Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-17 / 245. szám

tJaeml tál állta sások Sofő r, Európa országútiam Relord a paradicsom konzerválásában 30 ezer vagon paradicsomot dolgoz fel az ipar IT özéptermetű, élénk te- kintetü fiatalember, bordó ingben, sötét térdnad­rágban s hasonló tónusú koc­kás zokniban :első látásra fel­ismerni, hogy nem idevalósi, messziről jött. Stöppler Richard — udva­rias bemutatkozás ytán me­séli, hogy három napja in­dult az NSZK-beli Lauters- bachból, ezerkétszáz kilomé­ternyi utat hagyott maga után, s éppen Visszafelé ké­szülődik. Hanns Balzerhez, a kenyéradójához. Nyugatnémet sofőr, hat esztendeje ül volán mögött, két és fél éve „világjáró”. Egyedül vezeti a hatalmas camiont Nemcsak pilótája cégének, hanem rakodómun­kása, átvevője, adminisztrá­tora is: afféle teljhatalmú megbízott. Kocsikísérőként utazgatott hajdan, váltótársa volt kol­légájának. Egyszer, 1964-ben, az a másik pilóta karambo­lozott Budapesten, összeüt­között egy autóbusszal. A ca­mion akkor darabokra tört, a magyar árut vonattal kellett hazaszállítani. Sofőrtársa az­óta nem mer kocsira szállni) az üzemben vállalt munkát, átadta a volánt Stoppler- nek. A térdnadrágos fiatalem­bernek érdekes foglalkozás jutott Gazdájának, a sport­szer-nagykereskedőnek, aki­nek Becstől Tokióig ér ki­terjedt üzlethálózata, horgász- felszereléseket hord Francia- országból, öngyújtókat Ausztriából, S egy sereg más cikket tőlünk, Csehszlovákiá­ból, Svájcból meg a Német Demokratikus Köztársaság­ból. Három-négy hetenként startol az NSZK-ból, évente 70 ezernyi kilométert utazik. Nálunk az ARTEX-szel tár­gyal, s a gyöngyösi Kékes Ál­talános Ruházati Ktsz-nél vásárol korcsolyacipőket. Az idén immár a negyedik al­kalommal jött a Mátra alji városba, s mint minden eset­ben, most is korcsolyákat ho­zott hazulról. A korcsolyákat itt. Gyöngyösön erősítették a cipőkre. Ezért várakozott kis ideig. Huszonhat éves. azt mond­ja, hogy nagyon szereti élvezi a munkáját, de harmincöt éves koránál tovább nem „csavarog” Európában. A vo­HA SIMON ZOLTANNÉTT, a boconádi Béke Termelőszövet­kezet főkönyvelőjét keresik; igen gyakran ez a válasz: saj­nos, nincs bent, kiment a ba­tárba az elnökkel. Ilyenkor a látogatók megcsóválják a fe­jüket. s elgondolkoznak azon, hogy vajon egy főkönyvelő mit kereshet kint a határban. Pedig ma már egyre gyako­ribb, hogy a szövetkezeti fő­könyvelővel is csak a földe­ken lehet találkozni. — Szükség van rá, hogy gyakran kimenjek — magya­rázza Simon Zoltánná. — A gazdasági és a pénzügyi mun­kának összhangban kell lennie s ma egy szövetkezeti főköny­velőnek ismernie kell a gazdál­kodás minden ágazatát. Enél- kül nem nagyon lehet alapos pénzügyi munkát végezni. Ez a munka rendkívül szer­teágazó. Elkészíteni a szövet­kezet pénzügyi terveit, bizto­sítani a fedezeteket, megismer­kedni az új árrendszerrel, el­lenőrizni, jogi problémákat el­intézni. — Mi került újabban elő­térbe a pénzügyi ••munkában? — Megnövekedett a gazda­Irtó precíz egy ember colt. Brehnvmel kezdte, alapos és megfontolt ta­nulmányokat végezve, gazdag jegyzete ’’jngot gyűjtve. Aztán áttanulmányozta a darwini evolúciós elméletet, sőt a polgári kritikai anya­gokat is. Miután ezzel végzett, mélyen- bán­tóan megvizsgálta a mezőgazdaság, azon he­lyi az állattenyésztés, még azon belülebben a baromfinevelés tudományos munkáit. Mind­ezek után részletes és alapos tájékozódást szerzett az anatómia, valamint az idegélettan témaköréből, hogy aztán ne mulassza azt sem, hogyan és miképpen fejlődtek ki az ember ölőfegyverei. j Miután mindezzel végzett, megelégedetten szusszantott nagyot, elővette a konyhakést és kiment a ka.mr.iba, hogy elővegye a csirkét, amelyet tudományosán és okszerűen óhajtott levágni. Igazán nem rajta múlt, hogy az öreg tyúk akkorra már végelgyengülésben kimúlt. (-Ő) sági számítások szerepe. Min­den szövetkezét szeretne job­ban, eredményesebben gaz­dálkodni, s ehhez az szüksé­ges, hogy kimutassuk: melyik növényféleség termelése hasz­nos, s melyik az, amire ráfi­zetünk. Mi például nemrég ki­számoltuk a szövetkezetben, hogy nem kifizetődő a kuko­rica termelése, s helyette in­kább borsót vetünk a kővetke­ző években. — Van-e a közös gazdaság­ban olyan nagyobb döntés, amelynél a főkönyvelő ne len­ne jelen? — EZ KIZÁRT DOLOG. Mindig meghallgatják, sőt ki­kérik a véleményemet a gaz­dasági vezetők. S azt hiszem, ez természetes is. Számítások nélkül ma már nem lehet ter­vezni, Simon Zoltánná néhány hó­napja. a két boconádi termelő­szövetkezet egyesülése óta fő­könyvelő. Ez a néhány hónap is nagy változásokat hozott az életében. Hosszabbak a mun­kanapjai, nagyobb a felelős­sége, kevesebb idő Jut a csa­ládra. — Hát igen. Jóval több idő szükséges a munkám elvégzé­séhez, mint azelőtt. Ma már nem ritka, hogy reggel korán bejövök az irodába, s csak este térek haza. — S a szabad idő? — Nagyon kevés. Ha este hazamegyek, még el kell lát­nom a házi munkákat, s ami­kor a család nyugovóra tér, nekilátok a tanulásnak. Okle­veles könyvvizsgálói tanfo­lyamra járok, hiszen a maga­sabb munkakörhöz, úgy ér­zem, több tudás is kell. — Film, tv?, — ERRE B5 JUT egy kevés időm. Sőt, még néha a szm- házba is eljutok. Aztán végezetül art* kér, hogy az újság többet írjon a következőkben az irodai dol­gozókról. — Sokan nem értik s nem is becsülik meg a munkánkat. Jó néhány szövetkezeti tag úgy vélekedik, hogy akik az irodában vannak — pihenésért veszik fel, a fizetésüket. Pedig a mi munkánk is része a kö­zösségének. (kapod) Ne hallgassak senkire... Leghelyesebb, ha két hétig vízben tartják. Kamillás ipari víz­ben. Ne hallgassanak Apai státusom már megvan, hivatást is érzek az ilyesfajta gyakorlat iránt, mint a nevelés, egyelőre azonban csak érdek­lődésről beszélhetek konkréten. Ugyanis még nincs megfelelő gyakorlatom, csupán egy egyhónapos kis­lányom. Az érdeklő­désre mindig kap az ember szives felvilá­gosítást. így követ­tem el azt a hibát, hogy — érdeklődtem. Megkérdeztem vala­kit, hogy mit tegyek, csuklik a gyerek. Na­gyon kedvesen el­mondta: — Legjobb 6zahari- nos teát adni neki. nyolc csepp citrom­mal! Később megijed­tem. mert a kezét kanosaiul nézte. Ér­deklődésemre ezt a tanácsot kaptam: — Ne hallgasson senkire, mert komoly baja lehe*- a kicsin'ek. Vigye a napra, kvar- coltassa, esetleg jég­kockákat tegyen a kiságy lábai alá. Amikor sétáltunk az utcán, a pici tüsz- szentett egyet. Sze­rencsétlenségére ép­pen arra "jött egy ba­rátom. Hallva a tüsz- szentést, elsápadt, és verejtékezve kiáltott: — Hiszen ez a gye­rek tüsszen tett!... Adtatok már neki paprikás joghurtot?! ...Miii?!... Ne hali- garatok senkire. Páftrikás joghurtra van szüksége, higgyé­tek el. Ekkor ért oda egy ismerős asszony. Még hallotta az utolsó mondatot. Lesújtó pillantással mérte végig a barátomat, és így szólt: — Ne hallgassanak senkire. Legjobb, ha kétéves, reszelt mak­kot szagoltainak ve­le, attól elmúlik... Köszönt, és elment. A tanácsok soroza­ta azonban nem sza­kadt meg. Napokon keresztül ilyesmiket hallottam: — Felemelte a jobb kezét?... Hm. Leghe­lyesebb, ha tiszta­szesszel dörzsölik be d lábujjait. — Hány?... • Hm­senkire, higgyék eii ez a leghelyesebb. — Sír? Két kispár­nát tegyenek a szájá­ba, és kapcsolják ki 'a rádiót. — Hallgat?.- szór­ják be konyhasóval mindkét talpát. Ezek után nem tud­tam, mit tegyek, amíg kacsintani nem kezdett a jobb sze­mével. Gondolatban végigkérdeztem a fenti ismerősöket, és amikor megjöttek a telepatikus válaszok, fogtam a gyereket, beáztattam egy kis páclében, föltettem forralni, sót, papri­kát, borsot és ecetet kevertem hozzá, né­mi babérlevéllel, fel­oldott Kai mopy rinnel meghintettem, paní- roztam, kevés zsírt téve alá, nyolcszor megfordultam a sar­kamon magam körül, elvégeztem a bába­képzőt, kiházasítot­tam a nagymamát, elzarádokoltam Mek­kába, felfedeztem az északi sarkot, árva­házat alapítottam, feltaláltam az úthen­gert, és tisztelettel megőrültem. Ezután ezt mondta a lányom: — Papa. ne hall­gass senkire, tegyél tisztába.-katai—­Karhatalmi harcászaton:;. Gyakorlatot tartott Eger határában a Balázs Ignác mun- kásőr zászlóalj. A karhatalmi harcászati foglalkozás során a diverzánsok bekerítését, elfogását és az ezzel kapcsolatos harcászati tennivalókat oldották meg kiválóan és példamu­tatóan az egység beosztottjai. Képünkön: Szűcg Vilmos, a finomszerelvénygyári alegység parancsnoka, és Berta Ervin a terepen, a térképvázlat tanulmányozását végzik. Hiába bujkált az erdő ingoványában, sűrű bozótjában az „ellenség” és hiába igyekezett szabadulni a gyűrűből, a mun­kásőrök résen voltak, s valamennyit elfogták. íme, a fogoly­kísérés. Nagy figyelmet kell fordítani többek között az idegenek igazoltatására is az adott területen. Az ellenőrző átenged# ponton a munkásörök minden jármüvet és arra járó ideges# leellenőriznek. (Foto: Kis« Bél*) Ián mögött töltött műszakok a „világjárás” meglehetősen fárasztják, kényelmesebb, nyugodtabb beosztásra vá­gyik. Üzletember. Nem árulja el hogy melyik országba szeret és melyikbe nem szeret men­ni, s hol miként fogadják. Csupán annyit mond, hogy például szívesebben megy Csehszlovákiába mint Fran­ciaországba, s nálunk a sok papírmunka, a nagy admi­nisztráció idegesíti kicsit. Az étvágyáról viszont őszintén vall: az étel sehol sem íz­lik neki annyira, mint Ma­gyarországon ! Amikor éppen nem utazik, a Balzer-cég üzemében vagy környékén dolgozik — s két­személyes Volkswagenjén pi­hen. Jövő nyáron turistaként szeretne jönni hozzánk a személygépkocsijával: a Ba­latonnál akar üdülni. Lautersbachtól az út Gyön­gyösig ugyanannyi, mint Gyöngyöstől Lautersbachig. Visszafelé azonban a nagyobb rakománnyal is gyorsabban, kevesebb idő alatt teszi meg az utat. No, de ezen ne cso­dálkozzék senki! Fényképet keres elő levéltárcájából, s mutatja: csinos, húszéves fe­lesége várja odahaza ... (gyóni) A főkönyvelő 19 500 vagonra, az idén pe- \ dig 28 000 vagonra kötöttek szerződést, s mért még min­dig van paradicsom, a számí­tások szerint 30 000 vagonnal kerül belőle a feldolgozó üze­mekbe. Befejezéshez közeledik a konzervipar nyári idényének legnagyobb munkája a paradi­csomfeldolgozás. A konzerv­gyárak eddig 28 500 vagon pa­radicsomot vásároltak fel, ami rekordnak számít. Tavaly

Next

/
Oldalképek
Tartalom