Heves Megyei Népújság, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-02 / 154. szám

Kádár János beszéde a kongresszuson Számnnkra van egy parancs s szorosabbra kell tömöritenünk erőinket 2 Mmmis U 67. július 2« vasárnap Pénteken, az előző prog­ramtól eltérően, háromnegyed órával tovább tartott a ta­nácskozás. Így egy órával ké­sőbb kezdődött a kongresszu­si bál is, amelyet a budapes­ti Ifjúsági Parkban rendez­tek meg. A kétórás tánc jót tett mindenkinek, hiszen Koncz Zsuzsa, Németh József és a többi népszerű énekes szórakoztatta és táncra csa­logatta a legfáradtabb kül­dötteket is. Nem véletlen, amikor vége volt a bálnak, vidáman és frissen mentek szálláshelyükre a küldöttek, nem látszott rajtuk, hogy tízórás kemény munka, ta­nácskozás vari a hátuk mö­gött. ★ Heves megyéből két kül­dött kapott szót: Fodor Mar­git, a füzesabonyi Petőfi Tsz KISZ-titkára és Sebestyén János, a megyei KlSZ-bizott- ság titkára. Mindkét felszó­laló — annak ellenére, hogy életük nem első felszólalása előtt álltak — izgalommal készültek mondanivalójuk tolmácsolására. Különösen Kongresszusi mozaik Fodor Margit „izgult”, mert ilyen plénumon még nem nyilvánította véleményét. Hiába nyugtatták társai, az izgalomtól egy napig enni és inni sem tudott. Amikor az emelvényre lépett, viszont a Heves megyeieket fogta el izgalom, akik érte szurkol­tak, hogy sikeresen szerepel­jen. Sikeresen szerepelt. Olyan határozottan, meggyő­zően mondta el beszédét, mintha szónoknak született volna. Felfigyelt erre a rádió riportere is, aki este a kong­resszusi bálon riporttársául fogadta és közösen Készítet­tek riportokat a rádiónak, amelyet hamarosan a Kos­suth rádió sugároz majd if­júsági műsorában. ★ Szombaton délután a zár­szóval véget ért a KISZ VII. kongresszus hivatalos mun­kája, de a küldöttek még egy ideig együtt maradtak, séta-. hajózáson és a „Mi, fiatalok” címmel megrendezett pol- beat fesztiválon pihenték ki a több napos munka fára­dalmait. A KISZ központi bi­zottsága, a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Rádió és Televízió által meg­hirdetet pályázat döntőjén és eredményhirdetésén — ahol külföldi vendégművészek is ajándékműsort adtak — jól szórakoztak a Heves megyei fiatalok is. ★ Hatvannégy felszólalás hangzott el a KISZ VII, kongresszusán a beszámolót követő vitában. A 37 hazai küldött mellett (52-en idő hiá­nyában nem szólhattak) 27 vendég is mikrofon elé lé­pett. A külföldi testvérszer­vezet képviselőit felállva, hosszan tartós tapssal fogad­ták a jelenlevők, akik ifjú­sági szervezetük munkájá­ról tájékoztatták a magyar fiatalokat, s átadták harcos üdvözletüket. Különösen az illegalitásban működő és te­vékenykedő külföldi kommu­nista fiatalok képviselőinek ragaszkodása és szeretete volt emlékezetes, amelyet ugyan­olyan szeretettel viszonzott a kongresszus is. Ezek a pil­lanatok a nemzetközi ifjúsági és kommunista mozgalom ün­nepi pillanatai voltak.., ★ Sűrű és gazdag program jellemezte a VII. kongresz- szust. Irnivaló akadna bőven, hiszen minden perc sok-sok élményt adott, de erre most nem vállalkozhatunk. Csu­pán egy örvendetes hírrel teszek pontot a sorok végére: Sebestyén Jánost, a Heves megyei KISZ-bizottság első titkárát, Fodor Margitot, a füzesabonyi Petőfi Tsz KISZ- titkárát & Kocsmár Ilonát, az Egri Tanárképző Főiskola hallgatóját, a KISZ központi bizottságának tagjává vá­lasztották. Fazekas István mert különben nem az a men­talitás alakul ki a fiatalban, hogy az összes ismert és mér­hető tényezők alapján a párt egyes konkrét ese­tekben és általában is, megállapította, hogy a KISZ munkája fejlődik. Fejlődik a munka politikai tar­talma és szervezeti ereje is. A magyar ifjúság jelen van min­denütt és helytáll tanulásban, termelőmunkában, városban, falun, szocialista brigádmozga­lomban, a munkaverseny-vál- lalásokban és így abban a tu­datformáló tevékenységben, ami a legszorosabban függ össze a termelőmunkával, és teljesíti honvédelmi kötelezett­ségét. Ami a beszámolóban, a ha- határozati javaslatokban a KISZ továbbfejlesztésének fő irányaként, tehát kommunista jellegének erősítése, szervezeti fejlesztése, az érdekképviseleti feladatok helyes és jó ellátása tekintetében szerepel, helyes és nemcsak saját nevemben, a párt, a Központi Bizottság nevében is mondhatom, hogy mindebben egyetértünk és tá­mogatjuk. A Központi Bizott­ság és a párt valamennyi szer­vezete kötelességének tartja, hogy a KISZ mindennapi mun­kájában betöltse azt az irányí­tó, segítő szerepet, amit csak a párt láthat és végezhet el. Sok sajátos kérdés és jelen­ség van, amivel foglalkoznia kell az ifjúsági szövetségnek. Vannak például egyes nyugati divatok, amelyek bizonyos mértékig nálunk is hatottak, más divatok pedig a hazai ta­lajon is kitermelődtek. Ezek egyike a cinizmus és a közöry a közéleti kérdésekkel szem­ben. Nyugaton ez párosul a vadnyugati nadrágviselettel, meg a hosszú hajjal, a borot­válkozás elhagyásával, sőt a legfejlettebb szektákban még a fehérneműviselést és a mo­sást is elhagyják. Nálunk eb­ben a mértékben természete­sen nincsenek, de szórványo­san felüti a fejét. Komoly vita van — ez rész­ben a Nyugat befolyása, rész­ben saját, még nem tisztázott kulturális nézeteinkből követ­kezik — a modernség és a kor- szérűség között. Mi a modern, mi a korszerű? A fiataloknál ennek nagy jelentősége van, mert természetesen minden­képpen modernek és korsze­rűek akarnak lenni. Végül van vita akörül — ezt nem a fiatalok kezdik —, hogy milyen a magyar ifjúság, mi­lyenek a magyar fiatalok. Ezekről szeretnék néhány szót szólni. »1 szocialista rető ember fontos, hogy a párt, az ifjúsági szövet­ség nem divattervező cég. nem fodrászipari ktsz és nem is kell ilyesmivel fog­lalkoznia. A pártnak, a KISZ-nek e kér­dések társadalmi oldalával kell foglalkoznak. Először arra szeretnék vála­szolni, hogy milyen az ifjúság. Teljes meggyőződésből mond­hatom, hogy a magyar ifjúság jó ifjúság, általában a szocia­lista társadalomba beilleszkedő szocialista ifjúság. Ha azonban azt kérdezik, hogy milyenek a fiatalok, akkor azt mondom, hogy tulajdonképpen a kérdés ilyen felvetésének semmi ér­telme, mert csak egyetlen mó­don lehet válaszolni rá: külön­bözőek. Foglalkozzanak azzal, hogy az egyes fiatalok is mindin­kább és mind jobban hasonlít­sanak ahhoz a szocialista em­berideálhoz, amire mi szünte­lenül törekszünk. Legyen a fia­tal szocialista hazáját szerető ember, ami nálunk elválaszt­hatatlanul összekapcsolódik a más népek iránti tisztelettel és baráti érzéssel, a proletár in­ternacionalizmussal. Hozzá­fűzhetem, hogy legyen önfel­áldozó és áldozatkész. A Központi Bizottság nevé­ben azt ígérhetem, hogy eddi­gi törekvéseinket követjük, önöknek pedig azt kívánjuk, hogy haladjanak tovább e megkezdett, egészséges úton, amelyen most járnak. Jó munkát sok sikert kívánok« (Hosszon tartó, lelkes taps.) ÍMTD geslegfontosabb, hogy a magyar ifjúság elvek sze­rint éljen, s legalapvetőbb elvünk szocia­lista hazafiaságunk és proletár internacionalizmusunk. (Nagy taps.) Belpolitikánkkal kapcsolat­ban szeretném hangsúlyozni, hogy törekvéseink, társadalmi céljaink tömör megfogalmazá­sa a szocialista társadalom tel. jes felépítése. Ez a társadalom a magyar nép számára épül, s csak a magyar nép műveként jöhet létre. Ebben a harcban, mun­kában megvan a szerepe és feladata a pártnak, és az ifjú­sági szövetségnek: többek kö­zött az, hogy hirdessük a szo­cialista társadalom felépítése érdekében szükséges tenniva­lókat, lelkesítsük és mozgósít­suk a tömegeket a feladatok megoldására, szervezzük, ve­zessük a tömegeket, de a nagy mű csak a nép munkájával valósulhat meg. tannak anyagi ii problémái zás, jól tanul — akkor olyan kedvezményeket kap, hogy 600—800 forint zsebpénze is van havonta. Láttam már belülről a deb­receni új kollégium épületét, a műegyetemibe is belátogattam. Csak örülni lehet. Mégis el­gondolkoztató az, hogy végez­nek a fiatalok, az egyikből ag­rárszakértő, a másikból mű­szaki szakember lesz és — ahogy mondják — kimennek az életbe, elhelyezkednek. Ak­kor jön a lakásprobléma, meg egyéb gondok, és azt hiszem, nem állok messze az igazság­tól, ha azt mondom, hogy an­nak a diáknak csak nagyon so­kára lesz még egyszer 600—800 forint zsebpénze az életben. (Nagy taps.) Mert felnő, csalá­dot alapít, s akkor más „fő­hatóságok” jönnek, a kereset­tel el kell számolni. (Derült­ség.) De vegyük a legjobb ese­tet: kap lakást, de olyan nor­ma szerinti kultúrát, civilizá­ciót, mint amilyen a mostani legjobb kollégiumokban van, csak nagyon sokára kap. Okos dolog ez? Nem azt mondom, hogy vegyük el, mert elven­nünk nem kell semmit, inkább arra kell majd gondolnia a társadalomnak, hogy ne legyen ilyen nagy az esés, ha a fiatal kijön a főiskoláról. Inkább ab­ban fejlesztenénk, ami a fő­iskola után jön. Az ifjúságnak most inkább erre van szüksé­ge, mint az iskolán belüli ked­vezményekre. Annál is inkább, Legyen a flat: hazáját szel A vadnyugati nadrágokkal, meg a hajviselettel, meg sza­kállal nem akarok foglalkozni. Az öltözködésnek megvan a maga jelentősége, minden em­ber szeret jól kinézni, a fiatal pedig tetszeni is akar, és ez normális dolog. Azonkívül van a világon divat is, és azzal va­lamiféleképpen haladni kell. Persze ennek is megvannak a maga civilizált normái és eh­hez ragaszkodni kell. Ami itt munista állásfoglalást egy adott kérdésben. Mi így látjuk a követendő útat is. Hivei vagyunk a szé­les körű és nagy tanácskozá­soknak. Több regionális, és még szélesebb körű tanácsko­zást kell tartanunk, és arra kell irányt vennünk, hogy aki egyetért, az találkozzék és konzultáljon. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Népköztár­saság, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség kitart elve’ és barátai mellett, a Szovjet­unió mellett, a szocialista or­szágok mellett, s azok mellett, akikkel szolidaritást vállal­tunk.- Mi elvi politikát folyta­tunk, de ez megfelel, a ma­gyar nép jól felfogott érdeke*-« nek. Szeretném megértetni az itt képviselt korosztállyal, hogy bár a jövendőhöz nagyon fontos a roman­tika, meg sok egyéb, ami a fiataloknak kell, de a le­Az ifjiisá^nak 1 és művelődés Felvetődött itt az a problé­ma, hogy mit csináljon a KISZ a reformmal kapcsolatban, mi a feladata. Én a KISZ-nek azt ajánlom, hogy amint nem szükséges a KISZ-bizo lóságai­nak külön és önálló külpoliti­kát, külön és önálló belpoliti­kát kidolgozniuk, ugyanúgy nem szükséges kidolgozniok külön ifjúsági gazdasági mechanizmus-reformot sem. (Nagy derültség, taps.) A re­form alapelveit tudományosan kidolgozták: politikailag ellen­őrizték és korrigálták, most a kormány rendelkezéseiben és jogszabályaiban konkretizálja, teljessé teszi és bevezeti. Az ifjúság a maga lendületével, szocialista meggyőződésével, helyeslésével és kritikájával elevenen és bátran kapcsolód­jék bele és végezze el azt, amit az ifjúsági szövetség és az ifjúság elvégezhet. Az ifjúságnak természetesen vannak anyagi, művelődési problémái. Ezekkel foglalkoz­nak az illetékesek, de tény, hogy tíz esztendő alatt a dolgozók reáljövedelme több mint ötven százalék­kal növekedett. Ennek megfelelően az ifjú­ság — a mai korosztály is — ennyivel jobban él, mint a tíz esztendő előtti fiatalság. A művelődésben is nagy ered­mények vannak. Tíz évvel eze­lőtt az ipari tanulóiskolában 88 ezer fiatal volt, most 183 ezren tanulnak. A középiskola nappali tagozatán akkor 126 ezer volt, most 230 ezer a hall_ gatók száma; egyetemen pedig 24 ezer helyett most 52 ezren vannak. Erre még az ellensé­geink sem mondhatják, hogy nem komoly eredmény. örülök annak, ami már megvan a középiskolai, főisko­lai, egyetemi diákok számára, és szeretném, ha még több lenne, de azért a továbbfejlesz­tésnél meggondolásra ajánla­nám a következőket. Most, ha az egyetemi hallgatónál az összes feltételek összetalálkoz­nak — tehát az ideális esetet veszem —, szociális szárma­lóban létező kérdések igazsá­gos és normális megoldásáról. A viszály magva régi, nem újkeletű dologról van szó. Az összeütközések évtizedeik óta folynak ebben a térségben. Néhány évtizeddel ezelőtt ez a közel-keleti térség teljes egé­szében az imperialisták gyar­mati birtoka volt. Az impe­rialisták rátették kezüket a világnak e térségére, amely nagyon gazdag egy természeti kincsben, az olajban, és kato­nai-politikai szempontból rendkívül fontos. Az arab né­pek szabadságharcának ered­ményeként azonban ez a terü­let jelentős mértékben és je­lentős részben kicsúszott ke­zükből. Az imperialisták nem ad­ták fel a térségért a har­cot, a június 5-i izraeli ag­resszió mögött is ők állnak. Mi elvi alapon hívei va­gyunk minden nép nemzeti szabadságának és valljuk, hogy minden nemzetnek, népnek joga van az államalkatáshoz. Ebből az elvből kiindulva az annak idején ismert módon létrejött Izrael állammal, an­nak létét elismerve diplomá­ciai kapcsolatot létesítettünk és tartottunk fenn, annak el­lenére, hogy Izrael szabályos imperialista, kapitalista ál­lam, ahol megvannak az osz­tályellen tétek, megvan a ter­melőeszközöket birtokában tartó burzsoázia, megvannak a munkások, parasztok, akiket a burzsoázia kizsákmányol, és olyan kapitalista kormány van hatalmon, amely az impe­rializmus fő erőivel haladva, imperialista törekvéseket tá­mogat désében, a béke és biztonság ügyében konzultáljanak. Ilyen összejöveteleken már régóta nem született és nem is szülét, hetik olyan határozat, amely valamely párt önállóságát, vagy valamely szocialista or­szág szuverenitását sértené. Tanácskozásról van szó, ahol a jelenlevők megvitatnak va­lamit, megállapodásra jutnak, azt deklarálják, vagy nem dek­larálják. Hogy abból mi válik valósággá és melyik párt ho­gyan tesz annak eleget az a pártok saját ügye. Bizonyos azonban, hogy nem nélkülöz­hetjük a marxista elemzést, a közös tanácskozást Az erőket tömöríteni kell, oly módon, ahogy Karlovy Varyban tör­tént, hogy a közös kérdésről, a közös feladatról beszéltünk anélkül, hogy bárkit is kiát­koztunk volna azok közül, akik nem jöttek el. Ellenkezőleg: mindenkit felhívtunk, hogy ve­gye ki részét a harcból. A nyi­latkozatban nincs olyasmi, amivel egy kommunista párt ne értehetne egyet. Ugyanezt tettük Moszkvá­ban. Szükségesnek tartottuk, hogy az izraeli agresszió kér­désében állást foglaljunk. Aki egyetértett, aláírta, pH nem, az nem írta alá. Szükséges, hogy a világ ismerje a kom­Egyesült Államok uralkodó köreinek imperialista politiká­ját és vietnami agresszióját. Hová jutnánk, ha nem szán­nánk szilárdan szembe a Nyu- gat-Németországban újjászü­lető neo-fasizmussal militariz- mussal és az uralkodó revan- sista politikával, mert ott ma­gyar állampolgárok rokonai élnek. És hová jutnánk, ha mi Iz­rael kétségkívül jogtalan há­borús lépéseit nem ítélnénk el, mint imperialista agressziót, azért, mert néhány ezer em­ber apja, gyermeke, vagy test­vére él Izraelben? A szocialista országok vi­szonya jelenleg nem zavarta­lan, a világ kommunista moz­galmán belül nincs teljes egy­ség. De mi kommunisták va­gyunk, és ezzel a helyzettel is szembe tudunk nézni. Szá­munkra van egy parancs, az, hogy ilyen viszonyok közt is szorosabban kell tömörítenünk azokat az erőket, amelyek tö­mörülni óhajtanak az imperi­alizmus ellen. (Hosszan tartó, ütemessé váló nagy tapsi Részt vettünk a Karlovy Vary-i értekezleten, ahol ösz- sze gyűltek Európa kommunis­ta és munkáspártjai, hogy Eu­rópa népeinek legégetőbb kér­a testvéri szocialista orszá­gok támogatását élvezve to­vább fogja folytatni hős har­cát és meg fogja hiúsítani az amerikai imperialisták minden tervét. Legutóbb a Közel-Keleten tört ki háború. Ez a háború azzal kezdődött, hogy Izrael állam katonai egységei június 5-én hajnalban támadást in­dították az Egyesült Arab Köztársaság, Szíria és Jordánia ellen. Ez kétségtelen és vitat­hatatlan agresszió. Az izraeli csapatok arab országok területét foglalták el, tartják megszállva és különböző kegyetlensége­ket követnek el az általuk megszállva tartott terüle­teken, elűzik az arabokat saját hazá­juk területéről, saját földjük­ről. Az izraeli agresszióval kap­csolatban pártunk, kormá­nyunk állást foglalt idehaza és nemzetközi fórumokon, Moszk­vában és az Egyesült Nemze­tek Szervezetében. Állásfogla­lásunk világos, közvélemé­nyünk azzal egyetért Az iz­raeli agresszió ellen vagyunk és a megtámadott arab orszá­gok oldalán állunk. Szilárdan vallott álláspontunk, hogy az agresszió következményeit fel kell számolni és az agresszor- nak nem származhat háborús bűneiből semmi előnye. Sarka­latos kérdés, hogy a támadó és idegen területeket meg­szállva tartó izraeli csapatokat vissza kell vonni a június 5-i támadást megelőző kiindulá­si állomásokba, a fegyverszü­neti vonalak mögé. Csak ezek- után lehet szó a térségben va­(Folytatás az I. oldalról) gyarmati elnyomás alatt síny­lődött népek önálló nemzeti törekvéseit, meg akarja akadS_ lyozni a szocialista világrend- szer fejlődését, és azt, hogy újabb népek és országok is a szocialista fejlődés útját vá­lasszák. Az imperialisták, ha tehetnék, szeretnék visszarabolni a szocialista országok népei­től is elért vívmányaikat, önállóságukat, függeüenségü. két és szabadságukat. A harmadik nagy erőcso­port, az imperializmus, tekin­tettel a szocialista világrend- szer erejére, — úgy tűnik, ke­rüli a fő erők közvetlen össze­csapását, mert nem tekinti a helyzetet kedvezőnek ahhoz, hogy világháborút robbanthas. son ki. Ehhez azonban hozzá­tartozik, hogy ugyanez az im­perializmus — számításba vé­ve azt is, hogy a szocialista világ és a harmadik világ aem akar háborút — tudato­san és tervszerűen provoká­ciókat és támadásokat szervez, egy-egy országra mért csapá­sokkal próbálja megakadályoz­ni a társadalmi fejlődést, vagy elém! a gyarmati rendszer visszaállítását. A hős vietnami nép immár Sét és fél esztendeje nyílt lábon!ban, hősiesen és ered- nényesen áll szemben és har- »1 a világ-reakció fó erejével, íz amerikai agresszorokkal. Mindnyájan hallottuk tegnap vietnami testvéreink, a vietna­mi fiatalok képviselőit. A há­ború eddigi menete és törté- sete bizonyítja, hogy vietnami ílvtársaink szavára biztonság­gal építhetünk, a vietnami nép Hozzátartozik a kérdéshez az is, hogy a világon szét­szórtan élő, magukat zsidónak valló emberek a zsidó nép ha­tójaként tekintenek Izraelre. Jól emlékezünk arra, hogy ; Hitler-fásizmus miféle bar­bárságokat követett el. Közép­kori nézeteket hirdettek, faji megkülönböztetést alkalmaz­tak és nagyszámú zsidó szár­mazású embert meggyilkoltak. A. mi álláspontunk, a kommu­nisták álláspontja e kérdésben sohasem volt bizonytalan, vagy vitatható. Mi mindenkor mindenféle fajelméletet eluta­sítottunk és minden erőnkkel, fenntartás nélkül harcoltunk a második világháború időszaká­ban is a faji megkülönbözte­tés, a zsidóüldözés és Hitler fasiszta barbársága ellen. Har­coltunk és harcolunk a faji megkülönböztetés és atrocitás allen, bármikor és bárhol ta­lálkozunk azzal, legyen az az amerikai négerekkel szembe­ni diszkrimináció, vagy bár­milyen más. Ez a kérdés egyik oldala. A másik oldala az, hogy az elmúlt évtizedekben a világ különböző országaiból nagy számban vándoroltak ki Izra­elbe zsidó emberek, így Ma­gyarországról is, és izraeli ál­lampolgárok lettek. A roko­ni, érzelmi kapcsolatok zavar­hatják a tisztánlátást. Meg le­het érteni, hogy egy ember politikai állásfoglalását meg­zavarja, hogy az agressziót el­követő országban testvére, vagy rokona él. Az állásfoglalásnak azon­ban a külpolitikában is elvi alapon kell nyugodnia. Ha nem elvi alapon foglal­nánk állást, akkor komoly za­varok keletkeznének. A ma­gyar állampolgárok közül vi­szonylagosan soknak él gyer­meke, testvére, vagy más ro­kona az Egyesült Államok­ban és Nyugat-Németország- ban is. Hová jutnánk a poli­tikában, ha azért, mert né­hányszor tízezer magyar ál­lampolgárnak rokona él sz Egyesült Államokban, nem ítélnénk el következetesen az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom