Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-05 / 209. szám
1 Ä bányászokat ünnepeltük Prohászka Rajmund üzemvezető kitüntetett, megjutalmazott bányászokkal, Nagy h. Pállal, Göbő Románnal, Sike Istvánnal és Boza Jánossal beszélget Egercsehiben. (Kiss Béla felv.) beruházás miniszteri biztosa, a Mátra alji szénbányák és a két üzem vezetői. Dr. Halász Tibor, a Mátra alji szénbányák igazgatója, ünnepi beszédében megemlékezett a régi széncsaták dicső tetteiről. Hangsúlyozta, hogy szénre még sokáig szükség esz, de egyre csökkenő meny- nyiségben, mert az energiaforrásként egyre nagyobb mértékben használjuk fel az olcsóbb és korszerűbb olajat és gázt. A gazdaságtalan bányákat becsukhatjuk, de jelentős mértékben fejleszthetjük a külszíni szénbányászatot, az olaj- és a széntermelést. Az ünnepi szónok elmondta, hogy Visontán, az ország legnagyobb beruházásán, jó ütemben halad a munka. A külszíni fejtés dolgozói, a gépszerelők és a különböző szakmákhoz tartozó munkások megtanulják az új szakmát. A bányászatnak olyan hagyományai vannak, amelyből lehet erőt meríteni. A régi munkahelyekről áthelyezett munkások, műszakiak többsége az új körülmények között is példát mutat Az ország vezetőinek figyelA hagyományokhoz híven ebben az évben is megünnepeltük a bányásznapot. A fel- szabadulás óta tizenhetedszer köszöntöttük azokat, akik a bánya mélyén és a föld felszínén szenet termelnek, ércet, olajat, gázt és bentonitot adnak, az országnak. Elismerés, köszönet és erkölcsi-anyagi elismerés jár azokiak, akik hosszú évek óta mindig az első sorba állnak, ha szrrgos munkára, vagy tár- sadalni helytállásra van szükség. Különös figyelmet és gon- doskocást érdemelnek azok, akik leresedő fejjel és nem éppen ifjúkori erővel kénytelenek toltak elhagyni a mély- művelet, most munka mellett új szakmát tanulnak és az átmenetinehézségek közepette is példaacó munkát és fegyelmet tanúsítanak. ÄZ első ünnepség Egerben Már ’sombat délben megkezdődte a bányásznapi ünnepségek A vállalat történetében el>ször ünnepelték a bányásznapot Egerben az Ásvány- é Érckutató Szolgálat dolgozói Budapestről költöztek Egirbe és szombat délben a kertész utca déli része felől a Hadnagy utcai új la- kótönpk felé szálltak a bá- nyászjnduló dallamai; Berecz István, a megyei tanács ;Vb-elnökhelyettese köszöntette az ünneplő dolgozókat. Ilismeréssel szólt arról, hogy rövid idő alatt milyen szép otthont építettek Egerben, jól felszerelt laboratórium és nagyszerű feladatok várják azokat, akik az ércbányászat kutatásának, az ásványok és színes fémek termelésének segítésére szánják tudásukat. Csaba Károly főmérnök megemlékezett a nap jelentőségéről, .szemléltető összehasonlítást tett a bányászok fel- szabadulás előtti és mai élet- körülményeiről. Elismeréssel és köszönettel szólt azokról, akik a munkában kitűntek és a további feladatok összefoglalása után példamutató igyekezetét kért minden dolgozótól. Szigeti Károly párttitkár a Bányászati Szolgálati Érdemérem kitüntetést nyújtotta át Luzsi Ferencnek, Marosy Györgynek, A bányászat kiváló dolgozója-, Lázár Bélának Kiváló dolgozó-kitüntetést adott át; Hai utolsó akkordok Gyöngyösön Szombat délután talán utoljára csendültek fel a bányászhimnusz akkordjai a gyöngyösi XlI-es aknánál. Olyan bánya lép ki a termelő üzemek sorából, amelynek dolgozói méltán lehetnek büszkék az itt eltöltött évekre. A legnehezebb körülmények között is helytálltak, víz. tűz ellen harcoltak és az ellenforradalom ideje alatt is szenet adtak. Nem véletlen, hogy háromszor elnyerték a szocialista üzem címet Drága és nem tudják eladni a mélyművelésből fejtett lignitet, közgazdasági számítások szabták meg a XII-es akna felszámolását. Sokan már új munkahelyen dolgoznak, bájuk is gondoltak Gyöngyösön és azt kérik tőlük, hogy az új körülmények között is a régi hírnévhéz méltón dolgozzanak. Akik még a XII-es aknánál maradtak, felszínre hozzák a gépeket, becsülettel mentik az értékeket, megőrzik a gyöngyösi bánya hírnevét Egercsehiben Az Özdvidékl Szénbányák egercsehi afcnaüzemegységé- nek dolgozói vasárnap délelőtt — a hagyományú', hoz híven — az idén is a népkertben ünnepeltek. Megjelent közöttük és a megyei pártbizottság üdvözletét tolmácsolta Barta Alajos ipari osztályvezető, képviseltette magát a járási pártbizottság, az SZMT, valamint a trösztvezetőség. Prohászka Rajmund üzemvezető ünnepi megemlékezésében egyebek mellett köszöntötte az egybegyűlteket és az időközben más üzemekbe, idegen iparágba, munkaterületre került régi bányászokat is. Az ünnepségen került sor a hűségjutalmak és a különféle kitüntetések átadására is. Ketten A bányaipar kiváló dolgozója címet kapták, huszonnégyen 40, huszonheten 25 és száznál többen 20 éves szolgálati jelvény tulajdonosai lettek. Visonián Verőfényes napsütés csillogott vasárnap délelőtt a Mátra alján, a jó termés ígéretét sejtették a szőlőhegyek, a munka sikerét hirdették az egyre szaporodó & mind magasabbra törő épületek, a meddőhányón és a külszíni bányában elnyúló óriási gépegységek; Sikeres munka után ünnepségbe gyűltek össze vasárnap délelőtt 10 órára a visontai Thorez külfejtés és a gépszerelő üzem dolgozói. A bányászokkal együtt ünnepelt Hazai Béla, a megyei pártbizottság titkára, a gyöngyösi járás párt- és tömegszervezeti vezetői, a me és a lakosság érdeklődése joggal fordul Visonta, hazánk legnagyobb beruházása felé. Ha a lehetőségeket és az adottságokat a munkások és a műszakiak kihasználják, akkor további sikerek részesei lehetnek Visontán. A Nagyalföldí Kőolajtermelő Vállalat és a fúrási üzem dolgozói szombat este Egerben a Szakszervezeti Székházban tartották ünnepségüket. Jól megérdemelt munka után többen Bányászati Szolgálati Érdemérmet és A bányászat kiváló dolgozója-kitüntetést, valamint pénzjutalmat vettek át. Pápa Aladár vállalati főmérnök ünnepi beszédében a bányásznap politikai jelentőségéről és az olaj-, gáztermelés népgazdasági fontosságáról szólt. Istenmezején dr. Földi Pál, Petőfi bányán Fehér István, Recsken Dorkó Imre, a felnémeti ásványőrlőben Nagy Béla képviselte a megyei pártbizottságot. A bányásznapi ünnepségek után most a munka hétköznapjai következnek. Heves megye bányászai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára készülnek. Kisfiú vályogvilágban — Szeretsz olvasni? — Néha szoktam. — Mit olvasol? — Hát, meséket. — S melyik tetszett a legjobban? — Az, amelyikben volt az a koldus. Mindenkitől kért valamit s egyszer egy nagy rakás pénze lett. Kisközség Egér mellett. Dü- ledező parasztház. Parányi ablakok, szúette kerettel. A dön. gölt padlójú szobában egyetlen dísztárgy — köpött, régi rádió. A kanapé és, a három ágy a falak mentén. A férj szavait feszíti az indulat. — Itt alszik az anyám, amott a feleségem a gyerekkel. Ketten alszanak egy ágyban. Micsoda dolog ez, kérem, mondja meg. Egy tizenkét éves fiú már nem alhat az anyjával. Mondtam a feleségemnek, hogy hozzon még egy ágyat. — De hiszen van meg egv üres ágy és a kanapé, azon elférne a gyerek. — Hogy mondhat ilyet. Az az ágy az anyámé. A feleségem vagy a gyerek, azon nem alhat. — Azon nem. az az enyém — visszhangzik távolról a nagymama hangja! hétig nem adtak enni. A szomszédokhoz, meg a rokonokhoz járt el. A feleségéről már nem is beszélek. Az fél éve Dem- jénből hordja magának az ennivalót. — A menyemnek én nem adok enni. Semmi közöm hozzá. Dolgozzon és keressen magára — kiabálja az idős aszszony. — Egy anyóst nem lehet arra kötelezni, hogy a menyét is eltartsa. — De a fia felesége. — Az — legyint mérgesen de nem való semmire- Főzzön magának. — S a gyerek? — Annak adok. De hát mindig csavarog. Egész nap. Játszik, meg a televíziót nézi Az apja is hiába beszél neki. Javítóintézetben lenne a helye. —Mi már legalább hatszor —nyolcszor beszéltünk velük. Mármint az anyóssal és a fiával. A feleséggel nem, mert azt mindig elzavarják. A községi tanács elnöke csóválja a fejét. utóbb állami gondozásba kerül. A parányi, vályog falú szobát szinte szétfesziiik a felfröccsenő indulatok. — A gyereket én befogadom — mondja a férj. — A feleségem mehet, ahová akar. Nem dotgoaJk, itt nincs helye. Ezért nem jár neki az étel semj — Mikor vett ruhát a gyereknek? — Én? Hát itt van egy csomó. Kinyitja a szekrényajtót, egy-két kopott kis ingre, melegítőre mutat. Meg egy sötétkék ruhára. — Itt van, tessék. — S magának mikor vett valamit? — Mit tudom én. Kell a forint, nem lehet kiszórni a pénzt az ablakon. — Szereti a fiát? — Hát, szeretem. De javítóban lenne a helye. Nem dolgozik semmit. Én ilyen koromban már hordtam a trágyát, segítettem ai apámnak, ö nem. Csak az anyjára hallgat. Mondom, javítóban lenne a helye. . — Beadná? — Be. — S állami gondozásba? — Több mint tíz éve lakunk egymás mellett. Én ilyen embereket még nem láttam, kérem. A szomszédasszony fáradtan legyint a kezével. A férj a termelőszövetkezet-, ben dolgozik. Jól keres. De még az ennivalót is sajnálja maguktól. A gyerekeknek egy — A gyerek hol itt van, hol ott. Enni se nagyon adnak neki. Pedig pénzük az van, úgy tudom. Üj házat akarnak építeni. Csak, amíg a feleségtől nem tudnak megszabadulni, nem akarnak hozzákezdeni; Nem akarják, hogy neki is része legyen a házban. — S a gyerek? — Úgy néz ki, hogy előbb'— Oda nem. Nem keres annyit, hogy kifussa — szól mérgesen e, nagymama. — Beteg vagyok én, nem tudok dolgozni. De ha dolgoztam, az sem volt jó. El akarnak üldözni, hogy ne legyen részem a házból. A feleség sírva panaszolja ezerszer elmondott történetét. Albérlet vagy 99éjjeli menedékhely Eger, Széchenyi utca — hirdetőtábla: lakásom elcserélném, fiatal lánnyal megismerkednék házasság céljából, szoba kiadó — olvasható a kartontáblácskákon. Reméltem, itt megtalálom új albérletem helyét és belemerültem az ígéretek tanulmányozásába. Bútorozott szoba kiadó három diáklánynak — négy fiatalember lakótársat keres: röppentek el tucatszámra sorstársaim segélykiáltásai, vagy a sorstársaimat kihasználók ajánlatai. Tudom, hogy rossz lakótárs lennék. Embertársaim érdekében tovább olvasgattam a hirdetéseket, hátha találok olyan háziurat is, aki megelégszik szerény személyemmel és nem követeli, hogy négy-öt, vagy hat társam életét keserítsem meg. Két ilyet találtam. Az egyik különösen tetszett: magányos férfi számára bútorozott szoba kiadó. Ez az, ez az én esetem! Elsiettem a megadott címre, az idős házinéni bevezetett a szobába, ahol meglepefl legfontosabb a Nincs valami könnyű helyzetben az Egyesült Izzó Gyöngyösi Félvezető, és Gépgyára, ezzel a megállapítással summázza az általános képet Sántha Imre, a gyár főmérnöke. Igaz, hogy összteljesítményben jól állnak, de az igények kielégítésében lemaradással küszködnek. Biztosra veszik azonban, hogy év végére minden kötelezettségüknek eleget tesznek. Lényeges változás következett be a gyár életében a közelmúltban. Eddig csupán a legfőbb mutatókat vizsgálták, ahhoz viszonyítottak mindent, most a legfontosabbnak a meg. rendelők kívánságát tekintik. Persze, azért a tervmutatók sem mellékesek, de ezeknek a tükrében is az igényekre fordítják a figyelmüket. A gépgyártás tulajdonképpen exportra dolgozik. Itt bajlódnak a lemaradással. Méghozzá azoknál a gépeknél, ami-. lesemre vagy . hat ágy all.. (Lehet, hogv több, de rövid ott-tartózkodásom alatt csak ennyit tudtam megszámlálni.) A hat ágy közül háromban fiatalemberek feküdtek. „Az az ágy még szabad’’ — mondta a néni. de erre or egyik fiatalember felpattant, és kijelentette, hogy az az ágy neki jobban tetszik. Én aludjam az ő ágyában — el- végre ő lakik itt régebben, övé a választás joga. Az egri hirdetőtáblán az albérleti szobát ígérők csaknem 99 százaléka több férfinek varrj nőnek ígér „otthont”. Hogy miért? Csak a számtanhoz kell egy kicsit érteni és akkor a válasz kézenfekvő. Egy szoba az egy szoba, egy albérlő egyszer fizet, négy albérlő majdnem négyszer annyit. Miért sajnáljuk azt az ezer forintot? — elvégre nem kötelező odaköltözni. Egerben szaporodnak az ,,éjjeli menedékhelyek”. Jó lenne valahogy útját állni az egyre kapzsibb ée egyre „arcátlanabb” albérleti uzsorának. (-W megrendelő két az idén gyártották először Ilyen például a nagy teljesítményű, lámpagyártó gépak családja. Ügy számítják, hogy november 7-re az adósságukat törlesztik. Ehhez az intézkedő, si tervet összeállították, sőt: kooperálnak a környék különböző üzemeivel is. Nem hagyták ki az ipari tanulókat sem: részükre is ' megszabták a feladatokat, az ő termelésükre is számítanak. Sajnos, forgácsoló kapacitásuk kevesebb, mint amennyire szükségük lenne. Ügy igyekeztek ezen segíteni, hogy lakatosokat képeztek át forgácsolóknak. De még így Is szükségük lesz nagyobb mennyiségű túlórára, bár ennek sem a gyár vezetői, sem a munkások nem örülnek, hiszen a rendszeres túlmunka nagy megterhelést okoz. Más kiút azonban nincs, a kötelezettségeiknek pedig eleget kell tenniük, a megrendelő bizal- . mát nem kockáztathatják. — A gyerekkel is dolgoztatni akarnak. Hogy hordja a kukoricaszárat. De hát nem bírja. Nem apa az.»De még vele ki lehetne jönni. Csak az anyósom. Az nem tűr meg minket. Gonosz a végtelenségig. Én is azt eszem, amit hazulról hordok. A gyereknek meg mindig azt adnának, amit nem szeret. Siralmas az én életem, az is volt mindig. A múltkor az apja még a takarót is levette a gyerekről. A vályogház előtt terméskövek, bent az udvarban új, piros cserepek és salak. Szaporodnak az új házhoz az építési anyagok. S ehhez pénz kell, bármi áron. — Én még a kocsmába is alig járok — mondja. — Kellenek a forintok. — Nem megyek el — nekem is jogom van a házhoz — mondja a feleség. — Ha nem dolgozik, nincs joga a házhoz — mondja menyéről az anyós. — A végén úgyis rám száll a ház — ez a kisfiú véleménye. A vályogház parányi ablakain nem jut be a szobába a fény. Űj ház kell s ehhez forintok. Mindenáron. A vályogvilágban élő gyerek meséje a tegnapba nyúl visz- sza. — Szeretsz olvasni? — Néha szoktam. — Mit olvasol? — Hát, meséket. — S melyik tetszett a legjobban? — Az, amelyikben volt az a koldus. Mindenkitől kért valamit s egyszer egy nagy rakás pénze lett. > Hapos) Leverne Sokkal jobb a helyzet a félvezető-gyártásban. Túlteljesítésük eddig 18 százalék. Nagy a kereslet a nagyobb megbízhatóságú ipari tranzisztorok iránt, ami nemcsak mennyiségi növekedést igényel, hanem precízebb munkát is. Változtatni kellett tehát a technológián, át kellett alakítani a gyártósorokat, és a fázi. soknál az ellenőrzéseket is meg kellett szigorítaniuk. Mindennek az lett a következménye, hogy az önköltség megtartása mellett a paraméterek lényegesen biztosabbá váltak, mint a múltban. Eddig is a legnagyobb felfutás a félvezetők gyártásában következett be, de jövőre ismét fokozzák a termeiést az idei tervhez viszonyítva 150 százalékkal. A megnövekedett feladatokra csak úgy készülhetnek fel, ha további intézke. déseket tesznek. A mostani félvezetőgyártó üzem már szűknek bizonyul a jövőbeni igényekhez. tehát egyes részlegeit kénytelenek lesznek áttelepíteni a B-csamokba. Sántha Imre főmérnök szavaiból tehát két lényeges megállapítás összegezhető. Az egyik: a gépgyártásban komoly erőpróba előtt állnak még az év végéig. A másik: nyugodtan néznek a jövő elé, mert megtalálták a megoldás módját. Az Izzó dolgozóinak lelkiismeretes munkájára bízvást építhetnek most is. (gmf) Nmisáq 3 1967. szeptember 5., kedd
