Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-16 / 219. szám
Keltős feladat Ä kormányszervek és a ** vállalatok jelenleg kettős feladat megoldásán tevé- . kenykednek. Egyrészt a harmadik ötéves terv teljesítéséig másrészt a gazdasági mechanizmus reformjának bevezetésén. A két feladat szervesen kiegészíti egymást: az ötéves terv jelzi gazdaságfejlesztés célját, fő irányát, a reform hatékony módszert, eszközt biztosít e célok eléréséhez. A reform — bármilyen gyakori beszédtéma is mostanában — nem cél tehát, hanem eszköz. A célt változatlanul a harmadik ötéves terv körvonalazza. Eszerint folytatjuk a szocialista társadalom teljes felépítését hazánkban, tovább gyarapítjuk az ország erőforrásait. emeljük a pemzeti jövedelmet, és rendszeresen javítjuk a lakosság életkörülményeit. kulturális és szociális ellátását. Az eltelt több mint másfél év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy jó ütemben halad a harmadik ötéves terv végrehajtása. Ahogy körvonalazódnak és konkretizálódnak a gazdaságirányítás új eszközei, módszerei, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy alkalmazásukkal elért eredményeink töretlenül tovább fejleszt ne- töek. Az új módszerekkel eredményesen lehet az egész gazdasági életet az ötéves terv megvalósítására irányítani, s a vállalatok növekvő önállósága mellett is jól tudjuk majd követni a népgazdasági célokat A reform • szocialista építőmunkánk meggyorsításának segítője. Egy hasonlattal élve . azt mondhatnánk: a vállalatok idáig kötött pályán — mint villamos vagy vonat a vasúti síneken — haladtak a kijelölt i*lok felé, s a hajtóenergiát is a központi hálózatról kaptak. A jövőben viszont szabad pályán, nagyobb hajlékonysággal és manőverezéssel, akár a gépkocsik haladhatnak majd, miközben az üzemanyagról is maguk gondoskodnak. Vagyis saját számlára gazdálkodnak. Valamivel nehezebb vezetni a gépkocsit, mint a villamost, célhoz érni vele mégiscsak könnyebb. Megkerülhetők az esetleges forgalmi akadályok, térelőutak, kitérők is igénybe vehetők, s a célhoz megállás és átrakodás nélkül gyorsabban juthatnak e képletes vállalati járművek. M indennek fontos feltétele persze, hogy a gépkocsivezetők betartsák a forgalmi szabályokat. Az önálló gazdálkodás KRESZ-előírásait a különböző gazdasági szabályok (a vállalati jövedelem szabályozás, az ár- és hitel- politika stb.) képezik. A vezetői jogosítványok a gépjármű üzemeltetéséhez szükséges forgalmi engedélyek kiadását (más szavakkal: a vezetők kinevezését, a vállalat alapítását) a központi szervek végzik, s esetenként bizonyos helyzetekben utasíthatnak is a forgalomirányítók. Az ötéves terv célkitűzéseinek végrehajtásából nem azonos mértékben veszik ki részüket a különböző vállalatok üzemek és dolgozók. így VOi_ ez tulajdonképpen az előző időszakokban is, mégis a ren- delkezésre álló anyagi eszközök felosztásánál nagyjából hasonló feltételeket teremtet- tünk minden vállalat és dől- gozó számára. A jövőben nagyobb fejlődési lehetőséget biztosítunk az eredményesen gazdálkodó vállalatoknak, üzemeknek és magasabb életszínvonalat a kiválóan dolgozó kollektíváknak, egyéneknek. Ezzel a differenciált, de társadalmilag igazságosabb elosztással a tervek hatékony teljesítésének és túlteljesítésének új tartalékait hasznosítjuk. A vállalat munkájától függő többleteredményének meghatározott részét fejlesztésre, illetve a dolgozók jövedelmének növelésére fordíthatja, így az országosán 1970-ig előirányzott 12—1,4 százalékos reáljövedelem növekedés, illetve a várható túlteljesítés mint átlagszám vállalatonként, üzemenként és dolgozónként is a végzett munkától függően különböző mértékű életszínvonalemelkedést fejez maid ki. Hasonlóképpen a vállalatok saját fejlesztési eszközei is eltérő módon alakulna1*. Az a vállalat tehát, ameiv eredményeivel nagvobb részt vállal a szükségletek kielégítéséből, a társadalmi fogyasztási és felhalmozási alapok megteremtéséből, maga is joggal tarthat igényt fokozott anyagi megbecsülésre és erkölcsi elismerésre. Jt z ötéves tervtörvény a ” népgazdaság fejlődésének fő irányát szabja meg. így egyebek között a nagy beruházásokat: új erőművek, vegyi és más gyárak létesítését, a vasút dieselesíitését, villamosítását, az állami lakás- építkezéseket változatlanul központi alapokból finanszírozzuk. A különböző központi gazdasági szabályozó eszközök, a szervezett szocialista piac aktív felhasználásával szabad utat nyer a helyi ön- tevékenység és kezdeményezés, hogy eleven és gazdag tartalommal telítse, részleteiben csiszolja és korrigálja is az ország nagyszabású ötesztendős munkaprogramját. Mit, hogyan, milyen színvonalon gyártsanak az üzemek? Ezekre a kérdésekre ezután nem a központi tervutasítások, hanem a piaci szükségletet, az igények változását, a műszaki fejlődés alakulását tanulmányozó és a hatékony gazdálkodásban messzemenően érdekelt szuverén vállalatok adják az érdemi választ. ban közgazdasági szabályozó eszközökkel irányítják a vállalatokat, hogy működésük összhangban álljon az ország érdekeivel, a harmadik ötéves terv céljaival. A kormányszervek szabályozó, irányitó tevékenysége biztosítja a szükséges egyensúlyt mind a beruházási. mind a fogyasztási javak piacán, hogy a vállalatok és a dolgozók kedvező feltételek közt költhessék el eredményes munkájuk alap ján keletkező növekvő jőve delmeiket. Kihelyezett üzem és az anyai Az új helyzetben különösen sok függ a vállalatok vezetőinek kezdeményező, alkotó, bátor és felelősségteljes munkájától. Akik eddig a síneken haladó vállalata járműnek legfeljebb csak a sebességét növelték vagy csökkentették, most el kell, hogy sajátítsák a mozgékony gépkocsi kormányozásának tudományát is. A növekvő vállalati önállóság talaján újra rendeződnek az érdekviszonyok, s egyben a felelősség is minden szinten a helyére kerül. A szocialista állam vezető szervei felelnek a népgazdaság harmonikus, gyors fejlesztéséért, és elsősorA vállalatok vezetői vi- ” szont az irányító szervek és saját dolgozóik előtt egyaránt felelnek valamennyi döntésükért és a gazdálkodás hatékonyságáért. E kétirányi felelősség közt nincs ellentmondás, hiszen csak ez biztosíthatja, hogy a vállalat egész tevékenysége egyidegűleg szolgálja a helyi kollektíva érdekeit és a társadalmi szükségletek magas fokú kielégítését. A dolgozó kollektíva növekvő anyagi érdekeltsége megkívánja, hogy a vállalati vezetők_a reform bevezetésére és az 1968. évi feladatokra készülve mesz- szemenően igényeljék a munkások és az alkalmazottak véleményét. javaslatait, kezdeményezéseit. így olyan intézkedési és gazdasági terved készülhetnek, amelyek tartalmazzák a népgazdasági célkitűzéseket es a helyi kollektíva elképzeléseit is. A reform, mint az irányítás és a gazdálkodás új eszköze, hozzáértő szocialista vállalatvezetés mellett biztosíthatja tehát, hogy mind szélesebb dolgozó rétegek tevékenykedjenek tudatosan és alkotó módon a harmadik öt éves terv feladatainak végrehajtásán, hosszabb távon pedig a szocialista gazdaság teljes felépítésén. Kovács József A Heves megyei Ruházati Ipari Vállalatok két kihelyezett üzeme működik a megyénkben. Az egyik alig két hónapja kezdte meg a termelést Pé- tervásárán, a másik pedig több mint egy fél éve, Bélapátfalván. A vállalat központja viszont' Gyöngyösön található meg. Hogyan lehet ilyen távolságból irányítani és ellenőrizni a kihelyezett üzemek működését milyen feltételeket kell teremteni a zavartalan munka biztosítására: ezt kérdeztük meg Katona Bélától, a vállalat igazgatójától. — Nem könnyű, de nem is megoldhatatlan feladat. Arra törekszünk, hogy semmi fennakadás ne legyen. • — Fordult már elő ilyen? — Körülbelül három ' héttel ezelőtt Bélapátfalván. Véletlenül kimaradt a szállítmányból a mintadarab. Mit mondjak erre? Emberi hiba. A következménye pedig: leállt a munka Bélapátfalván. Ez történt és csak ebben az egy esetben. — A mintadarab nélkül nem lehetett volna dolgozni? — Mondjam azt, dehogy nem?... Ehelyett azonban leálltak. Hogy a körülmények teljesen világosak legyenek, a kihelyezett üzem mindent a központtól kap. A kiszabott anyagot, a kellékeket, a műszaki leírást, a szalag sorrendjét, szóval: mindent, nekik csak össze kell állítaniuk a ruhadarabot. A mostani esetben egy melles nadrágot. Tehát lényegében a mintadarab nélkül is hozzáláthattak volna a munkához. Bizonyára a tapasztalat hiánya késztette az óvatoskodásra a bélapátfalviakat. Nehogy valami baj legyen és akkor őket vonják felelősségre. Feltételezhetően így gondolkoztak. — Előfordulhat hasonló eset? Tudják tartani a kapcsolatot a kihelyezett üzemmel? — Naponta, reggel kilenc óra körül telefonon jelentkeznie kell az üzem vezetőjének nálunk. Ilyenkor tájékoztatja a központot ak előző napi eseményekről és minden más dologról. Tehát idejében tud szólni, ha fogytán van a munkájuk. Most is ez történt, éppen ma. Sajnos, a szállítási eszközzel most gondunk van. De nem maradnak munka nélkül, az biztos. A pétervásári üzemben nincs semmiféle fennakadás. Már ők is kilábaltak a kezdeti nehézségekből, megszerezték a szükséges üzemi gyakorlatot. Tény, hogy a szalagszerű termeléshez hozzá kell szokni. Kezdetben a kereset sem éri él azt a mértéket, mint amit a megfelelő gyakorlat után kaphatnak. De ha meggondoljuk, hogy az 1200^1400 forintos átlagkereset sem ritkaság a vállalatnál, ném is olyan rossz munkaalkalom ez. Egy dolog felől mindenképpen bizonyosak lehetnek a kihelyezett üzem dolgozói: a központ nagy figyelemmel és .segítőkészséggel kíséri munkájukat. Nem mostohagverekek ők sem. (gmf) Cukorspárga bélyegzőket köt csokorba A váraszói „új mechanizmus” „'fit*/* Esfk az eső. Monoton kitartással, medáliát nélkül. Mínthafonógép vékony cérnaszálaiból állna. Esik és álmosít; esik és untat; esik és reménytelenségbe ejt. Mindezt el is mondom. — Ne nézz ki az ablakon — ásítja el a tanácsot egy hang. Tényleg. Milyen egyszerű: ha nem nézek ki az ablakon, akkor ugyebár nekem nem esik az eső. Ha nem látom, akkor nincs is. Csak hátat kell fordítani az ablaknak, és nincs ásítás, unalom, reménytelenség. Hátat fordítok az ablaknak és egy Ideig a falat bámulom. Irtó unalmas ez a fal. Krémszínű, mintáktól mentes, sima, szabályos, bele lehet örülni. Mindezt el is mondom. — Túlságosan igényes vagy — kapom, a bölcs tanácsot. Igen, igényes. Lám, megkaptam az ..igény” tartalmi megfogalmazását: akinek már a fal is uniimas, az igényes. Nézem a bölcs tanács ad'ját. hanyatt fekszik az ágyon és a mennyezetit bámulja elégedetten. Hiába, akinek ilyen magas igénye vanI. (—<5) A tsz-iroda verandájának fehér falán — ott, ahol általában sárga szemektől duzzadó búzakai ász-koszorúk, vagy simára simogatott dohánylevél-füzérek díszlenek — cukorspárga bélyegzőket köt csokorba. Kis, piros hivatali pecsétek, dátumozó bélyegzők váltogatják egymást a mad* zagbogak között. Másutt a sárga szemektől duzzadó búzakalász-koszorúk és dohánylevelek a falon a mezőgazdasági munka eredményeit szimbolizálják. A váraszói Gárdonyi Géza Termelőszövetkezetben a ..bélyegző-csokor” nem a helyi bürokratizmus jelképe. Egész másé: ahol a falakat alig lehet díszíteni búzakoszorúval, ott mással szükséges. Meg kell találni azt a mást, ami pótolja az igazi mezőgazdasági „díszeket”. levertség — boldogság I Kezdetben semmivel sem tudták díszíteni a falakat. 