Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-29 / 282. szám

ä pék is boltban veszi a kenyere! Gazdaságirányításunk új rendszerének bevezetésével egyidejűén a munkaviszonyt szabályozó és a különféle fel­adatok végzésének körülmé­nyeit, az anyagi, a szociális juttatásokat tisztázó módosí­tott kollektív szerződések is életbelépnek. Ezeknek a „vállalati alkot­mányoknak” — jogok és köte­lességek gyűjteményének — a tervezetét a gazdasági vezetők a szakszervezetek képviselői' vei közösen készítik. Vajon meddig jutottak az elmúlt idő­szak alatt, hol tartanak most, jó egy hónappal január elseje előtt? S melyek azok a javas­latok, amiket eddig munkájuk során figyelembe vettek, vagy éppen a közeljövőben emel­nek „törvényerőre”...? A MÁTRAVIDÉK1 SÜTŐIPARI VÁLLALAT gyöngyösi központjában már csaknem kész okmányt mutat­tak, így néhány érdekesebb pontjáról említést is tehetünk. Ügyeleti szolgálatot akarnak a jelenlegi túlórás készenlét helyett, kétféle bérből összete­vődő fizetség helyett egyetlen átalányt kapnak az érdekeltek. S újdonság az is, hogy a 48 — később 44 — órás munka­hetet éves szinten biztosítják a dolgozóknak, yennélfogva — az ipar kampányjellegét tekintve — a téli, csendesebb szezonban a szükségletnek megfelelően az emberek hetenként 30, más­kor pedig 60 órát töltenek a kemencék, gépek mellett. Régebbi tapasztalatok alap­ján a tervezetben most kikö­tötték, hogy ezentúl a közös munkát „fekete másodállások­kal” egyetlen sütőipari szak­munkás sem akadályozhatja. A pékek magámusiparosnál nem vállalhatnak munkát. Az átlagosnál jobb, minősé­gi munka esetén ezentúl egyes súlyponti üzemekben — a gyöngyösi 1., a hatvani 10. és 11. számú sütődóKben — a munkásállamán,» ban loglaiiioz- tatottak is kaphatnak prémiu­mot. Kiemelkedő teljesítmény­ért pedig a vállalat igazgatója bárkinek évenként egy alka­lommal még külön három na­pos jutalomsizabadságot is ad­hat. Kivétel nélkül ki-ki pénzben kapja majd meg a mostam természetbeni jutú'tast —Gz,S0 forintot havonta —, hogy ezen­túl a pékek ne csak „magúé­inak” süssenek, hanem ugyan­olyan kenyeret vásárolhassa­nak, mint a többi dolgozok. Változatlanok maradnak az eddigi szociális juttatások, ám súlyosabb fegyelmi vétség ese­tén egy évre megvonhatják a kedvezményes üzemi étkezés jogát sőt: a tisztítószert, a munkaruhát is. Ezt az utóbbit viszont az élelmiszeriparban egyszerűen megengedhetetlen­nek tartjuk! A szerződésnek ezt a kikötését sürgősen korri­gálni kell! a Nincs elveszett ember a Beteg bányásznak jár-e földalatti pótlék? a Készülnek az ú| kollektiv szerződések A BÉLAPÁTFALVI CEMENT- ÉS MÉSZMÜNÉL azt a tájékoztatást adták, hogy az országos vállalat kollektív szerződéséhez — amely egyéb­ként már fél év óta készül — korábban valamennyi gyárból függelék-tervezetet küldtek. Hozzávetőlegesen húsz béla­pátfalvi dolgozó próbálta ösz- szeállítani a helyi elképzelése­ket s most, hogy a váci köz­pont nyerspéldányának egyes részei már visszaérkeztek, örömmel tapasztalják: a Duna- parti városban a javaslatok közül sokkal változtatás nélkül egyetértenek. Mik ezek a jóváhagyott ja­vaslatok? Feltétlenül említést érdemel a próbaidő — kategó­ria szerinti — kiterjesztése. Ennek értelmében például a segédmunkásoknál 15 nap, a szakmunkásoknál és a III. bér­osztályba sorolt dolgozóknál 30 nap, a XI. osztályuaknál három hónap s az I. osztályba tarto­zóknál a türelem hat hónap lesz. A tőrzsgárdisiták fokozott kődvezmónyben részesülnek, (szolgálati idejüktől függően él­vezik a védettséget is. Ez utób­binál azonban számításba ve­szik a szakmai, minisztériumi kitüntetéseket és a szocialista brigádokban való részvételt is A szerződés-tervezet figye­lembe veszi a baleset miatl rokkantságot, vagv épppn ha­lált szenvedett dolgozókat is Kimondja, hogy a vállalat fel­tétlenül köteles munkát bizto­sítani a csökkent képességé embereknek, illetve a halo'd 1 egkCae!ebb; h őzzé tartozó jának Fél éve készítik a kollektív .