Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-02 / 207. szám

Az olvasó kérdez az illetékes Tálaszol évfordulója 0 „Többször is megírták már lapjukban, hogy az egri MÁV- AUT-pályaudvar 1967. szep­tember 15-re elkészül. A na­pokban megtekintettem az építkezést, és a látottak alap­ján az a véleményem, hogy nem készül el az ígért határ­időre. Örülnék, ha nem lenne igazam, de erősen kételkedem az időpontban...” Valahányszor foglalkoztunk a MÁVAUT-pályaudvar építé­sével, az információt minden esetben Debreceny Lászlótól, az ÉVM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat egri főépí­tésvezetőségének vezetőjétől kaptuk. Most olvasónk kérdé-' sére is ő válaszol: — Mi azzal a munkával, amelyet a szerződésben vállal­tunk, vagyis a főépület építé­sével, szeptember 15-re elké­szülünk. Ez persze nem azt je­lenti, hogy szeptember 16-án már üzemelni fog a pályaud­var. A többi nem ránk tarto­zik; Ütemszerűen haladunk a munkával, tulajdonképpen már csak a szakipari munkák, a vakolat és a burkolat elké­szítése van hátra. Még egyszer mondom, hogy a szeptember 15-i határidő biztosítottnak iátsáik... Az épület tehát az ígéret szerint elkészül szeptember 15-re. De mikor készül el a pályaudvar? Mikor lép üzem­be? Erre az illetékesek kö2ül senki sem tudott határozott választ adni. Lehet tehát talál­gatni s következtetni: nem valószínű, hogy november 7-én átadják a pályaudvart. Majd meglátjuk... 2. Csöbörből vödörbe. Ügy lát­szik, „rájár a rúd” az építők­re. A következő választ is tő­lük kérik; „Messziről nagyon szépen mutat az új, főiskolai leány- kollégium. Közelről is? Vajon elkészül-e a tanév megnyitá­sára?” — A választ ezúttal is a főépítésvezetőtől kértük: — El. Szeptember 4-én meg­kezdjük az átadást. Nem ön­dicséret, de hozzátartozik az igazsághoz: a kollégium építé­sét jelentős időelcsúszással az ÉVM 22-es számú Állami Épí­tőipari Vállalattól vettük át. Az épületek átadásának idő­pontja tulajdonképpen csak 1967. december 31. Dolgozóink vállalták, hogy előbb elké­szítik. Állták a szavukat, a kollégium a tanévnyitásra be­költözhető™ Valóban nincs szó öndicsé- refről. Sőt: az építők ezúttal még egy gratulációt is megér­demelnek™ Néhány sor a válaszból: „Az egyes nevek megválasz­tásánál elsősorban a technikai kivitelezés és az újszerűség a döntő szempont. Várjuk az eg­riek tippjeit, amelyekkel meg­könnyítik munkánkat és bő­vítik a névadási lehetősége­ket...” Tehát jöhetnek a tippek. Minden mennyiségben... 4. 3. „Nem vagyok dohányos, de mégis szeretném, ha az Egri Dohánygyár egri elnevezésű cigarettát is gyártana. Kíván­csi lennek, hogy önök milyen választ kaptak a Magyar Do­hányiparnak címzett cikkük­re?* Nem biztos, de valószínű, hogy egy jövendőbeli lakástu­lajdonost érdekli a liftügy... »Ügy tudom, már átadták az M/7-es kilencemeletes épületet is. Az biztos, hogy lift nincs benne. Talán nem is' tervez­tek? Mi lesz a lakókkal?” Hortobágyi István, a Heves megyei Tanács tervosztályá­nak vezetője: — Országos probléma a lift- kérdés. Az említett épületben még valóban nincs lift, de rö­videsen lesz. A városi tanács és a beruházási iroda munka­társai felkeresték a Hajtómű- és Felvonógyár vezetőit és ígéretet kaptak, hogy szeptem­ber 15-e és október 15-e kö­zött elkészítik és leszállítják a liftet™ Nem szórakozás ugyan a ki­lencedik emeletre felmenni, de azért addig kibírható™ K. J. lifurópa népei — éhesen, * J rongyosan és meggyötör­tén bár — mégis már negyedik hónapja élvezték a második világháború elült fegyverzaja utáni csendet. Véget értek a csaták a Távol-Keleten is. Az imperialista Japán csapatai azonban — noha hadseregé­nek fő erői Mandzsúriában és magában Japánban már dön­tő vereséget szenvedtek —, egyes megszállt ázsiai orszá­gokban még tartották magu­kat. 1945. szeptember 2-án, 22 évvel ezelőtt, a második vi­lágháború egyik befejező ak­kordjaként hatott a távirati irodák híre: ütött Vietnamban a háború során ide is betört japán hódítók végórája. A fegyveres ellenállás diadal­maskodott. Az egész ország­ban megalakultak a néphata­lom szervei. Vietnam sokat szenvedett népe előtt meg­csillant a függetlenség, a sza­badság és a béke reménye. Megszoktuk, hogy a testvé­ri országok felszabadulási év- fordiulóin lelkesen, jelzőkben gazdagon írjunk a nagy tör­ténelmi évfordulóról és mél­tassuk az azóta megtett úton elért célokat Vietnam eseté­ben másképp kell fogalmaz­nunk. A 22 évvel ezelőtti fel- szabadulás csak a reményt csillantotta meg, a beteljesü­lésre egy darabig még várni kellett. A franciák — Vietnam hosz- szú időn ót volt gyarmati urai — képtelenek voltak be­letörődni gazdag és varázsla­tosan szép gyarmatuk elvesz­tésébe. Expedíciós hadsere­gükkel még azon az őszön megszállták Saigont és körze­tét, majd fokozatosan kiter­jesztve uralmukat, egy évvel 7500 helyeit 11 ezer szövetkezeti munkahely lyeket is be tudunk kapcsolni a szolgáltatásba, ahol szolgál­tatóházakat építeni nem gaz­daságos. Ilyen helyeken szak­embereket, volt kisiparosokat veszünk fel szövetkezeti tag­nak, akik áru- és alkatrészel­látásban részesülnek. Már az Idén 800-ra emelkedett „ge- bineseink” száma és ez még több ezerre is növelhető, — Űj szolgáltatásokat is kell intézményesítenünk, hi­szen például gépkocsi- és mo­torjavítás bevezetésére ma jnár nemcsak a nagyvárosok­ban van szükség, hanem a ki­sebb helységekben is. Az idén már az üdülőhelyeken is meg­jelentek a szövetkezetek: au­tó-motor akkumulátor ríim­Sokan joggal panaszkod­nak, hogy a tanácsi és a szö­vetkezeti iparban lassan vég­zik a javítást és karbantar­tást. Hosszú a vállalási idő, rendszertelen a ki- és beszál­lítás, elég gyakran kifogá­solható az elvégzett munka is. A szövetkezetek sok esetben nem alkalmazkodnak az idényekhez és nyitva tartási idejüket a lakosság jogos kí­vánsága ellenére sem módo­sítják. — Ezeket a panaszokat ma­gunk is ismerjük — mondot­ták a kisipari szövetkezetek országos központjában Buda­pesten. — Több helyen való­ban sürgős átszervezésre van szükség. Az új mechanizmusra úgy tudunk legjobban felké­szülni, ha tanulmányozzuk a lakosság igényeinek változását és kapacitásainak bővítésével, új szolgáltatások bevezetésé­vel, növeljük kisipari szövet­kezeteink tevékenységét. — Míg 1960-ban a szövetke­zetek termelési értéke 1 mil­liárd 312 millió forint értékű volt, az elmúlt esztendőben már 3 milliárd 107 millió fo­rintra emelkedett. Az ipari szövetkezetek tehát fejlődnek. A szövetkezeti ipar és szolgál­tatások telephelyeinek száma 7 és fél ezerről 11 ezerre emel­kedett. Országosan 150 úgyne­vezett szolgáltatóházat létesí­tettünk, ahol együtt találják a község lakói a fodrászt, a vil­lanyszerelőt, a cipészt: a leg­sürgősebb javítások végzőit. A kétezer lakoson alóli közsé­gekben meghonosítottuk a j.hozom-viszem” akciót, ami többé-kevósbé megoldotta a legsürgősebb problémákat. Ahhoz, hogy a kisközségekben ez az akció kifogástalan le­gyen, növelni kell a szövetke­zeti ipar teherautóparkját. Még legalább 250 teherautóra van szükség — Gondolunk egyéb megol­dásokra Is. Kis helyekre, ahol kevés a lakosság nem töreked­nek a kisiparosok. A kismeste­rek legalább járási szék­helyen szeretnének dolgozni, s # [v a községek egész sora föd; A tsz, cipész, asztalos, szerelő él más szakember nélkül ma­rad. Ezért tovább fejlesztjük az úgynevezett „gebines” ipari gpolgáltatást, amivel olyan he­szen például gépkocsi- és mo­torjavítás bevezetésére ma már nemcsak a nagyvárosok­ban van szükség, hanem a ki­sebb helységekben is. Az idén mér az üdülőhelyeken is meg­jelentek a szövetkezetek: au­tó-motor, akkumulátor, cam- pingcjkkek javítását végez­ték, (Zs. L.) Már kezdtem aggódni. Hol élünk? Megígérték és megtartják? Hát már senkiben és semmiben sem le­het bízni, már a hitnek sem lehet hite, mert az ígéretnek van valósága? Mert ugyebár annyiszor megígérték és mi mindig nyugodtak voltunk, mert tudtuk, hogy más dolog ígérni és más dolog azt meg is tartani. Most azonban teltek a napok, a heteli, és semmi hír arról, hogy amit tavaly ilyen­tájt megígértek, azt az idén sem tartják be. Mondom, most már kezdtem aggódni: hol élünk? Am megnyugodtam, itt élünk, mi élünk, együtt élünk. Tavaly megígérték, hogy nem lesz fennakadás, s az idén sem lesz minden tankönyv készen az iskolakezdésre. Olvastam, hogy a gimnáziumi tankönyvek egy része. „ — hát igen — ...várat magára. Azért mondom: nehogy útlevelet kelljen kérnem saját magunkhoz... Ja, igen: megígérték, hogy ez jövőre már nem fordul elő. (egri) Jleüél a tanát ih'hfíz . . Tisztelt tanár úr! Most, ahogy nyolca­dik általános iskolás apa lettem, engedje meg, hogy önhöz for­duljak azzal a sze­rény kéréssel, hogy higgyen nekem. Én ugyan nem nőttem ki minden kacatomat a nyár folyamán, nem is szoktam le a do­hányzásról és nős ember lévén szerel­mes sem voltam, de tessék elhinni, hogy nagyon sokat javul­tam. Jól tett nekem is a két hónap, meg­komolyodtam, jelen­tősen keményedéit a fejem lágya, egyszó­val úgy érzem, méltó leszek arra, hogy az általános iskola nyol­cadik osztályában szülő legyek. Tisztelt tanár úr, mint ön is tudja, ha nem is mondja, azok a büdös kölykök vég­eredményben helyet­tünk járnak iskolába, mert mint egyik hu­morista kollégám ír­ta, azért, mert nekik van idejük, hüt esi­/ n áljának valamit. Egyébként a kölyö­kért én vagyok a fe­lelős természetesen, voltaképpen csak he­lyettem ül a padban, helyettem nem tud semmit, illetőleg ne­kem köszönhető, ha tudok valamit a ne­vében, illetőleg ő az én nevemben. Ügy érzem, a nyári vakáció elmélyítette bennem azt a felelős­seget, amely nélkül elképzelhetetlen a gazdasági mechaniz­mus hajnalán egy nyolcadikos szülő, akarom mondani, egy nyolcadikosnak a szülője. Hogy igazol­jam ezt, elmondom, nem fogom egyszer se a gyerek előtt mon­dani, hogy pikkel rá a tanár, akinek külön­ben fogalma sincs ar­ról, amit tanít, azt sem fogom a gyerek­nek mondani, hogy ne törődj, mit fecseg az osztályfőnököd, hisz csak azért mond­ja, mert megfizetik. Sőt, azt sem, mondom majd, hogy feljelen­tem önt, tisztelt ta­nár úr. aki nyilván csak azért írt be az én egyetlen, aranyos, jó gyerekemnek, mert nem küldtem a nyá­ron egy mázsa ribizlit be főzni... Itt ígérhetem meg — igazolván, hogy milyen ' fejlődésen mentem át a vaká­ció ideje alatt —, mondom, itt ígérhe­tem meg, hogy gyer­mekem igyekszik méltóképpen képvi­selni majd az órákon, ott lesz nála az én ellenőrző könyvem, tessék csak neki ne­kem nyugodtan be­írni, majd én megpo­fozom magam, meg­hallgatom a gyerek intelmeit az ő rossz magaviseletéért való én felelősségemet il­letően, s igyekszem is majd javítani ma­gamon. Nos, persze, azt beláthatja, hogy nehéz egy. felnőtt em­bert egyik óráról a másikra megnevelni, htbüix tojjtwíüunj, tu­dását alaposan gyara­pítani. Éppen ' ezért gyermekem tudat­lanságát, magavisele­tét ne tévessze össze az enyémmel, őt tes­sék szíveskedni bé­kén hagyni, mert ő csak helyettem van ott. Tessék engem meg­bírálni, tanár úr, én a nyáron megkomo­lyodtam, rajtam fog a bírálat... Ha nem, hát istenem^ nem... Annyi baj legyen. Nem én ülök ott a maga óráján, tanár úr... S egyáltalán, hogy jön maga ahhoz, hogy engem, mint szülőt egzecíroztas- son... Mi? Majd meg­teszem a kellő lépé­seket a feletteseinél, mert mégiscsak fel­háborító, hogy a ma­guk iskolájában az apák vétkét másod- íziglen a gyerekekben büntetik. Az a szektáns (vagy szektás?!) világ el­múlt ám... Szóval, jó lesz vi­mzú, - L<WH később már Hanoit is megtá­madták. A japánok fölött győztes vietnami nép újabb háborúba kényszerült, amely csak nyolc évvel később, az azóta történelmivé lett Dien Bien Phunál érett diadallá. A Vietnami Néphadsereg döntő győzelmet aratott. A franciák tárgyalóasztalhoz kényszerül­tek. S megszületett az azóta ugyancsak történelmivé lett Genfi Egyezmény. Csak ez­után teljesedhetett be a 22 év­vel ezelőtt, a felszabaduláskor feltárult lehetőség, csak ek­kor köszöntött be végre az új korszak, a munka, az építés, a béke korszaka. ]Vf unka, építés, béke! Mi- lyen anakronisztikus ma egy ilyen hangú megemlé­kezés az ünneplő, de súlyos élethalálharcban álló Viet­namról. Milyen döbbenetesen ellentétes Vietnam mai való­sága a 22 évvel ezelőtt meg­csillant reménnyel! Függet­lenség? Dél-Vietnamban fél­millió amerikai katona áll, háromezer bombázógép, 1500 harckocsi és 2000 nehézágyú árnyékában. Békés építőmun­ka? Észak-Vietnam 29 megyé­je közül már egy sincs, ame­lyet megkímélték volna az amerikai légikalózok; Tizen­négy megye már nagyon sú­lyos bombatámadásokat élt át, hét megyesízékhelyen egész lakónegyedek hevernek ro­mokban. A szorgalmáról hí­res vietnami paraszt több munkát kénytelen fektetni az amerikai bombák és rakéták szaggatta folyógátak védel­mére, mint a rizspalántálás- ra, vagy a kókuszpálmák gon­dozására. Hanoi és Haiphong, Nam Dinh és Tai Nguyon gvá­rainak szirénái nem műszak­kezdést, hanem légiveszélyt üvöltenek. Vannak az ország­nak olyan körzetei, amelyek az állandó légitámadások miatt teljesen föld alatti élet­re kényszerültek. Béke? A legutóbbi néhány évben szüle­tett vietnami gyerekek szá­mára ismeretien ez a foga­lom. Gyönyörű fekete szemük­ben otthonosabb a bomba­robbanás, a pusztulás és a ha­lál riadtsága, mint az önfe­ledt gyermeki mosoly. A jelenről — amit más or­szágok felszabadulási ünne­pén oly büszkén ecseteltünk örömteli színekkel — Vietnam esetében csak ezt tudjuk leír­ni. Ezt kell leírnunk. A jövő azonban — amely­nek felvázolása általában szin­tén szerves tartozéka az ün­nepi megemlékezésnek — Vietnam esetében is, a komor jelen ellenére is, bizalommal ítéli. Aki járt Vietnamban, aki látta harcban e nagyszerű né­pet, bármilyen érzelmekkel, vagy akár előítélettel telten érkezett is, képtelen volt ki­vonni magát annak lenyűgöző hatása alól. Szilárdsága, er­kölcsi fölénye, nap mint nap megnyilvánuló hősiessége ki­vívta az egész világ — barát és ellenség — csodálatát. Ért­hetővé és természetessé teszi Vietnam népének szilárd hi­tét igazságos harca végső győzelmében, valamint eljö­vendő, békés, megérdemeltein boldog jövőjében. S zilárdítja Vietnam hős népének e hitét a testvéri or­szágok an.a igen nagy és min­den irányú segítsége, amely­ben az amerikai agresszió el­leni harcához a szocialista né­pek családjának minden tagja erejéhez mérten segíti. Bizo­nyos, teljesen bizonyos lehet benne, hogy e testvéri segít­ségnek nem lesz hjíán az el­következő béke időszakában sem, amikor végre nekiláthat majd. hogy megvalósítsa a Í2 évvel ezelőtt megcsillant re­ményeket. Fábián Ferenc A paradicsom yezet a piacon IIáromezer-5t$záz Tagon zöldség Heves megyéből A Heves megyei termelőszö­vetkezetek az idén már 3500 vagon zöldséget értékesítettek a hazai és külföldi piacokon. Elöl a paradicsom halad, eb­ből 1100 vagon került eddig el­adásra. Hétszázötven vagon görögdinnye értékesítésével már mostanáig megduplázták az elmúlt év hasonló idősza­kában elért eredményeket, kajszibarackból is az elmúlt évinek kétszeresét, összesen 380 vagonnal küldtek piacra. A dinnye, a paradicsom, a paprika továbbra is a piaci forgalom nagyobb részét ké­pezi. A héten újabb árukkal is gazdagodott a piac. Megkez­dődött a híres saszlaszőlő szü­retelése a Mátra alján. Ebből a közkedvelt csemegéből az idén 700 vagonnal értékesíte­nek majd. Az idei zöldség- és gyü­mölcstermés mintegy felét ex­portpiacon értékesítették. Kü­lönösen keresett cikk külföl­dön a hevesi dinnye és a Mát­ra aljai csemegeszőlő. Paradi­csomból is több mint félezer vagon indult külföldi piacok­ra, többek között Angliába, Ausztriába és az NSZK-ba. A paradicsom újszerű karton­dobozokban érkezik külföldre — a termelőszövetkezetek ál­tal csomagolva —, ez meg­nyerte a külföldi vevők tet­szését. (K) Készülődés az oktatási évre Nemcsak a tanintézetek kez­dik meg a munkát most, ha­nem a pártszervezetek is fel­készültek a politikai oktatás­ra, a különböző tanfolvamoK megszervezésére. Milyen fel­adatokat akarnak megvalósíta­ni a MÁV Kitérőgyártó ÜV- ben, milyen ideológiai-politi­kai továbbképzésre gondol­tak? — ezt kérdeztük meg. A vállalat csúcspártszerve­zete fogta össze ezt a munkát a három alapszervezetnél, ösz- szesen három tanfolyamot szerveztek, de az egyiknél ket­tő, a másiknál három csopor­tot is kialakítottak, hogy az érdeklődést ki tudják elégíte­ni. Az már régi gyakorlat, hogy minden párttag részt vesz valamilyen tanfolyamon, hacsak technikumba vagy egyetemre nem iratkozott be. Illetve, most már azokat az idős, nyugdíj előtt álló párt­tagokat nem vonják be. akik nemsokára búcsút vesznek úgyis a vállalattól. A pártok­tatásban 27 párton kívüli is részt vesz. Az ő politikai fejlő­désük biztosítását is készsége­sen segítik a pártszervezetek. A vállalat több mint ezer dolgozója közül lényegében mindenki bekapcsolódik va­lamilyen oktatási formába, hiszen a KISZ és a szakszer­vezet is gondoskodik a to- yábbkepzésüiikrői. A szak­szervezet például több mint 350 dolgozó rendszeres okta­tását vállalta. De havonta la­zább keretben is folyik felvi­lágosító munka, úgynevezett előadásos propaganda, ameiy az időszerű témákkal foglal­kozik, és segítségül hívja a különböző dokumentumjelle- gű filmeket is az adott’ téma részletesebb megismeréséhez, könnyebb megértéséhez. A el­múlt évek tapasztalatai sze­rint egy-egy ilyen előadáson általában 200—300 dolgozó szokott érdeklődni a téma iránt. Fontosságának megfelelő mértékben foglalkozik a csúcsvezetőség a propagandis­ták előkészítésével. Ezt a célt szolgálja az oktatási év kez­dete előtt a propagandisták részére tartandó tanácskozás, amelyen a leglényegesebb kér­déseket tisztázzák. De a csúcs­vezetőség ülésének napirend­jén szerepel félévkor és év végén az oktatási feladatok végreha jtása, az elért eredmé­nyek felmérése és a további célok megjelölése. (—ár) 1967. szeptember 2., szombat #

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom