Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-13 / 216. szám

Á tégla alakította az életet i i— Hogyan telt az élete? — Hosszan. Komolyam hit­tem a földemben. Örömmel műveltem. Mi az hogy hit­tem, meg műveltem? Hiszem és művelem. Hajnalban, reg­gel, . délben, este és mindig, amikor a munkának itt volt és itt van az ideje. Beleszok­tam, belekeményedtem, bele- durvultam. Fáradtságot csak akkor éreztem, ha nem sike­rült valami. Én mindig a sa­ját magmé voltam. Most is. Higgye el, hogy nem ellenke­zésből. vagy rosszindulatból műveltem mindig csak a ma­gamét, nem önzésből tartot­tam meg ezt a káé holdat Én már földművesként akarok meghalni. De látogassa meg ft gyermekeimet, unokáimat Mátraderecskén 2600 ember él. Ebből a mezőgazdaságban csupán 280-an dolgoznak. Né- hányan még egyéni gazdálko­dók. A 80 év felé közeledő J. L. bácsi is az, aki „földműves­ként” akar meghalni. A ter­melőszövetkezeti tagok száma körülbelül 230. S az öreg J. L, biztatásán* felbuzdulva meglátogattam gyerekeit, unokáit 0 — Elégedett? — Apám sohasem látott c nyi készpénzt egy évben, mint én mostanában. Az elé­gedettséghez sokszor a meg­nyugvás hiányzik. Nem látok előre sok mindent Az elége­dettséghez hozzájárul, hogy pihentebb vagyok, mint régen, pedig a hatvan felé közeledek. Egyre több a gépünk és egy­re sokasodnak az épületeink és egyre több ‘jut egy munka­egységre évről évre. Nyugdí­jat is fogok kapni. A földre ma már másképp nézek. Töb­ben gürcölünk vele, erősebbek vagyunk így. Munka közben meg beszélgetünk. A pihenők alatt együtt falatozunk. A közgyűléseken meg nagyon sokan vagyunk és beszélhe­tünk. Akkor igazán elégedett vagyok, ha megtapsolják amit mondok. A mátraderecskei Rákóczi Ttz bizony hatvan éven fe­lüli átlagéletkorú. A falu vezetői szerint az elöregedés tovább tarthat, mert kevés fiatal vágyik arra, hogy me­zőgazdasági szakmunkás le­gyen. Inkább elmennek a köz­ség nagy téglagyárába, vagy a környező bányákba. így az­tán az utóbbi évek alatt a falu ipari településsé vált, hiszen csaknem háromszor annyian dolgoznak az iparban, mint a mezőgazdaságban. A 750 fő­nyi ipari munkás nagy része, 75 százaléka, alacsonyabb kép­zettségű, főleg betanított se­gédmunkás. 0 — Mesélje el egy napját. — Reggel ötkor felkelek. ! megfejem a tehenet, megiszom ; a tejet, betakargatom a két j gyereket. Hatkor munkába ál- j lók, a téglagyárban, kihordó I vagyok. Most már könnyebb a munka is, sok a gép. Renge­teget fejlődött az utóbbi idő­ben a gyár. Mire hazaérek, az asszony megfőzi az ebédet, megebédelek. Aztán vagy el­megyek fűért a tehénnek, vagy elintézem a kaszálnivalót — részesben vállaltam — és ha­zajövök, megetetem az álla- tot, a tehenet, a disznókat, tyú­kokat, utána fát vágok és a kertben elvégzem, ami éppen soron következik. Aztán meg­vacsorázom és lefekszem. Né­ha átmegyek a komához, vagy a bátyámhoz, tudja, ő tsz-tag, vagy az apámhoz, aki nem ad­ta be a földjét. Eliszogatunk. Ök azt mondják, hogy én jól keresek, hát nem mondom, hozzájuk képest igen. de mennyivel többet dolgozom. Lehúzom a napi nyolc órát a gyárban, és legyúrom otthon is a másik öt—hat órát. Az üzemhez kötődöm, onnan élek. de nem hanyagolhatom el a ház környékét sem. Szabad időm nekem ritkán van. Tjimx^ídlcL ds z-imUhaji Ä Mátraderecskei Téglagyá­rat 1958-tól néhány év alatt *76 milliós beruházással való­di nagyüzemmé fejlesztették, fllol van már az a kis üzem, Csak a kedélyek te- csillapultával, az or­szágra szóló láz elülté- vel szólhatunk arról, hogy ennek az impo­záns dallam-szimpo- zionnak, melódia-kar­neválnak áldozata is volt... Legalábbis ke­nyeres pajtásom, öreg cimborám, Jakabszál- lási Teofil vesztét ez okozta. Szegény már az első adandó alkalommal megvásárolta — ke­mény 12 forintért — a fesztivál számait tartal­mazó színpompás füze­teket. Attól kezdve másról nem is lehetett vele beszélni. Latol­gatta a táncdalok esé­lyeit. s csöndes délelöt- tökön — mint egy kö­rünkben Toscattini, lendületes kézmozdula­tokkal vezényelt az író­asztalára helyezett pi­ros. kék és zöld brosú­rákból. A kies iroda- helyiségben időnként felharsant basszusa: Üldöz a múlt, vén ke­rítő. a sorompót mért nem nyitja fel és így tovább. Nagy napjai az első elődöntő után érkeztek el. Ha bárki a hivatal­ban csak kinyitotta a száját slágerügyben, ő már pattant: ' — Pillanat, felütjük a dossziét. Nyilvántar­tásom mindent hajszál­pontosan megmond. Igen, a 234 pontos szám jelenleg kenter- ben vezet, de várjuk ki a végét. hehe... Nem adnak semmit in­gyen... Adminisztrált, szor- zott-osztott, kalkulált az autóbuszon, a cse- megéüzletben és a mel­lékhelyiségben. Két elődöntő közt — mint utóbb fájdalomtól el- facsarodott szívű hit­vese megvallotta — már kezdett ideggyógy­intézethez hasonlítani a lakás: kimutatások minden talpalatnyi he­lyen, s köztük a ház ura dúlt vonásokkal, csapzott hajjal, ámint éppen a cisz-mottra hangol. — A délutáni órák­ban bezárkózott és végigénekelte mind a hatvan számot! Akkor már tudtam, hogy menthetetlen a drá­gám. A családi krónika feljegyzései szerint Teofil a döntő reggelén — miként az utóbbi napok mindegyikén — az ébredést követően az „Adám, hol vagy?" hangjai mellett megke­reste a papucsát, majd a fürdőszobában is trillázott. Mindebben szeméből az asszony —, amikor még fél 8- kor az istennek sem volt hajlandó munká­ba indulni. A hálószo­bából a „Bocsánat, hogyha kérdem, hogy ő miért és én miért nem?" mélabús ak­kordjai szűrődtek ki. — Ezt kérdem én is, nem volt semmi külö­nös, hiszen elvenebb napjain „műsorát” még egy-két szirtakival és beat-bálladával is fű­szerezte. Gyanússá ak­kor vált a dolog — tö­rölt ki egy könnyet <» apuci, hogy én miért és te miért nem, mész me­lózni? — szóltam gyengéden. — Egyéb­ként miért spalettáztál be? — Bánat ellen jó ez a félsötét => felelte csüggedten. — Egyéb­ként már annál az el­ső ügyetlen csóknál éreztem én, hogy nem te vagy az igazi, kis butám, — és zokogni kezdett. —A mentőket figyel­meztettem, hogy óvato­san — ritardando, molto adagio — köze­lítsék meg szerencsét­len páromat. A nehéz helyzetben egyébként valóban férfiasán vi­selkedett. — Késő bá­nat, utánam a vízözön — e történelmi szavak­kal fogadta az eléje lé­pő ápolókat, s csupán arra kérte őket, hogy „lassan bandukolva” induljanak a nagy út­ra. — Jó. jó, de értse meg, hogy én „nem várok holnapig” — szólt az egyik kísérő, mire Teofil szemei felcsillantak, s homlo­kon csókolta őt. — Diesel-Merci, ugye? — gyönyörködött el a ház előtt álló men­tőautóban. — Szép. álomszép! — Ezek vol­tak utolsó szavai. így távozott. De hány sorstársa v.an még szabadlábon? Halhatatlan emléké­nek adózva „színes gyertyát” gyújtottam és — lento ma con fucco —1 elénekeltem a Tranzisz-sztori című rekviemet... — jóba — ^367. szeptember 13., szerda­megyénk csak mintegy 15 köz­ségéről nincs új térkép. Pontos adatok csak úgy áll­hatnak rendelkezésre, ha a változásokat mind a térképen, mind a nyilvántartásban azon­nal bejegyzik. A jövőben — éppen a gyors térképészeti módszer segítségével — erre nagyobb lehetőség lesz. A jogi döntésekhez tehát meglesznek a teltételek. Várják » földjog! törvényt A jó jogi döntésekhéz fon­tos a mához alkalmazkodó jog­szabály-gyűjtemény, vágyás a készülő földjogí kódex. Vár­ják, hogy ez a korszerű tör­vény biztosítja a földtulaj­don, a birtok, a használat, a jelen realitásához, a. társada­lom igényeihez szabott jogi szabályozást. E törvény birtokában igye­keznek megoldani a földdel kapcsolatos valamennyi prob­lémát, vagyis a földek rendel­tetésszerű használatának, vé­delmének biztosítását. A föld- használat megnyugtató rende­zésével szolgálják majd a ter­melés biztonságát. Jelen pillanatban munkáju­kat zavarja a zsúfoltság. Nem minden tanács biztosította a járási földhivataloknak műkö­désük feltételeit. Pedig a fo­kozott feladatokat — köztük a két nagy beruházás, a vi- sontai és a kiskörei földvitáit — ily módon aligha tudjak eredményesen megoldani. ★ A földjogi viták most már a járási, a megyei földhiva­talba érkeznek. Itt a többi részfeladattal egységben old­ják meg azokat. Reméljük, az új szervezeti formában egyre zökkenőmentesebben és egyre inkább a jognak és a való­ságnak megfelelően. F. P. kát szerveznek, amely Heves megyében is megtörtént. Földhivatal — ez áz új név, de tartalmában is sok az új­donság. Az átszervezés előtt az ÁFTH felügyelőségei geo­déziai adatszolgáltatással, föld­méréssel, térképkészítéssel, földnyilvántartással és adat­összesítéssel foglalkoztak, ösz- szegezve tehát: információs feladatkört láttak el. A földhivatal: hatóság. A két nagy munka — a földmérés és nyilvántartás —' egy harma­dik feladat, a jogi döntések meghozásával bővült. A föld­del kapcsolatos minden kérdés a Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium és a megyei tanács végrehajtó bizottsága alá rendelt földhivatalban összpontosult. És így mód van arra, hogy a feladatok átfu­tási idejét lerövidítsék. .lő térkép — pontos adatok „A jó jogi döntésekhez jó térképek, pontos adatok kel­lenek” — összegezte a felada­tokat dr. Biró Lajos, a hivatal vezetője. A hármas feladat el­végzéséhez biztosítottak a szakemberek. A tanácsok föld­ügyi előadóival 138-ra nőtt a földviták illetékeseinek szá­ma. Sok köztük a felsőfokú technikumot végzett, a mér­nök, sőt az agrármérnök is. Az első: a jó térkép. Jelen pillanatban a megyei földhi­vatal térképtárában Heves megye minden községéről és három városáról van térkép. A térképek azonban hamar el­avulnak. A központ „repülő brigád­ja” megkapja a Heves me­gyeiek igényét. Elkészítik a légi felvételt és ezekről rövid dő alatt nagy pontosságú tér­képet lehet csinálni. E módszer tette lehetővé, hogy ma már Az idős parasztember föld­jogi vitája eljutott a megyei tanács illetékeseihez: két fél közül kié a hatvan négyszög- öles parcella? Az irat kéz­hezvétele után a megyei ta­nács levélben kérte az Állami Földmérési és Térképészeti Hi­vatal (ÁFTH) megyei felügye­lőségét, hogy adatszolgáltatás­sal segítsék a meghozandó dön­tést. A felügyelőségen a térkép­tárból előkérült a térkép — a térképi adatokat ellenőrizték a földnyilvántartás vaskos kö­teteiben. Aztán elindult a válasz: ki a jogos tulajdono­sa a hatvan négyszögölnek? E vélemény a tanácsi szerv döntését érdemben befolyásol­ta. Mindaz, amit itt pár mon­datban leírtunk, a valóságban sokkal hosszabb ideig tartott. A levelezgetés, a megkeresés nyújtotta a napokat. A bü­rokratikus ügyintézés helyett az élet igényelte a gyors, ru­galmas földügyi, földjogi dön­téseket. Komplex szervre volt szükség. Minden egy helyen A kormányhatározat értel­mében minden megyében és a megye járásaiban földhivatalo­Kié a 60 négyszögöl f Földhivatal: a földjogi döntések komplex szerve szükséges vetőmagvak nagy része máris a termelőüzemek rendelkezésére áll. Az Orszá­gos Vetőmagtermeltető és El­látó Vállalatnál tájékoztatásul közölték. hogy felújításra szánt nemesített ősziárpa-vető- mag szállítását befejezték. A gazdaságoknak átadott több mint ezer vagonnyi ősziárpa- vetőmag zömét a kitűnő B 40-es, az M. H. 68-as és a na­gyobb mennyiségben most elő­ször forgalomba kerülő M. 259-es fajták teszik ki. A nemesített rozsvetőmag­nak körülbelül 90 százalékát szállították ki a termelőszö­vetkezetekbe. A fajtaválaszté­kot olyan' márkák jelzik, mint a kisvárdai, a lovászpatonai és a kecskeméti heterózis. A búzavetőmag 63—70 százalékát adták eddig át. Idén a neme­sített búzavetőmag-igény több mint 80 százalékát már a ki­tűnően bevált Bezosztája 1-es szovjet intenzív fajtából elé­gítik ki. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium engedélyezte, hogy a termelő- szövetkezetek az egész ország­ban kedvezményesen vehesse­nek igénybe — a rendszeres felújításon túlmenően — Be­zosztája 1-es vetőmagot. Ez azt jelenti, hogy a közös gaz­daságok mind a 3. fokozatú, mind a 2. fokozatú vetőmagot a 388, illetve a 428 forintos eladási ár helyett 340 forintért kaphatják. Az árkülönbséget állami dotációként számolják el. (MTI) Az utóbbi napokban ország­szerte lehullott, helyenként bő­séges esők lehetőséget adnak az őszi szántás-vetési munkák ■meggyorsítására. Az , ehhez A nemesített gabonavetőmag nagy részét már kiszállították bizottság birtokában. De az első gondolatok szerint a ver­sengés során nemcsak a tény­legesen elvégzett munka, az előállított termék, hanem az elméleti ismeretek mértéke is befolyásolná az értékelést. A több oldalú erőpróba a reális minősítés előfeltétele, ez két­ségtelen. ÜGY GONDOLJUK, az ötlet jó ,a megvalósítása megéri a fáradságot. Persze, ahhoz, hogy ebből a gondolatból tettek sar­jadjanak ki, alapos előkészítő munkára van szükség. Nem­csak a vetélkedő szabályait kell többszörös összevetés után megállapítani, hanem a vállalat dolgozói előtt is vilá­gossá kell tenni a célt, aminek elérését várhatják ettől a nagyszabású versengéstől. Ugyanis, ha a cél nem lesz egyértelműen meggyőző min­denki számára, talán a visszá­jára sülhet el a helyzet, jó szándékú törekvés. Az előké­szítésen nagyon sok múlik. Miután az egyik tényező maga az idő. sok meditálásra már nincs lehetőség, a szer­vezéshez mielőbb hozzá kell kezdeni. (gmf) jük. A nagy október fél évszá­zados fordulója mindenkit sarkallhat tudása, szakmai fel- készültsége bizonyítására. Minden dolgozónak vágya le­het, hogy ebből az alkalomból megmutassa:, mire vitte eddig, milyen képességek birtokába jutott; NE TIROLJUK azt sem, a szakszervezeti bizottság, egy­szerűbb, ha úgy tetszik: hét­köznapibb célt is szeretne el­érni a vállalati méretű vetél­kedő megrendezésével. Arról van szó, hogy a gazdasági irá­nyítás reformjának megvaló­sítása magával hozza a képes­ségekre, a teljesítményre job­ban rászabott bérezési rend­szer kialakítását. Mennyivel reálisabban, biztonságosabban lehetne a vetélkedő nyomán megállapítani a dolgozók bé­rezési tételeit: ki mit érdemel. Mert mindenki bizonyíthat­ná társai és a bíráló bizottság nyilvánossága előtt az értékeit. A megszokott munkahelyén, a megszokott gépe mellett, egyenlő feltételek és egyenlő esélyek birtokában mérkőzhet­nének a minősítésért. Ma még nincs végleges ver­senyszabály a szakszervezeti A GÉPLAKATOSOK vetél­kedője sugallta az ötletét: mi lenne, ha a vállalat minden dolgozóját megmozgatnák egy olyan versenyben, amely a szakma kiváló mestere címért folyna? Miért csak a fiatalok mérjék össze mindig az ere­jüket, miért ne kaphatnának vetélkedési lehetőséget az idő­sebbek is? A MÁV Kitérőgyártó ÜV szakszervezeti bizottságában fogalmazódott meg először ez az elképzelés, és most már azon gondolkoznak, hogyan kellene mindezt a gyakorlatba átültetni. Több tényező is amellett szól, hogy megrendezzék ezt a vállalati méretű vetélke­dőt. Nem is az a döntő most, hogy ilyet az országban még sehol sem csináltak, tehát a gyöngyösieké lehetne a kezde­ményezés elismerésre méltó gondolata. Hiúsági kérdést nem lehet csinálni belőle. Hanem — mit? v A Nagy Oktőbéri Szocialis­ta Forradalom évfordulója nagyszerű alkalom ehhez a vetélkedőhöz. A vállalkozás méltó a jubileumi eseményhez, ezt nyugodtan megállapíthat­Az ötlet a fiataloké volt ra gondolni, hogy egyedien célom a szórakozás, de a pénz­gyűjtés se az egyetlen célom. Derecskéi vagyok, szeretjük a községet, szakmunkástársaim- roal együtt és nem lehet arról beszélni, hogy külön-külön van a gyár meg a falu. Mind­kettőnek létkérdés, hogy le­gyen, egyik van a másikért, mert ipari falu ez, bármilyen a hivatalos álláspont. a MátraderecSke rétegződése egy családon keresztül tük­röződött: az egyéni és a tsz- paraszton keresztül, a kéüaki s-gédmunkásan es a szakmun­káson át az értelmiségig. Igaz, erről az utóbbiról még nem volt szó. De J. L. egyik uno­kája tanár lesz. Szépen él egymás mellett az ipar és a mezőgazdaság, de ez a falu valódi ipari falu. Az ütőben esztendők változása hozta ezt maga után, a tégla­gyár erőteljes fejlődése, amely a munkásosztályt számbelileg is megerősítette Azelőtt Mát- raderecske tipikusan mező- gazdasági falu volt, egy kis téglaüzemmel. Most erősen Eejlődő község, nagy gyárral. Lakos ága évről évre gyarap­szik. Jövője van. Berbovits György | ahol szinte háziiparszerűen verték a téglát és kis ke­mencékben égették, mint a pék a kenyeret. Hatalmas gé­pek működnek most már, sőt némely munkafolyamat auto­matizált is. Ehhez már igazán szakmunkások kellenek. 0 — Mi az ön létkérdése? — Ennek a falunak létkér­dés ez a gyár. Ebből élünk. A hegyi tsz-ek amúgy sem gaz­dagok és a fiatalok inkább hozzánk orientálódnak. Lát­tam én, hogy a nagyapám mit gürcölt a földért. Láttam ugyanígy az apáimot is. Nagy­bátyám az üzemben dolgozik, de ő is elmondta magának, hogyan telik el egy napja .. Az én napjaim sem dologtala- nok, de azért mégsem így élek. Én jobban is tehetem, mert égető szakmunkás vagyok. Elvégzem a munkát, értek a gépemhez, letusolok, jól le­dörzsölöm magamat szappan­nal és hazamegyek. De nekem a föld, az állatok olyanok, mint' egy városinak. Nohát., persze azért nem, mert ben­ne nőttem fel, de hiába gür­cölnék napestig, mikor élve­zem a pénzem? Nem kell ar-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom