Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-17 / 193. szám

/

Szocialista mádon élni. dolgozni, fanolni

Yerseny és eredmények

Érdemes fellapozni a matt színű dosszié iratait. A számokból, a mondatokból mindent megtudhatunk a Mátra- vidéki Fémművekben folyó szocialista versénymozgalom- ról, amely az elmúlt fél évben rangos eredményekkel zárult. Érthető tehát a dolgozók büszkesége, s joggal örül Kántor István versenyfelelős is.:.

— Az elmúlt fél évben 30 szocialista, 13 munkabrigád és 14 szocialista címért küzdő brigád folytatott nemes versengést egymással, illetve az év elején tett vállalások teljesítéséért. Sportnyelven szólva „a csapatverseny” kitűnő eredményeket hozott:

A 2,826.623 forint népgazdasági szinten is jelentős összeg. És ami talán még ennél is szebb eredmény: a szocialista versenymozgalom hármas jelszava — szocialista módon élni, dolgozni, tanulni — ma már inkább valóság, mint jelszó gyárunkban. Nagy dolog. Egy új közösség született, ko- vácsolódott össze a feladatok teljesítése közben.

Nem áll módunkban valamennyi üzem, brigád munkáját értékelni. A hivatalos rangsorolást már úgyis ismerik a gyár dolgozói. Ezért csak néhány példát a legjobbak közül...

— A szerszámüzem dolgozói 1,319.486 forintot takarítottak meg. Hogyan? A minta-, és a sorozatgyártásokhoz szükséges szerszámokat határidőre elkészítették. Anyagfelújíellenőrző tevékenysége milyen mértékben biztosítható?

Ezekben a jó szándékú, kétséget kifejező aggódásokban a holnap fejlődéséért való törekvés lelhető fel. Ezekre a kérdésekre nem szabad csupán egy mondattal felelni, a módokat kell feltárni, amelyek a párt vezető szerepének, a szocialista demokrácia szélesítésének lehetőségeit biztosítják. A reform ehhez is alapot nyújt.

Nem világos még mindenki előtt az életszínvonal állandó emelésének biztosítását kimondó elhatározásunk végrehajtási módja. Többen úgy vélekednek, már most is tapasztalható bizonyos áremelkedés néhány piaci cikkben, mint amilyen a gyümölcs- és zöldségféle. Kevés a sertéshús. Ennek felvásárlási árát módosító legújabb rendelkezések hata- sa még nem érződik, tehát kétkednek a jövőt illetően is a pozitív változásban. A piacon a szocialista gazdasági szektorok árszabályozó hatása sem észlelhető folyamatosan és a mindennapi gyakorlatban. A tsz-ek hajlamosak áruikat a kofáknak eladni. Hogyan változhat ez meg a piac törvényeire jobban figyelő gazdasági reform bevezetése után?

Gyöngyösön sok családot érintett és érint a munkaerőgazdálkodás reálisabb követelménye. A XII-es akna felszámolása zavart okozott több száz családban. Elbocsátás és életszínvonal növekedése — hogyan egyeztethetők ezek össze?

Ezekre a kérdésekre csak őszinte okfejtéssel lehet megnyugtatóan válaszolni. Ha a válasz lényegét röviden akarjuk megfogalmazni, azt mondhatjuk: a reform nem csodaszer, nem hoz fejlődést mindenben és mindenkinek egyiK napról a másikra. És egy szükséges operációt végrehajtani a testen ejtendő met.<zes nélkül nem lehet.

Ahhoz, hogy a reformot alaposan előkészítsük, szembe

Hányszor halljuk naponta, különböző összefüggésekben: a gazdasági rendszer reformja. Sőt, egyre gyakrabban úgy, hogy majd az új gazdasági mechanizmusban! És ebben az esetben mindenki valami jobbat gondol hozzá, valami hatásosabbat, mint amit eddig tapasztalt, ismert.

Valljuk be, nemcsak sokféleképpen vélekednek az emberek a reformról, hanem véleményük töltése is más és más. Nincs mit csodálkoznunk azon sem, hogy egyesek a csoda erejéhez mérik, mások hümmögve óvatoskodnak ebből a változó harmóniájú össz- karból. Tudjuk, ez így természetes, ez így mutatja meg, hogy mindenki mer és akar véleményt mondani az ország legfőbb gondjairól.

Ezt a véleményt szeretnénk most, ha nem is a teljesség igényével, de a jellemző vonások keresésével idézni. És azt a tevékenységet bemutatni hozzá, amit a Gyöngyösi Városi Pártbizottság végez a vélemények helyes irányba való terelésére. Magyarán: hogy mindenki azt várja a reformtól, amiért a reformot elhatároztuk, amiért a reformra szükségünk van.

Persze, a véleményt széles határokban kialakítani csak szervezett keretek között lehet. Ezért küldött a városi pártbizottság minél több tanfolyamra minél több személyt. Elsősorban azokat, akik felelős posztokon dolgoznak, akiknek intézkedésétől, cselekvési lehetőségétől, beosztásától sok -függ. Miskolc, Budapest fogadta néhány hétre ezeket a személyeket.

Nem lehet azonban azt várni egy ilyen tanfolyamtól, hogy azon minden részletet fel tudnak deríteni. Az alapvető kérdésekre kellett koncentrálni, és hogy ez a cél sikerrel volt kitűzhető, azt a tanfolyam végzett hallgatói maguk bizonyítják már napjainkban.

Feltehetjük a kérdést: vajon a városban mindenki úgy értékeli már a reformot, ahogy az a legjobb? Eloszlottak már a kétségek, a bizonytalanságok?

A feleletet keressük meg azokbfin a megjegyzésekben, véleményekben, amelyek akár taggyűléseken, akár egyéb tanácskozásokon vagy szűkebb körű beszélgetésekkor hangsainak el.

A párttagok körében fellelhető bizonyos aggodalom a párt vezető szerepének jövőbeni alakulásában. Hátha a gazdasági vezetők, a termelést irányító szervek szerepe kerül majd túlsúlyba: ettől tartanak. És mindjárt hozzáteszik, hogy a gazdasági vezetők jogainak és önállóságának növekedése veszélyeztetheti a szocialista jemok. úciát is. Ilyen körülmények között a pártszervezetnek a termelést irányitó,

többször »s segítséget- adtak a lakatosrészleg brigádjainak. A műszaki fejlesztési osztály szocialista brigádjait őszinte, baráti szellem köti össze. Közös tanulmányi kirándulást szerveztek az esztergomi szerszámgépgyárba, meglátogatták a Budapesti Nemzetközi Vásárt, aktívan részt vesznek s párt és más tömegszervezetek rendezvényein is. A brigádtagok tisztelik, becsülik egymást, s a kapcsolat a gyáron kívül is megvan. Ez valameny- nyi brigádnál így van.

Igazságtalanság lenne elhallgatni: a jók mellett gyengébb sőt nagyon gyenge brigádok is vannak a gyárban.

— Ez is igaz. Van még lazaság, formaság, értéktelen, értékelhetetlen vállalás. De egyre fogy a számuk. A versény- mozgalom rostáján ezek előbb-utóbb kihullnak, s nem rontják a közösség 'munkáját. Gyárunk gazdasági vezetői, párt és tömegszervezetei rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak a szocialista versenymozgalomnak. Számítanak rá, segítik, megbecsülik, elismerő ok’eveVk o mellett az elmúlt fél évben is 20.350 forinttal jutalmazták meg a szocialista versenymozgalom legjobb brigádjait...Rangos eredményekkel ért tehát véget a féléves verseny. Méltóan a gyárhoz, méltóan a versenyhez. Reméljük, az év végén is így lesz.

K. J.

Rakodógép a vasútállomáson

Gumikerekeken jár, csuklós karját ügyesen mozgatja, vasmarkába kisebbfajta csillére- valót szorít s könnyedén emeli az anyagot a vasúti kocsiA meós kötelessége

— Nem mindig rokonszenves a meós, pedig mi is ugyanolyan emberek, ugyanolyan dolgozók vagyunk, mint aki gépen dolgozik — mondta Nagy Kovács József, a gyöngyösi Egyesült Izzó fiatal meó- sa.

Az asztalán felsorakoztatva állnak a megmunkált darabok, egyenként átvizsgálja őket és az általa elfogadottak kerülhetnek szerelésre, szállításra.

— Hány éve meós?

— Talán ott kezdeném — válaszolja —, hogy 1961-ben szabadultam, mint esztergályos és köszörűs. Négy évig dolgoztam gépeken és azt követően, 1965-től a meónál dolgoztam. Jelenleg a munkám mellett a gimnázium harmadik osztályát végzem.

— A munkám ao< ;n mindig azon igyekszem, hogy megelőzzem a seit j it errr élést.

Már 'a gépek beállítását követően a munkapadokon vizsgálom át a munkadarabokat. Persze, időm nem mindig elég a megelőzésre, ilyenkor az utóellenőrzést kell alkalmazni, és bizony előfordulnak selejtes gyártmányok.

Ha selejtet fedez fel a meós. akkor az nem tetszik a dolgozónak, pedig az1 egyén érdeke mellett a közösségi érdekét is figyelembe keli vennie.

Ä meósnak jő szakembernek és főleg igazságosnak kell lennie. Nagy Kovács József megismerte már a gyár dolgozóit, és beszélgetésünk

során kiváló szaktudású emberként említette Molnár János köszörűst, Bordás József esztergályost, Valiskó László fúrást és a Bagi testvéreket.

Sajnos, a kiválóak mellett vannak „selejtgyártók” is, akiknek a nevét eltitkolta, de azt határozottan állította, hogy egy ilyen nagy gyárban, ahol annyi jó szaktudású ember dolgozik, akadnak páran, akik szakmai tudásukat nem igyekszenek fejleszteni.

A „selejtgyártókra” a jövőben sem vár nagy megtiszteltetés. A meósnak joga, illetve kötelessége, hogy megakadályozza a rossz gyártmányok továbbítását, még akkor is, ha azokért egyesek megharagszanak.

Gyenes István

\

No, de hát ez csak a pilóta bosszúsága.

Mások, alkatrész hiányában is dicsérik. Ördögk György, a 4. számú AKÖV szállítási vezetője újságolja, hogy a gép segítségével sokat nyernek. Példaként csupán a fekbért említi, ami áprilisban még 42 forint volt kocsinként. Júliusban ez 3,5 forintra esett visz- sza, ami lényegesen jobb az országos átlagnál.. s

— Szembetűnően gyorsabbá vált a rakodás — bizonygatja Káli Ottó, az egri nagy állomás kereskedelmi főnöke is. — Azelőtt korántsem volt ritka a 8—10 órás pakolás, mostanában már 4 is elegendő. Mondanom sem kell, hogy mit jelent ez, különösen most, a zöldáru-, gyümölcsdömping idején! Remélem, hogy minket ezután sem szidnak a késedelemért, tőlünk már nem sürgetik az üres, tiszta vasúti kocsikat ;: i

Felzúg a gép, meglódul a ha- taljnas acélkar, majd nyitott marka, néhány pillanatra megáll a levegőben. Fülkéjéből kiszól hozzánk a pilóta:

— Én meg azt remélem, hogy az alkatrészekért nem kell sokáig bosszankodnom, nem ácsorog soha tétlenül a gép. Már csak azért is, hogy nekik is igazuk legyen — mutat mosolyogva a szállítási vezetőkre...

(gyóni)

Stop

Te aztán ismersz, Loló, nem szívelem a tucatmunkát, sem az elcsépelt lemezeket. Igényes vagyok. Járom a magam útját, senkit sem indigózok. Az autóstop lejárt már és cseppet sem méltó hozzám. Egészen kis befektetést igényel, ez igaz. Egy feszes trapéznadrág, santung ingbulz és egy klassz napszemüveg. Oe ez már a múlté. Űjítanom kellett, s egy sikerült balansz- szal a vitorlázó-sportra képeztem át magam. Merész bikini kell hozzá, semmi egyéb. Ez a stop az én szabadalmam, r m utánozhatja senki. És hogy eddig nem volt szerencsém, az egészen más kérdés.

A móló szélső köveire cöve- keltem tehát, innen lóbáltam csokoládéra sült lábikráimat a vitorlázók felé. Ez még csak kísérlet volt. Izgatottan stiröl- tek engem és lelkesen invitál- c* a dingire meg a yollére.

Más egyéb nem történt. Szélirányban kereicoltak tovább.

Módszerem tökéletesítésre várt, ez nem vitás. Kieszeltem, hogy aki életveszélyben forog, azon segíteni kell. Egyszeriben fontos személy, körül is ajnározzák. A segítségért pedig jutalom jár, ezt te is tudod.

Mélyen beúsztam a tóra, a tőkesúlyos kílerek vonulásáig. Lenyeltem egy-két korty vizet, ez kicsit megköhögtetett. Ennyit az előkészületről. Most már csak jajv>eszékelnem kellett, hogy felhívjam magamra az érdeklődést. Mindig csak olyankor, ha csábtündér nem mutatkozott a hajón.

De mutatványom eleinte nem sikerült.

Első kiszemeltem pimasz volt, mint egy tavi-kalóz.

A fiú egészen mellém hal- zolt az „Európa 30"-assal.

— Sokat ivott már, Bébi? —

hasalt végig a dekken és az arcomba bámult.

— Nem látja, hogy fuldoklóm? — hápogtam levegő után kapkodva.

A deltás siheder az órájára pillantott.

— Sajnos versenyben vagyok. De tartsa még magát. Másfél óra múlva itt leszek.

— Ess az orrodra a vitorlásoddal együtt! — kiáltottam.

Következő kalandom egy félbeszabott, mitugrász mentőorvos volt. Épp az én formán! Ismersz erről az oldalamról. Mélyen a torkomba nyomta az ujját és meghánytatott. Aztán injekciót döfött belém. Békésen tűrtem, mint egy vágóállat. Végül megpaskolta az arcom:

•— Most megyünk a vízi rendőrségre, látleletezni!

Ez már több volt, mint amit elviselhettem. Fejest ugrottam

a kílerröl és a karom enyhe mozdulatával egyértelműen nyilatkoztam a vízi törpének.

Bambán pislogott utánam, mint akit hátulról fejbe vertek. Végre megjelent a láthatáron az igazi, akire vártam. Kecses vonalú finn-yollé közeledett. A mackós férfi egyedül kezelte a vitorlát. Jól kieresztettem a hangom:

— Se...git...ség!

A férfi halzolt a vitorlással, kötelet dobott és beemelt. Kedvemre való, kisportolt óriás volt. Habozás nélkül gondjaira bíztam magam. Éppen fejtetőre állított, hogy kirázza belőlem a vizet, amikor egy ötven körüli festék-kaszni jelent meg a tatbalon, a kajüt irányából.

— Helló! Mit csináltok itt, Jocó? — fortyanl fel a ném- ber.

— Nem látod, hogy életet mentek, Böce? — és tovább rázott.

— Keresd meg a szardínia- nyitót és dobd vissza a vízbe azt a „Cápát".

A szőke Apolló nem tétovázott. Gyöngéden összenyalá- bolt és visszairányított a vízbe.

Kezdhettem a fuldoklási

elölről.

Hunyadi István

ból a türelmesen várakozó teherautóra.

Rakodógépnek nevezik, NDK-illetőségű s T 174-es jelzését 1-gyel törték a 4. számú Autóközlekedési Vállalatnál, ahová — az idei Budapesti Nemzetközi Vásárról érkezett harmadmagával.

Demeter István ’a pilótája,

magyar gépről, a Vörös Csillag Traktorgyár konstrukciójáról került az új rakodóra.

Jobb-e a réginél?

■— Megvallom őszintén,

amazt jobban szerettem. Megszoktam. Ezzel csak három hete járok, alig ismerem még.

— Merre jár, pilóta?

— A múlt héten Kaiban

voltam, követ szedtem. Most és általában máskor is itt vagyok az egri vasútállomáson.

— Mennyit bír ez a gép?

— Ha folyamatos a szállítás, szünet nélkül jönnek, az autók, kokszból, sóderból 2 vagonnal is kirakunk egyetlen óra alatt. Ám, mióta nálam van a gép, folyamatos szállítás még nem volt.-..

— Csak sódert, kokszot pakol?

— Nem. Oszlopot is, betonárut is. 4,5 mázsa az engedélyezett súly, de hatot, sőt még többet is elbír. Erős gép ez, kérem ..! Hátha még alkatrész is lenne hozzá, akkor dicsérném csak igazán!

Az utóbbi hetek időjárása erőteljesen siettette a szőlők fejlődését, amiből arra lehet következhetni, hogy a szüret az idén a szokottnál korábban kezdődik. Ezért a Magyar Állami Pincegazdaság meggyorsította a szüreti felkészülést, hogy a termés átvételének és raktározásának technikai feltételeit kellő időbe biztosítsa.

] Az alföldi, Csongrád környéki pincegazdaságok augusztus végére befejezik az előkészületeket, hiszen a jelzések szerint ezen a területen szeptember közepén megkezdik a szőlő szedését. A többi helyen szeptember közenére végezne!.' a oincék rendbehozásával, a feldolgozó berendezések felújításával, s az egyéb javítanivalóval.

A felvásárlás, illetve az átvétel gyorsítása érdekében növelték az átvételi helyek számát, mindenütt egyszerre három-négy termelő rakodhat.

Az állami pincegazdaság az idén 2 500 000 hektoliter mustot, bort tud befogadni. Ez feltétlenül elegendő a felvásárlásra kerülő bőr zökkenőmentes elhelyezéséhez.

(MTI)

196*. augusztus 17., csütörtök

Készül a szüretre a Magyar Állami Pincegazdaság

kell nézni a valóságos helyzettel, nemcsak gazdasági életünk vonásaival, hanem azzal az állapottal is, amit az emberi koponyákban, a gondolkodásban találhatunk; A városi pártbizottság ennek a teljességnek a megismerésére törekszik, hogy a tennivalóit felelősséggel tudja meghatároz, ni.

Egyoldalú lenne a mostani vázlatos kép is, ha nem adnánk hírt azokról az intézkedésekről, amelyek már ebben az évben is a gazdasági reform tényében- születtek meg. Különösen a tanácsi felügyelet alá tartozó vállalatok, üzemek léptek előre. Megszüntettek náluk egy sor, eddig kötelező érvényű megkötöttséget, az önállóság légkörének megszokására adtait módot a gazdasági vezetőknek, ehhez mérték a párt. és a lir megszervezetek feladatát. Belekóstoltak a reform új ízéi-j be: így is mondhatjuk ezekről az üzemekről.

Kevésbé vagy lényegében egyáltalán nem kerültek ilye.i helyzetbe olyan nagy vállalatok, mint az Egyesült Izzó gyöngyösi egysége, vagy 5 MÁV Kitérőgyártó ÜV. A fe1" sőbb irányító szervek ezeknek a nagy vállalatoknak a hozzáedződés1 lehetőségét nagyon szűkmarkúan merték. Hogy ennek milyen következményei lesznek január 1-tői, azt nem tudjuk felmérni. Tény, hogy ezek a vállalatok hátrányosabb helyzetből indulnak majd, nem úgy, mint tanácsi irányítású partnereik.

Nagy vonalakban megkíséreltük bemutatni azt a képet, ami ma Gyöngyösre jellemző, ami megmutatja nemcsak azt a munkát, amit eddig végzett a városi pártbizottság a reform előkészítését célozva, hanem azokat a pártbizottság által is ismert feladatokat, amiket még az év végéig el kell végezniük.

G. Molnár Ferenc

Megérteni és tenni kell

tási mozgalmuk 616.486 forinttal járult hozzá gyárunk eredményeihez. Az üzem szocialista brigádjai szép eredmér nyekkel rukkoltak ki.

Tettek követték az ígéreteket az energiaüzemben is. Az üzem Május 1-, Vosztok-, Petőfi-, Bláthi- és Kandó-brigád- jai szinte maradéktalanul teljesítették féléves vállalásaikat. A doboz-, a láncüzem-, a Bornemissza- és a Komarov szocialista brigádok munkáival is lehetne még illusztrálni a jelentős gazdasági eredményeket, a szocialista versenymozgalom rangosodását, értékét. jelentőségét. Ma már nem lehet úgy eredményekről, sikerekről beszélni, hogy ne essen szó a szocialista versenyről. Igazságtalanság is lenne, elvégre a gyárunkban folyó versenymozgalom jelentősen hozzájárult s járul a ránk rótt feladatok teljesítéséhez.

Szocialista módon élni, dolgozni, tanulni. A jelszó megvalósulását is példák bizonyítják. Lássunk néhányat.

— Bőven van választék. A láncüzem Roham szocialista brigádja „gyerekének” fogadta Gyenes Erzsikét, az Egri Gyermekváros lakóját. Együtt voltak a palócnapon, a brigád még a balatoni üdülésére is magával vitte. Ezenkívül meglátogatta már a brigád az an- dornaktályai szociális otthon lakóit is. A szerszámüzem Kun Béla szocialista brigádjának tagjai közösen látogatják a különböző politikai megmozdulásokat, baráti alapon már