Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-24 / 278. szám

A bűvös takaró Az „ómechanizmus” és a ,,népgazdasági érdek99 fiaivus Rei Publicae sup- 99^ rema lex este!” A köz­társaság üdve a legfőbb tör­vény legyen! — hangzott a ré­gi római mondás. Mióta kiala­kultak államok, azóta a leg­főbb érdeket az államérdek testesíti meg. Az államhatalom kezében összpontosulnak azok az eszközök, amelyekkel érde­keit érvényesíteni tudja. Amíg az állam valamelyik társadal­mi osztály érdekérvényesítő intézménye, addig az államér­dek voltaképpen egy osztályér­dek kifejezője. A történelem során gyakran éltek és élnek vissza az „ál­lamérdek”, „a nemzet érdeke” kifejezésekkel. A szocialista országokban jöttek létre elő­ször a történelemben olyan ál­lamrendszerek, amelyek tartó­san és következetesen érvénye­síteni tudják az egész társada­lom érdekeit. Sokan gyanakszanak ma még, amikor velük szemben a társadalom, a népgazdaság ér­dekére hivatkoznak. S nem alaptalanul. Mert miközben ál­talánosságban igaz, hogy népi államunk az egész társadalom érdekében irányít, szervez, működik —, az „ómechaniz­musban” egyes intézmények munkatársai számára olykor a társadalmi érdekre való hivat­kozás pusztán takaró volt. Az a bűvös takaró, amellyel a rea­litásoktól elszakadt vágyál­mokat elfogadhatóvá varázsol­ta. Mindennapi eset volt hosz- szú időn át, hogv egy-egy meg­alapozatlan utasítást a népgaz­dasági érdekre hivatkozva erőltettek rá a vállalatokra, amelyeknek legtöbbször nem állt érdekükben ezeket meg­valósítani. Az operatív gazda­sági vezetők jól ismerték a ter­melési, értékesítési adottságo­kat, a műszaki fejlesztési, bé­rezési, beszerzési lehetősége­ket. s némelykor tiltakoztak eey-eay félresikerült rendelke­saját érdekeik elleni tevékeny­ségre szorítsák a „népgazdasá­gi érdek” nevében. Amelyik vállalat nyereségesen dolgozik, nyereségét, dolgozói bérét év­ről évre növeli, technológiáját és gyártmányait fejleszti, egy­úttal a népgazdaság érdekének megfelelően működik. Ha a vállalat létszámához, erőforrá­saihoz mérten kellő nagysággal járul hozzá a nemzeti jövede­lemhez, a költségvetés bevéte­leihez, akkor már teljesítette ezzel, a népgazdaság iránti fő kötelezettségét. A megfelelő közgazdasági eszközökkel be­szabályozott vállalati érdekek is a népgazdasági érdek hor­dozói! Valójában nincs is vállalati érdektől függetleníthet, mere­ven e fölé helyezhető népgaz­dasági érdek. Az új gazdasági mechanizmus megvalósítja a különböző szintű érdekek har­móniáját, és a különböző szin­tű érdekérvényesülések kap­csolódásának automatizmusát. Az egyéni és családi anyagi érdek szorosan kapcsolódik a brigád, a műhely, az üzemrész érdekéhez. Az üzemrészek, gyáregységek érdeke szervesen összefügg a vállalat, az ágazat és a népgazdaság érdekével. Ezt a szerves egységet a válla- r lat nyereségérdekeltségi rend­szere és jövedelemelvonási rendszere valósítja meg. Az új közgazdasági „játékszabályok” szerint a vállalat csak úgy ad­hat több bért dolgozóinak, úgy ruházhat be a tavalyinál töb­bet ha ezzel párhuzamosan a költségvetésbe is az eddiginél többet fizet be. A vállalat fo­rintban tudja majd kimutatni, hogy működése mennyire felel meg a népgazdasági érdekek­nek. A társadalmi érdek gaz­dasági eszközökkel való érvé­nyesülése egzakt módszerrel: pénzzel, nyereséggel mérhető. Itt nincs vita. A termelő válla­latok tevékenységét a piac mi­nősíti, amely a termékekről és a bennük foglalt munkáról tárgyilagos megítélést ad. — A nemzeti jövedelem növelése a legfőbb népgazdasági érdek, mert a mai jólétnek és a hol­napi fejlődésnek ez az egyet­len alapja. PW e éljünk hát vissza ezzel 1 ^ a fogalommal. Csak ak­kor „operáljunk” ezzel, ha va­lóban erről van szó. Lehetnek például egy-egv vállalattal szemben olvan követelmények, amelyek elől nem térhet ki, mert a nemzet biztonsága szempontjából létfontosságúak. Előfordulhat, hogy valamilyen exportkötelezettségünknek mindenképpen eleget kell ten­ni. Az alapvető fogyasztási cikkekben folyamatos ellátást kell biztosítani. S megtörtén­het, högy ilvenkor nincs más lehetőség csak az utasítás. De ehhez sem nélkülözhetetlen körítés a ..néngazdasági érdek­re” való hivatkozás. A „körítés” pedig lehet költ­ségvetési juttatás, olcsó hitel vagy más olvan eszköz, ame­lyik ellensúlyozza az utasítás teljesítéséből adódó vállalati nvereséffkíesést. Sem a nép- gazdasági. sem a vállalati ér­dek nem kerekedhet konkrét egvedi esetekben huzamosabb ideig a másik fölé. Egészséges, elvi komnromisszumokra van szükség. Ezt mindenki megérti, még ha nem is mindig kelle­rn“*. indnvájunk számára ma­gasztos tartalmú, reali­tásokban élő fogalom a társa­dalom, a népgazdaság érdeke, éppen pzárt, ne tegyük frázis­sá. Ahol pedig ez a kifejezés csak a bűvös takaró szerepét játssza, rántsuk le. s beszél­jünk nviltan, maevarul. Ez is népgazdasági érdek. Dr. Pirityi Ottó Tévedni cmfícri dolog zés ellen. Ilvenkor jött a dör­gedelem: „Elvtársi Ez népgaz­dasági érdek. Meg kell csinál­ni!” A vállalat vezetői pedig nem akartak az eneededenség. az anyagiasság bűnébe esni. ,.A haza nevében” megcsinál­ták, amit tőlük kértek, még akkor is. ha cselekvésüknek alig volt köze a valóságos nép- gazdasági érdekhez. S vajon népgazdasági érdek az. hogy egv gyár ne azt ter­melje, amihez szakképzett munkaereje, megfelelő anvaga. gépe, rendelése van? Jó lehet az a népgazdaságnak, hogv a vállalati kollektíva tartósan saját an vagi érdeke ellen te­gyen? Ez nem népgazdasági érdek, mégha olykor annak próbálják is elfogadtatni. Aki ilyen esetekben a társadalom­ra, a népgazdaságra hivatko­zik, az vitathatóvá teszi, alap­jaiban megrendíti a népgazda­sági érdek igazi tartalmát: «zocialisita tartalmát. A gazdaságirányítás új rendszere szinte minde­nütt kizárja majd annak lehe­tőségét, hogy a vállalatokat A mezőgazdasági szakem­berekről, hozzáértésükről, fe­lelősségükről volt sző vala­melyik nap egy kisebb tár­saságban. A társaság egyik tagja, akinek annyi köze van a mezőgazdasághoz, hogy kenyeret eszik, szereti a húst, a gyümölcsöt és a bort. aggódó irónizmussal je­gyezte meg: „Jók ezek a fia­tal mezőgazdasági szakem­berek? Értik ezek a mester­ségüket? Rájuk lehet ezekre bízni egy ilyen nagy gazda­ságot? Nemrég hallottam, hogy egyikük összekeverte a vegyszert a műtrágyával...” Derültség követte szavait, majd az egyik társaságbeli szavai után eljegesedett a légkör. Pedig nagyon igazak és figyelemre méltók voltak szavai. A következőket mondta: „Ismerek olyan idős főmérnököt, akinek hibás számításai százezrekbe ke­rültek a népgazdaságnak: hallottam rgy g.’koesi\ezc- tőrői, aki 30 éve vezet, és nemrég súlyos karambolt okozott; tudok olyan hiva­talnokról, aki évt’zedek óta végzi munkáját, és két hete figyelmetlenségért kapott fe­gyelmit; emlékeztetlek ben­neteket közös ismerősünkre, akinek felesége húsz évi há­zasság után szökött meg... A társaság kimondva, vagy kimondatlanul azzal sum­mázta a beszélgetést, hogy, tévedni minden ember té­vedhet, hibát mindenki vét­het, senki munkája nem le­het mindig tökéletes, de arra kell törekedni, hogy minél ritkább és kisebb legyen a tévedés, és hasznosabb, ered­ményesebb a munka. Vajon a társaság minden tagla tanult ebből a kis be­szélgetésből!? (p.) ÉS Al ÉN ? ibmüt Mély mallci&val, zöldbe forduló irigységgel vettem tudomásul, hogy kiadták .Vé­rt}, apóleonné, született Jo- zej:n és még mások levele­zéseit Igaz, hogy a haláluk után. de kiadták, ezzel is hangsúlyozva, hogy nem akármilyen emberek voltak, ■ót olyan emberek, akiknek a levéltitka nem titok, mert olyan nagy emberek voltak. És mi lesz velem? Hagy ember vagyok. De mindenképpen lehetek. Meg­halok. mert ez a kétségkivül kelem tlenül tartós állapot m is előfordulhat. Nem * bizfos, de valószínű, f.s ak­kor mit adnak ki utánam, mi­vel bizonyítják, hogy én va­lóban nagy ember voltam, olyan, akinek levelezése mél­tó az utókor figyelmére? Tudniillik ott a baj, hogy utálok levelezni, egyenesen görcsöt kap a bicepszem, az ujjaimról már nem is szólva, ha tollat kell fognom, hogy levelet írjak. Ha levelet írok, akkor ilyeneket írok, hogy: ,.No... megvagyok... hát ti ...Üdv..." S ezt is olyan ol­vashatatlanul körmölöm le hogy teljesen felesleges lenne ennél eÜV fikarcnyival is ér­telmesebb dolgot leírnom. Tessék: mit kezdjen az utó­kor egy olvashatatlan olyan levelemmel, amelyben az van. hogy „no, megvagyok...”, amikor már nem is vagyok meg, mert ha meglennék, senkinek eszébe nem jutna kiadni levelezésemet. Nem beszélve arról, hogy ama kér­désemre, hogy „hát ti?", se­hol választ nem találnának tudományos kutatóim, mert ezt a levelet el sem küldtem. Hülyeségeket csak nem kül­dök el, ennyi önkritikám azért van... Ha leveleket kapok akkor meg ilyeneket kapok, hogy: „Felszólítom, hogy hátralé­kos részlettartozását.., ameny- nyiben... úgy... OTP helyi fiókja...” Olvashatatlan alá­írás. Még jó, hogy olvashatat­lan. Ez az aláfirkáló az én adósságomért lenne híres az utókor számára azért, hogy ő levelezett velem, pedig az én levelezésem lenne érdekes, mondjuk vele. De ki levele­zik az OTP-vel. A kunyerá- lást jobb nem leírni... Avagy ilyen levelet ka­pok: , 1 Meglesz-e a szükséges Binakanri ? — a faaizfűipfftc» kaerők folyamatos foglalkozta­tása nincs megoldva termelő- szövetkezetünkben. Késő ősi­től tavaszig nem nagyon tu­dunk munkát adni jónéhány tagunknak. Ez azonban egyál­talán nem jelenti azt, hogy ne lehessen ledolgozni a nyugdíj­hoz szükséges munkanapokat. Szövetkezetünknek 403 tágja van, ebből 120 nyugdíjas. Évente mintegy 70 ezer munka napot vesz igénybe a mezőgaz­dasági munkák elvégzése. Eb­ből is kitűnik, hogy a szüksé­ges munkát mindenkinek tud­juk biztosítani. Nem beszélve arról, hogy tíz munkaóra szá­mít egy munkanapnak s nyá­ron bizony ennél többet dol­goznak tagjaink. — S ml lesz az újabb, fiatal tagokkal? — Velük sem lesz problé­mánk. Egyrészét a következő években jelentős számban mennek nyugdíjba idős tag­jaink. ■ Másrészt fejleszteni akarjuk állattenyésztésünket. Ezzel újabb munkaerőkre lesz szükségünk, s jobban biztosí­tani tudjuk az őszi, téli foglal­koztatottságot is. Hz aggodalom túlzott S nemcsak Tamamérán és Tarnabodon tudják megoldani a tagok foglalkoztatását, ha­nem más termelőszövetkeze­tekben is. Az aggodalom tehát túlzottnak bizonyult, mert a szövetkezetek minden erőfeszí­tést megtesznek, hogy munkát adjanak tagjaiknak. S az egyes üzemágak további fejlesztése, másrészt a melléküzemági te­vékenység kiszélesítése — to­vábbi új munkalehetőségeket teremt. A feltételeket a közös gazdaságok biztosítják s ha va­laki szorgalmasan, igyekezet­tel dolgozik, méltán kiérdemli a nyugdíjat és a háztáji terüle­tet. (K. L.) Üzemi fatálhosnaoh Az élelmezcs'par kiváló ÖZVEGY SZIGETI FE- RENCNÉ most már az utolsó előtti szolgálati esztendejét tölti a Hatvani Konzervgyár­ban. Amikor férje eltűnt a Don-kanyarban s ő három gyermekével itt maradt a Zagyva-parti városban, ugyan­csak fiatal asszony volt.. s Nagy idő, ami eltelt azóta! Vajon mit hozott ennek a „Hozzánk beküldött drá­mája... regénye... humoreszke... (a kívánt rész aláhúzandó) ...sajnos, nem ütötte meg a kívánt mértéket, és így..." És most én ilyennel hen­cegjek magamról az utókor előtt. Könnyes a szemem és fáj a szívem. Azt tuőAam, hogy egyszerű kis szürke zseni vagyok, akit a kutya sem is­mer, s ha megméretek az irodalom mázsáján, rögtön patikamérlegre utalnak, de abban reménykedtem, hogy talán... mégis... mint annyian mások... a halálom után, ha a levelezéseimet kiadják... Hát van nekem levelezé­sem? Egyszer Irt választ nekem egy nő. Egy fiatal nő. Egy ragyogó nő. Nekem. Az ott van az íróasztalom mélyén. Őrzöm. Nehogy valaki vélet­lenül az ablakomba tegye. Hát ez van nekem, de nem levelezésem. írhatják hát majd a fejfámra: Élt... évet. Poste restante. Túlvilág. _____L_ (egri) nőnek? — fürkészem évtize­dek távlatából. Első látásra, csak néhány ráncot az arcra. Később meg­tudom azt is, hogy: küzdést, sok munkát. Ennek a hadiöz­vegynek nehéz volt talpra állni újra... Amikor állás után nézett annakidején, nem nagyon kap­kodtak utána. Nagyon örült hát, amikor bejutott a Gyár­ba. amely nemcsak akkoriban, de még most is nagybetűs fo­galom ezen a vidéken. Beszéli, hogy mindjárt a dobozüzemben kezdett, ugyan­ott ahol most összetalálkoz­tunk. Am húsz évvel ezelőtt még csak egy műszakban ter­meltek itt s összesen kétféle dobozt készítettek. Egyetlen helyiségben volt a kézi és az automata vonal, ö mind a két helyen dolgozott, minden szer­számot, gépet végignróbált, va­lamennyinek a csinját-biniát kitanulta. A hatvanas évek elején azért merték megvá­lasztani csoportvezetőnek. A biztos keresetet adó mun­kahelyet megbecsülte, hegy ide bekerülhetett, mindig szorgalmasan, igyekezettel há­lálta meg. A gyártól kétszer kapott ér­te kitüntetést. A harmadik nagy elisme­rést az idei, jubileumi ünnep hozta: Szigeti Jánosné Az élel­mezésipar kiváló dolgozója lett. MEGMONDJA ŐSZINTÉN, hogy nem számított rá a Árpikor szaktársai megkérdez­ték, hogy elmegy-e az ünnep­ségre, természetes hangon vá­laszolta nekik: ugyanúgy m' máskor, természetesen ez al halommal is ott lesz. Többet dolgozója nem is gondolhatott. így az­tán amikor szólították az emelvényhez, nagyon megle­pődött ... Túl van régen az ünnepen, emlék a kitüntetés is Szigeti­né ugyanolyan mint azelőtt. 40—45 ember ,;paranosnoka", két automata vonal mestere, felügyelője, három műszakos csoportvezető.’ A napjai egy­formán telnek: ha új szaktárs érkezik, bevezeti a doboz­gyártásba, türelemmel, jóin­dulattal foglalkozik vele — a többiekkel pedig végzi a megszokott feladatot. Boldog, mert úgy érzi, hogy szeretik. Ezért is gondol olyan félve, o!yan fájóan a közelgő búcsúzásra... Elégedett, mert a hadiárvá­kat becsülettel felnevelte. Legidősebb lánya a konzerv­gyári bériroda vezetője lett, érettségivel. Fiatalabb, ugyan­csak asszony-lánya most vég­zi a gimnáziumot s hőlaboráns a közeli erőműben. Legkisebb gyermeke, egyetlen fia, pedig középiskolát végzett, szakmát szehzett, utána pedig mező- gazdasági diplomát. Jelenleg Kubában dolgozik, távoli föl­dön öregbíti a magyar szak­emberek jó hírnevét. ENNYIRE FUTOTTA an­nak a hajdani, fiatal özvegy- asszonynak az erejéből. Iga­zán büszke lehet rá..! Ö ma­ga is. meg a gyár, amely segí­tette göröngyös útján .. (-ni) ■ ■ ....................... yp jmM3 1967. november 24., pénteV nagy előnyt jelent, hogy kö­rülbelül negyvenen dolgozhat­nak az állattenyésztésben és a kapcsolódó üzemágakban. A gépen foglalkoztatottsága is megoldott. — S az asszonyok? — Elvileg leginkább való­ban a nőknél lehetne problé­ma, de termelőszövetkezetünk­ben ez sem jelent gondot. — S a későbbi években? — Állattenyésztésünket je­lentősen fejlesztjük. Munka­erőre tehát szükségünk lesz később is. Keressük a lehetőségeket A tamabodi Tama gyöngye Termelőszövetkezet jónéhány új taggal gyarapodott az idén. Vajon tudják-e biztosítani mindenkinek a nyugdíjhoz szükséges munkanapokat? — kérdeztük meg Kovács Gáspár elnökhelyettestől. — Annyi biztos, hogy a mun­iyi gazdálkodás ala pszervezel éknél nuár l-től az intézményes és rendkívüli segélyek egységes kezelésében az alapszerveze­tekhez kerülnek. Eddig ugyan­is a szülési és temetési segé­lyeket a társadalombiztosítási szervek folyósították, amit az­után a szakszervezet megtérí­tett. így a tagság nagy részé­nek nem vo't tudomása arról hogy szakszervezeti segé yt is kapott. Szakszervezeti — rendkí­vüli — segély minden olyan esetben adható, anvkor a tag szociális helyzetében — önhi­báján kívül — rosszabbodás következett be. A kifizethető juttatás felső határa 800 fo­rint. (MTI) Az új termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer méltán keltett elégedettséget a közös gazdasá­gok tagjai körében. Az örömbe jónéhány helyen- azonban nyugtalanság is vegyült, vajon a termelőszövetkezet tudja-e biztosítani azt a munkát, azo­kat a munkanapokat évente, amelyek után a tagokat meg­illeti a nyugdíj és a háztáji földterület. Munka van — csak legyen munkaerő A tamamérai Ezüstkalász Termelőszövetkezet elnöke, Juhász Jenő, megnyugtatóan vá’aszol. — A közös gazdaságnak 260 tagja van, közülük 180 a dol­gozó tagok száma. A többiek zömmel járadékosok vagy munkaképtelenek. S ha azt ve­szem figyelembe, hogy szövet­kezetünk az elmúlt évek átla­gában 34—35 ezer munkanapot vett igénybe a munkák elvég­zéséhez, akkor nyugodtan kije­lenthetem, hogy mindenkinek tudunk munkát adni, aki dol­gozni akar. Szövetkezetünkben Önállóbb pénzű; a szakszervezeti A magyar szakszervezetek 21. kongresszusa, majd a SZOT elnöksége pénzügyi vonatko­zásban jelentős határozatot hozott: 1968. január l-től az alapszervezeteknél marad — az eddigi 35 százalékos része­sedés helyett — a tagdíjbevétel 50 százaléka. Az alapszerveze­tek a náluk maradó alapré­szesedéssel önállóan gazdál­kodnak, s az eddiginél na­gyobb arányban fordíthatják azt a tagság szociális, kultu­rális igényeinek kielégítésére. A pénzfelhasználásért a tag­gyűlésnek tartoznak felelősség­gel. A kongresszus a szakszer­vezeti segélyek rendszerében is határozatot hozott: 1968. ja-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom