Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-04 / 234. szám

üzemi találkozások TÁRSAS AGYTORna Hogyan lehetne fejleszteni a gazdaságot ? Azon a bizonyos termelőszö­vetkezeti vezetőségi ülésen, az elnök egyetlen kérdést tett íel: hogyan lehetne fejleszteni a gazdaságot? a vezetőségi ta­gok nem mondtak hosszú be­szédeket, akinek ötlete volt néhány szavas mondatban ösz- szefoglalta azt. Pulykafarmot kellene szer­vezni — mondta az egyik bri­gádvezető. A másik gyorsar rácsanvtt a/, ötletre: az üresen álló istálló éo;,^.! alkali nas voina err® a céh-a. A >t>vétke­ző felszaló «{tv bt'd<»í>«iíii bor­kóstolót, az elnökhelyerW «n- kább kis csárdát javasolt. A harmadik halászcsárdát, mert hát a víztároló halállománya biztosítaná a bográcsbavalót, a közös gazdaság boraiból meg jutna a poharakba. Az állattenyésztő a bikate­nyésztés fejlesztésében kereste az eredményeket, a kertész pe­dig azt mondta, hogy ki kel­lene terjeszteni a spárpoter mesztést. mert az nagyon kifi­zetődő. Az üzemgazdász sze­rint be kellene szerezni egy URH adó-vevő készüléket és akkor jelentősen csökkenthet­nék a munkaszervezési költsé­geket. A termelőszövetkezet elnö­kének noteszában sokasodtak a feljegyzések. Jó húsz perc múltán csendesedett az ötletek ..rohama’” az elnök felállt és azt mondta, hogy a halászcsár­da meg az URH adó-vevő be­rendezés ma még túlzás, de a pulykafarmot meg a spárga­kertészet fejlesztését érdemes részletesen megvitatni. (Ma már nagy spárgatáblája és pulykafarmja van a közös gazdaságnak.) Amikor megkérdeztem a kö­zös gazdaság irodájában, hogy tudják-e azt, hogy mi a „brainstorming” nemleges vá­laszt kaptam. A kérdést nem véletlenül tettem fel, ugyanis a vezetőségi ülés úgy zajlott le, mintha a részvevők ismer­ték volna az irányítás újszerű módszerének az úgynevezett „ötletrohamndk.” az elveit. Mi is az ötletroham, a brainstorming? Játék, nagyon komoly eredményeket hozó já­ték. A lényegét egy mondatban talán így lehetne összefoglalni: gátlásoktól mentes, közös agy­torna. A s, játék” vezetője egyetlen — nagyon fontos — kérdésre kér választ és a résztvevők gyorsan, szinte „meggondolatlanul” válaszol­nak: ötletekkel rohamozzák a megoldást. A brainstorming- nál rendkívül fontos a gyorsa­ság — hiszen célja, hogy le­rövidítse a gyakran elkalando­zó. mellékvágánvokra tévedő elnvúló értekezleteket — a gátlá-talan ötletezés pedig megakadályozza, hogy túlzott önellenőrzés, esetleges félénk­ség a mer^-sz elképzeléseket belefojtsa kitalálójába Ez a módszer több hasznos elképze­lést hoz felszínre, mint a ko- BD ilvkodó. sokszor csak tetsze­ss szavakba burkolt, de gon­dolatokat nem tartalmazó fel­szólalásokkal tarkított értekez­let. Az ötletrohamot már kipró­bálták nagyobb ipari üzeme­inkben, ahol az esetek nagy többségében nagyon jól vizsgá­zott a módszer. Ögy érezzük a mezőgazdaság helyi irányításá­ban is hasonló szerepet kap­hat. Az ötletroham — anélkül, hogy tetszetős nevét ismerték volna — már nem egy gazda­ságunkban a társas irányítás lett. A társas gondolko­dás r-,-Wj -írnvi egy helyen kézzelfogható eredményeket is hozott. Ott, ahol még nem Ismerik a tanácskozásokat