1961-ben Váraszón csak levert emberrel lehetett találkozni: 14 forintos munkaegységgel zárták az évet és még ehhez az „összeghez” is százezer forintos hitelt kellett felvenniük. 2500 forint volt egy dolgozó egész évi közösből származó jövedelme. Azt hiszem, aligha kell ehhez kommentár. Ugorjuk át a nehéz éveket. 1965-ban 30 forintot ért egy munkaegység, 1966-ban 36 forintot. Tizenegy és fél ezer forint évi jövedelmet biztosított a közös minden dolgozójának. A kérdés önként adódik: hogyan háromszorozták meg a munkaegység értékét, hogyan ötszörözték meg a jövedelmet néhány év alatt Váraszón? A mezőgazdasági adottságok alig változtak. A termelő- szövetkezet kétezer holdnyi területéből mindössze 530 hold a közös szántó. Ez is rossz minőségű föld, erős lejtésű, megmunkálását csak _ lánctalpas erőgépek bírják — és minden más feladatot kézzel kell megoldani. Ilyen adottságok és agrotechnika mellett a mező*- gazdaságból 18 forintnál nagyobb munkaegységet nem lehet kihozni. És mégis, a múlt évi záráskor Váraszón lehetett a legtöbb boldog emberrel találkozni. Az „új mechanizmus születik .il Vetőmagvakot termelnek, mert ezt tartják a legjövedelmezőbbnek. 150 szarvasmarhát tenyésztenek, hogy biztosítsák a talajerő-utánpótlást. Idén a francia felvásárlók Váraszóra érkeztek és a 200 exportbárányt a tervezett 60 ezer forinttal szemben 128 ezer forintért vették meg. A kérdést szükséges feltenni: nem megy-e a sok ipari tevékenység a mezőgazdasági termelés rovására? Váraszón egyértelműen netn a válasz. A segéd- és melléküzemágak a biztonságot adják, azt, hogy nyugodtan lehet: dolgozni a földeken; Ügy, hog^ például 12 mázsás hol- dankénti búzarékord szülessen, 1965-ben valami kezdődött Váraszón. A változások az ekkor ideérkezett elnöknek, Széli Ferenc agrármérnöknek is köszönhetők. 1965-ben — még távol a - „hivatalos” gazdaságirányítási reformtól — Váraszón már kezdett születni az „új mechanizmus”. A felismerés egyszerű és kézenfekvő volt: amit a mezőgazdaság nem biztosít, pótolják mellékés segédüzemekkel. A 820 holdas erdő az ötlet alapanyagát, a fát adta. És megindult, kezdetben szinte maniíaktúrás módszerekkel dolgozva, később korszerűsödve a váraszói tsz fafeldolgozó üzeme. Ma teljes kapacitásban három műszakban 60 dolgozót foglalkoztat. Gyártmányaik: a különböző alakú és méretű bélyegzők — közülük került ki a veranda! „díszcsokor” — a nyomdaipari vállalat gyermekjáték-nyomdáinak faalkatrészei, csavarhúzó-nye- lek. Évente több mint két és fél millió forintot hoz — a téli munkát is biztosító — melléküzem. Megváltozott „emberfők’ Kitette az indexet jobbra, befordult balra, aztán a fék helyett rálépett a gázpedálra. mindezek után a kocsi nem tehetett mást, mint megállt. Egy jó időre! Kiszállt a kocsiból és elégedetten Jegyezte meg: — Azt hiszem, menni fog... A KRESZ-t már nem isme ■ rém... ★ — Kedves barátom, rendkívül örülök, hogy látlak. Igazán, manapság, ebben a nagy hajszában, olyan ritka alkalom, hogy akár csak így, véletlenül is összefussanak ilyen régi barátok, akik ráadásul még olyan ritkán is találkoznak... Még egyszlemondom és ezt szívből teszem. felettébb örülök, hogy sikerült találkoznunk... Apropó, ugyebár te vagy a Kovács főosztályvezető öcs- cse? — Nem... Azt Sa tudom, ki az... — Hallja, akkor mi a fenét tart itt fel ennem... Menjen a dolgára... Micsoda fráterek vannak. Csak úgy leáll- dogéinak elrabolni az ember idejét... Mini -krokik — Jaj, megjött a postás bácsi... De örülök... S levelet is hozott, kedves postás bácsi, hát igazán nagyon köszönöm... Milyen kedves is maga, postás bácsi... És elhozta a nyugdíjamat is. postás bácsi? Nagyszerű, igazán nagyszerű... Megmondom őszintén, hogy ilyen fiatalban... mennyi idős is. postás bácsi? Huszonnégy... Na. mondom én, ilyen fiatalban még nem láttam ilyen rendes postás bácsit... ★ Három nő. Presszó. Kávé. Beszélgetnek. A három nő. Éppen ezért nem beszélgetnek. hanem mindegyik mondja a magáét. Nem az a fontos, hogy a másik egy, avagy a másik kettő mit mond. hanem. hogy ő, az egyik a három körül, beszélhessen. Beszél is mind a három egyszerre. Ilyenek a nők — kezdem mondani a két barátomnak, akik mellettem ülnek és beszélnek. Fogalmam sincs, hogy miről beszélnek, a lényeg at, hogy elmondhassam én nekik, hogy milyenek a nők. Ilyenek. ★ Ülök a televízió előtt. Rágom a szám az izgalomtól fő a fejem és kiszárad a torkom, hogy az a robbanó leves robbanó leves-e, vagy csak blöff az egész, köménymagos leves van az üvegben. A nö odanyomja a pisztolyt a leveshez. jaj, énédesjóatyaúr- istenem. ha elrántja a levest, akarom mondani a ravaszt, akkor robban a leves, mert az igenis robbanó leves, amikor megszólal a feleségem váratlanul, a hátam mögött: — Levest kérsz vacsorára? Sikoltva válaszolok: — Levest? Jaj. azt ne, mert robban... Feleségem őnapysága gyanús arccal, lábujjhegyen távozik. de előzőleg megsimogatja a homlokom, s úgy susogja anyailag: — Csacsi, csak a zöldséges húsleves robban... A ragu nem! (effri) 18 tsz-tag dolgozik a közös f azdaság építöbrigádjában. pitének termelőszövetkeze; teknek, magánosoknak. Idén 50 férőhelyes korszerű istállót készítettek Váraszón, de dolgoztak Bekölcén és Füzesabonyban is. 500 ezer forint évi munkájuk eredménye. A 30 tagú útépítő brigád a legfiatalabb, idén kezdték meg a munkát: négykilométeres tsz-utat építenek Verpeléten. Van rakodógépük, úthengerük. locsolókocsijuk. Zetoruk és portalanított utat készítenek. Remélik, forintokban jelentkezik szorgalmuk. Milliókat és százezreket hoz a melléküzem. A mezőgazda- sági termelés mindössze 1 millió 700 ezer forintot. Mezőgazdasági termelőszövetkezet Váraszón mégis azt tartják: a közös elsősorban mezőgazdasági termelőszövetkezet. Kapáláskor két hónapig szinte leállt a fafeldolgozó üzem. Alkalmazott és tag együtt dolgozott a földeken. Többen este álltait be a fűrész- és gyalugépek mögé. Az új módon való gazdálkodás megváltoztatta a vezetők gondolkodását. Kovád 1st vénné főkönyvelő úgy beszél, mint egy közgazdász: „A legfontosabb a kalkuláció. Mindent ki kell számolni fillérekre, hogy érdemes-e termelni? Járjuk a vállalatokat, nincs-e megrendelésük a számunkra — később aztán már maguktól is jönnek. Újabb és újabb ötleteken törjük a fejünket, kutatjuk a lehetőségeket”. Ma még szokatlan egy termelőszövetkezetben az ilyen összetett gondolkodás —, de egyre inkább természetes lesz. A közös gazdaság főmező- gazdásza 22 éves," három gyakornok dolgozik az irodán. Négy kőműves. 3—3 mezőgazdasági és állattenyésztő, 6 növénytermesztő tanuló ismerkedik a Szakmával a termelő- szövetkezetben. Egyre több a fiatal a váraszói közösben. A szakemberek sokat tanulhatnak Itt az új stílusú vezetőtől, Széli Ferenc elnöktől. a tsz-szövetsfrgben | Az egri járás hegyvidéki termelőszövetkezeteiben létkérdés a helyesen megválasztott melléküzemág. A váraszóiak már kijárták ezt a nehéz iskolát. Tapasztalták, hogy milyen fontos a jó szakember megválasztása, a korszerű gép, az ötlet, a helyes számítás. Szeretnék, ha a többi közös gazdaság ezt az utat már nem járná végig. A tsz-szövetségben tapasztalataikkal szeretnének segíteni. Persze, ők is jól akarnak járni. Üzletkötésben, piackutatásban várják a szövetség támogatását és a konkurren- ciaharcok megszüntetését. ★ I Ennyit mesélt’ egy ..bélyegző-csokor” a megváltozott váraszói gazdálkodásról, életről. Fóti Péter 3 1967. szeptember 16., szombat
