Heves Megyei Népújság, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-19 / 247. szám

A Ostora ménes megfordul ín? < — Van, de nem használom. — Csikós os­tor nélkül? — Igen, már öt éve. Először a Gyöngyösi Állami Gazda­ságban voltam, ■most meg itt, a szilvásváradi- ban. Lipicai Hatvanegy ló legel a lucer­nás legelőn. Li­picaiak. A esi* kés, Almási Mihály, fekete csizmában és fekete fiic, va­lódi csikós­kalapban van. Félkabátja ha­sonlít a sízők anorákjához, két cipzáras zseb is van rajta. Nadrágját széles öv szorítja, nagy csattal. Bajuszos fiatal­ember. A lovak békésen lege­lésznek. Törzstenyészet. A csend nagy, nyerítés sem igen hallatszik. Ha csak a lovakat nézem, elfelejtem, hogy egyáltalán nem pusztán vagyok és egyál­talán nem elhagyatott helyen. 3Ö0 méterre az országút. A lu­cernás kis, alig emelkedő dom­bocska. Körös-körül szántóföl­dek. Talpalatnyi kis lóparadi­csom ez csak. De híres. Most is jön egy hintó, két ló húzza. Benne vendégek. Az ál­lami gazdaság egyik vezető­je kihozta őket ménest nézni. — Miska, fordítsd csak meg « ménest! — kiáltja. A csikós felpattan fehér lo-1 vára, vágtat a ménes mögé, és megfordítja, a hintó felé tereli a lovakat. Rejtő Jenő — Mennyi időt tölt kint a ménessel? — Reggeltől estig kint va- \ gyök. — Mikor eszik? — Reggel, kihajtás előtt. Az-; tán délfelé bemegyünk itatni az úgynevezett nyári szállásra, ', itt van közel, ide is látszik, j Aztán este, amikor aludni té-j riink. — Ki főz? ' — Én, Lebbencslevest vagy j pörköltet juhból, szarvasból, | annak most van az idénye. — Valódi csikósételt tud ké-j szíteni? 1 Sllipsns ?' £'111 \ , ' ' ' ' IiIÜk — Azt hiszem. — Hol tanulta? *— Gyerekkorom óta láttam. — És itt nem unalmas egye­dül? — Néha igen. — Mivel űzi el a magányt? — Az idő eltelik, szoktam olvasni, Rejtő Jenőt szeretem. — A legelőn még pénzt se lehet költeni... — Időnként bemegyek Eger­be. — Volt már csikós-kalandja? — Nem nagyon. — Az idegeneknek mit mu­tatna meg, ha kijönnének a méneshez? — Hét megfordítom a mé­nest. Deviza A náthás ember tízparancsolata: „.mindenütt jó, de legjobb a rumos tea. Ami ennél is jobb, a teás rum, tea nélkül. ...minden nátha annyit ér, amennyit át­adhatsz belőle ...más orvosságát ne kívánd... mtiszteld a lázmérőt és az orvost, hogy hosszú életű legyél a földön, hogy gyakran kaphass náthát. „.aki a zsebkendőt nem becsüli, az a lepe­dőt nem érdemli... ...a férfi nem azon méretik, hogyan bír meg egy rettenetes náthával, hanem hogyan bír meg egy vérengző tigrissel. Nem ő tehet róla, ha náthával kell ágyban feküdnie. „.ha fáj a fejed, toldd meg egy isztopirin- nel... ...a nátha és a szerelem nem tűri egymást -. „.ki mint veti ágyát, úgy izzadja álmát... ...sohase hencegj, mert a nátha nem ázsiai, mint az influenza, hanem csak októberi... Jó, rendben, azért ebbe is bele lehet halni... (egri) ISjyiKOl A3 AMOSZOV 4FORDÍTOTTA« ßADÖ GYÖRGy 34. — Nem én képzelem. Beszéltem matematikusokkal, igen sokra becsü­lik a munkáját. És milyen tág kört Öléi fel! Technika, orvostudomány, pszichológia, szociológia, művészet: mindenben tud valami érdekes újat adni... — Azt akarja mondani: kiberneti­kát... — Igen. igen. Csak már nem bí­rom ezt a szót. — Ne vitázzunk a kifejezésekről. Lángész, vagy tehetség, vagy egy­szerűen kiváló képességű ember... fontos a szó? Fő az, hogy sokkal gazdagítja a tudományt. — Jo. Meglesz hozzá az egészsége? Meg kell mondanom az igazat. Pontosan nem tudom, de nem hin­ném, hogy egészséges lesz. Renyhe lefolyású reuma, másodlagos elvál­tozások a májon: az ilyesmiket nem lehet új billentyűvel gyógyítani. Vagy... Ki tudja? A mi tudomá­nyunk csupa próbálkozás. Magában a billentyűben sem vagyok egészen bizonyos: elég erős lesz-e, hogy több évig kitartson? Talán benövi az élő szövet, és fokozódik a tartóssága, de ellenkezőleg is lehet: hogy a mű­anyag felszívódik. Hézagos külföldi értesüléseink szerint háromtól öt évig kell kitartania egy billentyű­nek. Ennyi idő alatt pedig majd csak feltalálnak újfajta billentyűket is, meg új szereket a reuma ellen. Mindez nem történik olyan gyorsan. 1967. október 19, csütörtök mint szeretnők, de mégiscsak előbb­re jutunk. — És hogyan fog élni? — Vatta között. Véleményem sze­rint számára az a legfontosabb, hogy gondolkozhasson és írhasson. Fizikai megterhelését szigorúan ada­golni kell, ugyanúgy, mint minden külső hatást, amely éri. Ez nem azt jelenti, hogy az ágyat kell nyomnia, de az ellenőrzés elengedhetetlen. És persze az érzelmi megterheléseit még szigorúbban kell adagolni. Az izgalom jobban árt neki, mint a meghűlés. Már az alkotó munka is lelki izgalmakkal jár, de ezt nem tilthatjuk meg neki. Különben nincs értelme az életének. Figyelem Irinát. Érti-e, hogy ez neki szól! Hogy Szásának a szere­lem már megengedhetetlen fény­űzés? Csökkenti tudományos lehető­ségeit. Mint az összes avatatlanok, Irina is azt képzelte, hogy Szasa az új billentyűvel egészséges lesz. És persze remélte, hogy szerelmük visz- szatér. Most pedig ilyeneket mon­dok neki. Hiába, kénytelen vagyok. Nem szabad áltatnom. Elég, hogy nem adom át a levelet Lehet, nem is hisz nekem. .Ha nem akar. És persze, nem akar. — Rendben van. És mit tanácsol? Tanácsoljam azt, hogy mondjon le róla? Durvaság volna. Reménnyel kecsegtessem? Ezt nem akarom. Bár biztos, hogy reménykedik. Szasa tes­ti ereje visszatér, és szerelme újra fellángolhat. Nem úgy, mint kezdet­ben, de mégis. Ez nem Irina okossá­gától függ. Szépsége és bizonyára minden egyebe is megteszi. Ha azon­ban tehetségtelen, akkor nincs re­mény. „Nagyon csinos vagy, de mi dolgom nekem...’* Ügy felelek, ahogy vélekedem. — Szerintem maga ne az ő sze­relmére alapozza az életét. Még ak­kor is, ha szereti magát: nem való­színű, hogy sokáig fog élni és egész­séges lesz. Ezért építsen saját magá­ra. Tapasztalatból tudom, hogy az életben két szilárd támaszunk van: a munkánk és a gyermekeink. De ezektől sem könnyű megkapnunk a boldogságot. A munkánknak alkotó jellegűnek és bizonyos mértékben önállónak, a sajátunknak kell len­nie. A kényszerű munka szörnyű. Tehát ez az, amit ki kell vívnia. S ugyanígy állunk a gyerekekkel. Hogy örömöt szerezzenek, ahhoz ne­velni kell őket. S ehhez nemcsak szeretet szükséges, hanem hozzáér­tés is, és... fáradság. Ezt én az uno­kámon, Lenácskán tanultam meg nem a lányomon, mert akkor még fiatal és ostoba voltam. Ha gyerme­künk van és szeretjük a munkán­kat, akkor minden baj elviselhető; hogy megcsal a feleségünk, hogy el­veszítjük barátainkat, az anyagi ne­hézségek, az ellenséges főnök... — De nekem hiányzanak ezek a támaszaim. Még nem vagyok biztos a munkámban, . és gyermekem sincs, pedig mennyire szeretnék egyet! Mit tegyek? — Harcoljon. Először is: foglalkoz­zék a munkájával. Nagyon érdekes lehet, úgy látom. Csak gondoljon rá erősen, és meglátja, egyre új hori­zontok nyílnak meg a szeme előtt. Bocsásson meg, hogy ilyen sablono­sán fejezem ki magam, de más sza­vak nem jutnak eszembe. És gyere­ket kell szülnie. — Hogyhogy? Mástól? Ezt egysze­rűen fizikailag nem tudnám elkép­zelni. • Furcsa istenteremtése ez a nő. Ez a „fizikailag nem tudnám elképzel­ni” nekem tökéletesen érthetetlen. — Akkor fogadjon örökbe egyet, de kicsit. Meggyőződésem, hogy az embert kilencven százalékban a ne­veltetése alakítja ki, azért teljesen mindegy, hogy a saját gyerme­künk-e vagy a másé. — Könnyű ezt mondani. Én még inkább várok néhány évig. — Természetesen. Van ideje. De ne feledkezzék meg a balzaci „sza- márbőr”-ről. — Tanácsain nincs mit megkö­szönnöm: mindezt magam is tudom. De nehéz élnem. Irigylem önt, még Szását is irigylem, tekintet nélkül a szerencsétlen állapotára. Irigylem sok barátnőmet, a mindennapi asz- szonyokat, akiknek férjük, és gyere­kük van. Önök mind tudják, hogy mit akarnak, csak én nem. így bo­lyongok egyik lidércfénytől a másik felé. — Hát, kedvesem, ez a maga baja. Mi mind, akiket maga irigyel, meg­győztük saját magunkat, hogy mi a jó nekünk. Ha nem követi a példán­kat és örökösen csak tépelődik, ak­kor nagyon szomorú lesz az öregko­ra. Meg kell találnia... — Igyekezni fogok... Mindent elmondtunk. Az óra tízet mutat. Egy egész óra telt el. Sőt még több is, öt perccel. Sikerül-e el­állítani a vérzést? Nem tudom. Va­lahol, itt belül: „sikerül”. Nem, nem hiszek az előérzeteknek. Hányszor rászedtek már! Suta beszélgetések a halálhoz ké­pest. — Irina Nyikolajevna, én leme­gyek a műtőbe. Ha óhajtja, várjon meg itt, vagy visszamehet a labora­tóriumba és ott is várhat. Megértette. Feláll. Arca, tekinte­te több mindenről tanúskodik. Szo­morúság, sértődés, amiért nem ka­pott megértést és vigasztalást. De lehet, hogy csak én látom így, és egyszerűen csak kimerült. Bevezetem a laborba. A kulcs ná­la van. A folyosó üres. Visszame* gyek a szobámba. Elszívok még eg) cigarettát!. (Folytul juki Mert van egyfajta bizonyos rokonszenv. amely minden elő­ítéleten keresztül tör. Jobb hí­ján a lélek és a test együttes erejének neveznénk ezt a sze­relmet, amely két embert egy- ;vófog minden távolságon át És itt van Artyom, ez a ke­mény, de meleg szívű matróz, Egy előzmények nélküli hata­lom új vezéralakja, akinek a bátorság és a jó tájékozódó képesség az iránytűje. El kell igazodni az emberek között, irányítani és fékezni kell őket, hogy nagyobb rombolást ne végezzenek, mint amennyit fel­tétlenül megkövetel az úi vi­lág. Forró, veszélyes órákon át jut el addig, hogy a lenini parancsot teljesítheti. Cseres Miklós dr. rendezői szándéka ezeknek a kitűnően rajzóit jellemeknek eletre keltésére törekszik. A dráma szövegét magyarra fordító Vcws István érdeme is, hogy a drá­mai dikciók teljes szépségük­ben ragyognak. A műfaj sajátosságait figye­lembe véve a magyar színész­világ élgárdája szólal meg e •ádióváltozatban. Bitskey Ti­bor, Ajtay Andor. Ladomersz- ky Margit, Dómján Edit, Béres Ilona, Latinovics Zoltán és Bi- 'iari József — milyen hiteles íz az öreg matróz — teszi em- ékezetessé és ünnepi élmény- lyé a Leszámolást. (farkas) nyitotta a szemét, hogy köte­lességét felismeri, a tényleges hatalmat, a hajóbizottságot el­fogadja felettesként és utasítá­sait végrehajtja. Az a faita tiszta jellem, aki akkor is tud hallgatni mások miatt, a má­sok miatti jogos gyanúsítás miatt, amikor életével kell esetleg másokért törleszteni. S méltó marad a Hajnal kapi­tányi rangjához. ICszényja, a kapitány zene­rajongó lánya, értelmetlennek tartja az életét. Üresnek és ki­látástalannak látja azt a ka­vargást. amelyben élni kényte­len. De az ivás és a párolgó szesz mögül elősugárzik az ap­ja és családja iránt érzett sze- retete, amikor értesül Svacs és cinkosai merényletéről. Ha ha­bozva, ha a beláthatatlan kö­vetkezményekről mit sem sejt­ve, közli a hírt Tatjánával. És akarva-akaratlanul min­den rokonszenvünk a kapitány másik lányáé, Tatjánáé, aki fe- hépgárdista tiszt-férjének olda­lán csalódottan és kiábrándul­tán keresi a megoldást a saját életére is. Az események sod­rában találkozik Artyommal, a Hajnal matrózával, a poli­tikai parancsnokkal. Nemcsak megérzi az egyszerű ember­ben a jövő emberéi, azt. aki a mélyből a magasságok felé tör, társadalmi és szellemi értelem­ben egyaránt, de szereti is őt. Lavrenyov, a nyolc éve el­hunyt szovjet-orosz író — A negyvenegyedik című világhí­rű film forgatókönyvének író­ja — azt a nagyszerű történel­mi éjszakát örökíti meg szín­padi művében, amikor 1917- ben a Hajnal cirkáló elindul­hatott Kronstadtból Lenin- grádba, betölteni történelmi küldetését: diadalra segíteni a forradalmat, S erről a kitűnő drámáról rádióbeli előadása al­kalmával is megállapíthatjuk, hogy Lavrenyov alkotása idő­álló, mert hitelesek azok a jel­lemek, indulatok, akiket " és amelyeket harcba küld. Egy család sorsán keresztül — így tükrözi az egy csepp víz az egész óceánt — enged bepil­lantást abba a forrongásba, ab­ba az élethalálküzdelembe, amely 1917-ben az új világért folyt, olykor test test elleni küzdelemben. Berszenyev sorhajókapitány nem' bolsevik, úgy véljük, nem is tartozik semmiféle párthoz, katonai kötelességét akarja teljesíteni. De nem rö- vidlátóan. Annyi minden fel­LESZÁMOLÁS Lavrenyov drámája a rádióban társadalmi munkával két sala­kos utat építettek Heréden, fel­újították a Rákóczi utcát, par­kokat létesítettek, rendezték a Bér és Vanyarc patakokat, le­vezették a Tarcsi-völgy belvi­zét, megóvták a házakat a veszélytől, s most is újabb be­kötő utat készítenek a Tabá­non. Ha talán lássú ütemben is, de haladnak. S további kö­zös összefogással, jó szervezés­sel, irányítással lépésről lépés­re megoldanák rendre a többi feladatot is. eloszlatnák a he- rédiek kisebb gondjait — de a kultúrház építése igazán meghaladja az erejüket, Ez az álmuk csak idegen segít­séggel valósulhat meg. NEM IS OLYAN RÉGEN már jelentkeztek az első, ide­gen segítők: a Heves megyei Vízmű és Gyógyfürdő Vállalat dolgozói társadalmi munkában vállalták a községi törpe víz­mű megtervezését. De jó len­ne, ha többen volnának a „jó szomszédok”, s lehetőségeihez mérten a járási, a megyei ta­nács is segítene! Ennyit mondtak — s én le­jegyeztem, 1967 októberében. feyóni) Természetesen jól tudják Heréden, hogy még az efféle kétszáz-kétszázötven szemé­lyes kultúrház is elég sokba kerül. Nem is gondolnák azt az épületet teljesen ajándék­ban, mindig csupán a segítség jutott az eszükbe. Valamilyen járási, megyei támogatás, amely kiegészítené a herédiek 1 millió forintját. Mert eny- nyivel szállnának be az épít­kezésbe! A PÉNZBŐL 700 ezer forint­nyi már együtt van — évek óta gyűjtögették, tartalékolták az óhajtott kultúrházra — az idén a helyi mezőgazdasági terme­lőszövetkezet további 100 ezer­rel toldja meg; s ami még hiányzik a kérek összeghez, azt társadalmi munkával pó­tolnák a községbeliek. Meg­beszélték már, vállalnák. Igaz — mondták —, hogy jó ivóvíz is kellene a faluban, el­kelne néhány új kút, négy ki­lométernyi járda, örülnének, ha megoldhatnák a szennyvíz elvezetését, de legsürgősebb­nek valahogy mégiscsak a kul- túrházat tartják. Újságolták a község vezetői, hogy az elmúlt időszakban HERÉDEN — ki tudja há­nyadszor már? — a napokban ] ismét elpanaszolták egy egri ] „vendégnek”, hogy kicsi is, . egészségtelen is a községi mo- ; zi a kétezernél nagyobb lélek- j számú település régóta külön- ; bet érdemelne. Nem, nem va- ; lamiféle palotát — igyekeztek ; megőrizni realitásukat —, ha- ; nem csupán egy tágasabb épü- ; letet, amelyben kétszázan-két- i százötvenen a mostaninál ké- ; nyelmesebb körülmények kö­zött nézhetnék a filmeket, színielőadásokat, alkalmuk lenne olykor táncestet, nagy- ' gyűlést rendezni. I Jelenleg ugyanis egy-egy ! jelesebb ünnepen a kastély- J ban berendezett iskola folyo- j sóján kénytelenek megemlé­kezni az évfordulóról, esemény- ‘ ről — s ilyenkor néha bizony ! többen az udvarra is kiszo­rulnak — bálok alkalmával pedig előbb ki kell hordani a : moziból az olajos „dobogó- 1 kát”, mert enélkül aligha 1 tudnának táncot ropni a víga- * dozásra különben nem sok * okot adó, salétromos falú, kis 1 ablakú, meglehetősen szánal- 1 más állapotú régi kocsmahe­lyiségben. x 1 JEGYZETex, ÚTKÖZBEN Legfőbb óhajuk: egy kultúrház Hát igen. A csikósbravúrok njár a múlt bravúrjai. A. fő a lótenyésztés. Lassan kiszo­rulnak a lovak, de a jó, a szép, a kecses, a fajtiszta lo­vakat tenyésztő gazdaságok maradnak. Mindez devizát hoz. A csikós meg közben P. Howardot olvas. —berkovRs— (Foto: Pilisy) — A slambucot. Ez a „hideg lebbencs — Hogyan lesz ma csikós egy 26 éves fiatalemberből? — Ü9V, hogy szeretem a lo­vakat. — Ért hozzá?

Next

/
Oldalképek
Tartalom