Heves Megyei Népújság, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

Áruellátás, fogyasztás 1968-ban

előkészítésével párhuzamosan, megfelelő intézkedésekkel — az árukészletek növelésének nagyonis gyakorlati módszereivel is — megalapozták a 1a- nuártól startoló reformgazdá'- kodást. A kép azonban csak azzal válik teljessé, ha hozzátesszük: mindez korántsem jelenti. hogy januártól egyszeriben megszűnnek az áruellátás eddigi hiányai; egész sor olyan árucikknél például célszerű tovább is számolni a kereslet alatt maradó kínálattal, amelyek hazai termelési bázisait csak mostanában építjük ki, ilyenek például a különböző szintetikus textilák. Nyilvánvaló az is. hogy ilyen

— objektív tényezőkből eredő

— hiánvok mellett, az áruellátás hibá bő] származó .Jeher fo’tok” nem tűnhetnek el azonnal.

Mégsem túlzás *zt állítani, hogy a reform gazdasági tendenciája egészében az új mechanizmus első napjaitól kezdve az áruellátás javítása irányában hat majd.

Tábori András

Fiatal műszakiakról:

Alkotni vágynak, közösen

Hirdetooszlop virágokkal

Néhány négyzetméter csupán, de mindenkinek felhívja a figyelmét magára az a frissen ültetett parkrész, ami Gyöngyösön a Jókai és az Alkotmány utca sarkán terül el.

Érdemes itt megállni néhány pillanatra. Az ősz virágainak színpompás együttese szemet gyönyörködtető, Ez a sarok egyszerűen — szép.

Sajnos, ebien az évben ritkán került a gyöngyösiek szeme elé egy-egy mutatós parkrészlet. Mintha megfakult volna a város. Egy kicsit a szegény rokon egyszerűségét mutatta. A magyaráza- tot nem nehéz megtalálni. Kevés a viz Gyöngyösön, a kevés vízzel pedig okosan kell gazdálkodni. Nemcsak a közterületek locsolását szüntették meg. hanem a családi házak előtti kertecskék locsolását is megtiltotta a szigorú rendelet.

Ügy tűnik, a szükség kényszerítette ki ezt az intézkedést, amelynek következménye lett a hervadt kertek egész sora, a parkok elszür- külése, A takarékosság szülte meg a hatalmas gyepfoltokat, amelyeket szerény számú

S hogyan? Milyen formában lehet teljesíteni? Például Eger és Gyöngyös valamelyik üzemében berendezni nekik egy klubot, ahova egyformán hazajárnának a finomszerel- vénygyáriak, a lakatosárugyá- riak, a Vörös Csillag Traktor gyár egri gyáregységének fiatal szakemberei. Gyöngyösön a visontaiak a váltógyáriak, az izzó fiatal mérnökei, közgazdászai. Valamennyien magukkal vinnék a Vállalataik újítási féladattérveit, az egyéni ötleteiket, elképzeléseiket, s közösen megbeszélve, ha csak egy baráti tanácsadás erejéig is. máris nem fordulna elő, hogy egymástól függetlenül ketten is ugyanazon a témán dolgoztak. S nem is beszélve arról, hogy az újítások forintértékét a népgazdaság „kasz- szájából” fizetik, s mint ahogyan a példa is mutatja van mikor egy ugyanazon újításért két helyen is. Pedig a két üzem csak párszáz méterre van egymástól.

Az elmondottakon kívül van még valami, ami szükségessé tenné kérésük teljesítését. Fiatal emberekről van szó, akik a szakmájukkal, munkakörükkel kapcsolatos kérdéseken kívül szívesen vitatkoznának a politikáról, a filmről, az irodalomról, s szívesen tanulnának közösen idegen nyelveket is. Pezsgő életté, alkotó munkává lehetne forrasztani tehetségüket, munkakedvüket, — akaratukat

Sokszorosan visszafizetnék. S korántsem csak forintokkal...

K. J.

Tanulnak a bányászok

mok előadásait. Jó ötletet valósítottak meg az üzemiek akkor, amikor nemcsak a munkahelyen, hanem a bejáró dolgozók lakhelyein is önálló tanulócsoportokat alakítottak. Így az előadások és az autóbuszok között nincsenek ütközések: négy közeli községben munkaszüneti napokon, délelőtt foglalkoznak az „öreg diákokkal”.

Mindezek mellett Jelentős a pártoktatásban és a KISZ-oktatás ban részvevők száma is. Csupán az előbbiben mintegy másfélszázan tanulnak.

Monológ

Sokszor úgy érzem, a véletlen nagyobb hangsúlyt kapott, mint kellett volna. Az hiszem a tudatosságnak egyre nagyobb szerepeit kell játszani az életben. Legalábbis, ami a munkát illeti.

— Sokat gondolkoztam azon is, valóban kielégít-e engem a jelenlegi munkám, vagy még most is a sértődöttség dolgozik bennem. Mert ilyenkor az ember bizonyítani akar. S nemcsak magáért, hanem azért is, hogy lássák „oda- fönnt”,, nem elveszett ember ez a Szabó. Pedig nincs értelme ennek. Bizonyítani csak azért érdemes, hogy az ember megtalálja a munka értelmét, önmagát s megnyugodjon. Lelki egyensúly nélkül azt hiszem nem lehet igazán jól dolgozni. S én még mindig keresem ezt az egyensúlyt. Magamnak is be kell még bizonyítanom, hogy itt „1ent” is teljes értékű emberekre van szükség, s abból is lehet teljes értékű ember, aki „fentről” kerül le.

— Szóval, a párizsi hölgv azért jobban járt, mint én. Ö csak egy marék földet kapott, én meg háromezer holdat. S a saját vívódásaimat. Néha azért úgy érzem, hogy kezdem megtalálni önmagamat. Néma régit, hanem azt, amit az ember elképzel magának.

Kapnsl l evente.

megyében egyetlenegy ólján klub. kör vagy szervezet sincs, amely felkarolná, összefogna a fiatal műszaki értelmiségieket. A bélyeg, a ki mit gyűjtőknek, a nyugdíjasoknak, a vasutasoknak, a galambtenyésztőknek körük, szervezetük, klubjuk van, nekik semmi. Ha az utcán véletlenül nem futnak össze, hetek, hónapok telnek el,’míg találkoznak. Külön dolgoznak, próbálkoznak. Pedig ha lenne egy klubjuk, vagy bármilyen nevű szervezetük, ahol közösen dolgozhatnának, ötleteikkel, tanácsaikkal segíthetnék egymást, lényegesen jobban lehetne kamatoztatni szakmai ismereteiket, tehetségüket, erejüket.

A gondolat, hogy alkotni vágynak — de közösen, már magában véve is értékes. Segítséget, támogatást érdemel, nem is beszélve a kérdés időszerűségéről, aktualitásáról.

Mert valóban sokszáz fiatal műszaki képzettségű, nagyon tehetséges fiatalember dolgozik megyénkben. S a KISZ- szervezeteken, az üzemekben működő, a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsán kívül — ez utóbbi a legtöbb helyen korántsem váltotta be a hozzáfűzött reményeket — egyetlen lehetőség, alkalom sincs, a közös munkára, szakmai ismereteik szervezett formájú továbbfejlesztésére.

Évek óta visszatér a vád ellenük: tartózkodnak, elhúzódnak a szervezeti élettől. Nos, itt az alkalom, hogy pozitív változás történjen. Senkit sem kell agitálni közülük: maguk kérik, igénylik a közösséget.

Levelet kaptam G. A. 27

éves gépészmérnöktől, aki az egyik egri gyárban dolgozik. A sorokat a maga, és hozzá hasonló fiatal mérnök, s közgazdász társai nevében írta.

Elmondja a levélben, hogy ez év augusztusában országos újítási kiállítás nyílt Budapesten. A kiállításra ő is elküldte egyik újítását, amelyet nyolc hónapi nehéz munkával készített. Üzeme is elfogadta, 11 ezer forintot kapott érte. A kiállítás megnyitásán egy egyetemi csoporttársával találkozott, aki szintén gépész- mérnök, s ugyancsak Egerben dolgozik. Megkérdezte tőle, milyen témával szerepel a kiállításon, s amikor megtudta, alaposan meglepődött: szinte kopírmása volt az övének, közel annyi időt szentelt rá ismerőse is mint ő, s az érte kapott összeg is majdnem megegyezett.

Hazafelé azon kesergett,

hogy milyen jó lett volna előbb találkozni: közösen biztosan könnyebben ment volna az újítás elkészítése, sőt azóta talán három-négy újabb újításuk is lehetne.

Igen. jó lett volna találkozniuk. De hol? Egerben, de a

bokrok csoportocskái lazítottak fel. Egyszerű virágocskák húzódtak meg a bokrok környékén és a zöld gyep szélén.

Nincs értelme, hogy most, | utólag bölcsclkedjünk arról, \ hogyan lehetett volna esetleg a patak vagy az ivásra alkalmatlan ku.ak vizével mégis csak locsolni a díszesebb parkokat. Esetleg csupán az éjszakai órákban végezni ezt a munkát.

Térjünk vissza ahhoz a sarokkerthez, amiről kezdetben mondtunk el megérdemelt, J dicsérő szavakat. Ugyanis itt j sem tetszik valami. A pom- \ pá's virágok közül egy hir-1 detőoszlop meredezik elő. A i kontraszt riasztó. De az ősz- \ lop egyébként sem töltheti itt j be feladatát, mert olyan \ messzire esik a járdától, hogy { a rajta elhelyezett plakátok | alig olvashatók ilyen távol- j Ságtól. Gyanítjuk, a járművezetők sem veszik örömmel hirdetőoszlopot, hiszen zavarja a kilátást.

Ha pedig semmi értelme, hogy az a hirdetőoszlop ott \ álljon, minek van még mindig ' ott?

(g. mól—)

Az őísszelt kezdődött oktatási évben minden eddiginél többen jelentkeztek tanulásit az Ecsédi Külfejtése» Bányaüzemben.

A szakszervezeti bizottság

elsősorban megszervezte a bi- salmiak továbbképzését: ennek során mintegy kilencve- nen gazdasági és politikai életünk legaktuálisabb feladataival ismerkednek. Az alapszervezetek aktíváinak reszortonként indítanak rövidesen előadásokat.

Több mint háromszázan

hallgatják a Társadalmunk időszerű kérdései c. tanfolyatégkör. Sokszor már úgy voltam, hogy abbahagyom az egészet. Hívtak a Dunántúlra, gondolkoztam, hogy cdame- gyek. De valahogy mégsem volt igazán kedvem elmenni. Itt maradtam. Hogy miért? Azt hiszem, erre még ma sem tudnék pontosan felelni. Tudja az ördög, lassan jnegszok- tam a szövetkezetét, az itteni embereket. Nekik is eloszlott a bizalmatlanságuk, kezdtünk kijönni egymással. A munka egyre inkább kitöltötte az időmet s az elmélkedések helyett dolgoztam. Persze nehéz volt. A „globálisan elvtársak” helyett meg kellett szoknom, hogy „itt, emberek”. Helyesebben mondva meg kell szoknom, mert néha még mindig elrugaszkodik velem a paripa.

— Hogy mi volt az a döntő momentum, ami valóban ideszögezett ehhez a néhányezer holdhoz? Nem tudnék erre válaszolni. Nem hiszek abban, hogy az ember életét mindig csak döntő fordulatok irányíthatják. Szerintem sok, apró kis dologból is összeállnát olyan folyamat, ami erre vagy arra irányíthatja az embert. Velem azt hiszem ez történt.

— Megkérdezheti azt is, hogy elégedett vagyok-e a sorsommal. Nem. Sok olyan dolgot csináltam az életben, amit ma már nem tennék meg s én nem úgy kezdeném élőről az életet, mint annak idején,

Iomány. Nem kis gond ez, valahogy mégis kisstílűnek éreztem az elején. Kiszámoltam, hogy az előző évek alatt mit hoztam a házhoz a tsz-eknek. Illetve csak ki akartam számolni, de már az elején abbahagytam. Ha csak a tizenöt víztárolót veszem, gondoltam, mi ehhez a háromezer hold?

— S a légkör is. A szövetkezetben az elején úgy vettek körül, hogy dumálj csak, téged apukám már ejtettek. Amit mondassz arra természetesen bólogatunk, mert azért még mindig te vagy feljebb, de azért nem vagy te már olyan nagylegény. Egyszer- kétszer. ha valami járási vagy egyéb öisszejövetélen felszólaltam, a többi elnök is összesúgott a hátam mögött. Egyszer a Kovács Jóska egy kicsit piás volt, az meg is mondta a szemembe: figyelj ide kisöreg, minek ez a papolás, itt lenni dolgozni kell s különben is, a te hegvibeszédeid korszaka már lejárt.

— Aztán néha „fönntrői” is jöttek. Szabó elvtárs, neked ugye nincs most problémád? Nem hiányzik most semmi? Mit lehettett erre válaszolni. Szóval ismeri biztosan az ilyen „elvtárs, segítsd a lebu- kottakat” akciókat.

— így kezdtem. Éjszakákon át töprengtem, hogy egyáltalán miért kellett „lejönnöm”, miért alakult kj körülöttem ilyen

— Biztosan ismeri vagyis legalább hallotta már azt a borzalmas slágert. Arról szól, hogy Párizsba került egy disz- szidens hölgy s az égadta világon mindene megvan az autótól a fridzsiderig. Semmi baja sincs, jól él, csak egyetlen dolog hiányzik a boldogságához, egy marék hazai föld. Amikor először hallottam ezt a számot, gondolatban továbbvittem a képet. Elképzeltem, hegy egy nap postás kopogtat a höigy lakásának ajtaján s átad egy selyempapírba burkolt parányi csomagot. A hölgy kibontja s nézi a nvlon zacskót, amelyen ott a fölírás: original magyar föld, Made in Váci utca.

— Humorosnak hat ugye a dolog? S amikor magam előtt láttam ezt a képet, az jutott eszembe, hogy hajszálra ugyanígy jártam én is. Amikor míg „fönt” voltam, hányszor mondogattam: ha én té- esz elnök lennék, majd én megmutatnám. Monöogattams úgy éreztem, hogy komolyan így is lenne. S egyszer azt mondták; nézd Szabó elvtárs e úgy is mondtad már néhányszor, hogy szeretnél elnök lenni. Tessék most itt van ez a szövetkezet, mutasd meg, hogy mit tudsz vele csinálni.

— Az első pillanatban megfordult velem a világ. Kiabálni szerettem volna, átkokat szórni mindenre és mindenkire, de aztán meggondoltam ma vám. Minek? Ügy sem ér semmit. Lementem a szövetkezetbe. Háromezer hold, emberek, gépek, tűrhető állatáiesyezo. ae a reszieieKDen meg gyakran eltérő kapcsolódása sem tűnhet el azonnal, márpedig az a tudat, hogy — a

hiány miatt — egy-egy iparvállalat úgyis mindent eladhat, amit termel, egyelőre kevéssé ösztönöz a bolti jelzések figyelembe vételére.

Az 1968-ra előirányzott áru- e’látási intézkedések azonban számolnak mindkét tényezővel, méghozzá olyan módon, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel tompítják a kereslet. kielégítése ellen ható gazdasági érdekhatásokat. Elsősorban egy o yan, alapvetően fontos felkészülési tényezőt említünk, amely nem is annyira a reformmal, mint inkább a naptárral áll összefüggésben; azzal ugyanis, hogy tél következik. Kormányszinten tárgyalták a közelmúltban az immár „reformkorszakba” is átnyú ó téli ellátást és megállapították, hogy egészében elegendő készletek állnak rendelkezésre, sőt burgonyából, vöröshagymából, almából a múlt évinél sokkal többet táró nak, ezért összességében a téli burgonya, zöldség- és gyümölcsfélék árszínt- jében az előző évekhez hasonlítva nem várható lényeges változás.

A

mi pedig egészében az áruéi áfást illeti, a várható igények kielégítésére és a reform érvény!:« lépését követő időszaki piaci egyensúlyának megteremtéséhez — előzetes számítások szerint — mintegy 7—8 milliárd forint értékű többlet árualapra lesz szükség. A többlet úgy értendő, hogy mérlegelték az áru- e'látás idei szintjét, amely — tegyük hozzá — egészében meghaladja az év elején előirányzott emelkedést; a belkereskedelmi forgu’Jom összértékét ugyanis 9fí milliárd forintra tervezték 1967-re, de év végéig — a jelek szerint — a forgalom meghaladja majd a 100 miliárdot.

M ndezt figyelembevéve, a belkereskedelem megfelelő tartalékokat tárol a jövő évi — kielégítő színvonalú — árualap megteremtésére. Az említett 7—8 mii iárd forint értékű többlet árualapnak megközelítően a fele hazai eredetű. a másik fele pedig import- termék, s ez az utóbbi különösen fontos gazdasági „terelőeszköz” a jövő évi Id egyensúlyozott áruellátás biztosításához. Az importtal ugyan:s — amelyhez a belkereskedelem jelentős devizalapokkal rendelkezik, és amelyet kiegészít a korábbinál sokkal szélesebb, úgynevezett választékcsere is (a baráti országokkal belkereskedelmi együttműködéssel szervezett árucsere-kapcso’at), — nemcsak arra nyílik mód. hogy a hiányzó árucikkeket a külkereskedelem közreműködésével pótolják, hanem arra is, hogy ilyen módon egészséges versenyt támasszanak az áruellátás „hiánypontjain’’ működő iparvállalatoknak.

E

gészében tehát elmondható, hogy a jövő évi gazdálkodás elvi jogszabályai

S

emmi meglepő nincs abban, hogy a közvélemény mindenekelőtt néhány — nevezhetjük így —: köznapi kérdésben összegezi a januártól érvénybe lépő gazdasági változásokkal kapcsolatos feltevéseit, várakozásait. Talán nem árt közbevetőleg megjegyezni, hogy ezek a „köznapi” jelzővel illetett kérdések egyszersmind valóban a népgazdaság, a társadalom legfontosabb jövőbeni problémái, még akkor is, ha a nem szakszerű megfogalmazás csupán a gazdálkodás végeredményére — az életszínvonal, a béren kívüli juttatások, a foglalkoztatottság stb. várható alakulására — egyszerűsíti mindezt. I yen kérdés — egyike talán a legfontosabbaknak — az is, amely a bonyolult gazdálkodási problémák egyik „végpontjára” utal: milyen lesz az áruellátás, a fogyasztás, kereslet kielégítése 1968-ban?

Az egyértelmű, tőmondatban összegezett választ éppen a- nehezíti, hogy a reform Irányítási módszereitől és szellemétől idegen a kategorikus som mázás, a szövevén yo;en bonyolult valóságot mind kevésbé lehet egy-egy tömör mutatóval kifejezni. Az áruellátást is a közvet' en és a közvetett — tehát gazdasági — „terelőeszközök” egész rendszere szabályozza majd, s ily- módon csupán a várható irányzatok jellegét lehet előre, megközelítő pontossággal feltérképezni. Persze ez nam kevés, sőt, az így kialakított prognózis alighanem valóság- hűbb. mint néhány olyan, korábbi tervszám, amelytől felfelé és lefelé is jócskán volt eltérés. (Amiből egyszersmind az is következik, hogy nem éppen megalapozottak azok a „reformaggodalmak”, amelyek egyebek között a kielégítő áruellátást is kizárólag kötelező tervutasítások alapján képesek elképzelni; ha más nem, a korábbi esztendők bolti tapasztalatai bizonyítják, hogy az ellátást szabályozó előírás- rendszer sem nyújtott tökéletes biztosítékot a hiánycikkek ellen!)

Ami most már a jövő évben várható tendenciákat illeti, elsősorban két olyan tényezőre kell utalnunk, amelyek egymással gyökeresen ellentétesek, és e szembenállás feloldása — természetesen — nem is képzelhető el máról holnapra. Ismeretes egyfelől az a gazdálkodási alapmotívum, hogy a termelővállalatok januártól immár nem egyszerűen abban lesznek érdekeltek, hogy mit és mennyit állítottak elő. hanem abban: mit és mennyit értékesítettek! A közgazdasági törvény- szerűségek beható ismerete nélkül is könnyű felismerni, hogy ez — tehát: az értékesítés első helyre rangsorolása — legfőbb biztosítéka annak, hogy az ipar a korábbinál sokkal intenzívebben „figyel” majd a szükségletekre, az igényekre is. Másrészt azonban illúzió lenne nem számolni azzal, hogy az áruellátás bizonyos „fehér foltjai”, a kínálat és a kereslet csak globálisan

az orvosi műszerek, a szerszámgépek és a mezőgazdasági erőgépek gyártásának — műszaki színvonalát, fejlesztési eredményeit reprezentálják. A magyar kutatók emellett hazai kőolaj- és a földgazbázis hasznosításának eredményeiről is beszámolnak.

Magyarország már az elmúlt esztendőkben is rendezett a nyugat-európai nagyvárosokban Magyar Napokat A Magyar Napok azonban az ország hagyományos vonásait, sajátosságait — pl. a háziipari és népművészeti cikkeket, folklorisztikus és idegenforgalmi értékeinket — mutatják be. Londonban — ezúttal elsőízben — a mai Magyarország kevésbé közismert vonásaival — a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés széles körű szervezete, tervszerű munkája — kívánják a tudósok és a kutatók a hazánkról alkotott képet kiegészíteni.

________t UM

A Magyar K

ereskedelmi Kamara, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, valamint a Londoni Kereskedelmi Kamara és a Brit Gépészmérnökök Szövetsége december 11—15 között Magyar Tudományos és Műszaki Napokat rendez Londonban. A megnyitó előadást Kiss Árpád miniszter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke tartja Magyar- ország műszaki fejlesztési eredményeiről és a fejlesztés távlati tervezéséről.

A Magyar Tudományos és Műszaki Napok keretében akadémikusok, egyetemi tanárok, tudományos kutatok, vállalati fejlesztő és konstruktőr mérnökök ismertetik az angol tudományos és műszaki élet képviselőivel kutatási eredményeinket. Az ötnapos előadássorozat 20 témát ölel fel, amelyek elsősorban a fém- megmunkálás, a gép- és az elektrotechnikai iparágak — fgyebek között a geodéziai és

Magyar Tndorminyos és Műszaki Napok Londoaban