Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-25 / 252. szám
Hz amerikaiak felújították a Hanoi elleni légitámadásokat Támadási a VÖK legnagyobb repülőtere ellen — Légi harc a főváros fölött — Hét amerikai gépet lelőttek tus óta most bombázták elő„tinók és szomorú 99 • • • „A Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok harci szelleme igen alacsony” — írja a Newsdav című amerikai folyóirat saigoni tudósítója. „Az amerikai csapatok — hangoztatja a cikk — maguk körül pusztulást látnak. A dél- vietnami vidékek pacifikálásának programja álnok és szomorú komédiaként tűnik számukra. Kilométerekre csak ki- döntött fákat lehet látni. A Saigontól nyugatra lévő síkságot a bombák annyira felszag- gatták, hogy ma már nincs világos határ a rizsföldek és az ananász-ültetvények között”. Egy katona a Can Thien-i támaszponton kijelentette: ..Nem akarok senkivel sem harcolni, haza akarok menni”. Egy Hollis nevű amerikai városból érkezett katona Vietnam dzsungeljeiben veszítette el legjobb barátait. Csupán ennyit mondott: „El akarok menni”. W. W. őrnagy egy saigoni szállodában hangoztatta „Már megérkezésem előtt is kételkedtem a háború helyességében. Ma már nem férhet hozzá kétség: nem maradhatunk itt, el kell tűnnünk innen”. Ez a hangulat ma már általánosnak számít a déi-viet- nami amerikai táborokban. Azt jelzi, .hogy az Egyesült Államok dél-vietnami csapatainak morálja igen alacsony és a katonák ma már az egész háború helyességében kételkednek — hangsúlyozza a befejezésül a lap. HANOI (MTI): Hanoiban kedden nyilvánosságra hozták, hogy amerikai repülőgépek az elmúlt hetek folyamán Dél-Vietnam területére több tonna vegyianyagot és könnyfakasztó gázt szórtak. A mérgező anyagok alkalmazása következtében „számos paraszt a mezőn munka közben veszítette el eszméletét, míg mások vért hánytak”. A kiadott közlemény szerint a vegyitámadások „komoly emberi és anyagi kárt okoztak a lakosságnak”, A vietnami háború másik vonatkozásáról szól az AFP Saigonból keltezett jelentése. Miként a hírügynökség közli, tíz napon belül negyedszer fordult elő, hogy az amerikai katonák Dél-Vietnamban polgári lakosokra nyitottak tüzet. A legújabb ilyen jellegű incidens a Mekong folyó deltavidékén történt Saigontól mintegy 130 kilométerre, — amikor amerikai helikopterek „feltételezett Vietkong-had- állásokra” tüzeltek. Huszonegy polgári lakos meghalt, 23 megsebesült. Saigonban a tévedést a „rossz látási viszonyokkal” magyarázzák. HANOI (MTI>: Kedden a kora reggeli órákban légiriadó volt a VDK fővárosában, azonban bombák nem hullottak: az amerikaiak jelentős légikötelékkel nagyszabású felderítést hajtottak végre és fedélzeti fegyvereikből tüzet nyitottak a város előterében járművekre és a földeken dolgozó emberekre. Az igazi támadás délután 15 órakor indult meg. Auguszször Hanoit. Egyben ez volt a leghosszabb légi harc a VDK fővárosa elleni amerikai támadások történetében: összesen 86 percig tartott. Az amerikai gépek sűrűn egymást követő hullámokban közelítették meg Hanoit, azonban rendkívül erős légvédelmi tűzbe ütköztek és támadásuk első hullámai el sem érték a város légiterét. A keddi nap a VDK hadirepülőinek ragyogó vizsgatétele volt, a MIG-gépek bátor és hatásos támadásokat intéztek az amerikaiak ellen, kötelékeiket szétszórtók és megakadályozták, hogy bombáikat a célba juttassák. A bombák a főváros északi részére hullottak, többnyire olyan helyekre, ahol nincs semmi féle katonailag jelentős objektum. A hosszú légi harcban nagy szerep jutott a fővárost védő rakétacsapatoknak is. A csaknem másfél órás harcban a MIG- vadászok és a rakéták öt amerikai gépet lőttek le, az életben maradt pilótákat a Hanoi lakosság önvédelmi osztagai ejtették fogságba. A VDK külügyminisztériumának szóvivője hangoztatta, hogy Hanoi bombázásának felújítása feltehetően az amerikai háborús eszkaláció további veszedelmes lépéseit vezeti be. A légvédelem a keddi napon további két amerikai gépet lőtt le a VDK déli körzeteiben. SAIGON: A VDK ellen hadüzenet nélkül indított háború újabb kiszélesítésére szánta el magát az Egyesült Államok. Miként a nyugati hírügynökségek gyorshírben jelentik, amerikai bombázók kedden a háború megkezdése óta első ízben bombázták a Phuc Yen-i repülőteret, a Vietnami Demokratikus Köztársaság legnagyobb légi támaszpontját, amely Hanoitól északnyugatra 30 kilométerre fekszik. Az újabb kalóztámadásról szóló hírt egy katonai szóvivő közölte az újságírókkal Saigonban. Hangoztatta, az észak-vietnami légelhárító ütegek a repülőgépeket erős tűzzel fogadták, de arról nem szólt, hogy az amerikaiak a támadás során hány gépet veszítettek. Miként az AP megjegyzi, a Pcuh Yen-i légi támaszpont Észak-Vietnam öt legnagyobb katonai célpontja közé tartozik és eddig a Washingtonban összeállított úgynevezett tilalmi listán szerepelt. FAIRBANKS (MTI): Kilencnapi viszontagság után, hétfőn este egy kanadai helikopter biztonságos helyre szállított három szerencsétlenül járt skandináv repülőt. Alaszka északi tundráiról. A három repülő: múlt szombaton új légifolyosót akart kipróbálni Alaszka és Európa között. Vasárnap géphiba miatt kényszerleszállást hajtottak végre a kanadai Inu- viktól 160 kilométernyire délnyugatra, egy hóval befújt folyómederben. Az alacsony felhőzet miatt Események \\\\\\\\\\\\\\V,VA\N\\\\\\\\\\\\V,\\W.\\ MOSZKVA: Leningrádban megkezdődött a hagyományos nemzetközi szőrmekiárusítás. A világ minden tájáról Leningrádba sereglett „prémvadászok” — több mint száz angol, francia, nyugatnémet, amerikai, finn, kanadai, svéd, belga, holland és más nemzetek képviselői — mintegy kétmillió szőrme között válogathatnak. PÁRIZS: Pierre Messmer, francia hadügyminiszter sajtóértekezleten bejelentette: „Minden remény megvan arra, hogy Franciaország az eredeti tervnek megfelelően jövő nyáron felrobbantja első hidrogénbombáját a Csendes-óceánon”. WASHINGTON: Legújabb népszámlálási adatok szerint az Egyesült Államoknak november 20-ra már kétszázmillió lakosa lesz. Az Egyesült Államokban 1915-ben I százmilió ember élt. a felderítő gépek napokon át fiába röpködtek Yukon tartomány fölött. Végül csak különleges szerencse vezetett nyomra: az egyik menetrend- szerű kanadai gép a vihar miatt légifolyosót változtatott, s akkor pillantotta meg a gépet és utasait. A mentőgépek ezután már rátaláltak a szerencsétlenül jártakra. Rádiót és gyógyszert dobtak le nekik, majd pedig hétfőn este, amikor az idő megjavult, egy kanadai helikopter leszállt, s fedélzetére emelte a három skandinávot. — sarokban PÁRIZS: Hétfőn este Párizsban elárverezték azt a guillotirat, amellyel 1793. január 21-én XVI. Lajost lefejezték, A 15 kilogramm súlyú szerkezet kikiáltási ára 1500 frank volt, és a végén 3500 frankért kelt el. LONDON: Sir Elwyn Jones, igazságügyminiszter az angol alsóházban egy kérdésre válaszolva közölte, hogy Stockely Car- michaelt, az egyik amerikai radikális néger mozgalom vezetőjét letartóztatják, ha brit földre teszi a lábát. Carmichael legutóbbi londoni átogatá- sakor gyújtogató hangú beszédet mondott és szembekerült a faji uszítást tiltó angol törvényekkel —, közölték Londonban. JACKSON: Fejenként ötezer dolláros óvadék ellenében szabadlábra helyezték Cecil Price, seriff- helyettest és Alton Robertset, a Ku-Klux-Klan terroristáit, akik tizenhatod magukkal a Mississippi-per vádlottal voltak. PERPINGNAN: Kedden hajnalban magasfeszültségű vezetéknek ütközött, majd felrobbant az a francia katonai repülőgép, amely néhány órával előbb Pierre Dumas-t, az idegenforgalom ügyeivel foglalkozó minisztert szállította Perpingnanban. A gép háromfőnyi személyzete szörnyethalt. DJAKARTA: Djakartában közölték, hogy Észak-Szumátrában széles körű „kommunistaellenes” razziát tartottak és hetven embert letartóztattak. Azzal gyanúsítják őket, hogy kapcsolatuk volt a föld alá kényszerített kommunista párttal. komédia Megmentették a szerencsétlenül járt skandináv repülőket HflC«aS€SS2K©Í€SS ÍPI 99 Gyakorlati kepses gyakorlat nőikül” c. cikkhez (A Népújság 1967. október S-i cikke) A Népújság cikke nagyon fontos — véleményem szerint szülők, pedagógusok, sőt egész társadalmunk érdeklődésére számót tartó kérdésről szól. A gyakorlati ismeretek — a politechnikai oktatás — tanítása az iskolareform megindulása óta sokféle vitára adott okot. Ezek a viták hasznos segítői voltak a reformmunkálatoknak. A viták során újra meg újra felvetődött az a kérdés te, hogy mit, milyen gyakorlati ismereteket adjon a politechnikai képzés? Tudjuk-e az amúgy is nagy mennyiségű, elsajátításra kijelölt elméleti anyag megtanulásén tűi a gyermeket egy bizonyos szakma ismeretére is megtanítani? A viták, véleményem szerint, onnan adódnak, hogy a gyakorlati ismeretek tanításában ma is sokan a manuális készségek fejlesztésének és esetleg szakmai ismeretek szerzésének lehetőségét látják csupán. Marx a Tőkében azt írja: „...minden gyermek számára egy bizonyos koron túl összekapcsolja majd a termelőmunkát az oktatással... nemcsak egyik módszerként a társadalmi termelés fokozására, hanem egyetlen módszerként a mindenoldalúan fejlett emberek termelésére.” (Marx: A tőke, X. köt. 451. old.) Aki a politechnikai oktatásban csak a szakmai ismeretek szerzésének lehetőségét látja, az a nevelésben játszott fő szerepét becsüli le ennek az iskolai tevékenységnek. Az oktatási reformtörvény végrehajtása közben szerzett tapasztalatok ellentmondanak a közfelfogásban meghonosodott ilyen értékelésnek. Ahol sikerült jól megoldani, megszervezni a gyakorlati ismeretek tanítását, ott — bizonyos hasznos ismeretek nyújtása mellett — elsősorban a gyermek jellemének formálásában, a közösségi szellem erősítésében, az elméleti ismeretek jobb elsajátításában, a pályaválasztás segítésében, tehát főleg a nevelési célkitűzések megoldásában hozott eredményt. Az elméleti ismeretek szerzésében — lehet egyénileg jó eredményeket, kiugró tanulmányi átlagokat elérni. A gyakorlati foglalkozás —■ ha jól szervezett — éppen a munka eleve társadalmi természete miatt, közösségi szellemben nevel. A mi körülményeink között a termelési viszonyok kollektív jellege követeli a közösségi szellemet, az emberek jó együttműködését a társadalmi élet minden területén. A közösen végzett munka öröme olyan gondolkodási módot alakít ki a gyermekben, hogy jó eredményeket, egyéni boldogságot is csak a közösséggel együtt lehet elérni. Az ilyen irányú fejlődést pedig a nevelőmunka alapkövetelményévé teszi pártunk IX. kongresszusának határozata, mindenkinek, aki emberek nevelésével van megbízva, az iskolának is. A mi szocialista társadalmi rendszerünk •fölénye — sok más mellett — abban is jelentkezik, hogy nem koravén gyermekeket nevel; kitolódott a gyermekkor határa. Ennek az a következménye, hogy a középiskolákban biológiailag érett, de magatartásában, életfelfogásában, gondolkodásában gyermek módra élő ifjúság tanul. , . A gimnáziumok tanulóinak még nincs kialakult véleménye arról, hogy mit akar csillái felnőtt korban. Nincs hivatástudata. Ezért gyakran a szülők döntenek helyette. Nem a hivatás, hanem a divatos szakmák felé irányítva a gyermeket. Ennek eredménye, az esetleg jó felsőoktatási bizonyítvány, hivatástudat nélkül, az egész életre kényszerből és nem kedvvel végzett munka. A politechnikai oktatásban — ha okosan szervezzük — megismeri a tanuló egy-egy foglalkozási ág munkájával örömeit, szépségeit, nehézségeit, és ez érlelheti a pályaválasztásnál a felelős döntést. G. Molnár elvtárs megkérdőjelezi a mező- gazdasági politechnikai oktatás szükségességét. S valóban, ahol nincsenek meg a feltételei annak, hogy a gyakorlati oktatás nevelje, formálja a gyermek jellegét, ott nem kell, sőt nem is szabad ilyen órákat szervezni. A minden áron megszervezett gyakorlati óra csak a gyermek idejét köti le, de ezen túl nem hoz más eredményt. Makarenko írja — aki először próbálkozott sikerrel a munka iskolájának megszervezésével —: „Meg kell vallanom, hogy a munka önmagában véve megfelelő felkészültség, társadalmi kollektív gondok nélkül nem bizonyult különösebben hatékony tényezőnek az új magatartási motivációk nevelésében. Csak annyiban értünk el bizonyos haladást, ameny- nyiben a munka időt vett el a gyermektől és bizonyos hasznos fáradságot váltott ki belőle... Az effajta munkaszeretet rendszerint csekély fejlődést, a tanulást lebecsülését, terveinek és perspektíváinak teljes hiányát eredményezheti.” És máshol „a munka általában nem nevelési eszköz. Nevelési eszköz csak az a munka, amely bizonyos meghatározott módon van megszervezve, s meghatározott célja van, — tehát a munka, mint az egész nevelési feladat része.” Ahol nincsenek megfelelő feltételei a gyakorlati oktatásnak, ott tehát helyesebb a gyakorlatra szánt időt felszabadítani a tanuló számára, az egyéb tanulási kötelezettségek jobb elvégzésére és ellenőrzésére. Vannak-e lehetőségek a gyakorlati oktatás jó megszervezéséhez? A kérdésre gyakran azt válaszolják, hogy az ipari gyakorlatokhoz vannak, a mezőgazda- ságiakhoz nincsenek. Az ilyen véleményeket gyakran azzal indokolják, hogy nincs az iskolának gyakorlóterülete. Enélkül nincs hol gyakoroljanak a gyerekek — mondják. Ismerek iskolát, amelynek van gyakorlókertje. Csakhogy kicsinysége miatt csak Tíis- parcellás gazdálkodásra alkalmas. Ez pedig az ásó és a kapa; mert nem lehet rajta a nagyüzemi gazdálkodás gépeit, munkaszervezetét, korszerű eljárásait bemutatni. De hát nincsenek nálunk a mezőgazdaságban szocialista nagyüzemek? Nem lehetne á tsz-ekkel hasonló módon együttműködni a gyakorlati órák szervezésében, mint az ipari üzemekkel? A tsz-ekben már nem az ásó és a kapa a fő munkaeszköz, sőt rövid időn belül egyáltalán nem jelent már munkaeszközt. Az iskolákban nem a kisparceliás növénytermesztést kell megismertetni, hanem a nagyüzemi termelés szépségeit, lehetőségeit, nehézségeit, mert ez a mi mezőgazdaságunk, ezt kell megszerettetni, hogy a tanuló élethivatásként választhassa az itt végzett munkát. Igaz, a tsz-ekkel nehezebb együttműködni, mint az üzemekkel, kereskedelemmel, egészségüggyel. De egyszer el kell indulni itt is az úton. A tavaszi, őszi mezőgazdasági munkába való besegítés is felhasználható nevelési tényezőként. Azonban esetlegessége miatt a tanuló szemében a tsz-nek való segítés marad, ahogy Marx mondja, a társadalmi- termék- mennyiség fokozásához való hozzájárulás. Nekünk pedig ennél több keli. A mezőgazdasági gyakorlatoknak is fő nevelési eszközzé kell válnia a szocialista ember „termelésében”. Ezt azonban csak a tsz-ekkel kialakított jó, rendszeres, rendezett — és nem esetleges — kapcsolat alapján lehet élezni. Ebben az esetben elesik az ásó és kapa probléma. A cikk szól arról is, hogy a különböző szúrmazású tanulók milyen gyakorlati képzésben részesüljenek. Én a magam részéről ellene vagyok „a suszter maradjon a kaptafánál” elvnek. Az osztályhatások minden társadalmi formában mozgékonyak. A kapitalizmus körülményei között is, ahol pedig a legkülönbözőbb társadalmi rendszabályok, Intézményrendszerek, erkölcsi ítéletek igyekeznek merevíteni az osztályhatárokat. A kapitalizmus körülményei között is előfordul, hogy a munkás- vagy parasztszármazású gyermek értelmiségi pályán dolgozik felnőtt korban, és fordítva is. A mi szocialista társadalmunkban viszont az osztályhatárok eltolódása, az érdekek azonosulása az osztólytagozódás fő fejlődési tendenciája. Itt tehát ez az általános. A gyakorlatban ez úgy jeletkezik, hogy ma már szinte nincs olyan család, amelynek minden tagja munkás vagy paraszt. A legtöbb családban, famíliákban ott van a mi társadalmunk osztálytagozódása, az osztályhatárok elmosódásának folyamata. Ha ez így van, akkor miért kellene az iskolának — méghozzá a pályaválasztást leginkább befolyásolni tudó gimnáziumnak — arra a reménytelen feladatokra vállalkoznia, hogy megmerevítse az osztály- határokat? Inkább arra keli törekednünk, hogy kialakítsuk a gyermekben a származástól függetlenül — képességeinek, egyéni ambícióinak megfelelő elhivatottsáfiet. Hallom az ellenvetést: a pályaválasztásban a szülő dönt! Ez ma valóban így ágáz. A gyakorlati foglalkozás okos, a gyermek számára élményt jelentő megszervezésével azonban el lehet érni, hogy az iskola — amely ma a korszerű ismeretszerzés fő eszköze — a jellemformálásnak, a pályaválasztásnak, a hivatástudat kialakításának is fő területévé váljon. El lehet érni, hogy ne a véletlen, haneín az iskola tudatos nevelő hatása döntse'el. hogy az érettségi után a társadalmi élet mely területén dolgozik majd a gyermek kedwej, képességei legjavát adva. ‘’ Igaza van G. Molnár elvtársnak, hogy ásó. kapa ügyben is szembe kell nézni a tényekkel. Ez a szembenézés azonban nem úgy hoz eredményt, ha lemondunk a mezőgazdasági ismeretek oktatásáról és más területeket keresünk. Az ásóról és kapáról le kell mondanunk, mert azokat a technika rotiamos fejlődése rövid időn belül muzeális értékké változtatja. De az ásóval es kapával együtt nem válik muzeális értékké a mezőgazdasági munka is. A mezőgazdaság ma egyre sürgetőbben igényli a jól képzett szakemberek tömegét Ezen túl igény a falu gyorsabb kulturális fejlődése is. Ezt az igényt pedig az iskolának szolgálnia kell, azzal, hogy megmutatja a nagyüzemi mezőgazdaságban rejlő lehetőségeket. Kevesen választják ma a gimnáziumból kikerülő fiatalok közül élethivatásnak a mező- gazdasági munkát. Igen. Kevesebben mint kellene. Bizonyítványa ez ilyen irányú nevelőmunkánknak is. Nem a mezőgazdasági munkára való nevelésről kell lemondani, hanem azokat a módszereket kell változtatni, ahogyan ezt eddig csináltuk. Keresnünk kell a módját annak, hogy ez a gyakorlati foglalkozás is az emberformálás fő eszközévé váljon. Az iskola számára egvik gyakorlati foglalkozásban sem azok a szakmai Ismeretek a fontosak, amelyeket ezek az órák adnak, hanem azok a nevelési lehetőségek, amelyeket ezek az órák nyújtanak. Véleményem szerint íe keli számolni azzal a hiedelemmel is, hogy az 5 plusz 1-es oktatás szakmai előképzést ad A szakmai képzés az iparitanuló-intézetek és a szakközépiskolák feladata volt, és maradjon is ezeknek az iskolatípusoknak a feladata. A g'mnázium adjon olyan ifiu nemzedéket, amely tovább tanulhat, na akar es képessége is van hozzá, de rövid dón belül — nen a gimnázium keretein belül, hanem azután — megszerezheti valamelyik munkaterület szakmai ismereteit is, ha erre érez inkább elhivatottságot. Ha ehh---:z az elhatározásához az iskolai politechnikai oktatás hozzásegíti tanulóit, akkor megoldotta feladatát A gyakorlati oktatásban azonban ennél többet kell hoznia a nevelési feladatok területén a mindenoldaiúan fejlett ember „termelésében”. A mi oktatási rendszerünk forradalmat él át. Ebben az egyik legfontosabb tényező a munka meghonosítása az iskolában. Használjuk ki a benne rejlő nevelesi 'ehetőségeket a kommunista erkölcsű ember nevelésében. Kács'ir Jánosné tanárképző főiskolai adjunktus
