Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-02 / 180. szám
1 hétköznapi tettek becsülete m , fi Uj vonások, új feladatok a termelőszöveikexeti pártszervesetek munkájában A méltán híres termelőszövetkezet elnöke, s a ma is sok nehézséggel küzdő, mostoha természeti adottságok között gazdálkodó paraszti közösség kommunistáinak titkára egy országos tanácskozáson kötött ismeretséget. Az ismeretségből barátság lett. Nemcsak személye* sorsukat gazdagító, hanem a közösséget is hasznosan gyarapító barátság. A párttitkár az ..elnök-ismerős” szövetkezetében szerzett tapasztalatokat összegezve, egy természetesnek tűnő, • mégis, sűrűn figyelmen kívül hagyott tanulságot vont le. Ott — mondta — a kommunisták szemében rangja van az aprómunkának. A mérleghiányos szövetkezetek” számának jelentős csökkenése, a gazdálkodás színvonalának növekedése, a termelés anyagi feltételeinek fokozatos javulása, a jövedelmezőség emelkedése mind-mind fontos lépcsőfok az új paraszti osztály formálódásában, de legalább Ilyen fontosak voltak, s lesznek azok a lépcsőfokok is, amelyeket a kommunisták a politikai munka sajátos eszközeivel teremtettek, illetve teremtenek meg. A gazdaságirányítás új rendszere az eddigiektől alapvetően különböző helyzetet teremt a termelőszövetkezetekben is, s ez érthetően új és nagy feladatokat ró a pártszervezetekre. Legalább olyan szükség van most az aprómunka, s a nagy tettek összhangjának megteremtésére, küldöttgyűléseken felvetett és megoldásra váró problémákat. Hasonló példát, pontosabban szólva teendőt most nem keveset produkál az élet. Ilyen, szintén lényeges kérdés az, hogy mikor, milyen feltételekkel létesítsenek közös gazdaságaink melléküzemágat, előfeldolgozó vagy tartósító üzemet, milyen színvonalú az üzemgazdasági munka a szövetke- '»zetekben? Az új mechanizmusban még döntőbb jelentősége lesz a vezetők hozzáértésének, rátermettségének, a brigádvezetőtől a főállattenyésztőig, s ebben ugyancsak nélkülözhetetlen a kommunisták véleménye. Döntő kérdés az is, hogy a jelentősen megnövekvő szövetkezeti demokráciával hogyan élnek, a közös előrehaladás érdekében kamatoztathatják-e. vagy éppen a cselekvést teszik nehézzé azzal, hogy útjára engedik az öncélú vitatkozgatásl. Elvi és gyakorlati munka egészséges összhangjának megteremtését Igényli mindez. Nem könnyű megteremteni ezt az egészséges összhangot, dv nem is lehetetlen. Elsősorban az kell hozzá, hogy a szövetkezet valamennyi kommunista tagja átérezze felelősségét, tettei súlyát A vita, a nézetek, a vélemények pontos ismerete a helyes döntések meghozatalához elengedhetetlen, a tag gyűléseken tehát vitatkozni, határozni és dönteni kell. Szólni azért, ha valaki megkurtítja a közös termelést, akár csak egy kilónyi gyümölccsel is, nem röstellni a meggyőző szót egy-egy helyes intézkedés elfogadtatása érdekében, harcolni az ügyeskedők, a közös munka alól kibúvó, ugyanakkor piacozó tsz- tagok megváltoztatásáért: aprómunka mindez. Akár a mozaikokból, ezekből áll össze az egész közösség arculata, élete. A gazdasáirá- nyítás új rendszere, ahogy ezt mind sűrűbben hallani termelőszövetkezeteinkben, előtérbe állítja a „fillérből lesz a forint" elvet, azaz az arpómunka becsülete is nagyobb lesz. Ha jó, megalapozott a pártszervezet elvi, irányító munkája, nem lehet más a napi, aprómunka sem. A kölcsönösség e fontos folyamatának felismerése, tehát az, hogy az aprómunka a jó mai és holnapi tervek alapja, s az, hogy ezek visszahatnak, mégpedig kedvezően, a napi teendőkre, egyben biztosítéka a politikai munka fokozódó „jövedelmezőségének”. Mészáros Ottó Rehord a gabonafelvásárló vállalatnál mint volt az átszervezést követő időkben. Mire gondolunk? Alfa például, hogy a mechanizmusreform a termelőszövetkezetek kizárólagos jogává teszi termelési szerkezetük kialakítását, változtatását. Lényeges jog ez, s nagy felelősségi Az elhamarkodott döntés a tagság egészét sújtja, veszélybe sodorhatja a jövedelmezőséget. Elsősorban a kommunistáknak, a pártszervezeteknek kell tehát állást foglalniuk ebben, s megértetni a tagsággal, mit, miért akarnak vagy nem akarnak, azaz — s ez már az aprómunka — megmagyarázni, megértetni, elfogadtatni a közgyűléseken, (Vast János tudósítónktól): Augusztus 1-ét mutat a naptár, de már a Heves megyei Gabonafelvásárló Vállalat raktárai teljesen megteltek gabonával. Ilyen ütemű aratásra és begyűjtésre még nem volt példa — mondották a vállalat vezetői. A tavaly például július végére mindössze 1700 vagon termény volt a raktárakban, ma viszont már 4200 vagon van fedél alatt Ezzel azonban meg Is teltek a raktárak és a még várható 2600 vagon áru elhelyezése gondot jelent. Mintegy ezer vagon termény tárolásában segítenek a tsz-ek is, de a többit szabad téren kell tárolni. Erre a gabonáiéi vásárló vállalat 7000 négyzetméter ponyvát vásárolt, több mint 7000 ezer forint értékben, így az esőtől védve lesz a begyűjtött termés. Az átvétel lebonyolításában eddig fennakadás nem volt. Külön dicséretet érdemel a hevesi körzeti üzem, ahol az átvétel lebonyolítása mintaszerű volt. A termény minőségéről elmondották, hogy az hosszú évek óta nem volt ilyen jó. Jellemző adat, hogy minőségi felár címén a vállalat több mint 1,7 millió forintot fizetett ki a tsz-eiknek. Ugyanakkor gyengébb minőség miatt mindössze 11 ezer forint folyt be a vállalat pénztárába. Az új termés nedvességtartalma is a szabvány alatt van, ami a tárolásnál igen kedvező, ugyanis a melegedés és romlás veszélye igy minimális. Elmondhatjuk, hogy a rekordtermés és a rekordgyorsaságú betakarítás okozta rendkívüli feladatot eddig jól oldották meg a megye malomüzemei és raktárai. Üzen a brigádnapló Az elmúlt héten a Népújság író-olvasó találkozóján vettem részt a Finomszerei vénygyár ban. „Fehér” asztal mellett, kötetlen beszélgetés során sok közérdekű kérdésről esett szó. Hogyan élnek, az utóbbi időben mit tettek a szocialista brigádok? Erre a kérdésre Bocsi Jánosné, a 17-es üzem Egyetértés szocialista brigádjának vezetője áladta a brigádnaplót. Bocsiné csak arra gondolt, hogy helyettük beszéljen az írás. Különben is nagy hirtelenjében ki tudná azt fejből elsorolni, hogy január elején a brigád mit vállalt, mikor, mit tettek és melyik hónaD- ban hogyan teljesítették ígéretűket. Meg a társak, a különböző üzemek dolgozói talán kérkedésnek vennék, ha a nyilvánosság előtt önmagukról beszélne. Figyelmesen lapozgattam a szép, piros kötésű könyvben. Amikor a naplóba ragasztott fényképekről egy pillanatra felnéztem, Bocsiné arra kért, hogy mondjak véleményt: tetszik-e a brigádnapló, vajon megfelelően vezetik? Igen, a brigádnapló szép és tetszett. Meg is kértem Bocsi Jánosnét, hogy a könyvet magammal vigyem és a bejegyzéseket elolvashassam. Tetszett az, hogy az év első munkanapján szerepel az első bejegyzés. Az Egyetértés brigád nem késlekedett, életjelt, hírt adott magáról, mindjárt az első nap. Akkor még pontosan nem tudhatták, hogy mi lesz a feladatuk, mit bíznak rájuk az üzemben. Talán ezért lett egy kicsit általános az év eleji vállalás. Az év első napján látták az Egyetértés brigád tagjai, hogy az idén sok munka vár rájuk. Az előírt normát 100 százalékra teljesítjük, írták a vál- lalalások első pontjaként. De a fecskendőgyártásban feltétlen fontos a megbízhatóság, a kifogástalan minőség. A brigád tagjai úgy döntöttek, hogy az első számú ellenőrök ők maguk lesznek, az önmeózást lelkiismeretesen elvégzik. Eh* hez önként vállalt felelőssée és megszolgált bizalom kell. Mindkettő megvolt, mert az önmeózást a brigád vállalta, az üzemvezetőség pedig elfogadta. A következő sorokban az Egyetértés brigád egy kicsit pontosabbá tette vállala- lását. Szavukat adták, hogy az általuk gyártott fecskendőkre panasz, reklamáció nem fog érkezni. Drága anyaggal dolgoznak, tehát az önköltség szempontjából fontos a figyelem és a gondosság. Mindnyájan megfogadták, hogy a megengedett törési százalékot betartják, sőt, két ezrelékkel alatta lesznek. Háromszoros szocialista brigád az Egyetértés, de az év elején nem volt könnyű dolguk. Két régi brigádtag kivált és négy új asszony , lépett be. ‘ Nyolcon kezdték újra a munkát. Azóta minden hónapban színes tintával, svönav betűkkel jegyzik naplójukba a teljesítést A brigádvezető, a műhelybizottság titkára, valamint a párttitkár aláírásukkal hitelesítik a megállapításokat. Ügy véljük, hogy helyes lenne, ha ezentúl a naplóban nemcsak a mennyiségi tervteljesítést rögzítenék, hanem a minőség alakulását, a megtűrt- és a tényleges törés adatait is pontosan feljegyeznék. A brigád becsületére válik, hogy feljegyzik azt is, ha valamit nem sikerült teljesíteni. Ügy gondoljuk, hogy tanulságos és hasznos lenne, ha egy-két szóval mellé Írnák ennek okát, feltűntetnék az akadályt. A pártoktatáson szerzett igazolást a naplóhoz mellékelték, de megtalálhatjuk itt annak dokumentumát, hogy Tóth Józsefné és Bajzát Jánosné júliusban vért adtak, önkéntesen és térítés nélkül segítettek beteg embertársaikon. Egy szovjet katona sírját gondozzák, virágokkal ültetik be az Egyetértés brigád tagjai. Szeretnék, ha megtalálnák az elesett katona hozzátartozóit és bánatukat gondoskodással, megemlékező, kedves szavakkal enyhíthetnék. Rajzok, fényképek, pár soros bejegyzések teszik időállóbbá a kirándulások, a közös megmozdulások emlékét és erősítik az együvé tartozás tartozás érzését. Sikerekről üzen a brigádnaoló és akik ennyi féltő gonddal tartják számon eredményeiket, gondjaikat, azok joggal számíthatnak újabb sikerekre. F. L. ÚTON ÚTFÉLEN Azt mondják, aki utazik, „kétszer él”, vagyis élményekben dupláját kapja, mint aki nem mozdul el. Nemcsak á tájjal, annak változásaival ismerkedhet és éli át szinte pillanatonként! változásait, de olyan emberi tulajdonságok is felvillannak előtte, amelyeknek közreadása, kommentálása természetesnek tűnik. A minap ilyen találkozások adódtak Egertől Kápolnáig. Szétszórt kévék A Kőlyuk-tető felett lovas kocsik kocogtak lefelé a lejtőn, a vendégoldallal megtoldott szekéren árpakévék tornyosultak. Pontosabban: nem mindegyiken. Feltűnt ugyanis, hogy két szekérről jócskán hiányoztak a kévék. S ez akkor tűnt fel, amikor az aszfalton itt is, ott is, egyesével, párosával, keresztben és hosz- szában ott hevertek az összekötött kalászok. Autók kerülgették és „csépelték” az elhagyott kévéket. Visszafordulva utolértük a kocsisokat. Az autó és a szekerek zaját túlharsogva kiabáltuk: — Szétszórják az egész rakományt. A kocsis, mintha nem hallotta volna, továbbhajtott, majd az újabb kürtölésekre, kiabálásokra bosszúsan legyintett, mintha azt mondaná: hagyjuk őt békén, ha neki nem fontos, hogy széthull a kocsi árpa, minek szaggatjuk mi a szánkat miatta? A szétszórt kévék szaporod— Jókor, jókor, mert délután már alig bírtam viliázni. — ??? — Gondoltam, amikor átszúrta a lábamat a villa, úgy reggeltájban, hogy délig kidolgozom a napot. De aztán Annus is megsebesedett, neki a combját szúrták át. Persze, véletlenül. Nagyon vérzett, de ő is dolgozott tovább. így hát én is megebédeltem, aztán újra villára. Egészen mostanáig. Azért kérettem magukat, mert a vontatóra lehet, hogy nem bírtam volna már felmászni, és a házunkig sokat kellett volna gyalogolni. — De hát miért nem vitette azonnal magát orvoshoz ilyen sebbel? — Hát nem látta, hogy menynyi szalmát kell még ott ösz- szehordani? A házukhoz értünk. Nehezen, kínlódva lépett ki az au— Tisztelt bíróság! Mint keresetemben is kifejtettem: válni kívánok feleségemtől. Az ok, hogy nejem teljesen elhidegült tőlem... Nem, nincsenek konkrét bizonyítékaim, de ezt az ember megérzi, kár, hogy a tisztelt bíróság nő, így nehezebben érti meg a szempontjaimat. Tízéves házasok vagyunk. Ennyi telt el, megértésben, szeretet- ben, boldogságban. A dolog körülbelül egy éve kezdődött... Elöljáróban azonban el kell mondanom, hogy imádom a csirkecombot. Mikor elvettem Elvirát, anyám elmondta ezt neki. Akkor az álnok lésütötte a szemét és áhitatosan rebegte, hogy ez direkt szerencse, mert ő ki nem állhatja a csirkének a combját, csak a hátát, meg legfeljebb a szárnyát tudja megenni. Akkor éreztem, minket az isten is egymásnak teremtett, éppen olyan, mint az anyám. Minden vasárnap csirkét vágtunk. Nekem jutott a két combja és a melle, ö ette a hátát, szárnyát és az aprólékját. Sosem szóltam érte: hadd egye, ha egyszer azt szereti. Az ember tisztelje házastársa ízlését, még akkor is, ha nem egyezik az övével. Egy évvel ezelőtt történt. Későn mentem haza, a vacsorám az asztalon volt. En sosem kívántam tőle, hogy megvárjon a vacsorával. Olyan enyhe szalon- mólém volt, de azt azért észrevettem, hogy enyém... Hát tessék elhinni, beleegyezem, elvégre emberek vagyunk, nem igaz? De így? Se szó, se beszéd! Másnap azért nem tettem szeremhányást. Egy hétig nem szóltam hc^-á. A következő va.-.rnap megint csirke volt. Ezúttal ri- zsesen. Imádom. A rizsbe borsót kever a ság, hogy ekkor már megfogalmazódott bennem a gyanú: ennek a nőnek van valakije. Annak adja a combokat. Csak erre gondolhatok, kérem, miután ő az én szegény anyámnak is megvallotta, hogy ki nem állhatja a csirke combját. Igen! Csakis a szeretőjének adja ezeket a finom falatokat._ A A. A. ^ VÁLÓOK. r ▼ T TT a csirkepörköltben nincs comb, nincs mel- lehúsa. Egy hatalmas, csontos hát és két szárnya úszkált a piros szaftban. Már akkor sejtettem, hogy ez nyílt támadás. De az is eszembe jutott aznap, hogy egyszer ő is megkóstolhatja a combot is... Bár az egyiket azért meghagyhatta volna. Nem vagyok önző, tessék elhinni. Ha odaáll elém és azt mondja: — Te, Jenő, én is megszerettem a combot, ezqntúl egyik legyen a tiéd, a másik az y^e~T"'T feleségem, meg húst... Természetesen mindig két combot rejtett el a rizsben. Izgalmas művelet nekiállni a rizshegynek és kibányászni belőle a combokat. Ezen az estén megint kicsit későn mentem haza. A vacsora a szokott helyén. Nagy kupac rizs, benne zöldborsószemek... Látványnak is szép. Nekiülök, eszem lefelé a rizst, eszem, eszem. Előjön egy szárnya, aztán a másik, aztán a püspökfalatja... De comb sehol. Érthető, tisztelt bíróT ▼ ▼ ^ Ekkor már nem lepleztem a sértettségemet. Egy hűtlen asz- szony ne várjon jó szót az embertől. Én nem vagyok naiv, kérem. Tudom, minden szerelemnek vége szakad egyszer, nekem is voltak botlásaim, kérem... Na, de ez több a soknál. Ez nyílt kihívás, durva árulás, még sze- ■ rencse, hogy szegény édesanyám nem érte meg... Azután nagyon rosz- szul éltünk. Sosem emlegettem neki a csirkecombokat. Többször sütött rántott csirkét, és újra nekem adta a combokat Ekkor azonban én már óriási önuralommal eltoltam magam elől és azt mondtam: — Add a szeretődnek! Képzeljék el. Megjátszotta, hogy sír. A comb ott állt napokig az asztalon. Azt hitte, ezzel eltereli a figyelmemet. Igen... Megismerkedtem Alizzal. Kedves özvegy asszony. Hiába, az embernek hiányzik a gyengédség. Ö mindig nekem adta a csirke combját, mert ő is olyan, mint az én szegény jo' édesanyám, isten nyugossza, ő is csak azt a jó csontos hátát szerette leszopogatni... Ennyit tudok előadni, tisztelt bíróság, és kérem a válás kimondását, annál is inkább, mert Alízkám anyai örömöknek néz elébe... Ekkor a bíróság az asszonynak adta meg a szót: — En nem tudok mit mondani... En... Tetszik tudni, hiszen a tisztelt bírónő is nő... Ez abban az időben volt, amikor csak azt a mirelit fagyasztott csirkeaprólékot lehe- f tett kapni... í Ősz Ferenc * tak az úton. Végre az erélyes hangra az egyik fogat hajtója leszállt és dühösen felvágta a legközelebbi kévét a kocsi hátuljába. A többiek még akkor is hajtottak tovább, volt olyan, akinek már majdnem fele hiányzott a kocsijáról. Érdeklődtünk, hová viszik — ha egyáltalán marad még akkor a kocsin a kévékből, mire céljukhoz érnek? Azt válaszolták: a tsz-be. De arra a kérdésre már nem adtak választ, hogy melyik egri közös gazdaság szérűjére hajtanak. Bár lehet, hogy ott megkérdezték tőlük, miért csak fél vagy háromnegyed kocsival álltak be a cséplőgéphez... És hogy a többit hol hagyták? fl villa meg a paraszlasszony Jószerével tíz kilométernyit se mentünk, amikor az útmenti kazlak mellől kislány futott hozzánk. — Legyenek szívesek bevinni ezt a nénit Kerecsendre, megszúrták a lábát a villával. Az igenlő válaszra sötét ruhás asszony sántikált elő, lába csak hevenyészve volt bekötve, látszott rajta a hegyes szerszám ütötte seb nyoma. Megkönnyebbült sóhajjal dőlt hátra a gépkocsi ülésén. — Most sebesült meg? — Hát... nemrég. — Akkor pont jókör érkeztünk tóból, s mondta, hogy átöltözik illően, ahogy orvoshoz kell menni, mert nemsokára vége a rendelésnek. Ugyanis ekkor már estefelé volt. Q vámszedö A motor mellől ketten integetnek. Mikor megállunk, kétségbeesetten kérik, vigyük be egyiküket legalább Kápolnára, hogy onnan segítséget hozzon. Az autóban aztán halljuk a történetet az országutak vámszedőjéről, a más szorult helyzetét kihasználóról. — Tudja, Füzesabonyba akartunk menni, de négyszer egymás után defektet kaptunk. Akkorra elfogyott minden ragasztó és itt álltunk az út szélén immár két órája. Sok kocsinak, motorosnak integettünk, nem álltak meg. Egy motoros megállt, azt mondta, ad ő belső gumit 60 forintért. Ügy képzelje, egyetlen rongy és folt gumit adott, de hát nem tehettünk mást, kifizettük. 50 métert se mentünk vele. teljesen szédurrant. Látja, ilyen emberek is vannak — mondja nekikeseredve utasunk. Igen, ilyenek is... Kovács Endre 1967. augusztus 2., szerda /
