Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-20 / 222. szám
Reform és céltudatosság A terv birtokában — m ieüi shéslkOi. hogy az építkezés technológiája is rohamosan változik. Ha tíz évvel ezelőtt modernnak számított a középméretű téglablokk, ma már a házgyárak működése, vagy akár az öntöttfalas építkezési mód más hatással jár, más méretű és formájú épületet igényel. Ezen az alapon ugyan eljuthatunk alihoz a követeléshez is, hogy a legmodernebb általános városrendezési terv is csak viszonylag rövid időtartamra életképes. Ebben a következtetésben sok az igazság. Részleteibe azonban ne bonyolódjunk bele, hagyjuk meg ezt az építőművészeknek. ' Egy bizonyos: 1943-as tervvel Gyöngyös már nem mehet sehová. Mi lesz tehát? Meddig kell még az új tervre várni? — Már csak egy évig — adja a választ a kérdésre Kozik Pál. — Ennek a tervnek az elkészítése másfél millióba kerül. Olyan összeg ez, amit nem lehet csak úgy leszakasz- tani sehonnan sem. Az ÉVM, a megyei tanács és a város összefogásával biztosítottuk az anyagi fedezetet, A VÄTI 1968. első fél évében szállítja a tervet. Tehát még egy év. Viszonylag rövid idő. De nehogy olyan vélemény alakuljon ki az elmondottak után, mintha az általános városrendezési terv csupán Gyöngyösön hiányozna. Jó néhány város van még az országban, amelyik hasonló gonddal küzd. Sőt, még rosszabb a helyzete, mint Gyöngyösnek, mert még egy év múlva sem lesz azonos helyzetben, a terv birtokában. Mert az időt. mint fontos tényezőt, nem kapcsolhatjuk ki, a sürgőségben is sorrendet keü tartanunk. Egy év múlva a gyöngyösiek már a kezükbe kaoják városuk jövőbeni formálásának papírra rögzítet elkénze- léseit. ísmf) Szlovákiai jegyzetek Yasutasnap Kassán marad minden részvevő számára. Ha a brigádértekezletről talán mégis több sor került a naplóba, bizonyára csakis azért van, mert az ilyenféle találkozók között a korábbinál nagyobb jelentőségű volt, s kettős eseményt hozott. Egyrészt tiszteletbeli, Kiváló dolgozókat avattak a hatvaniak. Janic Vojtech kassai állomás- főnöknek, Ladislav Veres szak- szervezeti elnöknek és Stefán Ripka vezénylő tisztnek nyújtották át a megtisztelő oklevelet, jelvényt, másrészt pedig nem mindennapi névadóra került sor. A Zagyva-parti vasutasok itt, Kassán jelentették be, hogy brigádjuk Haladás nevét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére, November 7-re változtatják — mire szlovák kollégáik saját csapatukat ugyancsak November 7-re „keresztelték”. A VASUTASKLUBBAN — amelyet egyébként nemcsak tágassága, kényelmesen-kelle- mesen berendezett helyiségei tettek emlékezetessé, hanem úgy hallottuk, hogy Kassa második legjobban dolgozó kul- túrotthonaként is emlegetnek — tartott értekezleten a névadással egyidejűleg újszerű, esztendőre szóló, közös szempontok alapján értékelendő páros verseny kezdődött a két nagy csomópont dolgozói között. A határon túl, így ünnepeltek a csehszlovák és a magyar vasutasok. (Folytatása következik.) _____________Gyónj Gyula . Am erikának sok min- dent köszönhetünk. Onnan kaptuk az akácot. a dohányt, a krumplit, és hogy teljes legyen az örömünk, mintegy 18—20 éve a krumplibogarat is. Az „áldás” azonban jött továbbra is. A napokban például azt a New York-i keltezésű hírt kopogta szerkesztőségünkben a telex, hogy a városban egy értekezletet tartottak, amelyen túl sokan jelentkeztek hozzászólásra. Mivel országukban jelszó, hogy „Time is money” — az idő pénz —, az ötletes amerikaiak a következőképpen segítettek magukon: Minden felszólaló markába egy darab jeget adtak, s a felszólalás csak addig tarthatott, míg a jég el nem olvadt. A hír, akár kacsa, \kár nem, megmozgatta a fantáziámat. A csecsemőket leszámítva van-e nem túlságosan széles hazánkban, aki nem, baszszankodott volna már rétestésztaként nyúló értekezleteink miatt. Elhangzik a beszámoló, aztán csak folyik, hömpölyög, kavarog az úgynevezett vita, melynek 90 százalékában a felszólalók azt taglalják, hangsúlyozzák, hogy a beszámolóval teljes mértékben egyetértenek. Nos, képzeltem el magamban, mi lenne, ha nálunk is megpróbálkoznának ezzel a jeges módszerrel. Mielőtt ki-ki megkezdené felszólalását, kezébe nyomnák a maga jegét, persze nem nagyot, csak egészen fontos értekezleteken haladhatná meg az egy köbcentimétert. A hozzászólónak ezután percenként fel kellene mutatnia, hogy még van a tenyerében a jégből. Igen ám, morfondíroztam tovább, de a mi népünket sem a ruca költötte. Ezt az Amerikából származott ötletet is meg lehet fúrni egy kis leleménynyel. Mert mit szeretünk mi a legjobban? Jól enni, inni és soltat beszélni az értekezleteken. Az első kettővel nincs is hiba, viszont az ötlet bevezetése éppen a harmadik legnagyobb szenvedélyünktől fosztana meg bennünket. Fogadok, hogy egy fél év múlva valamelyik ktsz-ünk megszimatolná a nagy üzletet és ráállna holmi mini-hűtőgépek gyártására, amelyek marokban is kényelmesen elférnek. E rejtett hútőszerkezet alkalmazásával még egy-két órás felszólalás után is fel lehet ' mutatni a jeget, s megint ott tartanánk, ahol azelőtt. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a szólásszabadság időtartama korlátozásának megfúrása végett az értekezleteket a jövőben a hűvös pincékben tartanak, ahol lassan olvad el a jég. Azt is lefogadom, nagyon sokan hamar rájönnének, hogy az úgynevezett szárazjég sokkal lassabban olvad, mint a rendes, s ezért ennek használatát rendszeresítenék az értekezletekre. Száz szónak is egy a vége, ezzel az amerikai módszerrel mi csak annyit érnénk el, hogy akik sokat járkálnak értekezletekre, azoknak az állandó jégmarkolástól reumás lenne a kezük, a tanácskozások hossza viszont maradna a régi. Tűzzük hát a fülünk mögé ezt az amerikai ötletet? Azt ne, hanem tökéletesítsük tovább. Például úgy, hogy ne a marokban kelljen tartani a felszólalóknak a jégkockát, hanem a szájukban. Aki aztán így is tovább tud beszélni öt percnél az megérdemli, hogy hallgassuk. Balog hy Zoltán Stefán Kissékről készült bejegyzéseket, fényképeket. — Egyetlen levéllel kezdődött — emlékeztek vissza —, ebből és a válaszból kerekedett a mi közös „regényünk”... Az írást később személyes látogatások váltották fel, s összemelegedtünk. Legutóbb a nyár elején láttuk egymást. A mi vasutasnapunkon voltak a vendégeink. Most pedig mi, a Haladás szocialista brigád tagjai ünnepelünk Kassán ... Szeptemberben így jutottunk a szlovákiai nagyvárosba, ahol aztán újabb sorok kerültek a krónikába. Mit idézzek? A FELLOBOGÓZOTT, nemzeti színekkel díszített nagy forgalmú pályaudvaron — 327 szerelvény, tizenötezernyi utas fordul itt meg napjában — a szívélyes, meleg, közvetlen fogadtatást, a köszöntést, vagy az ünnepséget, amelyen az állomás szb-elnöke a jutalmazot- tak között magyar neveket is említett: Kijácz József hatvani főnököt, Kiss József pártbizottsági titkárt, Szuromi István szakszervezeti titkárt, Nagy Lajost, Oroszi Károlyt, és Szűcs Ferencet szólította a barátság jelképéül adott díszes oklevelekért? A Mátravidéki Hőerőmű ajándékba küldött makettjéről szóljak, amelyet a lőrinci tó partján főzött és jó étvággyal elfogyasztott kitűnő halászlé után adtak emlékeztetőül a Heves megyeiek? Az ünnepséget követő ötletes, jó érzékkel, nagy gyakorlattal összeállított frappáns kultúrműsor számtalan kedves meglepetését, figyelmességét említsem, vaav az est befejező rés/ét jelentő összevont brigád- értekezletet? AST HISZEM, hogy sorrendet, különbséget tenni aligha lehetne, hiszen valamennyi egyaránt sokáig emlékezetes 1967. szeptember 20, szerda mindenütt azt igénylik a feladatok, hogy legyenek kezde- ményezőek, s mutassanak példát a különböző szövetkezeti bizottságokban, tanácsokban és a szakszervezeti bizottságokban, Erősítsék, szilárdítsák a gazdasági vezetőikkel való — a dolgozók véleményének pontos ismeretén nyugvó — elvszerű együttműködést, ami a szakszervezetek munkájában új módszereket követel, ugyanakkor új normákat alakit ki e munka végzőivel szemben. A politikai követelmények mellett gazdaisági igényként is jelentkezik egész közéletünkben a dolgozók erkölcsi nevelése. Az időszerű reformmunkák szerves része az egyeniős- di, a munka nélküli jövedelem- szerzés, az anyagi ösztönzés eltorzítása, a munkaverseny lebecsülése, a vállalati ügyek társadalmi kérdésekké való nagyítása elleni fellépés. Számolni kell a pártszervezeteknek azzal is, hogy a termelői árak rendezésével szükségszerűen megváltozik egyik vagy másik vállalat minőségi minősítése. Előfordulhat, hogy az eddigi árarányok miatt mindig nagy nyereséget realizáló vállalatnak a jövőben sokkal többet kell dolgoznia hasonló eredményesség eléreséhíez. Világos választ kell adni arra, hogy az új árrendszerben a társadalom értékelése érvényesül, s nem az irányító r.zerv — a vállalatot rövidítő — elgondolása. Mindezek olyan soron le* * vő politikai feladatok, amelyek megoldása nélkül egyetlen területen sem vezethetnek tényleges eredményre a gazdasági-technikai intézkedések. Ágoston László Gyöngyösi szüret 1907 Nagydíjas és aranydíjas termékek Mintegy húsz gazdaság szőlőjét és zöldségféléjét, a járás déli részének községeiből pedig a kalászosokat mutatják be. Bizonyára nagyon sokan lesznek kíváncsiak a most zárult mezőgazdasági kiállítás nagydíjasaira, mint amilyen A tikár és Visonta. Őket több aranydíjas szövetkezeti gazdaság követi itt a gyöngyösi szüreti napok alkalmával megnyíló bemutatón. Tegnap bírálta el a 12 tagú zsűri a beküldött borokat. Eredetileg mintegy 40 féle bor benevezésére számított a rendezőség. de a borok száma meghaladja az ötvenet. A kiállítók tegnap kezdték meg a termékek beszállítását. Szorgos munkával folyik a dekoráció elkészítése is, hogy a nyitás napjára, 21-ére, csütörtökre, minden rendben legyen. Az ünnepélyes megnyitás színhelye az AKÜV kultúrterme, időpontja délelőtt 10 óra, beszédet mond dr. Géczi József, a járási tanács vb-elnöke. Egyre inkább a gyöngyösi szüreti napok jegyében él a város. Az utcákon plakátok, transzpaxansek hirdetik az ünnepségeiket, köszöntik az átutazóikat. A legtöbb kirakatot már átrendezték, hogy alkalmassá tegyék a hét végi események propagálására. Nagy a mozgás a mezőgazdasági kiállítás helyiségei körül is. Három helyen nézheti meg a közönség mindazt, ami szocialista nagyüzemeink életére, fejlődésére, eredményeire jellemző. Az AKÖV kultúrtermében gyümölcs, zöldség és szántóföldi növényfélék, az úttörőházban az AGROKER és a Növényvédő Állomás, míg a járási tanácsnál az állategészségügyi anyag várja a látogatókat. A város és a járás valameny. nyi tsz-e helyet kap a kiállításon. Rajtuk kívül az állami gazdaság, a pincegazdaság, a VOSZK egri üzeme, az Ültetvényterv nagyrédei telepe és az Agromechanikai Ktsz is ott lesz a bemutatók között. Mit láthatunk a kiállításon? átszervezés a legdöntőbb eleme. Nincs szükség semmiféle öncélú s elsietett átszervezésre, — de a tétlenségre sem. A tanácsadók körét, a köz- gazdasági osztályokat, a műszaki fejlesztési osztályokat úgy kell kiépíteni, az embereket úgy kell megválogatni, hogy munkájuk a legrövidebb időn belül anyagi erőként hasson az egész vállalat tevékenységében. Ennek 1 érdekében minden területen pontos munkarendet kell megkövetelni. Azt, hogy ki-ki ismerje a feladatát, munkakörét, rendelkezzen annak ellátásához szükséges feltételekkel, ismerje a követelményeket, de a számonkérés formáit is. Az űj irányítási rendszer egyik alapvető jellemző vonása, hogy minden eddiginél szélesebb lehetőségeket teremt a tömegek alkotókészségének a kibontakozásához, a Hői gozó tömegek beleszólásához, a szocialista demokrácia erősítéséhez. A vezetőkben és a dolgozó emberekben egyaránt megvan az akarat és törekvés a közös kezdeményezésre, a tapasztalatok többoldalú elemzésére, a különböző elgondolások gyakorlati kontrolljára. Mindezzel együtt a szocial’sta demokrácia hatékonyabb kibontakozásának útjából még számos elméleti, szokás- és munkastilusbeli akadályt kell elhárítani. Ennek egyik legfőbb módja a demokratizmus különböző társadalmi intézményeinek szilárdítása, erősítése. A pártszervezet bátorít- ” hatja, ösztönözheti, segítheti a leghatékonyabban a különböző társadalmi szervezeteket a konstruktívabb munkára, a nagyobb következetességre. A kommunistáktól Jüjem egészen négy hónai ^ választja el népgazdaságunkat a gazdaságirányítás általános reformjának bevezetésétől. Az előkészületi muh- kak új, minőségileg magasabb szakasza következik: a vezetők mellett a dolgozó emberek által is elfogadott, szükségesnek ítélt általános elvek, s az ezekre épülő jogszabályok vállalati szintű konkretizálása. Néhány hét múlva az összes, a tényleges önállóságot biztositó új gazdasági év előkészítéséhez, megtervezéséhez szükséges alapvető információknak s rendelkezéseknek a birtokában lesznek vállalataink.. És ahogy a több mint másfél éve tartó eddigi előkészületek során nem nélkülözhették egyetlen órára sem az üzemekben és a falvakban a pártszervezetek és a kommunisták kezdeményező készségét, előrelátását, dinamizmusát —, ugyanúgy nem nélkülözhetik az elkövetkező hetekben, hónapokban sem, A párt nemcsak kezdeményezte a reformot, de sajátos eszközeivel szervezi, vezeti annak megvalósítását is. A reform nem egyszerűen technikai-gazdasági, hanem elsősorban társadalmi-gazdasági kérdés. Minden egyes intézkedést ennek szellemében kell előkészíteni és foganatosítani. Egy vállalat belső életét, működési mechanizmusát lényegesen érintő változás, érthető feszültséggel, nyugtalansággal járhat. Az egész reform szempontjából nagy fontosságú a jelentkező gondok gyors és érdemi elrendezése. Az élet igazolja, hogy továbbra is a kommunisták, a pártszervezetek feladata az űj viszonyok feltárására, s az aktív gazdasági, kereskedelmi, s műszaki kezdeményezésekre való ösztönzés, tehát olyan légkör kialakítása,, amelyben ki-ki a saját területén tervez, számol, keresi a jobbat, a hatékonyabbat. Több pártszervezetnél máris nagy lendülettel hozzáfogtak az alacsony színvonalú műszaki fejlesztés okainak megvizsgálásához, a termékkorszerűsítés tárgyi és személyi akadályainak feltárásához, a vállalati és társadalmi szempontból egyaránt egészségtelen „nyugalom?’ megszüntetéséhez. E munkát óhatatlanul viták kísérik. Es ez nem baj. Fontos, hogy a pártszervezetek ügyeljenek e viták elvi megalapozottságára, a jelent és a jövőt jobbító következményeire. Ha vállalataink ilyen szellemben fognak hozzá a jövő évi munkák előzetes átgondolásához, rendszerezéséhez, — az csak hasznára lesz az ügynek. Vállalataink legtöbbjénél * folyik a belső mechanizmus korszerűsítése, az új követelményekhez való igazítás. Mint minden területen, úgy itt is meghatározó jelene tőséggel bír az előzetes elemzés és a céltudatosság. Határozottan érvényt kell szerezni fannak az elvnek, hogy a reform bevezetésének nem az rosrész, még semmi konzekvenciákkal nem jár, hiszen önmagában is teljes egységet alkot. De mi a helyzet, mondjuk a Mérges utcával? Itt és a környékén még néhány évvel ezelőtt is folytattak építkezést. Aztán elkészült a környék részletes beépítési terve, amely a szanálást is előírja. Bizony, az ilyen ellentmondásos tevékenység anyagi kihatással is jár, népgazdasági érdekeket is sért. És mindez a városrendezési terv elavultsága miatt. Mert az is igaz, hogy szeptember 20. és 24. között bírálják el a városközpont kialakítására kiírt pályázat munkáit, tehát a majdani városközpont nem az esetlegességnek lesz az eredménye. De ez is csak egy részlet a város egészéhez viszonyítva. Aztán olyan példát is tudunk említeni, ami az ilyen „szeletelve” végrehajtott beépítési tervek hiábavalóságát fejezi ki. A MÁVAUT- pályaudvar és környéke friss, néhány esztendős terveire gondolunk. A múló évek ezt az aránylag fiatal koncepciót is túllépték. Ha más nem, az is magyarázatát adja ennek a gyorsuló avulási folyamatnak, lom a Káli ító üzembem legkorszerűbb gépekkel, mintegy 35 féle vetőmag több száz változatát kezelik. Borsóból az idén 1300 vagon, bükkönyből pedig mintegy száz vagon tisz" tításét látják el. A hazai szükséglet mellett naponta indítanak útba exportszállítmányokat. Csaknem valamennyi európai ország a megrendelők soraiba lépett. Az igényelt vetőmagvak közül is kiemelkedik a bükköny, a vöröshere, a kukorica, a fajtaborsó és a dinnye. (K) Semmilyen vonatkozásban nem engedhetjük meg magunknak, hogy munkánkban, I tevékenységünkben az esetlegesség vezéreljen bennünket, így van ez a városfejlesztésben is. Különösen olyan esetben, mint amilyet Gyöngyösön találunk, ahol az építkezés már évek óta jellemzője a városnak, és még hosszú időn át az is marad. Mi irányítja Gyöngyös városképének formálását? Milyen a város általános rendezési terve? Alapvetően magyaráz mindent egyetlen adat: Gyöngyös általános városrendezési terve még 1943-ban elkészült* Nem kell részletezni, mennyi nehézség származik ebből a tényből. Erről beszélt Kozik Pál, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője is. Gondoljuk el, hogy az eltelt több mint húsz év alatt mennyit változott az építkezés módja, de az épületek iránt támasztott igény és követelmény is. Mit lehet kezdeni ezzel az elavult város- rendezési tervvel? Semmit. A város pedig egyre gyarapszik, egyre bővül. Olyan eset, mint amilyen a déli vဧnc§for^a Vetőmagtlszl Kaiban, az ország legkorszerűbb vetőmegtisztító üzemében megkezdődött az őszi csúcsforgalom. Naponta mintegy tíz vagon vetőmag érkezik a termelőüzemekből a telepre és ugyanennyi fémzárolt vetőmagot juttatnak el az igénylőkhöz. A legnagyobb forgalmat most az őszi vetőmagvak ké” pezik, az októberben esedékes szükségletnek mintegy 70 százalékát már megkapták a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok. A káli üzemben a NEM IS TUDOM MAR, hogy mi a megfelelőbb, jegyzetfüzetemben milyen címmel illessem a hatvani és kassai vasutasok négy esztendős kis történetét? Az ismeretséget, a találkozásokat egyszerűen csak brigádbarátságnak vagy éppenséggel nemzetközi kapcsolatnak nevezzem...? A napokban a Szlovákia felé ;artó pesti gyorson ugyanis erről is. arról is beszélgettünk Szűcs Ferencékkel, akik gondosan vezetett, bőrkötésű naplójukat lapozgatva mutogatták sorra a
