Heves Megyei Népújság, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-17 / 298. szám
F elhívott telefonon egy asszony. Családi karcsontokra hivatkozott. Izgatottan könyörgő tt. bizonyára fontos oka lehet a találkozásunkra. Jó, elmegyek az általa megjelölt presszóba, a pályaudvar közelébe. Hogy ismerjük meg egymást? A kávéfözőnő majd eligazít. Előbb érkeztem, he kellett mutatkoznom a kávéfőzőnőnek. Pár perc múlva felém irányította a piros kabátos, húsos, két tömött sporttáskás „rokont”. Az egyik táskából rögtön kiemelt egy vastág kötetet, egy múlt századbeli lap évfolyamát, melynek bekötő táblája .belső oldalán régimódi írás igazolta, hogy ezt áz irodalmi terméket anyám nagyanyai bátyja ajándékozta a piros kabátos nagyapjának. Innen a rokonság. Elfogadtam. Most már könnyen elmélyítette: szüleim gyakran nyaraltak az ő szüleinél abban a gömöri faluban, ahol anyámnak rokonai éltek. Apám az ő apját Janikémnak nevezte: „Janikám, írósvajat kérek”. Mire Janikám azt felelte: „Röpülj magadnak”. Fehér kötényt adott apáim a. alá anyámmal felváltva megkö- pülte és megette az írósvajat. azután a fűbe Keveredett. Később felkelt és megírta, ott náluk, a legszebb regényét. Apám szerette íz írósvajat, a fűbeheveredés is elképzelhető, halljuk az adomát. Nincs, a történetnek vége! Ebből akar regényt írni apámról. Férjének uavanis csekély a fizetése, három nagylányuk van. neki is jövedelem után kell néznie. Az írásra érez tehetséget. már nem kezdő. m:ntát hozott az eddigi eredményéből. Egyik műve egy külföldi orvosról és nejéről szól. akikkel ő vásárlás közben kötött életre szóló barátságot, a másik Munkácsy Miháiyról ás csodálatos karrier jérő1. Mindkét cikk külföldön ielenik majd meg. hiszen ő csaa férjhez jött Magyarországra, önálló üzlettulajdonos volt — Értem, kereskedő. — Bizony, egész ötvenegyig. Vsgontételekben dolgoztam. Mikor a forint beállt, almát hoztunk Gömör- ből. Fillérekért vettem és ötszörös áron adtam el. Űj forintért! ' Családi házat vettünk és használt kocsit egy teniszbajnoktól. Istenem, akkoriban fillérekért mindenhez hozzá lehetett jutni. — És rnost^ — Most Skodánk van. — Mibői? Mit csmál a férje? — Kereskedő. Kitanulta a villanyszerelő szakmát az ötvenes évek elején, de nem bírta a strapát az állami vállalatnál. — Ma mennyit keres? — Semmit, csak az a kis hazai anyámtól. Most is olyan hízót nevel nemünk, ha áthozom, elég lesz egy évre. — A Skodát is tőle kapta? — Az ő révén Tőle nem, mert neki csak az a kis öregségi segélye van. De mikor meghalt az apám. az örökségemből építettük a balato- toni nyaralót. — Ügyes. — Igen, én ügyes vagyok. És energikus! Ma is fél mázsa birsalmából sajtot főztem. Belevágtam hárem kiló diót. Jönnek az ismerősök, hoznak áfonyát, meg somot, szörpöt főzök belőle, akarom mondani. leltvárt. Nagy munka, de megéri, bármilyen mennyiségben el lehet adni. — Mindenből pénzt csinál. — Mindenből. Akkora kertem van, mint ez a presszó. Száz tő rózsám van benne, kétforintjával árultam nyáron a szálját. Most giadió- lusz-hagymát árulok, gyönyörű a gladiólúszom, vesz k, mint a cukrot A begóniát tegnap kiszedtem, cserépbe raktam, majd mind eladom. Ismerősöknek, iskoláknak. Én mindent el tudok adni. Ma is eladtam egy szomszéd zöldségét az üzemi étkezdében. — Mennyit keresett rajta? — Higgye el. sokszor a barátság a legjobb üzlet. A szívesség. Mondom a lányoknak, menjetek, vegyetek jeködött a műhelyben, a feleségének, munkatárséinak szomszédainak is megmutatta, hogy azok is megcsodálják és azután leült, mert valsm' új dolog jutott az eszébe. Magát a munkát élvezte, a százféle elgondolás megvalósítását Megjárja ha a gyilkosok durva, korlátolt, piszkos emberek. A bírónak akkor egyszerű a dolga: megszünteti a földön az atavizmust. De hogyan maradjon egy ilyen szekrény gazda nélkül... Ez valahogy gonosz és értelmetlen... A tüdővészes embert azért lökték ki az ablakon, m:vel az ablakpárkányon ült. Ha a szoba m'sik végében tartózkodik, nem vonszolták volna oda az ablakhoz. P Jlanátnvi felindulásban történt... * Nem tudták legvűmi undorukat a részeg megdöbbentően ocsmánv v'selkedésével szemben. Nem. ez nem a részegség következménye volt. Akkor uralkodtak volna magukon. Itt más történt. Itt a halott akart valakit magával rántani .. Minden életben maradót gyűlölt... Ez a halál acsarkcdása volt az élet ellen. S a élet megdühődött. A bíró altatót vett be De nem bírt e’alydni. Nem aludt el, mert nem tudta, hogy ő maga mit tett volna az esetben... A gyilkosságért sz'gorú büntetés iá.r... Mé" szigorúbb egv véd*e!em, gvön”e etnher meggyilkolásáért... És még ennél is sz gorúbb, példás ít ’’etet akarnak hozni. .. De szabad-e egyetlen tettnek — egy pillanatnyi, hirtelen tettnek — eav életre kihatnia... H'szen ezek értékes emberek ^rt’kes életek... Igen, szabad' Mit je’ént az, hogy értékesek? A meggyilkolt számára is értékes volt az élet. < És szabad-e k'vételezni emberekkel azért, ment valamiben különbek valahol szükség van rájuk— A gyilkosokat a eviikosc"tg-irt e’ kell ft/vl-j. 'r,réormín. K'"*,ö"v'-n nem. létedet izaz'á®. Nem szabad egy és ugyanazon tettért az egyik embert' így. a más'kat másképpen megbüntetni. Ezt senk' sem he’veszlhoti. Fz meo'nmtná a tösvénybe vetett h'tet. éz ' igázságszo’gáltatást önbíráskodássá, önkénnyé változtatná. De m'ssem. az i "a zsá «szolgáltatás nem malomkő nme’y mindm-t egyformán őröl meg... különböző embereket kü- lönfáinkéopen 'kell megítélni... Csak így érvényesülhet az nr A bíró e’vre vitatkozott önmagával. Egész éiini forgolódott ágyában, és nem tudta, hogyan ítélje szabadságvesztésre a ovi’kost úgy, hogy ugyaniakkor a szekrény se veszítse el a gazdáját... Ha a bíró km’ussza mázát, és frissen vidám h"ngnla+ban ébred, megszokott, hagyományos lett volna az ítélet is. M Ingyet a meccsre, milyen 16 lesz készre várni a külföldieket. Meghálálják. Csak érteni kell hozzá... — mosolyog. — A határon jön a magyar finánc. Már mindet ismerem, ők is engem Kérdi, mi van a szatyorban? Tessék, zöldpaprika, gyönyörű, azt Gö- mörben nagyon szeretik. És alatta? Ott is paprika. No igen. pirospaprika öt kiló erős. Kicsit sok, azt mondja a vámos. Kérem szépen, az én rokonaim rögtön, azt kérdezik. paprikát hoztál? De milyen kicsinyes vámos, három kilót kivett a szatyorból. És minden csomagomat feltúrta. Hogy ez több a megengedett kiviteli értéknél. Ilyen balszerencse ért, szinte az egész fuvaromat be kellett rakni egy nagy oaoírzsákba. visszafelé megkaptam és szégyenszemre hazahoztam. — Nem olyan nagy a vám, miért nem fizette ki? —. Én? Vámot elvből nem fizetek. Kocsin egyszerűbb, azt meg lehet pakolni, de még megyünk idén a disznóért, hát nem akartam kockáztatni. így viszont hozni se igen tudtam most semmit. Vannak ilyen kockázatok, azért gondoltam, hogy mégis csak könnyebb lesz írni. Igazán nem olyan nagy dolog magának, melyik újságba tudná betenni a regényemet? — Egyikbe se. Hány kész regénye van? — Nekem? Még nincs, csak nem dolgozom valamin, mielőtt piacot teremtek neki? Beszéljünk magyarul, mit kár érte, ha lediktálom a papája gömöri kapcsolatait? Van egy öreg ismerős néni, 5 is találkozott vele néha, majd én kikérdezem. Pár üveg hecserli lekvárral beéri. — Miért? — Hát az adatszolgáltatásért. Azt tudom, az a legfontosabb. No, lesz üzlet, vagy nem? Van magának családja? Az ember mindent tegyen meg a családjáért. — A lányai is ilyen ügyesek? • — Majd lesznek. Még hiányzk nekik a gyakorlat. Gyakorlat kell és jó barátok. Isten segedelmével. Én kérem, a külvilágban, materiális vagyok, ahogy az ma kell, de a gyermekeimet valláserkölcsi nevelésben részesítem. Otthon fáradhatatlan családanya vagyok. Tudnék szerezni extra minőségű diót, és bárm lyen színű kordbársonyt. Érdekli? Bármit, decemberben kocsival megyek a disznómért. — Mindenkivel ilyen nyíltan beszél az üzletről? — Látja, a bizalom fontos. Az ősz’nteség. Nyílt kártyával játszom. Különben is, egy rokonban, pláne kollégában ne bíznék? — Hol vagyunk mi kollégák? — Hát, az irodalom! Nevettem. Megsértődött. dobolni kezdett az asztalon. Most, sajnos, dolgom van, de pénteken újra bejövök a városba. Addig gondolkozzon az ajánlatomon, nem bánja meg. K itette a szűrömet, de ő maradt. Bizonyára még mással is volt tárgyalása a presszóban. Mohácsi Regős Ferenc: ÉNEKLŐ LÁNYOK TÉNAGYSÁNDOR: A csúnyán csikorgó műhely-kaput felnyitja a hétfős virradat. Vas-állkapoccsal roppantó satuk már lesik: mibe harapjanak. A gombokat a kaprso’ófálon csil’agoknak képzeli a szem; álmos még; hunyorgó; s a szorgalom is tűnöd ti izmokban pihen. S egy gombnyomás! csak egy pillanat! Felkatían minden zsibbadás, sze’íd motorok röppennek, ébresztgetik a közönybe olvasztott vasat. S a kéz, az ember klnyá’ó keze; mintha már parancsot intene. ANTALFY ISTVÁN; A partraszállás öröme Eloszlott hát a nap, mint halott ember adóssága, de kókler csillagok viszik át a holnapba hogy az új örökös törlesszen valamit belőle. A fák és a vizek köz* bújt meg a kőből született béka. hogy az ember útját mutassa. Jó volt a partraszállás öröme, fegyvertelen, rabszolgák nélkül, önmagam gálvarabságáhan. s hogy a leszálló napnak bíborán szélnek eresszem a ha’ókat. egyedül ússzam át az óceánt! den vitát kirekesztett és megoldott volna a börtön. Az álom megnyugtatta volna a lelkiismeretűt.. Ha a bíró kip’heni magát, gondolkozhatott volna a maga módján, de úgy ítélt volna mint a többiek ... A gyógyító álom egészséges, ésszerű ítéletet hozott volna.. De az álmatlanság k'zárta a mindennapok józanságát. A bíró által kialakított történet vége mindenkit megdöbbentett. Annyira elképesztette az embereket, hogy nem is tudták, tapsoljanak-e vagy méltatlankodjanak. Az ítélet szerint két ember olyan szörnyű tettet követett el, hogy nem lehetnek többé boldogok, és ezért nem adatik meg nek’k a l"he‘.őség f”ra. h~*v b-'nrket a szokásos büntetéssel vezekeljék le. Az ítélet nem engedd, hogy könnyítsenek a lelki'sme-etükön abban a hamis tudatban, hogy a jóvátehetetlent börtönbüntetéssel jóvátehetik. Művelt, értelmes gondolkozó emberekről van szó, éppen ezért különösen súlvos a bűnük. Tehát a kínok legkeservesebbjére ítéltetnek: a lelkiismeret-fúrdalásra... Az ítélet kö'elezi a vádlottakat, hogy a megölt férfi gyermekeit tizennyolc éves korukig tartsák el, és úgy gondoskodjanak róluk hogy a gyermekek ne érezzék árvaságukat, sem egészségileg, sem a tanulásban sem a sz árakozásban. A vádlottaknak arra kell gyermeke'két nevelniük, hogy testvérnek érezzék á megölt férfi gyermeket... A kihirdetett ítélet másolatát fel kell függeszteni fekete keretben az elítéltek ágya fölé, nyomasztó, önök em’ékez’etőül... A vádlottak az ítélet sT’W’ét nem vehetik le a falról nvrdaddig amíg gyermeke'k m~g nem tanulnak olvasni. Az ítélet emlékeztet' a meeö't férfi feleségét arra, hogy gyermekeinek sorsa ezentúl közös az elítéltek gyermekednek sorsával, és ezért felszólítja az asszonvt. hogy fojtja el szívében a gyűlöletek Az asszonynak meg kell "erősítenie magát abban a meggyőződéiben hogy az élőkkel kötött szövetség nem árulás a halottal szemben. Az emberek először megdermedtek. Maid szétoszolva, megjött a hangúik. B'zonyta'anu] és szűkszavúan beszéltek. — Hát ez aztán ítélet...! — Megöltek egy embert, és most élik világukat.*. — Másokat ilyesmiért agyonlőnek... — Ne beszéli így! Hiszen nem rablók és nem gonosztevők. N em azért ölték meg mert... — Hát. nek' mindegy, hogy ezért, vagy azért... Már nem él ez a lényeg. — Hát szerinted m't kellett volna? Az árvák számát szaporítani? — Miért árvákat? Be kellett volna őket csukni... — De minek? H'szen többé nem ölnek nv^g senkit... — Tehát aki nem való semmire, azt k' kell dobni az ablakon? Az első alkalommal úgyis megbocsátják... — Hogyhogy megbocsátják!? Arra ítélték, hogy kínlódjanak — És ha nincs kedvük kínlódni?!! — Nem tőlük függ. önmaguk elől sehova sem menekülhetnek. Az ítélet az éiszakákra szól! — Hogyhogy az éjszakákra? — Hát ű<rv. Hogy ne tudjanak tőle aludni, sem az ágyukból elmenekülni... A bíró történetét, bár az, esküdteket meggyőze, a szerkesztő nem helyeselte. Más szóval — az ítéletet a legfelsőbb bíróság megváltoztatta. Ezen a bíróságon vrftek rósz1 nők, a szabályok szerint cse’ebed’ek, a kénze!”« csapongóét az iaazséesWzáltatásban ha'latlan, megbocsáthatatlan dolognak tartották. De a bírót etérte a rágalom h'iláms. és szenvedői vasén küzdeni kezdett e szokatlan ügy é’-deVéh*,-. ame’vhoz most már bgcsöi°tét séytő híresztelések 's fűződtek... A m'g"áz- kódtatás arra késztette, hogy futkosson, írjon, közbenjárjon... — Az írók mmdjn mpghnrsáto*fáv p bűnöket. mem-édték a bűnözőket — mondta neki a legfelsőbb bírósá« emák tavi». — Az egész iroda’omtö-tá-'et ez* mutat’a... De a bíráskodásban nincs helve a kísérletezésnek, túlzó szertelenségnek, ho'mt űiftáse.Vnak... Az if'ú bíró azt bizonvga'ta, hóm* errVroV «őrséről a gyakorlat* kdveikeznrmveket. a jó útra térő, iehotrt®i5*§£ mérlegelve kell döntőn'... Vál*’g erősíthette, h -gy a bön- 1 e ő törvénvkönwbe fel kel' ve-mi azt a büntetést, amely szerint a bűnöst lelkiismeret-fúrdalásra ítélik! A legfelsőbb bíróság tagja meghallgatta a fiatal bírót, és így szólt: — Megában. ú«v látom, írói szenvedély lobog! Hát akkor űzze a szenvedélyét!... Többszöri perdöntő után a vádlottéira* h-romév' börtönre ítélték, és az itÄ’e‘et fe1f0g«r-«ztett*5fc Vég**i is szabadlábon hagyok őket. fe’rrertve attó' a kö*oie«égtől *s hogy az íté’etnt fekete keiben az ágvvk fölé f;5o-p««zék... Az első. szabados, különc. ér+’*itiePeo ítélet halál oá* vesztette... Pedig valóban mégsem szűnt meg. n°m t’"n* e' nvomt-dnnul, hanem titokzatos módon hatni kezdet. KOlörbrm Gálja nem sza'ndt vo'ns <3zer«ei fe’esó-o n«.ro hozott volna neki csők''’*döf. V'i-tor fa n»m k’abálta- volna neki: ..No ki b~ntrit*z K'csoda? Mondd men'” Tehát a bíró, ha most nem is bíráskodik már nem is hozott olyan rossz ítéletet... (Kari* vára ’ fordítása) A szovjet írók út el*-*-'léseit tartalmazó, KetteO a lámpa alatt című kötetből.
