Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

Beszélgetés Várkonyi Zoltánnal, as E<?ri csillagok rendesőjével

EGER VÁRA

A DUNÁNTÚLRA KÖLTÖZIK

Ma is él Zalku Máté egykori

szerelme

A kutatás legújabb eredményei

Nem túlzás, ha így írom: az egész ország örömmel fogadta á hírt. hogy film lesz végre az Egri csillagokból. Lapunk hasábjain már többször is beszámoltunk a nagyszabású vállalkozásról, a kétrészes, szélesvásznú, színes film előkészületeiről. Legutóbb májusban, amikor vámézőbe jött Egerbe Várkonyi Zoltán, a készülő fűm Kossuth-díjas rendezője.

Több mint négy évszázaddal ezelőtt kiállta a próbát az egri vár, a felvevőgépek pergőtüzében mégsem vállalhatja a rangos „szerepet”, át kell engednie ezt az új dicsőséget egy dunántúli kisközségnek, Na- dapnak. így és ezért „költözik” Eger vára át a Duna túlsó oldalára. Természetesen nem az egri vár költözik, hanem annak pontos, hajdani mását építik fel a kis falu határában.

Az Eger környékéhez hasonló dombos vidéket —, ahol 4 hihetik Dobó várát — tehát megtalálták a filmesek. Vajon megtalálták már a többi helyszínt is? És a szereplőket? És mindezeken túl: mi újság az Egri csillagok körül? Ézékkel a sok-sok érdeklődést magukba foglaló kérdéseikkel kerestem fel Várkonyi Zoltánt, a film rendezőjét.

Jumurdzsák a Bükk-fennsikról rabolja el Gergőt

Fárasztó színházi próba után. főiskolai előadás előtt, bár nagyon kevés az idő. de a rendezői képzelet még egy szűkre szabott ebéd alatt is a kis étterembe varázsolja a készülő film hangulatát...

— Egri látogatásunk Óta egyre gyorsabb ütemben folynak az előkészületek. A helyszín nagy részét megtaláltuk. Nadap szerencsés választás volt. Ha az elkészült makett alapján a közeli dombtetőre fölépítjük a várat, a falusi házak tetejét pedig kissé átalakítjuk — egriesítjük —.akkor az erdős, domboktól átölelt vidék Eger látványát idé- xi majd a filmen.

Néhány jelenetet Heves megyében is forgatunk. Vicát és Gergőt a Bükk-fennsíkon rabolja majd él Jumurdzsák. de ebben a csodálatosan szép környezetben vesszük filmszalagra a lányszöktetést követő jeleneteket, Éva és Gergely romantikus erdei esküvőjét is. A film kezdő képsorait Szilvásváradon akartuk forgatni, de olyan hideg a patak vize, * ' "v a két gyerek nem bírja ki a'fürdést.

— És Egerben?

— Oda is elmegyünk, s a kazamatákban forgatunk.

— És a konstantinápolyi jelenetek?

— Még bizonytalan. Valószínű, le kell utaznom Isztambulba egy kis terepszemlére. ÍVJ unka társaim most éppen Bulgáriában és Jugoszláviában keresnek filmezésre alkalmas török civilizációt.

Dobó vitézei már ostromra készülnek

, A „roppant” török sereg már kgszül az ostromra, Dobó vitézei pedig a védelemre. No, persze nem szó szerint, de az bizonyos, hogy már katonáskodnak. Csak még nem tudják: kik lesznek végváriak és kik a törökök. A honvédség ugyanis nagy segítséget vállalt az Egri csillagok megfilmesítésében.

— Nemcsak segítséget, annál sokkal többet: a honvédség és a KISZ patronálja az Egri csillagokat. Ügy is mondhatnám, terveikben is szerepel ez a film. Hogy milyen nagy szükség van a segítségre. megemlítem, hoey az ostrom például egy teljes hónapig tart —, ha jól emlékszem, az igazi sem tartott sokkal to1 MműlsóM

1967. október 39., vasárnap

Egy hónapig tart az ostrom Külföld érdeklődik Ki játssza Dobót?

— Sinkovits? —Bessenyei?

— Mádi-Szabó?

vább — s naponta több mint tízezer embert kell mozgatni, irányítani, nem beszélve kellékekről, szállításról és az ellátásról. Az az igazság, hogy a honvédség és a KISZ segítsége nélkül nem tudnánk megcsinálni ezt a filmet.

Hogy az előkészületeik milyen sokirányúak, két példát említek:

Különleges módszerrel csináljuk a filmet: előre tervezzük a látványt. Nadap környékét lefényképeztük és a nagyméretű fotókra a díszlet- tervező és a grafikus — Zei- chan Béla. és Szász Endre — ráfestették a török tábort. Így mi már előre tudjuk, mit lát majd Hildebrand István kamerája és természetesen a közönség is.

A másik példa, amit említek, az előkészületeik egy más irányáról tanúskodik. Néhány termelőszövetkezettel mármost megállapodtunk: nem nyírják a lovak sörényét, farkát, hogy jövő év júliusára, amikor az ostromot forgatjuk, jó hosz- szúra nőjenek, mert régen az volt a „dirdí".

Koprodukció is lehetséges

— Olvasóink érdeklődéssel

várják a szereposztást is.

— Erről még mindig korai nyilatkozni. Megmondom őszintén, sok minden közbejöhet Talán még egy koprodukció is. A forgatókönyvet ugyanis lefordították angolra és franciára s a külföldi filmgyártás érdeklődik. Mi persze mindent úgy tervezünk, hogy a hazai filmgyártás önállóan elkészíti Gárdonyi Géza regényének filmváltozatát, de előfordulhat hogy jelentkezik egy számunkra is előnyös koprodük- ciós partner. És akkor külföldi sztárok is szóba kerülhetnek a szereposztásnál.

— Minden elismerés a külföldi sztároknak, de nehezen barátkoznék azzal a gondolattal, hogy Gárdonyi alakjait a magyar hősiesség és az önfeláldozó hazaszeretet megtestesítőit, Dobót, Mekcseit vagy Bornemisszát ne magyar színész játssza.

— Nagyon nehéz és bonyolult ez a kérdés. Megmondom őszintéin, én is nagyon viszoly- gom ettől. Nem tudom, hogyan fogadná ezt a hazai közönség, és mit szólna a magyar színésztársadalom. Nem lenne szerencsés megoldás, annyi bizonyos. Bár hozzá kell tennem, hogy a világon mindenütt bevált gyakorlat neves sztárok szerepeltetése. A ju- goszlávok például nemrég készítették el egyik legnagyobb ellenállási filmjüket, amelyikben a hős partizánvezért Orsón Welles, az ismert amerikai színész alakította.

A közönség szerepeket oszt

— A közönség nem fogadná szívesen az ilyen, megoldást.

— Biztosan nem. A közönség ugyanis már kiosztotta a szerepeket. Nagyon sok levelet és javaslatot kapok. Van köztük átgondolt, szakszerű elképzelés is. Dobó István szerepére például sokan javasolják Sin- kovitsot. Bessenyeit és Mádi Szabó Gábort. Én még nem tudom ki lesz Dobó, de az biztos, hogy ezeknek a javaslatoknak van reál:s alapjuk.

— Kit javasolnak Bomemisz- sza szerepére?

— A legtöbben Bitskeit.

— Az ön véleménye?

— Akik Bitskeit ajánlják, félreértik Bornemissza alakját.

IV éhány hónapja hírt ad- tünk arról a tudományos kezdeményezésről, amely Zalka Máté életművét a maga nagyságában és valóságában kívánja feltárni. A Zalka-szá- lak, mint írtuk, Egerbe is elvezetnek: 1915-ben mint „kar- paszományos önkéntes” több hónapot töltött városunkban. Az akkor még polgári nevét viselő Franki Béla tiszta, mély szerelemre gyulladt egy egri szépség, Klein Regina iránt, s komoly szándéka volt, hogy a frontról visszatérve feleségül veszi. A történelem alakulása azonban más irányt szabott életének: végleg külföldön maradt, s az internacionalizmus eszméjének szolgálatában vé- gigküzdött, kalandos élet után mint a spanyol harcok legendás Lukács tábornoka halt mártilhalált.

A „Rella-szerelemből” nem lett házasság, de megteremtője lett számtalan versnek, naplórészletnek, s Regina emléke később is felbukkan Zalka írásainak hősnőiben... A Zal- ka-nevet Franki Béla csak 1918 óta használta, s mint írtuk: „Regina sohasem tudta, s ha ma él, ma sem tudja, hogy az ő egri „kiskatonája” és Zalka Máté egyazon személy.”

A kutatások azóta döntő változásokat hoztak, s cikkünk óta sok mindenre fény derült.

A mikor közel egy éve el- kezdtem Regina után kutatni, nagyon szerény nyomon indulhattam el: egy név, egy feltételezett születési évszám s egy cím állott a rendelkezésemre: Kertész utca 38. Naplójának tanúsága szerint ide küldözgette Zalka leveleit. Az első csalódásom a címhez kapcsolódott Az új építkezések során ezzel a házzal kezdték a régi épületek lebontását... A környék lakói semmit sem tudtak mondani: évtizedek múlása, az elköltözés, névváltoztatás, a leánykori névnek a felcserélése a férjezett névvel, a háború, deportálás lehetősége sokféle elképzelésnek helyet adott. Az anyakönyvekben a feltételezett évjáratban sikerült Klein Reginát találnom, de mindjárt kettőt is, és mindkettő lakott a Kertész utcában is. Ekkor jött segítségemre Székely Endre, aki egyrészt személyes emlékeire, s az általa felkutatott kortársak vallomásaira támaszkodva, másrészt az egyetlen fennmaradt fénykép segítségével valószínűsíteni tudta az egyik Regina azonoságát az általunk keresettel. Az anyakönyvekből az is kiderült, hogy ez a Regina egy Szép Jenő nevű, királydaróczi lakossal lépett házasságra; egri letelepedésüknek azonban semmi nyomát néma találtam, s így Királydarócz felé kellett tapogatózni.

A község Romániáihoz tartozik, s most Györkei Jenő őrnagy, a kiváló Zalka-kutatő vette át a nyomozást. Helyszíni fáradozásait siker koronázta, mert ez év augusztusában Reginának előbb egy rokonára, majd Szatmárnémetiben a lányra sikerült rábukkannia, s hamarosan az is kiderült, hogy Regina is él — Izraelben... Az egri esküvő után Királydaróczra költöztek, s a deportálások idején innen hurcolták el az egész családot. A férj. egy fiú és egy lány a haláltáborban pusztult el, Reginának sikerült másik lányával és fiával külön utakon hazajutnia. A fiú 1954-ben Izraelbe ment, ahova később anyja is követte.

Azóta Reginával sikerült felvenni a kapcsolatot: a Magyarok Világszövetsége útján jelentkezett. Levelében legnagyobb készségét fejezte ki a Zalkához fűződő emlékek köz- lését illetően, s leírja, ma is milyen szívesen emlékszik vissza Egerre... Korábbi sejtésünk egyébként beigazolódott; Regina mindmostanáig nem is sejtette, hogy valami köze is van Zalkához. Franki Bélától az utolsó levelet Habarovszkból, kapta, s a levelek elma* radásával meg volt győződve arról, hogy szerelme elesett Bár 1964-ben két hétig Budapesten tartózkodott, csak most tudta meg, hogy Franki később a Zalka nevet vette fel.

rT' ovábbi tervek? A köz1 ben kitört izraeli-arab konfliktus bizony, az irodalmi kutatómunkának sem kedvez. A Magyarok Világszövetsége azonban megígérte, hogy a most 69 éves Klein Reginával magnószalagra diktáltatja mindazt, amit Zalkáról el tud mondani, s a tekercset eljuttatja Magyarországra. Bizonyos, hogy ez a vallomás sokban hozzá fog járulni a Zalka- kép teljesebbé tételéhez.

Abkarovits Endre

Concerto a szivárvány színeire

A Pécsi Balett Egerben

Hétfőn este már másodszor mutatja be műsorát az egri közönség előtt Eck Imréék nagy hírű együttese, a Pécsi Balett.

Eddig is sokan vállalkoztak arra, hogy megmagyarázzák a pécsiek sikereit, de legjobban az együttes vezetőjének sikerült: „Törekvésünk, hogy olyan táncjátékokat hozzunk létre,

amelyek elevenen hatnak a ma emberére, formálják, alakítják eszmevilágát, az emberi test, a zene és a látvány szépségének együtt megnyilatkozó művészi erejével.”

Az egri bemutató műsora: Etűdök. Concerto a szivárvány színeire és egy balettszatíra, Mit takar a kalapod?

A Leninnel való második találkozás kitörölhetetlen nyomokat hagyott benne, és sorsdöntő hatással volt művészi felfogásának kialakulására.

— 1921 júniusában — mondja a művész — Lékai János közölte velem, hogy az Ifjúmunkás Titkárság határozata alapján küldöttként vehetek részt az Ifjúmunkás Interna- cionálé II. és a Komitern III. kongresszusán.

A megnyitás napján érthető izgalommi sietett a nagy Kreml-palotába, ahol a volt cári trónteremben ülésezett a Komintern kongresszusa. A zsúfolt teremben egyik felszólalás a másikat követte, s Ék Sándor buzgón rajzolta az érdekes arcokat, jeleneteket. Amikor éppen az olasz küldött készülődött felszólalásra, az egyik oldalajtón váratlanul, a feltűnést gondosan kerülve, belépett Lenin. De hiába próbált elvegyülni a részvevők között, észrevették, és forró spontán üdvözlés középpontjába került. Ék Sándor figyelte Lenint, aki szemmel láthatóan nehezen viselte el az ünneplés viharzását, de nem próbált tiltakozni sem. Talán attól félt, hogy a túlfűtött légkörben a tiltakozás is valami látványos gesztusként hatna. Egyszerűen, pózmentesen eltűrte, hogy ünnepeljék. S az ámuló Ék Sándorban mind jobban erősödött a vágy, hogy

ezt a tiszta, sallangmentes emberi tartást művészetével kifejezze.

— Az ováció végül elcsendesült — emlékezik vissza Ék Sándor, a régi nagy élményre. — Az olasz küldött beszélni kezdett, Lenin pedig, aki addig az elnöki asztal szélén foglalt helyet, fogta jegyzetfüzetét, csendben fölállt, és a szónok közvetlen közelében az emelvény lépcsőjére telepedett le. Az első sorokból azonnal többen felálltak, hellyel kínálták, de ő maradt a lépcsőn. Jegyzetfüzete a térdén, sapkája mellette. Hol a szónokra figyelt, hol fejét bal tenyerébe támasztva, rótta a füzetbe megjegyzéseit.

Ék Sándor rajzolni kezdte. Fél órán át követte figyelő tekintetét, majd a jegyzetfüzet fölé hajoló gondterhelt arcát. Lázas, megfeszített munka volt. A fiatal művész ceruzája gyorsan futott ugyan a papíron, az eredménnyel mégis elégedetlen volt. Az egyszerűségből, a pátosz nélküli, mégi* monumentális emberségből ötvözött Lenint nem tudta eltalálni;

— Láttam, hogy mellettem egy szovjet művész, Altmann is megpróbálkozott a nagy feladattal. S amikor a szónok befejezte mondanivalóját; Lenin pedig elhagyta az üléstermet, lopva szomszédom rajzára pillantottam. Szinte megkönnyebbültem az eredmény láttán: ő sem találta el.

Ék Sándor újra átéli a felejthetetlen élményt.

— Sose szabadultam többé az egyszerűségében is hatalmas, emberséges ember hatása alól. Életem nagy izgalma, művészi célkitűzése maradt azt keresni, hogyan lehet a kristálytiszta, egyszerűségben, a keresetlen közvetlenségben a nagyságot meglelni és ábrázolni. Közérthetően, ahogyan Lenint is mi idén egyszerű ember megértette. S ahogyan velem is megértette az emberéri, a közösségért, a 'íaladasélf .aló művészet célját

Keli esdi Gyulr*

Gergely jó hazafi, bátor ember, de nem olyan kemény, mint Mekcsei, 6 inkább furfangos, találékony ember, olyan mérnök-zseni. Nem szabad elfelejteni, hogy az ostrom visszaverésénél nem Gergely öklére, hanem a fejére, az eszére van szüksége Dobónak. Bitekéi jobb lenne Mekcsed szerepére, sőt azt is mondhatnám, ez lenne a telitalálat.

— És Éva?

— Neveket nem említek, nem szeretném megbántani azokat, akiket a szerető közönség ajánl, de nem alkalmasak erre a ezerepre. Reális javaslat nem érkezett. Már Egerben is említettem, hogy Évát a legnehezebb megtalálni. El kell játszania a 16 éves lányt és a 24 éves asszonyt is. & tudnia kell neki jól lovagolni, úszni, vívni, táncolni

— Ha nincs ellene kifogása, biztatjuk olvasóinkat: Éva, Bornemissza, Jumurdzsák továbbra is kerestetik — írjanak és md továbbítjuk jarras- lataikat.

— Örömmel fogadjuk a javaslatokat, hisz ez az érdeklődés is igazolja, hogy a közönség nagyon várja Gárdonyi halhatatlan regényének megfilmesítését, az Egri csillagokat. A szereposztáson januárig még van időnk gondolkodni, akkor kezdjük a próba- felvételeket.

Addig még ismét konogta- tunk néhány frist híradásért.^.

Márkusz László

1921 februárjában a moszkvai képzőművészeti-technikai iskola növendéke lett, de nem sok öröme telt az iskolában. Lá- szickijnek, a szu prematista

festőnek az osztályába került. A mester művészete az egyszerű geometriai formák, a kör, a négyzet variálásából állott, s ez Ék Sándort nem érdekelte.

Egy nagy élmény mégis felejthetetlenné tette az ott töltött, egyébként meddő hónapokat. Krupszkaja kíséretében meglátogatta őket Lenin. A forradalom vezetője nem titkolt meglepetéssel, hol döbbenten, hol leleplezetlen iróniával nézte végig az „alkotásokat”. Különösen rosszalló pillantásokat vetett az egyik műre, melynek alapzatát fehérre festett deszkalap képezte. A deszka közepére tányért, melléje kést, villát erősített az alkotó. A tányéron két gondosan odaragasztott, aranyszínűre füstölt hal pompázott. Az overállba öltözött művész firtató tekintettel méregette 1 Lenint és várta véleményét.

Lenin mogorva volt. Az éhe- i zők, a nélkülözők helyzetéről

■ mondott néhány tömör meg■ jegyzést, nem titkolva, hogy a két halat inkább valamelyik

' munkás asztalán látná. „Az

■ ilyesmi nem művészet, hanem i értelmetlen pazarlás” — i mondta végül, és ellépett a

halszagú műalkotás előtt. A i művész tiltakozása, magyaráz- , kodása sem tudta véleményétől eltéríteni.

Ék Sándor számára sokat , jelentett ez a látogatás. Lenin : néhány megjegyzése megérte- tett véle valamit, amit talán

■ csak hosszú évek múltán tu- dott volna megérteni. Az em- i bérért való művészet értelme,- tartalmának jelentősége vált t világossá előtte. Igazat adott- Leninnek, s otthagyta az isko- . lát.

Az Árvácska utcai műteremben elkészült a kép, amellyel Ék Sándor Kossuth-díjas festőművész a Nagy Októberi Szocialista Forradalom felévszázados évfordulója előtt tiszteleg. „Bolsevik röpcédulák a lövészárokban”. A meggyötört katonák olvassák a béke üzenetét, s a gyűrött papírlapokból feléjük int a remény. A képen minden közérhető és világon. Félreérthetetlen felhívás sugárzik belőle a háború, az esztelen vérontás ellen. Az erőteljes politikai mondanivalót szinte az első pillantásra megérzi az ember, de szó sincs arról, hogy a kép tartalma egyszerűen csak politikai agitáció volna. Az emberiség nagy sorskérdéséről, békéről, a békevágyról vall a kép, a háborútól meg- csömörlött, becsapott emberek kétségeit, gyötrődéseit, /élni akarását fejezi ki. Döbbenetek és vágyak sűrűsödnek a lövészárokban, az értelem a helyes célt kutatja, a reménytelen káoszban.

— Munkásságom dokumentációja ez a kép, a trilógia másik két darabjával, a „Le a háborúval” s „A Tanácsköztársaságért mindenki a frontra” című művekkel együtt Hogy ez a sorozat politizál? Sose voltam érzéketlen a világ dolgai iránt. A politikát a felelős ember nem kerülheti meg.

— Én sem kerestem sohasem szántszándékkal a politikát mégis mindig ráakadtam.

Tizennyolc éves korában találkozott először igazán vele a Tanácsköztársaság harcainak sodrában. Az angyalföldi proletársors, s a mátyásföldi re pülőgépgyárban eltöltött inasévek sok keserű tapasztalaté a forradalom bűvkörébe vonta. A győzelem szép napjai' követő vereség után a Szovjetunióban . talált menedéket

A forradalom kortársai:

Lenint rajzolta