Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-05 / 262. szám
Új üzeni a Xll-es aknánál! Ünnepi készülődés Egerben Hivatalosan a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat 10. számú gyárának gyöngyösi telepe — ez a teljes címe annak az új üzemnek, ami most kezdi el működését a XII-es aknánál. A mindennapi használatban azonban ilyen nevet nem lehet kimondani, ezért is emlegeti mindenki úgy az új üzemet Gyöngyösön: KAEV. És ez a szó — emlegetik, tökéletesen megfelel a valóságnak, mert napjában sokan és sokfelé szólnak róla. Miért? ★ Az egykori, nagynevű Xll-es akna központi épületének a földszintjét foglalja el egyelőre a KAEV. Itt sorakoznak az irodák, itt találhatjuk meg Lakatos Imrét, az üzem vezetőjét, valamint Szálai Andrást, a megbízott műszaki vezetőt. A beszélgetésünk azzal kezdődik, hogy elmondják, most még nagyon a kezdet elején tartanak. Kevés a gép, ezek is lassan érkeznek, tehát a nmnkáslétszám feltöltését nem tudják olyan ütemben végezni, mint ahogy arról az üzem idetelepítésének időszakában szó volt. Összesen 83 fizikai dolgozót foglalkoztatnak jelenleg. Ezek majdnem mindannyian a XII. aknától kerültek át ide. Közülük 24 szakmunkás. A nők száma kevés. Még csak egy műszakot szerveztek, mert többre nincs szükség. De talán nézzünk szét ax üzemben. ★ Előbb a szereidét keressük meg. A munkapadoknál kis gumiabroncsos kereket állítanak össze a dolgozók. Különböző szállító targoncákba építik be ezeket, de nem ittt Ennek a műhelynek a létszáma nyolc fő. A festők és előkészítők nagyon egyszerű eljárással, azt mondhatnánk, fürdetéssel „viszik rá” a festékréteget a fémlemezre. Két fiatalember mártogatja bele a fémlemezt az előttük levő festékkel telt kádba. Már a mozdulatuk a begyakorlottságot bizonyítja. Az egyikük pék volt eredetileg, a másikuk pedig cukrász, ha jól emlékszem, de a XH-estől jöttek át mind a ketten. — Egyelőre ez van — vonják meg a vállukat — Ezt kell csinálni. A másik helyiségben két asz- szwny törölgeti a munkadarabot — Nagyon unalmas, de hát... Majd lesz ez másként is. ★ — Mit keresnek a dolgozók most? — kérdezem Szálai Andrást. — Mindenkit azzal az órabérrel vettünk át, amit a bányánál kapott Persze, telje-1 sítménybérezékről még szó i sem lehet — Milyen az itt dolgozók j hangulata ezekben az időkben? — Mondjam azt hogy jó? Hallotta, hogyan nyilatkoztak! De hát a kezdeti nehézségeken nem tudunk egyelőre segíteni. Sokszor mondják; a teljesít meny alapján fizessük őket Azt hiszik, úgy jobban járnának. De addig, amíg a folyamatos munkaellátást nem tudjuk biztosítani, könnyelműség lenne tőlünk a teljesítménybérre áttérni. — Milyen feladatuk van erre az évre? — Összesen 1 600 000 forint értékű terméket kell szállítanunk, de a jövő évi termelésünk 13,5 millió forint lesz, ha a mostani előirányzatot véglegesítik. De azt ajánlom, hogy ezekkel a számokkal, amik a jövőre vonatkoznak, bánjunk óvatosan. Csak az a biztos, ami most van. ★ Pedig az üzem vezetői és a dolgozói is sokkal többet foglalkoznak a jövővel, mint a jelennel. Igaz, az érkező gépek beszerelését szorgalmasan csinálják, de ezt is azért, hogy mielőbb a termelőmunkát kezdhessék meg rajtuk. A jövendő nagycsarnokot is odaképzelik már a helyére, aminek megépítésére 56 milliót szánnak. Hitelt kémek rá. Nagyon szeretnék, ha ez a beruházás a következő év szeptemberére megvalósulna, ha erre az időpontra felépülne a csarnok. A létszám fejlesztése is bizonytalan még. Sokan jelentkeznek már most is felvételre, de egyelőre el kell utasítani őket. Ez a helyzet pillanatnyilag a KAEV-néL Űj üzem, sok gonddal, de sok reménységgel, amik bizonyára sorra meg is valósulnak. Mert ez a legfőbb szándékuk. (g. molnár) (Kiss Béla felv.) I ForraifaSmi hénap sredménye Hatvanban: Köze! egymillió kiló cukor terven felül- A Nagy Októbert Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére a Hatvani Cukorgyárban október 1-től forradalmi hónapot kezdeményeztek. A gyár dolgozóinak legfőbb célkitűzése az volt, hogy kiemelkedő eredményeket érjenek el az éves versenyvál látó* teljesítésében. Ezt annál is inkább akarták. mert éppen október hónapra esett az új gépek és műszerek próbája, az idei termés feldolgozásénak dandárja. Eredeti terveik szerint 2 százalékkal kellett növelni a répafeldolgozást, a Hatvani Cukorgyárban érmék 3 százalékos túlteljesítését vállalták. Kérkedés nélkül, de a jól végzett munka örömével jelentették szombation délelőtt, hogy az októberi forradalmi hónap kiemelkedő eredményeket hozott, az októbert répafeldolgozás tervét 9 százalékkal teljesítették túl. Ez azt jelenti, hogy 933 ezer kilogramm cukrot gyártottak terven felül A Hatvani Cukorgyárban elhatározták, hogy a forradalmi hónap lendületét november 7-ig megtartják. A termelékenység fokozásával, a gyártási veszteségek csökkentésével további összegekkel akarják növelni a vállalat nyereségét. A lombok védelme alatt kis csoport figyelte a szinte karnyújtásnyira húzódó vasúti sínpárt „Még három perc.” Izgalommal nézték az óra mutatóját A csöndet lépések zaja verte fel Köp, köp... A katonacsizmák szaporán a talpfákon. Nemsokára kirajzolódtak az egyenruhás alakok körvonalai. „Csak fel na fedezzék az aknákat”. Gondoláiban megismételték az akció minden mozzanatát „Hiába nem lehet .. n Szólni nem tudtak egymásnak, mert a katonák közvetlen közelükben vizsgálták a töltést. Mindenki egyre gondolt: „Az akciónak sikerülnie 3sell!” „Már csak egy perc... fél.” És a távolból először halk neszezéssel, majd egyre hangosabban és végül dübörögve, feltűnt és elszáguldott a szerelvény. A mozdony már tovarobogott amikor az első pukkanás elhangzott, utána még három. Sorban egymás után. — Sikerült! — kiáltották örömmel. — Harasó... — Tovaris Drozsefcin! — A csoport tagjai vigyázzba merevedtek, amíg a jelentés tartott. Az újonnan érkezők élén az alacsony katona állt aki az imént a vasúti síneket vizsgálta. Most mosolygott, kezet fogott mindenkivel és a tolmács fordította a szavait. „A mai gyakorlat jól sikerült. Ha így csinálják a valóságban is, akkor hamarabb vége lesz a háborúnak.” Gubán Dezső, a Kijev melletti partizániskola növendéke, fáradtan, de a iól végzett munka örömével tért nyugovóra ezen az estén. Két ember találkozott A naptár 1944. szeptemberét mutatta... partizániskola egykori rancsnoka volt... Huszonhárom évvel később fogadást adtak az Egerbe látogató partizánküldöttség tagjainak. A vendéglátók között volt Gubán Dezső, az Egri Járási Pártbizottság első titkára is. Egy ősz hajú, kissé köpcös ukrán férfi nagyon ismerősnek tűnt számára. „Honnan Drozsekin elvtárs húsz kormánykitüntetést visel. Kabátja hajtókáján fénylik a partizáncsiliag és a nemzetközi brigád emlékérme. Élete maga a történelem. Tizennyolc éves korától tagja a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Részt vett a polgárháborúban. Bugyannij első lovashadseregében küzdött a fehérekkel. Néhány évvel ismerem?” A bizonytalanság nem hagyta nyugton és szólt a szomszédoknak. Kis papírcetli kelt útra, és amikor célhoz ért, a sok kitüntetést viselő férfi felállt. Feszült pillanat következett és utána boldog ölelkezés. A fiatalosan mozgó, idősebb férfi Leontyij Petrovil Drozsenkin ezredes, a kijevi később ismét fegyvert fog, a nemzetközi brigád tagjaként hősiesen harcol Francóék ellen, a spanyol polgárháborúban. A német fasiszták ellen ' csapatokat vezényel, az ultrán fronton tünteti ki magát. 1944. májusától átadja gazdag harci tapasztalatait a partizánok soraiba jelentkező internacionalistáknak. Kiképzésűk után ezek a bátor harcosok az ő utasításait követik a frontvonalak mögött, érzékeny veszteségeket okozva a németek hátországában. — Nem maradtam hűtlen a partizánmozgalomhoz — mondja parancsosztogatáshoz szokott, mégis barátságos hangján — ma is együtt élek velük. A párt az ukrán partizánszövetség elnöki tisztségével bízott meg. Sok régi harcostárssal tartunk kapcsolatot. és nagyon boldog vagyok, ha talál kozhatom velük, mert a legnehezebb időkben is vállalni tudták internacionalista kötelességüket. Budapesten és Gyöngyösön volt ilyen feledhetetlen találkozásom. Érdeklődéssel fordul a járási párttitkár felé. mi lett az egykori, partizánnövendék sorsa? — Velem nem történték különösebb dolgok — mondja Gubán Dezső —, bár a brianszki erdők legendás hírű partizánjaitól jó iskolát kaptunk, a mi bevetésünkre már nem kerülhetett sor. De így is fontos feladatot bíztak ránk a szovjet elvtársak, mi adtuk a Debrecenben megalakult ideiglenes kormány őrségét. Budapesten mi képeztük a Honvédelmi Minisztérium törzsszázadát. A mai napig nem felejtettem el a kiképző parancsnokok szavait, akik azt tanították, hogy a fegyver mellett leghatásosabb eszköz az agitációs munka. Sokszor vettem hasznát az ottani tanításoknak. A szavak helyett többet mondott a kézszorításuk, a baráti ölelés, az egykori harci szövetség felelevenítése, ami huszonhárom év múltán is élénken él bennük. Pilisy Elemér illeni ellenfelek - egyenrangú partnerek Ax címűit években i term rf as?/>v etkezet ek és a különböző felvásárló vállalatok között sok esetben nem tudott jó kapcsolat kialakulni. A szerződéskötéseknél gyakoriak voltak a viták, néha olyan viták, amelyekből egyik félnek sem származott haszna. A szövetkezeti vezetők gyakran panaszkodtak a felvásárlókra, úgy érezték, hogy csak a felvasárié vállalatok diktálják a teltételeket s nekik nincs más lehetőségük, mint ezeket a feltételeket kritika nélkül elfogadni. Ez aztán megrontotta az összhangot s néha nem partnerként, hanem ellenfélként álltak szemben egymással. Ezt a gyakorlatot az is elősegítette, hogy a termelő üzemek, a felvásárló vállalatok és a feldolgozó üzemek más minisztériumhoz tartoztak. Az egységes folyamat, ami a termeléstől a feldolgozásig tart, különálló részekre tagozódott s néha az egyik nagyobb hangsúlyt kapott a másiknál. Az érdekek sokszor összeütköztek s valamelyik fél indokolatlanul jutott előnyhöz. Néhány nappal ezelőtt, amikor dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter látogatást tett megyénkben s találkozott a mezőgazdasági, élelmezés- ügyi jellegű vállalatok, üzemek vezetőivel — ez a kérdés is napirendre került. Napirendre került, főképpen azért mert az új gazdasági mechanizmusban az érdekek összehangolására szükséges törekedni s a példának felhozott viták nem ezt a célt szolgálták. A mezőgazdasági javak megtermelése, felvásárlása és feldolgozása összefüggő, szorosan egymáshoz kapcsolódó és egymást feltételező folyamat, s az egyes részek különválasztása helyt télén. Ebből adódik az is, hogy az egyik fél sincs á másiknak alá vagy felé rendelve s azt szükséges szem előtt tartani, hogy mindenki egyenlő jogokkal rendelkezik. Éppen ezért helytelen gyakorlat volt, amikor a termelők és a felvásárlók ellenfélként álltak szembe egymással. A jövőben nem ellenfelekre, hanem egyenrangú partnerekre lesz szükség, — ezt hangsúlyozták azon a megbeszélésen is — akik saját érdekeik figyelembevételével megértik s méltányolják a másik fél érdekeit. Az érdekek egyeztetése természetesen nem lehet mindig vita nélkül. S nem is a vita ellen emel szót senki, hanem a célszerűtlen, sértődést kiváltó vitatkozás ellen. Az új gazdasági mechanizmusban még nagyobb összhangra. együttműködésre lesz szükség. S hogy ez így Is lesz — következtetni enged az a tény Is, hogy a termelők, felvásárlók és feldolgozók ma már egy miniszternek számolhatnak be munkájukról. (kaposi) Piaci jelentés ♦ Alma — műanyag zsákban ♦ Negyven vagon gyümölcs télire Mostanában leggyakrabban almával megrakott vagonok és gépkocsik érkeznek a MÉK egri kirendeltségének tihaméri telepére: eddig a megyeszékhely és az iparvidék gyümölcs^ ellátására 42 vagon almát vásároltak fel. A közeli napokban még 25 vagon alma várható Erdőkövesd, Recsk közös gazdaságainak gyümölcsöseiből. A telepre és a piacra érkező alma általában jó minőségű, Ivád és Recsk terme' őszövet- kezeteiben jól vizsgázott az almaválogató gép. A pétervá- sári almát alig kellett válogatni, annyira egyöntetű az új telepítésű almás termése. Négy vagon pétervásári alma a külföld piacait gazdagította. A MÉK egri kirendeltsége úgy tervezte, hogy 15 vagon almát tárol a téli piacra. A tárolóheli’eken már 23 vagon alma várja a hideg évszakot és ezt a mennyiséget 30 vagonra növelik. I Az almát többek között he’yben csomagolva, kétkilós műanyag tasakokban hozzák forgalomba, amely már megnyerte a vásárlók tetszését. Az éléskamrákra is gondolnak, műanyag zsákokban ötkilónyi, a tárolásra legalkalmasabb almafajtákat árusítanak. A felvásárlók már felvették a kapcsolatot a megyeszékhely gyáraival, intézményeivel. Tetszés szerinti fajtájú és minőségű almát bocsátanak a dolgozók rendelkezésére. 1967. november 5„ vasárnap
