Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-17 / 193. szám

/ Szocialista mádon élni. dolgozni, fanolni Yerseny és eredmények Érdemes fellapozni a matt színű dosszié iratait. A szá­mokból, a mondatokból min­dent megtudhatunk a Mátra- vidéki Fémművekben folyó szocialista versénymozgalom- ról, amely az elmúlt fél év­ben rangos eredményekkel zárult. Érthető tehát a dolgo­zók büszkesége, s joggal örül Kántor István versenyfelelős is.:. — Az elmúlt fél évben 30 szocialista, 13 munkabrigád és 14 szocialista címért küzdő brigád folytatott nemes ver­sengést egymással, illetve az év elején tett vállalások telje­sítéséért. Sportnyelven szólva „a csapatverseny” kitűnő eredményeket hozott: A 2,826.623 forint népgazda­sági szinten is jelentős összeg. És ami talán még ennél is szebb eredmény: a szocialista versenymozgalom hármas jel­szava — szocialista módon él­ni, dolgozni, tanulni — ma már inkább valóság, mint jel­szó gyárunkban. Nagy dolog. Egy új közösség született, ko- vácsolódott össze a feladatok teljesítése közben. Nem áll módunkban vala­mennyi üzem, brigád munká­ját értékelni. A hivatalos rangsorolást már úgyis isme­rik a gyár dolgozói. Ezért csak néhány példát a legjob­bak közül... — A szerszámüzem dolgo­zói 1,319.486 forintot takarí­tottak meg. Hogyan? A minta-, és a sorozatgyártásokhoz szük­séges szerszámokat határidő­re elkészítették. Anyagfelújí­ellenőrző tevékenysége milyen mértékben biztosítható? Ezekben a jó szándékú, két­séget kifejező aggódásokban a holnap fejlődéséért való törek­vés lelhető fel. Ezekre a kér­désekre nem szabad csupán egy mondattal felelni, a mó­dokat kell feltárni, amelyek a párt vezető szerepének, a szo­cialista demokrácia szélesítésé­nek lehetőségeit biztosítják. A reform ehhez is alapot nyújt. Nem világos még mindenki előtt az életszínvonal állandó emelésének biztosítását kimon­dó elhatározásunk végrehaj­tási módja. Többen úgy véle­kednek, már most is tapasztal­ható bizonyos áremelkedés né­hány piaci cikkben, mint ami­lyen a gyümölcs- és zöldség­féle. Kevés a sertéshús. En­nek felvásárlási árát módosító legújabb rendelkezések hata- sa még nem érződik, tehát kétkednek a jövőt illetően is a pozitív változásban. A pia­con a szocialista gazdasági szektorok árszabályozó hatása sem észlelhető folyamatosan és a mindennapi gyakorlat­ban. A tsz-ek hajlamosak áruikat a kofáknak eladni. Hogyan változhat ez meg a piac törvényeire jobban figye­lő gazdasági reform bevezeté­se után? Gyöngyösön sok családot érintett és érint a munkaerő­gazdálkodás reálisabb követel­ménye. A XII-es akna felszá­molása zavart okozott több száz családban. Elbocsátás és életszínvonal növekedése — hogyan egyeztethetők ezek össze? Ezekre a kérdésekre csak őszinte okfejtéssel lehet meg­nyugtatóan válaszolni. Ha a válasz lényegét röviden akar­juk megfogalmazni, azt mond­hatjuk: a reform nem csoda­szer, nem hoz fejlődést min­denben és mindenkinek egyiK napról a másikra. És egy szükséges operációt végrehaj­tani a testen ejtendő met.<zes nélkül nem lehet. Ahhoz, hogy a reformot alaposan előkészítsük, szembe Hányszor halljuk naponta, különböző összefüggésekben: a gazdasági rendszer reformja. Sőt, egyre gyakrabban úgy, hogy majd az új gazdasági mechanizmusban! És ebben az esetben mindenki valami jobbat gondol hozzá, valami hatásosabbat, mint amit eddig tapasztalt, ismert. Valljuk be, nemcsak sokfé­leképpen vélekednek az em­berek a reformról, hanem vé­leményük töltése is más és más. Nincs mit csodálkoznunk azon sem, hogy egyesek a csoda erejéhez mérik, mások hümmögve óvatoskodnak eb­ből a változó harmóniájú össz- karból. Tudjuk, ez így termé­szetes, ez így mutatja meg, hogy mindenki mer és akar véleményt mondani az ország legfőbb gondjairól. Ezt a véleményt szeretnénk most, ha nem is a teljesség igényével, de a jellemző vo­nások keresésével idézni. És azt a tevékenységet bemutat­ni hozzá, amit a Gyöngyösi Városi Pártbizottság végez a vélemények helyes irányba való terelésére. Magyarán: hogy mindenki azt várja a reformtól, amiért a reformot elhatároztuk, amiért a reform­ra szükségünk van. Persze, a véleményt széles határokban kialakítani csak szervezett keretek között le­het. Ezért küldött a városi pártbizottság minél több tan­folyamra minél több személyt. Elsősorban azokat, akik felelős posztokon dolgoznak, akiknek intézkedésétől, cselekvési lehe­tőségétől, beosztásától sok -függ. Miskolc, Budapest fo­gadta néhány hétre ezeket a személyeket. Nem lehet azonban azt vár­ni egy ilyen tanfolyamtól, hogy azon minden részletet fel tudnak deríteni. Az alap­vető kérdésekre kellett kon­centrálni, és hogy ez a cél si­kerrel volt kitűzhető, azt a tanfolyam végzett hallgatói maguk bizonyítják már nap­jainkban. Feltehetjük a kérdést: vajon a városban mindenki úgy ér­tékeli már a reformot, ahogy az a legjobb? Eloszlottak már a kétségek, a bizonytalansá­gok? A feleletet keressük meg azokbfin a megjegyzésekben, véleményekben, amelyek akár taggyűléseken, akár egyéb ta­nácskozásokon vagy szűkebb körű beszélgetésekkor hang­sainak el. A párttagok körében fellel­hető bizonyos aggodalom a párt vezető szerepének jövő­beni alakulásában. Hátha a gazdasági vezetők, a termelést irányító szervek szerepe kerül majd túlsúlyba: ettől tartanak. És mindjárt hozzáteszik, hogy a gazdasági vezetők jogainak és önállóságának növekedése veszélyeztetheti a szocialista jemok. úciát is. Ilyen körül­mények között a pártszerve­zetnek a termelést irányitó, többször »s segítséget- adtak a lakatosrészleg brigádjainak. A műszaki fejlesztési osztály szo­cialista brigádjait őszinte, ba­ráti szellem köti össze. Közös tanulmányi kirándulást szer­veztek az esztergomi szer­számgépgyárba, meglátogatták a Budapesti Nemzetközi Vá­sárt, aktívan részt vesznek s párt és más tömegszervezetek rendezvényein is. A brigádta­gok tisztelik, becsülik egy­mást, s a kapcsolat a gyáron kívül is megvan. Ez valameny- nyi brigádnál így van. Igazságtalanság lenne elhall­gatni: a jók mellett gyengébb sőt nagyon gyenge brigádok is vannak a gyárban. — Ez is igaz. Van még laza­ság, formaság, értéktelen, ér­tékelhetetlen vállalás. De egy­re fogy a számuk. A versény- mozgalom rostáján ezek előbb-utóbb kihullnak, s nem rontják a közösség 'munkáját. Gyárunk gazdasági vezetői, párt és tömegszervezetei rend­kívül nagy jelentőséget tulaj­donítanak a szocialista ver­senymozgalomnak. Számíta­nak rá, segítik, megbecsülik, elismerő ok’eveVk o mellett az elmúlt fél évben is 20.350 forinttal jutalmazták meg a szocialista versenymoz­galom legjobb brigádjait...­Rangos eredményekkel ért tehát véget a féléves verseny. Méltóan a gyárhoz, méltóan a versenyhez. Reméljük, az év végén is így lesz. K. J. Rakodógép a vasútállomáson Gumikerekeken jár, csuklós karját ügyesen mozgatja, vas­markába kisebbfajta csillére- valót szorít s könnyedén eme­li az anyagot a vasúti kocsi­A meós kötelessége — Nem mindig rokonszen­ves a meós, pedig mi is ugyan­olyan emberek, ugyanolyan dolgozók vagyunk, mint aki gépen dolgozik — mondta Nagy Kovács József, a gyön­gyösi Egyesült Izzó fiatal meó- sa. Az asztalán felsorakoztat­va állnak a megmunkált da­rabok, egyenként átvizsgálja őket és az általa elfogadottak kerülhetnek szerelésre, szál­lításra. — Hány éve meós? — Talán ott kezdeném — válaszolja —, hogy 1961-ben szabadultam, mint esztergá­lyos és köszörűs. Négy évig dolgoztam gépeken és azt kö­vetően, 1965-től a meónál dol­goztam. Jelenleg a munkám mellett a gimnázium harma­dik osztályát végzem. — A munkám ao< ;n mindig azon igyekszem, hogy meg­előzzem a seit j it errr élést. Már 'a gépek beállítását kö­vetően a munkapadokon vizs­gálom át a munkadarabokat. Persze, időm nem mindig elég a megelőzésre, ilyenkor az utóellenőrzést kell alkalmaz­ni, és bizony előfordulnak selejtes gyártmányok. Ha selejtet fedez fel a meós. akkor az nem tetszik a dolgo­zónak, pedig az1 egyén érde­ke mellett a közösségi érde­két is figyelembe keli ven­nie. Ä meósnak jő szakember­nek és főleg igazságosnak kell lennie. Nagy Kovács Jó­zsef megismerte már a gyár dolgozóit, és beszélgetésünk során kiváló szaktudású em­berként említette Molnár Já­nos köszörűst, Bordás József esztergályost, Valiskó László fúrást és a Bagi testvéreket. Sajnos, a kiválóak mellett vannak „selejtgyártók” is, akiknek a nevét eltitkolta, de azt határozottan állította, hogy egy ilyen nagy gyárban, ahol annyi jó szaktudású ember dolgozik, akadnak páran, akik szakmai tudásukat nem igyekszenek fejleszteni. A „selejtgyártókra” a jövő­ben sem vár nagy megtisztel­tetés. A meósnak joga, illet­ve kötelessége, hogy megaka­dályozza a rossz gyártmányok továbbítását, még akkor is, ha azokért egyesek megharagsza­nak. Gyenes István \ No, de hát ez csak a pilóta bosszúsága. Mások, alkatrész hiányában is dicsérik. Ördögk György, a 4. számú AKÖV szállítási ve­zetője újságolja, hogy a gép segítségével sokat nyernek. Példaként csupán a fekbért említi, ami áprilisban még 42 forint volt kocsinként. Július­ban ez 3,5 forintra esett visz- sza, ami lényegesen jobb az országos átlagnál.. s — Szembetűnően gyorsabbá vált a rakodás — bizonygatja Káli Ottó, az egri nagy állo­más kereskedelmi főnöke is. — Azelőtt korántsem volt rit­ka a 8—10 órás pakolás, mos­tanában már 4 is elegendő. Mondanom sem kell, hogy mit jelent ez, különösen most, a zöldáru-, gyümölcsdömping idején! Remélem, hogy minket ezután sem szidnak a késede­lemért, tőlünk már nem sür­getik az üres, tiszta vasúti ko­csikat ;: i Felzúg a gép, meglódul a ha- taljnas acélkar, majd nyitott marka, néhány pillanatra meg­áll a levegőben. Fülkéjéből kiszól hozzánk a pilóta: — Én meg azt remélem, hogy az alkatrészekért nem kell sokáig bosszankodnom, nem ácsorog soha tétlenül a gép. Már csak azért is, hogy nekik is igazuk legyen — mu­tat mosolyogva a szállítási vezetőkre... (gyóni) Stop Te aztán ismersz, Loló, nem szívelem a tucatmunkát, sem az elcsépelt lemezeket. Igé­nyes vagyok. Járom a magam útját, senkit sem indigózok. Az autóstop lejárt már és cseppet sem méltó hozzám. Egészen kis befektetést igé­nyel, ez igaz. Egy feszes tra­péznadrág, santung ingbulz és egy klassz napszemüveg. Oe ez már a múlté. Űjítanom kellett, s egy sikerült balansz- szal a vitorlázó-sportra képez­tem át magam. Merész bikini kell hozzá, semmi egyéb. Ez a stop az én szabadalmam, r m utánozhatja senki. És hogy eddig nem volt szeren­csém, az egészen más kérdés. A móló szélső köveire cöve- keltem tehát, innen lóbáltam csokoládéra sült lábikráimat a vitorlázók felé. Ez még csak kísérlet volt. Izgatottan stiröl- tek engem és lelkesen invitál- c* a dingire meg a yollére. Más egyéb nem történt. Szél­irányban kereicoltak tovább. Módszerem tökéletesítésre várt, ez nem vitás. Kieszeltem, hogy aki életveszélyben forog, azon segíteni kell. Egyszeri­ben fontos személy, körül is ajnározzák. A segítségért pe­dig jutalom jár, ezt te is tu­dod. Mélyen beúsztam a tóra, a tőkesúlyos kílerek vonulásáig. Lenyeltem egy-két korty vi­zet, ez kicsit megköhögtetett. Ennyit az előkészületről. Most már csak jajv>eszékelnem kel­lett, hogy felhívjam magamra az érdeklődést. Mindig csak olyankor, ha csábtündér nem mutatkozott a hajón. De mutatványom eleinte nem sikerült. Első kiszemeltem pimasz volt, mint egy tavi-kalóz. A fiú egészen mellém hal- zolt az „Európa 30"-assal. — Sokat ivott már, Bébi? — hasalt végig a dekken és az arcomba bámult. — Nem látja, hogy fuldok­lóm? — hápogtam levegő után kapkodva. A deltás siheder az órájára pillantott. — Sajnos versenyben va­gyok. De tartsa még magát. Másfél óra múlva itt leszek. — Ess az orrodra a vitorlá­soddal együtt! — kiáltottam. Következő kalandom egy félbeszabott, mitugrász mentő­orvos volt. Épp az én formán! Ismersz erről az oldalamról. Mélyen a torkomba nyomta az ujját és meghánytatott. Aztán injekciót döfött belém. Béké­sen tűrtem, mint egy vágóál­lat. Végül megpaskolta az ar­com: •— Most megyünk a vízi rendőrségre, látleletezni! Ez már több volt, mint amit elviselhettem. Fejest ugrottam a kílerröl és a karom enyhe mozdulatával egyértelműen nyilatkoztam a vízi törpének. Bambán pislogott utánam, mint akit hátulról fejbe ver­tek. Végre megjelent a látha­táron az igazi, akire vártam. Kecses vonalú finn-yollé köze­ledett. A mackós férfi egyedül kezelte a vitorlát. Jól kieresz­tettem a hangom: — Se...git...ség! A férfi halzolt a vitorlással, kötelet dobott és beemelt. Kedvemre való, kisportolt óriás volt. Habozás nélkül gondjaira bíztam magam. Ép­pen fejtetőre állított, hogy ki­rázza belőlem a vizet, amikor egy ötven körüli festék-kaszni jelent meg a tatbalon, a kajüt irányából. — Helló! Mit csináltok itt, Jocó? — fortyanl fel a ném- ber. — Nem látod, hogy életet mentek, Böce? — és tovább rázott. — Keresd meg a szardínia- nyitót és dobd vissza a vízbe azt a „Cápát". A szőke Apolló nem tétová­zott. Gyöngéden összenyalá- bolt és visszairányított a víz­be. Kezdhettem a fuldoklási elölről. Hunyadi István ból a türelmesen várakozó te­herautóra. Rakodógépnek nevezik, NDK-illetőségű s T 174-es jel­zését 1-gyel törték a 4. számú Autóközlekedési Vállalatnál, ahová — az idei Budapesti Nemzetközi Vásárról érkezett harmadmagával. Demeter István ’a pilótája, magyar gépről, a Vörös Csil­lag Traktorgyár konstrukció­járól került az új rakodóra. Jobb-e a réginél? ■— Megvallom őszintén, amazt jobban szerettem. Meg­szoktam. Ezzel csak három he­te járok, alig ismerem még. — Merre jár, pilóta? — A múlt héten Kaiban voltam, követ szedtem. Most és általában máskor is itt va­gyok az egri vasútállomáson. — Mennyit bír ez a gép? — Ha folyamatos a szállí­tás, szünet nélkül jönnek, az autók, kokszból, sóderból 2 vagonnal is kirakunk egyetlen óra alatt. Ám, mióta nálam van a gép, folyamatos szállí­tás még nem volt.-.. — Csak sódert, kokszot pa­kol? — Nem. Oszlopot is, beton­árut is. 4,5 mázsa az engedé­lyezett súly, de hatot, sőt még többet is elbír. Erős gép ez, kérem ..! Hátha még alkat­rész is lenne hozzá, akkor di­csérném csak igazán! Az utóbbi hetek időjárása erőteljesen siettette a szőlők fejlődését, amiből arra lehet következhetni, hogy a szüret az idén a szokottnál korábban kezdődik. Ezért a Magyar Ál­lami Pincegazdaság meggyor­sította a szüreti felkészülést, hogy a termés átvételének és raktározásának technikai fel­tételeit kellő időbe biztosítsa. ] Az alföldi, Csongrád környé­ki pincegazdaságok augusztus végére befejezik az előkészü­leteket, hiszen a jelzések sze­rint ezen a területen szeptem­ber közepén megkezdik a sző­lő szedését. A többi helyen szeptember közenére végezne!.' a oincék rendbehozásával, a feldolgozó berendezések felújí­tásával, s az egyéb javítani­valóval. A felvásárlás, illetve az át­vétel gyorsítása érdekében nö­velték az átvételi helyek szá­mát, mindenütt egyszerre há­rom-négy termelő rakodhat. Az állami pincegazdaság az idén 2 500 000 hektoliter mus­tot, bort tud befogadni. Ez feltétlenül elegendő a felvá­sárlásra kerülő bőr zökkenő­mentes elhelyezéséhez. (MTI) 196*. augusztus 17., csütörtök Készül a szüretre a Magyar Állami Pincegazdaság kell nézni a valóságos hely­zettel, nemcsak gazdasági éle­tünk vonásaival, hanem azzal az állapottal is, amit az em­beri koponyákban, a gondol­kodásban találhatunk; A váro­si pártbizottság ennek a tel­jességnek a megismerésére tö­rekszik, hogy a tennivalóit fe­lelősséggel tudja meghatároz, ni. Egyoldalú lenne a mostani vázlatos kép is, ha nem ad­nánk hírt azokról az intézke­désekről, amelyek már ebben az évben is a gazdasági re­form tényében- születtek meg. Különösen a tanácsi felügye­let alá tartozó vállalatok, üzemek léptek előre. Meg­szüntettek náluk egy sor, ed­dig kötelező érvényű megkö­töttséget, az önállóság légkö­rének megszokására adtait mó­dot a gazdasági vezetőknek, ehhez mérték a párt. és a lir megszervezetek feladatát. Be­lekóstoltak a reform új ízéi-j be: így is mondhatjuk ezekről az üzemekről. Kevésbé vagy lényegében egyáltalán nem kerültek ilye.i helyzetbe olyan nagy vállala­tok, mint az Egyesült Izzó gyöngyösi egysége, vagy 5 MÁV Kitérőgyártó ÜV. A fe1" sőbb irányító szervek ezek­nek a nagy vállalatoknak a hozzáedződés1 lehetőségét na­gyon szűkmarkúan merték. Hogy ennek milyen következ­ményei lesznek január 1-tői, azt nem tudjuk felmérni. Tény, hogy ezek a vállalatok hátrányosabb helyzetből in­dulnak majd, nem úgy, mint tanácsi irányítású partnereik. Nagy vonalakban megkísé­reltük bemutatni azt a képet, ami ma Gyöngyösre jellemző, ami megmutatja nemcsak azt a munkát, amit eddig végzett a városi pártbizottság a reform előkészítését célozva, hanem azokat a pártbizottság által is ismert feladatokat, amiket még az év végéig el kell vé­gezniük. G. Molnár Ferenc Megérteni és tenni kell tási mozgalmuk 616.486 forint­tal járult hozzá gyárunk ered­ményeihez. Az üzem szocia­lista brigádjai szép eredmér nyekkel rukkoltak ki. Tettek követték az ígérete­ket az energiaüzemben is. Az üzem Május 1-, Vosztok-, Pe­tőfi-, Bláthi- és Kandó-brigád- jai szinte maradéktalanul tel­jesítették féléves vállalásai­kat. A doboz-, a láncüzem-, a Bornemissza- és a Komarov szocialista brigádok munkái­val is lehetne még illusztrálni a jelentős gazdasági eredmé­nyeket, a szocialista verseny­mozgalom rangosodását, érté­két. jelentőségét. Ma már nem lehet úgy eredményekről, si­kerekről beszélni, hogy ne es­sen szó a szocialista verseny­ről. Igazságtalanság is lenne, elvégre a gyárunkban folyó versenymozgalom jelentősen hozzájárult s járul a ránk rótt feladatok teljesítéséhez. Szocialista módon élni, dol­gozni, tanulni. A jelszó meg­valósulását is példák bizonyít­ják. Lássunk néhányat. — Bőven van választék. A láncüzem Roham szocialista brigádja „gyerekének” fogad­ta Gyenes Erzsikét, az Egri Gyermekváros lakóját. Együtt voltak a palócnapon, a brigád még a balatoni üdülésére is magával vitte. Ezenkívül meg­látogatta már a brigád az an- dornaktályai szociális otthon lakóit is. A szerszámüzem Kun Béla szocialista brigádjá­nak tagjai közösen látogatják a különböző politikai megmoz­dulásokat, baráti alapon már

Next

/
Oldalképek
Tartalom