Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-07 / 211. szám
I I az elesett katona kitüntetéséről olvastak le: „N* 1 389 952”. Az Egyetértés brigád tagjai nem elégedtek meg a fakuló számjegyekkel, vallatóra fogták a múltat. Levelet írtak az egyik, Magyarországon állomásozó szovjet alakulat parancsnokságának, amelyben az ismeretlen katona személyazonosságának megállapításához kértek segítséget A válasz megérkezett. A szovjet hadsereg központi személyzeti igazgatósága közölte, hogy a N'l 389 952 számú „Katonai szolgálatért!’* emlékérmet Csenov Antcm Av- gusztuvics gárdakatona vizóival, s egyben kérik a szovjel hős hozzátartozóit írjanak a levél feladóinak a Vörös Csillag újságon keresztül. __ A lap külföldi részlegvezetője, A. Markov ezredes külön levelet küldött az Egyetértés brigádnak. A szerkesztő megköszöni a brigád meleg együttérzését, és közli, ha a szerkesztőség hozzájut valamilyen adathoz Csenov Anton hozzátartozóiról, értesítést küldenek. ★ Füzesabony, vasárnap délután. A vasúton túl, a temetőbe kis csoport érkezik. Munkásasszonyok a Bervából. Bocsi Jánosné, a brigádvezető füzesabonyi, a többi munkatárs Egerben, Felnémeten lakik. Vonattal utaztak a szovjet katona sírjához. A hanton nem hervad el a virág, állandóan frisset visznek. A Dózsa brigád férfi tagjainak közreműködésével díszkerítés készül a sír mellé. A Finom- szerelvénygyár asszonyai tovább kutatnak az elesett szovjet katona hozzátartozói után. Simon Imre Igények és élet A Finomszerei vénygyár áss nek a hős szovjet katona sírj: ____________________ l El temették Füzesabonyban az ismeretlen szovjet katonát. A halottat vivő kocsi után, a szovjet hadsereg katonái és az úttörők dí&zcsapata haladt. A gyászinduló kísérete mellett felvonultak a járási fegyveres testületek képviselői.’* ★ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére az egri Finomsze- relvénygyár „D” üzemegysége Egyetértés háromszoros szocialista női brigádja elhatározta, hogy gondozásba veszi az elesett szovjet katona sírját. Ki volt a szovjet hős, aki életét áldozta Füzesabony felszabadításáért? A nevét nem tudták, csak egy megkopott számjegyet ismertek, amelyet zonyai friss virágokat ültet- ira. Pozsonyi Zoltán felvétele) selte, aki 1906-ban született. De az elesett hős lakhelyét és hozzátartozóit nem ismerik. ★ A Flnomszerel vénygyár asz- szonyai tovább nyomoztak. Kérésüket eljuttatták a Kraszna- ja Zvezda szovjet újsághoz. Idézünk a megjelent cikkből: „Mi, magyar nők, tudjuk, hogy a háború mennyi emberáldozatot követelt. Együtt érzünk a szovjet hősök hozzátartozóival és Füzesabony határában hűségesen gondozzuk a szovjet hős sírját," ★ . _ Most, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója előtt az Egyetértés brigád tagjai összeköttetést akarnak szerezni a hős hozzátartomajd a fiatal fejlődésében, a társadalom érdekében végzett munkájában. A harácsoló ember terve nem a ma valóságából nőtt ki — ezt inkább lehet kötni a tegnapokhoz. A kapzsiság nem az igaz emberek jelzője. Az ilyen igény kielégítése teljességgel érdemtelen, mert önnön érdekeken túl senkit sem szolgál. Az ellentmondásos történet megoldására egyenletrendszerre lenne szükség. A tényben visszatérő, de igényekben megnőtt «'.akember esete különleges megoldó kulcsot követel: ha a falvakban az igények kielégítésére nincs mód, vigyázni kellene arra, hogy az igények ne a tanulmányi évek, hanem a majdani munkavégzés körülményeihez kötődjenek. Vigyázzunk az igények megítélésére. Ami tegnap túlzásnak tűnt, az lehet, hogy ma már szükségszerűség. Ami a tegnapok valóságában álmodozás volt, az ma már realitás lehet és az ehhez kapcsolódó igények túlzástól mentesek, természetesek. Vigyázzunk az igények értékelésére. Találjuk meg. hogy mely igényekért érdemes harcolni, és mely igények ellen kötelességünk hadakozni. Ne dobáljuk a túlzás tetszetős szavait arra méltatlan, kis tér. vekre, és ne hunyjunk szemet az egyre terjedő, már igénynek sem nevezhető harácsolás fölött. Legyünk igénvesek, ha igényeinket kitűzzük, és akkor is, ha másokét értékeljük. Fóti Péter Baráti utazás Bulgáriában A mikor a szófiai Balkán Szálló elől gépkocsinkkal országjáró körútra indultunk, őszintén megvallva, nem gondoltam arra, hogy annyi kellemeset, szépet látok majd — s ráadásul hat szemmel. Két olyan kísérőm akadt ugyanis, akik látni segítettek Bulgáriában. Az egyik a bájos idegenvezető, Antonia Pe- csenikova, a másik pedig az örökké mosolygó és vidám gépkocsivezető, Nacso Petrov. A kétezer kilométeres körúton annyi szépre és újra hívták fel a figyelmemet, hogy mindezt aligha fedezhettem volna fel egymagám. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy megszerettem Bulgáriát és az embereket. Bármerre jártam, kedvesen fogadtak mint vendéget, s különösen mint magyart. Van ebben a szeretetben valami a régi sorsközösségből, a történelmi epizódokból, most pedig a két nép közös célkitűzéseiből. Ha beszélgetésre került sor, együtt emlegették Petőfi Sándort, Kossuth Lajost a bolgár Hriszto Botewel, a bolgár nemzeti hőssel. (Kossuth Lajosnak egyébként Sumenben emlékmúzeumot is állítottak.) Várnában sétája során a magyar turista Hunyadi János szobrával találkozik az emlékparkban, a közeli Vladisz- lavovo falut pedig a várnai csata emlékére Jagelló Ulászló magyar királytól nevezték el. A csata kiemelkedő hőse, a tö- vökverő Hunyadi János, emlékét a mauzóleumban elhelyezett gyulafehérvári szarkofág másolata őrzi. N mcsak történelmi múltúnk azonos — zenesze- I®tétünk is. A rádiónak alig akad olyan zenei műsora, amelyben ne játszanának Kálmán- vagy Lehár-operetteket, magyar táncdalokat vagy cigányzenét. A burgaszi Sztara Gemia, egy öreg hajóból átvarázsolt szórakozóhely zenekarának vezetője mondta hogy a bolgár emberek szeretik a magyar zenét, s meí is kívánják, hogy állandóar szerepeljen a repertoárban így aztán nem is zenekar az amelyik legalább tizenöt-hús; perces nagyoperett-egyvelege' vagy népdalcsokrot ne tűzn< műsorára. Ilyen körülményei között nem érezheti magát a; ember idegennek. Az utcákon Ikarus-buszol szállítják az utasokat, az or szágutakon Csepel teherautói tűnnek fel. Mindenütt ezernyi gazdasági és kultúráin kapcsolat. Ilyen előzményei után nem tartom idegenfor galmi fogásnak vagy egysze rű udvariaskodásnak az invi tálást: várjuk magyar barátainkat. A gépkocsi ablakából, maj< a városnéző séták közben minduntalan új építkezései tűntek fel. Először megpró báltam feljegyezni, hogy m újat láttam a városokban, köz Bégekben. Egy hét múlva azon ban csak ennyi maradt meg házak, üzemek, gyárak, házak szállodák, megint szállodák üzemek. S éppen ez jellemz Bulgáriára: nagyarányú épít kezés, a fejlődés, a gyarapc dás. Az egész ország egyetle nagy építkezéshez hasonlítha tó. M indenütt korszerűre te rekednek. Ez látható tengerparti szállodasorokon, ezt tapasztaltam a várnai D , mitrov Hajógyárban, ahoi a öbölben az első magyar óceánjárót, a Budapestet ringatja a tenger. A gyár főmérnöke — az ötezer tonnás magyar hajó konstruktőre —, Gancsev Todor, sok érdekességet mondott el, amikör a sólyapartot járva a bolgár hajógyártás nagyszerű terveit vázolta fel. A gyárban jelenleg a hazánknak készülő ötezer tonnás hajó a legnagyobb, de készülnek már az új üzemrészek, a dobkamrák, a hajókovács- műhely és társai. A rekonstrukció befejezése után lehetővé válik, hogy 80 ezer tonnás tankhajók készülhessenek a várnai gyárban. 23000—80 000 tonnás1 hajók a vízen, az országutakon pedig a bejáratos „Bulgareno”-k, az új bolgár Renault-gépkoesik tucatjai... A turista számára a legmeg- ragadóbb mégiscsak a táj: a vadregényes hesyek, az izgalmas szerpentinek, a csodálatos- műemlékek és természeti szépségek, s természetesen a tenger. A Fekete-tenger, amely 378 kilométeres bolgár szakaszán oly sok pihenést nyújt a látogatóknak. A festő vásznára kívánkozik a látvány: a hatalmas, napfényben csillogó, szép víztükör, a part szélén fehér tajtékot vető hab. a strandok kilométerekre nyúló honv'kfövénye. A Várna melletti Arany- ** part, s a Bureasz környékén felépült Napospart üdülőtelepek szállodavárosai Bábelre emlékeztetnek. S a turista ki sem hagyhatja programjából Balcsikot vagy az ■ ősi, szigetre épült műemlék- > várost. Neszebárt, ahol a mű- • emléki hatóságok még ma is i meghatározzák* hogy a modem házaknak alkalmazkodniuk kell a régiekhez, alul kőből, az emeleti részek viszont csak fából épülhetnek. Bulgária az égbe törő, magas hegycsúcsok és a vendégcsalogató, napos tengerpart hazája. Nem csoda tehát, ha évente másfél millió turista látogat ide. A bolgárok fel is készülnek a nagy érdeklődésre. Bizonyíték erre az Aranypart nyolcvannyolc szállodája, a faházak és campingek tömege, a Napospart hatvannyolc szállodája, s az a terv, amely a Napospartot harmincezer vendég kényelmes elhelyezésére kívánja kiépíteni. 1968-tól épül már a harmadik nagy üdülőközpont is Burgasz és Szozopol között, ahol 1980- ra már 50 ezer vendég számára lesz hely. Ez csak a tengerpart. Hasonló gyors ütemű szálloda- építkezés folyik a nagyvárosokban és a hegyekben is. Bulgária rövidesen első osztályú idegenforgalmi ország lesz, amelynek alapja már megteremtődött. 1/ örutam során Tárnovó- ban egy magyar turistacsoporttal találkoztam. Az Alföldhöz szokott tsz-párasztok egy csoportja látogatott el Bulgáriába. Csodálták a tenger hatalmasságát, lelkesen meséltek a náluk szokatlan hegycsúcsokról és óriás szerpentinekről, a bolgár mező- gazdaság fejlettségéről, s végül ők is kikötöttek a bolgár emberek kedvességénél. Véleményünk azonos volt. Ismerősként mentünk, s barátként tértünk vissza Bulgáriából.-------------------- . <K. i.j Le zárultak az egyetemi fellebbezések A Művelődésügyi Minisztériumba beküldött egyetemi fellebbezések és felülvizsgálati kérelmek elbírálását augusztus utolsó napjaiban befelezték. Mint ismeretes, fellebbezést azok a felvételi vizsgán megfelelt nályázók nvúithat- tak be. akiket az adott karon, szakon helyhiány miatt nem vettek fel. A tudományegyetemek és a műszaki egyetemek naopali tagozatán elutasítottak közül összesen 865-en fellebbeztek, az esti. levelező tagozatokon további 300-an adták be ilyen irányú kérelmüket. A minisztériumi bizottság a fellebbezések elbírálásánál figyelembe vette a pályázó áltól elért pontszámot, családi, szociális körülményeit, továbbá, hogy dolgozott-e már illetve volt-e katona. Egyes esetekben a bizottság más kar. ra, szakra is átirányította a fellebbezőket, illetőleg felsőfokú technikumi felvételre javasolta. A bizottság 446 pályázót felvett, illetve előfelvételi biztosított a nappali tagozaton számukra. A fellebbezés során felvettek közül mindazok, akik katonai szolgálatra alkalmasak, csak annak letöltése után, a jövő év szeptemberében kezdhetik meg egyetemi tanulmányaikat. Az érdekeltek a minisztériumi döntésről néhány napon belül értesítést kapnak. (MTI) ÁBC-áruház épül Bővítik az fmsz-áruházat (Tudósítónktól): Két és fél millió forintos költséggel új ÁBC-áruházat építenek Űj-Hatvanban, a templomkertben. , A tervek szerint a Hatvani Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet egy 690 négyzetméter - alapterületű áruházat építtet fel. ebből 300 négyzetméternyi terület lesz áz elárusítóhely, a többi raktárak, hűtőkamrák és a dolgozók részére a szociális -beruházások. Az új áruház építése mellett megkezdték a régi központi áruház bővítését is, modern, új felszereléssel látják el, s emellett nagy gondot fordítanak a tetszetős tárolásra, a gyorsabb kiszolgálásra. __ 1967. szeptember 7., csütörtök Három példa, három igény; a fiatalság túlzásának bélyegzett „fürdőszobás” kényeskedése, a reálisan csengő „objektív” igény a balatoni villából származó bevételre és egy négy év alatt 180 fokot fordult igény ellentmondása. Hogyan is állunk hát az igényekkel? Az élet realitása hol vonja meg a határokat a túlzás és a szükség között? Az élet és az igény kapcsolatának axiómája azt hiszem csupán ennyi: az igény az élet valóságából, a valóságos emberből nőtt-e ki és érdemes-e kielégíteni? Helyettesítsük be ebbe az egyenletbe három történetünket. A fiatalember tiszta, kényelmes albérleti szobát igényel. Megváltozott életünk valóságából táplálkozik az az igény — épp ezért nem szabad régebbi időkhöz kötni. A valóságosan, tisztán gondolkodó ember igénye az, hogy megteremtse magának a munkája végzéséhez szükséges otthoni nyugalmat. Azrt hiszem, érdemes kielégíteni ezt az igényt, kamatozik Amikor baráti társaságban a fiatalember elpanaszolta, hogy nem talál külön bejáratú, fürdőszobás albérleti lakást, egy negyven év körüli családapa megjegyezte: „Fiatal úr, szálljunk le a magas lóról. Én a feleségemmel és a kislányommal egy fél konyhá- nyi zugban kezdtem az életemet.” Egy másik társaságban jól szituált férfi mesélte el tervét: balatoni villát fog építeni. Részletesen kifejtette, hogyan képzeli: 160 négyszögöles telket vásárol állami áron, ebből száz négyszögölt elad háromszoros áron: a különtoö- setből kijön az építési költség. Aztán kiadja a vendégeknek a szobákat. A történet /égén várta a hatást. A döngölt padlójú albérleti izobában panaszkodott a fiául mezőgazdasági szakember: i négy év alatt a kollégiumban elszokott a penészszagú alusi házaktól, a totyogó sáról, ettől a szörnyű körülmény- ől, — amelyet a budapesti anulmánya előtt nem is talált >lyan szörnyűnek. zelébb álló fiatal szerelőt. Nagy Jánost. — Amikor szükséges, mindig maradunk. A munkaidő kezdetét és a végét a gépkocsik határozzák meg legtöbb, szőr. Ha kell,' vasárnap sem pihenünk. Megyünk. Februárban, márciusban, amikor a vállalat ünnepi műszakokat szervezett a sóder-, a kőszállí- tásokra, már hajnali fél egekor szolgálatba léptünk. A kocsikaraván, „az oszlop” ugyan, is kettőkor kezdett s addig nekünk Is oda kellett érni. Az autók üzembiztonságára mi vigyáztunk akkor... ★ A „parancsnokra”. Kozma Lajosra a kirendeltségi irodában találunk rá. Mindennapi életükről, munkájukról ő beszél: — A IT-es szemlén kívül úgyszólván minden javítást, karbantartást elvégzünk. Fel vagyunk rá készülve, gépeink vannak s kis raktárunkban al„ katrészek is. 50—60 ezer forintos készlettel utazgatunk... Az autónkhoz egy lakókocsi is tartozik, de nem mindig hordjuk magunkkal. Csak a „prérire” visszük el, s olyankor abban alszunk... A „ parancsnok” — pilóta, főszerelő és raktáros — két éve jár a műhelykocsival. Legnagyobb élménye Mohácshoz fűződik. Az árvízvédelmi munkáknál „vigyázott” tizenhat billenős kocsira. — Harctér volt az, nem munkahely! — emlékezik. — Egymás után szakadoztak szét az autók, néha térdig gázoltunk a vízben, öt hétig nem láttam akkor a családomat... A vándorszerelők nem mindennapi, nehéz munkájára Kozma toborozta a legénységet: Nagy Lászlót és Nagy Jánost is a saját falujából. Dór mándról: Hárman ismerősök, barátok. Azt mőndja a „parancsnok”: így könnyebb is a feladatok elvégzése. •• (gyóni) hatatlanul gyorsabb a menetirányítás, az elromlott gépkocsik megjavítása — magyarázza Sándor Ferenc. — Füzesabonnyal, Hevessel, Kállai. Gyöngyössel azonnal kapcsolatot tudunk teremteni s közvetve, ugyancsak gyorsan beszélhetünk Hatvannal, Petőfi- bámyával... Azelőtt a telefonra gyakran órák hosszat várhattunk. Az URH-lánc egyetlen „szépséghibája”, hogy, mint fültanúja lehetett az imént ’s, például Heves csak rajtunk keresztül üzenhet Füzesabonynak. No, de ez nem tesz semmit! Még talán jó is, mivel itt a központban mindenről tudunk ami á vállalat telephelyein történik... ★ Á füzesabonyi műhelykocsi a vasút melletti kirendeltségi iroda előtt tanyázik. Legénysége — mint a „parancsnoka” Ígérte — a hevesi autót várja. — Gyakran várakoznak műszak után? — kérdem a legköi A 4. szám Autóközlekedést Vállalat egri. központi forgalmi telepén hívást jelez az URH-készülók: — Jó napot, kolléga! A 4/6- otsról Máté József kirendeltségvezető. Hevesi körzetemben az YB 24-73 forgalmi rendszámú teherautónak kilyukadt a hűtője. Segítségre lenne szükségünk, mivel a kocsit holnapra a BARNEVÁL egri kirendeltségére rendelték. Szóljanak a füzesabonyi műhelykocsinak! — Vettem. Azonnal intézkedem — válaszolja Sándor Ferenc megyei főmenetirányító, s máris kapcsolja a 4/7-es ver na lat. — Kozma vagyok, a műhelykocsiról. Mi a baj...? — Egy kis javítást kémek a hevesiek. Igaz, vége van már a hivatalos murtkaidőnek, de a feladat sürgős, kérem, hogy maradjanak még egy darabig* várják meg a hevesi teherautót. Eger felé jön. út közben betér az abonyi telepre. — Rendben van. Várjuk... ★ —■ Mióta megkaptuk az URH-készüléket, összehasonlít. Iföndorszerelök Kicsi a világ! — ez a mondás jutott az eszünkbe, amikor a Krasznaja Zvezda augusztus 15—i számában a cirillbe- tűs sorok között magyar vonatkozású, mégpedig szűkebb hazánk, Heves megye, pontosabban Füzesabony, Eger és a Finomszerelvónygyár nevére bukkantunk. A történet, amelynek nyomán a felhívás a szovjet újságban megjelent, még 1962- ben kezdődött. A Laskó-patak szabályozásának földmunkái közben, Füzesabony határában egy szovjet katona holttestét találták meg, akit 1944-ben a község felszabadításakor, a lövészárokban ért a gyilkos golyó. A Népújság 1962. november 22-i számában írták: Szovjet hős után kutatnak
