Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-21 / 249. szám
Reflektorfényben : ismerkedjünk az ői törvényekkel a falusi kenyér és péksütemény Á tlépi ellenőrzési csoportok tagjai a közelmúltban a hatvani járás hét községének kenyérrel és péksüteménnyel való ellátását vizsgálták Tekintve, hogy mindennapjaink elmaradhatatlan eledeléről volt szó — a társadalmi aktivisták érthetően alaposan szemügyre vették a legapróbb részleteket is. Jelentéseikből kitűnt, hogy még mindig elég sok a bűne a sütőiparnak, s a vásárlók besz- szúságaiban — ludas a szövetkezeti, az állanu kereskedelem Különöse n hé'tői napokon erősen szikkadt a kenyér, hetenként többször is „szalonná.?”, sületlen. S a csányiak panasza annál inkább helyénvaló, mivel üzleteikbe a szállítmány fél, másfél órás késésekkel, általában a délután utólján érkezik, minek következtében a reklamált mennyiség cseréjéről azon a napon már szó sem lehet. Így. marad a régi mondás: eszik nem eszi — nem kap mást! Ecsédi. rózsaszentmártoni jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy rágós a péksütemény is, s emellett gyakran deformált, a szabványnál jóval kisebb. Az pedig általános észrevétel, hogy a Mátravidél.i Sütőipari Vállalat csupán töredékét biztosítja az árulistáján felsorolt 18 különféle cikknek. Egyrészt talán kényelemből, vagy fele- uékenységböl — másrészt pedig azért, mert az „óvatos” üzletvezetők jobb szeretik a hagyományos sütemények — zsemle, kifli, fonott kalács — rendelését. No persze, ha egyáltalán szeretik! Mert például az ecsédi 1. számú italbolt főnöke véletlenül sem tart péksüteményt, az ellenőröknek kerek-perec tudomására hozta, hogy ő bizony nem kínlódik az effélékkel... Általában baj van a szállításokkal. Néhány esettől eltekintve jókora késéssel érkezik az áru, a sütemény sajnos igen ritkán éri el a reggelit. A gyerekek tejéhez, kávéjához vagy éppen kakaójához csak kenyér — legtöbbször előző napi — jut, s tízóraira ugyancsak kenyeret kell vinniük az iskolába. Jóllehet — akár csak a városiak — szívesebben majszolnák a ropogós kiflit, zsemlét. Ám úgy látszik, falun ez még mindig — „luxus”. S ha már a szántásokról szólunk, hadd említsük meg azt is, hogy néhány helyre csupán — a kevésbé higiénikus — ponyvás tehergépkocsin viszik az árut és a személyzet megfeledkezik az előírt felszerelés mindenkori használatáról. Nem elég, hogy a lazán felerősített, vagy éppenséggel hevenyében oda borított ponyva alá beszökik az országút pora, sara — csak úgy mint a megrongálódott kosárba — ráadásul kötény, papucs nélkül, olykor piszkos cipőben adogatja a kísérő kocsijáról a kenyeret, süteményt. No és ami még boszantóbb: ha netalán reklamál ezért a „kedves vevő”, a szállítószemélyzet — miként feljegyezték például Rózsaszentmártonban — durván válaszol, szidkozódik. Elferdítenénk az igazságot, ha egyedül a sütőipart marasztalnánk el a trehányságért. A herédi 2. számú élelmiszerbolt raktárának tanúságai igazolják, hogy a kereskedelem is nagy múlasztást követ el néha. A tárolőhelyiség ugyanis kicsi, koszos, meszeletlen, hámló vakolata, az egyik felbontott liszteszsák tetején talált egérpiszok pedig még férgekről is árulkodik. S ami még megdöbbentőbb: itt, ahol a bolt kenyerét is tároljál!:, az ellenőrzés előtt két nappal Tóth Mihály egészségőr mindent a legnagyobb rendben talált. (???) A feltárt hiányosságok közül — persze sok Tündén kerülhetne a „hiánycikkek" közé. Természetesen elsősorban akkor, ha a sütőipari vállalat állandóan jó árut szállítana, másodsorban pedig ha az üzletvezetők is nagyobb felelősséget éreznének a gondjaikra bízott alapvető élelmiszerekért. Minden esetben gondosan kellene mérlegelni a kenyeret, péksüteményt, hogy ne forduljanak elő olyan súlyhiánvok mint amilyeneket például a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 3121/14. számú üzletében, vagy éppen az ecsédi sütőipari mintaboltban találtak a község' népi ellenőrök. S ha nemcsak .szemre” vennék át az árut hanem Csányon is, másutt is szúrópróba-szerűén néha felhasítanának egyegy kenyeret, bizonyára nem kerülne „szalonná*’’ tészta a fogyasztókhoz. Nyilván a sütemények is korábban érkeznének, lehetne közöttük válogatni — ha a boltvezetők úgy akarnák. Ám a boltvezetők sokszor hallgatnak, inkább vigyáznak a szállító vállalattal való jó kapcsolatra mint a fogyasztók barátságára. B vizsgálat eredményei — rövidesen napirendre kerülnek a Hatvani Járási Népi Ellenőrzési Bizottságon, s a mulasztókat minden bizonynyal felelősségre vonják. Remélhető, hogy az érdekeltek mielőbb levonják majd a tanulságot s hibáikat sürgősen kijavítva, a jövőben elfogadható, kifogástalan kenyeret, küldenek a falusiak asztalára is. Gyónt Gyula E nyíre sok talán mégsem termett... Bőséges a cukorrépatermés, a cukorgyárak éjjelnappal dolgoznak. Vonaton és gépkocsikon érkezik a gyárakba a répa. De a gépkocsiszállításoknál nincs minden rendjén. A szövetkezetekben túlságosan megpakolják a gépkocsikat, s így a 3-as számú főközlekedési úton gyakran látni lehullott répákat. A hatvani utcákon mindennapos látvány, ahogy a gyerekek, felnőttek „begyűjtik” a cukorrépát. Sajnos, néha veszélyes is a hanyagság. Az YB 77—81 rendszámú teherkocsi például 85 kilométeres sebességgel előzött a hatvani Sárga Csikó vendéglőnél, s közben hullott róla a répa, rá a mellette haladó Wartburgra és a segédmotoros kerékpárra] haladóra. A Wartburgnak behorpadt a teteje, személyi sérülés szerencsére nem történt. A gépkocsi vezetője elismerte, hogy szabálytalanul rakodott. De mit csináljak — mondta —. sok a répa, hamar le kell szállítani. Elhisszük, hogy sok a répa, de ennyire talán mégsem sok! —czi— Kísérleti gázszolgáltatás Gyöngyösön NAGYON ÉRDEKES megoldással kísérleteztek Gyöngyösön, aminek eredményétől függ nemcsak a déli városrész közintézményeinek gázellátása, hanem a lakásoké is. Erről kértünk tájékoztatást Moí- nár Ferenctől, a gázszolgáltató vállalat egri üzemének helyettes vezetőjétől. — Milyen meoldást alkalmaznak G yöngyösön ? — Gázelpárologtató berendezést építettünk^ amelynek műszaki átadása október elejétől kezdődött el. Ki kell próbálnunk a gázelpárologtató berendezést, a gázszállító berendezéseket és a gázfogyasztó készülékeket is. Három területen kell tehát az ellenőrzéseket elvégeznünk, mielőtt az üzemeltetést megkezdenénk. Az előbbiekhez még hozzátartozik, hogy a gázfogyasztó készülékek is teljesen új konstrukciók. — Arról van szó, hogy cseppfolyós gázt szállítanak Gyöngyösre? — Erről. Tartálykocsikkal végezzük a szállítást, a cseppfolyós gázt az ottani tartályokba töltjük át, majd a berendezés segítségével légnemű halmazállapotúvá alakítjuk át. — Hogyan lehet ilyen módon a folyamatos ellátást biztosítani? — A berendezés állandó felügyelet mellett üzemel. Nem nehéz tehát a tartályok tartalmát figyelemmel kísérni. Az utánpótlásról így időben lehet gondoskodni. Talán úgy is mondhatnám, hogy állandó, szinte menetrendszerű járattal szállítjuk a cseppfolyós gázt Gyöngyösre. — Mi indokolja ennek a módszernek az alkalmazását? — CSAK OLYAN HELYEN gondolhatunk erre a megoldásra, ahol a gázlelőhely, illetve töltőállomás nagy távolságra esik, a gázvezeték kiépítése ezért nagyon költséges, lenne, viszont a korszerű energiahordozót, jelen esetben a gázt, érdemes szélesebb területen felhasználni. — Távlatban mit várhat Gyöngyös? Bárányexport, gyapjú-,,aratás" — Ha a kísérleti üzemeltetés beváltja a hozzá fűzött reményeket, a lakóházakba is bevezetjük a gázt. Tudomásom szerint a most épültő 8/A. tömb lakásait már így kapcsolják be. — Nem tartozik szorosan ehhez a témához de hadd kérdezzük meg: miért tart hónapokig a PB-gáz, a palackos gázkészülékek bekapcsolása, bár már a tanács szakigazgatási szerve átadta az• egész lebonyolítást a vállalatnak. — Sajnos, egy féléves lemaradással vettük át ezt a feladatot és előbb ezt kell behoznunk. Most már nagyjából a júniusi igénylések elintézésénél tartunk. És még valamit: a nyomáscsökkentő készülék ami nélkül a palackos gázt nem lehet üzemeltetni, hiánycikk. Nincs annyi belőle, amennyi kellene. A gyorsabb intézést, a várakozási idő lényeges csökkentését ez is komoly mértékben befolyásolja. REMÉLJÜK, a kapott tájékoztatás nemcsak a gyöngyösiek érdeklődését elégítette ki, hanem azoknak a gáztűzhelytulajdonosoknak a kérdésére is választ adott, akik hónapok óta várják türelmetlenül az értesítést a beszerelés időpontjáról. (g. molnár) A közös és a háztáji 4. A termelőszövetkezeti törvény előírja, hogy háztáj: gazdaság.fenntartására minden tsz-tagnak joga van. Ebből következik, hogy a közös háztartásban élő termelőszövetkezeti tagok is egyénenként tarthatnak fenn háztáji gazdaságot. Az eddigi szabályozás a tagot és a vele közös háztartásban élő családtagokat együttesen megillető jogo- sulságokról rendelkezett. Ezért gyakran előfordult hogy a család egyik tagja a maga részére sajátította, ki a háztáji gazdálkodás lehetőségét és a többi tagot kizárta belőle. Ilyen körülmények között a háztáji gazdaság kiegyenlítő, jövedelemkiegészítő szerepe nem érvényesülheiett igazságosan, s egyebek között ez is oka volt annak, hogy sok parasztíiatal nem a termelőszövetkezetben kereste boldogulását. A nagyüzemi társas gazdálkodás jc ib éves tapasztalatai mutatják, hogy a közös és a háztáji gazdaságot nem szabad egymássá! szembeállítan., mert ez a kettő szerves egységet alkot. Termelőszovetkeáeten tehát a közös és a háztáji gazdaságot egyaránt érteni kell. A kapcsolatnak ilyen meghatározásából mindenekelőtt az következik, hogy szélesíteni és erősíteni keil az együttműködést a közös és a háztáji gazdaságok között. Ennek keretében a termelés, a beszerzés és az értékesítés szempontjából a háztáji gazdaság a közösnek a része. Természetes, hogy az együttes fejlődés követelménye meUett érvényt kell szerezni a közös gazdaság elsőbbségének. A háztáji gazdaság — mondja a törvény — a termelőszövetkezeti tagok kisegítő gazdasága. Célja a tagok és J családtagok háztartási szükségleteinek kiegészítése és jövedelmének fokozása. A háztáji gazdaságban árutermelés is folytatható. Rendelkezik a törvény arról is, hogy mit foglal magában a háztáji gazdaság. Ebbe a körbe tartoznak a háztáji gazdálkodás célját szolgaló gazdasági épületek, a háztáji állatállomány, föld, s a háztáji gazdálkodáshoz szükséges anyagok, munkaeszközök, kisgépek. Ezek a vagyontárgyak a föld kivételével személyi tulajdonban vannak. A tsz-tag csak olyan mértékű háztáji gazdálkodást folytathat, amely nem akadályozza a tagsági viszonyból származó kötelességek teljesítését. A korábbi szabályozástól eltérően a törvény nem korlátozza a háztájiban tartható eszközöket és szerszámokat az egyszerűbb mezőgazdasági munkaeszközökre és kézi szerszámokra. Ennek az az oka, hogy a technika általános fejlődésével egyidejűleg a háztáji gazdaságokban is egyre inkább szükségesek a munkák gyor, és szakszerűbb elvégzését elősegítő kisgépek. A háztáji föld használatára a közösből az a tsz-tag jogosult, aki teljesítette a termelőszövetkezet által meghatározott munkát. Más szóval a közös a háztartásban élő tsz-tagokat külön-külön megilleti a háztáji föld használatának joga, amennyiben teljesítik a közgyűlés által előírt feladatokat. Az öreg, rokkant, vagy tartósan munkaképtelen termelőszövetkezeti tagot azonban a háztáji föld használatának joga a munkavégzéstől függetlenül megilleti. A háztáji föld területe termelőszövetkezeti tagonként 800—1600 négyszögöl lehet. Ezen belül a háztáji szőlő és gyümölcsös területe nem haladhatja meg a 80« négyszögölet. A tag a belterületen, zárt kertben, vagy közvetlenül a tanya körül levő földjét személyi tulajdonjoga alapján háztáji földként használhatja. A törvény nem írja elő, hogy mekkora állatállományi, szabad tartani a háztájiban. Ezt a kérdést a közeljövőben kiadandó miniszteri rendelet szabályozza. Az elv ezzel kapcsolatban az, hogy egy tehén, egy-két növendék- marha, egy-két anyakoca szaporulatával évente háromnégy hízó, öt juh vagy kecske, s korlátlan számú kisállat tartható a háztáji gazdaságban. A járási tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának engedélye alapián ezt meghaladó állomány is lehet a háztájiban, ha a közös gazdaságban a nagyüzemi állattartás, vagy annak valamelyik ágazata nem fejleszthető gazdaságosan. A közös és a háztáji gazdaság szerves egységéből következik, s mindenké ren ésszerű, hogy a termelőszövetkezet üzemi tevékenyegébe beletartozzék mindaz, ami a háztáji gazdálkodás eredményességét segíti elő, természetesen az érvényes jogszabályok keretein belül. KézenlekvS például, hogy ha a tagság és a termelőszövetkezet úgy látja jónak, akkor a tsz feldolgozzon a háztájiban előállított terményeket is, vonja be a beszerzési és értékesítési tevékenységbe a háztáji gazdaságokat, s általában terjedjen ki a figyelme mindazokra az igényekre, amelyeket háztáji gazdálkodásukkal kapcsolatban támasztanak a tagoz. Ez a felfogás és az ennek megfelelő gyakorlat hozzájárul ahhoz, hogy minél teljesebben hasznosítsák a háztájiban is a termelési lehetőségeket. G. P 91 nagy gazdaság adja a „nyersanyagot Hizlaló megye vagyunk Ül kgeré a birkanyírási rekord! »» Három éve költözött Egerbe a Gyapjú- és Textilnyers- anyagforgalmi Vállalat megyei kirendeltsége, a . Kertész utcai irodáról azonban ma is kevesen tudnak. No, de — mondhatják erre a derék „cikrák”, a fiatal és öreg városlakók, hogy — biz’ nem olyan nagy vétség ez. A jó borok földjén ugyan kit érdekelne, hányán kérdeznék: milyen, mennyit ér például az expressz pecsenyebárány, vagy éppen a jex- ketoklyó...? Pedig — nincs egészen igazuk, hiszen a kirendeltséggel kapcsolatban álló kilencven- egy nagy gazdaságból még Egerben is akad. Méghozzá: nem akármilyen! Salamonná, a sokoldalú adminisztrátor újságolta a minap, hogy pontosan a megyeszékhely dicsekedhet az egyik rekorddal: a helyi Nagy József Mezőgazdasági Termelőszövetkezet birkái adják ugyanis a legtöbb gyapjút, átlagosan nem kevesebbet, mint 4,9 kilogrammot! A cég meglehetősen hosszú nevéből, Salamonné példájából akárki könnyedén kitalálhatná, hogy a tihaméri iroda néhány dolgozója voltaképpen mivel is foglalkozik. A teljes részletesség kedvéért azonban feltétlenül el kell árulni azt is, amit Marsi László kirendeltségveze- tőtől hallottunk. Jellemzésül, érdekességként említett néhány számadatot: a megye területén — a háztáji gazdaságokon kívül — csaknem 74 ezer nagyüzemi juh adja a munkát, az évi 35—40 millió forintos forgalmat... Élő és vágott tejesbárányokat, expressz és szokvány pecsenyebárányokat, hízott bárányokat vesznek, adnak s gondoskodnak a tenyésztésre alkalmas állatok beszerzéséről, elhelyezéséről. Szállítanak belföldre és külföldre — Olaszországtól Görögországig. Franciaországtól egészen Afrikáig — s természetesen: begyűjtik a gyapjút. Mennyit? — Az idén például 33 vagonnal terveztek. Sajnos, — panaszkodott a főnök — aligha sikerül megvalósítani, mivel a birkák rosszul fizetnek, nem mindenütt követik az egriek példáját. Heves megye — inkább hizlaló terület. S ezt a munkát különösen jól értik a Hatvani Lenin Tsz-ben, ahol például a februárban ellett bárányok április végére már csaknem 30 —30 kilogrammos súlyúak, lettek! Két helyütt, hetenként egyszer — Egerben hétfőn, Hevesen pedig szerdán — tartanak gyapjúvásárt. Minden 100 kilogrammon felüli tételből mintát vesznek a kirendeltség dolgozói, s a „saccolt” tisztasági százalék alapján fizetnek. Persze, a nagy tapasztalatú szakemberek sem csalhatatlanok: előfordul, hogy a vállalati központban — ahol szál hosszúság, finomság alapján osztályozzák, mossák a gyapjút s laboratóriumi vizsgálattal mutatják lei a tényleges zsírtartalmat, szennyeződést, — díjkiegészítésre utasítják az egrieket, esetleg megdorgálják a túlbecslésért. Ha kiderül, hogy valamelyik üzletfél kevesebb pénzt kapott, nemcsak annak hiányzó ösz- szegét pó'olják. hanem egyidejűleg kiegészítést, adnak mindazoknak, akiknek neve szerepel a kérdéses tételjegyzékben. Egyszóval: ha például egy vizsgált 100 kilogrammos mennyiség három gazdaságból gyűlt össze, mind a három a korrigált árat kapja. Érdekes, hogy minden esetben csakis az eladó jár jól: a pénzből ugyanis soha nem kérnek vissza — legfeljebb tesznek hozzá... (—ni; Igen: az, középszerű, s itt az ideje, hogy ezzel a ténnyel szembenézzek, hogy letörjem önmagámban önmagam gőgjét személyem nagyszerűségét illetően. Olvasom ugyanis, hogy most éppen Franciaországban, legutóbb Jugoszláviában keresték és találták meg azt az emberkét, aki éppen a megfelelő milliomodik kerek számnak született ahhoz, hogy neve és személye egy életen keresztül ismertté váljék. Én, ha jól emlék- -szem, nyolcmillió felett és kilencmillión *nnen születtem. Jellemző hogy még a százezret sem tudom! Én még nem voltam soha a milliomodik vásárlátogató, a két- avagy hárommillió- módik tv-előfizetö, engem méa senki nem ismert meg képernyőről, amint szerényen átveszem a két mázsa pétisót, mert én vettem meg a tízmilliomodik mázsát, nem én voltam az év tízezredik házasságkötője és tizenegyezredik válófele se: engem még senki, soha ilyen alkalomból nem köszöntött sem négyszemközt, sem a nagy nyilvánosság előtt. Mi van abban az érdekes, hogy én voltam a 8 879 342. magyar ember, aki frászt kapott az óvóhelyen és a pokolba kívánta a háborút? Mi abban az említésre méltó, hogy én ott voltam a kilencmillió nem tudom hányadikként, aki hozzáfogott annak az építéséhez. amit szocializmusnak hívnak és a kilencmillió-nemtu- domhányadik, akinek egykor minden és most semmi sem jó... Hol jegyzik azt fel, hogy én, innen a tíz- milliomodikon, de túl a kilencediken rendszeresen szidtam és csináltam a bürokráciát, hogy gyermeket nemzettem — természetesen középszerű apának középszerűen tízmilliomodikon inneni gyermeke lehet csak —, hogy nevettem és sírtam, hogy könyvet olvastam és a televíziót meg az új magyar drámát pocskondiáztam? Sehol. Középszerű ember vagyok, s ahogy majom és szerencsém ismerem, meghalni se kerek ,.számadik”- nak fokok, hanem csak úgy a többi között és természetesen emléktáblám sem lesz. csak ennyi a fejfámon: élt ...... évet. (A pontozott rész utólag kitöltendő!) Hát igen. ez az én osztályrészem, mert nen lettem kerek szám.. Ezen töprengtem mély rezignáltsággá szivemben, amikor r feleségem rámför- medt, hogy azt mondja: — Már százszor megmondtam neked, hogy... Ma sem tudja miért lettem olya' boldog. Végre valóm kerek szám: század ■ szór! Hogy hol var ez a milliótól? Ugya, kérem, százszor is megmondtam már. hogy középszerű ember kevéssel is beéri. (egr#
