Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-07 / 263. szám

^egint béke és nyugalom lett a világon. Tragikus veszteségek és megpróbáltatások, a Nagy „j Honvédő Háború győzelme fjjjj[ után a szocialista építés al- kotó ideje következett. A fegy­vereket szerszámokra cserélték. A Baiti-tem- ger partjaitól a Csendes-óceánig a történetem munkaruhát öltött. S a csataterekéin aratott győzelmek után a Szovjetunió népei üzemek­ben, laboratóriumokban és kutatóintézetek­ben bizonyították, hogy készségük, tehetségük, kitartásuk, történelmi érzékük, hősiességük világraszóló alkotásokra képes. A szovjethatalom első éveiben látott nap­világot Lenin híres megfogalmazásaa: „A kom­munizmus = szovjethatalom, plusz az egész ország villamosítása”. Mind a mai napig a villamosítás az egyik legfontosabb gazdasági feladat. Azóta, hogy a Leningrádhoz közeli, a volhovi vízi erőmű megépült, a szocialista erőműveik egész sorát hozták létre. A háború előtt még csak 20 ezer kilométer áraim-ezeték drótszálai feszülteik az oszlopokon, ma pedig 300 OOO kilométer villanyvezeték hálózza be az , óriási területet, s szállít fényt a legkisebb taj- gai településekre is. A Szovjetunió fegyveres erejét megismer­hette a világ a náci Németország megsemmi­sítésével, az utóbbi évtizedekben tanúbizony­ságát adta rendkívüli gazdasági és szellemi erejének is. A nagyszerű új filmek, modern zenei alkotások, a szovjet nép kulturális, tu­dományos és műszaki győzelmei újra meg újra csodálatba ejtik a világot. Éppen tíz éve annak, hogy az első ember teremtette „csillag” felröppent az égboltozat­ra. Üj szót kellett megtanulnunk: szputnyik. Szovjet tudósok a szférák új zenéjének első dallamait komponálták: „bip... bip...” A Föld első mesterséges bolygóját — alig má- zsányi gömb volt — újabb és újabb szput- riyikok követték a kozmikus pályán. A forra­dalom negyvenegyedik évfordulóján már más­fél tonnányi hatalmas gépezet keringett a vi­lágűrben. S 1959. szeptember 14-én éjfélkor, két perccel és huszonnégy másodperccel az­után, hogy a Szpaszki tornyának harangjai el­ütötték a tizenkettőt, évezredes ágaskodás után, az ember elérte mutatóujjával a csil­lagokat. A szovjet emberek kitűzték a Hold­ra a vörös zászlót. Azt a lobogót, amellyel el­foglalták a Téli Palotát, és amelyet 1945. má­jus negyedikén a Reichstag ormára is kitű? .* tek 1961. április 15-én az ujjongó moszkvaiak tömege a Vörös téren Lenin a szeretett tanító arcképei mellett egy fiatal szovjet tiszt port­réit emelte magasba. A szovjet tiszt Jurij Gagarin volt, az első ember, áld megostro­molta az eget, s az űrrepülések egész soroza­tának lett kezdeményezője. Azt hiszem, soha nem néztek az emberek annyit az égre, mint az utóbbi tíz évben. Nagyanyám régi falvédő­jére még az volt hímezve: Porból lettünk, por­rá leszünk. Így hitték ők, az öregek. Mi másképp hisz- szüx: tegnap még porban álltunk, ma már a csillagokig emelkedőnk. Az ég része lett kontinensünknek. „Egünk hatahnas homlokát piros villanás. fogja át. Piroscsillagos villanás, az égboltra írt látomás. S a jel, amely ott láttatik. felmutat más naptájakig. . A kozmoszba vésve tele. az új jel új korszak jele". A Szovjetunió vetette meg az űrkutatás kezdetét, ismertetett meg bennünket a Hold eddig ismeretlen túlsó oldalával, és sarlós­kalapácsos emblémával elsőként szovjet ra­kéta jutott el a Venusra is. Az egek meg­rohamozásának végső sikere sem lehet másé, mint a szovjet embereké, az ő űrhajóik bo­csátkoznak majd le elsőként más bolygók fel­színére. A szocialista világrendszer nagyszerű életrajzát írja az ötvenéves szovjethatalom. Az életrajzban egy-egy fejezet a miénk is, a testvéri szocialista országoké, azoké a népeké, amelyek együtt küzdenek, egy úton haladnak. Moszkvában sokan megcsodálják most az egyik új épületet. Magasba nyúló grandiózus építmény, közös összefogásunknak is messzi­re mutató szimbóluma — a KGST-palota. Születésnapot ünnepelünk, Űj életek szü­letnek, új életeik kezdődnek, s hisszük, béké­ben és nyugalomban köszönthetjük a máso­dik 50 év múltát is. Az értelem már oly nagy eredményeket ért el, hogy nem kételkedhe­tünk végső győzelmében. Gyermekét öleli az édesanya. A gyerme­kek. kik új csillagzatok jegyében születnek, hisszük, nem fogják soha megtudni, mi a háború... P. D. V* : vi'*— , .....

Next

/
Oldalképek
Tartalom