«zerződést az Országos Érc- és Ásványbányászati Vállalatná is. do A MÁTRAI BÁNTA ÉS ELŐKÉSZÍTŐ MÜ gySngyüsoroszI központ jábar mégis csak november 17-én ér­kezett meg a tervezett. Am pedig ennél is rosszabb az hogy néhány nap múlva a pes­tiek már vissza is kérik. i--------------------------------------------------------­i Sor keni! a „laka A Be-ionelemgyártó Vállalat mintegy tízezer dolgozójának ez évi jelentős eredményeiről számolt be — a kedden rende­zett sajtótájékoztatón — dr. Piros István vezérigazgató. Be­jelentette, hogy hétfőn elké­szült az idei egymillió-módik köbméter vasbetontermék. Tavasszal sor kerül az előre gyártott gépkocsigarázs nagy­üzemi termelésére is. A kö­Ennyi idő alatt pedig úgy­szólván képtelenség az átolva­sása is, nem még a megértése, kiegészítése... Gyöngyösorosziban — őszin­tén megmondták — félnek a szerződéstől, attól tartanak, hogy a rövidre szabott idő miatt majd nem végeznek ala­pos, figyelmes munkát. Mik az eddigi észrevételek? Nem a legmegnyugtatóbbak. A „kézirat” olvasása közben azt tapasztalták az orosziak, hogy például a munkavédelmi rész, a jelenlegi rendelkezések­nek. törvényeknek csak a mi­nimumát tartalmazza s bosz- szantó az is, hogy — merőben más téma — a jutalomszabad- ság megítélésére egyedül csak a nagy vállalati vezető jogo­sult! Mindezt természetesen furcsálják, s kérik is a módosít tását. Mit kérnek még? Többi kö­zött, hogy a dolgozók felvételé­nél minden esetben rögzítsék az állandó, vagy a változó munkahelyre való beosztást s a szerződést egyszer $ minden­korra kössék, ne kelljen azokat időről időre megújítani. A készenléti szolgálatnál fel­tétlenül szükséges a telephely és a munlcahely fosalmának mielőbbi tisztázása. Több em­bert érint az is. hogy a pótsza­badságot ezentúl hogyan szá­mítják — a tervezetben még­sem rögzítették eddig. Aztán kíváncsiak például arra is, hogy föld alatt dolgozó ember­nek betegsége esetén jár-e a földalatti pótlék. S javasolni fogiák azt is. hogy az üze­mekben foglalkozta t'-'t nyug­díjasok közül eis" ’'an az egyedülállók, a legv' i-ultab- ba.k kapjanak üzemi konyhai térítést, ★ Ahány ház, annyi szokás, ahány vállalat — annyiféle függelék, kiegészítés, a Munka Törvénykönyvére épülő kollek­tív szerződéshez. A közzé adott elképzelésekben akad jobb is és kevésoé jó. Ha ugyan ja­nuár c.-ls< jéig már nincs is sok idő, lehet még javítani, változ­tatni. Most még semmi sem , szeri íírás”. A kész formáról végül is a dolgozók fóruma, az érdekképviselő szakszervezel cfi a gazdasági vezető együtte­sen dönt — úgy. hogy a közös-, ség érdekének megfeleljen. Gyónt Gyula s-mag” gyárfására vetkező évben pedig berendez­kednek a pansieKből össze­rakható családi ház, valamint a teljesen berendezett, fürdő­szobával, beépített konyhabú­torral és kamrával ellátott, előregyártott lakás-mag gyár­tására. A lakás-mag egyetlen térelem, vagyis épületrész ■ amelyhez többféle variáció­ban csatlakozhatnak majd a szobák és az egyéb helyiségek. * Villany fogkefe A villanyfogkefét a na­pokban egyik barátomnál láttam. Mondhatom csodála­tos — igaz egy kicsit drága — konstrukció. Szánkba dug­juk, bekapcsoljuk az áramot, aztán anélkül, hogy a kefét mozgatni kellene, ügyesen tisztára „glancolja” a fogsort. Igen. az új találmány jelen­tős emberi energiát takarít meg, megszabadítja az em­bert a fogkefemozgatás „ne­héz” munkájától. Tulajdonképpen nincs is ezen semmi csodálni való, hi­szen korunkban, amikor az ember eljut a Holdra, a Vé­nusza, igazán bagatell a mo­toros fogkefe szériagyártása. Es ki csodálkozna azon, ha egy szép napon megjelenne a kirakatban az elektromos sámfa, vagy mondjuk a vil­lamos fogpiszkáló. Miközben barátom a villa­mos fogkefe áldásait élvezte, észrevettem, hogy egy doboz­ban tucatnyi hagyományos fogkefe hever. Egyiknek a szőre hullott ki, másiknak a nyele törött ketté — így vált használhatatlanná. — Látom, ezekkel is pró­bálkoztál... Barátom, befejezve az elektromos fogápolásit, így szólt: — Igen, igen, de sajnos, használható fogkefét ez ideig még nem sikerült gyárta­nunk. „ — szí — Jugoszlávia nemzeti ünnepe I\I ovember 29-e kettős ünnepe Jugoszlávia nfpei- ’ nek 1943-ban ezen a napon foglalt állast a ctep- felszabadító Antifasiszta Tanács a boszniai Jajce iaiu- ban — a köztársaság mellett. Kifejezte elhatározását, hogy a félfeudális-monarchista Jugoszlávia helyén gazda­ságilag és társadalmilag újjászületett országot kíván. A háború befejezése után. ez a törekvés az új alkotmány­ban is megállapítást nyert. 1945 november 29-e óta nem­zeti ünnepként emlékeznek meg a Köztársaság Napjáról. Jugoszlávia ma: szocialista köztársaság. Sikeresen újiáépítették az annyi vér öntözte, lerombolt országot, majd hasonló lendülettel láttak az iparosítás, a sokoldalú fejlesztés, a népjólét emelésének feladataihoz. E nagy gaz­dasági és társadalmi átalakuások nyomán — amelvek ter­mészetesen seid és soha nem mehettek végbe megráz­kódtatások, problémák nélkül — Jugoszlávia ma megbe­csült tapia a szocialista világrendszernek. Megoldást nyertek olyan nehéz tennivalók is. mint a korábban el­maradott ország kulturális felemelkedése, a soknemzeti­ségű ország összekovácsolása. Elismerés fogadja azokat a iugoszláv külpolitikai lépéseket, amelyeknek célja a béke megszilárdítása. Az elmúlt hónapok krónikájához tarto­zik a legfelsőbb jugoszláv vezetők tevékeny részvétele a közel-keleti válsággal kapcsolatos moszkvai és budapesti tanácskozásokon, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi ünnepségein. Szomszéd országról lévén szó. számunkra — s űgv gondoljuk, ’ugoszláv barátaink számára is — különösen fontos, hogy igen biztatóan, kedvezően a'akulnak Kapcso­lataink. Gazdasági és kulturális együttműködésünk vona­la felfelé ível. Mínd-nkább áttérünk az összmunka bősz szú lejártú formáira, a széles körű tudományos és mű­szaki eg\ üttrrűl'ödésre. a kooperációs lehetőségek kifej- 'esztésére Rendszeresen tanácskoznak egymással a két ország vezetői: gyakoriak a miniszterek, szakértő-delegá­ciók utazásai: s hozzátartozik a képhez, hogv a tömeg- turisztikát immár százezres, sőt lassanként milliós nagy­ságrenddel mérhettük Hasonló erős szálak fűzik Jugoszláviát a többi szo­cialista országokhoz i s Csupán egyetlen példa: 1964-ben Jugoszlávia együttműködési srerz őrlést kötött a Kölcsönös Gazdasági Segítőé« Tanácsával. Már tavaly mintozv 36 milliárd forint értékűre nőtt a kereskedelme a KGRT-or- száeokkal. s ez az árucsere az idén jelentősen tovább bő­vült. Nemzeti íinneníikön a legjobb kívánságainkat küM- iük Jugoszlávia nőnének és vezetőinek. A bé+köznnnnkon nedig fnlvtaHuk közös munlrállrodásnnVat hnev tovább fejlesszük országaink kanesojatait saiát javunkra eav- ben ned-'g az egész szocialista közösség és a világ békéié­nek javára r — n ]flit kell liulni a pártoló tagság megszűnését*!»! ? tffú/űé álom Egy tigrist találtam a fürdőszobámban! Természetesen ilyen még soha sem fordult velem elő, így nem tudtam, mi hasonló esetben a teendő. Ott állt a fürdőkádban, és zuhanyozott. Dorom­bolva zuhanyozott. Kí­gyózó farka vége a szőnyeget seperte. Kor­bács, meg kampósvégű vasrúd nem volt a ke­zem ügyében. Valahol azt hallottam, hogy mélyen a vadállat sze­me közé kell nézni. Igen ám, de háttal állt felém. Talán kioson­jak és rázárjam az aj­tót?. .. Nem lehet. Hát­ha megfordul és a nyakamba ugrik? Kétségbeejtő helyze­tember felnyögtem. — Huh!!!... — ordí­tott fel a tigris és ré­mülten megfordult. Amikor megpillantott, egy törölközőt hirtelen a kebléhez szorított. — Huh — folytatta —. de meg tetszett ijesz­teni ... Na most — gond al­tom, és mélyen a sze­mébe néztem. Mélyen. A tigris láthatóan nem értette, egyre zavar- tabb lett, majd pirul­va lesütötte a szemét. — No, ne izéljen már... — mondta. — Éti egy nőstény tigris vagyok. Legalább for­duljon cl! Valahogy így kezdő­dött. Később feketét ittunk a szobában. Ek­kor már magamhoz tértem, és azzal a felsőbbrendűséggel néztem a tigrisre, ahogy egy kultúrlény szokott egy szobájában tartózkodó vadállatra nézni. — Mellesleg hogy került ön ide? — kér­deztem többek között. — Maqa hívott... — He? — Bizonyisten — mondta a tigris. — Azt tetszett mondani a kedves feleségének, hogy idézem: „nálad egy tigris is jobb len­ne”. Hát ezért jöttem. De ha így viselkedik már megyek is. Mint említettem, én egy nős­ténytigris vagyok. Fölkelt és kifelé in­dult. — Várjon csak... izé ... kedves ... Ne­kem még nincs felesé­gem — mondtam neki. — Ha így kimegy, pá­nikot kelt az emberek között. — Nem baj. Egyéb­ként is. odakint min­denki ájultan fekszik. — Megijedtek magá­nk a tigrisek lelkét. — Elnyújtottan ásított, és szórakozottan mereszt- gette hatalmas kar­mait. — Ne tessék félre­vezetni — mondtam szigorúan, — Brehm is azt írja a bengáli tigrisekről hogy ... — Brehm... — le­gyintett hosszú farká­val. — Maga román­tól — bólintottam. — Hah... — legyin­tett keserűen. — Egy tigristől! Hol van már az... — sóhajtott. — csupán egy avitt vad- ál lat-mitosz az egész, melynek semmi köze a mindennapi élethez.., Igen. Mert nem isme­tikus lélek. Ne min­dig a múlt írásaihoz fOiduljon. Néz-.en rám. nézze a jelent. Fél tő­lem? Valóban nem féltem. Sőt. némi fölényt érez­tem. Egyre nagyobb fölényt. az ember győzelmét, és lekezelő sajnálatát egy elkor­csosult vadállattípussal szemben. — Most mit akar itt? — kérdeztem. — Hivott. Kénytelen vagyok együttélni ma­gával. — Természetesen er­ről szó sem lehet — mondtam. — Maga nem a zsánerem, hogy úgy mondjam. Nagyok a fogai, hosszúak a kör­mei, zöldek a szemei. Nem tetszik. A tigris egyre zor­dabbal nézett rám. — És maga? Azt hi­szi, hogy egy Jean So­réi!? Azzal a krun\pli orrával?! Azzal a fara­gatlan modorával!?... — Egyre nagyobb düh­be gurult, már ordí­tott. mint az őserdő­ben. — Maga lelketlen fráter!! Ó, és én még zuhanyoztam a fürdő­szobájában! ... Vissza­élt egy tigris jóhisze­műségével ... maga ... maga ... vadállati — hördült és becsapta maga után az ajtót. Nyögve ébredtem, 'ójó fejjel. Mellesler- -íznap volt az esküvőm. (kitai) tézményének megszüntetésére is. Annak idején az tette in­dokolttá a pártoló tagsági rend­szer bevezetését, hogy sok olyan ember állhasson közvetlen kapcsolat­ban a tsz-ekkel, aki ugyan nem dolgozik már élethiva­tással a mezőgazdaságban, de szívén viseli a nagyüzemi tár­sasgazdaságok ügyét. Ezeknek az embereknek egy rész? — különösen az első időkben — valóban segített is a tsz-eknek. Mindazok, akik munkájukkal rászolgáltak, köszönetét érde­melnek ezért a pártoló tag­sági tevékenységért. A pártoló tagok kö­zött sok olyan idős paraszt- ember is található akit vélet­lenül vagy kényelmességből vettek fel pártoló tagnak, s aki ezáltal kedvezőtlenebb helyzetbe került, mint hogyha taggá vált volna. Mindezek az okok együttvé­ve vezettek ahhoz a helyes döntéshez, hogy a pártoló tag­ság intézményét meg ke5* szüntetni. Ezzel kapcsolatban igen fontos tudnivaló, hogy ha bármelyik pártoló tag él­vezni akarja a termelös”övet- kezeti tagsággal járó előnyö­ket, akkor kérheti felvételét a termelőszövetkezetbe. Vonat­kozik ez az idős, munkakép­telen pártoló tagokra ;s, akik­nek ügyében a lehető legnagyobb megértéssel és emberséggel szükséges dön­teni. Kormányrendelet mondja ki, hogy azokat, akiknek pár­toló tagsági viszonya a tsz- törvény hatályba lépésekor, tehát 1968. január elsején fennáll, fe] kell szólítani, hogy 15 napon belül nyilatkozza­nak: akarnak-e termelőszövet­kezet: tagok lenni, vagy sem. Ügy hely«, ha a termelőszö­vetkezet írásban kér erre vá­laszt. Ha a pártoló tag sza­bályszerűen bejelenti belípési szándékát, akkor a termelő­szövetkezet vezetősége köte'cs a felvételi kérelmei; a *n- közgvűlés elé terjeszteni. Ab jban az esetben, ha a közgyű lés a kérelmet elutasítja, vagy Mwmő& 3 1967. november 29., szeréi ha a pártoló tag nem kéri fel­vételét, akkor a vezetőség megszűntnek nyilvánítja a pártoló tagsági viszonyt, s er­ről a döntésről írásban érte­síti a volt pártoló tagot. Abban az esetben, ha a pár­toló tag termelőszövetkezeti taggá válik, természetesen őrá is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a többi tsz-tagra. Ha azonban törlik a tagnévsorból, akkor a volt pártoló tag korábban termelő­szövetkezeti használatba adott földje — az esetleges tagfel­vételi kérelmet elutasító hatá­rozat meghozatalának, illető­leg a pártoló tagsági viszony megszűnésének napjával — a termelőszövetkezet tulajdoná­ba kerül. Magától értetődik vi­szont, hogy a törvénynek a személyi földtulajdonról és földhasználatról szóló rendel­kezései a volt pártoló tagra is vonatkoznak. A község, illet­ve város belterületén tehát neki is lehet legfeljebb 1600 négyszögöl földje, személyi tulajdonban. Szabályozza a törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet azt is, hogy a tanya körüli földre — a la­kóépületek fennállásáig — a használat szempontjából a személyi földtulajdonra vonat­kozó rendelkezéseket kell al­kalmazni. A törvény alapján tsz-tulajdonba került földért a volt tulajdonosnak — bizo­nyos, jogszabályban részlete­zett esetek kivételével — té­rítés jár. A térítésre a volt pártoló tagok esetében is ugyanazok az előírások vonat­koznak, mint bárki másra. A termelőszövetkezeti veze­tőségek egyik fontos időszerű feladata, hogy mivel a pártoló tagság intézményesen meg­szűnik 1968. január elsejével, ezeknek az ügyeknek a rende­zését tűzzék napirendre és tör­vények. más jogszabályok szel­lemében járjanak el. G. P. A mezőgazdasági termelőszö- vc ékezetekről szóló 1967. évi III. törvény 138. paragrafusa kimondja, hogy a pártoló tag­ság intézménye 1968. január elsejével megszűnik. Ennek a döntésnek a létjogosultságát cis adta meg, hogy a legutóbbi években falun végbement vál­tozások megkövetelték a ter­melőszövetkezeti tagsági vi­szony új szabályozását. Bebi­zonyosodott: nincs szükség ar­ra, hogy termelőszövetkezeti tagként tártsanak nyilván a tsz-ek olyan személyeket is, akik valaha beléptek ugyan a szövetkezetbe, de rendsze­res munkát ott nem végeznek, és sokan közülük csak a tag­sági viszony előnyeire tarta­nak számot Nem pontosan ilyen, de lé­nyegében hasonló okok miatt kerül sor a pártoló tagság in-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom