Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
I hogy Gazdálkodjunk, mindnyájan boldoguljunk ;£gy esnlad élete Szavakra Egyre jobban közeledik 1968. január elseje, amikor az új gazdasági mechanizmus szabályai mindenkire és a gazdasági élet minden területén érvényesek lesznek. De a visontai bánya- és erőmű beruházást, a Hatvani Cukor- és Konzervgyár bővítését, korszerűsítését már korábban megkezdték és 1988-ban is folytatni akarják. Lakásokra. iskolákra, éttermekre, különféle beruházásokra és beszerzésekre ezután is szükség lesz. Mi történik az átmenő beruházásokkal, milyen pénzügyi politikát folytat a gazdaságirányítási reform bevezetése után az állam? Ezeket a kérdéseket vitatják mostanában a szakemberek. De mindnyájan a piacról élünk, tapasztalatból tudjuk, hogy forintban elszámolt keresetünk valódi értéke, a piac kereslet-kínálat törvényének érvényesülése nem kis mértékben függ a beruházások és az új mechanizmus sikerétől. Jelentős változásokat hoz a gazdaságirányítási reform a beruházások finaszirozásában. Előzetes számítások szerint 1968-ban az állam a beruházásoknak csak 45 százalékát fedezi költségvetésből. 40 százalékát; vállalati saját erőből, 15 százalékát pedig állami hitelből kell fedezni. Tehát jövőre a beruházások többségé* ről a vállalatok döntenek és a vállalatok viselik azok anyagi következményeit. Vállalati jogkör és felelősség Visonta és az Egyesült Izzó gyöngyösi beruházása minden bizonnyal egyedi nagy beruházás marad az új kategóriák szerint, tehát ezeknél 1968-tól az új finaszirozási formákat kell alkalmazni. Az említett két nagy beruházás nemcsak az iparág, hanem népgazdaságunk fejlesztésére is jelentős hatással lesz. Ezért célszerű és szükséges, hogy ebben az esetben a kormány központilag döntsön, a költségeket állami költségvetésből fedezzék. Az ipar és a mezőgazdaság fejlesztését közvetve szolgáló, termelő jellegű beruházásokat (például út-, vasútépítés, fásítás) illetve a kommunális ellátást átfogóan szolgáló beruházásokat (lakások, kórházak, iskolák) célcsoportos beruházások elnevezéssel vonják öszsze. A Gazdasági Bizottság határozata szerint az egyéb állami beruházás körébe tartoznak azok a nem termelő beruházások, amelyeket országos szervek vagy a tanácsok valósítanak meg. Honnan lesz erre 1968-tól pénz? A költségvetésből, illetőleg saját fejlesztési alapból. Az új mechanizmus szellemében teljesen külön csoportba sorolták a vállalati beruná- zásokat. Hogyan, milyen mértékben pótolja elhasználódott gépeit és egyéb állóeszközeit a vállalat, a korszerűség és a piac követelményeihez milyen rugalmasan alkalmazkodjék, mennyit áldozzon minőségjavításra, a termelés bővítésére? Mindezek a döntések 1968-tól a vállalat jogkörébe tartoznak, másrészt a vállalati beruházások anyagi következményeit a vállalat viseli. Döntős ős fedezet Mit ér a vállalat döntési jogköre, ha a beruházás megvalósításához nem lesz pénze. A gazdaságilag erős, a nagy nyereséget elérő vállalatok addig is jókora előnyre tettek szert, az új mechanizmus idején pedig a bankhitelért folytatott versenyben is kedvezőbb helyzetben lesznek. Ezeket az aggályokat sokan két kérdéssel toldják meg. A. gyengébb vállalatoknak honnan lesz beruházásra pénzük és vajon nem lenne-e helyesebb, ha az 1968- as startra egyenlő feltételeket teremtenének a vállalatoknak? A vállalatok nyereségének egy részét az állam elvonja, ebből fedezik a költségvetési kiadásokat. A vállalatoknál maradó nyereségből fedezik egyrészt a saját erőből történő fejlesztéseket, másrészt a béremeléseket, prémiumokat, jutalmakat és segélyeket, a jóléti, a szociális és kulturális ki* adásokat. Nincs és nem is lehet egyenlősdi. Az új mechanizmus a gazdaságos termelést akarja ösztönözni, kedvezőbb helyzetet teremt a gazdaságosabban dolgozó vállalatoknak. Az 1968-ra áthúzódó beruházások jelentősen lekötik a vállalati alapot és nem kis gondot okoz a fedezet előteremtése. Fokozott mértékben érvényesül ez a probléma azoknál a vállalati béruházásoknál, melyeknek készültségi foka 1967. december 31-én nem éri el a program szerinti előirányzat 20 százalékát. Ilyen esetben a vállalatnak kell gondoskodnia a beruházás teljes költségéről. (A fejlesztési alapból, szükség esetén bankhitelből.) Kétszeres érdekeltség Más elbírálás alá esnek azok a beruházások, amelyeknek készültségi foka a 20 százalékot eléri, de 80 százalék alatt marad. Vegyük .azt a példát, hogy 100 millió forintos a beruházás- és december 31-ig 20 millió állóeszközt üzembe helyeznek. Az állami költségvetésből fedezik a 20 milliót és az 1968-ra áthúzódó rész százalékát, vagyis további 32 millió forintot, 48 millió forintot pedig a vállalatnak kell előteremtenie. Ha az év végéig nem iparkodnak, ha elmulasztják az üzebe helyezést, akkor az állam csak 40 százalékos terhet visel, az említett példa esetében a vállalatot 60 millió forint terheli. Ha a program szerinti összegnél többe kerül a beruházás, azt teljes egészében a vállalat „zsebe” bánja, viszont a megtakarításnak a vállalat látja hasznát. Világos, hogy itt kétszeres érdekeltségről van szó, ebben a vállalat és minden dolgozója anyagilag nagyon is érintett, tehát azon kell iparkodni, hogy a beruházások lehető legnagyobb részét az idén befejezzék és minél előbb hasznosítsák. Az új mechanizmus azt követeli es arra ösztönöz, hogy a vállalatok ne a kereteket költsék el, hanem gazdálkodjanak. A pénzügyminiszter sajtótájékoz, tatón elmondta, hogy az új- mechanizmus bevezetéséhez, gazdasági pozícióink megfelelőek, a bel- és a külkereskedelem kellő tartalékokkal rendelkezik, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a gazdasági egységeknek további erőfeszítéseket kell tenniük. Különösen az export fokozásával és a belső árualapok növelésével lenet sokat tenni az átmeneti idő és a reform sikeréért. Kormányunk a pénzügyi mérlegek egyensúlyára, szilárd valutapolitikára törekszik. Ezt a célkitűzést támogatni, sikerre vinni mindnyájunk kötelessége és érdeke. Dr. Fazekas László „A munkások és az alkalmazottak, valamint a parasztság egy főre jutó reáljövedelme 1965-ben 18 százalékkal haladta meg az 1960. évit. Népünk jobban táplálkozik, szebben öltözködik, kulturáltabban él, mint valaha.. ; (Az MSZMP Központi Bizottságának a IX. pártkongresz- szuson elhangzott beszámolójából). Szvoreny János huszonöt éves, villanyszerelő. Szvoreny Jánosné egyidős férjével, gép- munkás. 1963-ban házasodták össze. Mindketten a Mátravi- déki Fémművekben dolgoznak. Két gyerekük van, a férj 2200. a feleség 1200 forintot keres. A család, havi átlagjövedelme a gyereksegéllyel együtt 3700 —3800 forint. Négyen élnek a két keresetből... — Szabad lenne valamit megkérdezni? — Tessék. — Miért pont minket keresett fel. Itt a gyárban, nagyon sok fiatal házaspár dolgozik még rajtunk kívül. — Önökkel találkoztam előbb. — Mindkettőnk válaszára kiváncsi? — Igen. — Akkor kérdezzen. Inkább beszélgessünk... — Mikor kerültek a gyárba? — 1956-ban jöttem ide ipari tanulónak. 1959-ben lettem villanyszerelő, ötforintos órabérrel szabadultam, havonta úgy 1250 forintot kerestem ... — Én 1960 óta dolgozom itt. Gépmurikásnak vettek fel, ma is _az vagyok. Sokáig három műszakban dolgoztam, most egyben. így sokkal jobb. — Hol ismerkedtek meg? — Itt a gyárban. — Anyagilag hogyan álltak, amikor összeházasodtak? — Nekem két öltöny ruhám volt — Nekem a stafirung és a legszükségesebb edények mellett volt még egy bőrönd Film-Színház—Muzsikám is. — Bútor? — Már együtt vettük. — OTP-hitelre. Tizenhárom- ezer forintba került. — Lakás. — A férjem szüleinél laktunk, egy szobában, a faluban. — Miért mentek albérletbe? — Nem volt semmi; bajunk a szüléinkkel, de.., — ...de jobb külön. A szikár parasztember, aki két fáradt mozdulat között a fiatal technikusra sandított, olyan volt, mint a szürke rög, amelyből életét fenntartotta. A szilcár parasztember földből volt gyúrva. A fiatalember maga volt az erő. Két karja beérte a gazda holdjait, elért az istállókig: mindenhez. A fiatalember dolgos voll — a legszebb jelző birtokosa, amit egy faluban ki lehet érdemelni. A dolgos szóban az is benne volt, hogy lehet még valamije. Az erős fiatalember egy árvalányt vett el feleségül. A dolgos jelző maradt, de hozzátéve: aligha lesz neki valamije. Aztán a feleséggel együtt a szorgalom megkétszereződött. Az élére ralcott garasok gyűltek és néhány év múlva ketten saját földjükön, saját- rögeiken állhatták meg. A fia*alember és a felesége nézte a talpuk alatt málló szürke anyagot. Ekkor ott, a saját földjükön érezték először, hogy imádják a földet. Nem szavakban kifejezhetően, nem is mozdulatokból árulkodóan, hanem mindenekf elett. ' A férfi a kezébe vett egy szürke rögöt ás a rögöt tartó marokra szeretve simult egy női kéz. A föld az életüket jelentette. Hogy élhetnek, szerethetnek. A föld a becsületüket jelentette. A rög mindent jelentett 2. Az erős fiatalember és szorgalmas felesége a verejtéké- vei táplálta a rögöket. Hajnalban már kint áztatta őket a harmat, a nap tüze testükre kristályosította az izzadtság so- cseppje’it és esténként a földön hagyott erő nélkül bandukoltak hasa. A rög termést hozott. Fénylő szemekkel számolták a pénzt. Ekkor újra érezték: imádják a földet, mert pénzt ad Az érméket újra élére rakták — kellettek még újabb rögök. Az erős fiatalember és szorgalmas felesége nem érezte, hogy a föld csak tőlük vett el, semmit sem adott. A föld ész nélküli munkájukat jelentette és nem az életüket. Sőt a föld elvette az életüket. így elvette. Amikor megszaporodott a pénz, a dolgos férj újabb földet vett. Egy kis parcellát ragasztott a szürke rögökhöz. Megint megálltak a táblán és most még boldogabbak voltak, mint az első „rögavatón". A föld a gazdagodást jelentette. A gyarapodást. Újabb négyzetméter rög megvásárlásának lehetőségét, A szürke föld új arany színben tündökölt. Egyikőjük Vm. gondolt arra, hogy a hajnalt rövidebbre, az estét hosszabbra nyújtja az új szerzemény. Csak azt tudták, hogy a földből újabb földet szerezhetitek. A gyönyörködés közben érezték először, hogy szúr a szívük. Nem gondoltak a rögre. Ettől kezdve mint az állatok, úgy dolgoztak a rögökön. Az inak megvastagodtak, az izmok kötelekké szikkadtak, az arcok fáradt erőlködés barázdáitól torzultak el. Üjabb földet vettek, aztán megint egy parcellát. Tíz hold lett a vége — tíz hold rög. Aztán emberek azt mondták nekik, hogy lépjenek be a tsz-be: imádják a földet együtt. Azt a rögöt, amely az életet jelentette, jelentse most mindnyájuk életét. A becsületet adó föld legyen mindnyájuk becsülete. A férj és a feleség egymásra simuló, rögöt tártó keze azonban elhalványult az emlékezetben. Es amikor fáradtan egymás szemeibe nézlek, már csak arra emlékeztek, hogy a rög a gazdagodást jelenti. Hogy a föld új földet szül és a rög csak az övék lehet, senki másé. A föld maradt, és ők öregedtek tovább, együtt a rögökkel. 0 Amikor másodszor kérték tőlük a földet, a kar már zsibbadt volt és csak a férfi adhatott választ — a feleséget elvitte a szívrög. Adta a 'földjei, nem jó szívből, szörnyű elkeseredésből: rosszul imádta a földet. Ahelyett, hogy az életet szerette volna, szürke rögbe ölte a lelkét. Utálom a földet — mondta. Nem a munkát, hanem a bilincset, amit a rög az emberre rakott. A „rögleiket”, amely minden elébe helyezi a gyarapodást — az ostoba hajszát. Jött a közösbe dolgozni is. De a rög — a régi saját rög — élettelenné vált a talpa alatt, nem jelentett semmit. Csak dolgozni lehet rajta. így meg értelmetlen volt számára az a szú: föld. F.z a nagyszerű szó elszürkült, semmivé vált. És ettől kezdve arra készült, hogy őt mikor viszi el a testébe rakódott_ betegség. 0 A szikár parasztember két fáradt mozdulat között a fiatal technikusra sandított. Nem értette a mosolygó szemű fiatalembert. — Biz ez gyenge föld, bátyám. Tudja mit kellene tenni vele? Jól megtrágyázni és műtrágyázni, aztán egy kicsit pihentetni — mondta és felvett ey szürke rögöt, hogy bebizonyítsa rajta az öregnek: alig van benne humusz. . Fóti Péter Emberek rogekből fordítva a — Mennyibe került az albérleti szoba? — Havi 350 forintba. — 1964. április 12-én megszületett az első gyerekünk, engem november 25-én elvittek katonának. Egy év múlva szereltem le. Addig a feleségem fizetéséből élt a család ... — Fizettem a 430 forintos OTP-tartozást, a 350 forintos lakbért, 90 forintot óvodáért, 90 forintot tejért, kéthavonként 150 forintot villanyért, 50 forintot a buszjegyért. A férjemnek is küldtem, plusz a gyerek, meg én. Nagyon-na- gyon nehéz volt... — Ez volt a család anyagi hullámvölgye. És ennek ellenére, képzelje: mire leszereltem, már egy fillér tartozásunk sem volt. Alig akartam elhinni. Az asszony csodálatosan beosztotta a pénzt... — A gyár is segített. Amíg a férjem katona volt, három- hónapomként kaptam segélyt. Nagyon jól jött... — 1965 októberében szereltem le. Ismét ketten kerestünk. Lassan kilábaltunk az anyagi hullámvölgyből is. Kezdtünk „nagylábon” élni: vettünk tévét, mosógépet, igaz, hogy részletre, de már visszafizettük. Tulajdonképpen már mindenünk megvan, és nem tartozunk senkinek... — Közben megszületett a második gyerekünk is. Sokat költünk rájuk. Sok ruhájuk van, mindig szépen öltöztetem őket. — 1967 júniusa felejthetetlen dátum életünkben: lakást kaptunk a gyártól. Nagyon szép lakást, kényelmes, hidegmeleg víz. Havi 79 forintért... — A gyereksegélyből kitelik az óvoda meg a bölcsőde, nem kell albérletet fizetni, így most mar a két fizetést teljesen magunkra költjük. Boldogok vagyunk. Most már igazán jól élünk. Mondtam is már a férjemnek, hogy jó lenne venni egy perzsaszőnyeget, hűtőgépet. gáztűzhelyet. Veszünk is. nem egyszerre, majd külön- külön... — Egy hónapban mennyit költenek kosztra? — Ezt az asszony tudja pontosan. — 1400—1500 forintot. — És mondjuk másfél évvel ezelőtt? — 700—800 forintot. Nem tellett többre ... — Én nem . szégyellem elmondani, a feleségem a tanú rá, hogy így volt: két évvel ezelőtt hetente egyszer számokat vettünk húst, most négyszer. A szórakozásunk abból állt, hogy kinyitottuk az ablakot és hallgattuk a szomszédból átszűrődött muzsikaszót. Most már mi is elmegyünk presz- szóba, moziba. Könyvünk is van már vagy száz darab. Reggelire az asszony magának tíz, nekem húsz deka felvágottat csomagol. Paprika, paradicsom, sütemény, gyümölcs is van mindig. A kollégák viccesen má’- meg is jegyezték: te két halj’ről hozod az ennivalót. Valamikor a zsíros kenyér is jó volt. Most már lassan leszokunk róla ... — A múlt hónapban mire ment el a pénzük? — Ez a feleség „munkaköre”. Hallgassa csak végig. — Először is élelmet vásároltam. Aztán vettem a kislánynak cipőt, a férjemnek Pizsamát, pulóvert, táskát, magamnak fehérneműt és egy szép táskát is. Meg vettem egy nagyon szép plédet... — Ez most már nálunk minden hónapban így van, Hol ezt, hol azt veszünk. Most a ruházkodás következik. Van ruhánk, de az sohasem baj, ha több öltönye van az embernek. Elvégre még csak huszonöt évesek vagyunk. Ügy is mondhatnám: fiatalok. Most kezdünk csak igazában élni... — Mindkettőnknek az az elvünk. hogy egyszerűen és frissen öltözködjünk. A két gyerek viszont nagyon is „dívától”. Mindent megveszünk nekik ... — Emlékszenek? Az elején azt mondták, hogy sok fiatal házaspár dolgozik ebben a gyárban... — Értem, mire céloz. Ismerjük őket. ők is ugyanúgy kezdték. s már ők is ott tartanak, ahol mi. Van ugyan egy-két fiatal család, amelyik az átlagnál is jobban él, de a legtöbbre az jellemző, ami ránk. Négy éve élünk együtt, tulajdonképp semmink se volt a kezdetén. Most itt tartunk. Mi is, meg a többi fiatal házaspár is. Bárki megnézheti a lakótelepen élő gyári családokat. A szobákat, a bútorokat, a ruhásszekrényeket, az éléskamrákat. Van mit nézni. Van minek örülni. De azt hiszem, ez az egész országban így van ... A közgazdászok számokkal mérik az életszínvonal emelkedését. De úgy is lehet, ahogyan most a Szvoreny család tette: szavakra fordították a számokat.., Koós József Újabb 40 holddal gyarapodik az abasári termelőszövetkezet. A feltört hegyoldalt rövidesen szőlővel telepítik b«, az előmunkálatokat a termelőszövetkezet dolgozói ezekben á napokban végzik. (Foto: Kiss Bélái
