelékenységnek és a társadalmi hasznosságnak; csak ezzel lehet együttesen mérni mindkettőt. S minthogy sohasem félünk az igazságot felismerni, nem félhetünk a gyakor.atban alkalmazni sem. És ne féljen senki attól, hogy ezzel jottányit is közeledünk a kapitalizmus lényegéhez. A formák közeledése nem azonos a tartalom közeledésével. A tőkés társadalomban a nyereség a cél, nálunk pedig az eszköz szerepét játssza. Ott a nyereség magán-kisajátításra kerül, nálunk pedig „társadat- masított”. Sohasem vehetik el tehát egyének, mindig valamely közösségé. A következő három évben a vállalatok nyereségének minden 100. forintjából átlag 60 forintot az ál’am, vagy a tanács használ fel társadalmi célra átlagosan 25 forint a vá',a1at''k fei'e«/Tá«i alapját bővíti, átlagosan 15 formt pedig a do1gozáv részesedése. Az utolsó fillérin közérdekű tehát a felhasználás. nyét? Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ez a két folyamat nem hatálytalanítja egymást. A koncentrált nagyüzemnek nem szükségképpeni velejárója a piaci mo- monopolhelyzet. A szocialista államnak még saját vállalatával szemben is mindig fenn kell tartania a jogot, belső eszközökkel, vagy import révén versenyt teremtsenek számára. Bizonyos esetekben már eddig Is éltünk ezzel a lehetőséggel. s a tapasztalatok jók. A Ganz-MÁVAG-ot például csak jó irányba ösztönzi, hogy a MÄV külföldről is importál mozdonyokat, a szerszámgépgyártó vállalatokat jobb munkára serkenti a szerszámgéo-imoort, a MA- LÉV-et a külföldi társaságok jelenléte és versenye. ®ak adta meg a szót. Nyers T X jövő évi költségvetési Javaslat a központi tervezés hazai fejlődéséről tanúskodj^. Kedvező tünet, hogy a korábbi évektől eltérően, az új év kezdetére már jóváhagyott költségvetése lesz az államnak, s ez lehetővé teszi a központi és helyi szervek jobb felkészülését A Magyar Szocialista Munkáspárt részéröl mind a költségvetés, mind a kormány jövő évi terveit támogatjuk, mert az a véleményünk, hogy megfelelnek az ország helyzetének, eleget tesznek a fő politikai követelményeknek. Helyeseljük, hogy a gazdasági növekedés jelentős ütemben folytatódik. Ügy látjuk, hogy a közérdekű társadalmi intézmények jó munkájához adottak a gazdasági feltételek. Az egész népgazdaság helyzetét a folyamatosság és a fejlődés jellemzi. Mindez biztonságossá teszi, sőt szerény mértékben javítja a dolgozó tömegek élet- körülményeit. Ugyanakkor a kormány az új gazdaság! mechanizmus életbe léptetésével működésbe hozza azokat a gazdasági hajtóerőket, melyek a gyorsabb műszaki- technikai haladást, a nagyobb termelékenységet és jövedelmezőséget ösztönzik. B* * döntés országunk jövője szempontjából életbevágó fontosságú, és kifejezi a munkásság, a parasztsá" és minden dolgozó ember érdekét. Megfelel tehát annak a politikának, amelyet mi. magyar kommunisták a nép érdekében állónak tartunk. Mindezek alapján úgy érezzük, a terv és a költségvetés megvalósítása közérdek, tehát indokolt, hogy _ az országgyűlés igennel szavazzon és támogassa a kormány politikáját. A költségvetés bevételi és kiadási előirányzatait véleményem szerint gondosan, reálisan készítették el a kormányszervek. Kérdés persze, hogy elkerülhetetlen-e a költségvetési mérleg hiánja, a hiány elfogadásával nem nyitunk-e utat az állami túlköltekezés veszélyének? A lehetőségek számbavétele azt mutatja, hogy a hiányt tudomásul kell vennünk. A bevételek további növelése reálisan nem tervezhető. Csak úpv szobád Iha^^^k a hiánytól, ha a közérdekű állami kiadásokat tovább csökkentenénk, vállalva, rogy az állami szolgálat egyik-másik ága „kissé bicegve” tehet csak eleget az állampolgárokkal szembeni kötelezettségeinek. Nem helyes azonban ilyen erőszakolt megoldásokhoz nyúlnunk, mert nem vagyunk rákényszerítve. A tervezett hiány alig több. mint az ösz- szes bevétel egy százaléka. Nincs okunk tehát arra, hogy megijedjünk a költség- vetési hiánytól, de minden okunk meevan arra, hogy komoly jelzésnek tekintsük. Ha az országgyűlési módosítások nem változtatják meg lényegesen a hiány javasolt nagyságrendjét, — a változtatást százmilliós nagyságrendben látom lehetségesnek, — az ország pénz- ^ ügyi egyensúlya kielégítő lesz ’ és bizonyosak lehetünk abban, hogy semmiféle indokolatlan túlköltekezéshez nem nyújtunk menlevelei. A deficit nagyságrendjének növelését viszont nem helyeselnénk. Az állami takai ékosság elve ezután is fontos marad a politikai követelmények között. Két jelzőt azonban gondolatban mindig hozzá kell riasztanunk a takarékosság sokat emlegetett fogalmához. Az egyik az. hogy érdemi, a másik, hogy ésszerű legyen. Vagyis ne vezessen látszatrendszabályokhoz, ne növelje a bürokráciát és semmiképpen se nehezítse a tömegek életét. A dolgozó emberek, szociális, egészségügy i ellátására, az oktatási és kulturális célokra szánt kiadások nem csökkenthetők, sőt a lehetőségekhez képest fokozatosan bővítendők. A honvédelmi és közrendvédelmi kiadások szintén szükségesek és szorosan behatárolják. Most állami szinten lényegében egyetlen kiadási tétel nyújt érdemi lehetőséget a megtakarításra, mégpedig a központi államigazgatás költség-előirányzata. A kormány él is ezzel a lehetőséggel, az államigazgatás létszámát több ezer fővel, a központi igazgatási kiadásokat több millió forinttal csökkenti. Előrelátható azonban, hogv hosszú távon az ésszerű állami gazdálkodást nem csupán a kiadások mérésével valósítjuk meg. hanem főként a tervező, a termelő és n forgalmi vállalatok gazdasági hatékonyAz állami vállalatok átlagos nyeresége a jövő évi terv szerint 100 forint befektetésre vetítve 7,5 forint. A gazdasági vezetőket és a dolgozó kollektívákat buzdítanunk kell arra, hogy évről évre jó gazdasági teljesítménnyel — sohasem az adott helyzettel visszaélve — növeljék a nyereséghányadot. Társadalmunk érdeke azt kívánja, hogy a jövedelmezőség szintje fokozatosan emelkedjen. Ebből következik, hogy a gazdasági vezetők elé állami követelményként kell állítanunk a jövedelmezőséget. A párt- és a szakszervezetek pedig segítsék e követelmény teljesítésében a vezetést, egyúttal érvényesítsék a szükséges társadalmi kontrollt Fel kell ismernünk továbbá, hogy a gyorsabb műszaki haladást, a nagyobb gazdasági hatékonyságot —, ha azt akarjuk, hogy ebből a fogyasztóknak is előnye származzék — csak úgy érhetjük el, hogy szélesebb teret engedünk a vállalatok közötti versenynek. Tekintve, hogy hazánkban nincs létjogosultsága a tőkés értelemben vett piacnak, hanem szocialista szabályozott piacról lehet szó. itt a verseny kereteit és feltételeit végső fokon az állam szabályozza. Mindez azonban nem annyit jelent, hogy érdemi verseny helyett csak formális versenyt akarnánk. IgenJs érdemi versenyt kell elősegítenünk A gazdasági verseny kérlelhetetlenül, következetesen és lehet mondani, tárgyilagossá osztályozza a vállala Újságának. jövedelmezőségének növelésével. Ezért tulajdoníthatunk nagy jelentőséget a gazdasági reformoknak, mert az új gazdasági mechanizmus — sok más mellett, — ezzel az ösztönzéssel is segíti majd politikai törekvéseinket. Gazdaságát eszközeink sorában 1968-tól nagyon fontos szerepet kap a vállalati nyereség kategóriája, ' mint gazdasági mérce és ösz- tönző.A nyereségnek szerepe lesz a társadalom összjövedelmének elosztásában, a társadalom beruházási alapjának, a dolgozók összkere- setének megoszlásában. Nem lesz egyedüli döntő szerepe, nem válik tehát mindenhatóvá, mint a kapitalizmusban, de kétségtelenül a gazdasági hatékonyság legfontosabb mérőeszköze lesz, nagv hatása lesz a gazdasási cselekvésre. Fz tagad- hatat’en változást jelent eddigi nézeteinkhez és gyakorlatunkhoz képest. he kell látnunk, hogy a nyereségnél átkát hasznosság és verseny- képesség szempontjából. Erre az objektív mércére szükség van és szükség lesz az állami gazdaságirányításnak a helyes fejlesztési politika kidolgozásához És szüksége van azért is, hogy jól informálódjon, szabályozó szerepét jól lássa el. Igaz. hogy a mi rendszerünkben a vállalatok sorsa felett sohasem dön-t végérvényesen; a verseny. vagy a piac. Mindig ott lesz végső fórumnak a szocialista állam, amely a gazdasági és politikai érdekeket egyezteti. Azt a kérdést is feltettük magunknak, hogy vajon, ha polgárjogot biztosítunk a szocialista tervgazdálkodásban a versenynek, nem keresztezzük-e a termelőerők koncentrálódásának gazdasági törvéA kis- és középméretű gazdasági szervezetek esetében sokkal nagyobb a verseny lehetősége, s ennek még fokozottabb teret kell nyújtani a gazdaságirányítás eszközeivel. Szakítani keli azzal a központi szervekben bizony nem ritka felfogással, hogy a kis és közép méretű gazdasági tevékenység általában a fejletlenség jele. Megfigyelhető hogy a gazdaság egy részében mindig újratermelődik a kis- és középméretű gazdasági tevékenység szükségessége, sót olyan új szükségletek is keletkeznek, amiket kis- és középméretű szervezetben lehet a legjobban kielégíteni. Ez a jelenség a koncentrációs folyamat járuléka, szinte szerves tartozéka, ami tapasztalatilag igazolható és amit bűn lenne figyelmen kívül hagyni. Hazánkban az ioar, a mezőgazdaság és a ke-eskede- Iem területén fonttá kiegészítő szerepük, a szó1 "ásatásban pedig ezután is fő szerepük le'z a kis- és középüzemeknek. Alkalmasnak tekinthetjük-e a mai vállalati szervezeteket a nagyobb és érdemibb versenyre? Véleményem szerint (Folytatás a 2. oldalon)
