Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-08 / 212. szám

Körös-körül a polcokon szép kötésű könyvek. (Foto: Kiss) Együtt könnyebb - de így is nehéz Az első „közös” év l*élyen — Rendkívül ösztönzően hat­na ez mindenkire — fejtegeti az elképzeléseket Kalmár Ist­ván. — Különösen a fiatalok­ra, akik kevesebb bérért is el­mennek máshová dolgozni, ha pénzben és nem természetben kapják meg bérüket. Termé­szetesen nem könnyű kidol­gozni szövetkezetünkben az új bérezési formát. Éppen ezért tanulmányozzuk az állami gaz­daságokban bevezetett norma- rendszert és néhány olyan közös gazdaság tervezetét, ahol már áttértek a pénzfize­tésre. Olyan normákat szeret­nénk kidolgozni, amelyek ösz­tönzően hatnak a tagokra és a munkavégzésre egyaránt. Mert a készpénzfizetés bevezetése csak akkor jár eredménnyel,- ha a szövetkezet is, a tagok is megtalálják a számításu­kat. Csak összefogással Az egyesült termelőszövet­kezet dolga nem könnyű. Ked­vezőtlen körülmények között kezdtek hozzá az első „közös’’ évhez és az eredmények ser« születnek egyik napról a má­sikra. Az is igaz, hogy véglet gesen csak a Tisza II. oldja meg a közös gazdaság bel- és árvízgondjait. A távolabbi tervek azonban máris sejtetni engedik a szövetkezet holnap­ját. A térvek valóra váltásá­hoz azonban munkára, össze­fogásra van szükség. — Ha ez az év csalódást kelt az emberekben — mondja a szövetkezet párttitkára —, még nehezebb dolgunk lesz. Helyénvaló az érvelés, de aas is igaz, hogy az eredmények nem csupán a vezetőktől, de az embrektől is függnek. Sem a vezetőség, sem a tagság nem boldogulhat egyedül. Csak kö­zösen. Éppen ezért szükséges most Pélyen az összefogás — jobban, mint bármikor; Kapós! Levente. Egy levél invitált az alföldi sík nagy falujába: „„.. szép, szabatosan tagolt könyvtárat adtunk át Komló lagosságá- nak. Szép nagy olvasóterem, kb. 4000 könyv és 600—700 ol­vasó. Nézzék meg...” Az új könyvtár korszerűen és kellemesen berendezett. Sző­nyegek, kényelmes fotelek, kö­rös-körül a polcokon színes, sáép kötésű könyvek, olyan választékos elrendezettségben, hogy az ifjabb és az idősebb olvasók is könnyűszerrel meg­találhatják, amit keresnék. A falat képek, rézkarcok díszí­tik. Aki ide beteszi a lábát, ki­nyitja a szemét és csodálko­zik — Cseh József mondja ezt, a magas, ősz hajú pedagógus. 1940-ben jött először a faluba, * azóta ott tanít. A könyvtár történetének is jó ismerője, hi­szen több éven át hozzá jötték a kömlőiek olvasnivalóért. Az út hosszú volt a máig. 1950-ben még csak szekrényre való könyvtára sem akadt a falunak. Százötvenhat kötet volt az induló állomány — a könyvek az iskola egyik szek­rényének néhány polcán kap­tak helyet. A könyvek lassan szaporodtak, megtöltötték a szekrényt, az újabb és újabb szekrényeket. Mikor 1962-ben átalakították a kultúrház épü­letét, odaköltöztették a köny­veket is, olajpadllós, szűk és fűthetetlen helyiségbe. — Raktár volt az, nem könyvtár. Hideg bunker, ahol nagykabátban is didergett az ember. Mennyezetig értek a polcok. Ha valaki a felső polc­ról kért könyvet, annak vár­nia kellett, mert csak létrával érhettem ei... s Az új könyvtárban kelle- _____________________________ sz ám a község lakóinak 17 szá­zalékát jelenti. Pár hete zajlott le az ünnepi könyvtár-átadás, de máris ta­pasztalható változási. Most már olyanok is betérnek a kultúr- házba, akik korábban át se lépték volna a küszöböt a könyvért. Hétfő kivétélévél minden délután szép számmal időznek az új könyvtár pol­cai előtt. Korábban külön fo­gadták a gyermekeket és külön a felnőtteket. Most nincs ilyen szétválasztás, a barátságos ol­vasóban sokan megférnek. — Milyen könyveket keres­nek? Kik a kedvencek? — Maupassant, Solohov, Ber­kest, Fekete Gyula. A régeb­biek közül Jókai, Mikszáth. So­kan nem akarnak „felfedezők” lenni. Csak azt olvassák el, amist a barátok, ismerősök már olvastak és ajánlanák nekik Korábban az elképzelések is szegényebbek voltak Komlón. Az új könyvtár új terveket, új elképzeléseket is felébresz­tett. Az új könyvtár olvasójá­ban klubszerű, hangulatos fog­lalkozásokat rendeznek majd könyvismertetésekkel, vetélke­dőkkel. Az iskolai irodalmi és könyv-szakkör is itt kap otthont Egyáltalán olyan könyvtári életet kívánnak te­remteni, amely fiatalok és idő­sebbek körében jó propagáto- ra lehet az irodalomnak és a könyvnek. (pataky) Öreg bérház. Kopott, nagyívű kapualj. S ott, baloldalon, még annál is kopottabb tábla, masszív, örökké tartó igényre számító vasból: „E házban koldulni, házalni és kíntornázni szigorúan tilos!” Olvasd el — kapok frakkon egy iskolából iramodó gyéréit.,, _ Azt. Ott fenn! — mu­tatom a táblát. A gyerek elolvassa, aztán rám néz, szemében a kérdés: „Vajon mi baja lehet ennek a fejnek?”­— Érted? — Mit? ' — Hát azt, hogy házalás, koldulás, meg kíntornázás.., — Nem. Nem értem, bácsi kérem.„ Miért, van valami értelme? — bök a tábla felé és néz rám tovafutásra készen, de érdeklődő te­kintettel. — Nincs. Ennek már az égvilágon semmi ér­telme sincs. Csak volt. Valamikor. Amikor még nem éltél, s élni mi sem éltünk — mor­mogom csak úgy magamban, és utána bámu­lok a loholó gyereknek, aki számára hiába ír­ták le magyarul, már nem érti... így válto­zik a nyelv? V agy inkább a világ! f-ő) ÍéL Kora délután volt, kint ül- ; tek a kertben, egy kis lócán, : amelyet vén diófa árnyékolt be. — örülök — mondta hal­kan Boronka Gizi —, kimond­hatatlanul örülök, hogy úgy cselekedett, ahogyan akkor es­te megbeszélték. Bevallom, ki­csit féltem... — Én is — bólintott a fér­fi. Elsősorban magamtól féltem, megijedtem azoktól a gondolatoktól, amelyek kez­detben kísértettek. Elszédül­tem, ha szabadjára engedtem a fantáziámat, hogy miket is csinálhatnék én ennek a Zi- Háromnak a segítségével. Néz­ze Giziké, szerda reggel en még béka-perspektívából ítél­4 SMmM 1867. szeptember 8„ péntek tem meg az egész Bögre-ügyet. Egyenesbe jönnek a szövetke- 1 zeti szállítások, megszabadu- i lók Hodinkáéktól, négyezer- i kétszáz forint üti a markomat, i aztán kiderült... . 1 — Jaj — szakította félbe a ' lány —, ezt már előbb is meg ' akartam kérdezni! Miért ép- 1 pen négyezer-kétszáz forintért ; ajánlotta fel a Zi-Három szol­gálatait a Gigantnak? Félszeg mosoly jelent meg Sovák szája szélén. — Mert épp annyira volt szükségem. Nem tűnt fel ma­gának, hogy már másodszor van nálam látogatóban, de a szobámat még nem mutattam meg? Tudniillik nincs benne semmi, csak egy rozzant vas- ágy.A ruháim falba vert sze­geken lógnak. Régóta spórolok egy szobabútorra, egyszer mégiscsak megnősül az ember, kilencezer együtt van, még négyezer-kétszáz hiányzik. — Értem, bocsánat a kíván- csiskodásért. mes környezet, olvasásra csábí­tó hangulat. A kjömlőiek sze­retnek olvasni. 4500 kötet kö­zül válogathatnak, aki pedig nem könyvet akar, folyóiratok­ban, napilapokban böngészhet. Külön megtalálhatók a legfon­tosabb kézikönyvek, enciklo­pédiák, lexikonok, szótárak. — A könyvtár rendszeres olvasóinak száma 580. Ez a Köm lő új könyvtárában gozó üzemet létesítsünk. Ügy gondoltuk, hogy évente 1500 sertést átadunk az államnak, ugyanennyit pedig feldolgo­zunk. Hurkát, kolbászt készí­tenénk és Kiskörén hoznánk forgalomba. Persze, lacipe- csenyében se lenne hiány. A másik elképzelés szerint a közös gazdaság egy kisebb méretű szőrmefeldolgozó üze­met létesítene. Két-három éven belül a szövetkezetnél 3,5 ezerre emelik az anyajuhok számát A nagy számú juh le­hetővé teszi, hogy panofix- bundákat, bekecseket és egyéb szőrmeárut gyártsanak. Né­hány évvel ezelőtt a tejipari vállalat felajánlotta a szövet­kezeteknek, hogy vegyék át a helyi tejüzemet. Ez akkor még nem volt megvalósítható. Most viszont szeretné a közös gazdaság megkapni az üzemet, mert akkor megkezdhetnék a Kaskaval sajtok gyártását. Az egyik fő ághoz, a juhte­nyésztéshez így kapcsolódnak a melléküzemek; És ha már a lehetőségeknél tartunk, ér­demes megemlíteni a nyárfa- telepítéseket is. Készpénz, a munka után — Igen, ez is jelentős üzem­águnk lesz — mondja a párt- titkár. — Jelenleg már 270 hol­don telepítettünk nyárfát és ez felmegy egészen ezer holdig. A nyárfa fontos ipari cikk a papírgyártásban, ezért végez­zük a telepítést. S az ipari fa eladásán kívül még ládagyár­tásra is lenne lehetőségünk. A tervek biztatóak, csak vég­rehajtásukhoz emberekre van szükség. Munkaerő nélkül a legszebb terv is csak terv ma­rad. Jelenleg a szövetkezetnek 600 tagja van, de közülük csak 200-ra lehet csak igazán számí­tani. A munkaerőgond meg­oldására a szövetkezeti veze­tők szerint egy lehetőség van — a készpénzfizetés. Kalmár Istvánnal, a pélyi Tiszamente Termelőszövetke­zet párttitkárával és egyben elnökhelyettesével nézeget­jük a közös gazdaság térké­pét. Vastagabb barna vonalak mutatják a táblák határait és minden táblában szabálytalan kék körök. — Belvízfoltok — mondja a párttitkár; — Nincs egyetlen táblánk sem, amiben ne tenne kárt a belvíz. Az idén nem ke­vesebb, mint 3,7 millió forint kiesést okozott a termelésben. Ehhez jön még az árvizek kár­tétele is. Néhány hónappal ezelőtt egyesültek Pélyen a termelő- szövetkezetek és az egyesült közös gazdaság az időjárás és a természet szeszélye folytán nem a legkedvezőbb előjelek között kezdte meg munkáját. Máshol már szárba szökken­tek a növények, amikor ők a vetéshez hozzákezdtek. — Mégis helyes és jó volt az egyesülés — mondja Kalmár István. — Igaz, hogy rendkívül nehéz ez az első év, hiszen mindenki többet vár, mint az­előtt. De a jövő terveit csak így, egyesülve tudjuk megva­lósítani. S amikor máshol adottak a lehetőségek, nálunk keresni, kutatni kell, Egy hold — 80 kiló gabona A szövetkezet gabonaföld- jein volt olyan hold, ami 26 mázsás termést adott, de akadt olyan is, ami csak 80 kilót Pélyen a föld még nem hoz­za meg a biztos termést. Ezért ínás lehetőségeket is számba kell venni. — Rohamosan épül a kis­körei vízlépcső —- mondja Kalmár István. — Egyre töb­ben dolgoznak az építkezésen és az ott dolgozók ellátása nincs még teljesen megoldva. Ez adta az ötletet, hogy szö­vetkezetünkben egy húsfeldol­Vita a villany körül teni”. Ennek következményei­ért viszont az építők nem vál­lalhatnak felelősséget. Kijelentette, hogy szeptem­ber első hetében hozzákezde­nek a szabók műhelyének rendbe tételéhez, a rossz fény­csöveket kicserélik, de amíg a motorokat a 380 voltra át nem állítják, teljes megoldást nem tudnak adni. Ha a vita tanulságait az elmondotttak alapján meg akarjuk állapítani azt mondhat­juk: fele-fele arányban kell viselniük az ódiumát a szere­lőknek és az üzemeltetőknek a korábbi hibákért. De ez az elvi összegezés nem javít a szabók helyzetén. Ök hiány­talan munkakörülményeket várnak, és azt várják, hogy a hosszú idő óta folyó vita vég­re a teljes megoldáshoz jusson el. Hogy ez miként érhető el? Szerintünk „csak” azon múlik, hogy a villamos vezeték és a felszerelések volt-mennyisége megegyezzék. A felemás meg­oldás, nem megoldás. Ez a sar­kalatos tétel most is bebizo­nyosodott. És ha ezt figyelembe vették volna az érdekeltek, nem okoztak volna egymásnak olyan hosszú időn át bosszú­ságot. De még a bosszúságot is ki lehet bírni, a rossz mun­kakörülményeket azonban már nem. És itt a lényeg. (g. mól—) legutóbbi időben, tőlünk érte­sült arról, hogy a szabóknak mi a panasza. Azonnal intéz­kedett is. Hogy világos legyen a dolog, a ktsz egymilliós költséggel bővítette a részleget és az üzemházzá szélesített részleg ma már képes lenne minden igénynek megfelelni, csak a villany miatt nincs minden rendben. A szabók azt mond­ják, ha már egymilliót fordí­tottak a korszerűsítésre, akkor annak tökéletesnek kellene lennie. De a fénycsövek egy ré­sze nem ég, a terhelést a há­lózat nem bírja el, gyakori az áramhiány, és a boylerral fel­szerelt zuhanyozót sem tud­ják használni, mert a zuhanyo. zóból kisugárzó víz — ráz. Ezek után a Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz rész­legvezetőjét, Treiber Rudolfpt kérdeztük meg, mi az oka az előbbi hibáknak, mikorra ja­vítják lei azokat. Ugyanis a szerelést ők végezték annak idején. A felelősség ezek sze­rint tehát az övéké. Válasza szerint: elismerik, bizonyos dolgokban ők a luda­sak. Ennek konzekvenciáit nem akarják elhárítani. Az is igaz viszont, hogy eredetileg 380 voltra készült a villamos szerelés, de a gépek motorjai­nak egy része még ma is 220 voltos. Hogy ezeket üzemeltet­ni lehessen, a ruházati ktsz villanyszerelője próbált „segí­zói az elmúlt fél évben 600 ezer forint értékbei) csökken­tették a selejtet. Néhány üzem, szocialista brigád nemcsak a vállalások megtételében, hanem az Ígére­tek teljesítésében is elölj árt. A láncüzem brigádjai 113132 forint, a dobozüzem dolgozói pedig 252 451 forint értekkel csökkentették a selejtet. De maradéktalanul teljesítették féléves vállalásukat a többi üzemek dolgozói, brigádjai is. Reméljük, az év végén m így lesz. d- , Évek óta rontotta a Mátra­vidéki Fémművek gazdasági eredményeit a százezrekre, milliókra rúgó „selejtgyártás”. Az év elején a gyár gazda­sági vezetői intézkedési tervet dolgoztak ki a selejt csökken­tésére, az üzemek, a szocialis­ta, a munkabrigádok pedig éves vállalásaikban ígéretet tettek arra, hogy félévre, illet­ve az év végére jelentősen le- csökkentik a selejtet. A közös munka szép ered­ménnyel zárult: a gyár dolgcr Selejtcsökkentésbol 600 ezer forint megtakarítás Panaszkodnak a gyöngyösi Kékes Általános Ruházati Ktsz méretes, férfi szabó rész­legének dolgozói, hogy hosszú idő óta baj van a villannyal, és hiába fordulnak bárhová, nem történik semmi. Ök pe­dig ilyen körülmények kö­zött nem tudnak rendesen dol­gozni. A villany körüli vitából igyekeztünk hát a tényleges helyzetet tisztázni. így derült ki, hogy a ktsz elnöke csak a tartom meg az Ígéretemet. £ Mindkét magyarázatban jó 1 adag igazság lenne. A teljes £ igazság mégis az, hogy a Zi- 5 Három adta meg a végső lö- 1 késit. Nagyon rám ijesztett. 5 — Bántani akarta?! — Ellenkezőleg! Azt hiszem, , a kanadai erdőtűz után tért j vissza éppen, én a konyhában voltam, onnan rálátni a tisz- ‘ tásra, ahová mindig leeresz- ' kedik, ahol most is áll. Az ‘ előzményekhez tartozik még, 1 hogy van nekem egy öreg nyulam, ott, abban a sufniban lakik, Suberle úrnak neveztem el, ennél lustább, harapósabb teremtményt még nem hor­dott hátán a Föld! Tehát a Bögre kezdett lassan leeresz­kedni, de nem szállt le egé­szen, mint máskor, vagy fél méter magasságban lebegett. Érdekelt a dolog, kimegyek, leguggolok, hát Suberle úr al­szik ott a fűvön. Rákiáltok, felébred, dühösen elódalog. Erre a Bögre szépen leereszke­dik a tisztásra. Érti, Giziké? A Zum csillag lakói megtaní­tották ezt a masinát, hogy szükségtelenül még egy ilyen kis állatban se tegyen kórt. Nem tudom hány fényévnyire ■ tőlünk, egy idegen bolygó la­, kóinak erre is volt gondjuk. ; Mi lesz. ha egyszer ezek en- , gém felelősségre vonnak, hogy milyen célok érdekében hasz­náltam fel az ő testvéri segít- i ségüket, amely a Zi-Három- i ban testesült meg? Begyúllad- ' tam és egyszerre rendbe jött ’ minden, megértettem, hogy mit kell tennem. Elmeséljem s a tervemet? i (folytatjuk) —- Maga előtt nincs tit­kom... Szóval, az motoszkálta fejemben, hogy micsoda va­gyont szerezhetnék én a Bögre révén egészen rövid idő alatt. Nem volna több gondom az életben! És azon felül milyen hatalmat! Tetszésem szerint dirigálhatnék mindenkinek, én szabnám meg a törvényt, kor­mányok engedelmeskednének nekem! Sovák Ede,/ a világ ura! Nem is hangzik rosszul, ugye? — Mókás! Szerencsére túl­adott ezen a vágyán. — Nem is olyan könnyen — mondta Sovák. — Ahhoz még egyszer meg kellett ijednem. — Hogyhogy? — Most, utólag, azt is mond. hatnám, hogy gyötrelmes lelki tusa után győzött a jobbik, a nemesebbik énem, egyéni ér­dekeimet alárendeltem a kö­zösség érdekeinek. Mondhat­nám, hogy felötlött bennem, mit szól majd maga, mi lesz 4 véleménye rólam, ha nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom