Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-28 / 229. szám
HÁRV J a gyöngyösieket Is mesrliödltotta Nyolc éve együtt Jegyietek egy asszonybrigádról gyümölcsét. Zálorszky József karnagy jó munkát végzett. A nagyon hangulatos díszletek Varga Mátyás Kossuth- díjas, érdemes művész tehetségét dicsérték. Jankomts Jenő rendezte az előadást. Mindenekelőtt a darab hangulatát találta el kitűnően, és az külön erénye, hogy elképzeléseit hiánytalanul meg tudta valósítani. Mind a tömegjelenetekben, mind a néhány szereplős epizódokban számolt a hatalmas színpad kereteivel, de a lehetőségeivel is. A játékba szerencsésen kapcsolta bele a régi kastély árkádos homlokzatát, úgy is, mint a bécsi Burg természetes kulisszáját. A lovas huszárok és a négylovas hintó bevonása a jelenetekbe hatásos volt. Nagyvonalú, de kimunkált rendezése emlékezetes marad. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a Háry János méltó betetőzése volt a jól sikerült gyöngyösi szüreti napoknak. G. Molnár Ferenc A karácsondi Béke szocialista brigádnak 12 tagja van. Helyesebben mondva: szocialista címért küzdő brigádnak, mert újból és újból versenyre kelnek, hogy bizonyítsák rátermettségüket, szorgalmas munkájukat. A brigád most ismét versenyben van, csatlakoztak az apci Béke Termelőszövetkezet asszonybrigádjá- nák versenyfelhívásához. Az októberi forradalom tiszteletére szeretnének kimagasló eredményeket elérni. S valószínű ez nem is marad el, mert például a paradicsómszedésnél majdnem ötven százalékkal teljesítették túl tervüket. Pedig nem kevés, amit vállaltak. Több mint kilenc hold szőlői tizenhét hold kukorica, kilenc hold napraforgó, több mint négy hold cukorrépa és három hold paradicsom művelése, szedése, •' ’ása hárul rájuk. S válla hogy ezen felül minden növényféleségnél tíz százalékkal növelik a tervezett terméshozamot. — Nyolc éve alakult meg a brigád — mondja Kiss Sándomé brigádvezető. Azóta együtt dolgozunk, tőlünk még senki sem ment el máshová. Aztán elmondja a rögtönzött statisztikát: öten elvégezték a szőlészeti, borászati szakiskolát, hárman a brigád tagjai közül községi tanácstagok, van egy vb-tag is, egy asszony pedig a termelőszövetkezet vezetőségi tagja. Maga a brigádvezető tanácstag, a községi nőtanács elnöke és népi ülnök egy személyben. S mindez természetesen a napi munka' és a háztartás mellett. — Az tetszik nekem — mondja a szövetkezet elnöke —, hogy ezek az asszonyok politizálnak. S nem is akárhogy. Mindenről van véleményük s ezt nyíltan, bátran el is merik mondani. A politizálás alapja a szélesebb látókör, a tájékozottság. X fiatalok részére épülő kétszer tizennyolc lakás már biztosra vehető. De ha minden úgy lesz, ahogy az érdekeltek szeretnék, akkor a háromszor tizennyolc lakás készül el. Méghozzá nagyon szép helyen, Gyöngyösön, a vasútállomás közelében, a TÜZÉP volt telephelyén. A több szintes, három épület nagyszerűen kitölti a mostani foghíjas területet. lezár egy városrészt, egységes képpé fog össze egy tömböt. Ne húzódozzunk kimondani — régi hiányosságokat szüntet meg, egy eléggé zavaros környékét hoz rendbe. Az már biztos. hogy az Egyesült Izzó és a ÉVM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat KISZ-bizottsága megépítteti a társasházakat. Komoly mértékű társadalmi munkával is segíti majd a fiatalokat. Harmadik társuk, a MÁV Kitérőgyártó ÜV KISZ- esei azonban még hivatalosan nem csatlakoztak hozzájuk, pedig az ő társulásukról is szó volt korábban. Az OTP aránylag kedvező feltételekkel sietett a fiatalok segítésére. A kötelező indulási tőkébe közel tízezer forint értékű társadalmi munkát számít be. Lényegesen csökkenti a készpénz-befizetést, ami a fiatalok esetében nem mellékes. Eldőlt egy olyan vita is, ami esetleg károsan befolyásolta A Béke brigád tagjai olvasnak, rádiót hallgatnak, nézik a televíziót. — Minden családnál van rádió, négy családnál pedig televízió is. Ezenkívül járatjuk a Nők Lapját, a Népszabadságot, a Népszavát, a Magyar Ifjúságot, a Népújságot — mondja a brigádvezető. A Magyar Mezőgazdaságot pedig mindannyian el szoktuk olvasni. Olyan ez a brigád is, mint a többi, de valahogy azért mégis más — vélekednek a többiek Kissnéékről. Más, s nemcsak azért, mert jól dolgoznak és jól keresnek, Ezek az asszonyok már közösségi emberekké, szocialista brigáddá váltak. Akik saját életük irányításán túl már a közélet részesei, egy nagyobb közösség életének aktív irányítói. Kaposi Levente. volna az építkezés időtartamát. A városi tanács szakigazgatási szerve egy szinttel alacsonyabb épületmagasságot határozott meg mint amilyet a már kézhez kapott tervrajz- zok tüntettek fel. Ha módosítani kellett volna az épületek magasságát, akkor a technológiát is meg kellett volna változtatni. A mostani középblokkos építkezés helyett vissza kellett volna térni a hagyományos téglafalazáshoz. Érthető, hogy ékek a módosítások érzékenyen érintették a fiatalokat, de aztán minden rendbe jött. ügy tűnik, most már hozzá lehet kezdeni az építkezéshez. A fiatalok is úgy tervezték, hogy szeptember végén sor kerül az első kapavágásra, az alapozás földmunkáinak megindítására. Sajnos, ez még várat magára. Hogy meddig, az OTP-től függ. Még nem állapították meg ugyanis a telek egységárát. Ha ezt az ügyeletet lebonyolítják, a Heves megyei Állami Építőipari Vállat munkatársai felvonulhatnak az új feladat elvégzéséhez. Azt szeretnék a fiatalok, ka a jövő évi augusztusban, alkotmányunk ünnepére beköltözhetnének az új lakásokba. Ezért várják olyan nagyon az OTP értesítését a telek árával kapcsolatban. <—ár) Kétszer tizennyolc lakás a fiataloknak Bizonyára voltak óvatoskodók, akik kétkedve fogadták a hírt: előadják a Háry Jánost Gyöngyösön. Mi lesz ebből a nagy hírű Kodály-műből a műkedvelők közreműködésével? Szabad-e kockáztatni egy üyen előadást, amely a színészi játékon túl magas énektudást is igényel? A vasárnap esti előadáson minden kérdésre választ kaptunk. Ez a válasz pedig nagyon kedvező, az elismerést, a dicséretet fejezi ki. Pedig jó néhány nehézséget hord magában a Háry előadása. Elcsúszhat a rendezés a darab értelmezésén — rosszízű, népszínmű-felületesség térítheti el. A népi ihletésű tartalmat úgy kifejteni, hogy az ki ne csorbuljon, de cifraszűrös sal- langoskodássá se váljék, csak érlelt, tudatos, átfogó elv alapján lehetséges. A külsőségek, a színpadképek meg- komponolása is hasonló követelményeket támaszt. Hogyan tudtak ezeknek az igényeknek megfelelni a gyöngyösiek? Bírták-e erővel, tehetséggel? A válasz egyértelmű. Felnőttek az igényekhez, és olyan nagyvonalú eladást rendeztek, ímelyik sokáig emlékezetes marad még. Talán rossz jósok sem leszünk, ha megkockázatjuk a darab felújításának ehetőségét, A szereplőkről összességük- oen csak jót lehet mondani. Még az epizódfigurák is jól illeszkedtek a főszereplőkhöz. Háry Jánost az Operaház magánénekese, Turpinszki Béri alakította. Jó hangú énekest ismertünk meg benne, aki igyelemre méltó színészi képességekkel is rendelkezik. Az 5 színpadismerete és — ne Szégyelljük kimondani — ru- áiija nagyon sokat segített a jr többieknek. Kellemes szili, tömören csengő hangja a rtagasabb és a mélyebb regiszterekben egyaránt jól érvényesült. Az előadás sikeréhez nagymértékben hozzájárult az ő fellépése. Ö volt az egyetlen vendégművész. Holló Erzsébet érthető elfogódottsággal kezdett, azonban az első percek után örzséje valóban bővérű, szájaskodó, de csupa szív alakká fejlődött. A kettősökben felszabadultan énekelt. Tetszett J. Baghy Emília a Császárné szerepében. ízes beszéde hangulatot teremtett. Meleg énekhangja jól érvényesült. Mária Lujza szerepében a fiatal Badóczy Zsuzsát láttuk és hallottuk. Első színpadi szereplése nem okozott csalódást. Cseres Jánosra nem kis feladat várt Marci bácsi figurájának életre keltésében. Éneke külön meglepetés volt Az intrikus Ebelasztin lovagot Leblanch Zsolt személyesítette meg. Egyszerre tudott ellenszenves és simulékony lenni, félelmetes és nevetséges is. Megérdemelt sikert aratott Guthy Tamás, mint generális Krucifix. Visszafogott komédiázása telitalálat volt. Hasonó erényeket mutatott Herneczki László, aki Ferenc császár fenséges ostobaságát figurázta ki mértéktartóan. A nagyszámú statisztéria együtt élt a főbb szereplőkkel. A rendezés érdeme, hogy nemcsak a tömeget biztosították, hanem drámai funkciót is betöltötték. Létszámukkal — több mint kétszázan voltak — a tömeghatást tették színessé, színpadivá: a szó igazi értelmében. A Vidróczki Népi Együttes táncosai és az I- az. általános iskola kamarakórusa külön dicséretet érdemel kiemelkedő teljesítményéért. Jól szolgálta az előadást a Városi Művelődési Ház énekkara, valamint a Vak Bottyán és a Berze Nagy János gimnázium énekkara. A városi szimfonikus zenekar teljesítménye csak azért nem keltett meglepetést, mert színvonalas muzsikálásukhoz hozzászoktunk. Lelkes felkészülésük most is meghozta a Régi, elsárgult fényképek jutnak az eszeimbe. Roskadozó cselédliáz, a poros udvar közepén hétrét görnyedve mos egy asszony, körülötte rongyos gyerekek ... Aztán egy másik: vézna ló húzza az ekét. mögötte fáradtan ballag egy asszony és egy férfi. Fényképek. Parasztsors, asz- szonysors az ezerkilencszáz- harmincas években. Hogy meg tudnák változni az emberek? Az egyszerű parasztasszonyokból közösségi emberek válnak, akik saját életük irányításán túl már a közélet részesei, egy nagyobb közösség életének aktív formálói. — Almaérés idején.; (Mészáros András rajza) NYIKOláJ AMOSZOV: msMssw Q FORDÍTOTTA« R A DÖ GYORGy 16. > Mennyi keserűség, mennyi bosszúság kínzott a kudarcok után. Ügy hittük: no, most, a mesterséges vér- teringés segítségével kiküszöböljük 8z eddigi hiányosságokat. És — ismét halálesetek: egy, majd még egy... § Annyi bizonyos, gyöngédség nincs benne. Nem kellett volna úgy bedőlnie hozzám akkor, amikor én auráiként, és leverten léptem be hoz- laja. Amerikai folyóiratokat mutatott nekem, műbillentyűk fényképeivel. Bizony, két beteget is megoperáltak! Hej, ha az ő berendezéseikkel dolgozhatnánk! De megálljunk csak — ne legyünk önteltek, ne keressünk kibúvókat. Ismerjük el, mi magunk is hibáztunk. Vagyis: nem voltunk eléggé szilárdak a nehézségek leküzdésében. ,,A nehézségek leküzdése...” Mintha agitátort hallanék. Mit is mondott ő akkor? — Kár, hogy nem utazhatom Amerikába... Mert önöket, úgy látszik, nem lehet kivárnom... S a legfőbb, hogy hogyan mondta ezt! „Ez vagyok én — azok önök.” Éppen akkor oldott meg egy igen nehéz problémát, valami rendkívül fontosat. Mi pedig nem értettünk olyan műtétekhez, amelyek külföldön már bevett módszerek. Mit mondhattam erre? Le kellett ■ ----------------------------------4 Memsia, szept, 28., csütörtök nyelnem. Ha nincs az a hűvös burok, mondtam volna neki valami cifrát és megnyugodtam volna. Eh, kór felidézni mindezt. Beteg ember. Hatalmas terveket sző és egyszerre érzi, hogy a végét járja. Olyanok veszik körül, akik rosszul végzik a maguk dolgát. Még tapintatos ember sem türtőztetné magát ilyenkor. No, de a barátság? Én persze szemét alak vagyok, hogy ezek után nem mentem el hozzá, de ő sem tett semmi kísérletet. Pedig mennyire vártam legalább valami kis jelet. Mire jó most ezen gondolkodnom? Mindez feledésbe merült. Majdnem. Ma nemes pózban állok itt: „Te lebecsültél, de én megmutatom neked! Én nem leszek elbizakodott.” Pedig valahol a tudatom mélyén ott bújkál valami ilyen gondolat. De mi az, hogy „bebizonyítom”? Nagy eredményt értem el, az ám! Két billentyű — egy haláleset. S még ebben is igen csekély az én érdemem. A billentyűt Misa Szen- csenko készítette. A hibákat pedig ez a név idézi fel: Surácska. A műtősnőink juttatták a sírba. Ma azonban úgy fogok verekedni, mint egy vadállat. Nem mulasztok el semmit sem. Mert különben nem folytathatom tovább... De miért vagyok ilyen szigorú? Lám, Szima él. Hej, Szima, Szimácska! Olyan melegséget érzek erre a névre! Mintha tulajdon lányom volna. Képek. Vizitálok a kórteremben. Egy szép fiatal lány. Tekintetében szenvedés és remény. Félelem. Szóval nem fejezhető ki. Mitrális elégtelenség, erős dekompenzációval. Majdnem egy esztendeje, hogy nem hagyhatja el a kórházat. Tud mindent. Ha én nem vállalom, ez azt jelenti, hogy vége! No és én? Mit mondhatok? Négy műtét, kettő halálos. Ha a billentyűvitorlák jók, akkor tudunk valamit csinálni, no de hegesek, meszesek? Kísérlet — elégtelen eszközökkel. Teljes billentyűprotézisre volna szükség. Megmondjam-e Szimának? Igaz, Misa már elkészített egy műbillentyűt, kifogástalant. Mégis a kutyák, amelyekbe megpróbáltuk be- levarrni, mind elpusztultak. Egészséges szív nem bírja el. Előbb a rendellenességet kell létrehozni, ez pedig igen nehéz. Nem is tudom, hány hónapra lenne szükségünk, amíg megtanulnék... Utána további hónapok a várakozásra: meg kell győződnünk róla, hogy valóban oda- nőtt-e. Ehhez kísérletek is kellenek még. Mindent egybevetve — egy esztendő. Szima nem él addig. — Mihail Ivanovics, ugye nem mond nemet?... — Majd meglátjuk... Szülei: idősebb emberek. Mindent elmondtam nekik: nagyon féléké nem akarnám... — Mentse meg! Bízunk önben... Csak önben reménykedünk... Éles kés ez: „bízunk... reménykedünk...” Nos, mit tehetek? Halálra van ítélve. Fájdalmas, de így van. Ügy azonban — van némi eshetőség. Tehát döntöttem. Ugyanígy mondja Szasa is: „Operáljon csak... Nincs mit vesztenem...” Azt senki sem akarja megérteni, hogy én is veszíthetek... Hát igen, Szimácska, veled nem veszítettem, hanem nyertem. Surával viszont...? És mi lesz Szásával? Phü, még ez is: „druszák”, Alekszandra és Alek- szandr... „Nincs itt egyéb, csak egy nagy gépezet.” A műtét. Motoros-műtét. Mesterséges lehűtés — húsz fokos testhőmérsékletig. A szíve megállt. Feltárom — szörnyű! Billentyűvitór- lált szinte felismerhetetlenné torzítják a hegek és a mész. Megpróbálkozom plasztikával. Még rosszabb! Nincs más hátra: így kell bevarrnom. Tudom, a szívét nem lehet majd elindítani. Vad izgalom. Szidom magamat, az egész sebészetet, magát a beteget, „ön engem feltétlenül meg fog menteni...” Szitok és nyavalygás nem segít. Be kell varmi. Reménytelenül, mint egy holttesten. És most hirtelen felkiált valaki: — Varrjuk bele a Misa-féle billentyűt, mindegy, nincs vesztenivalónk! Gondolatok fergetege. Belevarrom! Ha nem nő hozzá, akkor majd később meghal, de nem most mindjárt. így is könnyebb. És hátha...? A billentyű kitűnő, kipróbáltuk a modellen. De ha kudarcot vallunk, megindul a suttogás: „élő embereken kísérleteznek...” „kipróbálatlan módszerek...” És végül az ügyészség... Ha viszont nem varrom bele, akkor meghal, de engem senki sem ítél el. „A műtét nem sikerült...'’ Eh, mit... bánom is én! — Adjátok! Bevarrtuk. Befejeztük az operációt. Szimácska felébredt. Semmi zörej. Általános öröm. Csak én érzem magam csalódottnak: a billentyűt vékony szálak tartják, egy-két hét alatt elszakadhatnak és — vége. Mennyi szörongás! Minden reggel odafutok, meghallgatom. „Ne nyugtalankodjék — minden rendben van...” — még ő nyugtat engem, nevetséges. Hogy is fogok ma megbirkózik ugyanezzel a feladattal? Mennyiv® nyugodtabb volnék, ha nincs az ti másik eset... (Folytatjuk}
