Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-16 / 166. szám
/ A vágy Délután négykor találkoztak. A férfi megállt előtte és összcsapta a tenyerét. Felsóhcjtott. „Istenem! milyen régóta vágyom utánad", de hangosan egy szót sem szólt. Körüljárta. Megnézte elölről, hátulról, majd önkéntelenül megnyalta a szája szélét. Közelebb lépett, kereste a tekintetét, de csak fásult pislogásával találkozott, szemmel láthatóan megszokta, hogy nézik. Megszokta, hogy szeretik. Társai közül mindig kitűnt ringó járásával, büszke tartásával. Nincs benne semmi csodálatos, hogy ez a jóképű férfi most már percek óta mustrálhatja. Legszívesebben bátorítaná: „gyere, simogass meg! Látod milyen selymes, pihés vagyok” ? Gondolta: inkább ezé, a férfié lesz, minthogy szégyenszemre visszautazzék a tanyára. A férfi azonban még habozott. De a vágy egyre hangosabban súgta neki: *Kell nekem, kell nekemr Elképzelte a reá váró élvezeteket, és ellágyult. Ekkor határozott. Zsebéhez nyúlt. Megtapogatta a tárcáját. Ma kapott prémiumot. Hirtelen mozdulattal előkapta a pénzt és átnyújtotta. Szatyorba gyömöszölte a fiatal teremtést. Futva vitte haza a feleségének, aki még aznap levágta, kiránto/tta és tejfeleö uborkasalátával feltálalta vacsorára. Regős István Az elesettség vámszedői Mindent a lakásért — Autó igen, az anya nem — Inkább elvonókúra Zárt intézet Használtunk rá durvább, riasztó szót is, mostanában megfinomítottuk a kifejezést, de a lényeg mindenképpen borzongató az átlagember számára. Tragédiákat, összeroppanást, lelki megsemmisülést látunk mögötte, bár az orvosi tudomány fejlődése lehetővé tette, hogy a reménytelen esetek száma egyre csökkenjen. A kezelés, az ápolás nyomán egyre többen térhetnek vissza a mindennapi éleibe. Fokozottabb gondoskodást igényelnek ők, mondhatnánk úgy is: az átlagnál több szeretetet. És ehelyett olykor a kapzsiság áldozatai lesznek. A mohóság, a könnyű vagyonszerzés mesterkedés! hálózzák be őket. Családjuknak is terhére vannak, a legközvetlenebb hozzátartozók: házastárs, gyermekek igyekeznek rövid úton szabadulni tőlük. Bizonyítékként néhány példát említünk meg. Furcsa szeretet A közeli rokonok olyan gyakran jártak be az intézetbe meglátogatni az idős N. M-t, hogy mindenki meghatot- tan nyugtázta ezt a nagyfokú szeretetet N. M. nagyon örült a látogatásnak, a felüdülés kedvezően hatott Idegállapotára. Aztán kiderült a nagy szeretet igazi oka. N. M. szép, kétszobás lakással rendelkezik a fővárosban. Minek már neki az a lakás? Nem fog újból felköltözni Budapestre, hiszen a rokonok itt élnek Gyöngyös környékén. Maradjon közöttük. Legjobb lenne azt a lakást ráíratni a férjhezmenetel előtt álló unokahugra. Milyen boldoggá tudná tenni ilyen módon a kedves nagynéni a szerető hugocskájáti... A lakás berendezését lassan eladogatták a rokonok, az árát pedig felhasználták. Csak a lakás tulajdonjogáról lemondó nyilatkozatot nem akarta a néni aláírni. Hiába hízelegtek neki, hiába halmozták el apró ajándékokkal. Amikor az intézet orvosai megtudták, mit akarnak a kedves rokonok N. M-től, azonnal közbeléptek. Most már az Illetékes helyi tanács vette a kezébe az ügyet. Nem kell az anya Tulajdonképpen nincs semmi komoly baja Z. K-nénak, csak állandó ápolásra van szüksége. Otthon, a család tagjai is tudnának róla gondoskodni, hiszen orvosi felügyeletre nem szorul. Eleinte így is volt Aztán sikerűit Z. K-nét rábeszélni arra, hogy a házát adja oda a lányának: írassa a lánya nevére. Ki tudja, mi mindent Ígért cserébe a lány a házért? Amikor az átíratás megtörtént, nem sokkal azután az anyát ismét be kellett szállítani a kórházba, mert az állapota romlott. Feltehetően nem gondozták otthon kellően. A kivizsgálás eredménye ugyan az lett, mint volt korábban: Z. K-nénak nincs szüksége kórházi benttartózko- dásra. Közölték ezt a lányával, aki elegánsan, autón érkezett látogatóba, s miközben a slusszkulccsal játszadozott, közölte az orvossal, ő nincs olyan helyzetben, hogy az anyjával foglalkozzék állandóan. Elidegenedés? Z. K-né esete nem az egyetlen. Hasonló módon igyekeznek szabadulni B. Gy-nétől is, a férje Is, a lánya is. Mindketten az ital rabjai, akik korábban hallani sem akartak az önkéntes elvonókúráról. Amikor B. Gy-nét a kórházból elbocsátották azzal, hogy az otthoni .ápolás elegendő a számára, a lánya inkább jelentkezett elvonókúrára, hogy az anyát visszavigyék a kórházba, mert otthon nem marad, aki gondoskodjék róla. Alighogy B. Gy-né ismét bekerült a kórházban, a lánya már nem folytatta tovább a kúrát. A felületesség, a hanyagság okozta egy idős asszony állapotának romlását. A család tagjai rendszeresen magára hagyták, még az ajtót Is rázárták otthon, mert így akarták védeni mások közönséges megjegyzéseitől. Az idős asz- szony már olyan szépen gyógyult a kórházban, hogy lényegében egészségesnek volt minősíthető, de a család értetlensége miatt visszaesett. Néhány hét elteltével Ismét be kellett szállítani az intézetbe. Ajánlás helyett Kötelesség, szeretet Olyan tulajdonságok ezek, amelyeket méltán elvárhatunk minden embertől. Ezekért a tulajdonságokért senkit sem illet dicséret Akik megfeledkeznek legelemibb kötelességeikről, azokat erkölcsileg el kell ítélnünk. Akik pedig az elesettek gyenge idegállapotát akarják kihasználni, azokat a törvényes eszközökkel kell felelősségre vonni. A humanitás ezt követeli meg. (gmf) Sokszor szóvá tettük, hogy ílyos hibák fertőzik hivatali yelvünket. Többet rostára is íttünk, s mégsem hulltak ki használatból. Valóban fertődről van szó, mert egyik ht- a szüli a másikat, s he ideiben nem álljuk útját a fertődnek, akkor lassan nem fogak megérteni egymást gyűlé- íken, előadásokon és a hl- atalok szobáiban. Egyesek mintha tudatosan inének olyan nyelvi formákat, amelyeket csak a benn- jntesek értenek, s az egysze- 3 embernek csak „lefordítva” londanak valamit. Csak egy londatot bizonyításra: „SZTK aleseti ügyben megkeresem .5/1963. sz. iratok hivatalos asználatra leendő megküldé- í iránt.” (Olvashatatlan alá- •ás.) Sok felszólaló úgy formálja londanivalóját, mintha éppen em az lenne a célja, hogy legértsék hallgatói, hanem jkább az, hogy elködösítse a| londanivaló lényegét. A fe-* •slegesen felsorakoztatott* rés, semmitmondó szavak# ■ngerében itt-ott úszkál egy-} Xy tény, s érdembeli megái-* pítás. Túl komplikálva fo-J ilmazzuk meg a legegysze-# íbb mondanivalót is. Ma már} ikan nem megkezdik a fel-* ólalásukat, hanem „indítják | felszólalást”. (?) Nem „végre-j íjtják” a feladatokat, hanem } •ealizálják azokat”. Nem* ■egvalósítják a tervet, hanem,# nogyan az egyik jelentésben f vashattuk: „A bevételi terv* alizálásra került.” Nem tel-* sítenek valamit, hanem, aho-# aan ismétcsak egy jelentés-} ;n olvashattuk: „A tervezett* ivételek időarányosan (?!) is* ‘ljesítve lettek.” # Ha nincs mondanivaló, ak-} ar nem is lehet egy felszó-} lásban érdemlegest monda-* l. A régi közmondás bölcsen# lapította meg: Szóknak /o-j óvize, értelemnek, ténynekJ •eppje”. Ez a magyarázata* inak, hogy egyesek azért be-# léinek kevés, lényegtelen do-| igról is sok szóval, búrokra-» kus szóvirágokkal. Ezek a* :óvirágok a legtöbbször logi-i ütlanul egymásnak szaladó, J etlő-botló mondatokban ke- • ilnek elénk, s valóban ilyen) yelvi környezetben egyesek | >kat beszélnek, de nagyon íce-j eset mondanak. Éppen a ke-. és mondanivaló szüli a bü-j »kratikus nyelv legjellemzőbb | iái hibáit: a feleslegeden kö-'{ ilményeskedő kifejezéseket j — Az egyik este, amikor a madarak nyugovóra, a szúnyogok munkára tértek, zihálva indultam haza piszkos, meleg irodámból, hűvös bőrű, én édes kicsi feleségemhez — kezdte a történetet Pöszméte Tivadar elcsukló hangon. — Igaz, már lassan ötéves házas vagyok, mégis Henriettemet nagyon szerettem, s minden jele az öt esztendőnek azt mutatta, hogy 6 is szeret engem. Már házasságunk második hetében megtanulta, hogyan kell főzni a sztra- pacskát, s beláthatod, hogy a mai modern világban, ha egy nő két hét alatt megtanulja a sztrapacska-készí- tést, egyedül csak a férje ura miatt, akkor igazán bízni lehet a szerelmében... Akkor még azt hittem. A sztrapacska bekötötte a szemem. Gyakran járok külszolgálatra és az én édes Henriettem, akkor még azt hittem, hogy az enyém és nekem édes, mindig megkövetelte, hogy ahol vagyok, hívjam fel onnan telefonon, mert egyszerűen nem bírná ki idegileg, hogy ne tudja, élek, vagyok és ott ahol vagyok, ott is rá gondolok. — Mucuskám, te kis csacsi — mondtam neki... — Semmi Mucuskám, semmi csacsi. „ TelefoiA tréfás oka: ugyanaz nálsz és kész — mondta Henriette édes szigorúsággal, hogy meghatódott a szívem. Nos, ezen a napon is hazatelefonáltam neki Kis- szágodafalváról, megnyugtattam, hogy élek, vagyok és majd sietek haza másnap, amikor... igen, amikor bontott a posta, s már későn jutott eszembe, hogy szóljak, nem is Kisszágod- falváról telefonálok, mert oda a jövő héten megyek két napra, hanem Böhönyé- ről és innen már délben megyek vissza a hivatalomba— Ezen tűnődtem éppen, ro- hanvást haztáelé és természetesen azon, hogyan örül majd az én édes Mucuskám, ha ilyen váratlanul betoppanok, amikor nekem szaladt hátulról Galagonya, ez a svihák agglegény és megveregette a váltam: — Szia, öreg férj ... Haza, haza? — Szervusz, kérlek, igen, megyek haza az otthonomba ... — Eridj a fenébe az otthonoddal ... Ezt úgy mondod, mintha egy lakás, meg egy asszony a boldogság netovábbja lenne... Nézz meg engem, öregem. Mint a madár. Szabad vagyok, ha akarok, rabod vagyok, ha akarom ... Most is. Te .11 — kezdett el lelkendezni, de közbeszóltam. — Elnézést, kérlek, de várnak... Szervusz... — Szervusz, te unalmas fráter — mondta és kezet ráztunk éj egymásnak sza- landtunk, mert pont arra indult ő is, mint amerre én _ . — Na, ha már így együtt ballagunk, elmondom, hogy megegyen a fene az irigységtől, te... te férjek férje, hogy milyen pompás nőm van. Asszony. Biztos, hogy nem értékeli a férje, hogy ez milyen asszony ... öregem, mint a tűz, úgy ölel körül, mint a forró láva és kitűnően főz sztrapacskát.. Kitűnőt, öregem. Ritka az olyan nő, aki mind két fronton, a tűzhely előtt és a, ugye... — vigyorgott jelentőségteljesen — szóval, hogy mindkét ponton remekül megvesse a lábát... — Szervusz, kérlek — mondtam szárazon, egyrészt, mert az utcánk sarkára értem, másrészt, mert nem szeretem, ha nőügyekben hencegnek, s az is idegesített, bevallom, hogy más is kitűnő sztrapacskát főz és pont ennek a léhűtőnek ... — Szervusz, cimbora, fél ...hogy a legteljesebb mértékben igaza volt annak az anyaapa gyilkosnak, aki az utolsó szó jogán arra kérte a bíróságot, vegye figyelembe enyhítő körülményként, hogy ő szegény, apátlan-anyátlan árva. Mert a bíróságnak igenis mérlegelnie kell, körültekintően, alaposan megvizsgálni, hogy például az 56 éves sikkasztónak milyen szerencsétlen volt a gyermekkora, a többszörös gyilkosért mennyire és mennyiben felelős a társadalom, amely nem vette ki kellő időben a kést a kezéből, mondván: „Na... na, vigyázz, a kés nem játékszer...” Mindez arról és onnan jutott eszembe, hogy — számomra érthetetlen ,,szocialista jó szándékkal” — nem is kevesen akadnak olyanok, akik tisztán társadalom-szociológiai szempontok alapján mindönkit bűnösnek tartaruik, — csak a bűnöst nem. Felnőtt, érett korú ember, közel a harminchoz, ám nem ő a hibás, hanem a szülei, akik miatt hányatott volt a gyermekkora... A másik: ott természetesen a barátok, az ivócimborák a felbujtók, mintha az ivócimborák és barátok nem ebben a társadalomban élnének, s mintha ők is ott állnának — néha, ha válóban bűnösök, ott is állnak — a bíróság előtt._ És így tovább...! Furcsa, álszemérmes, társadalmunkat oktalanul védő hamis öntudat ez, amely le akarja tagadni a tényt: a tízmillió szocializmust építő magyar ember között, akad bizony néhány ezer, sőt néhány tízezer kisebb-nagyobb bűnt elkövető „ügyfél” is. Igaz. akad közöttük botló ember is, aki vétkezett, majd bűnhődik, tanul is ebből és aztán valóban hasznos tagja lesz ismét a társadalomnak. De most nem ezekről van szó, mert nem ezek jelentik a bűnözést Magyarországon. A félhivatalos gügyögő közvéleményről van szó, amely oly szívesen keni a becsületes szülőkre a gazemberré züllött gyermek vétkét, egyedül csqk a múlt társadalomra a mostani gazemberek vétkeit, megfeledkezve arról, hogy a múlt társadalomban a munkás- osztály például egymaga hordozta a becsület, az erkölcs tisztára óvott gondolatát. Az meg egyenesen felpaprikáz, ha valaki tíz- vagy százezreket sikkaszt, — akkor azért állítólag a társadalom a felelős. Felelős a mennydörgői mennykő. ö a felelős, hogy pisz-. kosán ragadós praclijával éppen a társadalom pénzéhez nyúlt, nem is egyszer, hogy megbecsült becsületét forintra txíltva eladta emberségét éppen a társadalom orra elől. Jómagam a társadalom tagjának érzem magam éj éppen ezért a leghatározottabban tiltakozom, hogy a titokban, a hátam mögött, a magam munkája, a jogokat tiszteletben tartó magatartása kigúnyolásával valaki a zsebemben kotorásszék, — és még ezért én legyek a felelős. Minden józan ember tudja és érzi, hogy kiért és mikor érezhet felelősséget, s miután e józan emberek jogi képviselői ott ülnek a bírói pulpituson, semmi okom kétségbe vonni, hogy a valóban megbotlott, valóban a társadalom kisebb vagy nagyobb csoportjától magára hagyott kis emberben meglátják az embert és meglátják a körülményeit. Ilyenkor olyan is az ítélet, hogy társadalmi felelősségtudatom egyetért vele, em-. béri részvétem kielégül, s bizalmam szocialista jogrendünkben tovább szilárdul. De meg kell mondanom őszintén: a legnagyobb mértékben megrendülne hitem egy olyan bíróságban, illetőleg egy olyan bírói ítéletben, amely holmi üdvhadseregbeli morál alapján puszit és pacsit adna a tudatos bűnözőnek és legalábbis ítéleti indoklásban engem, a társadalmat vágna hűvösre... Az olyan fajta szociális és nem szocialista, demagóg és nem demokratikus szónoklatnak, miszerint a becsületes társadalom vállalja a szűk becstelen réteg bűneit, aligha van alja, értelme. Miután itt, ebben az országban szocialista társadalmat, s nem egyházi klastromot építünk, és még azt se másokért vezekelni, hanem másokért és magukért megelégedetten élni akaró embereknek — magabiztosan jelenthetem ki: a mások bűne, nem az én hibám! Egyébként az a véleményem, hogy szerencsére jogalkotó és joggyakorló szerveink az esetek szinte döntő többségében velem vannak egy véleményen, s azt ij kijelenthetem, miszerint az én véleményem, nem is az enyém egyedül, _ hane m a józan, becsületes társadalomé is. Éppen ezért befejezésül nagyon kérem a tisztelt bíróságot, hogy az írásom elején említett szülőgyilkoj fiúnak ez esetben ne számítsák be enyhítő körülménynek, hogy szegény apátlan-anyátlan árva. Utóvégre mégiscsak ő ölte meg a szüleit, s nem a társadalomi óra múlva irigyelj — rázta meg a kezem vihogva Galagonya és újfent egymásnak futottunk, ö is ugyanebbe az utcába tartott. — Érdekes — mondtam, — te is ide jössz? — Érdekes, ide — mondta vigyorogva, aztán hirtelen megállt, kezet rázott velem, és a fejével felintett az első emeletre. — Ide. Pyü ide! = mondta, de nem engedtem el a kezét. — Pont, ide? — kérdeztem vészjóslóan. — Igen. Pont ide... Miért zavar ez téged? — Azért, te gazember, mert itt én lakom. Pont az első emeleten... Hát így volt, öregem — hajtotta le a fejét Pöszméte, hogy összeszorult a szivem a részvéttől. — És ezért természetesen elváltál a feleségedtől... — El — mondta bánatosan ... — Igen, ilyen az élet —• filozofáltam. — Egy jött- ment Galagonya, egy magával nem bíró asszony és vége egy házasságnak... — Mit akarsz te Galagonyával? Nem miatta váltam én el... De képzeld el, tudtam volna én valaha is enni Henriette sztrapacská- ját, anélkül, hogy eszembe ne jusson, képes volt egy ilyen alaknak is ugyanazt, az én kedvencemet főzni? Ó, ti csalfa nők! — dörzsölt ki egy könnyet a szeméből és bánatos léptekkel elindult egy harmadosztályú étterem felé... (egri) Mmiisői: s 1967. július 16., vasárnap gondolatok eltorzulását Is eredményezhetik. A hivatalos nyelv, a hivatali zsargon újabban — mivel a megértést gátolja — sok kritikát kapott. Nem elég azonban csak harcolni ellene. A védelem sokkal egyszerűbb: merjünk természetesen, az élő magyar nyelven beszélni, írni, felszólalni, jelentéseket fogalmazni, és ne merevedjünk hivatalos tartásba, bármilyen hivatalos fórumon szólalunk is fel. Az emberi nyelv legfőbb hivatása, rendeltetése, hogy az egyik ember megértse a. másikat, s hogy a világos gondolatoknak érthető ruhát adjon. A világos, érthető beszéd embertársaink megbecsülését is jelenti. Ezt a szép és megtisztelő feladatot a hivatalos nyelvnek is vállalnia kell! Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa és azt a modorosságot, hogy amit egy szóval is ki lehetne fejezni, azt testesebb, összetettebb szerkezetekkel fejezik ki, és a több szóból álló szerkezetben legfeljebb csak egy szíT hordozza a lényeget A példatár magáért beszél: „A selejtezési eljárás szabályai betartásra kerülnek” — „Az előirányzat figyelmes vizsgálat tárgyát képezte” — „Ágazatunk segítésének útjára tértünk” — „Sétány került kialakításra” — „Irodai és raktár helyiségeink kialakítására hétszázötvenezer Ft kiadás történt” — „Lakatos vonalon is jelentkezik súlyozva a probléma” — „A súlyponti tételek alapján, a döntő kérdések kerültek konkrétummá” — „A tagság a nem dolgozás alkalmait a maga területén számolja fel” stb., stb. Ezek a túlkomplikált, kőrül- ményeskedő nyelvi formák a Közhely, laposság, pongyolaság. v; Egy csokor a bürokratikus nyelv szóvirágaiból
