Heves Megyei Népújság, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-19 / 221. szám

Bizony gyenge hét volt. Bi­zonyíthatják ezt a tévénézők milliói is. Pedig már szeptem­bert írunk, őszies az idő, sok­kal többen ülnek a tévé előtt, mint a kánikulai meleg na­pokban. A hét elejéről és közepéről két esti műsor érdemel emlí­tést. A győri színházból köz­vetített Néró — Felkai Ferenc negyedszázados drámája, nap­jainkban is aktuális mondani­valójával, a zsarnok portréjá­nak hiteles ábrázolásával ér­dekes, drámai élményt nyúj­tott. A szereplők játékán' mú­lott, hogy nem lett maradan­dó ez az élmény. Szerdán este befejeződött a Tizénkét szék... Az utóbbi évek legjobb és legszínvonalasabb művészeti vetélkedője. Nem tévedek, ha ezt írom: a hét egyetlen olyan műsora volt, a melyet maradéktalanul érde­mes volt végignézni. A szer­kesztő-rendező Fellegi Tamá­son kívül a vetélkedő íróját és összeállítóját, Dersi Tamást illeti ezért az elismerés. És természetesen a játékosokat, elsősorban a katonát, Mádai Pétert, aki értelmes, talpra­esett feleleteivel bizonyította, milyen otthonosan mozog eb­ben a könnyűnek egyáltalán riém mondható témakörben. A kis katona szereplését egyfor- ipa rokonszenvvel kísérte a zsűri és a televízió nézői is. Mi külön is gratulálunk nagysze­rű győzelméhez — egy kicsit földinek érezzük: a mi me­gyénkben teljesíti szolgálatát. A tévét pedig csak biztatni tudjuk, és várjuk a folyta­tást.» A Két ballábas című angol filmről nincs sok mondaniva­lónk. Nemcsak a hőseire, ma­gára a filmre is jól illik a cím. De legalább egyrészes! Nem úgy, mint a hét legrosszabb produkciója, a francia film­sorozat, amelyik három estén untatta a képernyő közönsé­gét. Az előzetes propaganda háromrészes bűnügyi filmet ígért, bár gyorsan hozzátették, nincs benne annyi meglepő fordulat, mint a hasonló té­májú filmekben. Ez így igaz: valóban nem volt se fordu­lat, se ötlet, legfeljebb egy rosz- Szul sikerült ismeretterjesztés Gigliola Cinquetti, a híres olasz táncdalénekesnő, az Er­kel színházi nemzetközi gálaest egyik részvevője, pesti gyerekeknek autogrammot ad. (MTI Foto — Molnár Edit felvétele) göröghonról. Őszintén szólva csak azon izgultam: találják meg már az első részben Pa- linosz gyémántját, mert • így reméltem, hogy elmarad a folytatás. Nem tudom, meny­nyit adtunk, vagy mit adtunk ezért a filmsorozatért, de ha esetleg legutóbbi filmtermé­sünket, az idehaza jogosan agyoncsepült Múmiát — ame­lyik közbeszól — nos, akkor még mindig a franciák jár­tak jól... A táncdalfesztivált termé­szetesen nem lehetett kihagy­ni — megnéztük. A nemzet­közi gárda nagy sikert aratott a jól ismert dallamokkal, bár őszintén szólva néhány szám­nál felvillant a gondolat: szí­vesen hallgattuk volna a ha­zaiakat... Még egy megjegy­zés: nem ártana valóban ren­dezni, vagy legalábbis na­gyobb körültekintéssel rendez­ni az ilyen nemzetközá gála­estet. Sokan, nagyon sokan nézik és látják a színpadot... A barokk és rokokó művé­szetét ötletesen bemutató műsor — a Századok dalban, tánc­ban sorozat — színvonalas szó­rakozást nyújtott. De heti summázásunkon már ez a mű­sor sem tudott változtatni: gyenge hét volt... (márkusz) •Tói szerepeltek honvédelmi versenyzőink Budapesten Vasárnap rendezték meg az összetett honvédelmi verse­nyek országos döntőjét Buda­pesten, ahol a megyénket kép­viselő csapatok jól mégállták a helyüket, sőt néhánynak si­került kimagasló eredményt is elérnie. A megyei döntőn győztes Bajzáth Ferenc, az egri Fi- nomszerelvénygyár dolgozója, Budapesten is megismételte' kiváló teljesítményét és első­nek futott célba a motorosok összetett honvédelmi verse­nyének 350 köbcentis géposz­tályában. A Heves megyei honvédelmi versenyzők másik két géposztályban egy-egy hatodik helyezést értek el. Az összetett honvédelmi verseny­ben a Gyöngyösi Vas- és Fém­ipari Vállalat női csapata mindössze 15 másodperccel maradt el az első helyezett teljesítményétől, de ez csak az ötödik hely megszerzésére volt elegendő. Az ifjúságiak 7. helye ugyancsak dicséretes az ország valamennyi honvédel­mi aktíváját képviselő küzde­lemben. Kikapott a Zalka SE — a Papp 3. SE vette át a vezetést Ez történt az NB Xll-ban PETÖFIBÄNYA—GY. VASAS IZZÓ 1:0 (0:0) Petőfibánya, 300 néző. V. Nagy F. Bányász: Szuhányi — Kotrócz; Pa;pp, Juhász — Berta, Gáldi II. — Plessek, Kovács. Makalicza, Lacz- kó. Gelics. Edző: Tóth Gábor. Izzó: Nagy — Balázs, Tóth. Ne­mes — Szonda, Ambrus — Potye, Halmóczki. Török, Pászti, Húgai, Edző: Ivádi László. A két kiesésre álló csapat küz­delmét csapkodó, alacsony színvo­nalú játék jellemezte, a csúszós ta­lajon sok szabálytalanság is akadt. Ennek volt következménye, hogy Makalicza és Plessek, majd később Berta megsérült. Az első félidőben a hazai csapat mezőny­fölényt harcolt ki, de a góllövés nem sikerült. A 46. percben Laczkó lövését Nagy csak kiütni ■ tudta, Gelics azonban, az üres kapu mel­lé gurította a labdát. Az egyetlen gól a 60. percben esett: a kiugró Gelicset Balázs elkaszálta és a meg­ítélt ll-est Gáldi II. juttatta a há­lóba. 1:0. A 63. percben Húgait ki­állították. majd nem sokkal ké­sőbb Pászti belerúgott Bertába, aki rögtön törlesztett s a játék­vezető mindkettőjüket leküldte a pályáról. Parázs hangulatban fe­jeződött be a mérkőzés. Petőfibánya — bár ll-esből lőtt góllal — megérdemelten győzött. Jók: Szuhányi, Juhász, Gáldi n., Laczkó, illetve Nemes. Halmóczki. Ambrus. Nagy F„ erélyesen jól bíráskodott. (kulcsár) MÁV HATVANI AC—ALBERT- TELEP 1:1 (1:0) Hatvan, 600 néző. V.: Jakó. MÁV HAC: Nagy — Kókai, Te- rényi, Gugyella — Kiss, Adám, — Tóth B., Sármány, Szabó, Bálint, Tóth S. Edző: Somogyi Károly. Az első perctől kezdve hatal­mas iramú, izgalmas küzdelem alakult ki, hol egyik, hol másik kapu forgott veszélyben. A 23. percben a hazaiak szerezték meg a vezetést: Sármány kiugratta Sza­bót, aki a védőktől szorongatva biztosan lőtt a hálóba. 1:0. A 36. és a 37. percben Bálint két nagy lö­vését üggyel-bajjal hárította a vendégek kapusa. Szünet után fokozódott az iram. Az 56. percben váratlanul egyen­lített a szívósan küzdő vendég- együttes: szögletrúgás után Mocs- nich-hoz került a labda és a csa­tár közeiről nem hibázott. 1:1. Ezután izgalmas, harc indult meg a győztes gólért. a védelmek azonban mindkét oldalon jól áll­tak a lábukon és az eredmény már nem változott. A mérkőzésre kezdettől fogva ideges légkör nyomta rá a bélye­gét, a hazaiak valamivel közelebb álltak a győzelemhez. Az együttes­ben Terényi, Tóth B., Sármány, Kiss és Szabó nyújtott jó teljesít­ményt. Jakó többször is tévedett a hazai csapat terhére. (marosvári) PAPP J. SE—EGERCSEHI 1:0 (1:0) Egeresein, 40l0 néző. V.: Sir. Egeresein: Bráz — Dudás, Hor­váth, Nagy T., Stoff — Kuruez, Ipacs — Suszták. Orosz, Sulyok, Erdei. Edző: Gere Tihamér. Az első perctől kezdve nagy nyomás alá került a vendégek kapuja, a hazai csatárok azonban a kínálkozó helyzeteket nem tud­ták kihasználni. A 29. percben egy váratlan ellentámadás végén esett a mérkőzést eldöntő egyetlen gól: Homródi 30 méterről kapura lőtt. Bráz elnézte a labdát, amely aka­dálytalanul jutott a hálóba. 1:0. A félidő végéig kiegyensúlyozott, változatos mezőnyjáték folyt. Szü­net után fokozódott az iram, a pályán és a nézőtéren a játékve­zető sorozatos fordított ítéletei keltettek parázs hangulatot. A 71. percben például egy 1'6-oson kívül történt szabálytalanságot 11-essel büntetett, Koncz partjelző megkér­dezése után azonban visszavonta a büntetőt. A Bányász nagy erő­vel harcolt az egyenlítésért, az ideges légkörben azonban semmi sem sikerült a csatároknak. A dön­tetlen jobban megfelelt volna a já­ték képének. A hazaiak közül Du­dás, Stoff és Ipacs nyújtott átla­gon felüli teljesítményt. (sulyok) GYÖNGYÖSI SPARTACUS— HATVANI KINIZSI 3:2 (2:2) Gyöngyös, 500 néző. V.: Spanyol Gyöngyös: Varga — Ács, Kévés. Nagy T., Trencsényi — Deli. Gás­pár — Kövecsi, Rá ez, Bágyi, Pe- thes. Edző: Treiber Rudolf, Hatvan: Őszi — Szekeres, Botár,' Péter — Püspöki, Lovász — Gara­mi, Boronkai, Kristyán, Tóth, Ba- ranyi. Edző: Wéber László. Hazai rohamok vezették be a mérkőzést, s a Spartacus fölénye a 15. percben góllá érett: Bágyi jobb oldalról beívelt labdája Pe- theshez került és a csatár közeiről a hálóba lőtt. 1:0. Továbbra is a hazaiak kezdeményeztek többet, de a vendégek ellenakciói is veszé­lyesek voltak, a 22. percben a jó formában levő Pethes két csel után közelről a léc alá bombázott. 2:0. Egy perc múlva Rácz már csak a kapussal állott szemben, de lö­vése elakadt Őszi lábában. Hazai támadások közepette a 38. perc­ben hatvani gól következett: Ba- ranyi 18 méterről váratlanul kapu­ra lőtt és a labda a rosszul vető­dő Vargáról a bal sarokba vágó­dott. 2:1. A megzavarodott gyön­gyösi védelem két perc múlva újabb gólt kapott: Nagy T. lesre akarta állítani Tóthot, Acs azon ban bentragadt és a hatvani bal- összekötő éles szögből az ellenke­ző sarokba bombázott. 2:2. Szünet után fokozódott a hazaiak fölé­nye, de gólt csak a 77. percben sikerült el érni ök: Pethes tört ki a védők között és a balösszekötő helyéről a jobb felső sarokba bom­bázott. 3:2. Közepes színvonalú, de vógisf nagy iramú mérkőzésen a mint- . egy 80 percen át fölényesen játszó hazai csapat győzelme nagyobb is lehetett volna. Jók: Kévés. Kö­vecsi, Pethes (a mezőny legjobbja), illetve Lovász, Kristyán, Botár. (szkocsovszkyj EDELÉNYI BÁNYÁSZ—SIROKI VASAS 1:1 (1:0). Sírok. 400 néző. V.: Tátrai. Sírok: Nagy — Zám, Czibik. Ma* rúzs, — Kovács, Ivádi — Krajecz, Miskolczi, Hadobás, Antal. Fülöp. Edző:Horváth János. Az' első félidőben esemény nél­küli mezőnyjáték folyt, a hazaiak több esetben is távoli lövésekkel kísérleteztek, — eredménytelenül. Az eeyetlen göi a 42. percben esett: egy labda a hazai védőkről szög­letre pattant, ám a játékvezető nagy meglepetésre ll-est ítélt s ezt Kúp csík értékesítette. Szünet után a Vasas ragadta magához a kezdeményezést, a 75. percben Fülöpöt nagy helyzetben felvág­ták a védők, de a játékvezető a 16-oson túlra vitte a labdát! Sírok a 78. percben egyenlített: Krajecz. lövését a kapus Antal elé ütötte és a csatár közelről a hálóba to­vábbított. 1:1. A hazai együttes közelebb állt a győzelemhez, a vendégek az elfo­gultan működő iát. ék vezetőnek'kö­szönhetik az egyik pontot.. Az együttesben Nagy, Czibik, Maruzs és Ivádi játszott jól. (somogyi) MISKOLCI BÁNYÁSZ—ZALKA SE 1:0 (1:0) Pereces, 500 néző. V.: Éli. Zalka SE: Pálhuber — Gáspár, Kanász. Perger — Orosz, Pozsár, — Vanya, Kupcsulik, Csuhaj. Ma­gyar. Jandász. Edző: Csizmarik Imre. Kezdés után változatos, erős iramú játék alakult ki. Mindkét csapat teljes erőbedobással har­colt. s 20 perc után enyhe hazai fölény alakult ki. A pereces! fö­lény a 31. percben érett góllá, amikor Szabó lövése jutott a háló­ba. A játékvezető először lest ítélt, a partjelző intésére azon- ^ ban megadta a gólt. A 43. percben Kupcsulik megsérült, s ezután már 1; csak statisztált a pályán. Szünet után a Honvéd kerekedett felül, a csatárok azonban sorra elideges- kedték a helyzeteket. A döntetlen igazságosabb lett volna. A Zalka SE-ben Pálhuber, a hátvédhá.rmas, Csuliány és Mayer nyújtott jó tel­jesítményt. Éli kifogástalanul bí­ráskodott. A Zalka SE szeptember 20-án 15.30 órakor Gyöngyösön, a Bp. Honvéd NB I-es csapatával játszik barátságos mérkőzést. (bálin t) NYIKOIAŐ AMOSZOV: és GO FORDÍTOTTA« R ADÓ GYÖRGy s. Keresztülmegyek a kerten, magas fák mentén, a tiszta alkonyt égbolt- alatt. Csend. Csak messziről hallat­szik a város tompa zúgása. Kigyul- nak az első fények. Mindez szép és fenséges. Költők verseket írnak róla. Hogyan? Verseket? Ez csalás. Az ab­lakok mögött szenvednek az embe­rek. Betegségek gyötrik őket. Vagy gyűlölködnek. Vagy szomorkodnak. Hát igen, most nem hat rám sémi a derűs égbolt, sem a virágok illata. Minden komor. Gondolkodni kell. Keresni. Harmóniát teremteni ezzel az égbolttal. Mert emigy csak a va­kok nézegethetik. Házam kapuja. Egy kedves gye­rekhang: ' — Ki az? Az unokám, Lenácska. Engem pa­pájának hív, mert igazi papája el­ment, amikor ő még egészen kiesd volt. — Mért jössz ilyen későn? Operál­tál? Kézen fogom, megcsókolom. Látni pedig azt a másikat látom. Ugyan­ilyen varkocsai és kapron-maslijai voltak. Csak amaz nagyon véznácska volt. — Nos, operáltál? És meghalt a beteg? Mindezt vidám hangon kérdezi. Neki a „meghalt” szó még semmit sem jelent. ■ — Igen, kicsikém, meghalt. Kijön a feleségem. Sok esztendei közös életünk során megtanulta, fjogy arcomról olvassa le a halálese­teket. A kérdezősködés nem szokás nálunk. Minden úgy történik, mint más­kor. Átöltözöm. Az otthoni papucs. Cérnán vacsorázunk. Ha ugyan va­4Ö H 1 mis ŰM szeptember 19., kedd csorának lehet ezt nevezni. Fölösle­ges minden külső hatás. Folyjék minden a szokott1 rendjében. De in­ni, azt kell. Egy ilyen nap után elen­gedhetetlen. Hé, te, már gyakran kezdesz ehhez az orvossághoz folya­modni. De hát minek óvjam ma­gam? A következő műsorszám az alvás Ezzel az ürüggyel bezárkózhatom a dolgozószobámba és végigterülhetek a pamlagon. Magam mellé, a székre állíthatom a konyakot és a pohárkát. Akárcsak Remarque-nál vagy He- mingway-nél. Nevetséges dolog. Az ember még ilyen pillanatokban is külső hatásokkal számol. Vagy talán én vagyak ilyen? Az álom ma nem érkezik meg. Enyhén elködüsült fejemben az előző nap képei cikáznak. Az anya, amint a koporsón sikolt. Mármint az az el­ső. A második anya: „Tegye meg, amit lehet...” Nem tettem meg. Nem sikerült megtennem. Az ajtó zárva, a szomszéd szobá­ban sincs senki. Fejemet beletemet­hetem a kezembe. Az egész világ kórházaiban napon­ta halnak meg emberek. Nem ritkán az orvos a hibás. Főként a sebész. A belgyógyásznak könnyebb: a gyógy­szer nem használt, a beteg meghalt. — magától. Sajnálatos, persze. Nem sikerült megmenteni. De hát mit te­het az ember: a tudomány még nem mindenható... Igen, magától értető­dik, én nem vagyok vétkes. Emberölés többféle létezik. Az útonálló pénzért - gyilkol, vagy — csak úgy. Förtelmes dolog, a bünte­tése halál. Gyilkol a féltékeny ember is» mert szenvedése elveszi az eszét. Öt eny­hébben büntetik. Néha még fel is mentik. Akárhogy is, a szerelmet tisztélik az emberek. S ezenkívül a gyilkosnak olykor az a legrosszabb, hogy életben marad. Idővel azonban kigyógyul a bajából. Legtöbbször. A sofőr véletlenül öl embert. Sze­rencsétlenségére. „Ez a dolog” úgy rohanja meg, mint egy fenevad és derékba töri pályáját. Előfordul, hogy egész életére. Mit lehet hát tenni? Azt csak nem lehetne meg­engedni, hogy a sofőrök büntetlenül gázoljanak? Hogy tessék jobban vi­gyázni. Van ezenkívül háború is. Tömeges gyilkosság. 1 És itt vagyunk legvégül md, sebé­szek. Bennünket senki sem hív gyil­kosoknak. Céljaink nemesek. Ve­szélyben egy ember, az orvos bátran harcol az életéért és néha veszít. Nem tudott győzni. Nos, mit tehet? Nem első ízben fekszem így ezen a paimlagon. Elég sok halál van a hátam mögött. Gyilkosságok? Igen, gyilkosságok. Nem előre megfontolt szándékkal, így mondják a jogá­szok. Nos, nevezzük nevén a dolgot. Sokat gondolkoztam már ezen és új­ra meg újra végiggondoltad. Több ezer bonyolult, sőt nagyon bonyolult műtét, és... meglehetősen sok halál­eset. Köztük jó néhány olyan, amely­ben én közvetlenül hibás voltam. De hát mégsem, ezek nem gyilkosságok. Egész bensőm reszket és tiltakozik! Hiszen én tudatosan vállaltam a kockázatot egy-egy élet megmentésé­ért. Milyen szomorú mindez! És meny­nyire elkeserít! Ma például vajon hói követtem el a hibát? Abba kel­lett volna hagyni. Mihelyt megálla­pítottam, hogy verőértágulás, meg kellett volna állnom. Bevarrni. Vér­átömlesztéssel akár másnapig élet­ben tarthattuk volna. Előkészítettük volna a szív-tüdő motort, a friss vért. Aztán újra operáltuk volna. Kiiktatva a szívet, a tüdőlebeny el­távolítása után nyugodtan be lehet varrni az aortán a lyukat. Ej, hagyjuk. Ez is igen nehéz: ve­rőértágulást motorral operálni. És könnyen lehet, hogy a kislány nem élt volna holnapig. De mégis, az esély sokkal nagyobb lett volna. Hiba, hiba. Mint egy kis kölyök, hibákat követek el... Többféle műtét létezik. Háborúban megoperálunk egy súlyos sebesültet. Meghal így is, úgy is. Ugyanez a helyzet, ha felszakad a gyomorfekély vagy bélcsavarodás történik. Hogy előfordulhatnak hibák? Persze, mű­hiba lehetséges, de nincs más válasz­tás. Sürgősen kell operálni. Egészen más az olyan műtét, mint ez a mai volt. A kislány a saját lá­bán érkezett és még három-négy évig élt volna. Most pedig ott fek­szik, az asztalon, az elülső sarokban. Miért halnak meg a betegek? Minden szabályszerűen történik, a páneiens pedig meghal. Nem jól szá­mítottak. Először talán azért, mert nem tudták kiszámítani. Az orvos ügyetlennek bizonyult. Másodszor pedig, nem is lehet kiszámítani. A tudomány gyarló. Helytelenül csináltad: valamit rosszul vágtál át vagy maga a beteg­ség jellege tette igen néhézzé a mű­tétet: a szövet nagyon elváltozott. Egy kiváló Szakember megbirkózott volna vele, W gyengébbnek nem si­került. Halál. Vagy: tízet jól megcsi­nálsz, a tizenegyediknél elvéted. És ismét halál. A sebész nem csupán orvos. Művész is, és mesterember. Mint az ötvös, vagy a szerszámké­szítő lakatos. A művészek és a mes­teremberek között is vannak jók meg rosszak. A rosszak inkább ne vállalják. Hogy az ember számítani tudjon, okosnak kell lennie és nagyon kell értenie a mesterségét. És még ez sem minden. Matemati­kus ismerősöm az orvostudományt egyáltalán nem tartja tudománynak. Ahol nem lehet mindent előre ki­számítani, az nem tudomány. Azt mondja, számológépek kellenének nekünk is. Lehet. Nem tudom. Any- nyi azonban bizonyos, hogy az em­beri agy tökéletlen, hiszen összeza­var és elfelejt mindent. A jó operáláshoz az orvosnak nemcsak vele született kézügyesség­re. hanem tapasztalatra is szüksége van: Sokat kell operálnia. S ráadásul a jellem is nélkülözhetetlen. No, mi­lyen pontosan megtalálom minden­nek a skatulyáját. Tehát: csupa Szkülla és Kharüb- disz: a halálesetek folytatódnak. Nem várhatunk addig, amíg az or­vostudomány egzakttá válik. Múlnak az évtizedek, sok beteg meghal, nem tudja kivárni azt a szép időt. Az ember — bármilyen területen — szá­mításaiban képtelen elkerülni a hi­bát. A mi hibáinkért mások az éle­tükkel fizetnek. Hogy mesterségün­ket kitanuljuk, ahhoz gyakorlatra van szükségünk. Rosszul sikerült darabokra. A mi munkadarabjaink az emberek. Rettenetes’. És nem lehet rajta változtatni. Ezért nem is szabad elkeserednem. Minden rendben van. Csak az keil, hogy a szándékunk becsületes le­gyen. Vasidegekre és sokat által irigyelt önuralomra van szükségünk. Gyenge idegzetű ember ne menje/ sebésznek. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom