Heves Megyei Népújság, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-01 / 179. szám

EGRI NYÁR NAPHIMNUSZ Bemutatta új műsorát az egri irodalmi színpad után felragyoghasson az élet­öröm a szavakban. Ha az ilyen ellentét-párokat végigve­zeti a műsoron a szerkesztő, bizonnyal nagyobb méretűvé lesz ez az este és nagyobb ará­nyúvá az élmény, amelynek így alig maradt ideje megszü­letni. A rendezés Szívós József munkája. Nem könnyű feladat­ra vállalkozott, amikor hatá­rozott egyéniséget kívánó, ne­mes veretű versek fűzérét kellett elmondatnia olyan pó­dium-tagokkal, akikben — ke­vés kivételtől eltekintve — a szöveg tartalma, belső szépsége, értelme nem ragyogott fel, napfényszerűen. A versm^ndás teljes és elmélyült szövegisme­retet és szövegértést kíván. Egy-egy verssel, egy-két perc alatt kell elérnie a versmon­dónak azt a hatást, amit egy dráma esetleg két-három óra alatt elérhet. Ehhez egyéniség, hang, színes skála és pontos kidolgozottság kell. S hogy mennyire nem tudott — úgy hisszük, nem is tudhatott — a színpad szereplőivel jól gaz­dálkodni Szívós József, azt az is mutatja, hogy Theokritosz Szerelmes párbeszédét iskolá­sán sápadt kiadásban adta elő két versmondója. Hiányoltuk a színpad né­hány erősségének a távollétét. A műsorban felléptek dr. Rip- ka Kálmán — a színpad egyik erőssége — Kovács Krisztina, Morvái Magda, Nagy Edit, Se­bestyén Mária, Kertész József, Darabos Zsolt, Juhász Ákos, Juhász Csaba, Jónás Pál és Kalmár András. Farkas István zenei szer­kesztése hangulatot adott a bevezető résznek. Pászthy Ju­dit szólója külön színt jelen­tett. Nem ártott volna, ha több lírai számot előad. Farkas András A Pygmalion és az érem sokadik oldala A világért se sértődjenek meg a táncdal rajongói, de ei a csütörtöki második forduic már az előzőnél kevésbé tet­szett. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy ha a szerzők és énekesek nem is. de a zsűri kezdi megtalálni j; formáját, s így döntéseik ne:r ellenkeznek oly nagymérték­ben a közönség véleményével No de várjuk ki türelemmel a végét, ráérünk még vélemény! mondani, hiszen csütörtököli este úgyis ott ül a fél ország a képernyők előtt... Szóljunk inkább a hét vé­géről, főleg a szombat estéről amikor nem hiányzott a mű­sorból a szellemes humor, dt a szatíra apró tüskéi sem Ezúttal Un-fair Lady címen láttuk a Pygmalion ki tudja hányadik és a May fair Lady másik oldalát, — e nagy sike­rű musical fejre és Pestre ál­lított változatát. Tetszett az ötlet, a kifordított történet, a pesti virágáruslányról, aki magához emeli és dzsessz- nyelvre tanítja Higgins-t, a szerény, fixfizetéses nyelvta­nárt, ,Tól szórakoztunk a közel egyórás oaródián. A sikerben egyformán osztoztak az átdol­gozok és a főszereplők, külö­nösen tetszett Galambos Erzsi, tjarvas Iván. Rátonyi Róbert Garas Dezső komédiázó kedve és tehetsége. i -..De mit lehet csinálni szombat este? — kérdezte szerzői estjének bevezető kon- feranszában Komlós János, aki ezúttal arra vállalkozott, hogv felvonultassa a képer­nyőn annak a bizonyos érem­nek minden oldalát. Nos, ha ezt a minden oldalát nem is, de ió néhányat azért sikerült köriillövöl^^zni a s-mtira Púny­Kultúra exportra AKI VALAHA is külföldön járt — s az utóbbi évtizedben ezt egyre többen tették — va­lamiképpen mindig találko­zott az otthon üzenetével. Egy könyvüzlet kirakatában a magyar író műve, egy film­színház ormán a kedvelt ma­gyar színész plakátképe, a hanglemezboltokban a magyar táncdalénekesnő lemeze — mind-mind megannyi jeladás a magyar kultúráról. Csak örülhetünk neki, hogy nap­jainkban alig van országa a világnak, ahová nem jutná­nak el szellemi életünk kö­vetei: szépirodalmi és tudo­mányos könyvek, komoly és könnyűzenei kották, hangle­mezek, képzőművészeti alko­tások, reprodukciók, játék- és ismeretterjesztő filmek, színpadi művek. Huszonötmillió példány könyvből, nem kis mennyi­ség. Ennyit szállított külföld­re az elmúlt 15 év alatt a Kultúra Könyv- és Hírlapkül­kereskedelmi Vállalat, amely több mint 80 országgal tart üzleti kapcsolatot. Talán nem érdektelen, ha megemlítjük, hiszen nemcsak az elmúlt évek rohamos fejlődését il­lusztrálja, de a jövő lehetősé­geit is jelzi, hogy a vállalat kivitele 1955-től 1965-ig több mint négyszeresére növeke­dett. Ami külön a kapitalista országokkal lebonyolított ex­portot illeti: ez tavaly a tíz évvel ezelőttinek már 14-sze- rese volt; Kézenfekvő a kérdés, vajon mi a legkeresettebb, a nem­zetközi könyvpiacon mi volt eddig a legnagyobb magyar siker? AZ ORVOSTUDOMÁNYI, matematikai, műszaki tudo­mányos és művészeti szak­könyvek iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés, de — elsősorban az idegenben élő magyarság — a klasszikus írók művein kívül keresi és megveszi a mai magyar iro­dalom képviselőinek alkotá­sait is. Az elsőnek említett kategóriákból soroljuk fel példaképpen a Kiss—Szent- ágotthai „Anatómiai atlasz”-t, amely eddig nem kevesebb, mint 33 kiadást ért meg, ti­zenkét nyelven, több mint 100 ezer példányban. (Tanulnak belőle a földkerekség sok egye­temén). A szépművészeti könyvek sorából emeljük ki ezúttal az „Esztergomi Keresz­tény Múzeum” anyagát be­mutató kis könyvremeket, vagy a magyarországi Corvi­nákat ismertető gazdag ki­adást. A szépirodalom külföl­di olvasói számára az elmúlt évben másfél millió magyar nyelvű példányt exportáltunk. Idegen nyelven Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Mó­ricz Zsi gmond, a mai írók közül Fejes Endre, Szabó Magda műveit adták ki a leg- napyobb példányszámban. Mind anyagi, mind kultu­rális szempontból nagyon je­lentős ez a kapcsolat, amely immár tíz esztendeje gyümöl­csözik a magyar és a külföl­di kiadóvállalatok között. Míg 1955-ben csak 3 magyar mű külfö’di kiadására került sor. tavaly már több mint 100 magvar szerző szénirodalmi és tudományos munkáját ad­ßtmüsiw 1967. augusztus 1-, kedd Kuftűpplftt Szegényes viskóra szegeződnek a kame­rák. — Bizony, gyere­kek — mondta ned­ves szemű munkatár­sainak sírástól reme­gő hangon a főrende­ző. — E gunyhóból jött e világra korunk legnagyobb tudósa... Aztán beljebb ke­rültek. i — A szoba — zo­kogta a filmes. — íme, a szoba, ahol ringatták a bölosejét. A kamerák egy helyiséggel tovább vándoroltak. — Ez a konyha — csókolta meg a ke­mencét a főrendező —, ahol úgy szeretett mákos patkót rági- csálni... A forgatókönyv író­ja a nagy tudós egyet­len és itt élő unoka­húgát ölelte át mély érzésekkel és csak a pofon józanította ki. — Tisztára az ő stí­lusa — tapogatta fel­dagadt arcát a film­író. — Micsoda ke­mény határozottság! Ezután filmszalagra került egy sánta macska, amelynek dédpapáját még a nagy tudós dobta kútba gyermekkora pajkos éveiben. — Elég lesz a sza­lag? — aggodalmas­kodott a felvételveze­tő. — Elég lesz? A főrendező ráför­medt: — Nem spórolha­tunk! Nagy élet nagy filmje le%z ez! Nem spórolhatunk! — Kérlek! — mondta a kurblisem­ber, és engedelmesen irányította gépét a kiskapura, amelyen át a nagy tudós eltá­vozott a külvilágba. — Arrébb, jóember! — mondta a főrende­ző egy idős emberké­nek, aki éppen nyo- makodott be a szűk kapun. — Kérem, én va­gyok az a kisfiú — közölte az öreg —, aki a nagy tudós zápfogát kiverte, ami­kor a nagy tudós tíz­éves volt. — Ja, az más — mondták a filmesek és filmre került még a hajdani kanász — hordágyon hozták, de hozták —, aki kürtje szavával szokta rio­gatni a nagy tudós szüleinek egyetlen hí­zóját, hogy fáradjon ki a mezőre. Még vagy ötven hajdani játszótárs, lánypajtás, meg kö­zeli és távoli rokon és ismerős örökítődött meg a filmszalagon, amikor végre beá-llí- tott maga a nagy tu­dós is. — Kezdhetjük? — kérdezte kacéran és beállt a kamerák elé, de azok hallgattak, mert a főrendező el­gondolkodott. — Nézze, kérem — mondta végre a fil­mes. — Nem szívesen lépném túl a költség­keretet. De megten­ném, meg én, ha ma-, gának érdekesebb volna az arca. Sajnos, a kegyed képe nem filmarc, nem. Még el­romlana a kegyedről szóló film egészséges összhatása. Darázs Endre ták ki külföldi vállalatok. Je­lentős ea. az együttműködési forma is, amelynek keretében a könyv hazánkban készül el, a külföldi megrendelő fizeti a szerkesztés, a nyomtatás, a lektorálás költségeit és saját kiadványaként, a nyomda fel­tüntetésével bocsátja forga­lomba. TERMÉSZETESEN a ma­gyar kultúra a legszélesebb külföldi rétegekhez a filmek útján jut el, hiszen a mozgó­képeknek — különösen a ív­ben — van a legtöbb nézőjük. Azok a sikerek, amelyekre filmgyártásunk az utóbbi években joggal büszke, fel­lendítették filmexportunkat is. Hacsak az 1966-os eszten­dőt tekintjük: öt földrész több mint 30 országba jutottak el a hazai filmek, a különbö­ző magyar filmstúdiók termé­séből 74 játékfilmet kötöttek le a külföldi szakemberek. Anélkül, hogy a sokágú érté­kelésre vállalkozhatnánk, csak jelzésül írjuk le, hogy a leg­nagyobb sikert a Szegénylegé­nyek aratta: 11 országban, köztük a Szovjetunióban, Len­gyelországban, Svájcban, Ku­bában, Belgiumban, Angliá­ban és Franciaországban tűz­ték a mozik műsorára. Tíz or­szág vette meg az Álmodozá­sok korát, illetve a Gyermek- betegségeket és az Örök meg­újhodás című filmeket. A húsz órát 9, a Hideg napokat 8, A butaságom történetét 6 or­szágban vetítették, illetve még vetítik ma is. Szocialista partnerein k közül Csehszlo­vákia, az NDK és a Szovjet­unió a legjelentősebb vásár­lóink, majd minden második új filmünket megvették; A filmexport évről évre többet hoz a népgazdaság konyhájára, hiszen játék­filmjeinkért 1963-ban mintegy másfél millió, 1966-ban már 2,300.000 devizaforintot kap­tunk. (Ugyanez kisfilmekkel: 1 millió 101 ezer, illetve ta­valy már 1 millió 435 ezer devizaforint). / Néhány éve foglalkozunk filmbérmunka és gyártási szolgáltatások vállalásával is, hiszen ezek is öregbítik jó hírünket a világban. Walt Disneytől Carlo Pontiig a vi­lág sok filmművésze, üzleti vállalkozója dolgoztatott a mi műtermeinkben, forgatott hazai tájakon, s készítettünk tudományos filmet az ENSZ egészségügyi szervezetének, rajz- és bábfilmeket az UNESCO-nak, orosz nyelvok­tatási sorozatot az angol tele­víziónak, reklámfilmeket más földrészek országainak. Végül, ha röviden is, említ­sük meg világszerte ismert és kedvelt népművészetünket. A halasi csipkétől a hortobágyi szűrig, a csikóbőrös kulacstól a kalotaszegi hímzésig renge­teg „tárgyi” attasénk hirdeti népi kultúránkat. A magyar népművészet ee évi külföldi szerepléseiből említést érde­mel a Népi Iparművészeti Ta­nács és a Kulturális Kapcso­latok Intézete által közösen megrendezendő magyar nép- művészeti kiállítás, az NSZK- ban, ahol népi kerámiát, pász­torfaragást, hímzést, szőttest és magyar népviseletet muta­tunk be. PERSZE, MINDEZ csupán csak ízelítő lehet abból a sok­rétű gazdag művészi tevé­kenység-láncolatból, amelyet úgy nevezünk, magyar kultú­ra, s amely a régi barátokat megtartva, újakat szerezve egyre ismertebb lesz szerte a világon. H. Gy. 1968. nyarán Szófiában ren­dezik meg a Világifjúsági Ta­lálkozót. A világifjúsági talál*- kozó zászlói alatt itt találkozót ad egymásnak az egész föld­kerekség, az egész világ de­mokratikus, haladó, forradal­mi ifjúsága. A bolgár Komszomol köz­ponti bizottsága vezetésével Bulgáriában már nagyarányú a készülődés. Fesztiválváros épül, amelyben a találkozó 7 ezer részvevőjét helyezik el, további 7 ezer vendég pedig a főváros diákotthonaiban talál majd elhelyezést. A fesztivál- városban fedett uszoda és fe­dett atlétikai pálya épül, a fő­iskolás teniszpályákat pedig bővítik. Teljesen renoválják és minden felszereléssel ellát­ják a stadionokat, ahol a sportversenyeket rendezik, va­lamint a termeket, ahol a hangversenyeket és más kultu­rális megnyilvánulásokat tart­ják. A Világifjúsági Találkozóra az előzetes tervek szerint 1968. július 28. és augusztus 6. kö­zött kerül sor. Az ünnepélyes megnyitót a szófiai Vaszil Levszki Sportstadionban tart­ják. MA: Rendkívüli virá&nap A ugusztus: a nap az oroszlán jegyébe lép, a régi kalen­■* dáriumok igen helyesen így mondják: a „Hulló csilla­gok hava”. S már most, a hónap első napja is emlékezéssel, szerelemmel kezdődik. Augusztus 1-én tartjuk meg a rend­kívüli virágnapot. Tíz- és tízezer diplomata indul el ma a virágboltokból, kertekből fontos küldetéssel. Diplomaták ők, a rózsák, szegfűk, kaméliák, sansaveriák, fontos megbízatást, feladatot kell ma, augusztus 1-én, a rendkívüli virágnap­kor elintézniük. Mi ez a megbízatás? Röviden: „rendbe hozni az ügyeket”. Nálunk még nem olyan régi ez a hagyomány, de kül­földön hosszú múltra tekint vissza ez a kedves szokás, a Valentin-napok megtartása. , Valentinkor mindent rendbe lehet hozni. Valentin nap­kor az év közben elfelejtett virágokat el lehet küldeni, az elfelejtett névnapokat, születésnapokat utólag ezen a napon meg lehet ünnepelni. És Valentin napkor köszönthetjük azoknak a névnapját is, akik kimaradtak a naptárból. (Pél­dául az Emeséket is most köszönthetjük. Július 5-én van a névnapjuk, de naptárainkban ezen a napon mindig csak az Antalok szerepelnek.) Tehát — ha a külföldet utánoznánk — a Valentin napja lenne ez a mindent rendbe hozó, emlékeztető, megbocsátató nap a kalendáriumban. Az ám, de a Valentin napja február­ban van, amikor a legdrágább a virág! Éppen ezért, mi ezt a rendkívüli virágnapot augusztus 1-én tartjuk, amikor bomlik a rózsa, amikor száz színben ég a szegfű, a primula, a gla­diolus, felajánlja magát mind: a legolcsóbb áron. Pedig, ha meggondoljuk, az elfelejtést, a szívbéli dolgok helyre hozását érdem szerint meg kellene fizetni, helyénvaló lenne a virágkövetek megadóztatása: fizessen, hozzon vala­miféle áldozatot, aki a becsapott ajtót ismét ki akarja nyit­ni. De a mi virágárusaink a békülők pártján állnak; váro­sokban erre a napra leszállítják a. virágok árát, a kertekből szívesebben szedik, adják a csokrokat. Augusztus elseje: útjukra indulnak a virágdiplomaták. A kertekből, ágyásokból, üvegházakból, rózsák, a kaméliák, verbénák. A verbéna is jön, hisz a mai nap a nagy diplomá­ciai csatározások napja — érkezik a verbéna is a bűbájos, varázslatos virág, amelyet hajdan a boszorkányok ellen használtak. így is szól még sok vidéken a régi versezet: „Ke­zemben a verbéna, — S a boszorkány már néma”. Rendkívüli virágnap. Olcsón, leszállított áron. Kőbányai György Előkészületek a kilencedik világifjúsági találkozóra Szófiában gyományait folytatja, s mind­ezt éles szemmel és jó tollai. Különösen tetszett a Miért kell felfújni az oroszlánt című játék és a Noé-jelenet. A film­paródia helyett jó lett volna valami frissebbet írni. Nagyszerű színészgárda se­gített a szerzőnek — a rende­ző Bednai Nándoron, a szer­kesztő Lehel Juditon, az ope­ratőr Zsombolyai Jánoson és egy címszerepet játszó igazi oroszlánon kívül — elsősorban Alfonzó, Csákányi László, .a- bos László, Keleti László, Mensáros László, Major Ta­más, Kibédi Ervin, Sinkovits Imre, Somogyváry Rudolf, Márkus László és a sok szere­pet játszó Váradi Hédi. (márkusz) ba mártott nyilaival. így ezen a szombat estén volt mit csi­nálnunk — néztük a tévét és igazán nagyszerűen szórakoz­tunk. És milyen jólesett na­gyokat nevetni mások hibáin: filmgyártásunkon, a sajtón (természetesen a többi lapo­kon!), a különböző rendű és rangú vezetőkön, akik nem vállalják a felelősséget, a szé­les körű fúrásokon, de nagyon jól értettük közéletünk egyéb, tollhegyre és képernyőre tű­zött fonákságait is. Nem egyszerűen csak szóra­koztató műsor volt Az érem minden oldala. Komlós jelene­teivel, tréfáival és fanyar kon- ferálásával a magyar pódium legjobb, bátran politizáló ha­Vasárnap este, az egri vár Földbástyáján mutatta be Nap. himnusz címmel új pódium­műsorát az egri irodalmi szín­pad. A vers és a széppróza hívei Egerben mindig érdeklődéssel várják ennek az amatőr együt­tesnek minden jelentkezését Műsoraikban igyekeznek egy- egy költői gondolat, bölcseleti aforizma, vagy egy-egy mai, vonzó téma köré koszorút fon­ni szép szavakból, a világiro­dalomnak általunk is belátható tájairól. Ezek a kamara-műso­rok, meghitt hangvételüknél fogva is hatnak, s azzal is, hogy a versmondó szándék mindig bizonyos szerkesztési eredetiségre tör. Ezt a több irányúan egyéni és jó fogantatásai elgondolást folytatja az egri színpad ezzel a Naphimnusszal is. A gondo­latot a műsort megszerkesztő Hidy Péternek a Szabó Lőrinc fordításában kitűnően zengő Babilóniai Naphimnusz adta, s talán az is, hogy ennek a him- nikus, az életerőt és életörömöt sugárzó himnusznak európai ■— ha úgy tetszik — kereszté­nyi párját megírta Assziszi Szent Ferenc is. A fenséges életöröm ritka pillanatait a mindennapok élete és öröme, a szerelem, a lélek és a test sze­relme ötvözi emberivé, mert Erosznak hatalma van az em­beri szívek felett Innen is lát­ható már, hogy a görög líra amakreoni hangja és Theokri­tosz szerelmes párbeszéde Ba­bits Mihály klasszikus, nemes veretű fordításában helyet kért ebben az összeállításban. Maga a műsor adott hangu­latot, mégis kiérleletlennek éreztük, mert — bár mennyi­ségben is többet vártunk egy jól eltelt félórától — ebben a témakörben versben, prózá­ban, zenében többet kaphat­tunk volna. Szinte kínálja ma­A himnuszi ünnepélyességtől a Boccaccio által megírt kedé­lyes, hétköznapi témáig eljut­ni — lehet és természetes, de ehhez több zenével vagy a té­mák, versek által adott na­gyobb lépcsőzetességgel kell el­jutni. S mintha erre gondolt volna is a műsorszerkesztő: Celanói Tamás énekével nyit­ja karénekszerűen a műsort, hogy az utolsó ítélet szignálja gát e tág lélegzetvételű témá­hoz az európai irodalom sok­sok szerelmes költője, köztük a magyar irodalom néhány halhatatlanja is. Kár, hogy a három Radnóti-versen kívül nem találunk mást ebben az összeállításban a magyar köl­tőktől.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom