Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
Utasás Heves megyében 1967-ben népi ellenőrökkel vonaton és autóbuszon Mintavásárlás a raktárban Sok a külföldi érdeklődd Tíz- és százezrek, milliók Utaznak. Utaznak iskolába, ügyes-bajos dolgaik után, új tájakkal ismerkedni, megkeresni a mindennapi kenyeret. Hogyan, milyen körülmények között utaznak, utazhatnak az emberek? — ezt vizsgálták megyénk népi ellenőrei, a személyszállítás helyzetét és a fejlesztés lehetőségeit felmérve. Vizsgálták 18 vasútállomásom, üzemeknél és iskoláknál' megalapozott tapasztalatokat gyűjtöttek maguktól az utazóktól is. Járjuk végig a népi ellenőrök útját. Legelőbb is vonatra szálljunk A megye vasúti közlekedésére a szélsőségek jellemzők. A szárnyvonalakon elavult, ócska kocsikban zötyögheti-dö- cögheti végig az ember az utat. A kocsik tisztasága, esztétikai állapota szinte nem is mérhető. A kisújszállási vonalon például „E” sorozatú kocsikkal találkoztak a népi ellenőrök, ezeket tehervagonokból alakították át, s eszi, nem eszi. nem kap mást! Ilyen kocsikban utaztatták a bejáró munkásokat. A szárnyvonalak vágányairól is sokat lehetne beszélni: a sínek „megöregedtek”, elhasználódtak, s nyugodtan le merjük írni, nem biztonságos rajtuk a közlekedés. Legyen elég csak az Eger —Füzesabony közötti kettős síntörésre emlékeztetni; ezen a szakaszon 70—80 éves síneken járatják az emberekkel zsúfolt szerelvényeket. Nemrég a kezembe került egy régi, 50 év előtti újság, benne a menetrenddel. Minek részletezni a dolgot: Egerből Füzesabonyba jutni 50 évvel ezelőtt se kellett több idő. mint most. Pedig lassan már a Holdba is felér az ember! De nem kell messzire menni olyan példákért, amelyek a szárnyvonalak elmaradottságát, korszerűtlenségét hangsúlyozzák. Füzesabonyban felszállhatunk bármely vonatra, amelyik Miskolcra vagy Budapestre tart. A szerelvényeket villamos erő röpíti, a kocsikban pedig szinte komfortos kényelem fogadja az utast. Az elmúlt évben több mint 10 millió ember utazott vonattal. Sok az utas, s az utasok nagyobbrészt igényesek, elvárják, hogy az utazáshoz kulturált feltételeket, körülményeket teremtsenek számukra. Ez az igényesség érthető és jogos. Tapasztalható-e változás, javulás? Nagyon kevés helyen. Nemcsak a vágányhálózat régi, az állomásépületek se maiak, híján vannak olyan lehetőségeknek, amelyek kulturált körülményeket biztosíthatónak a nagy tömegű utas- forgalom számára. A váró- és mellékhelyiségek tisztasága egyenesen gyomorkavaró. Az egri állomás várótermébe be sem lép a jobb érzésű utas. Az itteni várótermet az Utasellátó kocsmává züllesztette. A vasútállomások mellett autóbuszok, taxik várakoznak. Folytassuk utazásunkat. az országutak járművein Az egri 4. számú AKÖV-nek 253 autóbusza van. s ezek mellett 5 pótkocsi. Az optimális férőhelyek száma e kocsikban 13 772, de ebből 8948 csak az ülőhely (64,9 százalék). A kulturált utazás lebonyolításához — alapvető feltétel, hogy legalább ülve utazhassunk — a jelenlegi felépítésű autóbuszok teljes egészében nem alkalmasak. Állandó tehát a járművek túzsúfoltsága, jelentős az utaslemaradás. Számtalan esetben megtörtént, hogy bérletes utasok, iskolába igyekvő diákok maradtak le az autóbuszokról. A vállalat nem törekszik a zsúfoltságot mérsé- ki tei, hiszen zsebbe vágó érdeke az, hogy kevés járművel mii.él több embert szállítson. A kulturáltság megteremtése rontaná a jövedelmezőséget. Az anyagi érdekeltség ösztönöz itt arra, hogy fütyüljenek a kulturált körülményekre. Utazhatnának az emberek kényelmesen és minden bosszan- kodás nélkül is, de az nem hozna pénzt az AKÖV „konyhájára! A múlt év során, több mint 27 millió utast szállítottak autóbuszon Egy lakosra átlag 85 utazás számítható. A számokon túl szükség lenne az autóbuszállomány szaporítására — kiszámították: 16 autóbuszra lenne szükség, hogy a személy- szállítás színvonalát megfelelően javítsák —- az új járművek beszerzéséről azonban nem itt, Egerben döntenek. A felügyeleti szervtől függ elsősorban, hogy kapnak-e autóbuszokat, vagy nem. A Pély és Eger között közlekedő autóbusz például már megérett a kiselejtezésre, de még mindig üzemeltetik, mert nem tudnak helyette másikat beállítani. A Ludas és Heves között járó autóbusznál is hasonló a helyzet. Rengeteg a panasz. A legtöbb megállóhelynél nincs fedett váróhelyiség (Egerbakta, Egerszalók, Egerszólát, Bélapátfalva, Hevesaranyos, Nosz- vaj stb.). A vasúti és az autóbusz csatlakozó menetrendek nincsenek összehangolva. Besenyőtelekről például 14 óra 30 p>erckor érkezik a füzesabonyi vasútállomásra a busz, akkor, amikor a miskolci gyors, az Eger és Debrecen irányában közlekedő személyvonatok elmentek. És lehetne még számtalan példát sorolni má- sünnen is. Külön témát jelent a taxi-kérdés. Korábban 73 volt a számuk, idén már csak 48. s ebből is csak 1 Volga és 16 Warsawa felel meg a korszerű, kényelmes utazási igényeknek. Hadd idézzem fel egy személyes emlékemet a taxikról: túrába kértünk kocsit s elő is állt időben egy összedrótozott, agyonzsírozott, szaggatott ülésű határ. Kértük a „pilótát”, ballagjunk kényelmesen, nehogy szétessen alattunk a tragacs járgány. Baj azonban így is történt, leszakadt valahonnét egy darab drót, s hófúvásban kellett begyalogolni a legközelebbi faluba, hogy újabb drótot szerezzünk az elinduláshoz. Egy darab drót miatt vesztegelt a „taxi” több mint egy óra hosszat a téli országúton. Szóvá tették és szóvá teszik sokan az autóbuszok és taxik tisztaságát, esztétikai állapotát. Van magyarázat mindig, de egy sem fogadható el 1967- ben. (Persze, az utasok sem angyalok, piszkolják, rongálják a járművek berendezéseit De hallottunk-e már olyanról, hogy valakit azért büntettek volna, mert összefirkálta az autóbusz ülését?) A tisztaság, az esztétikai állapot, a kulturált feltételek megteremtése nem igényel anyagi beruházást. Ha korszerűtlenek is a járművek, kiselejtezésre megérettek, annyit igazán elvárhat az utas, hogy tiszta legyen az ülés, az ablak. Tíz- és százezrek, milliók utaznak. Utaznak iskolába, ügyes-bajos dolgaik után, ismerkedni új tájakkal, utaznak munkába, megkeresni a mindennapi kenyeret. Cseppet sem közömbös, hogyan utaznak, utazhatnak nap mint nap az emberek. Azt ajánlanám az illetékeseknek, amit az Ismeretlen Utas is ajánlott: utazzanak a vezetők gyakrabban vonaton, autóbuszon, akkor''majd saját bőrükön is tapasztalhatják az utazás mindennapos áldásait, s megteszik azokat a legszükségesebb intézkedéseket, amelyek nem várathatnak magukra, hogy valóban kulturált körülmények teremtődjenek. Pataky Dezső Budapesten a napokban új mintaboltot nyitott a Ruházati Mintatarvező Vállalat. Különleges raktár ez: csillogó tü- körfalú, faburkolatú, nagy helyiség, bőrfotelekkel, lakkozott asztalokkal, a manekenek részére fenntartott bemutató- hellyel. Ide járnak most már néhány nap óta az ország minden részéből a ruhagyárak és a ktsz-ek megbízottai. Új mintákat, új divatholmikat vásároltak itt. Közlik a kívánságaikat, s ekkor előlép egy maneken, bemutatja az elképzeléseikhez leginkább illő divatkreációkat. A megrendelő olykor 15—20 modell közül választja ki a legtetszetősebbet. A vásárlás a következőképpen zajlik le: a megrendelő megkapja a modellt, vagyis az eredeti darabot, valamint az összes műszaki adatot, a méreteket, színmintákat. Ennek birtokában azután „otthon” a gyárban, vagy a műhelyben sorozatban kezdik készíteni a terméket. Előfordul, hogy valaki „monopolárat” vásárol, vagyis: olyan modellt, amelyet más gyár, más vállalat nen gyárthat. A Ruházati Mintatervező Vállalatnál ilyenkor' átadják az eredeti dokumentumot is*. Ezek a monopol-termékek azután szép kiállítást); n, kis szériában kerülnek fo:g alom ban. A mintaterem csak néhány napja működik, de má- sokan érdeklődnek külföldr I is. Hasznát azonban leginkább azok a gyárak, vállalat k í r ják, amelyeknek nincs önálló tervezőirodájuk. Most: készen kapják a műszaki leírást és azt a képet, illetve modellt, amely mutatja, milyen lesa majd az új termék. Vagyis: gyártásra készen viszik haza a legújabb, legdivatosabb, a forgalomba még ki sem került ruhákat, köztük olyanokat is, amelyeket most kezdenek hordani Párizsban, Londonban, Moszkvában. A Ruházati Mintatervező Vállalat a monopoltermékek eladásával jelentős összeghez jut, a vidéki ktsz-ek, gyárak pedig a legújabb modellek birtokában versenyképesek lesznek az új mechanizmusban a hazai piacon és külföldön egyaránt. (Schiffer) Nemzetközi klub Gyöngyösön A gyöngyösi Városi Művelődési Házban hat évvel ezelőtt, az országban elsőként alakult meg a nemzetközi klub, amely a nyári szünet után most ismét megkezdi működését. Ennek a klubnak a tagjai arra kapnak lehetőséget, hogy idegen nyelvű ismereteiket felelevenítsék, illetve bővítsék a klubban folyó foglalkozások keretében. A társalgáson túl idegen nyelvű könyvek, folyóiratok, filmek szolgálják ezt a célt. Szórakozásként időközönként vetélkedőket, társasjátékokat is rendeznek. Természetesen a klubban mindenki csak a maga által választott idegen nyelvet használhatja kifejezési eszközül. A különböző szakcsoportok minden héten hétfőn, este 7 órától 10 óráig tartják foglalkozásaikat. Jó barátok (Kiss Béla felvétele) „A kilencedik napon letettem a botot" Bizonyít az egri víz A vízben vagy húszam lubickolnak, s a nagy, pettyes labda kézről kézre jár. Pontosan fél nyolckor egy erélyes hang partra kéri a labdát — kezdődik a reggeli torna. A vezényszó határozott, szia- te katonás: — Karokat felt Le! Fel! Le! Gyorsabban és kinyújtani ott hátul! ... Tessék, csinálja a né_ rti is, hadd mozogjanak azok az izmok!.., így kívülről nézve egyszerű játéknak tűnik ez a vizitorna, pedig egyáltalában nem az Zsukotinszky Antalné két esztendeje vezényli a beteg emberek tornáját. Sőt. ha kell, segít is megmozgatni a „berozsdásodott” izmokat. — Emberi tulajdonság — magyarázza a gyógytornásznő — ha fáj valami, akkor nem mozgatjuk, pihentetni akarjuK. ÉS ha később mégis megmozdítjuk az izmokat, még nagyobb fájdalmat érzünk. Ezért fontos a reumásoknál a gyógytorna... Hogy tulajdonképpen mi a reuma, ezt dr. Agyagási Dezső osztályvezető főorvos nagyon lelkiismeretesen és szakszerűen igyekezett elmagyarázni, de vajmi keveset értettem belőle. Nem is untatom ezzel az olvasót, hiszen azok, akik ebben a betegségben szenvednek, úgy is tudják, a többiek pedig jobb, ha soha nem tudják meg, mi is az a reuma.- Elég erről annyi, hogy hosszadalmas, fájdalmas és gyakran visszatérő betegség, s van vagy félszáz változata. Lassan két esztendeje lesz, hogy megkezdte gyógyító mun6 MmmsM szeptember 5,. vasárnap káját Egerben a megyei kórház új osztálya. Vajon mit bizonyít ez a két esztendő? Ezért kerestem fel az egri kórház reumaosztályát, erről kérdezem az osztályveze. tő főorvost. — Két esztendő nem nagy idő. Eddig mindössze 700 betegünk volt. s ezek a mozgás- szervi betegségek legkülönbözőbb változataival kerültek hozzánk. Az elmúlt esztendőről van egy statisztikánk: 433 beteget kezeltümt, 82 százalékuk nagyon szépen javult, 16,7 százalékuk kissé javult, rtiíg 1,3 százalékuk egyáltalában nem javult. — Mit jelent az, hogy na- gyoh szépen javult? — Körülbelül azt jelenti, hogy a kezelés után már nincsenek fájdalmai, vagy jelentősen csökkentek ezek a fájdalmak. Meg kell mondanom, hogy ebben a betegségben nagyon ritka az olyan, akire nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk: gyógyultan távozott. — Ne haragudjon a furcsa kérdésért: hisz-e, bízik-e az egri vizek gyógy hatásában? — Feltétlenül. Nincs még egy hely az országban — még Budapest sem! —, ahol ilyen természetes formában minden így együtt legyen.- A nagy medencében itt van a 30 fokos radioaktív víz, itt a forrás Is, amely percenként 30 ezer liter vizet ad. És itt buzog fel a fürdő alatt, nem kell elvezetni, így semmit nem vészit gyógyhatásából. Jól hasznosítjuk a kéntartalmú gyógyvizet is. De itt található nem messze az elhanyagolt és csaknem elfelejtett Dobó-forrás, amely jódtartalmú vizet ad. Ilyen szempontból Eger szinte egyedülálló. — Ha ez így van, miért nem használjuk ki jobban a víz gyógyhatását? — Bármilyen jó is a mi statisztikánk, ilyen kis számokkal, ilyen kevés beteggel még nem lehet tudományosan bizonyítani. Az egri rendelőintézetben mintegy ötezer reumás vizsgálati anyagát dolgoztuk fel, ezek 30 százaléka kórházi kezelésre szorulna. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy csak a megyében elkelne egy 200 ágyas reumakórház. — Bizonyítani kellene.« — Igen, de 25 ággyal nagyon nehéz. — A betegek, akiket itt kezeltek, vajon elégedettek? — Ezt tőlük kell megkérdezni. Mondok néhány címet azok közül, akik nemrég voltak nálunk. Keresse meg őket. Kontra Kristóf né igencsak meglepődött, amikor beállítottam hozzá Tarnaszentmikló. son, a Pélyi út 30-ba. Az 53 éves asszony így mondja el: — Elestem és bevágtam a vál- lam a tűzhely sarkába. j Ügy tessék elképzelni, hat hétig nem bírtam a jobb karomat a számhoz emelni. Állandóan vizes borogatást raktam rá, de amikor már nem hűtött, ordítani tudtam volna a fájdalomtól. Három hétig voltam a reumaosztályon. Az első napokban, amikor a gyógytornásznő megmozgatta a karom, a köny- nyeim csurogtak, úgy fájt. Azt mondták: idegzsába. meg valamilyen gyulladás. Már azt hittem, nem marad meg a jobb karom... Mióta kijöttem, nem fáj. Mosok, fejek, kapálok egész nap, de nem érzek semmit. A jó isten áldja meg őket érte. — Mennyi pénzébe került ez a gyógyulás? — Semmibe. Az emberem a Béke Tsz-ben dolgozik, utána nekem is jár az esztéká... Orosz Ferencet, a Puszta- szikszói Állami Gazdaság brigádvezetőjét, nem találtam makiári otthonában, de érte szaladtak, s így félbeszakította az esti szomszédolást. Nagy darab, majd százkilós ember, kinézésre majd i kicsattan az egészségtől. Pedig nagyon beteg volt néhány héttel ezelőtt... — Ez a reuma olyan, hogy ha elkapja az embert, mihelyt megmozdul, jajgat a fájdalomtól. Tavaly három hétig feküdtem az idegosztályon. A bal lábam, meg a lapockám fájt kegyetlenül. Nagyon sokat szenvedtem vele, de aztán később alábbhagyott a fájás. Az idén, május elején aztán begörcsölt. Harminc napig feküdtem idehaza. Meg se tudtam fordulni az ágyban. A kórházba mentőautó vitt be. A botot, amire támaszkodtam, a kilencedik napon tettem le, s azóta nincs szükségem rá. Az időjárást azért még most is megérzi a lábam, de nem fáj— Nemcsak a víz gyógyít itt, hanem a különböző gyógyszerek és kezelések is. Ezt dr. Zimonyi Mária mondotta, amikor ismét felkerestem a reumaosztályt. Ö magyarázta el, hogyan fogták be gyógyítani a víz mellé az elektromos áramot. Mint valami jól menő rádióműszerésznél, úgy sorakoznak egymás mellett a különböző gépek, berendezések. Láttam a „vasalót”, amely ultrahang segítségével mozgatja az izmokat, mutattak kis medencét, ahol az erős vízsugár masszíroz, láttam többféle, úgynevezett farád-keze- lést. amelyiknél a szaggatott váltóáram bizseregtet, sőt bemutatták még az „akasztást” is, amely úgymond meggyógyítja a beteg nyakat és csigolyákat... Huszonöt ágy... Évente négyszázan kereshetnek gyógyulást az új reumaosztályon. De mennyien szeretnék itthagyni reumás fájdalmaikat? A reuma lassan népbetegség... Az SZTK megyei igazgatóságának vezetőitől kaptam a következő adatokat: Az elmúlt évben a három város reuma-szakrendelésein 52 800 reumás beteget vizsgálw tak és kezeltek. A különböző betegségek miatt a táppénzes napok száma megyénkben meghaladta az egymilliót, a kifizetett táppénz pedig pontosan 51 és fél millió volt 1966-ban: A reuma hosszadalmas betegség. Bár nincs pon- k* adat, csak megközelítő orvosi vélemény: az egymillió nap munkakiesés 15—20 százaléka a reumás betegségek terhére írandó!... Ezekkel a véleményekkel és adatokkal kerestem fel Be- recz Istvánt, a megyei tanács vb-elnökhelyettesét. Mi a véleménye, hogyan lehetne tovább fejleszteni az egri reumakórházat? — A mi erőnket, anyagi lehetőségeinket meghaladja az egri gyógyvizek hasznosítása. Négyszáz ágyas reumakórházat mi nem tudunk építeni. Pedig szükség lenne rá. Nem marad más hátra, mint kitartóan bizonyítani az egri vizek gyógyhatását. Ha ez sikerül, bizonyára kapunk segítséget. Sokat várunk a Magyar Fürdőügyi Főigazgatóságtól is... Évekkel ezelőtt a minisztérium arra biztatott bennünket^ hogy kezdeményezzünk, tegyük meg az első lépéseket. Megtettük. Felépült a 25 ágyas reumaosztály. A következő lépés újabb 25 ágy. Az építkezést még az idén elkezdik és jövőre már háromhetenként 50 beteg gyógyulhat Egerben. Vannak további terveink is. Még ebben az évben kezdik építeni az új egri tisztasági fürdőt, s ha elkészül, a mai fürdő teljes egészében a gyógyítás szolgálatába állhat majd. Tárgyalások, tervezge- tések folynak egy 300 ágyas gyógyszálló építéséről és arról is, hogy a SZOT az Eger Szállóba olyan dolgozókat utal be, akik kezelésre járnak majd a reumakórházba. De ezek még későbbi tervek. Eddig csak a plusz 25 ágif — ez a biztos. Márkusz László
