Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-23 / 225. szám

DÁKOK tarendje elkápráztassa a né­zőt. A várvívás tömegjelene­tei, a gyalogos cohorspk és a lovascsapatok szervezett tá­madása, a ' katapultak és az ostromtornyok munkája, a mindenki mindenki elleni baj­vívás részletei színesek, de nem fonódnak össze hatalmas, hi­teles folyamattá, mert a kép­sor sokszor elidőz olyan rész­leteknél, amelyekből hiányzik a lendület: a várfalról lezu­hanó harcos nem minden esetben éri el a kívánt ha­tást; a küzdelem izgalmához az szükséges, hogy a képek ritmusa fokról fokra előké­szítse a nézőt az élményre és Román francia film A nagy történelmi pillanat: a- romai világbirodalom csá­szára és hadserege lehenge­relni készül a Sarmisegetusá- ban székelő Decebál dák ki­rályt és országát. Domitianus- nak mindössze egy rablóhad- járat ez a vállalkozás Decebál aranyaiért, de a dákok ön­magukat, életüket és országu­kat kénytelenek a tétre tenni. A római impérium állig fel­fegyverzett, a kor vasíegyel- mével begyakorolt cohorsai, légiói zárt rendben vonulnak az al-dunai sziklák között az erdélyi ország ellen. A forgatókönyv írója, Titus Popovici, szűkre szabott pár­beszédekben érzékelteti a kort, a drámai sorsok összecsapását. Kitűnően jellemzi a római császárt, a dák királyt, Dece- bált markáns vonásokból al­kotja meg: ilyen képzeteink vannak nekünk nagyjából Attila hun királyról. Decebál hisz a sámánnak, aki apáik törvénye szerint a döntő küz­delem előtt a királyfi életének feláldozását kéri. Az eszeve­szett tombolás a csatába szál­lás előtt csak látszólagos; mire a kardokra kerül a sor, már mindenki elszánt és minden áldozatra kész. A téma önmagában csábít a látványosságra, a rendező, Sergki Nicolaescu nem is tu­dott ellenállni a kísértésnek, így nő a film szuperproduk­cióvá, mert a légiók, a had­seregek látványát nyújtja, ar­ra törekszik, hogy a szemben álló két tábor hadállása, csa-j Félmillióról ember beszél oroszul Párizsban megalapították az Orosz Nyelvoktatók Nemzet­közi Szövetségét, amelynek fő célja az, hogy előmozdítsa az orosz- és szovjet irodalomok­tatás további kiszélesítését, a világ különböző országaiban működő orosz nyelvtanárok, s orosz és szovjet irodalomkuta­tók kapcsolatainak fejleszté­sét, valamint a Szovjetunióval való kulturális kapcsolatok bővítését. A szövetség elnöké­nek dr. F. Malir prágai pro­fesszort választották meg. Az UNESCO adatai szerint jelenleg a világ tudományos és műszaki irodalmának és dokumentációjának majdnem a fele oroszul jelenik meg. Az egész világon csaknem fél- milliárd ember tud oroszul. 36 kép a felvonuláson A legnagyobb tömeget a szüreti felvonulás mozgatja majd meg, ez biztos. Nemcsak azért, mert a felvonulás útvo­nalán, a Dimitrov kerttől a Dózsa György úton és a Petőfi utcán át a Fő térig sok ezren lesznek kíváncsiak a karnevál- szerű menetre, hanem azért is, mert a felvonulók száma is eléri majd az ezerötszázat. A rendezőségnek az volt az elképzelése, hogy az idén is­mét valami újat adjon. A né­hány évvel ezelőtti, emlékeze­tes történelmi képek után most a tematikus megjelení­tés a cél. Élőképeket láthat majd a közönség, amik nem­csak valamilyen gondolatot fejeznek ki, hanem eseménye­ket is megelevenítenek. így például ,a Berze Nagy János Gimnázium fiataljai a saját politechnikai képzésük kereté­ben mutatják be a szőlőműve­lés különböző munkálatait. Az Qiszázliatvanezer hangiegyfiizet A Fűzfői Papírgyár 560 000 hangjegyfüzetre kapott soron kívül megrendelést a Szovjet­unióból. A gyár dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére indult versenyben vállalták, hogy a váratlan megrendelést terven felüli készítményből elégítik ki. Viselje egészséggel. Uzbés kulturális napok A tavaszi nagy sikerű üz- begisztáni magyar kulturális napok viszonzásaként október 2—9 között kerül sor hazánk­ban az üzbég kulturális na­pokra, amelyeken nemcsak a baráti szovjet köztársaság né­pének életéről és eredményei­ről, hanem a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta megtett útjáról, fejlődéséről is ízelítőt adnak — közölték pén­teken a’ Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság székhazában tar­tott sajtótájékoztatón. Gyakorló szülők ismerik már jól a várakozásnak azt a furcsa, megmagyarázhatatlan izgalmát, amely a sírdogáló kis jövevény érkezését előzi meg. Természetes, hogy eb­ben az izgalomban, a „foga­dás előkészítésében”, minden apróság esemény, teszem azt: két csomag „Ágnes” pelenka beszerzése, a mackóval díszí­tett, fehér műanyag fürdőkád hazacipeiése, vagy éppen egy hihetetlenül apró, kötött kis cipő büszke pirulással törté­nő megvásárlása... Amikor még a kislányom­ról nem tudtam, hogy tulaj­donképpen kislány, vagyis: készülőben volt, hogy harsá­nyan csatlakozzék a három­milliárdot kitevő emberiség­hez, megtudtuk, hogy a rend­szeres tanácsadásra járó kis­mamák utalványt kapnak — négyszáz forint értékű baba­kelengyét ajándékoz az ál­lam. „Négyszáz forint?” — le­gyintett ismerősöm. — Mire jó az?” Természetesen ez az ősz- szeg nem oldja meg a gőgi- csélő apróság kelengye-szük­ségletét, de mégis — nagy és szép segítség az első lépés­hez. Végső soron nem is az összeget nézi az ember, ha­nem egy szép gesztus tényét; úgy fogadjuk, mint ajándékot. Hiszen, ha a nagynéni, nagy­bácsi küld egy pólyahuzatot, néhány réklit, egy-két kis in­gécskét, az ifjú szülők nem szállítják meg velük a családi kapcsolatot azon a címen, hogy milyen „sóherek”, csak ennyit adnak?!,.. Termé­szetesen hálásan fogadják, meg vagyok győződve arról, hogy a négyszáz forintos ke­lengye-utalványt valahány if­jú szülő őszinte köszönettel veszi át. Jólesik ez a gesztus, különö­sen akkor, amikor az eladó­nő még segít is kiválogatni a legszükségesebbeket, s ami­kor becsomagolják, ezekkel a szavakkal adja — ahogy adta nekünk is — át: — Viselje egészséggel a kis baba. (kátai) állami gazdaság a kuruckor egyik gyöngyösi eseményét idézi fel, természetesen ebben az eseményben is központi he- iyet kap a szüret. Az I; sz. általános iskola úttörői a ma­gyar bor útját akarják szem­léltetni: hogyan jut el a vi-. lág különböző részébe. A III: sz. általános iskola fiataljai pedig azt bizonyítják be, hogy a csárdás a szőlőtaposásból alakult ki. A Vak Bottyán Gimnázium KISZ-eseinek öt­lete: garabonciás diákok Gyöngyösön. Kiderül majd. hogy ezek a garabonciások egészen friss keletűek, és na­gyon hasonlítanak a Vak Bot­tyán Gimnázium tanulóira. Az V. sz. általános iskola csoportja egy egész s jiötáb— lát elevenít majd meg, „élő” szőlőtőkékkel. Nagyon sok hely kellene a 36 részvevő elképzeléseinek felvázolására, hiszen a külön­böző vállalatok, intézmények; de mindenekelőtt a tsz-ek, a város és a járás több szövet­kezeti gazdasága is ki akar tenni magáért. Persze, nem maradhat ki a vidám felvonulásból Háry Já­nos óbester uram sem, aki most. ötös fogaton, nyalka hu­szárjai kíséretében érkezik a városba, hogy este, szabadté­ri színpadon személyesen me­sélje el csodálatos kalandjait. Á szüreti felvonulás kezde­tét délután 3 órakor a Szabad­ság téren feliállított dísztribün előtt fanfárok jelzik majd .. i Vadáss— haláss világtalálkozó Vadász—halász világtalálko­zó, nem hivatalos világkiállí­tás kezdődött pénteken Újvi­déken. A kiállítás fő védnöke Tito jugoszláv államfő, a szervező bizottság elnöke Tik- vicki Géza, Jugoszlávia buda- pesi nagykövete. A vadászok és halászok seregszemléjén a jugoszláv házigazdákkal együtt 44 ország képviselteti magát. A kiállításon bemutatnak szin­te mindent, ami kapcsolatban áll a vadászattal, a halászat­tal és a sporthorgászattal. A kiállításon Magyarország is részt vesz. A magyar kiállítá­son bemutatott egy-egy 17. és 18. századból való lőporszaru és íj-puska egyedülálló érté­ket képvisel a vadászok sze­mében. !R\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V1V\\\\\\\\\\\\\^ 12. Ott hagytam. Még megpróbált va­lamit mondani. Hát nem. Nem te­hetem. Jó kis ideggyakorlat volt ez a műtét előtt! De hát mit tehetek? Ez a nő szerencsétlen. Nem is hibás. Senki sem hibás. És mindnyájan, te­hetünk róla, hogy nem tudunk éle­tet adni az efféle szörnyű drámák nélkül. Az ilyenek nélkül, holott a halak.. Néhány percem van még a reggeli konferenciáig. Fel kell szaladnom, elbúcsúzni. A második emelet egy kis beteg­szobája. Szását virágok veszik kö­rül, ágyán ül. Görnyedtem szomorú­an. Sajnálom, nagyon sajnálom sze­gényt! — Á, Mihail Ivanovics? Jó reg­gelt. Jöjjön csak. Mosolyog. Csodálatos, nyílt mo- : soly a beesett, sápadt arcon. Egy pillanatig úgy nézek rá, mint barát­ja és orvosa. Jól van, nem adja . meg magát. . -— Aludtál? Rendszerint magázom. Elvégre nem kisfiú — tudós elme. Az összes segédnővért apanévvel és kereszt- . névvel tiszteli meg: Galina Szerge- jévna, Varvara Petrovna — mondja nekik. Ma mégsem magázhatom. Tá­maszra van szüksége. Rajácska ala­posan felkavarhatta, nyilván sírt is neki. — Üljön mellém egy kicsit! Jókedvű mosolyt erőltetek arcom­ra és leülök, szemben vele.. Elmoso­lyodik. — Mihail Ivanovicg, nincs sok Időnk, önnek megbeszélésre kell mennie, engem pedig vár Dmiitrij Alekszejevics a fecskendőivel. Még Vegyszer átgondoltam mindent. Szo­morú helyzet, de nincs más megol­dás. Tehát amint elhatároztuk, úgy 4 mmmm 196”. szeptember 23., szombat NYIKOIAJ AMOSZOV: ■m FORDÍTOTTA« R ADÖ GYŐRGY lesz. Már csak az van hátra, hogy férfiasán viseljem el, —Minden rendben lesz. Bizonyos vagyok benne. Pedig nem vagyok bizonyos. De, amit kellett, azt már tegnap elmond­tam. Ha ő így döntött, akkor nem fogja megváltoztatni elhatározását. Ezért kell most hazudnom. Így ér­zem. — Hagyjuk ezt, Mihail Ivanovics. Mindent tudok. Szeretem a logikát, s az agyam pontosan működik, füg­getlenül az emocionális akadályok­tól. Nem ezért kértem, hogy marad­jon. ön sokat tett értem, ön olyan ember, aki... — Mellőzzük a nagy szavakat, Szasa. Én sem szeretem ezeket. Tér­jünk a tárgyra. — Tessék ez a kézirat. Rövid ösz- szefoglalása azoknak a gondolatok­nak, amelyeket többször is kifejtet* tem önnek. Űj is van benne, a leg­utóbbi napokból. Olvassa el egy üres órájában. Nem vagyuk hiú, de jól­esik... jólesnék, ha érdekelné... ha akadna valaki, aki érdekesnek talál­ja. Ez egy. A második a fiam, Szer- jozsa. ön ismeri Raját. Róla nem beszélek. Tudom, hogy ön nem be­folyásolhatja nevelési módszereit. Ez egyszerűen gyakorlatilag lehetetlen, még akikor is, ha ön hajlandó volna rá. Néhány év múlva azonban Szel * jozsa sok mindent meg fog érteni, és én kérem önt: beszéljen vele az élet­ről, meg rólam. Lehet, hogy ígv majd megért egyet-mást a gondola- , taimból. Egy boríték. Keze egy kissé resz­ket. Szeme elréved és egy kissé könnyes. Most habozik. — És... a harmadik ügy. Itt egy levél. Lehet, hogy jelentkezik önnél egy nő. Valószínűleg hamarosan ide­jön. Olvassa ezt el először ön, és aztán adja oda neki... Min­den körülményeik között... Olvassa el feltétlenül, hogy tudhassa, hogyan beszéljen vele. No, és ha életben maradnék, akkor ugyanúgy nem fog­juk ezt említem többé, mint ahogy eddig sem beszéltünk róla. Ismét széles mosolyéval néz rám. Szinte nyugodtan és kis hiján jóked­vűen. — Most képes volnék akármeddig beszélni önnel. De nincs rá időnk. Az önök neuroplegikus tompító: nem hatottak rám, a fejem teljesen tiszta maradt. — Nem a te agyberendezésedre szabták, barátom! Majd ha meggyó­gyultál és meghaíározhatj uk belső vegykonyhád egész szerkezetét, ak­kor majd a következő matematiku­sunk édesdeden aludni fog a műtét előtti éjszakán és mennyed álmokat lét majd. Lapos bölcseség. Nevetni próbálok, ő is. Órájára pillant t— Az ön ideje lejárt, Mihail Iva­novics. A viszontlátásra, és — sze­rencse fel! Pedig magában bizonyára nem „viSíZontlátás”-sal búcsúzik tőlem. S én ugyanígy, de becsapjuk egymást. Felállók. Még örülök is, hogy men­nem kell. Ilyen az ember. — No jó, jó. Nem kell sokat bú- csúzkodnunk, ma még látjuk egy­mást. Hát csak bátran, erősen, ne hozz szégyent a tudósokra. Halványan elmosolyodik. Egy könnyed búcsúintés, és már ott sem vagyok. Úgy érzem, derűsebbre han­golódott. És magam is mintha meg­könnyebbültem volna. Nagy dolog a mosoly, a nevetés. Még ilyen hely­zetben is. Ó, de hiszen már kilenc múlt öt perccel. Indulnom kell a konferen­ciára. Nos, majd csak lesz valahogy. A klinikán igen fontos a reggeli megbeszélés. Igaz, elrabolja egy órai időnket, de nem haszontalanul. A terem. Az asztal, akárcsak egy elnökségi, s én egymagám ülök mel­lette. Hátam mögött a nagy „nega- toszkóp”: erre vetítjük, felnagyítva a röntgenfelvételeket. Széksorok. Előd vezető asszisztenseim: az érzés- telenítőm, Petro, Marija Vasziljevna, Szemjon Ivanovics és Oleg. Majd az osztályorvosok, mögöttük ápolónők. Sokan vannak, s ezért néhány fiata­labb leánykának állnia kell. Rendsze­rint nincs nagy csend, mindnyájan szeretnek csevegni. Az éjszakai ápolónők rövid jelen­tése: hány betegük van, kinek magas a láza. Részletesen beszámol­nak a súlyos esetekről. Sajnos, ilyen mindig akad bőven. Tizenöt perc múlva a nővérek távoznak. Ezután azok a sebészek, akik tegnap operál­tak, beszámolnak műtéteikről: mit találtak, milyen szövődmények ke­letkeztek, milyen eredményt értek el, milyen a beteg állapota ma reg­gel. Az összes hibákat gondosan, őszintén megtárgyaljuk. Ügy mond­ják, minálunk ekörül nincs hiba. „Kritika és önkritika száz százalé­kig, tekintet nélkül arra, hogy kiről van szó!” Régóta meggyőződésem, hogy a hibák eltitkolásából semmi haszon sem származhat: úgyis meg­tudja mindenki, sőt még felnagyítva. Természetesen előfordul, hogy a hi­bák megtárgyalása kellemetlenséget ók az: amit negyven ember meghall, azt az egész utca megtudja. Ezt azonban vállaljuk. Mert igen hasz­nos. 1 Az ügyeletes orvos jelentése: — A klinikán száznegyvenöt beteg tartózkodik. A második emeleten sú­lyos eset Trofimcsuk asszony. Lég­szomja van. Állandóan oxigént kell adnunk neki. Száznegyvenes pulzus, ritmushiány. Mája duzzadt. Általá­nos dekompenzáció. A műtét utáni kórteremben a gyerekek mind kitű­nően vannak. — Az első emeleten súlyos eset Onyipko. Féltüdőfrtás rák miatt. Mellhártyaüregében a felritkulás nem tartja magát, többször el kellett szívnom belőle a levegőt. A beteg időnként fulladozott, de most jól van. Ezenkívül, emelkedett a vér­nyomása: pentamint adtak neki. Hallom, hogy Petro sziszeg: „Ezt a gazembert! Ezt a csirkefogót!” Nem tudja türtőztetni magát. — Sztyepan Sztyepanovics, hogyan mondhatja azt, hogy a beteg jól van? Hiszen bármely pillanatban meghalhat! Mondja csak el, hogyan szívta el belőle... Amaz feszeng. Kérem Petrót, ma­gyarázza meg szavait. — Hogy éjszaka mit. csinált a be­teggel, azt nem tudom, de amikor reggel megláttam Onyipkót, már már egészen elkékült, kegyetlen lég­szomjjal küzdött, magas volt a vér­nyomása. A súlyos hypoxia jelleg­zetes esete. A szívókészülék nem működik, rosszul van beállítva, a tüdő hörög. Rendbe szedtem a szí­vókészüléket, csövét bevezettem a beteg légcsövébe és rengeteg tapadó köpetet sikerült kiszivattyúznom. Et­től egy kissé megkönnyebbült, vér­nyomása alábbszállt, de még ezután is sokáig az oxigénhiány állapotában maradt és nem tudni, hogy mutatko­zik ez majd meg a szívén. Kiismerhetetlen arcot vágok. Pá­dig így is bizonyára mind látjé*' dühös vagyok. (Folytatjuk\ arra az igazságra, amit a mű­vész kifejez alkotásával. Eb­ben az értelemben a kápráza­tos külsőségekkel rendezett francia—román film alatta marad lehetőségeinek, az al­kotók szándékainak. Kitűnő színészek jó alakí­tásai adnak rangot ennek a filmnek. Decebált egyéni szí­nekkel formálja meg Amza Pellea, lányát, Medát, a töré­keny de energikus francia szí­nésznő, Marie Jósé Nat játssza. Severus vonzó alakját Pierre Brice-tői kapjuk. A főpap rö­vid szerepében Emil Bottá, a kéjenc Domitianus megszemé­lyesítésében Kovács György ad kitűnő ka­rakterfigurát. Geo Barton At- tiusa és Ale­xandria Kérés­en Cotyso-ja rokonszenves egyéniséget mutatnak. A nagy tö­megjelenetek­nél és a csata­képeknél Cos- tache Ciubotaru operatőr moz­galmasabb va­lóságot örökít­hetett volna meg. Theodor Grigoriu zené­je freskósze- rűen ad hátte­ret az epiku­sán hömpöly­gő események­nek. Látványossá­ga miatt szá­míthat sikerre ez a film. Farkas András

Next

/
Oldalképek
Tartalom