Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-03 / 260. szám
Sikeres újítás, derék helytállás Ecséden Az ecsédi gödörben — így nevezik a szénmezőt — már feíszáilt a reggeli köd és mire előbújt a nap, a 36 kilométer hosszú szállítószalag-rendszer negyedét bejártuk, így érkeztünk el az MT—2 marótárcsás széntermelő géphez. Közel' ezer köbméter a gép teljesítménye és ez azt jelenti, hogy az üzem tervének közel 80 százalékát adja. Az MT—2 hatalmas lánctalpain lassan halad kelet felé, hogy a megcsúszott felső mezőt lefejtse. Csizmadia Bélával, a vezető kotrómesterrel a gép fülkéjében találkoztunk. — Legfontosabb, hogy a ma. ' rótárcsa egyenletes fogásokat végezzen, különösen akkor, ha rossz az altalaj. Csizmadia Béla nemcsak gépéről, hanem a gondjára bízott brigádról is szívesen beszél. A Tyitov-brigád a* Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére munka versenyre hívta ki a széntermelő gépek szocialista brigádjait. A Tvitov-brigád elsőként, több mint százszázalékos teljesít" ménnyel eleget tett vállalásinak. A szénkészlet kalóriaértékét egy százalékkal növeltéit. De talán ennél is fontosabb, hogy a brigád újítását bevezették és sikerrel alkalmazzák. Így sikerült a surrantó tisztításának idejét lerövidíteni. A gép műszaknormája 785 köbméterről 910 köbméterre emelkedett. Jelentős sikereket ért el a Tyitov-brigád a gép nagyjavításánál. Határidő előtt négy nappal fejezték be a munkál és ez 200 ezer forintos termelésiértéket jelentett az üzemnek. — Csizmadia Béla hetedik éve dolgozik a Mátraalji Szénbányáknál, a külfejtésre négy éve került. Már nem egész fiatalon végezte el a gépipari technikumot és két éve vezeti a szocialista brigádot, — mondta Sávolyi Zoltán párttitkár. Az ellenforradalmárotk ellen fegyverrel harcolt Csizmadia Béla, most pedig szaktudásával, szorgalmával járul hozzá ahhoz, hogy a Tyitov-brigád újabb sikereket érjen el. Dobrocsi Pál Eüicfülü kör Mindössze néhány hete alakult meg Hevesen a Bél- Heves megyei termelőszövetkezeteket tömörítő területi szövetség, de ez az idő sem telt haszontalanul, ha még az új irodák és a felszerelések nem is állnak hiánytalanul a szövetség rendelkezésére. — Egyelőre a járási művelődési házban kaptunk irodahelyiségeket — mondja Urbán Imre, a szövetség titkára —, természetesen ez csak ideiglenes megoldás. Megkaptuk már a megígért gépkocsit is, ez sokat segít a munkánk végzésénél. A későbbiekben természetesen jobb körülmények között tevékenykedhetünk, az alapvető munkafeltételek azonban máris biztosítottak. — Milyen munkát végzett eddig a szövetség? — Nem kis feladatra vállalkoztunk, elkészítettük a jövő évre szóló szerződéskötési tervezetet. Ez a szövetség részére tartalmazza az egységes szerződési kikötése* két. A tervezetet megbeszéljük a szerződő vállalatokkal a következő napokban s egyeztetjük az igényeket, feltételeket Annyi máris elmondhatok, hogy a MÉK eredményesnek értékelte a tervezetet s döntő részben helyesnek, elfogadhatónak tartják. — A tervezetnek máris visszhangja támadt. Miért? '— Általában úgy értékelik, hogy országos szinten is az egyik legalaposabb tervezet. Éppen ezért elküldjük majd az Eger—Gyöngyös vidéki és a Nagykúnsági területi szövetségnek is. Ügy érezzük, hogy az ő számukra sem marad haszontalan, ha átnézik. Részben hasonló a profilunk s ezért gondoltuk, hogy eljuttatjuk hozzájuk. — Milyen segítséget kapnak a munkához? — Állandó kapcsolatot tartunk a megyei, járási szervekkel s ez segítséget jelent a feladatok megoldásánál — mondta Urbán Imre elvtárs. (kopási) Kedves vendég érkezett a szőlőtermelő községbe a felsőbb pártszervtől. A falu vezetői kötetlen beszélgetésben tájékoztatták, miként is alakult a község lakóinak sorsa az utóbbi években. A párttitkár is elmondta, hogy a kommunisták milyen nehéz harcokat éltek át, amíg elérték, hogy a termelőszövetkezet gazdaságilag megerősödött, míg az emberek megismertek és elismerték az újat. — Minden erőnket és időnket ez foglalta le: mi legyen a termelőszövetkezetben? Miként jusson át az akadályokon? És valahogy minden kívül rekedt érdeklődési körünkön. Nem futotta erőnkből, hogy a szövetkezet gondjain, problémáin, ügyein túlnézzünk. így summázta az elmúlt évek történelmét a párttltkár, s aztán példával is bizonyította, mennyire észrevétlen maradtak számukra a község társadalmi életének kevésbé fontos mozzanatai, közte a nők és a gyerekek közösségi életének eseményei, problémái. — Az asszonyok, — akiket a szükség szólítása szerint csak úgy néztek mint munkaerőt, akikért reggelente házhoz mentek, hogy jöjjenek dolgozni a közösbe s akiknek neveivel jóformán a munkaegység-táblázaton találkoztak, — most meghívták a párttitkárt, a főzőtanfolyam vizsgájára. Ott városi szakács tanácsai szerint húszféle új étellel traktáibatták őt, s azt is megtudhatta, hogy ez a tanfolyam nemcsak egyszerű főzőcske-sorozat volt. Az asszonyok mindig megbeszélték a termelőszövetkezet, a falu, a társadalom ügyeit, problémáit. Aztán arról is értesült a párttitkár, hogy a legeslegkisebbek babák napját tartottak, ahol kedvenc játékbabáikat ajándékozták meg. Természetesen a csokikat az ajándékozók fagyasztották el, de jő alkalun: volt arra, hogy kifejezhessék szeretetuket, ragaszkodásukat valami iránt. És nemsokára az úttörőkhöz látogathatott el a parttitkár, ahol meglepetve tapasztalta, hogy ott városi színvonalú és sikerű modellező szakkör működik és hogy mennyi hasznos elfoglaltságot kerestek és találtak a pedagógusok a falu fiatalsága számára. *’ Most, hogy úgy látták: a nagy, minden erőt és időt igénylő feladatok megoldása mellett akad lehetőség a falu társadalmi életének teljesebb megismeréséhez, segítéséhez és a pártszervezet örömmel vetette magát bele ebbe aa új munkába. K. E. Csizmadia Béla vezető kotrómester, az ecsédi MT—2-es marótárrsás gép vezetőfülkéjében. (Dóra Győző felvétele) Szerződéses tervezet a jőve évre Munkában a Dél-Heves megyei Termelőszövetkezeti Területi Szövetség Október 31-ére teljesítette éves tervét az Egri Táros! Tanács útkarbantartó üzeme Az elmúlt évhez viszonyítva 76 százalékos tervemelkedéssel kezdtek az év elején munkához az Egri Városi Tanács útkarbantartó üzemének dolgozói. Az üzem gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői februárban termelési tanácskozáson ismertették a dolgozókkal a feladatokat, s megbeszélték a tennivalókat. A termelési tanácskozáson a dolgozók ígéretet tettek: egyöntetűen vállalták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére már november végére teljesítik az éves tervet. Munkához láttak: utat építettek az új MAVAUT-pályaudvarhoz, felújították a Liszt Ferenc és a Faiskola utcákat, több mint négymillió forint értékű közművesítést végeztek a város területén. A Népkert rekonstrukcióján belül utakat építettek. 17,6 millió forint értékű útépítési, közművesítésí, járda- és parképítési munkát végeztek el. Még csak nem is a termelési tanácskozáson ígért határidőre: október 31-ére már maradéktalanul teljesítették éves tervüket. Nem is akárhogyan. Minőségileg is kifogástalan munkát végeztek. A szovjet gazdaság ötven éve i A z októberi forradalom volt az első olyan történelmi jelentőségű társadalmi átalakulás, amelynél a néptömegek cselekvésének eredménye és a cselekvés célja megfelelt egymásnak. A társadalmi fejlődésnek ez az új vonása jellemzi a szocialista gazdaság megteremtését, fejlődését a Szovjetunióban. A társadalom termelőerőinek fejlesztése első ízben vált tudatos, tervszerűen irányított folyamattá, amely egy előre meghatározott és tudományosan megalapozott célnak van alávetve. A szovjet gazdaság ötvenéves fejlődésének helyes megítélése lehetetlen annak megértése nélkül, hogy e fejlődés jellegének, ütemének, arányainak meghatározásánál nemcsak a szocialista gazdaság belső természetéből következő igényeket kellett figyelembe venni, hanem a szocialista rendszer létezésének, fennnmara- dásának a követelményeit is, amelyek különösen azért jelentettek roppant terhet a fiatal szovjet államnak, mert a szocializmus építésére elsőnek egy gazdaságilag és kulturálisan elmaradott, ellenséges környezetben élő országban került sor. Sőt, hosszú ideig szükségképpen ezeknek az utóbbi követelményeknek jutott a meghatározó szerep. A szocialista építőmunka objektív körülményei a Szovjetunióban erőltetett ütemet írtak elő mind a termelési viszonyok átalakításéban, mind a termelőerők fejlesztésében, tekintet nélkül azokra az áldozatokra, amelyek az ilyen rendkívül feszített átalakulással szükségképpen együttjámak. Ez a feszített ütem néhány aránytalanság tudatos vállalását is megkövetelte a gazdaság fejlesztésében. Ezek a tudatosan vállalt aránytalanságok mindenekelőtt a következőkben mutatkoztak meg: a nemzeti jövedelem elosztásában előnyben kellett részesíteni a felhalmozás arányának növelését a fogyasztáséval szemben; a felhalmozáson belül döntő túlsúlyt kellett biztosítani a nehézipar fejlesztésének a könnyűipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások fejlesztésének rovására; a rendelkezésre álló anyagi és szellemi kapacitások legjavát az ország védelmi képességének erősítésére kellett fordítani. Az adott történelmi helyzetből fakadó ellentmondást mi sem bizonyítja jobban, minthogy a gazdasági elmaradottság következményeit a Szovjetuniónak elsősorban a hadiiparban kellett felszámolnia, tehát egy olyan gazdasági ágban, amelynek puszta létezése is ellentétes a szocializmus belső természetével. C zeknek az áldozatoknak a történelmi ^ szükségessége és jogosultsága teljesen beigazolódott a második világháborúban, amely a szocialista társadalmi rendszer legsúlyosabb próbatétele volt A szocialista társadalmi rendszer ézt a próbát azért állhatta ki oly fényesen, mert annak anyagi bázisát a szocialista gazdaság erőltetett ütemű fejlesztésével megteremtette. És ha ma a szocialista építőmunka egy sor országban sokkal kedvezőbb körülmények között folyik, s lehetőség nyílik az országok egész sora számára, hogy az imperializmussal szemben politikai-gazdasági függőségét felszámolva, az önálló fejlődés útjára lépjenek, és ha a fejlett kapitalista országok dolgozói a korábbinál sokkal előnyösebb helyzetben harcolhatnak életviszonyaik megjavításáért, akkor a történelmi igazság követeli meg, hogy elismerjük: mindez1 elválaszthatatlan azoktól a rendkívüli erőfeszítésektől, amelyeket a szovjet nép vállalt magára. Torzító képet kapnának azonban még a szocialista építőmunka első szakaszáról is, ha csupán a velejáró hatalmas erőfeszítéseket és áldozatokat említenénk. Már ebben az időszakban gyökeresen megjavultak a dolgozók életkörülményei, a létbizonytalanságot és munkanélküliséget a szociális biztonság váltotta fel és addig sehol nem látott lendülettel bontakozott ki a kulturális forradalom. A szocialista átalakulás folyamata a dolgozók tízmilliói előtt nyitotta meg az utat az értelmetlen tengődésből az emberek alkotó energiájának tág lehetőségét nyújtó építőmunka felé. A szocialista építés ötven évének e'red” menyeként a Szovjetunió gazdaságilag igen elmaradott országból erősen fejlett ipari országgá változott. 1966-ban a Szovjetunió nemzeti jövedelme 34-szeresen, ipari teljes termelése 66-szorosan, mezőgazdasági teljes termelése pedig 2,7-szeresen múlta felül a cári Oroszország 1913-ban elért színvonalát A fejlődésnek ez az üteme sokkal gyorsabb volt, mint amilyet a tőkés országok ugyanebben az időben elértek. Ennek eredményeként míg 1913-ban a cári Oroszország ipari termelése a világtermelésnek 4 százalékát alkotta. addig a Szovjetuniónál ez az arány 1966-ban elérte a 20 százalékot. Az Egyesült Államok iparához viszonyítva ez az arány 1913-ban 12, 1966-ban 65 százalék volt. A Szovjetunió ipari termelése még 1930-ban is mesz- sze elmaradt nemcsak az Egyesült Államok, de Németország, Anglia és Franciaország ipari termelésétől is. Jelenleg viszont megközelítően azonos az említett három ország együttes ipari termelésével. Ma már a tőkés országok közül csak az Egyesült Államok tudja magára vállalni, hogy szembenézzen a Szovjetunió „gazdasági kihívásával”. Ha ennek a versenynek jelenlegi állását nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a Szovjetunió néhány területen elérte, sőt néhol túlszárnyalta az amerikai színvonalat, más területeken pedig erősen megközelítette azt, viszont több gazdasági ágban még lényegesen elmarad attól. A Szovjetunió teljesen egyenrangú, sőt ** néhány vonatkozásban fölényben levő helyzetben van az egész szocialista világrend- szer biztonsága és a világbéke fenntartása szempontjából elsőrangú fontosságú hadiiparban, mind a modern, mind a hagyományos fegyverek gyártásában. Megelőzi a Szovjetunió az Egyesült Államokat a gazdaságnak olyan fontos ágaiban, mint pl. a vasérctermelés, a cementgyártás, a lakásépítés és a szermámgépek előállítása. A Szovjetunióban sokkal jobb a lakosság egészségügyi ellátása és sokkal tágabbak a kulturális fejlődés lehetőségei. A Szovjetunió az elmúlt években jelentősen megközelítette az Egyesült Államokat az acélgyártásban és a kőolaj termelésében. Ugyancsak csökkent az amerikai fölény a földgáz- termelésben és a villamos energia előállításában, bár itt az Egyesült Államokban is igen gyors volt a fejlődés üteme. Ugyancsak jelentős kiegyenlítődés következett be a két ország között az ún. hagyományos fogyasztási cikkek termelésében. Néhány területen azonban az Egyesült Államok előnye még jelentős. így az USA komoly fölényben van a technikai fejlődés szempontjából olyan fontos területeken, mint amilyen pl. a műanyagtermelés és az elektronikus számológépek gyártása. A lakosság fogyasztása szempontjából még jelentős a különbség a tartás fogyasztási cikkek és általában a szolgáltatásokkal való ellátás tekintetében. Az Egyesült Államokban lényegesen magasabb a munka termelékenysége, különösen a mező- gazdaságban. A gazdasági verseny tehát még nem dőlt el, de feltételei a Szovjetunió szempontjából ma sokkal kedvezőbbek, mint bármikor az elmúlt ötven év sorúm Ezek az új feltételek a gazdasági fejlődés egész folyamatának új vonásokat kölcsönöznek a Szovjetunióban, Az ú; helyzetben megnyíltak a lehetősé™ gei annak, hogy a Szovjetunió hozzáfogjon annak az aránytalanságnak a megszüntetéséhez, amely az ipari termelőkapacitások, valamint a nyersanyag- és energiaforrások területi megoszlásában áll fenn. Az ország ipari termelőkapacitásának csaknem 90 százaléka ugyanis az ország nyugati, a nyersanyag- és energiaforrásoknak ugyancsak mintegy 90 százaléka viszont az ország keleti részében helyezkedik el. A keleti területek természeti kincseinek a kiaknázása — különösen kezdetben — rendkívül beruházásigényes, de az itteni felmérhetetlen erőforrások bekapcsolása az ország gazdasági vérkeringésébe hatalmas mértékben meggyorsítja a Szovjetunió gazdasági fejlődését. A gazdasági fejlődés új vonásaihoz tartozik, hogy jelentősen megnő az ún. progresszív ágazatok súlya a szovjet népgazdaságban. Ennek a folyamatnak az előrehaladásáról tanúskodik pl. a Szovjetunió energiaszerkezetének az átalakulása a szénhidrogének javára, a vegyipar és a gépipar fejlődésének az ipar egészét jelentősen meghaladó üteme stb. További fontos új vonása a fejlődésnek, hogy a felhalmozás és a fogyasztás a nemzeti jövedelemmel azonos ütemben növekedik, s így a dolgozó lakosság reáljövedelme a nemzeti jövedelemmel azonos arányban emelkedhet. Ezzel összefüggésben az iparon belül kiegyenlítődik a termelési eszközök és a fogyasztási cikkek termelésének a növekedése, s a felhalmozáson belül megnő a mezőgazda- sági beruházások súlya. Végül ami hazánk és a többi szocialista utat járó ország számára különösen fontos, a Szovjetunió külkereskedelme gyorsabban nő, mint a nemzeti jövedelem, vagyis erősödik az a hatás, amelyet a Szovjetunió gazdasági fejlődése a nemzetközi munkamegosztásra gyakorol. Ez pedig igen kedvező lehetőségeket nyújt valamennyi, a Szovjetunióval szoros gazdasági kapcsolatban levő országnak termelése bővítésére. A szovjet gazdaság által az elmúlt ötven évben megtett útnak, valamint a fejlődés mai irányzatainak ez a nagyon hézagos áttekintése is azt mutatja, hogy bár a történelmi fejlődés korántsem egyenes vonalú folyamat, cüi fő tendenciája teljesen egyértelműen bizonyítja a gazdaság szocialista rendszerének fölényét. Bjpp Gém