gyorsító és célszerűsítő módszert, javasol­juk, próbálkozzanak meg vele. A brigádértekezleteken is — úgy gondoljuk — beválik majd ez a módszer, hiszen termelő­szövetkezeti parasztságunk nem szereti a „szócséplést” és gyors állásfoglalásra képes. A vezetőségi üléseken kívül a tervkészítéseknél lehet még nagy szerepe. Sok időt és öt­letet lehet így nyerni. És az új gazdasági mechanizmus foko­zódó követelményei között aligha lesz fontosabb dolog, mint a jó gazdasági ötlet. F. P. A kocsimester Egy siető kis szerelvény fékbódéjának lépcsőjéről ki­ált vissza — szapora zászló- lengetés közben —, hogy „van még egy dobása”, mindjárt visszajön. Néhány kocsit „sza­kítanak le” a többitől s kilö­kik a vágány végére. Talán tíz perce figyelem a hatvani vasúti rendezőpálya­udvaron dolgozók munkáját, s ez idő alatt harmadszor, szám szerint a harmadik acél­páron látom feltűnni, elsuhan­ni Pelle Béla kocsimestert. Amikor végre megteheti, le­ugrik a vonatról s hozzám lépve magyarázza: Sok a dolguk, különösen az­Haaxnoaílják a bányaépületeket A KAEV üzemit nyitott Gyöngyösön Mint ismeretes, az ország több helyén megszüntették a gazdaságtalanul dolgozó bá­nyákat. Az egykori üzemi épü­letek megszerzéséért, haszno­sításáért a különböző — főleg fővárosi — vállalatok között valóságos „harc”, verseny in­dult A gyöngyösi, hajdani XII-es akna területén mások melleit a Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat legújabb üzeme is „letelepedési enge­délyt” kapott. Az egri, 10. szá­mú gyáregység az elmúlt he­tekben hozzákezdett a szerve­zéshez, a munkaerő-toborzás­hoz és a telepi létesítmények szükséges átalakításához. A te­lepen már hatvanén dolgoz­nak. A régi tmk-épülí-tek néhány közfalát lebontották, s ezzel megteremtették a későbbi ter­melőmunka legfontosabb felté­teleit. A különféle kisegítő mű­helyek mellett korszerű tech­nológiával kerékszereidét ren­deznek be, egy másik csarnok­ban a vasszerkezetek készíté­sére nyílik majd lehetőség, míg a szomszédjában az egri­nél lényegesen modernebb fes­tőműhely kap helyet Már megvan az egyezség, amely szerint ötven forgácsológépet kapnak a gyöngyösiek a vál­lalat gyáregységeitől, s e gép­park legszükségesebb darabjai — több esztergapad — a kö­zeljövőben meg is érkezik. Egyébként a legutóbbi igaz­gatói értekezleten közölték, hogy a nagy vállalat rövide­sen SÍ millió forintos hitelt vesz fel. Ebből a váciak né­gyet kapnak, az egriek és a gyöngyösiek együttesen 77 millión osztoznak. A Mátra alji városban a rendelkezésre álló pénzösszegből jelentős forgácsoló bázist, vasszerke­zetgyártó üzemet és központi anyagtelepet hoznak létre. Gondolnak természetesen a szakemberképzésre is, ezért — egyelőre — 50 személy okta­tására alkalmas esztergályos tanműhelyt nyitnak. Gyöngyösön különben az egri gyáregység által összesen csaknem 8 millió forint érték­ben készülő 28 ezer darabnál több — anyagmozgató kocsik­hoz szükséges — kerék szere­lésével, festésével kezdik a ter­melőmunkát, valószínűleg a jövő hét elején. óta, hogy létszámgondokkal küzdenek a forgalmas csomó­ponton . i. Huszonnégy-huszonhat vo­nat érkezik ide és indul in­nen, nyolcszáz-kilencszáz ko­csi diktálja nap-nap után a feladatokat. A válogatásért, a menetrend szerinti összeállí­tásért, nyolc „sarus”, tizen­négy kocsirendező balesetmen­tes munkájáért felel a mes­ter. Mióta..? Azt mondja, hogy tizenhá­rom esztendeje. Szolgálatát természetesen régebben kel­tezték; 1943. október elsején került a MAV-boz. A kocsimesternek — rangja van a rendezőpályaudvaron, mindössze hárman vannak eb­ben a beosztásban ... Ráter­mettség, fürgeség, ügyesség kell ehhez a munkához, — so­kan „átestek a rostán” amíg Pelle Béla „fennakadt”. Korántsem volt könnyű do­log eddig jutnia! Előbb pálya­munkásként, raktári munkás­ként szolgált s ha a „véletlen” nem segít, valószínű, hogy még ma sincs a „forgalomnál”, ma sem kocsi mester. Egyszer azonban valaki helyettesítésé­re szólították s mert megfelelt, nem küldték vissza. Ez a ki­nevezés akkor meglepetésnek számított. Azóta persze már ritkábban éri meglepetés, hozzászokott ahhoz, hogy ha az ember ipar­kodik — előbbre léphet. Most megbecsült vasutasnak tartja magát. Említi, hogy van már sztahanovista meg élmun­kás kitüntetése s kapott Kivá­ló dolgozó jelvényt is. Tiszt­sége volt sokáig a szakszerve­zetben. Termelési felelős. Elé­gedett a fizetésével, azt mond­ja, hogy a keresete mindé« hónapban megközelíti a 2200 forintot. Régi, kis karácsondi házu­kat 10 éve cserélték fel egy háromszobás módosabbal: négy ikerablaka van az utcá­ra. Tisztességgel berendezett lakásában gáztűzhely, mosó­gép is van. Jómódú, mai „polgár” — a községben. Árva volt ő is, a felesége is, amikor összekerül­tek, úgyszólván a semmiből kezídték. Büszke arra, hogy idáig ér­tek. Mindkét gyerekét becsü­lettel felnevelte: a nagyobbik boripari technikumot végzett, most már pincevezető Salgó­tarjánban, a kisebbik pedig az érettségi után repülőgépszere­lőnek tanul. Jó fiúk, hallgat­nak a szülői szóra. „Hát kell ennél több..? Pelle Béla hetenként há­romszor, olykor négyszer ve­szi kezébe Karácsondon kis elemózsiás táskáját s utazik Hatvanba — ahol huszonhá­rom sínpáron telnek műszak­jai. Kommunista ő is. a felesé­ge is — sőt: mindketten veze­tőségi tagok. Kicsit talán ver­senyeznek is: ki ad, ki halad többet? Négy esztendő múlva — negyedszázados „tengelyen töl­tött szolgálat után” — nyúg- díjba vonulhat. Fürgeségét, szorgalmát tekintve aligha gondolna erre az ember. Nem is árulkodik más, csak igazol­ványának egyik bejegyzése; Születési ideje: 1917. október 27. Csaknem egyidős a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lommal ... Az idén jubilál 6 is, (gyón!) Márkák és völgyek Különös feltételezés lenne azt várni a boltba lépő vásár­lótól. hogy pontosan és napra készen eligazodjék a termékek minőségi, korszerűségi, formai árnyalatainak szövevényében. Végtére is kémiai laboratóriu­mot és műszereket még sem vihet az ember a bevásárló- táskában. Mindemellett két­ségtelen, hogy a legmegbíz­hatóbb minőségellenőr a fo­gyasztó ,aki mérlegel és ítél az áruk versenyében, csak éppen: nem mindig alakulhat ki azon­nal ez az ítélete. Egyes termé­kek általánosan ismert és el­ismert „névjegyei” azonban rendkívül megkönnyítik a jó áruk és az ezt kereső vásárlók egymásra találását. Ilyen a védjegy és a márka. Két kérdés következik ez­után: miért jó a fogyasztó­nak és miért a vállalatnak a termékek védjegyezése, már­kázása? Az első kérdésre egy­szerű a válasz: nyilvánvaló, a Egyik ismerősöm, ki az Eszaki-ten- er partján töltötte zabadságát, nevet- e mesélte, milyen Imény érte öt útja órán. — Ahofri az or- zágúton mentünk a íz felé, egy táblát ittunk a következő zlirattal: „Tenger 1000 mé- zr.” — Kicsit arrébb, jabb tábla. „Tenger 200 mé- zr.” — Már láttuk a agy vizet, amikor lég egy figvelmez- etés várt ránk. „Tenger 50 mé- er.” _ Végre ott áll­unk a parton. Gyö­nyörű látvány tá- últ a szemünk elé, Mk az óriási tábla za varta némileg <r kilátást. Ezt olvas­tuk rajta. „Tenger!” Nevettünk a túl­zott precizitáson, node ekkor azzal állt elő valaki a társaságban, hogy neki is van „tábla­élményemég hoz­zá hazai földről. A Börzsöny alján — kezdte történetét — nagyméretű táb­lát vettünk észre az út mentén. „Információ 1000 méter.” — Ez aztán a ren­des dolog — bólo­gattam —, gondo­lunk hát mi is a tu­ristákra, de ekkor már ott volt a kö­vetkező tábla. „Információ 200 méter — Ahogy az újabb, gondolom utolsó táblát olvas­tam — ötven méter — kíváncsian vár­tam a megígért „Tn- formáció”-t. Biztos lesz ott egy csinos kislány. s majd csak kérdezek tőle valamit. Végre fé­kezett a kocsink, mert... ... ,Információ itt” — közölték a tábla óriás betűi. Kiszálltunk az autóból. Nem talál­tunk ott semmiféle „Információ”-t. — Csak egy pipázó bácsi támaszkodott a táblának, aki vi­szont készségesen informált, hogy a bódét nemrégiben teherautóra rakták és elvitték... _____ B. B. J, vá sárló szívesen veszi, ha az árucikkek tengerében a meg­szokott minőségben, összeté­telben gyártott, s lényegében a termelő kötelezettségét tük­röző védjegyes, márkás ter­méket talál. Az ilyen ismert — és elismert — áruért olykor az átlagosnál magasabb árat is megfizet a vásárló, s ha az ár nem magasabb az átlagnál, akkor az értékesítés tömeges­sége nyújthat nagy előnyöket a termelőnek. Ezzel pedig lé­nyegében már a második kér­désre is válaszolhatunk: vilá­gos, hogy bár a védjegyzett vagy márkás áru termelése többletköltséget is okozhat a vállalatnál — például: az egyenletes, illetve kiemelkedő színvonalú minőség feltételei­nek megteremtése járhat ilyen kiadásokkal —, ám az érté­kesítés, a vevő bizalma bőség­gel kárpótolhat mindezért. Ez a bizalom, amit a reklámtudo­mány külön szakkifejezéssel ,.goodwill”-nek nevez, a ter­melésnek olyan fontos ténye­zője, hogy az előállítási költ­ségek tervezésekor is mérle­gelni kell. Hiszen ettől — te­hát a bizalomra alapozott ér­tékesítése lehetőségektől — függ például a gyártmány sorozat- nagysága, következésképp gazdaságossága. Ma már több százezer hivatalosan bejegyzett védje­gyet tartanak nyilván a vilá­gon. s jellemző, hogy a beje­lentések száma az utóbbi esz­tendőkben rendkívül gyorsan emelkedik: a növekedés üte­mét jelzi, hogy évenként hoz­závetőleg megnégyszereződik a védjegyes áruk száma a vi­lágon. A szembetűnő előnyök elle­nére túlzás lenne azt állítani, hogy a mi ipari köreinkben kellően elismernék, megbecsül­nék a védjegyezést, márkázást. A vállalati érdekeltség, a je­lenleg még érvényes tervezési rendszer éppenséggel nem kedvezett a védjegyezést már- kázási törekvéseknek. Az új gazdaságirányítási rendszer azonban — mivel ép­pen ezen a két ponton: a vál­lalatok anyagi érdekeltsége, illetve ezzel összefüggésben a piaci kapcsolatai tekintetében ígér alapvető változásokat —, minden bizonnyal megteremti a védjegyek. márkák gyors térhódításának feltételeit is. (T. A.) Äz ©r £5 Cél vajai Tizenegyen a vádlottak padián — Azt mondom: csinálhat­nánk magunknak egy kis pénzt... — Hogyan? — Eladnánk egy-két kocsi fát. Észre se vennék.. . — Pista bácsi észre venné. — öt se hagynánk ki a já­tékból, kapna a pénzből vala­mennyit. Majd én beszélek ve­le... A párbeszédet borral telt poharak csengése kísérte. Az egri erdészet felterhelő bri­gádjának vezetője, Hanus Ist­ván, elégedetten kortyolta ita­lát. Éppen csak említette Os- váth Sándor gépkocsivezető­nek, hogy „eladhatnánk egy­két kocsi fát”, s nem kellett tovább fáradnia a beszéddel, az alku kettejük között meg­köttetett. Még könnyebben szót értett Hanus a beszélgetésben felbukkant „Pista bácsá”-val. Németh Istvánnal, a felnémeti MÁV-rakodó vezető erdészé­vel. Németh vállalta a fatoi- vajlás „adminisztratív” fede­zését, s fáradozását esetenként 400—400 forinttal honorálták. Végezték a munkájukat, mint korábban. Ám egyszer­egyszer, ha pénzre volt szük­ségük. túladtak a kocsi rako­mányán. Rendszerint a felné­meti Petőfi Tsz mészégető ke­mencéjében namvadt el a fa. A tolvaj társakról a rakodóke­zelő erdész is megkapta a ma­ga stallumát, ö pedig úgy tün­tette fel iratain az eseteket, hogy a faanyag a rakodóra be­érkezett. A leleplezéstől nem kellett tartania, altatóért sem ment a gyógyszertárba, mert biztonságban érezte magát. Csalt. A rakodóra szállított fa­anyagot ugyanis űrméterben számolták, mikor oedig a fa vagonokba került, hogy ren­deltetési helyére juttassák, ak­kor már a súlyát mérték. Egv űrméter faanvag súlya R—7 mázsát is kitett, s mert Né­meth a ténuleaes súlynál min­dig kevesebbet jegyzett, ma- radt annyi plussz faanva»a hn<*v a „meci*aknrított” súlv- i-ííTSrfieret fedezte « ior”nlariul értékesített mennyiségeket. A szállítólegyet mindenkor le kel'ett adni a géokocsiveze- tőknek a rakodón. A tsz azon­ban nem volt hallandó ..oasz- szus” nélkül fát vásárolni, s így minden esetben a szárma­zási okmányt is kérte. Az ok­mányok megszerzéséről Osváth gondoskodott, s ez nem okoz­hatott a tolvaj iásban fennaka­dást. Számos esetben szállí­tottak kocsival az erdészeti dolgozóknak illetményfát, a szállítmány eredetét bizonyító kiseladási bárcát azonban ma­guknál tartották, s így mindig volt a zsebükben elegendő „ok­mány”. A bárca adatait átjaví­tották, a gally- és dorongfa he­lyett kemény egységes tűzifát írtak a papírra, s természete­sen az űrméteren is változtat­tak, annak megfelelően, mikor mennyi fát vittek a tsz-nek. eladni. A szövetkezetiek egy esetben sem kifogásolták a ja­vított bárcákat. Felületessé­gükre, nagyvonalúságukra jel­lemző, hogy még az olyan kis­eladási bárcát is elfogadták, amelyre azt nyomtatták, hogy arra az erdőből fa ki nem ad­ható. Ha egy fűszerboltban valaki csak egy doboz gyufát elemei, fülöncsípik; a bolt ajtaját la­kattal lezárják, s akkor a bolt­ba emberfia be nem mehet, hogy lopjon, ha mégis megpró­bálná, rajtaveszít. Az erdő nem fűszerbolt. ott tolvajkodni is könnyebb. Ahogy a fatol- vajlás értelmi szerzője és irá­nyítója, Hanus István mondta: „észre sem veszik, ha eladunk egy-két kocsi fát”. Abban bíz­tak, hogy nem veszik észre ... Egv napon történt. Az erdő­ben jól megrakták a teherautót tűzifával, aztán nyugodt tem­póban elindultak, hogy a tsz- ben pénzzé tegyék. A teherko­csit a szövetkezet hídmérlegén rakományostól megmérték, az­tán irány a mészégető kemen­ce. A fát ledobálták a kocsi­ról, s már indultak volna ép­pen. mikor váratlánul, motor- kerékpáron megjelent az erdő­igazgatóság két embere. De ne részletezzük: fiilöncsípték a fatolvaj Osváth Sándort és két rakodóját. Hegyi Bertalant és Kovács Károlyt. Nyolc űrmé­ter fát hoztak — az utolsó fu­varral. Osváth nem tagadott, az e'ső iegyzőkőnw felvételekor be­ismerte. hogy harmadszor lo- oott. Később több esetre is em­lékeznie kellett. A Nvugat- Bükki Állam5 Erdőrrazdasár igazgatójának fe'intését, a leleplezést követő napon, a rendőrség kézhez kapta. A nyomozás derített fényt arra . hogy Hanus és a rakodókezeló erdész, Németh István, nem­csak Osváthtal szövetkezett bűncselekmény elkövetésére. Beszervezett ember volt Mir- kóczki Sándor gépkocsivezető is, és még hat rakodó. A nyomozás során a tolva­jok égre-földre tagadtak. Os­váth volt csak, aki beismerte elkövetett tetteit. A beszerzett bizonyítékok súlya azonban a tagadókat is beismerésre kény- szerítette: Németh: „Előző ki­hallgatásom során elmondotta­kat most megcáfolom, töredel­mesen bevallom. hogy az ügy­ben. bűnös vagyok ...”. Hanust „Most megtörtén, korábbi ta­gadásommal ellentétben, beis­merem büriösségemet.. A bizonyítékok tanúsítása szerint Németh István és 19 társa 135 méter kemény egy­séges tűzifát értékesített jogta­lanul, 42 ezer forinttal káro­sítva a társadalmi tulajdont. A szakértő állásfoglalása szerint a károsodásért teljes felelősség terheli Németh István rakodó­kezelő erdészt, mert az ellopott famennyiség szállítójegyét és menetlevelét mindenkor úgy igazolta, mintha azt a rakodóra szállították volna. Németh adott segítséget, alapot a bűn- cselekmények végrehajtásához. Teljes mértékben felelős a bűntettek elkövetéséért Hanus István, a fetterhelő brigád ve­zetője is, mert ő vo't az, aki Némethtel előre megaiieudvn, a gépkocsivezatihct a tolvaj- lásra rábeszélte, s brigádjának tagjait is bűntársaivá tette. Hanus egyébként már koráb­ban büntetve volt a közellátás érdekeit veszélyeztető bűntett miatt. Osváth ellen pedig ille­gális fuvarozás miatt indítot­tak fegyelmit. Az ügyészség Németh Ist­ván. Osváth Sir dór, Hanus Ist­ván és Mirkoczki Sándor ellen a társadat■, *n'ajdont folyta­tólagosan ér bűnszövetség­ben károsító sikkasztás miatt emelt vádat. A többi hat vád­lott bűnrészesként felet maid hamarosan tetteiért, a bíróság előtt (pataky) UlmmsM 1967. október 4., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom